Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-16 / 39. szám

2 ÍSZAKM AGYABOR8ZAG Szerda, 1955. február I«. A Termelőszövetkezeti Tanács ülése Ä Termel őszövetkezeti Tanács kedden tartotta első idei kibővített ülését az EFEDOSZ székházában. Megbeszélték a termelőszövetkeze­tek előtt álló sorandévő feladatokat és a Minisztertanács vándorzászlajá­nak, valamint „az ország élenjáró termielőszövetikezeti gazdasága’1 cím és pénzjutalom odaítélésének javas­latát. A beszámolót Dobi István tartotta és többek • között a következőket mondotta: A Központi Vezetőség júniusi ha­tározata, >a kormányprogram és a Termelőszövetkezeti Tanács legutób­bi illése óta eltelt idő alatt -ferme- lőszövetkiezeteink gazdasági megerő­sítésében, szervezeti megszilárdítá­sában és számszerű fejlesztésében is kétségtelenül értünk el eredménye­ket. A jó termelőszövetkezetek ered­ményeiket, szilárdságukat, fejlődé­süket az alapszabály szerinti gazdál­kodásnak, a szövetkezeti demokrácia tiszteletibentartásának köszönhetik. . Kétségtelenül megállapítható, hogy fejlődtünk, eredményeink vannak. Ezekkel az eredményekkel azonban nem lehetünk megelégedve. Van még sok termelőszövetkezet, amelyeknek gazdálkodása rossz, gyengék az eredményeik, a munkafegyelem laza és így a ta­gok jövedelme is alacsony. An nak, hogy több termelőszövetke­zetünkben ilyen állapotok van­nak, a legfőbb okát elsősorban az alapszabályszerű gazdálkodás terén meglévő hibákban látom. Igen gyakori az -alapszabályban le­fektetett szövetkezeti demokrácia láb­bal tiprása. Ez megnyilvánul mind a termelőszövetkezetek vezetőinek, tágjainak, mind az állami szervek dolgozóinak részéről is. Á tanácsi szervek, s legfőképpen áeok, amelyek legközelebb állnak a termelőszövetkezetekhez, a járási ta­nácsok vegyék észre az ilyen hibá­kat és a legmesszebbmenő támoga­tásban részesítsék a szövetkezet tag­ságát. A mi álláspontunk az volt és ma Sis változatlanul az, hogy a termelő­szövetkezeti tagok — az alapszabály előírásainak megfelelően — teljes mértékben használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket életkörül­ményeik nyújtanak számukra. A hiba. ott van, hogy a szövetkezetek egyrl^éSzáben ’a tagok, vagjTa belé­péskor. hagytak meg több területe^ és áltetállománjtt 9 háztáji] gazdaság­ban, vagv pedig később duzzasztot­ták. fel azt. Hogy ez így van, azért egyálta­lán nem lehet csak a szövetkezeti tagokat hibáztatni. Elsősorban hibásak a termelőszövetkezeti vezetők és egyes illetékes szervek, sokszor még a pártapparátusban dolgozó elvtársak is. A legtöbb helyen a vezetők elnéz­ték, a kisebb-nagyobb eltéréseket a háztáji gazdaság kialakításánál — mivel sok esetben maguk is része­sei ennek —< ez azután elharapód­zott, s így nem tudták elejét venni a bajnak. A termelőszövetkezetek most fe­jezték vagy fejezik be termelési és bevételi-kiadási tervük elkészítését. Ennek elkészítése nagy. gondosságot, alaposságot, megfontolást kíván, mert a lehetőségek számbavétele és a szükségletek felmérése alapján e tervben határozzák meg az egész gazdálkodást, azt, hogy 3 termelő- szövetkezet egész évben milyen fel­adatokat hajt végre és végül, milyen eredményekre számít és a jövedel­met hogyan használja fel. A terve­zésben néhány alapvető hibára fi- •gy1 ih1?tűnJc. fel. Az egyik ilyen hiba, hogy nagyon sok termelőszövetkezet termelési ter­vében a termésátlagokat, adottsá­gaikhoz és lelne tőségeikhez képest alacsonyra tervezte. Meg kell mon­dani, hogy ezt a gyakorlatot egyálta­lán semmi sem indokolja. A terv- feladatokat úgy kell megállapítani, hogy azok a helyi adottságok között elérhetők legyenek, de ugyanakkor mozgósítsanak is nagyobb eredmé­nyek elérésére. — A másik hiba, ami nagyon ve­szélyes és káros a szövetkezeti gaz­dálkodásra. hosv egyes termelőszövetkezetek ter­melési terveikben nem, vagy csak igen kevés növényápolást terveztek. Ka az ilyen termelőszövetkezet esetleg idegen munkaerő igénybevé­telére, vagy részművelésre gondol­tak, akikor nem gondolták meg ala­posan sem a közös gazdaság, sem a tagok érdekeit. Az idegen munkaerő alkalmazása és a részművelés — amellett, hogy politikailag is igen káros — gazdaságilag is gyengíti a szövetkezetét, mert csökken a közös állomány részére rendelkezésre álló takarmánygabona, csökken a tagok részesedése is. A szövetkezeti moz­galom sikere érdekében tehát köte­lességünk fellépni ez ellen a jelen­ség ellen. Az olyan termelőszövetkezetek, amelyben valamilyen hibát követtek el a tervezésnél, nagyon helyesen teszik, de meg is kell tenniök — ha felülvizsgálják termelési terveiket és a szükséges módosításokat a tagság­gal megbeszélve, azokon átvezetik. A gépállomások munkáját értékel­ve megállapíthatjuk, hogy azoknak a termelőszövetkezetekben végzett szántási, vetési munkáiban lényeges javulás tapasztalható. Erre enged következtetni az, hogy a termelőszö­vetkezetekben a vetőszántás és a ve­tés túlnyomó részét határidőre és el­fogadható minőségben végezték el. Ha azonban a génál lomások általá­nos feladatát tartjuk szemelőtt, azt kell megállapítanunk, hogy a rénállomások még mind'g'nem töltik he azt a szerepet, amelyet mind a termelőszövetkezetek, mind pártunk, államunk joggal elvárna tőlük. A gondos termelőszövetkezetben egészen biztos, hogy a tavaszi mun kákhoz szükséges gépet már kijaví­tották. Azokban "a termelőszövetke­zetekben, ahol még e téren van tennivaló, lássanak hozzá és javítsa­nak ki minden gépet, szerszámot. Ehhez adion meg a gépállomás min­den segítséget. Nemsokára itt lesz a korai növé­nyek vetési ideje. Hogy a magot a legalkalmasabb időiben tudjuk a tá­laiba vetni fa'+ét’enü! .fontos, hogy jóeiőre elkészítsük azt. Gondos gazda, csakis tisztított vetőmagot vet el és ahol nincs meg a, szük­séges vetőmaír. beszerzéséről jó- olőre gondoskodjanak. Ezenkívül okvetlenül helyes, ha mindenütt már most megvásárolják a nö­vényvédő-szereket is. A közvetlenül előttünk álló mező- gazdasási munkák közül az őszi szántások tavaszi ápolására szeret­ném felhívni a.z elv tárnak figyelmét. Ennek nagy jelentősége van a téli csapadék megőrzése, a gyomirtás és a iő magágy készítése szempont iá­ból. Ne halogassuk tehát ezek elvég­zésé*; és mihelyt az idő és a talaj ncdvességi állapota megengedi, azonnal lássunk munkához — fejez­te be beszédét Dobi István. KITÜNTETÉSEK 1955 február 10-én a parlamentben. Dobi István elvtárs a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében a pártmun­kában kifejtett jó munkájukért az alábbi elvtársaknak adta át a „Szo­cialista Munkáért érdemérem“ és a „Munka Érdemérem" kitüntetést: Gyárfás János a megyei pártbizottság másodtitkára a ..Munka Érdemrend“; Wcisz Ernő a miskolci járási párt- bizottság másodtitkára. Ducsai Jolán az öthónapos iskola káderese, Bodzsár Tivadar a megyei pártbizottság bá- nyászreferenre. Kovács Jolán a me­gyei pártbizottság instruktora. Eucco István az SZKT elnökhelyettese. Ko­vács Miklós - a megyei pártbizottság munkatársa. Bartók András a rícsei járási pártbizottság első titkára. Tóth Istvánná az ózdi városi tanár,;, elnöke. Novak Nándor az enesi járás MSZT titkára. Szaál Miklós a szerencsi já­rási pártbizottság titkára. Balogh András a putnoki járási pártbizottság titkára, Knébel Ferenc a miskolci vásárcsarnok igazgatója a „Szocialista Munkáért Érdemérem“; Gyurcsik Zoli tánné a megyei pártbizottság admi­nisztrátora. Bulik Gy'örgy a megyei pártbizottság munkatársa, Kirimszki Miklósné az encsi járás MNDSZ el­nöke, Nagy K. Gyula a kazincbarcikai pártbizottság osztályvezetője, Borbély József sztahánovista brigádvezető, Kocsis István a hdrbolyai bánya párt­titkára, Tömöri András a szuhákállói bánya párttitkára, Nagy Sándornó korláti községi párttitkár, id. Tóth János mezőcsáii párttitkár. Görgei Barna sasai községi párttitkár, ö. Nagy János az alsóvadászi tsz. párt- titkára. Váradi Zsiamond Karosa köz.; ség DISZ-titkára. Zárdái András Ke­nézlő község párttitkára. Béres Lajos Tárd köz-ség párttitkára, S. Oláh Ber­talan sajóke«znyéteni tsz párttitkára „Munka Érdemérem“ kitüntetést ka­pott. Válasz a „33 ezer forint története44 című cikkre A neme* ttnf nősök február 24-én a párizsi szerződések elleni harei napot tartanak szervezeti Világszövetséggel .létrejött megállapodása alapján a német dol­gozók már február 24-én megfarfják a harci napot, mtVel a 'bánni parla­ment akkor kezdi második olvasás­ban tárgyalni a párizsi militarista szerződéseket. (MTI) Berlin (MTI). A Szakszervezetig Világszövetség felszólította Europa'doIgozoR. hogy március 10-én tartsanak harci napot a párizsi szerződések végrehajtása, Nyugat-Németország úyrafelfegy vér­zésé ellen. A Szabad Német Szak- szervezetek Szövetségének a Szak­Örömmel olvastam az És-zakmagyar. országban, hogy a Lenin Kohászati Müveknél brigád alakult, mely a ter­melékenység kérdésével foglalkozik. Magam is komoly segítséget vártam a saját területemen a brigád munká­jától. Ismerem munkaterületemet s tisztában vagyok a problémákkal, de a kívülállók, akiknek munkája nem fjigg össze az én munkámmal, sok olyan dolgot vehetnek észre, amely mellett én nap mint nap elmegyek. Az Északmagyarország február 11 i számában megkaptam a segítséget. Itt elsősorban a munka szervezetlenségére hívta fel a brigád a figyelmemet. Be kell vallanom, hogy ilyen szervezet­lenség még mindig előfordul, sajnos, nemcsak a vaskert vezetőségének rossz munkája, a szervezetlenség az oka, hanem a vidéki dolgozók vonat­áénak késése is közrejátszik, hogy a daruk némán, és lomhán pihennek. A munkaerővándorlás megszünteté­sére lépéseket tettünk. Az újonnan felvett dolgozókkal külön foglalko­zunk és igyekszünk megszerettetni velük a vaskerti munkát. Nagy segítséget jelent ebben a tö­rekvésünkben, hogy most a vaspako- iók bérezésénél magasabb fizetésű ka­tegóriát állapítottak meg. Be kell vallanom, hogy a munkaerővácdorlás azért volt a legnagyobb a vaskex-tben, mert. ide elsősorban a más munka- 'területeken meg nem felelő dolgozó­kat, mint egy javítóintézetbe külde­nek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a rakási idők lerövidítése milyen elő­nyös hatással van a termelékenységre, különösen akkor, amikor a kemencék olajtüzelésűek. A teknők megrakására az eddiginél is nagyobb gondo® fogunk fordítani, mert a kb. 900 kg-oa tekné-átljigsúlyával sem vagyunk megelégedve. A hulladéktér munkájának meg­könnyítésére s ezzel a szakszerű, gyors berakás biztosítására „teknő-mozgal- mat“ indítottunk. Lényege az. hogy ai martinba szállítandó hulladékot köz­vetlenül az adagolókanalakba rakják az üzemek. A cikk tanulságait magunkévá tet­tük s még lelkesebben és körültekin­tőbben harcolunk ezután a termelés kenység emeléséért. TÓTH JANOS Tiulladéktcri művezető 25 diósgyőri kiskereskedelmi dolgozó kapott kitüntetést A diósgyőri Élelmiszer Kiskcreskai delmi Vállalat' műsoros est keretében osztotta ki a ..kiskereskedelem kiválói dolgozója“ jelvényt a legjobb dolgai zók között. Jól megérdemelt munkájáért 35 doiN gozó kapta meg ezt a kitüntetést. Valamennyien ígéretet tettek a még jobb munkára: Azon iparkodnak, hogy április l ére a diósgyőri Élelmii szer Kiskereskedelmi Vállalat ól üzem legyen. LANG KÁLMÁNNÁ MÁVAG-bérház. borút kezdeni. Féltek volna» hogy a dolgozó emberek kezébe adott fegyverek ellenük fordul» nak. Ez az igazság barátaim és ez az egyszerű igazság olyan világos, mint a nap. Ne fiigy) a Sátánnak, ha akármilyen szépen énekel is, hiszen az még Jézus Krisztust is megkísértette a hegyen, megmutatván neki a világ királyságait, vagyis az emberek felett való hatalom és dicsőség útját. Kedves Barátaim! ■ r f>n Magyarországnak már majdnem minden vidé­kén és azon belül nagyon sok városban és faluban jár­tam, de Ricsére még nem jutattam el. Mivel pedig már öregszem, nagyon öregszem és aztán mert nem kevesebb, hanem mind-mind több dolgom és kötelességem van, nem is valószínű, hogy valaha még sze­mélyesen eljutnák oda. Éppen ezért szívesen fogadtam az Országos Béketanács kérését, hogy ha már személyesen nem mehetek, akkor egy levelet küldjék magam helyett. Persze, ez így nem személyes beszélgetés, de mégis va­lami hasonló: az ember önmaga helyett a gondolatait és az érzéseit küldi el. Mint már nagyon sokszor, a békéről van megint szó. Igen, de mit lehet még mondani a békéről? — A dol­gozó ember, legyen az a mezőn dolgozó paraszt, a gyárban dolgozó munkás, az iskolában vagy irodában elfoglalt értel­miségi, a műhelyében foglalatoskodó kisiparos és a többi sze­gényember mindig a békesség híve volt, mert ő a munkájá­ból élt és nem a háborúból, más népek, vagy más osztályok kirablásából. Ezt mindenki tudja, mindenki mindig el is mondja és nincs többet mit beszélni róla. De ha „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”, ak­kor mégis nagyon jogos a kérdés: hát kik azok, akik nem férnek a bőrükbe, kik azok, akik azt hirdetik, hogy új há­borúnak kell jönnie? Nagyon régi, nagyon világos és a magyar nép nyelvén nagyon használatos és nagyon ismeretes egyetlen szóval vá­laszolok: az urak! /II ilyen urak? »yfi-Mindenféle urak! — A földbirtokosok, akik azt mond­ják: inkább vesszen el az egész emberi nem, mintsem meg­engedjük, hogy mi is szegényemberré, napszámossá legyünk. A gyárosok, bankárok ugyanezt mondják: ha a munkásai: azt akarják, hogy mi is munkásokká legyünk, akkor dögöl­jenek ők meg! De így mondhatnám ezt mindenfajta gazdagokról és hatalmasokról is. Sőt "nem utolsó sorban» azokról a hatalom­ban és dicsőségben telhetetlen hadvezérekről (lásd az újra szereplő Kesselring, Manteuffel, stb. tábornokokat!), akik nem tudnak belenyugodni, hogy békeidőben a kutya se ugat róluk, s a népek azt sem tudják, hogy a világon vannak. Jobban ismernek egy moziszínészt, vagy egy bohócot, a szo­cialista országokban meg többre becsülnek egy munkást, mint a százezer halottakat „produkáló” hadvezéreket. Bezzeg há­borít idején minden mozi, minden újság és minden szónok, aki hazudni tud, az ő dicsőségüket zengi. Elfelejtettük volna már a Rommel kultuszt? Én még az első világháború Hin- denburg kultuszára is emlékszem. Pedig ezek az urak mind elvesztették a háborút, éppúgy, mint a híres Napoleon. Csa­tákat nyertek, de a háborút elveszítették. Folytathatnám a sort a becsvágyó, hiú úri politikussal, aki mindenáron szeretne a történelembe bejutni és ott hal­hatatlan nagy emberré válni, még akár néppusztító háborúk árán is. Elfelejti, mert hiszen az ördög kusztonozza és az megvakítja az embert, hogy a háborúban mindig csak az r()e,/es 'ßifer levele & riesei ehhez egyik fél győzhet és hátha az nem ö lesz. Sőt elfelejti azt is, hogy a legújabb kor háborúiban már egyik fél sem lesz a végleges győztes, hanem egy harmadik győz: a forradalom, illetve a nép a forradalom útján. Elfelejtik, pedig itt van a szemük előtt, hogy az első világháború után felemelkedett az orosz forradalom, a második világháború után egész sor ke­let- és középeurópai nép új utakra tért. De ami mindennél nagyobb: győzött a kínai forradalom, amely az egész emberi nem negyedrészét jelenti. Sőt ennek következtében szabadult fel India, Indonézia és Vietnam, ami az emberiség másik negyedrészét jelenti. flTic mindig vannak azért úri ostobák, akik azt hiszik, L' ami Vilmos császárnak és Miklós cárnak, majd Hit­lernek és Mussolininek nem sikerült, nekik az sikerülni fog és majd ők rendet teremtenek az egész világon. Rend alatt persze azt értik, hogy a szabadságra vágyó nemzetek és a kenyérre, földre, emberi jogokra vágyakozó osztályok befog­ják a szájukat és dolgoznak, hallgatnak, engedelmeskednek tovább a világ urainak. De „akit az Isten el akar veszíteni, annak előbb elveszi az eszét”, mondja a régi közmondás. így hát az észben vakok és a jóra süketek is mindig a gödörbe buknak. Ami nem is volna baj, de mert hatalmat és vagyont is birtokolnak, ’ma­gukkal rántják népüket, nemzetüket is. Gondoljunk csak ar­ra, hogy a hitlerista és fasiszta vakok hány millió honfitár­sukat vezették a pusztulásba. És mégis vannak új Hitlerek és vannak új követőik, akik megint a pusztulás útjára sodornák a világ népeit. És persze vele sodornának minket, magyarokat is, hiszen hogy is maradhatnánk mi ki a pokolból, a rosszból, itt Európa közepén? Olyan még nem volt ezer esztendő alatt. — De mit tehetünk mi ez ellen itt Ricsén, mit tehe­tünk ez ellen mi egyszerű falusi emberek? — kérdezhetik tő­lem, éspedig teljes joggal. rTf.át először is azt, hogy beszéljenek az urak, akárhol és akármit, mindenki világosan tudja és látja, hogy kik akarják a háborút és kik a népeknek és a békének az ellen­ségei. Ebből következik, hogy történjen velünk bármi, men­jenek a dolgaink könnyebben vagy nehezebben, a magyar ember, legyen bár paraszt, munkás vagy értelmiségi, hű ma­rad a hazájához és a békéhez. És mindenekfelett hű marad a népéhez, nemzetéhez, mert amelyik nemzet nem becsüli önmagát, annak előbb-utóbb el kell vesznie. Ha minden nemzet fiai így gondolkoznak és így érez­nek. akkor nem mernek a nyugati világ urai új háborút kez­deni, mert jobban félnek majd attól, mint eddig, hogy a vé­gén rajtuk csattan az ostor: a népek ítélete könyörtelen és fcllebbezhetetlen lesz és — hitünk szerint — örök időkre fog szólni. Jusson eszünkbe barátaim, hogy ha Hitlerre nem sza­vazott volna rá 17 millió német és ha a magyar nyilasokra és úri fasisztákra — értve Gömbösekre —■ nem szavazott volna rá néhány millió magyar, akkor nem mertek volna há­/Másodszor pedig — és ezt még el kell mondanom —, ha még mindig volna olyan ember, aki kételkedne, hogy csakugyan megvan még ma is az a gonosz erő, amelyről be» szélek, hát azok gondoljanak arra, hogy ugyanaz a gonosz erő ez, amely a mi Dózsa Györgyünket megégettette és száz- ezernyi parasztot mellégyilkoltatott. Ugyanaz a gonosz erő ez, amely az orosz parasztok Pugacsovját és Sztyenka Rázinját, a román parasztok Hóráját és Kloskáját, a csehek Húsz Já­nosát, a németek Münzer Tamását és a franciák és az an» golok és minden más népek nagy, igaz és bátor hőseit legyil» koltatia, felnégyeltette, kerékbe törette, megégettette. Ugyan­az az erő, ugyanaz a gonoszság, amely még régebben a római rabszolgák vezérét, Spartakust, de a szelídség és jámborság példaképét, a Názáreti Jézust is keresztre feszítette. Ugyan» az a gonosz erő ez, amely Hitler — Sátán akaratából 6 millió embert kemencében elégettetett és többször hat milliót fegy» verrel, bombával, tűzzel és vassal, vízzel és gázzal elpuszti» tott. Ennek a gonosz erőnek pedig a neve: reakció. /! z embernek megáll az esze: emberek millióit elégetni C'*- csak azért, mert más a hite, véleménye, fajtája, nem­zete! Hihetetlen ez már akkor, amikor lecsihadt az őrület. De lám, szálljunk csak magunkba és nézzünk vissza tíz eszten­dővel ezelőttre, még emlékezünk a saját falunkban is azokra az arcokra, azokra a nevekre, azokra a jókedvű és vidám fiatalem­berekre, sőt asszonyokra, lányokra és gyermekekre, akiket a háború megemésztett. Nekem is elpusztítottak egy szép le­gényfiamat, de azt hiszem alig van olyan család, ahol ha vé­gignézünk a falon a fényképek között, meg ne találnánk azo­kat az áldozatokat, akiket ők, az urak, pusztítottak el. Érthetetlen ugyan ez a gyilkos düh. ez a háborúvágy a becsületes és józan ember számára, de mert van, mert év­ezredek óta kiséri az emberi nem sorsát és csak a mi éle­tünkben is már másodszor pusztította végig a világot, má­sodszor tört ki az őrület az urakon, mint kutyákon a veszett­ség: ezért legyünk éberek, legyünk résen és ne higyjünk a gonosznak, akármilyen szépen fuvolázik. Aki háborúval, nép­pusztítással akarja elintézni a vitáját, annak épp úgy nincs igaza, mint aki ököllel akar igazságot tenni. (Tt> efejezem, kedves barátaim azzal, hogy a békéről való beszédnek és az aláírásnak nem abban van a jelentő­sége, hogy a nevünket odaírtuk egy darab papírra, hanem abban, hogy a háborúcsinálók tudják meg, értsék meg. hogy nem ért velük egyet a nép. Tudják meg, ha Hitler, Gőring és Göbbels példája nem volt nekik elég: hogy aki fegyverrel támad, fegyverrel vész el. Budapest, 1955. február 1. Felebaráti üdvözletteti Veres Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom