Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-09 / 186. szám

A veszély már elmúlt... A miskolci piacon V*. nwjm z* jjj® XI. évfolyan 186 szám B0RS0D-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP3A ARA 50 FILLÉR Miskolc, 1955 augusztus 9. kedd Rákosi Mátyás elvtárs képviselői beszámolója Csepelen Szocialista építésünk sikeres megoldása megköveteli, hogy munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, egész értelmiségünk egyemberként támogassa a párt politikáját Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Partja Központi Vezetőségének első titkára, mint a XXI, kerület országgyűlési képviselője hétfőn dél­után beszámolót tartott választói előtt a csepeli sport- csarnokban. A feldíszített sportcsarnok hatalmas ter­mét zsúfolásig megtöltötték a csepeli dolgozók, több­ezren az épület előtti térségen hangszórókon hallgat­ták a beszédet. A gyűlést Gazda Géza Kossuth-díjas, a Hazafias Népfront XXI. kerületi bizottságának elnöke nyitotta meg. A kerület lakossága nevében üdvözölte Rákosi Má­tyás elvtársat, akit a gyűlés résztvevői meleg szeretettel, viharos tapssal, hosszantartó, lelkes éljenzéssel fo­gadtak. Gazda Géza megnyitó szavai után Rákosi Mátyás elvtárs mondott beszédet. A genfi értekezlet után szélesebbre nyíltak a béke kapui Rákosi elvtárs beszámolója első ré­szében részletesen elemezte a nemzet­közi helyzetet. Ismertette a Szovjet­unió erőfeszítéseit, amelyeket a nem­zetközi feszültség enyhítése érdekében kifejtett. Rámutatott azokra áz okok­ra. amelyek a négy nagyhatalom kor­mányfőinek genfi tárgyalásaihoz ve­zettek. Hangsúlyozta, hogy az érte­kezlettel az államok közötti viszony­ban új korszak köszöntött be. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy egyre inkább tért hódít a Szov­jetunió által kezdeményezett po­litika; a vitás kérdéseknek a ba­ráti együttműködés és a tárgya­lások utján történő megoldása. Ezután Rákosi Mátyás elvtárs így folytatta beszédét: A genfi értekezlet eredményei ékes­szólóan igazolják a Szovjetunió kül­politikájának helyességét és azt mu­tatják, hogy ez az értekezlet pozitív eredményekkel járt mindnyájunk kö­zös nagy ügye, a béke szempontjából. (Nagy taps.) Mi valamennyien, a magyar dol­gozó nép, a Magyar Dolgozók Pártja, népköztársaságunk kormánya, a leg­nagyobb örömmel értesültünk a genfi értekezlet lefolyásáról és eredményei­ről. Mi mindannyian teljes erővel tá­mogatjuk azokat a törekvéseket, ame­lyek arra irányulnak, hogy a genfi értekezlet határozatai az egyetemes béke és biztonság érdekében valóra ia váljanak. Es ebben a szándékunkban egyek velünk a földkerekség sok százmilliós békére, biztonságra vágyó tömegei lrz az érzés és ez az elhatá­rozás tölti el világszerte a népeket, melyek örömmel látják, hogy szélesebbre nyíltak a béke ka­pui, s a hidegháború nehéz esz­tendei után új, békés kapcsola­tok szövődhetnek és erősödik az országok között a békés együtt­élés útja. — A genfi értekezlet óta eltelt rövid idő alatt egy sor olyan ese­mény történt, amely mutatja, hogy az értekezlet szelleme erőteljesen érezteti hatását. Bulganyin és Hrus­csov elvtársakat az angol kormány meghívta Angliába. Az Amerikai Egyesült Államok és Kína képviselői közös tárgyalóasztalhoz ültek, Csou En-laj elvtárs nyilatkozata a tajvani kérdés rendezéséről, a távolkeleti békeegyezmóny megkötéséről, melyben az Amerikai Egyesült1 Államok is résztvennének, valamint a II ameri­kai kém szabadonbocsátása, olyan lé­pések voltak, melyek kétségkívül hozzájárulnak Távol-Keleten a nem­zetközi feszültség enyhüléséhez. A Szovjetunió meghívta a francia mi­niszterelnököt és külügyminisztert, hogy látogassanak el a Szovjetunióba és a francia államférfiak készséggel fogadták el ezt a meghívást. Végül, de nem utolsó sorban a Szovjetunió elhatározta, hogy az Ausztriában lévő szovjet csapatokat hazaszállítja és létszámukkal csökkenti hadseregét. Reméljük, hogy ez a Szovjetuniónak a békés légkör kialakítására irányuló komoly hozzájárulása utánzásra talál azoknál a hatalmaknál is, amelyek­nek csapatai Ausztria területén van­nak. Örömmel és megelégedéssel üdvözöltük a Szovjetunió és Jugoszlávia között megvalósult baráti együttműködést — Nem keli mondani elvtársak, hogy e fejlemények a magyar népet lelkes örömmel és a hála forró érzé­sével töltik el elsősorban felszabadí­tónk a Szovjetunió iránt, melynek következetes, szilárd és elhatározott békepolitikája kezdi meghozni gyü­mölcseit. Bennünket külön örömmel és megelégedéssel tölt el a szomszédi Jugoszláviával való viszony normali­zálása és megjavulása, melynek to­vábbfejlesztésére és elmélyítésére minden erőfeszítést meg akarunk tenni. Számunkra nagy jelentősége van a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyában létrejött kedvező fordu­latnak, melynek folyományaként lehe­tővé vált, hogy a magyar—jugoszláv viszony is megjavuljon és barátivá váljék. Amint már mondottam, a ma­gyar dolgozók a szovjet néppel, a népi demokratikus országok dolgozói­val és a testvéri kommunista és munkáspártokkal együtt egyhangú­lag, őszinte örömmel és melegen üd­vözölték a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti együttműködését. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy ez az együttműködés a világbéke javára válik és világszerte megfelel a dolgo­zók érdekeinek, a nemzetközi mun­kásmozgalom érdekeinek. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, népköztársaságunk kormánya ezért örömmel és megelégedéssel üd­vözölte, helyeselte és támogatta a Szovjetunió és Jugoszlávia között megvalósult baráti együtt­működést és ebben az örömben osztozott az egész magyar dol­gozó nép. És ugyancsak az egész dolgozó nép, elsősorban a magyar kommunisták egységes véleményét és akaratát tol­mácsolta Központi Vezetőségünk ha­tározata, amikor leszögezte: „A Magyar Dolgozók Pártja a maga részéről minden módon teljes erővel azon fog munkálkodni, hogy a béke és a szocializmus ügyének tovább; megszilárdítása érdekében mielőbb létrejöjjön és elmélyüljön a szívélyes, egészséges baráti viszony a Magyar Népköztársaság éB a Jugoszláv Sző- * vetségi Népköztársaság^ valamint népeink között." (Taps.) — Ma már mindannyiunk számára világos, hogy azok a súrlódások, rendellenességek, vádaskodások, ame­lyek 1948 után a magyar—jugoszláv jó viszonyt megrontották, csak a béke, a szocializmus ellenségeinek használ­tak s mindkét ország alapvető, közös érdekeinek csak ártottak. Ennek az áldatlan helyzetnek a kialakulásában, — a magyar—jugoszláv viszony meg­romlásában — jelentékeny szerepet játszott Péter Gábornak, az állam­védelem volt vezetőjének és bandájá­nak ellenséges, provokációs tevékeny­sége, mellyel megtévesztett bennün­ket, megrágalmazta a jugoszláv nép vezetőit és ezzel súlyos károkat oko­zott mindkét országnak. Péter Gábort és cinkosait gaztet­teikért a magyar bíróság már fele­lősségre vonta és elítélte. Most, ami­kor előttünk mindez világos, mindent megteszünk azért, hogy a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköz­társaság között a viszony meg­javuljon és barátivá váljék. Több eredményes kölcsönös lépés tör­tént is már ebben az irányban, mely­nek kedvező hatása már is jelentke­zik. De országaink közös érdeke pa- rancsolóan megköveteli, hogy fokoz­zuk e téren erőfeszítéseinket, létre­hozzuk és meggyorsítsuk az egészsé­ges, őszinte, baráti együttműködést minden területen, A jugoszláv nép, a jugoszláv elvtársak és Tito elvtárs is nyugodtak lehetnek afelől, hogy a mi részünkről minden meg fog tör­ténni az olyan kölcsönös, egészséges, őszinte baráti viszony helyreállítá­sára, amilyen Magyarország és Jugo­szlávia népei között 1948-ig megvolt és ezzel is hozzájárulunk a béke. a szocializmus nagy ügyének erősítésé­hez. (Taps.) — Nyugati szomszédunk, Ausztria, hála a Szovjetunió kezdeményezésé­nek, újra visszanyerte függetlenségét és önrendelkezési jogát, Népi demo­kratikus államunk vezetői, az egész magyar nép érzelmeit fejezték ki, amikor melegen üdvözölték az oszt­rák népet függetlenségének és önálló­ságának visszanyerése alkalmából. Meg vagyunk győződve róla, hogy Magyarország és az új szabad, sem­leges Ausztria viszonya a jövőben egészséges, gyümölcsöző. Jószomszédi viszony lesz és mi a magunk részéről ezen teljes erővel fogunk munkál­kodni. A százmilliók békeóhaja reális tényező a világpolitikában Szólnom kell még a június végén Helsinkiben összeült béke-világtalál­kozóról. Akik Helsinkiben jelen vol­tak, szinte egyhangúlag megállapítot­ták, hogy ez a béketalálkozó széle­sebb tömegeket átfogó, minden ré­tegre kiterjedő és jelentősebb volt, mint minden megelőző. Rajta keresz­tül az egész világ közvéleménye szó­lalt meg és kifejezte a földkerekség minden jószándékú emberének az akaratát, azt az eltökéltséget, mely szembeszáll az erőszak módszereivel, elutasítja a háborús uszítást, a kato­nai tömbök, a fegyverkezési hajsza, az atomháború politikáját. Ezt fejezte ki a béketalálkozó felhívása, amikor azt hangoztatta Genf felé: „százmil­liók tekinteté kíséri majd figyelem­mel tárgyalásaikat. Ha pedig akad olyan, aki bűnös célból meg akarja hiúsítani a tárgyalásokat, azt a föld­kerekség minden népe elítéli.“ — A népek békekövetelése, mint lát­hatatlan, de állandó tényező jelen volt és hozzájárult a genfi tárgyalá­sok sikereihez A békemozgalom kü­lönböző megnyilvánulásainál, a béke­ívek aláírásánál és egyebütt hányszor hallottuk azt az ellenvetést, hogy az ilyen kívánságok és óhajok nem bal­nak azokra, akik a harmadik világ­háborút szeretnék előkészíteni és hogy az egyszerű kisember minden jo szán­déka dacára tehetetlen velük szem­ben. A genfi értekezlet egyik tanul­sága, hogy a százmilliók békeóhaja és bé­kekövetelése hatalmas erő, amely reális tényezőként hat a világpolitikában. Eisenhower, az Egyesült Államok, elnöke beszámolójában kiemelte, hogy a népek békeakarata „nagy nyomás­ként“ érvényesült annak érdekében, hogy Genfben „építő jellegű előre­haladást érjünk el“. Minél erősebb a békemozgalom, annál nagyobb lesz a befolyása, A békemozgalom minden hű katonája legyen büszke arra, hogy harcos , tagja ennek a hatalmas, az emberiség jövőjét biztosító mozga­lomnak és kis, apró munkájával hozzájárul a béke megvédéséhez! (Taps.) — Szólnom kell elvtársak néhány szót arról a csalódásról is, amelyet a genfi értekezlet az itthoni és a nem­zetközi reakció köreiben okozott. Pél­dául Nyugat-Németország militarista köreiben el volt terjedve az a meg­győződés, hogy a genfi értekezlet azt fogja eredményezni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság valami­lyen formában beleolvad az újra fél­fegyverzett Nyugat-Németországba, E körök számára váratlan meglepetés volt az, hogy bár a kormányfők álláspontjai eltértek egymástól, mégis mindannyian anra törekedtek, hogy a kölcsönös megértés szellemében olyan elfogadható megoldást találjanak, mely mindegyik fél érdekeit tekintet­be veszi. Ez történt a német egység kérdésében is. melyet, mint Hruscsov elvtárs mondotta: „...sem a németek közre­működése nélkül, sem a Német De­mokratikus Köztársaság rovására nem lehet megoldani“. — Ami a magyar reakciót illeti, itt­hon és külföldön egyaránt abban reménykedtek, hogy a genfi értekez­let megvitatja — és természetesen az ő javukra vitatja meg — a kelet­európai népi demokratikus országok helyzetét, valamint „a nemzetközi kommunizmus“ kérdését. A Szovjet­unió határozott ős meggyőző érveinek hatása alatt az értekezlet ettől min­den további nélkül eltekintett, mert nem kívánt Kelet-Enrópa szabad népei belügyeibe beleavatkozni. Azok a reakciós körök, amelyek nálunk az utolsó hetekben azt hirdették, hogy meg kell várni a genfi értekezlet ki­menetelét, mert utána „megfordul a világ“, most nagy elégedetlenséggel és keserűséggel látják, hogy valóban van fordulat, csak nem olyan, amilyet ok reméltek. És ha már ennél a kérdésnél tar­tunk, ne veszítsük szem elől Bulga- nyin elvtárs megállapítását: „Tudjuk, hogy a genfi értekezlet csupán kezdete volt annak a nagy és nehéz munkának, melynek célja az államok közti igazi bizalom meg­teremtése és a béke megszilárdítása. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy vannak olyan erők, melyek kí­sérletet tesznek majd e eól elérésének megakadályozására. Ez állhatatosságot és kitartást követel a népek közötti békéért folyó harcban.“ A genfi értekezlet, és a külügy­minisztereknek adott irányelvek új ösztönzést jelentenek a népek békeharcában s arra serkentik őket. hogy fokozzák erőfeszíté­seiket, éberen és kitartóan küzd­jenek azért, hogy a Genfben kitűzött feladatok az egyetemes béke és a népek biztonsága ér­dekében minél előbb meg Is va­lósuljanak. A békemozgalomnak új szárnyat, új lendületet ad a genfi értekezlet eredménye. Rajta leszünk, hogy a magyar nép, mint eddig, a jövőben is ott legyen a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc első soraiban! (Taps.) A magyar nép és a magyar kor­mány, a felszabadító Szovjetunióval* a nagy Kínai Népköztársasággal és a baráti népi demokráciák országai­val vállvetve, együtt munkálkodik a béke megvédése, a nemzetközi fe­szültség enyhítése céljából. A magyar országgyűlés a béke hatékonyabb védelmére iktatta * örvénybe a Varsó­ban megkötött barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A magyar külpolitika, csak úgy, mint a többi népi demo­kráciák országai, minden alkalmat megragadott, hogy hozzájáruljon a béke megerősítéséhez, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez s e téren, értünk is el eredményeket. Csak egyet említek közülük: A parlamentek! képviselőinek meghívását — függet­lenül az illető államok politikai és társadalmi rendszerétől A genfi érte­kezlet után, mikor bála a Szovjetunió fáradhatatlan erőfeszítéseinek, a világ újra szabadabban lélegzik. a magyar népi demokrácia álla­mának külpolitikája még kö­vetkezetesebben és fokozottab­ban munkálkodik azon. hogy a béke és a népek közötti egyet­értés nagy ügyének sikeréhez a maga részéről a lehető legtöbbel hozzájáruljon. — Áttérek most kedves elvtársak* a magyar népi demokrácia gazdaság? helyzetére. Az elvtársak ismerik a, Központi Vezetőség ezévi március 4-i határozatát, amely kijavította azokat) a torzításokat és káros jobboldali hi­bákat, melyeket elsősorban NagSI Imre képviselt. E jobboldali hibák! következtében az ipari termelés 9 múlt évben alapjában véve egyhely­ben topogott. A dolgozók jobb teljesítményekkel mutatják meg* hogy helyeslik a márciusi határozatokat — Az elmúlt fél esztendő alatt — hála azoknak a rendszabályoknak, melyeket a párt és a kormány fo­ganatosítottak — minden téren ja­vulás tapasztalható. A dolgozók jobb teljesítményekkel mutatják meg, „Segítsd az árvízkárosultakat!“ Megyeszerte lelkesen csatlakoznak a dolgozók az árvízkárosultak megsegítéséért indult mozgalomhoz — A miskolci építő és lakáskarbantartó vállalat dolgozóinak példamutatása Ifj. Vankó József kőműves bri­gádja az elsők között igen értékes vállalást tett az árvízkárosultak megsegítésére. A brigád tagjai vál­lalták, hogy résztvesznek a sérült házak társadalmi munkával való helyreállításában. Vállalatuk a mis­kolci építő és lakáskarbantartó vál­lalat többi dolgozója — Monoczki Imre, Erdős Antal, Kádas Imre és Csépes Sándor brigádja azonnal csatlakozott a kezdeményezéshez. Az öt brigád társadalmi munká­ban 5 ház helyreállítását vállalta. Megindult körükben a gyűjtés is. Egy óra alatt 24-en több mint MOO te» A miskolci építő és lakáskarban­tartó vállalat dolgozói felhívják megyénk valamennyi építőipari vállalatának brigádjait, hogy kö­vessék példájukat, segítsék elő, hogy az árvízkárosultak mielőbb visszatérhessenek otthonukba. A keletbükki erdőgazdaság dol­gozói röpgyüléseken beszélték meg az árvízkárosultak megsegítésének ügyét. Lelkes felajánlásokat tettek. A dolgozók általában havi fizeté­sük másfél százalékát, többen azonban, mint Balázs Lajos, Mar­tos Tiborné, Mogyoróssi Gyula és Taei István sártfllt-*- h»-* Más­hogy helyeslik a márciusa határoza­tokat. A javulás az ipar terén abban mutatkozik, hogy 1955. első félévében a szocialis­ta ipar termelése 9.5 százalék­kal. a minisztériumi iparé pe­dig 7.7 százalékkal volt nagyobb : mint 1954. első felében. • Ezek a számok azt mutatják, hogy • az előző évhez képest iparunk fej- ! lődése 1955 első felében elég kedve- : ■ ően alakult. A minisztériumi ipar • első félévi termelési tervét 104.2 szá­• zalékra teljesítette. Ebben a túltel- : iesítésben szerepet játszik az is, : hogy a tervezés kissé óvatos volt és • alacsony volt a célkitűzése. Ami az sük 6 százalékát ajánlották fel az • utolsó években ritkán fordult elő* árvízkárosultak javára. : most valamennyi minisztérium tel­A miskolc1 vágóhíd sertésvágó; ; es (tette termelési előirányzatát és brigádjának tagjai és a miskolci ■ terven felül több szenet, villamos- IV. kerületi tanács dolgozói ugyan-; energiát. bauxitot. kőolaiat. henge- csak havi fizetésük másfél százaié-; P,t acé]t alumíniumot, benzint, ése- kat ajánlottak fel az árvízkárok; lett téglát, fogatos ekét, varrógépet, helyrealhtasara, Az edelenyi járási: -édióvevőkészüléket, textilipari ter­S bőrlábbelit, sört, szalonna­zalekat juttatják el a károsulták-. ^léket stfo M az orezágnak 1955 Lajos Imre Mezőkeresztes. Ady|+L!IS®1,®?-* _. . „ , ■ . : melekenysega tervet 5.3 százalékkal. Endre u. 4. szám alatti lakos az ar-: „7 előző év első felén* ter-meté- vízsujtotta családok gyermekei kö-; kenységét 6.8 százalékkal haladta zül 4—6 év közötti kisfiú gondozá- i túl. A minisztériumi iparban a ter- *“ -Alléit» ; (Folytatás a 2* ofdaloirf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom