Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-30 / 203. szám

Eedd, 1955. augusztus SO. ÉSZAKMAGYARORSZAG Párt élet Pártszerűen élni, cselekedni BANYASZHIRADO (Tudósítónktól.) Az „alkotmány-dekád“ után a borsodi bányászok keményebb munkával fogtak hozzá a lemaradás törlesztéséhez. Ezt bizonyítják azok az eredmények, amelyeket a „bányászőrség“ első hetében elértek a tröszt egyes üzemei. Ezen a héten különösen azok az üzemek értek cl jó eredményt, amelyeknek jócskán van mit törleszteniük. A diósgyőri bányászok ugyan el vannak még maradva a havi tervteljesítéssel, de a „bá­nyászőrség" első hetében már 280 tonna szenet termeltek terven felül. A szombati napon az üzem dolgozói 115.1 százalékra teljesítették napi tervüket. A „bányászőrségben“ még a következő üzemek dolgozói állták meg jól helyüket: A lyukói bányászok 186 tonna, a perecest bányászok 104 tonna, a sajókazinci bányászok — akik különösen szép eredményt értek el — 770 tonna, az edelényiek 727 tonna, a bánfalviak 268 tonna, az albert- t-elepi bányászok pedig 227 tonna szenet termeltek terven felül. A ..bányászőrség“ első hetének utolsó napján, augusztus 27-én a tröszt 108.6 százalékra teljesítenie napi előirányzatát. Az edelé- nyi üzem ezen a napon 146.2 százalékot, a sajókazinci üzem 140.4 szó zalékot ért el, de a többi üzemek sem maradtak messze mögöttük. A havi tervteljesítésben az üzemek közötti versenyben a legjobb három eredményt a következők érték el: 1. Edéiény 117.1 százalék, 2. Alberttelep 106.2 százalék, 3. Kurityán 105.8 százalék. Az aknák közö'ti versenyben augusztus hó 27-ével bezárólag a következő három akna érte el a legjobb eredményt: 1. Edelény III. 151.5 százalék, 2. Pálinkás II. 121.6 százalék, 3. Sa- jószentpéter III. 114.4 százalék. A szuhakállói bányászok éves tervük teljesítésében érnek el jó eredményt és mutatnak példát a tröszt összes üzemeinek. A szuha- kállóiak január 1-től augusztus 27-ig bezárólag már 4.455 tonna szenet termeltek ki terven felül. Különös en az ifjúsági brigádok mutatnak jó példát. Augusztusban az ifjúsági brigádok 387 tonna szenet hoztak felszínre terven felül. A borsodi bányászoknak a „bányászőrség" utolsó napjaiban fo­kozniuk kell a lendületet, hogy az V. bányásznapot méltóan ünnepel­hessék. KOVÁCS GÁBOR Könyvtáraink a mezőgazdaság fejlesztésének szolgálatában A párttag kötelessége, hogy: i) politikailag legyen éber, őriz­ze meg a párt- és államtitkot. A párt- és államtitok kifecsegése összeférhetetlen a párthoz való tartozással. (A Magyar Dolgozók Pártjának Szervezeti Szabályza­tából.) Lesük Gyula egyszercsak megunta a papi pályát s elhatároz­ta, hogy mától fogva (ez a felsza­badulás után volt) a gyárban fog dolgozni. Persze nem fizikai mun­kára gondolt — rangján alulinak tartotta ezt — hanem valami jobb helyre pályázott, tisztviselő szere­tett volna lenni. „Ha el is végez­tem Egerben a hittudományi főis­kolát — taktikázott — az még nem jelenti azt, hogy „jobb időkre vár­va” ne cseréljem fel a fekete csu­hát az úgynevezett polgári ruhával és -mint „dolgozd” ne helyezkedjem el az ózdi gyár valamelyik irodájá­ban, ahol állítólag még jól is lehet keresni. „Az ember, ha igazán ügyes és nem szívbajos, amikor át­csoportosítást kell végrehajtani né­zeteiben és saját belső üzemében — nem veszti el a reményt, sőt, bárhol feltalálja -magát, « amikor alkalom kínálkozik rá, újból foly­tatja