Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-22 / 18. szám

Szombat, 1955. január 22.

ÉSZAKMAGYARORSZÁG

3

AZ IGAZI PARANCSNOK

Ú í'demes végigmenni veit a gyáron. Minden lépés- ÍJ nél megállítja valaki. Az egyik csak azért, hogy üdvözölje, a másik tanácsot, a harmadik segítséget kér tóle. így adják kézről-kézre, míg beér az igazgatóság épületébe.

Milyen ember Neuhöffer Ernő, a Borsodnádasd: Lemezgyár főtechnológusa, aki egyik üzemrésztől a másikig ennyi kézfogással, baráti szóval megerősödve halad az útján?

Húsz éve dolgozik a borsodnádasdi gyárban. Mái többizben találkoztam vele, mégsem a magam véleményét írom le először. Milyen nagyszerű’dolog a hengerészek, lakatosok, tisztviselők véleményét összegezni, s megrajzolni belőlük egy ember arcvonásait!

47 éves. Magas, derék ember. A haja már erősen őszül, mégis fiatal, nyughatatlan. Derűs, vidám, mindenütt ott van, ahol tenni, cselekedni lehet. Nem ismer a gyár életében kis problémákat, valamennyivel egyformán foglalkozik. Igaz hallottam erről elítélő véleményt is. Az elektróacélmüben legutóbb találkozott vele egy fiatal mérnök, aki megjegyezte: bizonyára megint valami jelentéktelen ügyben szaladgál..:

T elentéktelen ügy? Érdemes arról vitatkozni, me- ** lyek azok az ügyek, amelyek méltók arra, hogy a főtechnológus kézbevegye őket.

Neuhöffer elvtárs szinte mindent fontosnak tart. Úgy véli: ahhoz, hogy a borsodnádasdiak becsülettel teljesíthessék vállalásukat, elnyerhessék a büszke élüzem címet, meg kell teremteni a műszaki feltételeket és gondoskodni kell a dolgozókról is.

A gyár dolgozói vállalták, hogy április 4 tiszteletére első negyedévi tervüket egy százalékkal túlteljesítik, ami 140 tonna hengereltárut jelent. Bizony nem kis mennyiség ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a vállalás első napjaiban a gyár nem teljesítette napi tervét sem. Neuhöffer elvtárs a lemaradásba nem nyugodott bele. A gyár negyedévi műszaki intézkedési ág munkatervét határidők és felelősök megjelölésével nemcsak elkészítette, hanem nap mint nap ellenőrzi. Ennek eredménye, hogy a programszerüség nagymértékben javult, s az eltelt három hét alatt mindössze 2.7 tonnát gyártottak le program-eltéréssel.

C zereti a gyárat, a közösséget. Ki ne szeretné a ^ gyermekkor emlékeit őrző utcákat, s a gyár falait? Ö is itt nőtt fel, s került bele fiatalon, égő szívvel a munkásmozgalomba. Itt nevelte őt a párt, s az

élet ilyen nagyszerű emberré, — hogyne szeretné ezt a gyárat! Ebből a szeretetből fakadt az a kezdeményezése, amely hosszú időre szóló, lelkesítő programban öltött testet. Már a felszabadulás első napjaiban hozzáfogott, hogy kidolgozza a transzformátor és dinamólemezek hengerlésének új technológiáját. 1950- ben sikerült befejeznie munkáját, így most már hazai gyárak állítják elő ezt a terméket, megszűnt belőle a behozatal.

Az idősebbek úgy jellemzik Neuhöffer elvtársat: igazi borsodnádasdi hengerész. Édesapja 53 évig dolgozott a gyárban, s megmutatta fiának, hogyan kell szeretni a gyárat, az embereket. Fia jó tanítványnak bizonyult. Amikor a felszabadulási versenyben a termelés fokozására tesz nap mint nap erőfeszítéseket, az emberekről sem feledkezik meg. Tudta, hogy a hen- oerdében a lemeznek a hengerbe való emelése kézi- '•rővel történik. Intézkedett és rövi^időn belül motoros ornelőasztal fogja elvégezni a munkát,

II e tovább is bővíthetjük a jellem rajzát. Pillant- ^ sunk vissza multiába. 1935. júniusában jelentkezett a gyár akkori főmérnökénél munkára. Kéné-' sere egy mondat volt' a válasz: mérnökre nincs szükség. A gyárba azonban felvették — az ónozó üzembe került fizikai munkára. Akkor döbbent rá. hogy mit jelent a kapitalista rendszer: hogy a tanulásnak nincs becsülete! Az üzemben ivéezett munkája alatt nőttek szívéhez igazán az emberek.

Azt mondtuk: szereti és megérti az embereket. Az emberek, a párt is megbecsüli őt. Elismerik munkáját, dicsérik, sőt kitüntetik, 1949-ben a kiváló dolgozó cím büszke tulajdonosa lett. 1951-ben a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatával, majd 1952- hen a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.

Az új szakasz műszaki értelmiségének kimagasló alakja ő. a néphez hű értelmiségiek jellemvonásával l egutóbb a késő esti órákban bement hozzá egy idős dolgozó. Elmondotta, boa» van egy újítása, de a számítás nehezen megy. Kérte, hogy segítsen- neki. Előkerültek a rajzok, a papír, ceruza, s közös munkával megszületett az űiitás.

Íny segít, ő mindenkin, fáradságot nem ismerve járul hozzá a felszabadulási versenv sikeréhez.

A villanásnyi vélemények ilyennek mutatják Neuhöffer Ernő főtechnológust.

(D. Gy.)

Uéhány szó a szerencsi járás termelészb'vetliezefeineh téli tanu'ásáré'

A szerencsi járás termelőszövetkezetei már az elmúlt esztendőben äs a mezőgazdaság fejlesztése érdekében hozott párt- és kormányhatározatok szellemében dolgoztak és szép eredményeket értek el a több- termelésben. A tiszaluci Vörös Hajnal termelőszövetkezet tagsága például

keresztsoros vetéssel, s az érett istállótrágyával történő trágyázással 30 holdas területen 14 80 mázsás átlagtermést ért el őszi- búzából.

A termelőszövetkezeti tagság az állattenyésztésben is igyekezett a leghelyesebb módszereket alkalmazni. Ennek köszönhető, hogy a fehér hússertésfajtánál 7.2 fialási átlagot értek el. A tiszaluciak példája azt bizonyítja, hogy nem elegendő többet tervezni. Eredményeket csak úgy érhetünk el, ha tudjuk, hogyan kell termelnünk, hogyan kell gondozni állatainkat. t A tanulásra minden termelőszövetkezeti tagnak szüksége van. S ime a szükség mellett — soha úgy, mint most — megvan a lehetőség is. Minden termelőszövetkezet jó felkészültségű szakembert, agronó- lust kapott segítségül, aki nem csak tanácsot ad, hanem tanít is.

A tiszaluci Vörös Hajnal tagsága. az elmúlt télen is tanult. Állandóan 25—30, sőt ennél tqfcb tsz tag hallgatta a szakmai előadásokat. Ennek igen nagy szerepe volt az elmúlt esztendőben elért jó termelési eredményekben. \ tiszaluciak jelenleg is tanulnak.

Néhány termelőszövetkezet tagsága azonban helytelenül vélekedik a tanulásról.

A taktabáji Béke termelőszövetkezet elnöke. Csugány elvtárs sem tulajdonít jelentőséget a szakmai oktatásnak. Az őszi vetések során a tagság egyetlen holdnyi területen sem végzett keresztsoros vetést. A téli oktatás folyamán nagyon sokat tanulhatnának a Béke tagjai a szakszerű gazdálkodásról. Ugyanez ? helyzet megyaszói Kossuth, a láUyai Vorosilov. a legyes- bénvei I. Megyei Tanácskozás termelőszövetkezeteknél is.

Természetesen sok helyen nem csupán a termelőszövetkezeti tagság, hanem maguk a kihelyezett agronómusok is hibásak. Nem szervezték meg az oktatást, nem végeztek felvilágosító munkát a termelőszövetkezeti tagság körében. A tiszaluci Vörös Hajnal tsz- nél Szatmári Dezső, a taktaharká- nyi Alkotmány termelőszövetkezetnél Juhász Dezső agronómus elvtársak

mindent megtettek, hegy minél több hallgatójuk legyen, s nem mulasztottak el egyetlen foglalkozást sem.

A csobaji Éberség tsz tagjai do- hánycsomózással foglalkoznak. Csomózás közben is alkalom van a tanulásra és a tanításra. A tagság

szívesen hallgatna munka közben szakmai előadást szívesen vitatkozna. Tóth István agronómus elvtárs azonban nem szervezte meg az oktatást, keveset törődik ezzel a problémával.

Az egyénileg dolgozó parasztok körében sem tart sok agronómu- sunk szakmai megbeszéléseket, előadásokat, holott ez rendelet szerinti kötelességük volna, .....—

Még nem késő pótolni a mulaszt tottakat. Jónéhány hét van még hátra a tavaszi munkák megkezdéséig. Agronómusaink

vegyék kezükbe a termelőszövetkezeti tagság, az egyénileg dolgozó parasztok tanítását. Ezt meg kellene tenniük rendeletek nélkül is. Hiszen legfontosabb kötelességünk most és az elkövetkezendő időben a mezőgazdaság fejlesztése.

Ezt csak úgy valósíthatjuk meg, ha a legjobb agrotechnikai módszerekkel gazdálkodunk. Ezt pedig el kell sajátítani, meg kell tanulni.

DOMONKOS ISTVÁN

Bányászok az áj bérezésről

Rudolftelep

Oroszi István rudolf lelépi vájár a Szobád Nép“-bői értesült az új bá- nyászbérezésröl. Kétszer is elolvasta a nagyfontosságú rendelkezést.

— Különösen az a rész ragadta meg figyelmemet a határozatból — mondotta —. amely arról szól, hogy a bérezés egyszerűsítése érdekében 1955 február 1-től a szénbányászati és aknamélyíiő munkahelyeken meg kell szüntetni az eddigi percnorma elszámolást. és helyette — a munkahely jellegének megfelelően — természetes egységben megadott, feladatokat kell normákén' megszabni A fejtésen dolgozók fele datál például tonnában, illetve szén es Hieben, vagy köbméterben kell meghatározni. Az elő vajasok és feltárások dolgozóinál nz elszámolás alapja n kihajtott folyóméter és a megrakott csille, a, fenntartásnál pedig darabbérben számolják el ® munkát.

— A magam részéről örömmel üdvözlöm az új bérezésnek azt a részét, is — folytatta —. hogy február 1-töl kezdődően a vájár-szakképzettséggel nem rendelkező dolgozók csak vájár felügyelete mellett dolgozhatnak. így nagyobb becsületük lesz a vájároknak, a többieket pedig tanulásra serkentik.

Oroszi elvlárs nem elégedett meg, hogy maga. áttanulmányozta a „Szabad Nép“-ben megjelent cikket, hanem magával vitte az újságot s műszak elö't felolvasta bánvásztársai- nak. A dolgozók örömmel hangoztatták: — Épp itt volt az ideje, hogy a bonyolult bérezést egyszerűsítsék, ezt kértük már régen!

Oroszi elvtársat azóta már több dolgozótársa felkereste. Kérték, magyarázza meg az új bérezést munkájukra vonatkoztatva.

Sajók aza - .

Jaskó Balázs' elvtárs hónapok óta elővájáson dolgozik. A sajókazai bányaüzem egyik legjobb dolgozója. Ismeretes, hogy az, elővájás a legnagyobb körültekintést és szaktudást igényli. Jaskó elvtárs érti szakmáját és szívesen dolgozik elővájáson. Bizonyítja ezt elért eredménye is. 1951 negyedik negyedévében jó munkájáért 3000 forint pénzjutalnuit kapott. Januári átlaga 135 százalék. Jaskó elvtárs is örömmel fogadta az új bérezést.

— Régi bérezésünk olyan bonyolult

volt — jelentette ki —, lxogy nem tudtuk a keresetünket kiszámítani. Az új bérezés egyszerűbb és érthetőbb lesz, minden bányász el tud rajla igazodni. Lehetővé teszi, hogy mi magunk megállapítsuk mennyit fogunk keresni. Az új bérezésnek mi feltárási dolgozók különösen örülünk. Az elővájási munkák bére ugyanis elmaradt a fejtésen dolgozók bóra mögött. Az új bérrendszer orvosolt« ezt a sérelmet.

Jaskó elvtárs nagyon helyesnek tarifa a szállító és kiszolgáló személyzet premizálását. Ezzel ők is meg fokozottabban érdekelve lesznek & termelésben s bizonyára iparkodnak majd, hogy a csapatokat ellássák üressel, a telit azonnal felszínre küldjék. Hiszen így keresnek többet. Ezzel a mi munkánkat is elősegítik.

Mint minden reggel, január 13 án is 6 órakor mentem ki a 6-os autóbuszmegállóhoz a Dózsa György-utcába. Hosszú ideig kellett várakozni, az utasok egyre szaporodtak. Többen zúgó , dni kezdtek, sót éles szavakkal nekitámadfak az autóbusz vezetője nek ós kísérőjének, hogy szabotálják a forgalmat, nem értenek a vezetéshez stb. Arról azonban megfeledkez tok, hogy ilyen rendkívüli időjárás esetén nem csupán az autóbuszvezetőkön és kísérőkön múlik a zavartalan közlekedés. Véleményem szerint igen is nagyra becsülhető sok autóbuszvezető szorgalmas munkája. Ezt bizonyítja a 6-os autóbusz vezetőjének

magatartása. A rendkívüli rossz út ellenére vállalta a felelősséget és a legnagyobb vigyázattal vezette a zsúfolásig megtelt kocsit, sőt egy iskolás gyermeket, a két megálló közötti úton maga emelt be a kocsiba.

Ezúton üzenem a zúgolódó utasoknak, hogy nem mindig van igazak, a 6-os számú perecesi autóbuszvezetőknek és kalauzoknak pedig köszöne- temet fejezem ki odaadó munkájukért.

KLETZ LÁSZLÓ 104. sz. MTH tanára, Pereces.

Szomorú nevezetességű kis község volt a Bükk lábánál meghu- ,.. „■

zódó Tibolddaróc. Ha idegen tévedt a községbe, nem színes népi viseletének megcsodálására érkeztek, mint Délborsod több falujában. Szüntelen vendégjárás zaja sem verte fel a község poros csendjét, mint életlenben, a Bükk másik oldalán épült Lillafüreden. A kíváncsiak, akik a faluba tévedtek, a parton’1, a falu fölé magasodó domboldalon egymás mellé vájt barlanglakásokat tartották megtekintésre érdemesnek.

Mint a tengerpartokon a parti fecskék fészke, húzódtak itt egymás mellett a tibolddaróci szegények nyomorúságos „lakásai". Akiknek a két kastély és a három bérlő árnyékában nem jutott egy viskó sem a faluban, itt vájtak maguknak egy lyukat a domboldalban, ahol családjukkal együtt meghúzódhattak. A nagybirtokok vándormadarai, a tibolddaróci summások úgy jelezték az őszt — mint a tavaszt a fecskék. Amikor az egyik érkezett, a másik indult vándorútra — és megfordítva.

Alig valamivel kevesebb mint 200 család lakott ezekben a barlanglakásokban, sokszor nyolc—tizedmagával. Pénz nem volt, lakást sem venni, sem építeni nem tudtak, ott vájtak hát maguknak egy odút a „parton”. A lakásépítés gyorsan ment. A mésztufába könnyű volt vájni egy üreget. Nem kellett hozzá más, mint szerszám, néhány rossz pléhdarab tetőnek, egy ajtó. esetleg egy ablakkeret, egy rossz konzervdoboz füstcsőnek, — s már be is költözhetett a család. Az igaz, hogy a hóié, az eső' becsorgott a mésztufa repedésein, de ezt egy rossz pléhdarabbal fel lehetett fogni, s az ajtónál lévő ..kicsorgóba" lehetett vezetni. Ezzel szemben meleg volt bennp már égy pár darab galytól is. amit az erdőn könnyen össze lehetett szedni. Na-és, ami ugyancsak fontos volt abban a pénztelén világban, esész évi adója nem került többe 7 pengőnél. Akit aztán a keserűség nem evett még meg egészen, annak arra is tellett kedve, hogy az eleiét kimeszelje, s rossz fazekakban nehány cserép muskátlit ültessen eléje ;::

A falusi szegénységet rongyokkal takargató Magyarországon is kirívó volt ez a nyomorúság. A falu, de a megye értelmiségének legiobbjai is felemelték kétségbeesett szavukat a tüdöbai, a trachoma, az angolkór, a csecsemőhalandóság, az emberi nyomorúság ez elképzelhetetlen tragikuma fölött. Sok sikerük ugyan nem volt — de azért annyit elértek, hogy „mentőakció" indult a „barlangosok” megmentésére.

Ui lakótelep építését vették hát tervbe, s a Mikszáthfalvának nevezett új falurészen felTII1B©ILPB>AIR©Cs

iif j(alu a rít/i helyén.

épült 40 egészséges, piroscserepes ház a már élet- veszélyes barlangodukban lakó családok számára. Az új lakásokba költözőknek azt is előírták szigorú parancsban, hogy új otthonukba nem vihetik magukkal szegénységük kacatjait, hanem Mezőkövesden készített mű-matyó bútorokkal kell bebutorozni a lakást. Csak éppen azt nem mondták meg, hogy a napi 80 filléres, egy pengős napszámból hogyan telik 25 pengős törlesztésre, téli fűtésre és még bútorvásárlásra is.

A 40 ház felépült, s aztán a jótékonykodási hullám — ahogy keletkezett, el is ült. A többi, mintegy 130 család még most is ülhetne ott fönt a parton, a párás, fülledt barlangodukban, nyakába csörgő esővíz mellett, ha közben a történelem kerekén nem forgott volna le 10 esztendő. Az új országépítés 10 esztendeje Tibolddarócon is az otthonépítés évei voltak. Az akkori zsellérek, summások, cselédek önálló gazdák, termelő- csopopt tagjai, vagy az állami gazdaságok dolgozói lettek. „Biztos pénzű emberek" — ahogy magukat nevezik, s Mikszáthfalva mellett a „barlanglakok" részére új falurészt: Rákóczifalvát épít az állam. Csaknem 100 új lakásban már bent élnek az új tulajdonosok, s rövidesen a még hátralévő 45 ház is elkészül.

A „vart“ pedig? Arról úgy határozott' a községi tanács a népfrontbizottsággal egyetértésben. hogy eladja a területet. Máris nagy az érdeklődés iránta Tibolddarócon ugyanis a lakosság majd kétharmad részének szőlője is van.

Márpedig jobb oda borért járni, mint hálni benne’’ — mondják a daróciak —. amiben tökéletesen igazuk is' van. így hát talán már jövőre az erősebbjében egy-egy pohár bor mellett jönnek össze az emberek egy kis beszélgetésre, ter- vezgetésre.

Dehát a község nemcsak ennyivel gyarapodott. Nemcsak önmaga nőtt meg, hanem igényei is. Ez az igényesség harcoltatta ki velük a villanyt is. Mert Darócon volt villanvvilágítás 1949-ig. Magánkézben. Akkor ' államosították — és leszerelték. Azután évek teltek el — s a petróleumlámpa pislákolt a szobákban. Esztendeje a távvezetékről csináltak ugyan egy elágazást, de azt csak a tanácsházára, s néhány középületbe vezették be. Most azonban a megyei tanács adott póthitelt a községnek, s a Posta-szög lakóinak portáján megint kigyullad a fény. S aztán — ha minden jól meev. februárban, márciusban — már megint villany világit majd a tai'i minden házának ablakán, ha beköszönt az este.

Uj lakások százai, villany — az ember elégedetten bólint ezek hallatára. De akár a tanácselnökkel, Lőrinc Sándorral, akár a népfront titkárával, Ludányi Zoltán tanítóval, vagy a falu párttitkárával, Lőrinc Jánossal beszél az ember, büszke örömmel hallhatja a többit is, amit már a népfront megalakulása óta valósítottak meg közösen — s azt is, amit a közeljövőben akarnak megvalósítani.

Ott van mindjárt a volt Péchy grófok kastélya. Külső falai ugyan még málladoznak — de csak tavaszig. Akkor tatarozzák. Bent azonban már öt hófehérre meszelt tanteremben modern csővázas padokban tanulnak a gyerekek. Gazdagon felszerelt fizikai, kémiai, biológiai szertáia akármelyik városi iskolába is beillene. Nem kis munka volt ezt létrehozni, de Seress Gyula igazgató megszervezte az „egy napot az iskoláért" mozgalmat — s a szülők szívesen dolgoztak egy napot, hogy gyermekeik egészséges, otthonos iskolában tanulhassanak.

f^agy itt van a húsbolt. Az is sokáig vajúdott. Végül a helyi pártszervezet, a tanács és a népfront közös összefogásából először megszerezték az engedélyt. Most, a közeli bányákban a köveket is kifaragják. Az árut pedig? A földművesszövetkezet hizlaldájában híznak már a levágásra kerülő sertések, s a többit pedig a beadásukat teljesített gazdáktól, a helyi szabadpiacon vásárolják fel. Sok kellett hozzá? Nem. Csak a nép kívánságáért harcoló vezetőség — s ma« guk a dolgozók, akik nem várták a sültgalan> bot, hanem maguk is segítettek. * hogy mii# zökkenőmentesebb legyen az életük.

Tibolddaróc nem valami kiváltságos falai Most sem keresik fel többen a csendes bükki völgyben, mint annakelőtte. Most sem könnyebb a megközelítése a vasútállomásról, mint 20 esztendeje volt. S mégis: a falu más. Uj falu —* ahol nem barlangokba húzódva, a múltban élnek az emberek — hanem leléptek a völgybe. * napfényes, világos síkra, mely kitárult előttük, mint maga az élet.

Reggelenkint, mikor a tél éjszakába borítja még hat órakor is a tájat, egyre több udvaron lángot fel a szalma, s a falu csendjét a megszűrt disznó visítása veri fel. Este pedig a gazda házanépé- vel és a szomszédsággal asztalhoz ül, hogy jó- izüt falatozzon a friss hurka-kolbászból. Előkerül a daróci hegyek ízletes leve. a ..hárslevelű'* is, a pipaszó mellett csendes beszélgetéssel telik az este. A múltról, s a jövőről, mert valamit mindig tenni kell, hogy az élet még szebb legyen.

Tibolddarócon pedig akarnak tenni::*

(K, L.J

i

Köszönet a perecesi autóbuszvezetőknek