Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-15 / 38. szám

T Kedd, 1955. február 15. ESZAKMAGYARORSZAG 3 DISZ SZERVEZET KERESTETIK Az ormosbányai könyvtárban. Jitaele.zö mit írják ■ ■ ............... UH ll H||| I „Télen is üzemben lesz a tapolcai Anna szálló étterme“ (???) LEVELET HOZOTT a posta Me- zőcsátról. „Szeretném segítségül hív­ói az elvtársakat, mert itt Mezőcsá- 1on nagyon nehezen működik a DISZ-szervezet.,. Kérem az elvtár­sakat, a lobbi DISZ-tag nevében is, l’ogy legyenek segítségünkre megke­resni a mezőcsáti DISZ-t és ha meg­esz, legyenek szívesek közölni ve­lőnk“ — írja Ducsai Katalin miskol­ci ápolónő, aki hetenkint két-három alkalommal jár haza Mezöcsátra és szeretné megtalálni a jó szórakozást, tanulást és kulturális lehetősége­ket, otthon a DISZ-ben is. Felkerekedtem és elindultam Du- csai Katalinnal együtt az elveszett DISZ nyomába. ★ — HOL VAN a DISZ? Mükö- fliic-c? — kérdeztük először is Ko­vács Lászlót, a vezetőség ágit. prop, titkárát, a szövetkezeti bolt elárusí­tóját. — Hát —vakarja fülét—, jó ideig 1’zUgatott a DISZ. Se vezetőségi iúés, se taggyűlés, két hete azonban megtartottuk a küldöttválasztó gyű- ' -*st. Most is akad azonban jó né­hány nehézség, amely gátolja a mun­kát. — Például? ... — A legnagyobb akadály, hogy a tanács ősszel elvette n helyiségün­ket. Berendezésünket tudj' isten, ho- 'rá hordták szét. Addig még csak élt valahogy a szervezet, de most nincs hol összegyűljünk. A tanács termát kérjük „.kölcsön”, ha DlSZ-taggyű- lést akarunk tartani. — Fiatal kommunisták vannak-e u faluban? — Vannak, de nem dolgoznak a DISZ-ben. Baj az is, hogy nem jó a kulturosok, meg a DISZ közötti kapcsolat. A kulturosok nem vesz­nek részt a DISZ-munkában. Főkép iparosok, meg tisztviselők járnak a , kulturba“. Akad köztük jampec is. A parasztíiúkat bizony kinézik on­nét. — Tervek? — Kirándulásokat tervezünk, meg táncos, műsoros estéket, de helyiség nélkül nem sokra megyünk. * ^ MIT MOND a kulturosok részéről Greiz István művészeti előadó? Ma­ga is nőtlen ember, a legszebb DISZ-korban. csupa fiatal van a tánccsoportban. — És azonkívül a DISZ mennyi­ben vesz részt a kulturmunkában? Mi nem hallottunk ennyi jőt arról a kapcsolatról. — Hát... vannak akadályok. De kérdem én, lehet-e a DlSZ-titkárral, Danes Annával együtt dolgozni, ami­kor úgy rátámad az emberre! — .Miért? — Mert a múltkor soká kezdődött a taggyűlés, én meg fogtam magam és elmentem. A táncosok meg egy- től-egyig — utánam. Tehetek én ar­ról? És miért tették akkorra a tag­gyűlést, amikorra mi a táncpróbát?! — Miért nem akarnak a paraszt­fiatalok a kulturcsoportba járni? Úgy hallottuk, kinézik őket, — 'Valóban van valami igazuk, de tehetünk mi arról’ (!!!) Ezekhez a válaszokhoz kommentár azt hiszem nem szükséges. Döntsön az olvasó. Megkérdeztük még, dol- gozna-e Grelz elvtérs a DISZ-ben. — Dolgoznék én, ahogy dolgoztam ezelőtt is, de nincs helyiség, nincs megfelelő vezetés, élet. *• MIT SZÓL mindehhez a pártszer­vezet? Nyilatkozzék róla Csótka Gyula községi párttitkár. — Mi segítjük a DISZ-t. Kovács László elvtárs — az ágit. prop. tit­kárunk — tagja a pártvezetőségnek is. De aránylag keveset tesz a DISZ- szervezet fellendítéséért. Egyébként most szándékozunk segítségül adni további kilenc fiatal kommunistát a DISZ-nek. — Tud egyébként arról, hogy él­nek, mik a terveik? — A programjukat nem ismerem (!) De azért segítek nekik. Tudom, hogy rendszeresen (?) tartanak ve­zetőségi üléseket minden hónap­ban (?). TÜ­SZŐT VÁLTOTTUNK Danes An­na DISZ-titkárral is, á helyi tanács dolgozójával. — Mi a baj a DISZ-szel’ — A helyiség. — És? — A jampecek. (Amint Kovács László is elmondta ) — Segít-e a párt?-4 Segít, elintéz, kijár egyetmást. — Mit terveznek? — Helyrehozzuk április 4-re a Hősök terét, kultúrműsort rende­zünk és bálokat tartunk. De helyi­ség nélkül?... * MAJOROS Józseffel, a járási DISZ bizottság munkatársával folytatott beszélgetés után ezekre a következ­tetésekre jutottunk: Gyengén működik a DISZ Mező- csáton, mert a tanács elvette helyi­ségét. Helyiség nélkül elpusztul a DISZ. A pártszervezet segíti ugyan a DISZ-t. de ez a segítség nem elég körültekintő. A párttitkár nem is­meri a programjukat és még azt sem tudja, tartottak-e a közelmúlt­ban vezetőségi ülést, a kulturmun- kások és a DISZ között sincs meg­felelő kapcsolat. A kulturház vezetői nem lépnek fel kellő eréllyel a cso­portoknál dívó rossz szellem ellen. (Bár az utóbbi időben az igazgatónő törekszik erre.) EZZEL, úgy gondoljuk, felvilágo­sítást adtunk a mezőcsáti fiatalok kérdésére. De jó lesz erre felfigyelni más községekben is. Nem egyedül Mezőcsáton fordulnak elő ilyen és hasonló bajok. (Sándor) 57 frOTMAfiYflRDRSZfT, EUSTÉZTE Levélben mondok köszönetét 37, Északmagyarország szerkesztősége dolgozóinak, hogy ügyemet gyorsan elintézték. A részemre .járó munka- díjat megkaptam. Ebből méginkább tana szí attam, hoerv a, dolgozók min­dig bizalommal fordulhatnak iigyes- híUos dolgaikkal pártunk lapjához. Mégegyszer fogadják hálás köszöne­téin. PORURSZKl GÉZA Miskolc. Halló T A Tüzép igazgatósága még a nyá­ron felhívta a dolgozna at, hogy ide­jében gondoskodjanak tüzelőről. Én is rendeltem 40 mázsát, de még a mai napig is csak 10 mázsát szállí­tottak le belőle. Ha szólunk, azt mondják: beütemezzük. Beütemezés helyett végre szenet kérünk. NAGY FERENC városi tanácstag, Miskolc. Tavaly novemberben ezzel a cím­mel jelent meg cikk az Észak- magyarországban. a tapolcai és mis­kolci dolgozók örömmel fogadták a hírt: „A tervek elkészültek, rövide­sen megkezdődik a munka. 150.000 forint költséggel kazánt állítanak be. fűtőtesteket szerelnek fel, emel­lett több más kisebb belső munká­val teszik meghittebbé, szebbé a szálloda éttermét és a bungalowt. A munkálatok a tervek szerint kb. de­cember 15-re fejeződnek be." Úgy látszik azonban, hogy a fen­tiéit csupán könnyelmű kijelentése volt a miskolci vendéglátóipari válla­latnak. Hol van a 150.000 forint ér­tékű munka? Hozzákezdtek ugyan az építkezéshez, aminek az lett az eredménye, hogy a belső termet, amelyet 1953-ban festettek, s ahol eddig egy kályha barátságos mele­get teremtett, most teljesen feldúl­ták. Hasonlóképpen áll a szalmafe- deles bungalow is. A falakat össze­vissza vésték, a kövezetei felszed­ték, s csatatérré változott a terrasz. Mi nagyon jól tudjuk, hogy az át­alakítás bizonyos rendetlenséggel jár, az építkezés nyomokat hagy. A baj azonban ott van, hogy már feb­ruárt írunk, de a munka áll. Rég el­múlt a határidő, s a tapolcaiaknak semmi szórakozási helyük és lehető­ségük nincs. Ki a felelős a felelőtlen ígéretért? FEJTŐ SÁNDOR Miskolc-Tapolca A 11. kerületi tanács vándorzászlót ad a legjobban dolgozó állandóbizottságnak A felszabadulási munkaverseny a dolgozók tiz- és tízezreit mozgatta meg, s közülük nem hiányoznak, sőt legtöbb helyén példát mutatnak a tanácstagok. Miskolcon