azt a pályát, amit egyszer már megkezdett, s amit tulajdon­képpen hivatásának szánt. Tehát csgk alkalmazkodni kell. be kell menni abba a gyárba: „Szabadság! Felvételre jöttem, hallottam, most vgn üresedés” — s majd lesz vala­hogy. És sikerült. Felvették. Oda, ahová szeretett volna. Tisztviselő lett. Megvolt a boldogság. Azaz csak lett volna, mert va-lami, egy nagy do­log még hiányzott. Párttagnak is kellene lenni. Csak így lesz -bizto­sítva a hivatal. De hogy? Az nem mégy olyan könnyen. Ahhoz, szóval a párttagsághoz ajánlás, önéletrajz 6 miegyebek kellenek. És „jó kap­csolatok”. Aki el tudná intézni és szerezne egy párttagsági könyvet. Lezák szétnézett a láthatáron és határozatot hozott. Van neki egy n^ybátyja, az majd szerez. Ha ez sikerül, akkor mint párttag „bekap­csolódik” a munkába. Csak csend­ben kell lenni, önéletrajzba, satöb­bibe olyat beírni, hogy pap. kész bukás lenne és szamárság is, mert okos ember — fondorlatoskodott Lezák — nem köti senkinek az or­rára a múltját, hanem hallgat, mert ebből, vagyis a hallgatásból még senkinek nem származott baja. Szóval egy szép napon párttag lett Lezákból. Ez 1947-ben volt. El lehet képzelni azt a „pártmunkát”, amit ő végzett. De ne féltse őt sen­ki. A maga módján „dolgozott” is ő a pártszervezetben. Node jött a tagrevizió. Lezák el­gondolkozott ezen. Nyugtalanko­dott. Ez már nem tréfadolog. Most mi lesz? Kitudódik a papi pálya és leleplezik. Oda a jó hivatal! Csodák csodája — nem így történt. Továbbra is meghagy­ták párttagnak. Éveken át tevé­kenykedett, mint párttag, s ott ár­tott, ahol csak tudott. De közbe- közbe azért a papi pályára is te­kingetett, s egyszer kérte is felvé­telét, de — nem sikerült. Nem vet­ték fel. Hihetetlen. Hűtlenek lettek volna a szövetségesek? Lemondtak róla? Ja, aki párttag — közölték vele — az nem való közénk. Bará­tom, az egy „folt” a becsületen! Nem volt más hátra, mint to­vábbra is dolgozni a gyárban. 1950-ben, már nem tudni, milyen okból, kérdőívet kellett kitöltenie, s egy önéletrajzot írnia a pártszer­vezet kérésére. Lezák sejtette, hogy felfigyeltek rá, felfedték a múltját és hirtelen nem tudta, mit csináljon. (Hej, hej, miért is nem sikerült az a felvétel a papi pájyáTa!) Zavarba jött. Itt már aligha lehet titkolózni. Ezért a kérdőívnek arra a kérdésére, mi volt a foglalkozása a felszabadulás előtt, beírta, -hogy hittudományi fő­iskolai hallgató. Elkészítette az ön­életrajzot is — tíz sorban. A -karbantartó gépműhely párt- szervezete megkapta a kérdőívet, az önéletrajzot és nem történt semmi. Bekerült a többi iratok közé. A pártszervezetben voltak olyanok, akik nem vettek észre semmit. Pedig az a bizonyos kérdőív, amelyen rajta állt, hogy „hittudományi fő­iskolai hallgató”, meg n vérszegény, titkolózó, tízsoros önéletrajz, Lezák egész beállítottsága, a munkatársai­hoz való viszonya, az olyan kije­lentései, mint „nem tudok és nem is akarok beilleszkedni a pártba”, valamint az, hogy több. róla szóló értesülés eljutott a pártbizottságra is, — szinte kiáltóan figyelmeztet­tek arra, hogy -már nagyon is ré­gen megérett Lezáknak a pártból való kizárása. Olyan emberek tud­tak Lezák sötét múltjáról, mint Ge- reczi Oszkár bárelszámolási cso­portvezető, Lezák közvetlen felet­tese. aki pártbizottsági tag volt nemrégiben. De arra a kérdésre, hogy miért halogatták évről-évre Lezák ügyét, erre jóformán még vála­szolni sem tudott. Mert az nem vá­lasz, hogy „volt róla szó, foglalkoz­tunk vele”. Uthy András elvtárs, aki a pártszervezet titkára, arra hivatkozott, hogy ő nemrégen titkár csak, pár hónappal ezelőtt szerzett tudomást Lezák,ról. A személyzeti vezető: „Én is új vagyok a gépmű­helyben, az elődömnek kellett vol­na tudni róla.” Egy évvel ezelőtt mégis­csak összeült a pártszervezet veze­tősége. Megvizsgálták a helyzetet és döntöttek: Lezákot ki kell zárni a pártból! Olyan vélemény is el­hangzott, hogy a munkahelyéről <s el kellene távolítani. Csak fertőzi a többi dolgozót. Menjen haza Sajó- németibe, ahol lakik (az itteni párt- szervezetnek is megvannak a maga „éber” tagjai) van egy' darab szőlő­je is. művelje azt. — ami szinte le­hetetlen, mert ő legfeljebb csak művelteti — mindegy, keressen magának más munkát. Nováik Jó­zsef elvtárs azonban nem fogadta el ezt a javaslatot. Először — mon­dotta — a párttagsága ügyében döntsünk, ne nyúljunk beosztásá­hoz, nem lenne helyes, ha egysze­rűen csak elbocsájtanák. Ezt a ja­vaslatot mindenki helyeselte. Sőt, a végső döntés úgy szólt, hogy még várnak LezákkalU), jobban meg­vizsgálják párttagsági ügyét, s ha majd minden tisztázódott, akkor a legeslegvégső döntés, a kizárási ia- vaslat megszületik. Ez az ülés egy délután volt. Lezák másnap már mindent tu­dott. A „kedvező” döntésről. — hogy ki. mai napig nem tudni, — referáltak neki. Lezák kezét dör- zsölgetve, hajlongva, alázatos, kis­polgári módon, ahogy szokta jS. odament Novák elvtárshoz és há­lálkodott: „Köszönöm, hogy szólt az érdekemben. Hogy pártfogolt. Na­gyon kedves. Köszönöm. Hálás va­gyok érte.” Novák csak ámult azon, amit hallott. Megtudta! De hogv? Kitől? Ki referált ennek az ügyről? Ki le­het az, aki elujságolta a döntést- amit párttitckként kellene kezelni? A pártszervezetben jelentette az esetet. A fecsegőt azonban nem sikerült kideríteni. Lezák meg nem volt hajlandó elárulni. Ezt ő is. meg az illető is gondosan eltitkolták. Lezák ügye még húzódott egy jó darabig. Csak néhány héttel ezelőtt zárta ki a pártból a taggyűlés. Ezzel csaknem lezárult a történet. Azért csaknem, mert a pártszerve­zet tagiai még adósok salát maguk­nak egy fontos tanulság levonásán val. Nem voltak éberek. A párt- szervezet vezetői és a legjobb párt­tagok nem nevelték kellőképpen a többieket arra. hogv őrizzék meg a párttitkot. Úgy, ahogy a párt megköveteli tőlük. Úgy, mint az illegális kommunisták tették a fa­sizmus, a drákói elnyomatás ideién. Amikor a konspiráció legkisebb megsértése Is. a legapróbb titkok elejtése is emberek, kommunisták életét veszélyeztette, mérhetetlen kárt okozott a munkásosztálynak, az egész népnek. Milyen párttag az aki nem képes megőrizni a titkot és már rohan is, hogy mint jólérte­sült referáljon az illetőnek, hogy lám. milyen jólértesült vagyok én. segítek neked, csak meg ne mondd senkinek. — Világos, az ilyen párt­tag nem méltó a párttag rrtftg- ti-sztelő címre, a párt bizalmá­ra. Az ózdi karbantartó gépműhely pártszervezetének kommunistái vés­sék ezt jól emlékezetükbe! • Megírtuk az esetet, de mi ezzel már nem árulunk el tit­kot. Lezák ügye nem titok többé. Ellenben tanulság arra, hogy a párt erősödik azáltal, ha megtisztítja so­rait az oda nem való, ellenséges elemektől. A ió mezőgazdasági szakkönyv nagy kincs a dolgozó paraszt kezé­ben. Ezért könyvtáraink élénk te­vékenységet fejtenek ki. hogy a szakkönyveket eljuttassák azokhoz a tömegekhez, amelyek legnagyobb hasznát veszik. A mezőcsáti járási könyvtár a nemesbikki tsz-saervezés alkalmá­val rendezett ünnepi előadáson könyvkiállítást rendezett. Mező­kövesden a mozi helyiségében és a község egy másik pontján plakátot helyeztek el „Használd fel a ta­pasztalatokat, olvass mezőgazdasági könyveket!” felírással. Hasonló szö­vegű plakátot küldtek ki Tiszavalk. Egerlövő és Szentistván községibe is. Az ózdi járásban Susa községben Dobi István: A parasztság jövője a szövetkezet c. művéből készítettek elő ismertető előadást. A községi népkönyvtárat ellátták a termelő- szövetkezeteket népszerűsítő mű­vekkel. A putnoki járási könyvtár mun­katársai Sajópüspöki községben résztvettek a termelőszövetkezet aratási munkájában. Ennek befeje­zése után elbeszélgettek a dolgo­zókkal. Papp brigádvezető elvtárs elmondotta, — hogy bár önmagának is vannak mezőgazdasági szak­könyvei, szívesen, venné, ha a já­rási könyvtártól főleg állattenyész­tési szakkönyveket kaphatna. Vej­ner Györgyné dohánytermelési fele-, lös szintén olyan könyveket kért, melyek alapján nagyobb termésát­lagot érhetne el. A tanácselnök el­mondta. hogy a téli estéken tartott mezőgazdasági előadások után a dolgozó parasztok a könyvtárból azokat a könyveket kérték, melyek­ről az előadáson szó volt; Putnokon főleg a szőlőtermelési könyveket keresik, de nagy az ér-* deklődés a háztáji gazdálkodástelő­segítő kisállattenyésztési könyvek iránt is. A könyvtár által rendezett mezőgazdasági könyvkiállitás anya­gából már igen sokan kikölcsönöz­tek. Serényfalván a járási tanács ara­tóbrigád iában vettek részt a könyv­tár munkatársai is, és közben ér-1 deklődtek a mezőgazdasági szak­könyvek olvasása iránt. A legtöb­ben a műtrágyázással, növényter­meléssel foglalkozó könyveket ol­vassák. Mivel az ősz folyamán el­készül a nagy istálló, most már kérnek állattenyésztési szakkönyve­ket is. Kérték, hogy a tsz irodájá­ban létesítsen a járási könyvtár le­téti könyvtárat, elsősorban mező- gazdasági irodalomból. A kérést a járási könyvtár teljesítette. A szerencsi járási könyvtár Ti- szalúcon mezőgazdasági ikönyvkiálli- tást rendezett, melyet igen sokan megtekintettek. SÖTÉTSÉG MUCSONY nagyrészt szlovákok lakta község az edelényi járásban, a borsodi bányavidék tőszomszéd­ságában, nem messze a járási székhelytől. A falu jelenlegi lakói­nak ősei a XVIII. században tele­pedtek ide, magukkal hozva ősi szokásaikat, görögkatolikus vallá­sukat. Szép, gondozott, rendezett falu ez. Tisztára meszelt portái jó­módról, kiegyensúlyozott anyagi körülményekről tanúskodnak. Elég, ha egyetlen adatot mutatunk be arról, hogy mekkora anyagi és szociális fejlődés ment végbe az utóbbi esztendőkben. 1938-ban 46 százalékos volt a csecsemőhalan­dóság. 1955-re e szomorú statiszti­ka 4 százalékra csökkent. Ez egye­nes következménye annak, hogy megszűnt a részleges munkanélkü­liség. Emelkedett az itt lakó bá­nyászok keresete, nem pusztítja többé az ínség a kicsiny gyermeke­ket, az élő palántákat. A szociális körülmények meg­változásával azonban nem járt együtt a dolgozók tudatának fej­lődése. Míg a megye legtöbb falu­ja haladó néphagyományokat őr­zött meg. a kövesdi és szentistvá- ni matyók népviseletüket, népi já­tékaikat, a cigándiak pompás tán­caikat, a regéciek meséiket, a mu- csonyi haladó hagyományok kihul­lottak az idő rostáján és megma­radtak helyettük — a babonák. Keressük, kutatjuk és örvendez­ve leljük fel mindazt, ami szép, ami helyes szokás a múltból meg­maradt. A lakodalmi köszöntők, rigmusok, táncok, mesék, népünk dús képzeletvilágának csodás kin­csei. De megdöbbenti az embert, amikor a múlt sötétségének, a nép butításának, a miszticizmusnak, az agyakra ülepedett ködnek ma élő nyomaira bukkan. És Mucsonybni a látogató itt is, ott is talál­kozik vele. Óh, nem nyíltan, nem szemtől-szembe. Az asszonyok szé­gyelik, félnek a nevetségtől, gondo­san titkolják. Nem beszél róla a vé­dőnő sem, hiába tud róla. Elrejti, amit tud, vaskos füzetébe. Csak a frissen meszelt új porták becsukott alMktáblái mögött folyik a ku- ruzslás, terjed a tévhit, a mágia. E BABONÁK KÖZÜL némelyik csak ostobaságával botránkoztat meg. Ezek „ártatlan“ babonák. Ha a szeretett és férjül választott le­gény pogácsájába a szerelmes lány belesüti a hajszálát, hogy eképpen méginkább magáhozkapcsolja, ez csak kissé gusztustalan. Ha a ven­déget nem engedik ki az udvar­ból, amíg a szekér ki nem fordul onnét, hogy ilymódon el ne vigye a szerencsét a háztól, ez esetleg kellemetlen, de inkább csak meg­mosolyogtató. Ha eső idején éjjel­nappal harangoznak, mert így akarják elzavarni az esőt, ez már kissé az idegeket is igénybe veszi. De akad olyan szokás is, ami nem­csak idegesít, hanem felingerel. A terhes nőnek, ha májfoltok kelet­keznek az arcán, méhlepénnyel ke­nik be a foltokat. A kisgyerekek­kel, hogy meg ne verjék szemn\?l és ne legyen emiatt „rivós", má­konyi itatnak és utána háromszor megtörlik macskafarkával a szá­ját. Kuruzsolnak szenes vízzel, s úgy tartják, hogy szemmel rontás ellen hasznos orvosság a trágyalé. Szemfáiást gyógyítanak szalmiák­szesszel, s beszélik, hogy G. A. al- berttelepi tisztviselő gyerekét, ami­kor megbetegedett, a nagyanyja saját vizeletével itatta. Sárgaság ellen alkalmatos orvosságnak vé­lik la fej'etüt. Sz. J.-ék kisgyer­meküket, mért nem fejlődött elég gyorsan, mocskos, véres, marha- bendőbe varrták, s kitették a nap­ra, gondolván, hogy ez majd hasz­nál neki. E fura gyógymód majd­nem a kisgyerek életébe került, mert a kutya kíhurcolta a házból és csak hosszas keresgélés után lelték meg a kétségbeesett szülők. Pedig a babonák nagy többsége gyakorlatban igen könnyen cáfol­ható. A közelmúltban egy idősebb parasztember jött be a tanácshá­zára és elkeseredetten panaszolta, hogy tehenét szemmel megrontot­ták, s elapadt a teje. Az állat, orvos vizsgálata kiderítette, hogy a tehén hegyes szerszámba lépett, patája elgennyesedett, emiatt be­lázasodott, s ez negatívan befolyá­solta a tejelést. A BABONA, A SÖTÉT tévhit legtöbbnyire vallási eredetű. Az öregasszonyok azt tanácsolják a szülő nőnek, hogy amíg fel nem avatják (ez a szülés után 8 nappal végbemenő szertartás), csak lesütött szemmel szabad járnia, mert a szemhatárán belül eső termést a hagyomány szerint elveri a jég. Pompás jövedelmező babona ez. Biztosítja, hogy egy asszony sem mulassza el az avatási ceremóniát és így megfizeti a 20 forintos pap­nak járó tiszteletdíjat. Az újszü­löttnek használ — állítólag —. ha stólát tesznek a hasára. A faluban az idősebbek még mindig szentül hisznek a boszorkányok létezésé­ben, de — nem tudni, ki terjeszti ezt a hiedelmet — a falu papja oly nagyszavu ember, hogy ért a bo­szorkányok nyelvén és féken tud­ja őket tartani. Mucsony körül a világ tele van tehát boszorkányokkal, szellemek­kel. De — hiába no — balszeren­csés falu ez. Nem a kar itt istent csoda bekövetkezni, hiába áhítják a jó mucsonyiak. Tavaly a kövesdi asszonyok részvételével meg akar­ták ismételni a krisztusi kánaáni menyegzőt és a vizet szerették vol­na imádság útján borrá változtat­ni. A fohász azonban nem segített. A víz víz maradt, s a bor csak az asszonyi mese segítségével válto­zott vízzé. De mi tagadás, búbána­tukban a csodavárók alaposan fel­öntöttek a garatra, nem kánaáni, hanem valódi mucsonyi borral. Érdekes történet ez, de akadnak szomorú históriák is, Viszlai bácsi karja például a sok füstölésbe ve­szett oda — amputálni kellett. És tegyük hozzá még azt. hogy e sötétség, a miszticizmus légköre annyira megüli a falut, hogy ebből nagyon nehezen tudják magukat kivonni az emberek. Közel 150 ün­nepnapot tartanak meg egy eszten­dőben Mucsonyban, s mikor Sz- né, az egyik bányász felesége az ünnepnapok egyikén elhatározta, hogy kapálni megy, csak a kertek alján mart elosonni, nehogy szá­jára vegye a falu. János napján más években nem ülték meg az ünnepet. Az idén azonban meg­tartották, négy misével egy napon, ahová illő volt elmenni, s ha már az ember elment misére, egy végié­ben beíratta a hittanra is a gyer­mekét. Hiszen azért volt ilyen ün­nepélyes János napja, hogy ki ne menjen valaki véletlenül a földjé­re, s el ne mulassa emiatt a val­lástanra való beiratást. Merészség kell egyébként is Mu­csonyban ahhoz, hogy valaki távol­tartsa fiát, lányát a hittanról. T- nét, az egyik párttag feleségét ez utcán megtámadták az asszonyok, mert lámcsak ők is az istentaga­dók közé álltak. A dologra azon­ban már csak a párttitkár emléke szik. T. elvtárs nem mondja el, ki volt a támadó. Nem emlékszik, vagy talán fél?!... Sötétség. Igen, sötétség. S mind­ez a népi demokrácia 10. esztende­jében. Hát semmit sem használt a mi nevelésünk ebben a faluban? De igen. Vannak, s mind többen vannak olyanok, akik a mi eszmé­inket vallják. Az ifjúság már csak legyint az öregek babonáira. A fia­talok többsége, amely már a ml iskolánkban nevelkedett — amint Árvái elvtárs, az igazgató meséli —, az úttörő foglalkozást szereti« meg a futballt. Nagy részük nem akar hittanra járni és ha jár, azért, mert fél a pofontól, fél a család­tól. a falu nyelvétől. ÓVNI KELL EZT az ifjúságot, nagyon! A pap kórust szervezett az ifjúság részvételével. Ebben tevé­kenykednek a fiatalok. És a DISZ? ... Bizony nehéz dolga van, mert nincs helyisége, nincs hol összegyűlnie. Hol lehetne olyan érdekes, vonzó életet teremteni, olyat, hogy a fiatalok jobban érez­zék magukat, mint a templomi kó­rusban? Jelenleg sehol. Kulturház kell, de addig is, míg fel nem épül. minél sürgősebben valami kisebb helyiség, ahol énekelhetnek, szín­játszó próbát tartanak — és ami na­gyon fontos, természettudományos ismeretterjesztő előadásokat hall­gathatnak, tanulhatnak. Harcba kell szállni a maradiság, a sötétség ellen. Nagyon szeret­nem, ha eléggé hatásosan és szív- hezszólóan tudnám leírni, hogy „harcba kell szállni". Nem durván és erőszakkal, hanem magyarázó, meggyőző szóval, hiszen ez a név dolgos és kötelességtudó. De az év­századok során rárakódott szelle­mi béklyókat lerázni — namyon, nagyon nehéz dolog ... ki segíthetne nekik más, mint a párt?... SÁNDOR LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom