Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-03 / 181. szám
SZAKMÄGY4R0RSZÄG r Tlszafearád: 33 új belépd Hogy ne törjön meg az újítómozgalom ereje 1DP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 181 szám ÁRA 50 FILLER Miskolc, 1955 augusztus 3. szerda Pártszervezeteink a technikai haladásért TÉR WELŐSZÖ VE TKEIETEÉLETÉBŐL A munka termelékenységének emelése nélkül az életszínvonal állandó emelésére még csak nem is gondolhatunk. Az életszínvonal kérdéséről úgyszólván minden nap beszélünk. De ha nem is esik szó állandóan róla, amikor vásárolunk, gyakran eszünkbe jut: ez, vagy az az áru, bizony lehetne olcsóbb is. Különösen a háziasszonyok tesznek ilyen megjegyzéseket, amikor távoznak az üzletből. De vajon megmagyarázta-e minden háziasz- szonynak a férje, hogy csak akkor lehet olcsóbb valami, ha olcsóbban is állítják elő? Aligha. Akadnak olyan emberek, akik valamilyen rendelettől várják az életszínvonal emelését és nem gondolnak rá: ez csak ügy lehetséges, ha állandóan nő s termelékenység, ha tökéletesedik a termelés megszervezése és olcsóbb az árucikkek előállítása. Ha a kommunisták, az élenjáró munkások minden dolgozóihoz eljuttatták volna már a pártnak a termelékenység emeléséről szóló jelszavait, határozatait, ha mindenki világosan látná, milyen óriási jelentősége van a termelékenység állandó emelésének, — akkor biztosra vehető. hogy ma sokkal előbbre lennénk. A lehetőségékhez mérten nem emelkedik üzemeinkben megfelelően a termelékenység. Egyes iparágak még ma sem érték el a termelékenység 1953 első félévi színvonalát. A káros jobboldali nézetek itt, a termelékenység tekintetéiben is éreztetik hatásukat. Elsősorban a pártszervezeteken múlik, hogyan harcolnak most a jobboldali nézetek maradványainak felszámolásáért, hogyan szervezik és lelkesítik a dolgozókat a Központi Vezetőség márciusi határozatának végrehajtásáért. A határozat többek között kimondja, hogy ebben az évben a szocialista ipar termelését 5.7 százalékkal, a termelékenységet 3.9 százalékkal kell növelnünk, az önköltséget pedig 3 százalékkal kell csökkentettünk. A termelékenység emeléséről nagy tanítónk, Lenin a következőket mondotta: „A munka termelékenysége .;. ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalom győzelme szempontjából“. Miért mondotta ezt Lenin? Nyilvánvalóan arra a nagy történelmi igazságra gondolt, hogy a kapitalizmus árért döntötte meg a feudalizmust, mert magasabbra emelte a munka termelékenységét. több terméket adott. A szocialista társadalmi és gazdasági rendszer is legyőzi a kapitalista gazdasági rendszert, mert a munka termelékenységét magasabb fokra emeli, több terméket ad, növekszik az egy főre eső termelés, gazdagabbá, erősebbé teszi a társadalmat. A termelékenység állandó eme^ léséhez azonban szüntelenül tökéletesítenünk, korszerűsít énünk kell a technikát. A szocializmus gazdasági alaptörvénye kimondja, hogy az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését csakis a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján való szakadatlan tökéletesítése biztosíthatja. A technika tökéletesítése és állandó fejlesztése most a pártszervezetek legelső feladatai közé tartozik. Ki álljon ki az újért, a haladóért, a technika fejlesztéséért, ha nem a kommunisták? A mi pártunkat az jellemzi, hogy csirájában felismeri az újat, a korszerűbbet, harcot vív az elavult ellen, amely fékezi előrehaladásunkat. Kiváló munkásaink, mérnökeink, tudósaink bátran alkotnak és szüntelenül azon munkálkodnak, hogyan lehetne jobban kihasználni a gépeket, a szerszámoka „ a termelőeszközöket, gyorsabban fejleszteni a technikát. Az első ötéves terv során a technika rohamosan fejlődött országunkban. Hatalmas. korszerű új gyáraink és gyártmányaink is ezt bizonyítják. Az utóbbi időben azonban olyan cikkek is készülnek gyárainkban, amelyek már nem korszerűek, s így a nemzetközi versenyben a lemaradás veszélyezteti őket. A szakmunkásoknak, mérnököknek, az újítóknak ezért mindent el kell követniök, hogy a technika állandóan fejlődjön iparunkban. A - Lenin Kohászati Művekben ” az elmúlt héten az újítók konferenciát tartottak. Megállapították* hogy sok még a rejtett termelési tartalék, amely érintetlenül hever, sok-sok lehetőség van még a technika fejlesztésére. Az újító mozgalomra vár a fel idat, hogy ezeket a tartalékokat felkutassa és a termelés szolgálatába állítsa. Ehhez azonban szükséges, hogy tovább szélesüljön a mozgalom, hogy minden akadályt elhárítsanak útjából. 1948Jben 850 újítást adtak be a gyárban, 1954-ben viszont már 3540 darabot. De ha figyelembe vesszük a lehetőségeket, akkor kiderül, hogy Diósgyőrben is többet újítanának a munkások és a műszakiak, ha a bürokrácia és a helytelen nézetek nem akadályoznák a kezdeményezéseket. A beszámolóból kitűnt, hogy a gyárban az ez évben beadott újításokkal azért foglalkoztak kevesebbet, s ennek nyomán azért csökkent a beadott újítások száma, mert az illetékes szerveknek körülbelül 500. több éve „elfekvő“ újítást kellett elbírálniuk, illetve az elsüllyedéstől megmenteniük: A konferencia résztvevői bírálták a hibákat és elhatározták, hogy megelőzik ózdi versenytársukat. A gyárban elterjedt helytelen nézetek ellen azonban maiga a konferencia sem küzdött kellőképpen. Az egyik felszólaló arról beszélt, hogy az újítási mozgalom csak akkor lesz eredményes, ha mindenüvé függetlenített újítási előadókat fognak beállítani. Egy másik hozzászóló kijelentette: néhány újítónak azért nincs kedve többet ésszerűsíteni, mert ekkor, vagy akkor nem kapott érte elég pénzt. A felszólaló maga is helyeselte ezt a véleményt. ÍJ ogy a nem megfelelő díjazás *J elveszi néhány dolgozó kedvét, ez igaz. De meg kell mondani mindenkinek, hogy az újítás nem öncél, hanem politika* kérdés. Segíteni kell a panaszok elintézését, buzdítani kell minden újítót arra, hogy továbbra is gondolkodva, újítva dolgozzon, mert az nemcsak magának az újítónak hoz hasznot, hanem az egész gyárnak, az egész társadalomnak. Másrészt az újítás nemcsak kizárólag az újítási előadó feladata, hanem az egész gyáir munkásságáé és a vezetőké egyaránt. Az újító- mozgalmat nem akadályozhatja, ha némely üzemben történetesen nincs lehetőség arra, hogy függetlenítsék az újítási előadót. A konferencia résztvevői ezonban — kivéve az előadót —, nem szálltak szembe a helytelen nézetekkel. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen hibák más gyárban is gátlói az újítók tevékenységének. A pártszervezetek ezért ne engedjék meg, hogy az értékes kezdeményezések a bürokrácia jóvoltából a fiókokban heverjenek. A kommunisták nem nézhetik közömbösen, hogy iparunk technikai fejlődése jól halad-e, nincs-e valahol gátló körülmény? A Lenin Kohászati Művek példája figyelmezteti minden gyár pártszervezetét arra, hogy szüntelenül segítse az új technika létrejöttét, az újítások bevezetését és széleskörű elterjesztését. Amikor az újról, a korszerű technikáról van szó, ne feledkezzenek meg a fiatalokról, a DISZ-ről. Segítsék, lelkesítsék, bízzák meg a fiatalokat, hogy elsőnek vegyék kezükbe az újat, hogy bátran alkossanak, sajátítsák el a legújabb módszereket. Helyes lenne, ha a pártszervezetek ráirányítanák a szakszervezetek, a DISZ, a műszakiak figyelmét a termelést gátló akadályokra, vagy az olyan műszaki feladatokra, melyeknek megoldásával a dolgozók jelentősen növelhetnék a gyár termelését. Sok gyárban például — s ez követésre méltó —, pályázatokat is írnak ki egy-egy megoldatlan termelési, technikai feladatra. A párt- szervezetek elsők legyenek minden kezdeményezés felkarolásában, de a kivitelezéseik, s az új technikai módszerek elterjesztése segítésében is: VITT Én is termelőszövetkezeti tag lettem Mindenben első a termelőszövetkezet Révleányváron az aratási, behor- tíási és cséplési munkákban a termelőcsoport az első, példát mutat az egyénileg dolgozó parasztoknak. A termelőcsoport tavaszi árpáját már elcsépelte és gép alól teljesítette beadását. A tavaszi árpa holdankinti átlagtermése 14 mázsa volt. Ilyen eredményt az egyénileg gazdálkodó parasztok nem tudnak elérni. A tsz Nemrégiben olvastam az Eszak- magyarország hasábjain, hx>gy Va- szily János abaujszolnoki dolgozó paraszt belépett a termelőszövetkezetbe és felhívta a megye dolgozó parasztságát, hogy kövesse példáját. Sokat gondolkoztam a felhíváson. Felidéztem egész eddigi életemet és beláttam: annak ellenére, hogy 18 holdas egyénileg dolgozó paraszt vagyok, nem tudok úgy * haladni, ahogy szeretnék. Elható* roztam, hogy hallgatok Vaszily János középparasztra. Aláírtam a belépési nyilatkozatot és július 28-án nyolc dolgozó paraszttársammal együtt Sajópálfalván is megalakítottuk az előkészítő bizottságot. Most azon fáradozunk, hogy az előkészítő bizottság életképes, erős termelőszövetkezetté váljék. VASZILY IMRE, sajópálfalvai dolgozó paraszt. JH&aMíiqó élei ■ppflpilljp'| / nn AMI Mentáméi az állami löteiezettseg teljesítésében tagjai megfogadták, hogy a kenyér- gabona beadásában is ők lesznek az elsők ISKI BERTALAN vb. eirtök. jár élen, hanem az állami kötelezettség teljesítésében is. Július 30-an a csoport tagjai becsülettel eleget tettek búza. árpa és zab beadásoknak. Szabadgabonából 120 mázsát szállítottak a begyűjtő helyre, és ezzel kötelező gabonaeladási tervüket 110 százalékra teljesítették. A tsz árpából 18 mázsás átlagtermést takarított be. Ez az eredmény a legjobb a járásban és a tagság joggal büszkélkedik vele a kívülállók előtt. Búzából 14 mázsás holdankinti átlagtermés mutatkozik. A Vörös Zászló tsz tagjai nem hanyagolják el a tarlóhántást sem. Tudják, hogy a magasabb termés elérésének egyik legfőbb feltétele a jé talajelőkészítés. Július 31-ig tanr- lóhántási tervüket 80 százalékra teljesítették. 45 hold kölest vetettek másodveteménynek. Félévi sertésbeadási tervüket is túlteljesítették. Tejbeadásukat egész évre, tojás, baromfi és szarvasmarha beadásukat pedig háromnegyed év* re rendezték. Czener Mária a göncruszkai Szabadság lernieioszövciKezeiben arat. Mint csatádfag éítandcxm résztvexz tmmien munkában. Szülei négy éve a tér- melőseovetkezet tagjai. * Nem lehet a gabonafelvásárlást adminisztratív módszerekkel megoldani A gönci dolgozó parasztok megkezdték a kenyércsata utolsó szakaszát, a cséplést. Néhány nap múlva raktárba kerül a termelőszövetkezetek — a Rákóczi, az Uj Barázda — és a dolgozó parasztok gabonája. A raktárak készen várják a terményt, azt a gabonát, amelyet az ország, a haza vár a gönciektől, egyrészt a beadási kötelezettség, másrészt a feleslegből történő kötelező átadás fejében. „A felesleg egyrészének körtelező átadása!“ — Itt meg kell állni egy pillanatra, mintahogy néhány gönci dolgozó paraszt is kissé értetlenül csóválja fejét, amikor a fenti kifejezéssel találkozik.. „Nem egészen értem én ezt kérem. Hogy a felesleget kötelező átadni? De hiszen akkor nekem mi marad?“ így töprengenek jónéhányan Göncön, azután kérdezgetnek, érdeklődnek ettől-at- tól, aki éppen útjukba akad. Ha véletlenül kommunistával akad ösz- sze, pontts. helyes választ kap: — Igen, a fölösleg egyrészét át kell adni az államnak. Jó árat fizet érte 240 forintot mázsánkint és tíz kiló korpajuttatást, olcsó műtrágyát és gépi szántást, összesen többet, mint 300 forintot. Avagy ha úgy tetszik, 280 forintot készpénzben. Ha még mindig nem érti az érdeklődő, felvilágosítást kap a gabonakérdésről, a spekulánsok elmúlt esztendei kártevéseiről, a külföldi gabonabehozatal- ról. És a dolgozó paraszt néhányper- ces beszélgetés után kezet ad: „Helyes dolog, miért is adnám én a gabonát a spekulánsnak? Inkább az államnak adom.“ — Soltész Feri bácsi is így nyilatkozott a beszélgetés után. — Velem meg lehet egyezni, nem vagyok én se csaló, se spekuláns. Úgy nézem 11 mázsa megterem hol- dankint. Amit kér az állam, megadom. Kötelességem! Egészen más azonban a helyzet, ha a felvilágosítást kérő ember, mondjuk Fűzi András 10 holdas dolgozó paraszt nem kommunistával, vagy tanácstaggal, népnevelővel, hanem kulákkal. spekulánssal találkozik- ..Elvesznek tőlünk mindent az utolsó szemig. Tőlem is, tőled is. Hát ilyen most a mi életünk. Mindent: az állarrmak. s jóformán gyen.“ Ilyen „felvilágosítást“ ad a kulák. S egész ember legyen, aki azután megmagyarázza Füzinek: persze, 'hogy a kuláktól elvesszük a feleslegét, de Fűzi bácsitól csak a felesleg egy részét, azt is jó ár >n. A „kulákagitáció” után hosszas magyarázat keil, hogy megértse akár Fűzi András, akár bármelyik gönci dolgozó paraszt, miért jó ez így, miért hasznos ez őrá és az államra nézve is. Márpedig Gönc községben igen sok dolgozó paraszt úgy értelmezi az állami gabonafelvásárlást, ahogy a kulák, a spekuláns magyarázza, s nem úgy, ahogy az a valóságban van. Természetesen ennek csak egyetlen magyarázata lehet — és van is —: sokan találkoztak és beszéltek a kulákkal, kevesen a kommunistákkal, a népnevelőkkel. A tanács, a pártszervezet nem magyarázta meg eléggé a gabonafelvásárlás jelentőségét. Ha a tanácsházán a terveket, a pa- pirhalmazt nézegeti az ember, látszólag nincs semmi hiba a felvásárlás előkészületeivel. A tanács és a begyűjtési apparátus pontosan feldolgozta, melyik dolgozó paraszt mennyit köteles átadni feleslegéből az államnak, hogy a község teljesítse 750 mázsás tervét. A Számadások reálisak, jók. Mindenkit tehetsége, várható termésátlaga és vetésterülete alapján terheltek meg. Még gyengébb termésátlaggal számolva is marad minden gazdának feleslege, amelyet annak ad el, akinek akar. A számadásoknál, az adminisztrációban nincs tehát hiba. Göncön azonban nemcsak akták, számadások, hanem eleven, élő emberek is vannak, 400 beadásra kötelezett termelő — ahogy a begyűjtési hivatal mondja — s köztük bő- viben olyanok, akik magyarázatot várnak mindenre, ami velük és körülöttük történik. Tanács is van. pártszervezet is van, népnevelők is vannak persze, akik megmagyarázhatnák az eseményeket. — jelenleg a gabonafelvásárlás mibenlétét. — Ami igaz, az igaz, elmaradtunk egy kicsit a felvilágosító munkával — mondja a tanácselnök elvtársnő. Ez a „kicsi“ azonban nem is olyan „kicsi* a valóságban: A tanács náMáaai —«ÚT még együttvéve sem tartott egyetlen kis- gyűlést sem a gabonafelvásárlásról: A pártszervezet is csak három nappal ezelőtt foglalkozott vele taggyűlésen. Beszámoltatták a tanács- titkárt, aki jelentette, hogy a tervet felbontották, azután megszabták, kinek mi a kötelessége, kinek kell jobban, kinek gyengébben foglalkozta a kérdéssel, kinek kell gyűléseket tartania. Persze gyűlés azóta sem volt. Csupán a tanács tett meg annyit, hogy néhány termelőt behívatott és elmagyarázta nekik- „Nyolc mázsa átlagtermést véve alapul is marad még feleslege, nem kell hát megijedni.” Ez azonban kevés, nagyon kevés. Vannak persze „objektiv“ körülmények is a tanácselnök elvtársnő szerint. A termelési bizottság még tett valamit, tartott egy gyűlést a gabonafelvásárlásról, hanem a többi tömegszervezet, a DISZ, az MN- DSZ, a Hazafias Népfront-bizottság még a kisujját se mozdította meg a kenyércsata érdekében. A Hazafias Népfront-bizottság kapott ugyan útmutatást, hogyan kellene foglalkoznia az üggyel, dehát Horváth elvtárs, az elnök, szabadságon van. így dugába dőlt minden: Elnök nélkül csak nem dolgozik a bizottság?! Az adminisztratív előkészületen kívül csupán egyetlen jő, de eddig még meg nem valósított terve van a tanácsnak. A végrehajtó bizottság határozata szerint, minden tanácstag köteles a körzetében gyűlést tartani és ismertetni, miért kell az államnak adni a gabonát, s milyen haszonnal jár ez az ország és a dolgozó parasztság számára. Ez azonban még csak terv. a cséplés pedig ott a község nyakán. Nagyon körültekintő munkát kell végeznie a gönci tanácsnak, a párt- szervezetnek, valamennyi tömegszervezetnek, hogy a 400 dolgozó paraszt megértse, miért szükséges az állami felvásárlás? Miért szükséges a spekuláció kiküszöbölése? Ezt meg kell értenie minden dolgozó parasztnak. s kitől mástól tudják meg. ha nem a kommunistáktól, a népnevelőktől? Egyedül adminisztratív módszerekkel nem oldhatjuk meg sikeresen a gabonafelvásárlást! BARCSA SWfcNDOR i»- lés a otír Az edelényi Vörös Zászló termelőszövetkezet nemcsak a mezőgazdasági munkák szakszerű elvégzésében
