Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-21 / 118. szám

r

Szombat, 1955. május 21.

ÉSZAKMAGYARORSZAG

3

Akik otthonra és kenyérre találtak

A göncruszkai I Szabadság 1 termelőszövetkezetben ismerkedtem meg Gombár nénivel. Alig mutatkoztunk be egymásnak s már össze is melegedünk. Először mindketten beszélgettünk, később már csak Gombár néni mesélt — magáról, egy egyszerű parasztcsalád történetéről. Figyeltem minden szavára, néztem kérges kezét, amellyel átverekedte magát a sötét, göröngyös múltból a napsugarai mába. Elhatároztam, hogy másnak is elmondom, amit Gombár nénitől hallottam, elmondom a tegnap történetét a mának.

ÜT

j Egy év múlt el

csak, hogy véget ért a háború, amikor István, a férjem, a fronton szerzett betegségbe belehalt.

, Magamra maradtam öt gyerekkel, meg a nyomorúsággal. Céltalannak, értelmetlennek látszott az élet. Hogy éljünk most már további Miből teremtsem elő a kenyeret, miből ruházzam a gyerekeket? Hogy boldoguljak ennyi aprósággal, amikor még Istvánnal együtt sem tudtuk a szükséges eledelt, lábbelit előteremteni. Csak töprengtem, meg sírtam, de kiutat sehol sem láttam. Már az is megfordult a fejemben, hogy hallgatok az öcsémre, meg az orvosra s adok nekik örökbe ogy- egy gyereket. He a szívem majd megszakadt, amikor titokban — s úgy, hogy valahogy ki ne lessék a gondolatomat — nézegettem a gyerekeket « válogattam — melyiket adjam, ezt-e vagy azt. Egyiktől sem tudtam megválni, megtartottam őket magamnál, ha már egyebem nincs, hát legalább ők legyenek.

Három évig vergődtünk, hol itt, hol ott voltunk napszámban. Megéltünk abból, amit megdolgoztunk, de bizony csak nagyon szűkön.

Tfizrendészeti hét Borsodban

E hó 22-től 31-ig az egész megye területén tüzrendészeti hetet rendezünk. Célunk az, hogy dolgozóink megismerjék és megértsék a tűzrendészet fontosságát, s betartsák a tüzrendészeti szabályokat. Felhívjuk a dolgozók figyelmét, hogy lakóházukban és rakodó területükön gondoskodjanak arról, hogy a megelőző tűzrendészet! eszközök rendelkezésre álljanak. Körültekintően tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy lakóházukat, mezőgazdasági terményeiket adott esetben megvédhessek a tűz pusztításától. A legfontosabb tennivaló a háztájak tisztántartása, mert a felgyülemlett szemét gyakran elősegíti a tűz keletkezését. Gondoskodjanak sürgősen a tűzrendészet! előkészületekben mutatkozó hiányok pótlásáról, mert ez valamennyiünk érdeke.

TÜZRENDÉSZETI OSZTÁLY- PARANOSNOK8ÄG

Ebben az időben már egyre gyakrabban hallottuk, hogy itt is, meg ott is megalakult a termelőszövetkezet, közösen kezdtek gazdálkodni a gazdák, remélve, hogy így jobban boldogulnak. 1949_ben végre nálunk is megalakult a Szabadság termelőszövetkezet. Inkább olyanok léptünk a közösbe akik egyedül magunkrahagyva boldogulni nem tudtunk, mert vagy igavonónk, vagy szerszámunk vagy pedig földünk nem volt. Hiába dolgoztunk látástól vakulásig, nem sok eredménye volt. Végre elhatároztuk, hogy összeadunk, mindenki hpz egy kicsit, munkánk legjavát valameny- nyien odaadjuk o igy a sok kicsivel csak elérünk valamit.

Mindössze tiz család kezdte meg a közös munkát. Azért mondom, hogy család, mert nálunk mindenki dolgozott. En is a három nagyobbik gyerekkel jöttem be reggelenként s négyesben láttunk munkához.

Az első évben I nem túl sok------------------------I jutott. Olyan

volt a csoport, mint egy fiatal pór, amely üres kamrával s üres bödö- nökkel kezdi az életet. A munkáért csak annyit osztottunk, hogy ez a következő aratásig elég legyen, a többiből meg szekeret, igavonót, tehenet, sertést vettünk, vetőmagról'is gondoskodtunk. Lassan, lépésről lépésre kezdtük a közös háztartást berendezni.

A csoportban megtanultam újból tervezgetni, gondolkozni a jövőről, — úgy, mint valamikor fiatal menyecske koromban. Megláttam az élet új, célját, értelmét, — szebb jövőt, jobb napokat akartam a gyermekeimnek.

Életünk jobbrafordulása nem történt máról holnapra s nem is póty- fyant az ölünkbe. Meg kellett érte küzdeni. Sikor ca kudarc váltották

egymást, néha úgy gondoltuk már, hogy nem tudunk boldogulni, szegény, földhözragadt emberek maradunk egész életünkön át. De azért mindig jött egy kis örömsugár, amely újból bátorságot, erőt adott, újból megerősítette a holnapba vetett hitünket.

1952-ben már annyira vittük, hogy a jobbmódúak is felénk húztak s sokan be is álltak közénk; Együtt, friss erőkkel még jobban haladtunk. Az elmúlt évben már a nagyobbik fiam és a legidősebb lányom is tagja lett a, termelőszövetkezetnek. A jövedelmünk is annyi volt, mint eddig még soha. Volt bőven ételre. Ruhára és cipőre is jutott. Csak a cukorrépa kapálásáért közel két mázsa cukrot kaptunk. Búzabé' 18 mázsát, árpából 12 mázsát vittünk haza a közösből az ev végén. A többit már cl sem tucfom sorolni. Sokat kellett dolgozni, áldozni, amíg idáig eljutottunk, de a jó munkának meg is lett az eredménye. Ma a járás legszebb szántóinak mi vagyunk a «tulajdonosai s tagjai az egyik legjobb termelőszövetkezetnek.

'

| A valamikor I szerencsétlen,

!-------------------------! mngárahagyott

Gombár-Család így találta meg a boldogulás útját, a szebb holnapot. A termelőszövetkezet nagv családjában mindegyiknek jutott munka és jutott bőven kenyér is. A Gombár-gyerekek ott dolgoznak, ahol valamikor apjuk gürcölt, azt a földet szántják ők 1», de nem mint lmjlotthátö napszámosok, hanem édesanyjukkal együtt, mint az új, a közös vagyon gazdái,

Egyszerű történet ez s mégis egy élet regényo rejlik benne.

(K. G.)

Hajók kiemetóse a tenger fenekéről

A Fekete-t&nger fénekén igen sók hajó nyugszik, némelyik már 20— 30 éve; a Iva jólest már elmállott a vízbén, de néhány technikai eszközt még tud használni a bolgár hajó építőipar. Más halók csupán 10—12 éve fekszenek a tenger fenekén, ha tehát kiemelik és kijavítják őket, isméi be lehet állítani a forgalomba. Ez a legfontosabb feladata a sztálini ASZO-nak (hajókármegmenfő osztály), libben a szervezetben hajóskapitányok, technikusok és búvárok dolgoznak. Nehéz és hősies munkát végez- nek.

Legelőször a búvárok merülnek a mélybe. Először részletesen átkutatják a Ivajót, megállapítják a hajótest és a gépek fekvését. Ezután elhatározzák, hogy az egész hajót kiemelil;-e, vagy csupán egyes részeket. Ha a búvárok azt állapítják meg, hogy a hajó jó állapotban maradt, megkezdődik az előkészítő munka: elkészítik a kiemelési tervet, megállapítják a súly középpontját és kiszámítják, hogy milyen erő szükséges a hajó felszínre hozatalához.

Egy hajó kiemelése hónapokig tart. Nikolaj Szmirnov, a búvár- kollektíva vezetője, a legjobb bolgár búvárok egyike, már mintegy 20.000 munkaórát töltött el a tenger fenekén.

?

• •• •

76-lKieg.qq.el

Áz illetékesek sürgős figyelmébe ajánljuk

Szemnek és szívnek egyaránt jóleső érzés a tavaszi esők áztatta, gazj, dag termést ígérő határt járni. Mindenütt dolgos kezek művelik a földet, A mezőc8áti járás községeinek határában szorgoskodó dolgozó parasztok már kalászba szökkent rozs és ősziárpa táblákban is gyönyörködhetnek. Csak Ároktő és Tiszadorogma között — úgy félúton — tárul elszomorító látvány az ember szeme elé. A Tisza gátja mellett hatalmas, gazzal benőtt tábla hever parlagon. Vajon mit vetnek ide? Mikor szántották fél utoljára ezt a jó táperejű földet és ki a gazdája? I

Ároktőn és Tiszadorogmán nem ismerik a gazdáját. Csak azt tudják, hogy két éve parlagon hever... 19ö3.ban felszántotta a gépállomás, de azóta... I

A gépállomáson a következőket mondják;

„A föld gazdája, vagy gazdái állítólag mezőcsáüak. Erre legalábbis abból következtetünk, hogy 1953-ban a mezőcsáti községi tanács végrehajtó bizottságának felszólítására felszántottuk ezt a parlagon Hévért} 15S holdat, Vetőmag már nem került a hatalmas táblába s a szántás díját sem fizette ki mindmáig senki sem.“

Nagyon furcsa eset. El sem hinné az ember, hogy ma, 'amikor <* szikes talajokat is igyekszünk művelhetővé tenni, amikor mindent elkövetünk a gazdagabb termésért, — 155 hold, jóminöségű föld már második óva parlagon heverjen. Pedig sajnos igaz. Csak közepes — 7 mázsás — termést számítva 1085 mázsa, azaz közel 11 vagon kenyérgabona teremhetne ezért a földön. !

Ha az illetékesek még idejében intézkednek, akkor kulcoricát, vagy f;. mást nem, silónak valót még vethetnek a 155 holdas táblán. Amennyi^ ben ezt is elmulasztanák, akkor a népgazdaságunknak okozott súlyos kárj ért valakit, vagy valakiket felelősségre kell vonni!

Vé r a d á s

Sikeresen működik a miskolci új véradó alközpont. A képen Major Piroska műtösnőjelölt vért vesz Gulyás Bertalan önkéntes véradótól,«,

a Lenin Kohászati Müvek dolgozójától. /

(Erdödi János felvétele.)

A / MitTi^lR=yOTit,t / tanulságai

Nemrég tartották meg b borsodi szénmedence bányászainak nagyaktiva értekezletét. A küldöttok túlnyomó- részben élenjáró munkások, mérnökök, gazdasági vezetők, politikai munkások vol tak, akik éllovasai annak a harcnak, amelynek célja, hogy iparunk egyre több, s- jobb minőségű, olcsóbb szenet kapjon. A küldöttek között ott volt Tar Lajos elvtárs, a diósgyőri Mártabánya sztahanovista vájára is. Az aktíván ő is felszólalt, s érdekes, figyelemreméltó problémákat mondott el.

„... 3 hónapig kézi réseléssel dolgoztam 113 százalékos teljesítés mellett, s 5.80 ’kilogramm robbanóanyag helyett mindössze csak 0,80 kilogrammot használtam fel. Még sem karolták fel ezt a kezdeményezést. Később azt a megbízatást kaptam, hogy alakítsak egy 18 fős brigádot, mert több munkahely egymás melletti telepítésével lehetővé teszik a gépi réselést — ciklusos munkaszervezéssel. Mivel a réselőgéppel való munka kísérleti feladatot jelentett számunkra — a megbízatást el is fogadtam. A megalakult brigáddal azonban később az történt, hogy munkahelyről-mun- kahelyre küldözgettek bennünket. A sok vándorlásért elnevezték brigádunkat „cirkuszos brigádnak“. Ezért kizárólag a műszaki vezetők a felelősek. -.— mondotta Tar elvtárs.

*

Nézzük, mi történt a felszólalás után? Javult-e a helyzet Mártabányán? Mit tettek az illetékes vezetők?

A szénbányászati minisztérium jelentést kért az üzem vezetőségétől. Mit olvashatunk a jelentésben?

„... kijelöltem a II. északi ereszke 4 balosztója felett lévő pilléreket, lefejtésre ... Ezt a telepítést megbeszéltem Tar elvtárssal, aki elvállalta egy 18 fős brigáddal a ré- sslőgépp^l való munkát... A következő hónap 1-én a csapatot telepítettem a megbeszélés szerint... 2-án, vagy 3-án Kárpáti elvtárs az üzemhez jött ellenőrzésre. Beszámoltam az üzem telepítéséről, s közben a Tar-féle brigád elhelyezéséről is. Kárpáti elvtárs ezt a telepítést nem hagyta jóvá, mivel ennek a területnek a lefejtése még ezévi programban nem szerepelt, s azt javasolta, hogy telepítsük át a csapatot a III. északi erészke azon munkahelyeire, melyek programba vannak véve“.

*

Oláh Sándor elvtárs üzemi párttitkár már több esetben személyesen is foglalkozott Tar elvtárs felszólalásával. így lett a hozzászólásból ügy — ahogy az üzemben

mondják: Tar ügy.

— Tar elvtársnak teljesen igaza van, Szikói elvtárs.

— Rosszul van az egész beállítva — hangzik reá a válasz. — Különben olyanok voltak a körülmények, hogy nem tehettem mást, mint helyezgettem őket.

— Nem így van! Annak ellenére, hogy az üzemvezetőség tudta, hogy a III-as ereszke nem alkalmas gépi réselésre. mégis odatelepítette a brigádot. Miért? ..;

Néma csend,

— Nos, talán az elvtársak úgy érzik, hogy az V-ös déli alapvágatba való helyezés, majd két nap múlva az elhelyezés megoldás volt? ...

Néma csend.

S aznap még sokminden elhangzott az üzemvezetői irodában. Oláh elvtárs párttitkár és Szikói elvtárs üzemvezető helyettes között. De nézzük csak, mit is olvashatunk még a szénbányászati minisztériumba küldött jelentésből?

„ .. • a csapat elhelyezésére más megoldás nem volt, így kényszerből az V-ös déli alapvágat végén lévő kisebb pillérek lefejtésére telepítettük... Mivel ezeknek a pilléreknek a lefejtése az V-ös déli sikló pilléreinek fejtését gátolta volna és a gépi réseléssel sem tudtak volna itt eredményt felmutatni, így megbeszéltem Tar elvtárssal, hogy visszahelyezem őket régi munkahelyükre, csökkentett csapatlétszámmal. Tar elvtárs elfogadta a javaslatomat...“

Ennyit a jelentésről, s nézzük, hogy mit mond maga Tar elvtárs.

★

Sem a bányász-nagyaktiva értekezlet 'előtt, sem az értekezlet után a műszaki vezetők nem karolták fel a kézi réselést, de magát a gépi réselést sem, holott ezek igen gazdaságosak népgazdaságunk számára. Az értekezlet után ehelyett, hogy etéren változás történt volna, igyekeznek a hibákat kendőzni, s a felsőbb szerveket a jelentéseikben tévesen informálni.

így van ez például a jelentés utolsó részében is, amikor az üzemvezetőség azt állítja, hogy az V-ös déli alapvágat végén lévő pillérek lefejtésén nem lehetett volna gépi réseléssel eredményt felmutatni. Hogy ez mennyire nem így van, egy-két példával megpróbálom igazolni.

Először is csak két napig dolgoztam e munkahelyen. Innen azzal küldtek el, hogy e munkahely lefejtésére már az üzemvezetőség Simon Sándor váiárral kötött szerződést. Másodszor: a munkahely igen alkalmas arra, hogy réselőgéppel gazdaságosabban lehessen termelni. Például ottlétünkkor 1 óra alatt 6 méter szélességben 1.20 méter előrehaladást tudtam a réselőgéppel elérni, s így egyszerre 22—25 csille szénhez is hozzájutottam ...

— S most milyen körülmények között dolgozik, Tar elvtárs? Hogyan vélekedik ez ügyről a felesége?

Tk

Far elvtars felesége középmagas, szép barna asz- szonyka. Nemcsak a háztartásban igyekszik jól ellátni a feladatát, hanem azzal is törődik, hogy férje mit csinál a bányában, hogyan dolgozik s milyen problémái is vannak. Amikor meglátogattuk, sok olyan kérdésre adott választ, amelyek az úgynevezett Tar ügyben eddig megoldatlanok voltak;

— Jó, hogy jöttek az elvtársak! Legalább kipanaszolhatom magamat. Annyi az igazságtalanság ennél a bányaüzemnél, hogy még regényt la írhatnának róla — mondja

barátságosan Tar néni.

— Aziránt szeretnénk érdeklődni, hogy mi újság *nan

a családban?

— Újság az van éppen elég. A férjemre — amióta felszólalt a nagyaktiva értekezleten — sokan haragos szemmel néznek. A férjem 5 hónapon keresztül sztahánovista szinten dolgozott, ezt tudta mindenki az üzemben. A hatódik hónapban sorozatos helyezgetéssel igyekeztek megakadályozni őt, hogy újra elnyerhesse a sztahánovista oklevelet. Ez azonban csak részben sikerült, mert hiszen megtörtént ugyan a sztahánovista oklevélre való felterjesztés, csak az a baj, hogy az üzemvezetőség fiókjában porosodik.

A bérezéssel is baj van. 118.6 százalék helyett 162.8 százalékot számpltak el az aknászok hibájából, s ezért 479 forintot férjemnek vissza kellett fizetni, majdhogynem bércsalással vádolták, pedig jelentette a téves számítást. Férjem reklamálta a szivattyú-kezelési díjának a kifizetését is. Ez műszakonkint közel 25 forintot jelentett volna, s az egész csapatnak több mint háromezer forintot. Még a mai napif sem rendezték. Talán elintézettnek vették a legutóbb kif? zetett 100 forintos előleggel? ..;

*

S végezetül néhány szót Tar elvtárs jelenlegi munkájáról, munkahelyéről.

Hónapokkal ezelőtt Tar elvtárs a III-as déli feltörésben dolgozott, s ott maradt három lábpillér lefejtésre. Tar elvtárs már ekkor felszólította az üzemvezetőséget, hogf ezeket a lábakat szedesse le, addig, amíg nem veszélyes. Fersze, itt meg kell jegyezni, hogy Tar elvtársnak a nylla- mok biztosításához nem adtak fát, sőt, később az 1W lévő védőlábakat is lefejtették, kirabolták a fát, s így beszakadt mind a három vágat. A három lábpiltér lefejtése tehát élet- veszélyes. Az üzemvezetőség ezzel mit sem törődve, most Tar elvtársat arra akarja rábírni, hogy erre az életveszélyes munkahelyre menjen dolgozni. Miért? .. .1

*

A „ rar-ügy“-böl, igen sokat tanulhatnak a roártabányai vezetők, de a Borsodi Szénbányászati Tröszt, vezetői is. Ne feledjék, hogy a „Tar-ügy“ és a hozzá hasonló esetek súlyos károkat jelentenek népgazdaságunknak. Ne feledjék, hogy az idős, tapasztalt bányászok kezdeményezésének lebecsülése a tervek teljesítésének « lebecsülését is jelenti. Aki ilyen magatartást tanúsít, akadályozza a népünk jólétét szolgáló párt- és kormányhatározatok végrehajtását.

A „Tar-ügy" a dolgozó nép ügye. Ennek megfelelően kezeljék tehát mind Mártabányán, mind a Borsodi Szén- bányászati Trösztnél.

DRAGOS GYULA