Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-03 / 155. szám

RSZAKMAGtTASORSSAG Vasárnap, 1955 júHas 3 Pártáiét ★ Egy párthatározat megvaiősulásáitak nyomában A tiszakeszi kommunisták egységesen állást, foglaltaik a Köz­ponti Vezetőség 1955 márciusi hatá­rozata mellett. Határozatukban többek között rög­zítették: vállalják, hogy községük dolgozói között olyan agitációs mun­kát végeznek, melynek eredménye­ként a II. negyedéves beadási ter­vüket 110 százalékra teljesítik. Egy másik pontban arra tettek ígéretet: a termelőszövetkezeti mozgalmat — a lenini hármas-jelszó helyes alkal­mazásával — a kulákok elleni foko­zottabb harccal fogják fejleszteni. Az elmúlt évben a tsz-ból kilépett 63 tagot a népnevelő munka során meggyőzik, hogy visszalépjenek a csoportba. Továbbá pártszervezetük taglétszámát a dolgozó parasztok so­raiból ez év végére 20 taggal növe­lik. E határozat megszületése óta ide­stova égy negyedév telt el. Nos, vizsgáljuk csak sorjában, hogyan tettek eleget vállalásuknak a tisza- keszi kommunistáik! A begyűjtési terv teljesítésére tett ígéretüknek nem tettek eleget. Bár igaz, jelentősen megjavult a helyzet a begyűjtésnél az azelőtti állapotok­hoz képest. Sertésből például 107.4 százalékot teljesítettek. Másból azonban még a 100 százalékot sem érték el. Szarvasmarhából 74,8. tej­ből 94, baromfiból 65 és tojásból 97.2 százalékot teljesítettek csupán. A lemaradás oka mindenekelőtt az, hogy több hátralékos párttag, mint Csikós Mihály. Négyes! Sándor és mások nem mutatnak példát. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében is értek el eredményt. Eddig már öten kérték visszavételü­ket a csoportba. Ez azonban annak tudható be. hogy a termelőszövetke­zetben megjavult a munkafegyelem, s a csoport példát mutat. Kapás és kalászos véleményeiket úgyszólván megcsodálják a kívülállók. A cukor­répájuk a legszebb a község határá­ban. Persze már négyszer is megka­pálták. A csoport tagjai nagy jöve­delemre számítanak, s elsősorban ez az, ami gondolkodóba ejti azokat, akik kiléptek, vagy afeik'új belének akarnak lenni. Salamon József. Bach László és még többen így nyilatkoz­nak: ..Ősszel visszamegyünk a cso­portba. hiába, ott sókkal jobban megtalálja az ember a számítását." !\ ''p nevető munkáról azonban aligha beszélhetünk a falu­ban. Sőt egyáltalán nem, hiszen a népnevelők többsége csak papíron szerepel és a valóságban nem vé­geznek felvilágosító munkát, A ha­tározatukban szószerínt így van: „a termelőszövetkezeti mozgalmat — a lenini 'hármas-jelszó helyes alkal­mazásával — a kulákok elleni harc fokozottabb végrehajtásával fogjuk fejleszteni." Sajnos nem ez tapasztalható. Az a helyzet ugyanis, hogy a tiszakeszi elvtársak nem leple­zik le bátran és nyíltan, nem gyűlöltetik meg a dolgozók kö­zött a kulákokat. — Hogyan beszélnének a kulákok aknamunkájáról a párttagok, ha maga Balogh elvtárs, a párttitkáruk sem mutat rá az ellenség tevékeny­ségére — mondotta Tokaji elvtárs. pártvezetőségi tag. — Balogh elv­társ már több, mint egy éve párttit­kárunk. de még egyszer sem hallot­tunk tőle ilyesmit. Igaza van Tokaji elvtársnak. A párttagokat bátorítani kell. a kulá­kok elleni kíméletlen harc szenve­délyére kell nevelni és tanítani