a II. kerü­letben is lelkes kezdeményezés szü­letett. A tanács végrehajtóbizottsága elhatározta, hogy vándorzászlót a^ a legjobban dolgozó állandóbizottság­nak. A Hazafias Népfront akcióbi­zottságának tagjai is bekapcsolód­nak az állandó bizottságok munká­jába, résztvesznek üléseiken. A ver­senyzászlót az az állandóbizottság kapja, amely nagyobb segítséget tud nyújtani a felszabadulási verseny­mozgalomhoz. Az eddigi munkák so­rán legjobban kitűntek szorgalmuk­kal, áldozatkészségükkel Korompai Győző, Tóth Béla, Somlai Fülöp, Mí- halik Józsefné, Vájná István és Ko­vács József elvtársak, akik mind a tanács, mind a Hazafias Népfrontbi­zottság munkájában nagy segítséget adnak. VINCZE GÉZA vb. titkár A Rádió és Villamostömegcikk Nagykereskedelmi Vállalat Budapest, VI. Sztálin ut 53. sz. által ugyanebben a lapban meghir­detett csillárlervezési pályázat erfirfmpnvg I. díj: Megfelelő pályamű hiányá­ban a bírálóbizottság az I. díjat egy­hangú szavazással nem javasolta kiadásra. II. díj: Fenti okból fél-—fél meg­osztásban kerül két pályázó közt kifizetésre: 1. Vass János techni­kus. Budapest. V. Irányi u. 27. sz. III. 2. .2 Zahora István tervező. Bu­dapest. XIV, Vezér u. 176. szám 150 —150 forint összegben. III. díj: Geizinger György. Buda­pest. Izabella tér 5. szám 100 forint összegben. IV. díj: Megfelelő pályamű hiá­nyában a díj kiadását a bírálóbizott­ság egyhangú szavazással nem java­solta. A beérkezett pályázatok a közölt feltételek 2., 4., 5. pontjainak nem felellek meg. azok közt új forma nincs és a bírálóbizottság egyik ter­vet sem találta legyártásra alkal­masnak cT A kapcsolat nagyon jó, mert ip udárdereku töl- & gyek alkotta er- dó között, szeszélyesen ID kanyargó kovesut. Jobb- ról a tiszaparti füzesek integetnek hívogatóan. Az erdő és a füzes között kicsiny falu. A ahány még vakolatlan, frissen épített piroscserepes ház a faluvégen. Beljebb sokkal több már vakolt, világosrameázelt-falú, de nemrégen épült me­leg, családi fészek. Tiszaparton, erdőben, piiha- talaju szántóföldeken, meg a faluszelö keskeny utcákon tavaszelőtti, nyugalomfakasztó csönd, Révleányvár... A kicsiny, de tiszta, jómódot, gondtalan életet sejtető házikókban boldog, elé­gedett családok élik a mát, tervezgetik a holna­pot. Derűs holnapot az árnyas múlt helyett. Csöppnyi boldogságszigetet a tíz év előtti lapos ingovány helyén. De sok könnyet, de sok életet, de sok keservet szívott magába az az ingovány. Azután mind-mind elmosta tiz esztendő, csak az emléke maradt meg az emberek szívében ... ff okán jártak akkoriban az erdőre, nap­pal is, meg éjszaka is. Vagy ha nem éj­szaka, akkor esténkint, hajnalonkint. Nappal fát vágni a gróf Mayláthok, vagy a gróf Zsenyeiek hasznára, éjjel fát lopni a gróf erdejéből, ki-lei a maga hasznára. Legalább azért nem kellett pénzt adni. Mert éhség volt, nincsteienség volt, nyomorúság is volt, csak egyetlenegy: a pénz hiányzott. De az azután igen nagyon. Hiányzott Barati Peti Györgyéknél éppúgy, mint a többi kétszázegynehány családnál — cselédnél. Mert itt Révleányváron, ki tudja mi okból, ki tudja mi célból, úgy rendelte volt a mennybenlakó, hogy néhány ember kivételével mindenki bejus­son a mennyeknek országába. Gróf Mayláth, gróf Zscnyci, Deák János bíró uram — aki hu­szonkét esztendeig volt a falu bírája anélkül, hogy legalább az ÁBC első betűjét ismerte vol­na, aláírás helyett két idomtalan kereszttel lái- lamozta az aktahalmazokat, — meg még kél- három ember nem számíthatott csak a túlvilági boldog életre. Ezt igehirdetéseken hangoztatott cranymondás bizonygatta, mely szerint „köny- ryebb a tevének átbújni a tű fokán, mint a gaz­dagnak bejutni a mennyeknek országába”. A grófok, meg Deák uramék azonban nem igen búsultak emiatt, sőt egyáltalán nem is kíván­koztak el ezen árnyékvilágból. Arinál inkább sínylődtek Baratiék, meg a többiek, s a szükség­től fittyet hányva a tíz parancsolatnak, — mely­nek betartása követelmény a mennybe jutáshoz — ott loptak a gróféból, ahol érték. Ha nem akartak éhen felfordulni valahol az árokszéten. Hanem ezt sem csinálhatták büntetlenül. S nem az isten büntetett csodálatosképpen, hanem a gróf. Kíméletlenül. mik reggel Barati Peti György végigcsó- kolta a családot, négy gyerekét, meg az asszonyt. Azután baltával, kötéllel felfegyver­kezve elindult az erdőbe. Zsenyci Kisvágás erdő dűlője felé vette az utat. Jó kétóra múlva hoz­ták is vissza. Fejéből csordogált a vér, nem volt eszméleténél. Becski erdömérnök, meg Piióczki, a: örökké iszákos grófi erdőkerülő rajtakapták u falopdson, s mint hű kutyához szokás, teljesí­tették a gróf parancsát. Baratiné meg a gyerekek jajveszékeltek, s jajveszékelt az egész falu, ki-ki saját sorsán, holnapján tűnődve. Orvos kellett volna, de a faluban nem volt. Telefonálni kel­lett volna orvosért, de a faluban telefon sem volt. Csendőr annál hamarabb akadt. Elvitték Barátit, s úgy betegen börtönbecsukták. A csa­lád nem is látta többet élve. Belehalt sérülésé­be. Egyetlen darab fáért. Rossz idők jártak akkortájt, de különöskép­pen csak a szegény emberre. Ezt ők maguk so­kallták legjobban, s kezdtek ráébredni, hogy ez akárki rendelése, de nem jól van így. Tenni kellene, mégpedig ésszel. Azonban ez sem sokat használt a révleányváriaknak. Harminchatban Barati Tamást, majd idős Marczinkó Ferencet népes családjával együtt egy falat kenyér nél­kül kergette ki a gróf a tanyáról, több mint húsz esztendei cselédeskedésük után. Mert az ellen­zékre mertek szavazni. Pedig a szavazatból sem­mi kára sem lett Zsenyeinek. Hogy miből ten­gődtek azután Baratiék? Ki tudná megmondani. Eltek, mint az ég madarai. A legrosszabb napok mégis negyvenkettő C/L nyarán virradlak a révleányváriakra. Gyenge volt a termés, se kenyér, se krumpli. Enni meg csak követelt a gyomor, a sok gye­rekszáj. Csapatostul rohanták meg a grófi borsó­éi uborkaföldeket, s vitte, ette, majszolta, ki mit fogott, ki mit szedett. Éhhalál fenyegette a grófi földek többszáz robotosát. S a nyomor még csak fokozódott, amikor a falu legerősebb kenyérke- rcsőit, százharminc családapát, legényt behív­tak katonának: Megvédeni a ..boldog, szép ha­zát”, azt a „tejjel, mézzel folyó Kánaánt”. An­nak is különösképpen, — mint a bíró meg a jegyző urak mondták — az otthoni, a révleány- vári részét. Ahol húsz család egyszázhúz tagjá­nak egy egész nádfedeles lakóház jutott a Zse­nyci-féle Korcsó tanyán, a.hol Barati Peti Györ­gyöt halálraverték egyetlen darab fáért, ahol borsót legeltek több mint kétszázan, hogy éhen ne pusztuljanak. Hazátlanul mentek el mind a százharmincán, de két év múlva, ezerkilencszáz- negyvennégy november 28. után huszonnégy ki­vételével már Haza-érkeztek. — Huszonnégyen odamaradtak, a „hazáért". — Mert november 29-én Révleányváron már nem Zsenyei, hanem a nincstelen, megannyi nélkülözést szenvedett cse­léd volt az úr... Nehéz harcokban fáradt, szür­keruhás, de jóságos arcú. vnröscsillagos-sapkás kato^tk vigyázták az őrségváltást... ,~T/'tszáznyolcvanan hasítottak maguknak földet a grófi birtokokból, összesen ezerkétszáz holdnyit. Osztoztak, igazságosan: Sok gyerek, több föld. Ahogy éveken át álmodták. S más tavaszon már saját földbe hasított az eke A föld után újabb segítség jött. Pénz felszere­lésre, zöldhitel! Hogy több teremjen a vcreA- tékázlatta parcellákon, mint a grófi időkben. S a volt cselédek: a nincstelenek megmutatták. hogy kell jól gazdálkod­ni! Jövőbekutató, jövő- bebízó tekintettel eresz­tette neki az ekét hat hold földjének ifjú Tóth Jó­zsef, nyolctagú, sok szen­vedést megért család feje, tíz esztendővel ezelőtt. Hazamenve akkor még esetlen kis ház, üres ud­var, szegényes bútor, de ezernyi meleg biztatás várta. S bizodalma egyre nőtt, egyre erősödött. A volt cseléd a maga gazdája lett. És élt a le­hetőséggel, élt a segítséggel. Nyolcvan új, kétszoba-konyhás családi fé­szek áll ma a faluban. Egy se államkölcsön tel épült. Mindenki a maga emberségéből, becsüle­tes munkájával szerezte. Az egyik legszebb Tóth József újgazdáé. Az udvaron lovak, tehenek, ser­tések, a házban jó bútorok, rádió. Két lányát az elmúlt évben adta férjhez. Mindkettőre tizenot- tizenötezer forintot költött. Munkájának, ered­ményeinek hire bejárta a környéket. A volt cse­léd ma nem adja alább tizennyolc mázsa búzá­nál, vagy harmincöt mázsa kukoricánál egy-egy hold földön. De nem adja alább idős Suhajda András sem és a többi újgazda se nagyon. IVem szólva a Szabadság termelőszövetkezetről. A}/egy esztendővel ezelőtt, hattal a felszaba- dulás után, tizenhat volt cseléd egy csa­ládba tömörült. Megkóstolni, majd megszeretni az útját. Megkóstolták és megszerették. Most évről-évre egyre nagyobb megbecsülést szerez­nek a közösnek az egész járásban. A révleány- váriak nem szeretnek mások mögé bújni. Inkább mások elé törekednek. Munkában is, eredmé­nyekben is. A múlt ősszel négy taggal erősödött a Szabadság. Most hárman kérték felvételüket. De sokat is változhat egy község tíz esztendő alatt, ha van aki dolgozzon, szívvel, lélekkel, lm van aki meg tudja becsülni az újat, a jobbat. A révleányváriak megbecsülik. Van mit meg­becsülni, de meg is dolgoztak érte. hogy legyen. Valamikor viharvert iskolában egyetlen tanító nyaggatta a gyerekeket, ma új iskolában, de olyanban, ahol többek között 15.000 forint értékű laboratóriumi felszerelés is van, nyolc tanító ne­veli a jövő építőit, s negyvenöt révleányvári fiatal középiskolában, egyetemen tanul. Tíz esz­tendővel ezelőtt csak hírből hallották Révleány­váron, hogy középiskola is van, valahol. Persze telefont se láttak, meg postaépületet se, s ma mindkettő rendelkezésükre áll. Zemplénagárdra jártak ügyes-bajos — de inkább igen igen bajos — dolgaikat intézni, ott lévén a körjegyzőség. Ma a község önálló. A legjobbakból megválasz­tott tanácsszerv intézi a falu ügyeit, s ahonnan hajdanában kilométereket kellett gyalogolni, hogy vasútállomást érien az ember", most autó­busz szállítja az utasokat. A falu közepén nice most bontogatja szárnyát a kultúrhcz, új. a -é- oi helyén. 36.000 forintot kaptak, hogy évílsik újjá. legyen hol szórakozni. Mert nemcsak dol­gozni kell, hanem tanulni, szórakozni, pihen­ni. ir. (ii falu, uj emberek a rég1 helyén. Erős. becsületes, bizodalommal teli emberek. Ez ma Révleányvár. barcra rAndor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom