Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-19 / 15. szám

XI. évfolyam 15. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1955 január 19 szerda f-----------­-------------“ Kétszáz éve született Miskolcon Hagyválhy János, az első magyarnyelvű mezőgazdasági szakíró 4 legjobb program, is csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle Pártszervezeteink feladata a felszabadulási munkaversenyben Irta: KOVAL PAL, az MB agit.-prop. ősz tályának vezetője A z egész felszabadult magyar nép ** készül, hogy megünnepelje leg­nagyobb nemzeti ünnepünket, április 4-ét, felszabadulásunk tizedik évfor­dulóját. Megyénk dolgozói nagy lel­kesedéssel készülnek megünnepelni annak a napnak az évfordulóját, ami­kor lehullott az egész magyar nép kezéről a fasizmus, a földbirtokosok, a nagytőkések kezet-lelket bénító, nyomorító bilincse. Lehullott a magyar dolgozó nép ke­zéről azért, mert volt egy olyan új- tipusú állam a' világon, mint a Szov­jetunió, ki miközben szétverte a hit­leri fasiszta hadsereget, egy sor nép­nek, köztük nekünk is elhozta a sza­badságot; lehetőséget adva ezzel a magyar népnek, hogy felépíthessen c^y olyan államot, melyben a munka má,r nem szégyen, nem teher, hanem a becsület és dicsőség dolga. Ma már büszke örömmel mondhat­juk, hogy élni tudtunk és tudunk a szabadsággal, hogy tíz év alatt apart vezetésével a munkásosztály, a dol­gozó parasztság és értelmiségünk annyit épített, amire ezeréves törté­nelmünk folyamán még nem volt példa, Es amikor a Kákosi Mátyás Művek dolgozói közzétették, hogy munkaversennyol akarják megünne­pelni hazánk felszabadulásának tize­dik évfordulóját, szerte az ország üzemeiben, így megyénk üzemeiben, bányáiban, állami gazdaságainkban, gépállomásainkon, az egyénileg dol­gozó parasztok és a ktsz.-ek dolgozói is nagy lelkesedéssel csatlakoztak az R. M. versenyfelhívásához és meg­fogadták, hogy többet, jobbat' és ol­csóbban fognak termelni. Megfogad­ják azt, hogy a gazdaságos termelés követelményeinek megfelelően végzik termelő munkájukat. A Lenin Kohászati Művek egyik dolgozója a termelési értekezle­ten a következőképpen fogalmazta meg, hogy ő miért vesz részt a fel- szabadulási munkaversenyben: ,,Elsősorban azért, mert még jobban akarok élni 1955-ben, mint 1954-ben. Azért, mert jobb munkámmal akar rom kifejezni hálámat, szeretetemet a Szovjetunió népeinek, hogy felsza­badítottak. Több. jobb és olcsóbb ter­mék termelésével hajtom meg a ke­gyelet zászlaját azok előtt a szovjet hősök előtt, akik életüket áldozták azért, hogy szabadon élhessek én és a dolgozó magyarok milliói. Részt- veszek a felszabadulási munkaver- senyben azért ia, mert az imperialis­ták egy újabb világháborút akarnak kirobbantani éa hogy ezt meg tudjuk akadályozni, ahhoz erős néphadseregre is szükségünk van.“ Milyen egyszerű szavak ezek. Mégis mennyire kifejezik, hogy dolgozó pé­pünk miért akar többet, jobbat, ol­csóbban termelni. Pártszervezeteinkre nagy feladato­kat ró a felszabadulási verseny poli­tikai irányítása. Eddigi tapasztalata­ink azt bizonyítják, hogy pá'rtszerve- zeteink nem mindenütt motorjai még a felszabadulási munkaversenynek. Különösen a versenyagítáció tartalmi részével nem foglalkoznak eléggé pártbizottságaink és pártszervezete­ink. Egyetlenegy versenyszakaszban sem helyes, ha „általános“ agitáció- val megyünk a dolgozók felé. A fel azabadulásl verseny agitációjánál kü lönösen szükséges, hogy minden gyár­egység, üzem, műhely pártszervezete, úgy az iparban, mint a mezőgazda­ságban sajátosságainak megfelelően megszabja az agitáció politikai tar­talmát. A felszabadulási versenyhez eddig megyénk minden jelentős üzeme csatlakozott: a Lenin Kohászati Mű­vek, Özdi Kohászati Üzemek, Borsod- nádasdi Lemezgyár, DIM A VÁG, bá­nyász- és építőipari vállalatok stb. Bár igaz mindenütt lelkes és ünne­pélyes külsőségek között fogadták meg, hogy többet, jobbat és olcsób­ban fognak termelni, vannak olyan tapasztalataink is, hogy . sokhelyütt formális a versenyvállalás, azonban az igazság kedvéért meg kell mon­danunk. hogy nem a dolgozók hibá­jából, hanem azért, mert pártszerve­zeteink, szakszervezeteink, DlSZ-szer- vezetcink és nem utolsósorban a fel­sőbb műszaki vezetés miatt az elő­készítő munkáknál volt és van lema­radás. (Tervlebontás, stb.) Már eddig is több helyen születtek nagyszerű eredmények a felszabadu­lási munkaversenyben. A DIMÄVAG nagykő váesműhelyében a Nacsala DISZ-brigád nap mint nap 130—150 százalékos tervteljesítést ér el. A fel- szabadulási verseny első napjától nagy lendülettel folyik nagyüzemeink­nél a mezőgazdaság és üzemeinek megsegítése. Például a Lenin Kohá­szati Művek dolgozói megfogadták, hogy a mezőgazdaság megsegítésére 150 tonna kocsiabroncs-vasat gyárta­nak terven felül. Az ózdi kohászok azt. .fogadták meg. hogy 15 nappal ar határidő előtt teljesítik első negyed­éves exporttervüket. Bányászaink kö­zül is többen értek el már kiváló eredményt a felszabadulási munka versenyben. Ennek ellenére pártszervezeteink előtt számos olyan feladat van, amit a 1 egsürgősebben meg kell oldaniok. \T együk sorra a legfontosabb fel­’ adatokat. Pártbizottságainknak, pártszervezeteinknek harcolni kell a vállalások mechanikus megszervezése ePen. El kell érniök, hogy az üzemek vállalásai az egyének vállalását ösz- szesítse. Ne legyen egyetlenegy dol­gozó sem, aki ne ismerné az üzem vállalását. Csak helyeselni lehet azt a módszert, amit már nem egy üzem­ben megvalósítottak, hogy a párt-szer vezet népnevelője, a szakszervezeti b’zalmi és a művezető műszakonként, csoportonként felkeresik a műhely dolgozóit és ismertetik a műhely előtt álló feladatokat, hogy így a dolgozók reális, az üzemet legjobban elősegítő felajánlást tehessenek. Fontos szere­pük van a felszabadulási verseny reá­lis megszervezésében a műszaki veze­tőknek, különösen a felsőbb műszaki vezetőknek. Elevenedjen fel az a jól (A vezércikk folytatása a 2. oldalon.) r re A FEIS/\IUPIL\S| VERSENY SIKEREIRE %Z. I iw* a p r i i i » 4. . 1955 immptr Eíeoiáró isiiisiafci tíoíqozó Béres József az ormosbányai terü­leti főmérnökség gépészeti előadójá­nak ' feladata a bányagépesí-téssel kapcsolatos tervek kidolgozása. Fáradhatatlanul dolgozik, mert tudja, hogy jó munkájától is függ a felszabadul ási verseny sikere. Parosverseny kezdődött jSztál inváros és Ózd martinász DlSZ-k rigádja között A sztálinvárosi martinacélmű Petőfi ifjúsági brigádja párosver­senyre hívta ki az ózdi martinacélműben dolgozó Simkó Zoltán olvasz­tár DISZ-brigádját. A felszabadulási verseny idejére megfogadták: 1. 1955 első negyedévében 250 tonna jóminőségű acéllal termelnek többet előirányzatuknál. 2. A selejtet 25 százalékkal csökkentik. 3. Az adag tartamát az adagközi javítási idővel együtt 11.5 órára csökkentik úgy, hogy 2.5 óra alatt beraknak. A nyersvas beöntését a berakás kezdetétől számított 3.5 óra múlva végzik el. Ezáltal a kemence grafikonszerinti járatát 95 százalékban biztosítják. 4. A tervszerűtlen fenékjavításokat teljesen megszüntetik. Az adagközi kisjavításokat 45 perc alatt elvégzik. 5. Az előirt csapolási hőmérsékletet betartják, úgyhogy emiatt az öntőüstben acélmedve ne keletkezzék. 6. A munkafegyelmet megjavítják, az első negyedévben nem lesz egyetlen kimaradás sem. A sztalinvárosiak felhívása érthető izgalmat váltott ki az ózdi martinban. Simkó Zoltán olvasztárbrigádja megbeszélte a verseny fel­tételeit és úgy határoztak, hogy elfogadják a kihívást. Egyben Ígéretet tettek arra, hogy a felszabadulási versenyben olyan eredményeket érnek el, hogy a győztesnek járó versenyzászló Ózdra kerüljön. A DIÓSGYŐRI FINOMHENGERDÉBEN Műszaki vezetők a gazdaságosabb termelésért A Lenin Kohászati Művek finomhengerdéjének falára nagy be­tűkkel írták fel: „Fizikái és műszaki dolgozók! A felszabadulási verseny­ben egymást segítve harcoljatok <* tervek mennyiségi és minőségi tel­jesítéséért!" Örömmel, megelégedéssel állapít­hatjuk meg, hogy nem hiába írták a faira ezéket a szavakat. Nemcsak a hengereknél, hanem az íróaszta­loknál is lelkesen dolgoznak az ígé­retek valóraváltásán. A hengerde kollektívája a felszabadulási ver­senyben nemcsak többet, nemcsak jobbat, hanem olcsóbban is akar ter­melni. Ezért különösen a műszakiak szívükön viselik a minusziűrésü hengerlés alkalmazását. Ormai Gyula a fínomhengerde mű­szaki osztályának vezetője röviden így fog'almazta meg az újfajta hen­gerlés jelentőségét: — A hengerelt anyagok névleges méreténél az engedélyezett eltolódás általában 0.5 milliméter. Ha ennyi­vel több, vagy kevesebb a hengerelt anyag vastagsága, a megrendelőnek el kell fogadnia. A gyakorlatban ez az eltolódás rendszerint pluszban jelentkezett, vagyis a méretnél vas­tagabb volt az anyag. A megrendelők nem vették ezt rossznéven, viszont a hengerdé- ne.k — mert több anyagot használt el — nőtt ‘az önköltsége. A minusz- tűrésű hengerlésnél mindez megszű­nik. A műszakiak azt is kiszámolták, hogyha a finomhengermű közép- lemezsorán minden darabol csak 0.1 milliméterrel hengerelnek vékonyab­ban, akkor évente 600 tonna acélt takarítanak meg, egyetlen henger­sornál. Ha minden hengersoron be­vezetik a módszert, évente mintegy 20Ö0 tonna acéllal használnak fel kevesebbet. Az elgondolás szép, a lelkesedés is megvan hozzá, de természetesen nehézség is van. Diósgyőrben három hálramozditója van a minusztűrésű hengerlésnek, 1. A csapágyak rossz minősége; 2. a hengereknek csak egy része van úgy szerkesztve, hogy minusztűréssel lehessen rajtuk hen­gerelni; 3. a technológiai fegyelem be nem tartása. A fínomhengermű műszaki vezetői a felszabadulási versenyben ígéretet tettek, hogy le­győzik az akadályokat. Ormai Gyula elgondolása alapján terveket készí­tettek újtípusú csapágyakra. A techno lóg iái fegyelem betartásának biztosítására az eddigi­nél sokkal alaposabban ellenőrzik a hengerészek munkáját. A mmusz- tűrésű hengerléssel dolgozó brigá­dok munkáját luavonkint külön ér­tékelik. A minusztűrésű hengerlés szep­tembertől honosodoi t meg a diós­győri fínomhengerdében. Az új mód­szer alaposabb, odaaríóbb munkát és több figyelmet kíván, a brigádok mégis szívesen alkalmazzák. A kö- zéplemezsoron dolgozó Csuhaj-brigád már 60—70 százalékban így hengerel. A hengermesterek, a művezetők is lelkes hívei ennek a hengerlésnek. Bár pillanatnyilag statisztikailag nem tudnák kimutatni a megtaka­rítást, azt már kiszámolták, hogyha, valamennyi brigád ezzel a módszer­rel dolgozik, évente mintegy 2 mil­lió forinttal csökkentik az önkölt­séget. A felsőnyárádi bányászok is alkalmazzák a millszekundos robbantást A felsőnyárádi bányászok sokat kaptak a felszabadulás óta. Bányá­jukban a kezdetleges berendezéseket új, korszerű, nagyteljesítményű gé­pek váltották fel. A felszabadulási versenyben nem akarnak szégyent vallani. ígéretet tettek, hogy első ne­gyedévi tervüket 101 százalékra tel­jesítik. A többtermelés mellett az önkölt­ségcsökkentéssel is többet foglalkoz­nak. Folyamatosan bevezetik a mill­szekundos robbantást. Míg az eddi­gi robbantási módszerrel egy vagon szén lerobbantásához 3.8 kg robbanó­anyagot használtak fel, az új rob­bantási módszerrel ehhez csak 2.8 kg robbanóanyag szükséges. A borsodi dolgozók hét kezük fim »kajának gyümölcsét ünnepelték az elmúlt hét szombatján a Lenin Kohászati Művekben, Felavatták Közen-Euróna legkorszerűbb henger­| j sorát. A mű méltán sorakozik fel nagy békennrvejrtk- tfc .esnfaaaawfc ,Í.r„■

Next

/
Oldalképek
Tartalom