a pártvezetőségnek. Ezt a párttagok joggal e! is várják, különösen a párttitkártól. Nem az a baj Balogh elvtárs, hogy a párttagok állítólag „kifecsegik" azokat a dolgokat, ami­ket a taggyűlésen elmondanak a ku- lákokról. Sőt. ez egyáltalán nem is baj! Hadd ..fecsegjék'’ csak el. mi a kommunisták, a pártvezetőség véle­ménye a falu ellenségeiről. Ezekben a kérdésekben bines semmi titkolní- valónk a becsületes dolgozók előtt. A hiba inkább ott van, hogy a pártvezetőség az ilyen ..fecsegések­hez" nem ad kellő tájékoztatót. A határozatnak tehát ezzel a pontjá­val is bajok vannak. Egyedül a pártszervezet tagjai számának növelésében értek el jó eredményt. Ezideig 6 új tagjelölttel erősítették a pártszervezetet. A ha­tározatban vállalt összes feladatok­nak azonban nem tettek eleget. Elsősorban azzal, hogy a pártvezetőség a hozott, hatá­rozat alapján nem dolgozott ki egy világos, konkrét, politikai intézkedési tervet, melyben meg­jelölték volna a feladatok vég­rehajtásának határidejét, mód­ját és szeméivszerint. a felelő­söket. Ez lett volna a végrehajtás kiinduló pontja. A pártvezetőség azonban ilyen tervet nem készített. A párt­tagság zömének nem adott párt- megbízatást. s ezért nem is dolgoz­nak, csak nagyobb kampányfeladat­kor foglalkoztatják őket. A hiba forrása tehát a gyenge vezetési színvonalban rejlik. De nem is lehet ott jó a vezetés, ahol a vezetőségi tagok közül csak egv-két elvtárs dolgozik, a többinek meg még' pártmegbizatása sincs. Ez pedig így van a tiszakeszi pártve­zetőségnél. Héttagú a vezetőség, de csak a párttitkár és a gazdasági vezető végeznek munkát, a többi elvtársnak még a funkciója sincs megjelölve. A pártvezetőség — de maga a párttitkár, Balogh elvtárs is, mint mondottá — nem ismeri a végrehajtás ellenőrzésének módsze­rét. Ennek hiányában nem is tud­nak teljes következetességgel har­colni a hozott határozatok mara­déktalan végrehajtásáért. Nos, néz­zük csak, mi az értelme a végre­hajtás ellenőrzésének? A párt azért tartja fontosnak a végrehajtás ellenőrzését, mert ez a vezetési munífca fő módszere. Ez nem egy munkaszakasz, amely má­sok mellett áll, és azokkal egyenlő értékű, hanem minden munkaág, minden szakasz szervezeti munká­jának legfőbb módszere. A végrehajtás ellenőrzése — a kommunista munkastílus alap­ja! Sztálin elvtárs azt tanítja: „Vezetni — ez korántsem azt jelenti, hogy határozatokat írunk és utasításokat küldünk szét. Vezetni — ez azt jelenti, hogy ellenőrizzük az utasítások vég­rehajtását, de nemcsak az uta­sítások végrehajtását, hanem magukat az utasításokat is, azt, hogy az eleven jr^rkoriati mun­ka szempontjából he.j vagy hibásak. Nevetséges voltö' azt hinni, hogy utasításaink mind tökéletesek, Ez nem szo­kott előfordulni és nem is for­dulhat elő. A végrehajtás ellen­őrzésének éppen az a lényege, hogy funkcionáriusaink a gya­korlati tapasztalat kohójában ne csak utasításaink végrehaj­tását, hanem maguknak az uta­sításoknak a helyességét •«? el­lenőrizzék. Ezért a végrehajtás ellenőrzése terén mutatkozó hi­ányosságok egyszersmind egész vezetésünk hiányosságai is.“ E tanításban világosan kifejezés­re jut a vezetésnek és a végrehajtás ellenőrzésének elszakíthatatlan kap­csolata A végrehajtás ellenőrzésé­nek módszereit el kell sajátítaniuk a tiszakeszi elvtársaknak is. Ehhez viszont segítségre van szükségük. Arra igazán nincs panaszuk, hogy keveset látogatják őket a járástól. Sőt, ez elég gyakori. Nem múlik el egy hét anélkül, hogy a mezőcsáti járási pártbizottság egyik, vagy má­sik tagja egyszer-kétszer el ne lá­togatna Keszibe. A feladatokból is adnak bőven, csak éppen abban nem segítenek, hogy ezeket a fel­adatokat hogyan valósítsák meg. A pártvezetőségi tagok emlékezete szerint ilyenirányú segítséget csak egyetlenegyszer kaptak Patvaros elvtárstól. Ez a hiba második for­rása. Emlékeztessük csak a mező­csáti JB tagjait a járási titkárok országos értekezletének egyik leg­főbb útmutatására: „töltsenek a pártbizottság tag­jai minél több i,döt az alapszer­vezeteknél, segítsenek minél többet a vezetőségeknek a hely­színen”. Ez az útmutatás ma is érvényes. Ne csak a feladatok halmazával töltsék el a pártszervezeteket, ha­nem segítsenek és türelmesen ne­veljék a pártvezetőségek tagjait a végrehajtás ellenőrzésének helyes módszereire. A kommunista vezetés stí­lusának legfőbb vonása a szó és a tett, a határozat és a végrehajtás egysége. Minden intézkedést, a párt- szervezet minden határozatát har­cos, szervező munkával, a végre­hajtás Rendszeres ellenőrzésével kel] alátámasztani. A párthatározat egy­séges cselekvésre szólítja fel a párt tagjait. A határozat fegyelmezett megvalósítása a pártszervezet sike­rének egyik legfőbb alapja. Éppen ezért fontos és szükséges, hogy a pártvezetőség minden kommunistá­nak rendszeres pártmegbizatást ad­jon. Nem engedhető azonban az, tiszakeszi elvtársak, hogy a párttag csak egyetértsen a Központi Veze­tőség, vagy akár a saját pártszerve­zete határozatával. „A párttag kötelessége — mond­ja az új Szervezeti Szabályzat —, hegy harcoljon a határoza­tok megvalósításáért. A kom­munista passzív és formális vi­szonya a párthatározatokhoz gyengíti a párt harcképességét.” Mes kell érteniük a tisza­keszi kommunistáknak, hogy min­den határozat — bármilyen jó is —, csak annyit ér, amennyit meg­valósítanak belőle. TÖRÖK ALFRÉD A BORSODI BÁNYÁK JELENTIK 8 ö 8---------------------------------------------------------­Új íeóési módszer Barossaknán A barossaknai bánya­üzem hónapokon ké­résziül nem teljesítette tervét. Bár nagytelje­sítményű frontfejtésen dolgoztak a csapatok, a tömegtermelési mun­kahely előnyeit nem tudták kihasználni. A hazafelé haladó front­fejtés következtében a nyomás a fejtés mögött mindig összetörte a vágatot. A kedvezőtlen geológiai viszonyok nemcsak a termelést akadályozták. hanem növelték az önköltséget is. A bánya műszaki ve­zetői 9okat gondolkoz­tak, hogyan lehetne ezen az állapoton se­gíteni. A bánya viszo­nyainak pontos felmé­rése után egy kísérleti frontfejtést indítottak — a korábbi művelési élj,árassal szemben — mezőben befeléhala- dóan. Az új művelés­nél azt tapasztalták, hogy a nyomás most már előre, a fronthom­lokra nehezedik, ami még kedvező is. mert eredményesebbé teszi a jövesztést. A kísérleti front ta­pasztalatait hasznosít­va az új frontfejtést már befelé haladóan készítették elő. Ezzel jelentős elővájást taka­rítottak meg, időben és munkaerőben, — egy­úttal pedig csökken­tették a fenntartási költségeket is. A front­fejtés kísérleti üzemel­tetése máris annyi sze­net adott, hogy a ba­rossaknai bányaüzem a júniusi lemaradását behozta. A szén önkölt­ségét . pedig tonnánként 12 forinttal csökkentet­ték az első negyedév­hez képest. Négyezer unna srenet termelt mér az armes! külszíni lejtésű bányaüzem A borsodi szénmedence első kül­színi fejtésú bányáját május köze­pén adták át rendeltetésének Or­mosbányán. A letakarított 2.4— 2.6 méteres széntelepet frontfej­téssel művelik. 120 méteres iker- frontból az üzemszerű termelés megkezdése óta eddig mintegy 4000 tonna szenet termeltek. A kiter­melt szén szállítására két új sza­lagot és két kaparószalagot építet­tek be. A széntermelés fokozására a második félévben a felrakást is gépesítik. A felsőnyárádi bánya­üzemben már kipróbált, nagyszerű szovjet SZ—153-as felrakógépet állítanak üzembe. A gépi felrakás bevezetésével a bányaüzem ter­melése mintegy megkétszereződik. A szovjet réselőgép nagyszerű munkája Annabányán Anna'bányán a közelmúltban helyezték üzemibe a KMP-2 szov­jet láncos réselőgépet. A szovjet láncos réselőgép a kísérleti üze­melés alatt a köves, elkovásodott széntelepben nagyszerű teljesít­ményt fejtett ki. Percenként 8—10 méter hosszúságú és mintegy 2 méter mélységű rést vágott. A széntelep elérésével a front kézi­fejtéssel való művelésével szemben az előrehaladási sebesség a koráb­bi napi 1—1.2 méterről 1.8—2 mé­terre emelkedett. A réselőgép al­kalmazása nagyarányú robbanó­anyag megtakarítást is eredmé­nyezett. Vagononként több mint 2 kilogramm robbanóanyagot ta­karítanak meg. A szovjet gép nagyszerű munkájára jellemző, hogy a 100 méteres frontfejtést mintegy 4 óra alatt réseli végig. A réselőgép alkalmazásának eredményeként nemcsak a robba- nóanyagfogyasztás csökkent. de emelkedett a kitermelt szén értéke is. Mintegy 5 százalékkal több da­rabos szenet kapnak, mint kézi művelésnél. Emellett pedig a mun­ka termelékenysége mintegy 30 százalékkal emelkedett. Vasárnapi level OcAmihtz ^ KEDVES ISTVÁN ÖCSÉM! Tudom, nagy cso- dálkCT-ással kezdesz hozzá e sorok olvasásához. Gondolod: ugyan miféle sü?OQS mondani valója lehet a bátyámnak? De olvasd csak to­vább a sorofiü.!- ßs meglátod: a mondanivaló valóban égető, s éppen aféle, ami nyílt sztáré kívánkozik, mert nemcsak a Te ügyed, nem is csak az én ügyem. Mindenki ügye, de különösen a fiataloké, az olya­noké, mint te voltál az elmúlt esztendőben és vagy jelen pillanat­ban is. A minap hazafelé utaztam a vonaton. A kocsifülkében három fiatalember ült velem szemben. Tizermyolc-tizenkilenc éves ’ formák. Desz-'igeitek. Egyikük hevesen magyarázott, először csak halkan, azután egyre hangosabban bizonygatott valamit.. -. „Mehetsz kapálni, ha tetszik, meg én is mehetek!“ Ez a sértődöttségtől duzzogó hangon kiejtett mondat ragadta meg először a figyelmemet. A jövőjükről be­szélgetnek, — gondoltam és abbahagytam az olvasást. Érdekelt, — tudod, engem mindig érdekel — ugyan, hogy képzeli a jövőt az iskola padjaiból frissen kikerült ifjúember. Hogyan akar beilleszkedni a mi mai, felelősségteljes életünkbe, munkánkba... Ok hárman nem fukar­kodtak a szóval. Néhány perc alatt megértettem, hogy most érettsé­giztek a gimnáziumban, egyetemre akartak menni, de... Igen, egyi­kük így mondta, s ketten, a hallgatók, helyeslőén jóváhagyták: „Ne­künk már befellegzett!“ Nem vesznek fel bennünket az egyetemre, pedig a kezünkben a bizonyítvány. Igaz. az enyém elégséges, bár job­bat érdemeltem volna. Emlékeztek rá, hogy fújtam a képleteket, s az öreg mégis csak elégségest adott... No, de még beszélgetek majd vele! — Itt gúnyosan elmosolyodott és végignézett két bólogató tár­sán, azután pergő nyelvvel folytatta: — Igaz, ti jól végeztetek, mégse mehettek tovább, mert ugye . . nincs hely az egyetemen. Nincs, pedig a ti apátok is olyan munkás, mint az enyém... Hát igazság ez? Akkor minek tanultunk? Nem igaz? Most mihez kezdek én! Csak nem fogok kapálni?! Vagy maltert hor­dani?! — Mérgesen fújt egyet. — Óda mehettem volna érettségi nél­kül is. Ti például mit csináltok?! Nyurga, szőkehajú társa válaszolt: — Én megyek a tanácshoz irka-firkálni. Igaz, csak hétszázat fizetnek, de lehet ott még mellékes (!) is. — A harmadik nem szólt semmit, csak bólogatott, de szólt megint a „pergőnyelvű“ (így neveztem el magamban): — Én oda se‘ megyek.. Csak nem fogok ott görnyedni egész nap néhány forintért. Inkább nem megyek sehova (!) egy darabig. Lógok! Miért nem vettek fel az egyetemre? S majd lesz valahogy, valami­kor ... — Ha elvágták az utunkat..-. — Nem folytatta, legyintett és kinézett az ablakon.. -. Éppen Kazincbarcikához közeledtünk. Már látszott az erőmű kéményének füstje. A vonat üdezöld búza-, kukorica- táblák mellett robogott. Itt-Ott kapáltak, kaszáltak. Kint forrt, pezs- gett az élet, a munka, azért a bizonyos holnapért, amit az előbb há­rom érettségizett, erőtől duzzadó fiatalember szinte agg-öregesen — az ő gondolatukkal élve — „kilátások“ hiányában magában eltemetge- tett . . ITT MÁR BIZONYOSAN sejted öcsém, hogy miért írom hoz- * zád e sorokat... Igen, a te tavalyi esztendőd jutott eszembe. Emlék­szel. mennyire hasonlítottál egy esztendővel ezelőtt e három fiatal­emberhez? (Persze, ahogy akkor rád, most itt rájuk is igen-igen meg­haragudtam. A te példádat akartam elmondani nekik ismeretlenül is. De Kazincbarcikán befejezték az ,utazást. Éppen Kazincbarcikán!) Bizonyosan sokszor eszedbe jut, milyen komoran, haragosan ér­keztél haza Budapestről. Milyen kedvetlenség, lemondás csengett sza­vaidban, amikor elmondtad, hogy nem vettek fel a Színművészeti Fő­iskolára téged, a jóhangú, tehetséges színjátszót. Nem vettek fel, mert azt a kis kacskaringós „S“ betűt nem tisztán ejted. Azt mondtad, nem, is érdekel semmi tovább. Nem használt akkor a biztatás, a jó szó. nem a számos tanács — néhány hétig. Duzzogtál a mi mánkra, holna­punkra. Dehogy akartad elismerni, hogy nem csupán mérnökökre, or­vosokra, filmszínészekre van szüksége a mi holnapunknak, hanem ta­nult, jól képzett szakmunkásokra, mezőgazdászokra, technikusokra, mű­vezetőkre is. akiknek munkájától elsősorban függ: milyen is lesz a holnap?! „Miért éppen én?“ — kérdezted minduntalan. Nem gondol­tál arra. hogy ha mindenki ezt mondaná, ha mindenki arra menne, amerre kedve van, fittyet hányva az ország;, a nép, a társadalom ér­dekeire, s csak magát nézné, mi történne akkor? Szégyenkezve gon­doltál arra, amit apánk, nagyapánk, millió és millió apa és nagyapa végzett a ma érdekében, s végez a holnap érdekében: az acéltermelö. a kennértelmelő munkára, a legértékesebb, a legdrágább munkára! Ma már tudom, mosolyogsz ezen. Mosolyogsz, barátaiddal együtt.. — akikkel együtt hasonlítottál tavaly az én három utitársamra —, amikor a Lenin Kohászati Művek tekercselő-műhelyében hozzáláttok agy-agy beteg villanymotor meg gyógyításához. Amikor javítjátok a megrokkant darut. Szakmát, értékes, komoly, a holnapunkat szebbé formáló szakmát tanultok, huszonnégyen, érettségizettek. S mennyivel könnyebben tanuljátok meg, mennyi el gyorsabban haladtok előre ta­nult fejjel? Mennyivel merészebbek, tettrekészebbek vagytok! Jól esik hallgatni, amikor örömmel beszélsz a munkáról, elismeréssel a szor­gos „öreg“ szakmunkásokról, akik tanítanak benneteket a mesterségre. Amikor messzemenő terveket forgatsz, hiszen kijelentetted: „Leszek még én mérnök, úgy fogok dolgozni, hogy azzá legyek!“ Megtaláltad a munkát, meg az utat. amely a biztos, szép holnap felé vezet. S mea- a. kulturmunkát is! örömmel újságoltad: „Én játszom a fő­szerepet az „Egy marék boldogság“ című operettben, megmutatom, hogy ttidok játszani!“ EZEKRE GONDOLTAM OTT a vonaton, ezeket akartam elmon­dani a három „kilátástalan holnap“ előtt álló ifjúembernek, akikre, mint rátok is, ezernyi szép, megbecsült hivatás vár. Csak akarni kell és nem siránkozni, nem a légben, magasan mindenki felett, hanem a mi való életünk útján kell járni. Arra kérlek öcsém, mondjátok, mutassátok meg minden, az én három utitársamhoz hasonló fiatalnak: „Íme, ezen az utón kell el­indulnotok. Büszkén, szégyenkezés nélkül, mert az embert nem a bi­zonyítvány, hanem a végzett munka teszi emberré!“ Ha gondoljátok, írjatok levelet a most érettségizettekhez, mondjátok el hogyan éltek, hogyan dolgoztok, hogyan becsülnek meg benneteket a munka harc­mezeién. Jó munkát, jó tanulást kíván és ölel bátyád: SÁNDOR Uj mezőgazdasági gépeket mutattak be a kisújszállási kísérleti gazdaságban Kisújszállás termelőszövetkezeti vá­ros határában — a kunsági szikese­ken — működik az öntözési és talaj­javítási kutató intézet egyik legna­gyobb gazdasága, ahol több, mint négy éve foglalkoznak már — szép eredményekkel — a szikes, gyengén termő talajok megjavításával és öntö­zésével. Július másodikén, szombaton itt rendezte meg a budapesti Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet, vala­mint az Öntözési és Talajjavítási Ku­tató Intézet a legújabb mezőgazda- sági gépek seregszemléjét. A bemu­tatón részt vett Erdei Ferenc földmű­velésügyi miniszter, Szőke Mátyás, Kökény Mihály miniszterhelyettes és mintegy 150 mezőgazdasági szakem­ber: tervező mérnökök, mezőgazdái szók, tudományos kutatók és a tér» melőszövetkezeti városok küldöttei. Két termés évente Bulgáriában A bulgáriai Pirin-hegységben, a termékeny Struma-völgyben, évente kétszer is beérik a termés. Az ország legtávolabbi délnyugati részén fek­vő petrici körzet parasztjai az árpa learatása után azonnal elültették a dohányt és kukoricát. Más parasztok zöldséget ültettek az árpa után. A búzaföldek jórészén aratás után földimogyorót vetnek:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom