Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-30 / 25. szám

Vasárnap, 1955. január 30. északmagyarorszAc, '1 KOHÁSZOK A FELSZABADULÁSI VERSENY GYŐZELMÉÉRT--------------------------- !■ m >»!»■■ — ----------------­ÓZDIAK HARCA AZ OLCSÓBB Az ózdi kohászok példamutatóan harcolnak a fel- szabadulási verseny sikeréért. A martinacélműben mű­szaki brigádot alakítottak azzal a feladattal, hogy vizs­gálják felül az üzemet és állapítsák meg, hol lehet ta­karékoskodni, hogyan lehetne olcsóbban, jobb minősé­gű acélt' előállítani? A brigád Nagy János elvtárs veze­tésével eredményesen végzi munkáját. Előkalkuláció alapján megállapították, hogy mintegy 754 ezer forint­tal lehetne az önköltséget csökkenteni. Például az adagoló ka mlak gyártása más válla­latnál történik. Ha ezeket házilag a gyárban állítanák elő, a forgóeszközköltséget havi 1.25 ft/to-val lehetne csökkenteni. A megtakarítás kb. 62 ezer forint lenne. Egy másik példa: Az acélgyártáshoz külső szállílá­ES JOBBMINÖSÉGU ACÉLÉRT sokból eddig havonta átlagosan 200 tonna égetett mész érkezett. Ha ezt nyers mészkővel helyettesítenék, 3 ft/ to. betétköltséget tudnának megtakarítani. A havi meg­takarítás kb. 150 ezer forintban jelentkezne. A Salgótarjánban gyártott kokilláknál — állapítot­ta meg a brigád —, ha a gyártás technológiáját módo­sítják és a kokillák kezelési technológiáját megszigo­rítják, mintegy 150 ezer forintot lehetne havonta meg­takarítani. Az ózdi martin dolgozói kemény harcot folytatnak a fűtőanyag fogyasztásának csökkentéséért is, a hen- ger eine tőség megjavításáért, hogy az önköltséget még jobban csökkentsék, s ezzel olcsóbb, jobb minőségű acélt állítsanak elő népgazdaságunk számára. Tíz bqrsodi bányaüzem teljesítette határidő előtt januári tervét Bár a Borsodi Szénbányászati Tröszt szombat reggelig előírt ha­vi tervét csak 97.6 százalékra tel­jesítette, a felszabadulási verseny lendületével egyre több bánya­üzemben emelkedik a te> rrelés. Különösen az utóbbi napokban ter­melt több bányaüzem 100 százalé­kon felül. Ennek eredménye, h<?gy szombaton reggel 10 borsodi bánya jelentette: határidő előtt teljesítet­te havi tervét. Nemcsak a kisebb bányaüzemek, mint a feketevölgyi 2-es akna, az Ella-akna, vagy a lyukói bánya­üzem Mátyás-szintje, az ormos1 2-es. akna büszkélkedhetett a terv határidő előtti teljesítésével, ha­nem a nagyobb bányaüzemek is, mint például Szuhakálló és a sajó- kazai bányaüzem. A szuhakállói bányaüzemben egyre tervszerűbben törekednek a termelés feltételeinek biztosítására. A pártszervezet a műszaki vezetés­sel közösen felvette a harcot az igazolatlan műszakmulasztások el­len. Ennek eredményeként gyakor­latilag szinte teljesen megszűnt az igazolatlan műszakmulasztás a szuhakállói bányában, a csoportos pillérfejtésen lévő munkahelyeket így a megállapított terv szerint, teljes létszámmal tudták telepí­teni. A bányásztanácskozás után most még nagyobb gondot fordítanak a. termelés műszaki feltételeinek biz­tosítására. Ezzel kapcsolatban már­is számos műszaki intézkedés tör­tént, hogy a bányászok minél job­ban tudják kihasználni a 480 per­cet. Felülvizsgálták többek között a távolabb lévő munkahelyek le­vegőellátását, a bányafa beszállítá­sát, megfelel-e a kívánt méretnek, elő van-e kellőképpen készítve ácsoláshoz. Ezek a látszatra „apró“ intézkedések nemcsak sole bosszú­ságtól mentik meg a bányászokat, de a munkaidő jobb kihasználását is lehetővé teszik. Nem kisebb gondot fordítanak a termelékenység növelésére séma. Gondoskodnak, hogy a fiatal, ke­vésbé tapasztalt bányászok jól dol­gozó „öreg vájárok’* mellé kerül- jemak, ahol a szakma minden csin- ját-binját elsajátíthatják. Ennek a tervszerű nevelésnek eredménye­ként a szuhakállói bányaüzemben szinte egyetlen bányász sem termel 100 százalék alatt. A jól termelők­nek nem kell „rádolgozni“ az el­maradókra. A szuhakállói bányászok a fel- szabadulási versenyben terven fe­lül 640 tonna szén kitermelésére tettek Ígéretet. Havi tervüket ba­táridő előtt teljesítve, már mintegy 1100 tonna szenet szállítót talc fel­színre. Hasonlóan nagyszerű eredménye­ket értek el a sajókazai bányászok is. A tervszerű telepítés, a front­brigádok lelkes versenyének ered­ményeként a bányaüzem határidő előtt befejezte havi tervét. Része van ebben a szénben haladó eiö- vájáson dolgozó Jaskó Balázs DISZ-brigád.i6nak is. A DIS7- brigád folyóméter tervének túltel­jesítése mellett már csaknem -200 tonna szenet küldött elővájásból a felszínre. Ezzel jelentősen hoz á- iárult, hogy a sajókazai bánya­üzem a felszabadulás 10-ik évfor­dulójára vállait szénmennyiségből már csaknem 1800 tonnát teljesí­tett. Dicséret illeti az ormosi szén­bányákat is. Az ormosi bányászok ismét bebizonyították. hogy ha akarnak, tudnak termelni. Havi tervüket ők is határidő előtt tel­jesítették. Az élenjáró bányák példamuta­tása lelkesítse a többi borsodi szén­bánya dolgozóit is, hogy február­ban a bányásztanácskozás tapasz­talatait a gyakorlatban hasznosít­va, teljesítsék túl tervüket — s ad­janak több szenet a felszabadulá­si versenyben. ' (K. L.) —------------------­Mi, csepeli martinászok sem tiairuk masunkat! ráláss Osdra Hűlik elvtársnak Kedves Hűlik elvtárs! Mi, a csepeli martin dolgozói sem hagyhatjuk szó nélkül a Szabad Nép­ben közölt levelét, hiszen a felsza­badulási verseny tölünk indult el és ennek egyik kezdeményezői a martin dolgozói voltak. Ezért a verseny meg­indulása után minden erőnkkel arra törekedtünk, hogy méltóképpen helyt- álljunk. Hogy megjavítsuk az acél minősé­gét és növeljük a kemencefenék tar­tósságát, már január 1-én áttértünk az úgynevezett „száraz-kemencefenék- kel“ történő üzemeltetésre. Űj techno­lógiai eljárást vezettünk be és ezzel nagy mértékben megjavítottuk a mélyhúzó-lemezek minőségét. A selejt csökkentése érdekében is tettünk egyet-mást. Ennek eredményeként a januári első két dekád selejtje mind­össze 1.6 százalék. Az önköltség csökkentése érdekében fokozott mértékben gyártunk elektro- aeél minőségű acélt a martinkemencé­ben. Az első két dekádban 286 tonna ilyen minőségű acélt sikerült gyárta­nunk. Amint a fenti felsorolásból is ki­tűnik, mi, a csepeli maHin dolgozói is mindent elkövetünk, hogy a fel- szabadulási emlékversenyben megelőz, hessük az ózdi és a diósgyőri elvtár­sakat. Brigádom a múltévi tervet 101.8 szá­zalékra teljesítette. Sajnos azonban, január első két dekádjában két ton­nával lemaradtunk a terv teljesítésé­vel. Elmaradásunk ellenére is vállal­juk, hogy havi tervünket is túltelje­sítjük. Ismerve az ózdi elvtársiak munkalendületét, kívánjuk, hogy jó ercdpiénycket érjenek el, de mi, cse­peli martinászok sem hagyjuk ma­gunkat. A verseny végén aztán majd kiderül, hogy ki érdemli meg a fel- szabadulási verseny győztese címét. Elvtársi üdvözlettel: ' DUBNICZKY MIHÁLY sztahanovista, a „Koreai Nemzeti Zászló“ érdemrend III. osztályával kitüntetett olvasztár A diósgyőri, kovácsok is csökkentik az önköltséget A Lenin Kohászati Müvek nagykovácsmühelyének dolgozol ered­ményesen harcolnak az önköltség csökkentéséért. 1954 utolsó negyed­évében mintegy 2 millió 376 ezer forintot takarítottak meg népgazda­ságunk számára. Különösen decemberben végeztek nagyszerű munkát. Az új évben tovább folyt a lelkes munka. A műszaki és fizikai dol­gozók — harcban az április 4-i verseny sikeréért — mindannyian rósztvesznek az önköltségcsökkenté sben. Tóth elvtárs, a gyárrészleg fődiszpécsere helyes kooperációval el­érte, hogy a martin és durvahengermű dolgozói program sgerint adják az anyagot. így az üzem nem tárolt feleslegesen alapanyagot, s a munka is meggyorsulhatott. A kiké szitőrészlegek vezetői az elfekvő anyagokat szortírozták, vették számba. Elsősorban az elmaradt peu delésekre biztosították az anyagot. Az új esztendőben a rezsianyagoknál a gépészet dolgozói mintegy 20 ezer forintot takarítottak meg. A kovácsok a fazonáruk kihozatalinak növelésére a mínuszt üres­sel való kovácsolást alkalmazták «így már az óbudai forgattyustengely gyártásánál 400 kilogramm anyagot -takarítottak meg. Ezzel párhuza­mosan jelentősen csökkent a selcit is. A novemberi 1.55 százalékról a selejt 0 6 százalék alá csökkent. Különösen dicséret illeti a kovácsbri­gádok közül Brindza Kálmán és Lengyel Gyula fazonkovácsbrigádj ít. II nap helyeit 8 és fél ttap alatt építettéit át a II. **. óxdi métyhemencét A VKV ózdi irodájában ketten is számolják, hogy milyen teljesít­ményt értek el a II-es sz. mélyke­mence átépítésénél dolgozó brigá­dok A papíron számok sorakoznak. Olexa István brigádja 197 százalé­kot, Zajdényl József brigádja 224 százalékot, Tarcali Lajos segédmun­kás 187 százalékot ért el a kemence átépítésénél. A többi brigád is ha­sonló eredményekkel dicsekedhet. Teljesítették fogadalmukat, a ke­mence 11 napra tervezett átépítését 8 és fél nap alatt végezték el. Vá­rosi elvtárs, az építés vezetője büsz­kén sorolja fel azoknak a brigá­doknak a nevét, amelyek jó mun­kát végeztek. — Eredmér^jpink elérésében a durvahengermű karbantartói • is Se­gítettek, jól végezték a vasszerkeze­ti munkákat — mondotta Városi elvtárs. — Az üzemvezetőség is min­den támogatást megadott, a blokk- sori dolgozók pedig mindig ott segí­tettek, ahol kellett. Jól megszervez­tük a munkát. _ A szükséges anyag 90 százalékát már az építés megkez­dése előtt a helyszínre szállítottuk, így aztán nem volt fennakadás a munkában. A legjobb brigád címért Mi, a DIMÁVAG Gépgyár ko_ vácsüzemének DISZ-fiataljai hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére elfogadjuk a vasszerke­zeti DISZ-brigád versenykihívását, ígérjük: 1. 1954 decemberi 148 százalékos átlagteljesítményünket az első ne­gyedévben havonként 5 százalékkal növeljük. 2. A kovácsolt alkatrészeket se­lejt nélkül készítjük el. 3. A gépek körül rendet és tiszta­ságot teremtünk. 4. A brigádban az I. negyedév alatt sem késés, sem Igazolatlan ki­maradás nem lesz. A mezőgazdaság megsegítésére a G—35-ös traktoralkatrészből, a dif­ferenciál kiskupkerékből az előírt 340 helyett 350 darabot sajtolunk. ügy dolgozunk, hogy kiérdemel­jük a felszabadulási verseny leg­jobb brigádja címet. MACSALA GYULA BATÖ BERTALAN KALI VÖD A ISTVÁN Csúcseredmény a diósgyőri durvahengermű csiszolóüzeméhen A diósgyőri durvahengermű esi- szolóüzemének dolgozói tervük tel­jesítésével sdgítik a kiszállítási terv megvalósítását. Az üzem dolgozói büszkén jelentették, ♦ hogy január 28-án befejezték havi tervüket. Sok nehézséget kellett leküzdeni, míg eljutottak a csúcsteljesítményig. Az (izemben nem áll megfelelő mennyiségű gép a dolgozók rendel-* kezésére, s a meglévő gépek nem elég korszerűek. Január 27-én azon-, ban lelkes, hősies munkával 156 szá­zalékos teljesítményt értek el az üzem dolgozói. A legidősebb dolgo­zók sem tudnak visszaemlékezni ilyen nagyszerű sikerre, melyből % Szép napsuti aras meleg idő volt. Június másodiké. És akkor megszólaltak a szirénák. Talán délelőtt 9 óra le­hetett. A Ghilányi-utca 10. szám alatt laktunk. A férjemmel együtt mentünk le a pincébe, az óvóhelyre egy másik épületbe. Ott maradt a lakásunk, az otthonun!;, benne a varrógép, merthogy férjem szabómester volt. És minden, minden, amit nehezen, két ke­zünk munkájával, kerestünk. Azután hullani kezdtek a bombák. Iszonyatos volt. Kis idő múlva mintha már szűnt volna a bombázás, azt hittük, talán elmentek a gépek. Férjem kifelé indult. Amikor az udvarra ért, akkor ért.e a bomba. Később, talán egy félóra múlva, amikor ón is feljöttem az óvóhelyről, már semmi nem volt. Se szoba, se konyha, se műhely, semmi — semmi. A férjem is halott volt.. j • Az idős asszonyon, — Kolozs Lajosnén, akit itt a Petőfi utcában és általában mindenütt, ahol ismerik, csak Vilma néninek hívnak — sötét ruha, ■ sötét fejkendő. A második világhá­ború óta ez a színe. Komor szín, sok mindent elmond. A konyhában — ahol üldögélünk vele és 1— dr. Győri Nagy Lajosnéval, aki békealáírá­sokat gyűjt — rend és tisztaság. A szekrényen egyenletesen ketyeg az óra, pillanatnyilag csu­pán ez zavarja a csendet. Ez a csend pedig sú­lyos, nehéz, az elmúlt háborús borzalmak, sötét emlékeitől terhes. Nehéz ezt még hallgatni is és látni azt a két könnycseppet, ami ott remeg Kolozs néni szeme sarkában. Kolozs mama to­vább beszél. A mondatok néha megtörnek, né­ha alig hallani mit mond, de azért folyik, árad. egyre szélesebbé válik a panaszpatak, amelv folyammá bővül. Van mit beszélni a háborúról. A háborúról, ami ellen tiltakozunk! Tudja lelkem, a szüléimét is az első há­borúban vesztettem el. Az én szívemen annyi seb van, hogy kár azt felszakítani. A háború mindig esek vitt apát, anyát, a férjemet, hát hogyne kívánnám a békét Nyolc gyermekem volt, ezek közül három él és az unokák:;: Az egyik a Rá- -<esi Mátyás egyetem gépészeti karán hallgató 4 és én nem is tudom, hogy mondiam el, jobban megtudja ezt maga fogalmazni lelkem, de én sokat megyek, elbeszélgetek ezzel is, azzal is, de persze csak úgy szóval harcolok a békéért, mert az ilyen öregasszony hogy is harcolhatna máskép. Az ívet persze, hogy aláírom. Hát van ember, aki ne írná alá? A toll perceg a papíron, a villany ég a kony­hában, estébe hajlik a téli alkony. Valalujl messze Londonban, vagy Pekingben többezer Kolozs nénihez hasonló asszony hajol ugyaneb­ben a pillanatban a békeív fölé. Más nyelv, más nemzetiség, más szokások, de a gondolatok egyek lehetnek. A szív, az értelem egyformán tiltakozik az öldöklés, a pusztítás, a rombolás eilen. Szeretet, megértés kell az emberiségnek. Testvéri együttélés, békés munka és nem feke­teszínű ruha; ♦ A békéről, igaz, nem sok szó esik Papp Magda énektanárnő lakásán, ahová a Kolozs nénitől való búcsúzás után mintegy íO perccel később benyitunk. A tanárnő édesapja beteg, idős em­ber, volt vasúti tiszr, de a betegség ellenére is őszinte érdeklődéssel hallgatja, hogy miről van szó. Az aláírás megtörténik. Mit is írhat ilyenkor a riporter, há nem kapja a szavakat készen, ha nem tárulkozik ki teljesen a szív, talán éppen azért, mert olyan nehéz a háborúról beszélni. A béke pedig, a legszentebb utáni vágy — most erre is nehéz szavakat találni. Hanem, hogy kell, hogy akarják, — ez mindennél biztosabb, hiszen Papp Magda és édesapja szeme, a moz­dulata is ezt fejezi ki, amikor szinte ünnepé­lyesen fogja kezébe a tollat, hogy ki tudja, hány ezrediknek, vagy pedig hány milliomodiknak odakerüljön nevük az atomháború ellen tiltako­zók neve mellé; * Sötét este van, amikor bekopogtatunk a plébánia ajtaján? Amíg Viezer József plébá­nosra várunk, eszünkbe jutnak egy katolikus főpapnak nemrégiben egy kongresszuson el­hangzott szavai. Nem. szószerint idézzük, de a lényege, hogy a magyarok mindig a békét óhaj­tották, akkor is, amikor az uralkodó osztályok háborúba hajszolták. Akkor is sokak ajkáról szállt a béke utáni vágy, de mennyivel jobban kell ma kívánni a békét és hangot adni a béke utáni vágynak, amikor van mit megvédeni a ma­gyar népnek és amiért érdemes és kell akarnunk a békét. Elgondolkoztató szavak és mennyire igazak. És ez a szó, hogy „kell’1 és „akarni" napról napra egyre inkább megvalósul az aláírás­gyűjtő íveken. Oly egységes erő mutatkozik meg mindenütt az egyszerű munkás, az orvos, a ta­nár és minden egyéb foglalkozásúak között, hosy a háború és a vele járó szörnyűség és a tőle való félelem lassan, de biztosan egy erőteljes acél­keménységű akaratot ültet a szívekbe, a béke diadalának a hitét. És az idős, 73 éves plébános, aki betegágyából kelt fel, hogy aláírja a béke­ívet, szintén az emberek békevágyának és béke- akaratának hatalmas erejéről beszélt. Arról, hogy mi minden múlik a szülőn, az édesanyán, hiszen tőlük is függ, hogy mennyi békeszere te­tet csepegtetnek a gyermekszívekbe. * Telnek az ívek;;-. S azoknak, akik atommal zsarolják az emberiséget, azoknak nem lesz egy nyugodt percük sem. Már nincs is! A négy vi­lágtáj felől harsan fel az emberek szava: ,Nem akarunk háborút!" Nem akarunk a rádióaktív sugarak által elpusztulni!" „Nem akarunk Hi­rosimát!" „Békét akarunk!" És az a millió és millió békealáírás, amit félelembe torzult pofával fognak maid nézni az emberiség ellenségei, ez döntőbb szó lesz mindennél. Mert ez az emberiség szava. (H: J;> műszaki vezetők is példásan kivet­ték részüket. Különösen a „D“ műszak Végzett jó munkát, Bemáth József művezető vezetésével Bemáth elvtárs min« dent megtesz annak érdekében, hogy az üzem az április 4-re tett felajánlást teljesíthesse. Gondosko­dik arról, hogy műszakján már a munka megkezdése előtt minden géphez az anyagot előre bekészitsék, s megbeszéli a dolgozókkal a napi tennivalókat. Az üzem minden dolgozója azon munkálkodik, hogy a felajánlás egy napra eső részét minden nap telje­sítse. Jó eredményük elérésének egyik legfontosabb feltétele a gépek jó kar­bantartása. A durvahengerdei gépé­szei; részéről Velezdi János elvtárs nagy segítséget nyújt a gépek kar­bantartásához. Az üzem fizikai dol­gozói közül különösen Makkai Já- nosné, Farkas Lajos, Kugler Ist­vánná és Bakos Bertalan elvtársak végeznek jó munkát, A további jó munkához nagy szükségük van a karbantartók állandó segítségére. Az elektroacélmű dolgozóitól azt ké­rik. hogy fokozott figyelmet fordít­sanak a selejtmentes acélgyártásra. Ha ez a két üzem jó munkát vé­gez. a bugaesiszolő dolgozói további­ra is kimagasló eredményekkel fog­nak harcolni a felszabadulási ver­seny sikeréért, hogy elősegítsék a finomhengermű és a nemesacé’ko- vácsműhely dolgozóinak munkáját. LINKES ÉVA'

Next

/
Oldalképek
Tartalom