Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-24 / 120. szám

Kedd, ins:;, május ?i ßSZAKMAGYABOBSZAG 3 A néhány » m unkanormáknak igen nagy a Jelentősegük a szocialista iparban. A tnunkecnorma az alapja- a legkövet­kezetesebb szocialista bérrendszernek, a darabbér-rendszernek, A darabbér- rendszerben valósul meg a legközvet­lenebbül az egyén és a közösség érdekeltségének összhangja. Ha a dol­gozó több munkadarabot gyárt, növeli munkája termelékenységét, a darab­bér-rendszer revén több munkabért is kap. A darabbérrendszer a leglcéz- zelfoghatóbban teremti meg a dolgo­zók személyes anyagi érdekeltségét a termelésben. ^ A többtermelés, a termelékenység növelése közvetlen érdöko a dolgozó­nak — mivel növekszik munkabére —, de érdeke az egész társadalomnak is. A szocialista és a szocializmust építő társadalomban a munka terme­lékenységének növelése objektív gaz­dasági törvény. A munka termelé- kenytágének rendszeres emelése bizto­sítja csak a termelés gyors növeke­dőét, s teremti meg ezáltal miud a fogyasztás, mind a termelés további növelésének lehetőségét. A helyesen megál'apított munkanormá.n nyugvó darabbér-rendszer egyik fontos eme­lője a munka termelékenysógo növe­lésének. Nagy a jelentőségük a munkanor­máknak a fogyasztásra szánt társa­dalmi javak elosztásában is, A szo­cialista és a szocializmust építő tár­sadalomban a javakat a végzett mun­ka mennyiségű és minősége szerint kell szétosztani. Nem lehet a fogyasz­tási javakat valamilyen egyenlősdi alapján elosztani, mórt az eleve meg­szüntetné a dolgozók személyes anyagi érdekeltségét a termelésben. Knólkül pedig a szocializmust felépíteni, vív­mányait megszilárdítani nem lehet. Ezért mindenki csak olyan arányban részesülhet a társadalmi javakból, amilyen mértékben ahhoz munkájá­val hozzájárul. A munkásoknál n végzett 'munka mennyiségét és minő­segét legjobban a mnnkanormákkal és a jól megállapított alapbérekkel lehet kifejezni. A munkanormáknak nagy a szere­pük a szocialista versenymozgalom- boM is. A termelékenység növelésére vonatkozó versonyvállalásaikat a dolgozók elsősorban a normák alap­ján teszik. A dolgozók szocialista ve­télkedésének elbírálásánál a helyesen megállapított munkanorma a leg­reálisabb mérce. A munkanorma háromféle lehet: beosüH, statisztikai és műszaki nor­ma, A becsült norma úgy készül, hogy a normás a munka elvégzéséhez szükséges időt tapasztalata és hozzá­értése alapján becsléssel határozza meg. Ezek a normák nagyon kezdet­legesek. A statisztikai normák már valamivel biztosabb eszközzel készül­nek. Összegyűjtik azokat az adatokat, melyek megmutatják, hogy a kérdé­ses munka elvégzéséhez mennyi idő szükséges. Ezeknek az adatoknak az átlaga lesz a munka normája. Készí­tésüknél nem veszik tehát figyelembe a kiváló dolgozók tapasztalatait, a technika adta lehetőségeket, a munka jobb megszervezésében rejlő tartalé­kokat. Ezek a normák vagy már be­vezetésük Idején túlhaladottak, vagy igen gyorsan elavulnak és így gátjává Válnak a termelékenység növelésének. Más tulajdonságok jellemzik a mű­szaki normákat. A Minisztertanács a munkanorniák készítéséről és kezelé­séről szóló rendeletében a következő­képpen határozta meg a műszaki nor­ma fogalmát: „A műszaki munka- norma alapja a korszerű technológia. Ennek megfelelően műszaki normá­nak csak az olyan normát lehel tekin­teni, amelyet: a) az üzem legkedvezőbb termelési lehetőségeinek és a lehetőségeknek megfelelő legkorszerűbb technológiá­nak, valamint b) az élenjáró munkások lapaszta. tatainak felhasználásával állapilanitlc meg." A műszaki normák tehát előre mu­tatnak, a haladó technikát, a kiváló munkások munkamódszereit tükrözik. Ezért a műszaki norma ösztönöz leg­inkább a munka termelékenységének növelésére, ez valósítja meg legjob­ban a munka szerinti elosztás elvét és ez nyújtja a legreálisabb alapot a dolgozók egyéni versenyeredményei­nek elbírálásához. Üzemeinkben ma még jobbára becsült és főleg statisz­tikai normákat alkalmaznak. A gép­iparban például a normáknak alig 30 százaléka műszaki norma. A vegy­iparban, a bányászatban, az építő­iparban még ennói is kisebb a mű­szaki normák aránya. Az átlagosnál több a műszaki norma a könnyűipar­ban és különösen a textiliparban. A normák — még a műszaki nor­mák ia — nem örökérvényüek. A mű­szaki normákat is állandó változás, fejlődés jellemzi. Változnak elsősorban azért, mert állandóan fejlődik az ipar technikai színvonala. Legutóbb 1952 nyarán rendezték a normákat és vezettek be viszonylag nagy számban műszaki normákat. Vizsgáljuk meg például a yvsiparbnn, hogyan válto­mimkanormák időszerű kérdéséről zott azóta a technika színvonala, ho­gyan avultak cl az akkor bevezetett normák. Három év alatt a vasiparban — a nehézipar szerepét lebecsülő, káros jobboldali nézetek ellenére is —, ha nem is kielégítő módon, de fej­lődött a technika. Ez idő alatt a gép­ipari üzemekbe több mint kétmilliárd forintot ruháztak be. Űj gyárak épül­tek, a régiek fejlődtek, korszerűbb lett a technika. A beruházások jelen­tős részéből, modern, új gépeket sze­reztek be. Ezekkel pedig könnyebben, gyorsabban megy a munka. A technika színvonala azonban nemcsak a beruházások révén emel­kedett. Elősegítették ezt sz’ áj, kor­szerű gyártási eljárások alkalmazásá­val is. Szinte nincsen olyan gyár a vasiparban, ahol három év alatt ne alkalmaztak volna számos új techno­lógiai eljárást- mint például a Kole- szov-félo s2clesvágást, a szikraforgá- caolást stb. A munkások, technikusok, mérnökök alkotó kezdeményezése nyomán hái'orn év alatt több tízezer újítást vezettek be, amelyek szintén könnyebbé, egy­szerűbbé tették a munkát. Ez alatt az idő alatt csak a kohó- és gépiparban 132 ezer újítást fogadtak el, ebből csaknem 150 ezret be is vezettek s az újítók több mint 65 millió forint ju­talmat kaplak. 1952 óta üzemeink szervezettsége is javult. Egyre következetesebben való­sítjuk mog a Szovjetunió tapasztalatai alapján a szocialista üzemszervezést. Gazdasági, műszaki vezetőink is mind nagyobb gyakorlatra tesznek szert a gyárak, a műhe'yek irányításában. Három év alatt nemcsak a teohnika fejlődött, nemcsak a technológia kor- sízorűsödött, nemcsak az üzemek szer­vezettsége javult, hanem gyarapodott a munkások szakmai tudása is. Ma már tízezrével vannak a gépiparban olyan munkások, akik nemcsak el­sajátították a korszerű technikát, ha­nem annak továbbfejlesztőivé 1» vál­tak. A gépiparban 1952-ben csak 7000 szlaV-anavista volt, számuk ma már meghaladja a 21 ezret. Nemeink a legkiválóbb munkások szakmai tu- dása mélyült el. haneni növekedett a kisebb képzettségű, új munkások szakismerete is, A technika fejlődésével, a technoló­giai eljárások tökéletesítésével, a szervezettség javulásával, a dolgozók szakmai tudásának növekedésével a munkanormák elavulna* még akkor is, ha annak idején az tizem legked­vezőbb termelési lehetőságcinek meg­felelő legkorszerűbb teohuolégla, vala­mint a legjobb munkások tapasztala­tainak felhasználásával állapították meg őket. A szocialista, és a szocia­lizmust építő társadalomban a tech­nika fejlődése objektív gazdasági tör­vény, ami egyenesen következik a szooiaiizmns gazdasági alantörvényé­ből. A szocializmus gazdasági alap­törvénye ugyanis a társadalom állan­dóan növekvő anyagi és kultnrál’s szükségleteinek maximális kielégíté­sét nem akármilyen módszerrel írja elé- hanem a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján tör­ténő szakadatlan fejlesztésével. A inunknnormák viszont osak akkor ösz­tönöznek a korszerű teohnika elsajá­títására, a kiváló munkamódszerek elterjesztésére, a termelékonység nö­velésére, ha azok előromutatöak. A túlhaladott technikát, az elavult mun­kamódszert visszatükröző laza normák fékezik n munka termelékenységének növekedését, mivel megnyugvásra ne­velnek. Laza normák mellett lanyhul a munkaverseny, alábbhagy a dolgo. zók újítókészségc s előbh-utóbb meg­áll, sőt vissza is eshet a termelékeny­ség növekedése « ez végül is a dolgo­zók életszínvonalának csökkenésére, a szocializmus építéséről való lemon­dásra vezet. A normák rendszeres felülvizsgálata, tehát — éppen a ter­melékenység növelése végeit — szük­ségszerű a szocialista és a szocializ­must építő társadalomban. Sztálin elvtávs a sztahanovisták első össz_szövetségi tanácskozásán megokolta a normák változtatásának szükségességét: „Egy dolog minden­esetre világos: az, hogy a jelenleg érvényben lévő normák a mai viszo­nyoknak nem felelnek meg. elmarad­tak és iparunk fékjeivé lettek. Hogy iparunkat ne fékezzük, ezeket a nor­mákat új, magasabb technikai nor­mákkal kell felváltanunk. Űj emberek — új idők — új technikai normák.“ Azokban az iparágakban, amelyek­ben a technológia gyorsan változik, gyakrabban, amelyekben a technológia változása lassúbb, ritkább Időközök­ben szükséges a normákat fn'ülvizs­gálni. A leggyorsabban fejlődik a technika a gépiparban. A legtöbb új gyártási eljárást, a munkaidő csök­kenését eredményező új technológiát az utóbbi három évben valamennyi iparág közül a gépiparban vezették be. Új. korszerű munkagépekkel is viszonylag legjobban a gépipart sze­rellek fel. A textiliparban, a bányá­szatban, az élelmiszeriparban, a vegy­iparban — az új üzemek kivételével — a technológia nem fejlődik olyan gyorsan, mint a gépiparban, Ezért ezekben az iparágakban csak ritkább iuöközökben válik szükségessé a nor­mák felülvizsgálása. A normák — elsősorban a vasipar­ban — nagyon lazák lettek. Ehhez — a normák természetes elavulása mel­lett — sokban hozzájárultak a párt politikáját eltorzító jobboldali néze­tek s azok káros kihatásai is. A jobb­oldali nézetek hatására az ipar veze­tésében, az üzemi pártszervezetek és szakszervezetek munkájában lá.bra- kapott a liberalizmus, az opportuniz­mus. Háttérbe szorult a termelés gazdaságossága, lebecsülték a terme­lékenység növelésének, az önköltség csökkentésének jelentőségét a szocia­lizmus építésében, a dolgozó nép jó­létének emelésében. A termelékenység növeléséért, a termékek önköltségének csökkentéséért úgyszólván semmiféle erőfeszítést nem tettek, viszont nép­szerűség hajhászásból egyes üzemi vezetők a „kormányprogram szelle­mében“ igyekeztek a dolgozók élet­színvonalát ,-emelni“. A normákat' fellazították, az új munkákra már eleve lazán állapították meg a normá­kat, a munkákat törvénytelenül ma­gasabb kategóriába sorolták, egyos munkákra megokolatian póMdökot utalványoztak, nem követelték meg a minőségi előírások b etartásá.t és még számos más eszközzel emelték a munkabéreket. A jobboldali elhajlás, a liberalizmus, az opportunizmus ta­lán sehol sem okozott olyan kézzel­fogható kárt, mint éppen a munka-, bér- és normafegyolem frontján, A munkabérek gyorsan emelkedtek, a termelékonység viszont a legtöbb iparágban visszaesett. A gyáriparban a munka termelékenysége 1954_ben 1953-hoz képest több mint egy száza­lékkal csökkent, a bérből és fizetésből élék reálbére ugyanakkor 15 százalék­kal növekedett. Az átlagosnál is ked_ vezötlenohbül alakult a munkabér és a termelékenység aránya a géplnar- ban. 1954-ben tehát megsértettük a szocializmusnak és szocializmust ép'tő társadalmunknak azt a fontos gazda­sági törvényét, hogy a termelékeny­ség emelkedésének meg kell előzni a reálbérek növekedését. A normaiazitások miatt az átlagos teljesítményazúzaiékok nagyon ma­gasra szöktek. A gépipar egyes ágai­ban, például a mezőgazdasági gépe­ket gyártó iparágban, a járműipar, ban az átlagos teljesítményszázalék meghaladja a 160 százalékot. Vau olyan gyár — és nem is egy —, ahol az átlagos teljosítményszázalók 160 százalék felett van. Ilyen magas átlu- gos norműteljesitmény mellett a munka termelékenysége már nőm emelkedik. A dolgozók — habár az esetek többségében lehetőségük van rá — nem növelik teljesítményüket, nem gondolkodnak újabb cszszerűeí- tésen, munkájukét megkönnyítő és meggyorsító új eljárásokon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az. hogy — kisobb-nagyobb ingadozásoktól el­tekintve — a toljesítmónyszázalékolc növekedése már több hónap óta lénye­gében megállt. A normák és prémium- feltételek lazasága és az ebből eredő béraránytalanság — elsősorban a vas­iparban — a iernielékenység növeke­désének, az önköltség csökkentésének, felemelkedésünknek legnagyobb aka­dályává vált. Itt az ideje, hogy a termelékonység növolése érdekében felszámoljuk a bér és a norma frontján tapasztalható lazaságokat. Az utóbbi hónapokban és különösen a párt Központi Vezetősé­gének márciusi határozata óta némi javulás tapasztalható. Az eredmény azonban még nagyon kevés. Ha n normákat, prémiumfeltételeket már nem is lazítják tovább, de a már egyszer elavult vagy fellazított nor­mákat nem vizsgálják felül. A rend megteremtésében a gazdasági, mű­szaki vezetők mo'lett nagy feladat hárul az üzemi párt- és szakszerve­zeti szervekre, a legöntudatosabb munkásokra, mindenekelőtt a kom­munistákra. Minden dolgozónak helyi példákkal kell bebizonyítani a jelen­legi helyzet tarthatatlanságát és főleg azt, hogy a rend. a fegyelem helyre­állítása saját érdeke valamennyi dol­gozónak. mivel ezáltal ismét lehető­ség nyílik a termelékenység növelé­sére. a keresetek emelésére. A laza­ságok felszámolása a bér-, norma- és munkafegyelem frontján — ez az a következő láncszem, amelyet meg­ragadva biztosithatjuk a munka ler. melékenységének gyors növekedését. ÁHhat-e nagyobb politikai fe’adat ma a kommunisták előtt, mint a munka termelékenységének növelése — vívmányaink megszilárdításának, a szocializmus építésének, a dolgozók é’etszinvonaia növelésének legfonto­sabb biztosítéka? Álljanak ennek a harcnak az élére a kommunisták s felvilágosító munkáinkkal, példamu­tatásukkal küzdjenek a rendért, a fegyelemért, a termelékenység gyors növe'éséért. A kommunisták helyt­állása a legbiztosabb záloga annak, hogy ezt a nehéz feladatot is sikerrel oldjuk meg. <Kivonatolt közlés a Szabad Nép május 23-i számából.) Munkás-paraszt ifjúsági találkozó Muhin Megyénk egyik legszebb táján, a Sajó-parlján elterülő muhi-síkságon találkoztak vasárnap a mezöcsáti já­rás DISZ-fiataljai. Rég voltak olyan mozgalmasak a Muhi községbe vezető országutak, mint ezen a reggelen. Lila orgonákkal és fehér labdarózsákkal díszített szekereken, lobogódiszbe Öl­tözőit gépkocsikon és vontatókon jöttek a környező községek fiataljai, A hatalmas síkságon a sajószögedi földmű vessző vei kezet Ínycsiklandozó lacipecsenyével, zamatos borral, fris­sen csapolt sörrel várta a messzi- vidékről érkezőket. A sátrakban szólt a zene, a füzesek mentén pedig tánc­ra perdültek a fiatalok. A DISZ- isták hamar összebarátkoztak. Ifi. Balogh Sándor, a szocialista munka hőse, Vadnai Zoltán és Németh György ifjúmunkás, a tiszapalkonyai erőmű építőivel beszélgetett Ifj. Ba­logh Sándor és váltótársa Virág Béla kijelentenék, hogy évi tervüket a traktorosok napjáig, június 12-re be­fejezik. A tiszapalkonyaiak elmond­ták, hogy a falu dolgozói megígérték, hagy jó munkájukkal segítik az erő­mű mielőbbi felépítését. Egész dél­előtt folyt a baráti beszélgetés a mun­kás és parasztfiatalok közölt. Délután kezdetéi vette a színpompás kullúr- és sportműsor. A szabadtéri szín­padon a tiszapalkonyai építkezés DISZ-fiataljai orosz és bolgár népi- táncokkal szórakoztatták társaikat; a hejöbábai úttörők vidám jeleneteket adtak elő a község gyermekeinek. A legnagyobb sikert a mezöcsáti Sza. badság termelőszövetkezet DISZ-fia. táljai aratták. Bemutatták, hogyan táncoltak 1,00 éviiéi ezelőtt Mezöcsálon. A kultúrműsoron kívül sok sportren­dezvény szórakoztatta a község fiatal­jait. A labdarúgómérkőzés és mezei futóverseny is volt. Sok iapsot ka­pott Zámbó János és Simon Ferenc lovasbemutatója. Este vidám tánccal köszöntek el egymástól, a fcledheiet- len naptól, a mezöcsáti DISZ-fiatalok. K. J. (Vidám vasárnap cAqqtelvlicn A kazincbarcikai DISZ-bizottság vasárnap kirándulást rendezett Agg­telekre. A kiránduláson csaknem 150 fiatal vett részt. Pompásan sikerült ez aggteleki vasárnap s ha kedve­zőtlen volt is az időjárás, a lelemé­nyes DISZ-vezetők biztosították a fiatalok szórakozását. Alighogy megérkeztek, elindultak a barlang megtekintésére. Gyönyör­ködtek aa „Úttörők kórusában," a „Koporsóban", az „Orgonasiuokbap" meg a többi csodás cseppköképződ- ményben. S ha egyik vagy másik kislány megszeppent kissé mélyen a hegy sötét belsejében, — ez is csak alkalom volt a tréfára, vidámságra. Utána fenn a réten futbalozás, röplabdázás kezdődött, amit azon­ban eső szakított félbe. De a DISZ- vezetők nem estek kétségbe. A bu­szok elindultak Jósvafőre, hadd lás­sanak más táiat is a fiatalok. Végre kiderült az idő, a fiuk és lányok el­indultak a környék megtekintésére. Sok élménnyel lettek gazdagabbak a kazincbarcikai fiatalok. Nagyon ér­tékes, új ismereteket szereztek. Rendezzen minél több ilyen kirán­dulást a DISZ! Lám milyen jó pro­gramokat tud összeállítani a mi if­júsági szervezetünk — mondogatták olyanok is, akik rövid idővel ezelőtt még távol álltak az ifjúsági szövet­ségtől. Nemcsak a kazincbarcikaiak jöt­tek el Aggtelekre és Jósvafőre. Itt töltötték a vasárnapot a rudabányai DISZ-esek, is, akik harci túrával kötötték egybe az aggteleki kirán­dulást. Jó példa ez az aggteleki vasárnap más DISZ-szervezetek részére is. Fiatalok gyerünk ki a szabadba, rendezzünk minél több érdekes ki­rándulást, adjunk minél több szóra-i koztató programot a fiataloknak! S. L. Magyar és külföldi írók művei az ünnepi könyvhéten Nagyban készülődik megyénk ol­vasó közönsége a június 4-től 12-ig tartó ünnepi könyvhétre. Népműve­lési szerveink, a kuitúrotthonok, nép­könyvtárak, valamint az állami köny­vesboltok. földművesszövetkezetok ala­posan felkészülnek az eseményre. Az ábaujszántól járásban például már május közepe óta könyv-kiállításokon, könyvismertetéseken népszerűsítik a legértékesebb szépirodalmi és szak­mai műveket. Az ünnepi könyvhéten 139 új ki­adású könyv között válogathatnak az olvasók. Legnagyobb része magyar, elsősorban élő magyar írók munkája, de szépszámban akadnak külföldi, szovjet és nyugati klasszikus írók könyvei. Megjelenik a prózai művek között Dékán látván: Partizán utakon, Ko- vay Lőrino: A nagy virradat: Mes­terházi Lajos: Tanúság; Palotai Bo­ris: Ünnepi vacsora: Vészi Endre: Ketten hazafelé című munkája. Űj kiadásban jelenik meg több élő prózairónk könyve: Darvas József: Város az ingoványon, Illés Béla: Honfoglalás, Szabó Pál: Tavaszi szél, és Új föld, Veres Péter: Három nem­zedék, Szolgaság és a Szegények sze­relme című regénye. Az ünnepi könyvhéten jelenik meg Szabó Pál, valamint Veres Péter cikkeinek, ta­nulmányainak gyűjteménye. A Mag­vetők kiadásában Emberavatás címen, antológia jelenik meg, a legfiatalabb írók írásaiból. Több novellagyüjtc- ményt is kiadtak. A nyugati irodalom legjelentősebb alkotásai is új kiadásban jelennek meg. köztük Thomas Mann válogatott novelláinak gyűjteménye és a Bud- donbrock-ház című regénye. Meg­jelenik Aragon: A bázeli harangok és Mao-Tun kínai iró Hajnal című regénye. Új kiadásban olvashatjuk Erenburg: Kilencedik hullám, Furmanov: Csa- pajov, Koesetov: A Zsurbin-család és Vinogradov Paganiniről »zóló élet­rajzi regényét. Több ifjúsági regény jelenik meg. Nagy érdeklődésre számíthat Vas Zol­tán: A fény felé című műve. Meg­jelenik Bárány Tamás: Rákóczi zász­lói, Kolozsvári Grandpicrre Emil: A törökfejes kopja, Murányi Kovács Endre: Garibaldi dobosa című törté­nelmi regénye. Űj kiadásban jelenik mog Katona, Jókai, Mikszáth, Móricz több műve H Móra Ferenc eddig kiadatlan Hanni­bál feltámasztása című regénye. A! világirodalom klasszikus sorozatában jelenik meg Tolsztoj Leó: Kareninai Annája. Az orosz klasszikus dráma- irodalmat Gribojedov: Az ész bajjal jár című vígjátéka. a nyugati klaszJ ezikus irodalmat Shakespeare Lear királya képviseli. Több meBéskönyv is megjelenik. Sziráky Judit: A csillagvadász, Hára László: Hiresincsi szélmalom és Kis^ gyermekek nagy meséi című mcse-í gyűjteménye Kiadják Andersen A rút kis kacsa című meséjét Verne Gyula: Sándor Mátyás és Grant kapitány; gyermekei című, nagy népszerűsége nck örvendő regényeit. A verses kötetek között jelenik meg Darázs Endre: Tüzek tánca« Sípos Gyula: Tíz év című verskötete* Több fiatal költő első verskötetével jelentkezik. Nagy példányszámban! jelennek meg Petőfi, Ady, József Atj tila összes verseinek kötetei. McgJ jelennek Vörösmarty Mihály, Toth' Árpád és Tompa Mihály költeményei* A klasszikus kínai irodalom nagy; költőjének Tu Fu-nak verseskötete i8 megjelenik a könyvesboltokban. Ki­adásra kerülnek nagy forradalmi kölj tőinkről szóló életrajzi müvek: Hat­vány Lajos: így élt Petőfi című új könyve, Bülöni György: Az igazi Ady; és József Jolán: József Attila élet* éimü munkája. A szépirodalmi, pró­zai és verses kötetek mellett több politikai irodalmi munka is napvilá­got lát. Tilos a gabonavetések kaszálása Egyes helyeken a fennálló tilalom ellenére, a rozsvetések egyrészót le- kaszáíjak és takarmányozás céljára felhasználják. E rendellenesség meg­szüntetése érdekében a földművelés- ügyi miniszter és az állami gazdasá­gok minisztere együttes utasítást adott ki, hogy az őszi gabonák (búza, rozs) zöld állapotban való levágása — mind az állami gazdaságokban (kísérleti, tan- és célgazdaságokban)'. mind a termelőszövetkezetek és az egyénileg termelők területén tilos. Azokon az őszi takarmánykeverék­kel bevetett táblákon ahol a vetés ritka — és ezért nagyobb zöldtakar- mánytermelós nem várható — a ter­melők minél nagyobb területet hagy.) janak meg magtermelésre. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom