Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

Caafenap, 1985, X ÉSZAKMAGYARORSZAv* 3 Erms hé%%et teremtsenek rendet «e kurityúni bányában A kuriíyfini bányaüzem szénosz- tályozóján®fe tetején már (hosszú het­ilapok óta aem gyűlt tó a vörös csil­lag. Néni gyűlt ki azért, mert a bá­nya már háriapok óta nein teljesíti tervét. Az elsimít évről 3490 vagon ■szénnel adósa népgazdaságunknak. Kzt a tartozást ez évben, nemhogy torlesztenék, inkább növelik a kuri- tyáni bányásaoík. Miből ered ez a nagymérvű le­maradás? Abból, hogy nincs a bá­nyának gazdája, a műszaki vezetők nem követnek el mindent a terv- teljefeítés érdekében, elszakadtak. a dolgozóktól. Urbán József főmérnök — aki el­sősorban felek» a bánya tervteljesíté­séért — Kovács Barna aknász sze- tint: „Túlságosan nyugodt, mint az olyan ember, aki nem is akar töb­bet termelni.1’ Borza Sándor fel­ügyeleti dolgozó a következőképpen vélekedik a főmérnökről: „Nem sze­reti a dolgozókat, nem hallgatja ro.eg ügyes-bajos dolgainkat, a termelés emelésére, a hibák kijavítására tett javaslatainkat" Sorolhatnám tovább a vájároikat, csapatvezetőket, akná­szokat, akiknek az a véleményük, Urbán főmérnök elfelejtkezett arról, hogy a tervet csak a bányászok segítségével, megbecsülésével lehet teljesíteni. Helytálló-e a kurityáni bányászok fdfakadása, elégedetlensége a fő* mérnökkel szemben? Igen, legtöbb esetben helytálló. Ezt a legkülönbö­zőbb példák bizonyítják. Varga Gusztáv vájár elmondotta; „A főmér­nök valóra váltotta szavát." Amikor ugyanis Kurityánba került, kijelen­tette: ,,Nem megy több bányász 8000 forintos szobabútort venni Pestre!” Madalina György vájár elmondotta, hogy amikor a felesége szült, Urbán főmérnökhöz fordult segítségért; mindössze azt kérte tőle, hogy az állomásról az üzem lovaskocsijával tudja hazavinni a feleségét. A fő­mérnök ezt kereken megtagadta, pe­dig az üzem fogatait máskülönben boldog-boldogtalan igénybeveszi. Amikor Madalina kijelentette a fő­mérnöknek, hogy ezt nem várta tő­le, Urbán József így válaszolt: „Ha nem tetszik kiadom a munkaköny­vét, s majd gondoskodok, hogy a lakásból is ki tegyék1'. Borza Sándor­nak, amikor a főmérnökhöz fordult segítségért, azt válaszolta: „Nem is úgy jött hozzám, nem is úgy áll élőt tem, mint egy üzemvezető előtt du­kál. így ne csodálkozzon, ha nem teljesítem kérését'’. A bányászoknak az a véleményük, hogy a főmérnök ma már nem „atyaistene’' az üzem­nek, aki előtt meg kell alázkodni. Borza elvtárs a múlt rendszerben sem tette ezt meg, pedig akkor a kenyerével játszott. A kurityáni bányaüzem dolgozói között nem örvend nagy szeretet­nek Vincze Béla aknavezető sem. De erről elsősorban ő tehet. Lévay I«ajos vájárnak, amikor szabadságot kért tőle, kereken kijelentette: „Ha mem magáról volna szó, minden tor vábbi nélkül adnék szabadságot." Gyűlöli ugyanis Lévayt, mert a sze­mébe mondja az igazságot. A DISZ brigádnak például az a véleménye Vincze aknavezetőről, hogy a bá­nyát el akarja temetni. Nem egy ember hangoztatja, hogy Vincze Bé­la aknavezetővel nem lehet a tervet 100 százalékra teljesíteni. Gyakori az olyan megjegyzés is: ha nem vol­na családom, már másképpen be­széltem volna vele. De Urbán főmérnöknek és Vincze tónavezetenek nemcsak a viselkedé­sében van kifogásolni való, hanem a munkájában is. Káli Lajos párttit­kár elmondotta: a karácsonyi és új­évi ünnepek alatt annak ellenére, hogy termelés volt, a műszaki vezetők nem jöttek be dolgozni. A bányát tettesen irányítás nélkül hagyták. Egyébként se nagyon jár­ják a bányát. Lévay József vájár például a múlt hónapban se a fő­mérnököt. se az aknavezetőt nem látta a bányában. Nem bizony, mert erre nem jut idejük! Kényelmesebb megoldás minden reggel azzal kez­deni a napot, hogy reggel 8 órától 11 óráig műszaki megbeszélést tart­sanak a jó meleg irodában, mely ban még ágy is van. S kik vesznek részt ezeken a reggeli megbeszélé­seken? A főmérnök, az aknavezető és a gépészeti előadó Nem hinnénk hogy hosszú órákon keresztül csak a termelés kérdéséről vitatkoznának mert ha ezt tennék, múlt évi tervü­ket néni 83.5 százalékra tettesítették votoa, s ez évben sem kullognának a borsodi tröszt utolsó üzemei kö­zött. A műszaki vezetők súlyos mulasz­tását bizonyítja, hogy nincsenek biztosítva a bányában a műszaki fel­tételek. Kovács Béla aknász a ter­melés súlyos kerékkötőjének látja azt, hogy a munkahelyek nagyon szét vannak tagolva. Legutóbb ugyan, amikor egy bizottság felül­vizsgálta a bányát, felhívta a figyel­műket a munkahelyek, koncentrálá­sára, de ezt még mindeddig nem valósították meg. Nagyban gátolja a termelést a munkahelyi üres csille­hiány, pedig a bányának elegendő a csilleparkja, csak rosszul használják ki. Csorba Ferenc aknász elmondta: gyakori eset, hogy üres csillehiány miatt fele annyi szénmennyiséget küldenek a felszínre, mint amennyit tudnának. Dinnye János vájár ugyancsak az üresre panaszkodik. „Műszakonkint 70 csille szenet ter­melnénk, de üres csillehiány miatt csak 30—35 csillével küldünk a fel­színre." Joggal kérdezik a dolgozók: ha van a bányának megfelelő üres csilléje, miért van mégis, hogy a munkahelyeken nincs elegendő üres? Azért, mert január 6-án például 170 meddővel megrakott csillét számoltam meg. Több csille már hetek óta félre­lökve áll vadamelyik vágányon, meg­rakva szénnel, meddővel. Ki felelős ezért? A műszaki vezetők! Pedig nem kellene nekik mást csinálni, csak a dolgozók javaslatait megvalósíta­ni, Már nem egy esetiben javasolták nekik, hogy a meddőhányóra több embert osszanak be, hogy gyorsab­ban menjen az ürítés. Helyes és meg­oldható javaslat az is, hogy necsák egy műszakiban dolgozzanak a med­dőn. Ha szükséges, még éjszaka is ürítsék a meddővel megrakott csil­léket. Varga József vájár szavai fe­lett is érdemes elgondolkozni. A meddőürítést gátolja a tél, a hó. Ezen úgy tudnánk segíteni, hogy a bányában medd ős kamrákat létesí­tenénk’1. A faellátás sem kielégítő. Lévay József vájár elmondja, hogy 300 mé­terről hordják a fűt. A csapatokból két ember egyebet sem tesz, mint fa után szaladgál. Mácsi István bri- gádvezetö bevallotta, hogy a fahiány miatt gyakran három méteres fát vágnak el 2.20-asnak. Nem biztosítják a műszaki veze­tők a munkahelyeket sem. Decem­berben például a hármas ereszké­ben, amikor a csoportos fejtés kifo­gyott, az ott dolgozó 12 embernek nem tudtak új munkahelyet biztosí­tani. Egy hétig vasat huredtattak velük. Ez nem egyedüli eset! Talán már nincs is olyan szeneiő-ibrigád, amely munkahelyét befejezve, ne végzett volna hosszabb-rövidebb ideig más munkát, míg újra szenelő-mun- kahelyet biztosítottak számára. A bányában nagyon sok értékes, anyag marad bent, lesz a föld mar­taléka. A hármas ereszkében egy 16 méter hosszú új kaparó, és 40—50 méter sín maradt benn — a helyte­len irányítás miatt. A 2. ereszkében szintén bennmaradt egy kaparónak a fele és 5 csille. Az 1. siklóban egy rázócsúzdát, s négyezer méter iát „felejtettek“’ ott. Gátolja a termelést a gyakori ka­rambol. A kurityáni bányászok már el sem tudnának képzelni műszakot karambol nélkül December 23-áit például a délutános műszakiban szállítási fővonalszaka­dás volt, amely miatt 7 óra esett ki a termelésből. Éjszaka kötélszakadás volt. amely ugyancsak többórás ki­esést jelentett. December 24-én két­szer hatórás kiesés volt különböző karambolok miatt. 28-án az ötös fronton két műszak alatt négyszer húzódott össze a kaparó. Ugyancsak 28-án a kettes ereszkében leégett a gumiszalag motorja. A karambolok­ból, üzemzavarokból eredő károkat mulatja, hogy decemberben 61 óra esett ki a termelésből s mintegy 392 tonna szénnel termeltek emiatt ke­vesebbet. A meglévő gépi berendezésekkel sem nagyon törődnek az illetékesek. Kopasz Sándor vájár elmondotta, hogy rosszak a gumiszalagok. De miért? Azért, mert a gumiszalag al­só része a földön szalad, a görgők legtöbb helyen hiányoznak. A gépi berendezéseket se használiák ki megfelelően. A kettes ereszkében egy 150 méteres gumiszalag hever kihasználatlanul. A dolgozók már javasolták, hogy építsék be a sik­lóba, de a műszaki vezetők elvetet­ték a javaslatot, mondván, hogy másutt van rá szükség. Látszik, hogy mennyire van rá szükség! Ugyancsak ott „pihen“ egy C-tipusú kaparó is több mint egy hónapja. A bányában hever kihasználatlanul, árván, elhagyatottan egy szovjet ra­kodógép is. Ha a dolgozók felhívják ezekre a műszaki vezetők figyelmét, azok megharagszanak!“. A bányászok munkakedvét erősen csökkenti, hogv fizetés után sok a műszak- és. a bérreklamálás. Május­ban 24.086, júniusban 29.604, július­ban 26.857. augusztusban 14.804, szeptemberben 13.146, míg október­ben 11.000 forintot fizettek ki utó­lagos reklamálásra. Valkusák Já­nos a PlSZ-brigád vezetője elmond­ta, hogy a legutóbbi hónapban 830 forinttal kapott kevesebbet s ezt az összeget csak utólagos reklamálásra fizették ki. A DISZ-brigádnak az éjszakai pótlékot egyszerűen elfelej­tették elszámolni decemberben és csak reklamálásra fizették ki. A dol­gozók felháborodással beszélnek ezekről a jelenségekről, s joggal kér­dezik, niucs-e ebben az ellenség keze?! A bánya műszaki vezetői nem bír­ják a bírálatot. Valkusák DISZ-bri- gádját, amely 1954 szeptember 1-től december 20-ig 587 tonna szenet termelt terven felül, Urbán főmér­nök és Vincze aknavezető szét akar­ta robbantani, mert megmondják az igazat, nem hagyják magukat be­csapni, nem félnek a műszaki veze­tőktől. Hogy a brigád még együtt dolgozik, a különböző szervek köz­belépésének köszönhető. A bánya vezetői nem harcolnak az osztályidegen elemek ellen. A gépészeti előadó mellé például, mint adminisztratív dolgozót, Szendrei István volt papot osztották be, aki amellett még kulákcsemete is. Atra hivatkoznak, hogy^jó gépészeti szak­ember. Ez nem igaz, mert Szendéi­nek semmiféle szakmája nincs. Palotás Albin személyzeti előadó ugyan egyízben már intézkedett, hogy Szendreit fizikai munkára osz- szák be, de Urbán főmérnök tovább engedélyezte az irodában való mun­káját. Gömöri Zoltán gépészeti elő­adó is nagyon pártolja Szendreit. De ki ez a Gömöri? Hivatalos papívok bizonyítják, hogy ! 944-ben a salgó­tarjáni gyárban nagyrésze volt a gépek leszerelésében, és azoknak nyugatra való szállításában. Gömöri maga is kikisérte a salgótarjáni gé­peket nyugatra. A felszabadulás után, amikor visszatért a salgótarjá­ni'gyárba maguk a dolgozók tilta­koztak, hogy továbbra is ott dolgoz­zon. Helyesnek tartanánk, ha a Borso­di Szénbányászati Tröszt személyze­ti osztálya is jobban ellenőrizné, hogy az egyes bányaüzemeknél mi­lyen elemek dolgoznak. Azért, hogy a kurityáni bányaüzembe ilyen ele­mek befurakodhattak, a borsodi ''tröszt személyzeti osztályát is felelősség terheli. A t.ervteljesítést nagyban gátolják a hanyag dolgozók. Nagyon sok a bányaüzemben az igazolatlan mulasztó. Az elmúlt év első negyedévében például 226, a második negyedév­ben 350, a harmadik negyedévben 195, a negyedik negyedévben 500 műszak esett ki a termelésből az igazolatlanul hiányzók miatt. Szat­mári József például minden fizetés után hiányzik egy-két napot. Szat­mári Károly is elég gyakran hiány­zik, s legtöbbször megcseréli mű­szakját. Szemán Sándor vájáriskoint végzett dolgozó, minden hónapot egy-két hiányzással zár. Juhász Im­rének decemberben négy nap hiánya volt. Feledi Sámuel ha havonta két- három műszakot nem mulasztana, nem is érezné jól magát. Gyakori az olyan eset is, hogy az egyes dol­gozók ugyan bejönnek siktára, de nem dolgoznak lelkiismeretesen. Bukó Mihályt már úgy ismerik tár­sai, aki mindig talál valami kifo­gást, hogy elhúzza magát a mun­kától Budai János december 27_én egyetlen ácsolatot sem tett be. Tár­sával együtt aludt. Zelenka is gyak­ran elalszik a bányában, legutóbb még a felügyelet felszólítására sem kezdett munkához. A kurityáni bányaüzemnél sürgő­sen rendet kell teremteni. A Borsodi Szénbányászati Tröszt s az illetékes párt és szakszervezeti szervek vizs­gálják felül az ott tapasztalt hiá­nyosságokat és sürgősen segítsenek á bajokon. FODOR LÁSZLÓ Ma tintán 5 ó a 40 nerctől sunárnz mö'ort a stúdió A miskolci stúdió közli, hogy ma délután technikai okokból 5 40 perc­től sugároz műsort a 224. m. hullám­hosszon. A műsorban Görbe tükör c. adást. Szív küldi műsort és Bánkliti Gá­bor Lápvirágok c. novelláját hall­gathatják. Hétfőn a szokott időben, délután fi órakor jelentkezik ismét a stúdió műsorával. 4 Bajcsy Zsilinszky utca 48. sx. alatt az „Augusztus 20“ strand­fürdő épületében természete.« melegv»vű belső medencénket megnyitottuk. Nyitva: 0 órától 19 óráig. — 13 órakor teljes vizesére. Felhívás Miskolc népéhez! Miskolc az ország második városa. Azzá tette lakóinak szorgalmas keze és azzá tette államunk segítsége. Az elmúlt szabad 10 évben át­épült a diósgyőri gyár, felépült a hejőcsabai cementmű, a mályi tégla­gyár. az Egyetemváros és új lakónegyedek egész sora. Hatalmasat fej“ iődött közlekedésünk, közellátásunb. S ez mind a miénk, a népé, a nemzeté. S mégis mi miskolciak, nem érezzük eléggé otthonunknak, ma­gunkénak városunkat. Ez a nagyra nőtt varos elmaradt szépségben és kultúrában! Nagy ipari létesítmény cink után itt az idő, hogy népünk erejét, nemzeti öntudatunkat ÚJ művészi alkotásokban is kifejezzük. Az első lépéseket akarjuk megtenni a szebb Miskoleért — városunk iránti szeret étből. Felállítjuk Miskolcon Munkácsy Mihály, Déryné Széppataki Róza, F,gressy Gábor és Herman Ottó szobrát; mindezek a nagy hazafiak büszkeségei hazánk Halt, s elsősorban városunknak. Tervünk megvalósításához, egy-cgy szobor felállításához ezer em­ber száz forintjára van szükségünk. Miskolci dolgozók! Mutassuk^ meg tetteinkkel, hogy becsüljük nemzeti kiválóságainkat és méltóképpen örökítjük meg emléküket a szebb Miskolcon. Csatlakozásra és tettre hívunk minden városát és kultúráját szerető társunkat! A HAZAFIAS NÉPFRONT MISKOLCI BIZOTTSÁGA c4- cSőmőgi/i ßela utcában... Latyakos hóié folyik a miskolci avasaljai uí- cán. A szürke téli dél­utánban szives hang igazít útba. Az a barna sarokház a Somogyi Béla-uica 8. szám. De mi járatiján van az elvtárs — kérdezi az út­baigazító. — Vízvezeték ügyben. Elégedetlen bó­lint. Megkérném az elv­társat, ha végzett, jöj­jön be ide egy percre hozzám. Tanácstag va­gyok, s a vízvezeték- ügy énrám is tartozik. Elindulok a ház felé s jóleső érzéssel nyugtá­zom magamban, hogy a tanácstag elvtárs tudja a Somogyi Béla-uica 8- ban baj van a vízveze­tékkel. Érdekli az elin­tézés. törődik azokkal, akik tanácstagnak meg­választották. Visszafelé, ígéretem­hez hívest, beférek hoz­zá. Kis boltja nem messze van a hat szám­tól. Bemutatkozunk. Józsa István a neve. A kis bolt tele van vásár­lókkal, kapható itt minden, lekvártól do­hányig. A kiszolgálás is szíves, kedves. Na­ponta sokán megfordul­nak a boltban. Megtár­gyalják • a kis utca-, a kerület ügyes-bajos dol­gát. Juhdszné, a Somo­gyi Bela-utca 10-ből éppen kifizeti a kényé, rét, aztán megkérdezi: Józsa bácsi, mi újság az ügyemben? Juhász- nénak öl gyermeke van. Már a legkisebb is fel- csepereüel t és az asz- szony most már dolgoz­ni szeretne. Józsa elv- társ intézi ügyét. Majd Takács néni lop- pan be a 47 számból. Ö napraforgómagot árul, van rá engedélye. Nem nagyon ismerős a ren­deletek közöt t és a na­pokban veszélyben for­gott az engedély. Józsa elvtárs eredményesen eljárt ügyében. Szíve­sen jönnek hozzá az emberek, mert látják, hogy elintézi kérelmü­ket, igyekszik orvoslást keresni panaszukra. Probléma van bőven. Itt van például az egész környéket érdeklő do­log. A Somogyi Béla és a Toronyalja-utca oly keskeny, hogy egy jár­mű alig fér el rajta. Latyakos, olvadós idő­ben, ha erre téved egy kocsi, menekül az egész utca. Itt is csinálni kel­lene valamit. No meg a Jézus kútját is rendbe kellene hozatni. Hiszen remek tiszta vizet adott mindig. Tétvíz idején gyakran befagy a víz­csap. Es ha ezt a kutat rendbchozndh, nem kel­lene messziről hordani a vizet. A Tulipán-utca■ új utca a környéken. Nincs még vize és szennyvíz­csatornája. A fele a Bacsó Béla-uicába, a másik fele a Somogyi Uéla-ulcdba jár a ker­teken keresztül vízért. A közvilágítás sincs még rendben. Józsa elvtárs, tanács­tag mindezeket az ille­tékes elé terjesztette. Már készülnek az út ■ rendezési tervek, a szűk utcák kiszélesítésére. Megvan a javaslat a Jézus kút kijavítására, a Tulipán-utcát is rövi­desen rendbehozzák. Az 1955-ös városfejlesztési tervet most öntik vég­leges formába. És a Somogyi Béla-uica la­kosai remélik, hogy ők is beférnek majd a ke­retbe. Józsa elvtárs a Haza ­fias Népfrontbizottság tagja is. Kiskereskedő a foglalkozása s mint becsületes hazafi, anép javára munkálkodik. Erre kapott megbízatást választóitól november 28-án. S mint a városi tanács kereskedelmi ál­landó bizottságánál; tagja, harcol is a . dol­gozók szükségleteinek kielégítéséért. GÖRÖG TIBOR A pú tilöki járás agronómusainak téli munkája A putnoki járás agrooiómusai el­határozták, hogy a dolgozó paraszt­ság szakmai továbbképzése érdeké ben szakmai előadásokat tartanak 1954—55 telén a járás minden köz­ségében. Az előadók a járás legjobb mezőgazdasági szakemberei. A gép­állomások körzeti agronómusai is vállalták, hogy résztvesznek ebben a munkában. Azonban itt hibák van­nak, mert Gerő László, Török Lász­ló és Kádár Jenő körzeti agronómu- sok elhanyagolják az előadásokat Nem követik Steimplir Gyula kör­zeti agronómus példáját, aki a szak­mai előadásokon kívül tanácsülése­ken is segítséget nyújt az egyénileg gazdálkodóknak és termelőszövetke­zeti parasztságnak. Steimplir agro­nómus szakmai tanácsadása nyomán a sajópüspöki Petőfi termelőszövet­kezetnél elvégezték az őszi kalászo­sok fej trágyázását, s még az 1954-es év őszén megkezdték a vetésforgó kialakítását. Ahol az istállótrágyá­val való trágyázás pedig körülmé­nyes. ott zöldtrágyázást akarnak vé- I gezni. KISS ZOLTÁN járási főagronómus. A somsályi bányaüzem műszaki vezetőinek példamutatása Még csak alig néhány nap telt el az új esztendőből — de ez a néhány nap is elég volt arra, hogy megmu­tassa; a somsályi bányászok régi hí­rükhöz méltóan akarnak résztvenni a felszabadulási versenyben, a som­sályi bányaüzem ugyanis, eddig elő- írt havi tervén felül már csaknem 1000 tonna szenet "küldött felszínre. Lent a bányában három frontfej­tésen dolgoznak a brigádok. A mű­szaki vezetés minden segítséget meg­ad számukra. Gondoskodnak arról, hogy a bányászoknak ne kelljen bajlódni az ácsoláshoz szükséges fa bekészítésével. A frontfejtéseken külön „szállítókat" állítottak munká­ba, akik a vájárok részére a mun­kahelyre szállítják a méretekre vá­gott ácsolati fát. A frontfejtéseken a szállítás gépesítve van. A kaparó! szalagok elromlása gyakorta akadá­lyozta a termelést. A hibák minél gyorsabb kijavítása érdekében a bányaüzem vezetősége gondos­kodott arról is. hogy a földalatti műhelyekben elegendő tartalék- alkatrész álljon rendelkezésre, hogy az esetleges hibákat a le­hető legrövidebb idő alatt ki tudják javítani. Műszakonként javítóbrigádok dol­goznak, melyek a szénszállítás szü­neteiben is felülvizsgálják a kapa­róberendezéseket, s az esetleges ki­sebb hibákat kijavítják. A műszaki feltéteiek megteremté­se, a brigád ok'kemény, harcos mun­kakedve meghozta eredményét: A jól dolgozó frontbrigádok közül is ^emelkedő teljesítményt ért el a 10-es frontfejtésen dolgozó Gulyás Sándor brigádja. A brigád 3 mű­szakban 80 fővel dolgozik. * Nem­csak arra törekednek, hogy egy-egy műszak felszínre szállítsa az előírt mennyiségű szenet, hanem arra is gondolnak, hogv az utánuk követ­kező műszakváltókat is előkészített munkahely, lerobbantott szén várja. A termelést úgy szervezték meg, hogy amíg az egyik frontszárnyon szerelnek, addig a másik front­szárnyról termeljék a szenet. Ezzel biztosították, hogy a frontról folyamatosan folyik a szállítás, « a bányászoknak mindig van elegendő idejük az ácsolatok betéteiére, a robbantás jó előkésztésére. A nagy­szerű lendületű munka eredménye­ként Gulyás Sándor brigádja eddig előírt havi tervét 138 százalékra teljesítette. Ezzel a felszabadu­lási versenyben vállalt szén- mcnnyiségből már mintegy 800 tonnát a felszínre szállított. A somsályi bányaüzem dolgozói­nak munkájáról vegyenek példát az ózdi szénbányászati tröszt föODi üzemének dolgozói is, hogy a felszaba­dulási versenyben, a tröszt vállalá­sának megfelelően április 4_re ma­radéktalanul teljesítse esedékes ter­vét. (K. L.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom