Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-30 / 25. szám

Vasárnap, 1955. január 30.

északmagyarorszAc,

'1

KOHÁSZOK A FELSZABADULÁSI VERSENY GYŐZELMÉÉRT--------------------------- !■ m >»!»■■ — ----------------ÓZDIAK HARCA AZ OLCSÓBB

Az ózdi kohászok példamutatóan harcolnak a fel- szabadulási verseny sikeréért. A martinacélműben műszaki brigádot alakítottak azzal a feladattal, hogy vizsgálják felül az üzemet és állapítsák meg, hol lehet takarékoskodni, hogyan lehetne olcsóbban, jobb minőségű acélt' előállítani? A brigád Nagy János elvtárs vezetésével eredményesen végzi munkáját. Előkalkuláció alapján megállapították, hogy mintegy 754 ezer forinttal lehetne az önköltséget csökkenteni.

Például az adagoló ka mlak gyártása más vállalatnál történik. Ha ezeket házilag a gyárban állítanák elő, a forgóeszközköltséget havi 1.25 ft/to-val lehetne csökkenteni. A megtakarítás kb. 62 ezer forint lenne.

Egy másik példa: Az acélgyártáshoz külső szállíláES JOBBMINÖSÉGU ACÉLÉRT

sokból eddig havonta átlagosan 200 tonna égetett mész érkezett. Ha ezt nyers mészkővel helyettesítenék, 3 ft/ to. betétköltséget tudnának megtakarítani. A havi megtakarítás kb. 150 ezer forintban jelentkezne.

A Salgótarjánban gyártott kokilláknál — állapította meg a brigád —, ha a gyártás technológiáját módosítják és a kokillák kezelési technológiáját megszigorítják, mintegy 150 ezer forintot lehetne havonta megtakarítani.

Az ózdi martin dolgozói kemény harcot folytatnak a fűtőanyag fogyasztásának csökkentéséért is, a hen- ger eine tőség megjavításáért, hogy az önköltséget még jobban csökkentsék, s ezzel olcsóbb, jobb minőségű acélt állítsanak elő népgazdaságunk számára.

Tíz bqrsodi bányaüzem teljesítette határidő előtt

januári tervét

Bár a Borsodi Szénbányászati Tröszt szombat reggelig előírt havi tervét csak 97.6 százalékra teljesítette, a felszabadulási verseny lendületével egyre több bányaüzemben emelkedik a te> rrelés. Különösen az utóbbi napokban termelt több bányaüzem 100 százalékon felül. Ennek eredménye, h<?gy szombaton reggel 10 borsodi bánya jelentette: határidő előtt teljesítette havi tervét.

Nemcsak a kisebb bányaüzemek, mint a feketevölgyi 2-es akna, az Ella-akna, vagy a lyukói bányaüzem Mátyás-szintje, az ormos1

2-es. akna büszkélkedhetett a terv határidő előtti teljesítésével, hanem a nagyobb bányaüzemek is, mint például Szuhakálló és a sajó- kazai bányaüzem.

A szuhakállói bányaüzemben egyre tervszerűbben törekednek a termelés feltételeinek biztosítására. A pártszervezet a műszaki vezetéssel közösen felvette a harcot az igazolatlan műszakmulasztások ellen. Ennek eredményeként gyakorlatilag szinte teljesen megszűnt az igazolatlan műszakmulasztás a szuhakállói bányában, a csoportos pillérfejtésen lévő munkahelyeket így a megállapított terv szerint, teljes létszámmal tudták telepíteni.

A bányásztanácskozás után most még nagyobb gondot fordítanak a. termelés műszaki feltételeinek biztosítására. Ezzel kapcsolatban máris számos műszaki intézkedés történt, hogy a bányászok minél jobban tudják kihasználni a 480 percet. Felülvizsgálták többek között a távolabb lévő munkahelyek levegőellátását, a bányafa beszállítását, megfelel-e a kívánt méretnek, elő van-e kellőképpen készítve ácsoláshoz. Ezek a látszatra „apró“ intézkedések nemcsak sole bosszúságtól mentik meg a bányászokat, de a munkaidő jobb kihasználását is lehetővé teszik.

Nem kisebb gondot fordítanak a termelékenység növelésére séma. Gondoskodnak, hogy a fiatal, kevésbé tapasztalt bányászok jól dolgozó „öreg vájárok’* mellé kerül- jemak, ahol a szakma minden csin- ját-binját elsajátíthatják. Ennek a tervszerű nevelésnek eredményeként a szuhakállói bányaüzemben szinte egyetlen bányász sem termel

100 százalék alatt. A jól termelőknek nem kell „rádolgozni“ az elmaradókra.

A szuhakállói bányászok a fel- szabadulási versenyben terven felül 640 tonna szén kitermelésére tettek Ígéretet. Havi tervüket batáridő előtt teljesítve, már mintegy 1100 tonna szenet szállítót talc felszínre.

Hasonlóan nagyszerű eredményeket értek el a sajókazai bányászok is. A tervszerű telepítés, a frontbrigádok lelkes versenyének eredményeként a bányaüzem határidő előtt befejezte havi tervét. Része van ebben a szénben haladó eiö- vájáson dolgozó Jaskó Balázs

DISZ-brigád.i6nak is. A DIS7- brigád folyóméter tervének túlteljesítése mellett már csaknem -200 tonna szenet küldött elővájásból a felszínre. Ezzel jelentősen hoz á- iárult, hogy a sajókazai bányaüzem a felszabadulás 10-ik évfordulójára vállait szénmennyiségből már csaknem 1800 tonnát teljesített.

Dicséret illeti az ormosi szénbányákat is. Az ormosi bányászok ismét bebizonyították. hogy ha akarnak, tudnak termelni. Havi tervüket ők is határidő előtt teljesítették.

Az élenjáró bányák példamutatása lelkesítse a többi borsodi szénbánya dolgozóit is, hogy februárban a bányásztanácskozás tapasztalatait a gyakorlatban hasznosítva, teljesítsék túl tervüket — s adjanak több szenet a felszabadulási versenyben. ' (K. L.)

—------------------Mi, csepeli martinászok sem tiairuk masunkat!

ráláss Osdra Hűlik elvtársnak

Kedves Hűlik elvtárs!

Mi, a csepeli martin dolgozói sem hagyhatjuk szó nélkül a Szabad Népben közölt levelét, hiszen a felszabadulási verseny tölünk indult el és ennek egyik kezdeményezői a martin dolgozói voltak. Ezért a verseny megindulása után minden erőnkkel arra törekedtünk, hogy méltóképpen helyt- álljunk.

Hogy megjavítsuk az acél minőségét és növeljük a kemencefenék tartósságát, már január 1-én áttértünk az úgynevezett „száraz-kemencefenék- kel“ történő üzemeltetésre. Űj technológiai eljárást vezettünk be és ezzel nagy mértékben megjavítottuk a mélyhúzó-lemezek minőségét. A selejt csökkentése érdekében is tettünk egyet-mást. Ennek eredményeként a januári első két dekád selejtje mindössze 1.6 százalék.

Az önköltség csökkentése érdekében fokozott mértékben gyártunk elektro- aeél minőségű acélt a martinkemencében. Az első két dekádban 286 tonna ilyen minőségű acélt sikerült gyártanunk.

Amint a fenti felsorolásból is kitűnik, mi, a csepeli maHin dolgozói is mindent elkövetünk, hogy a fel- szabadulási emlékversenyben megelőz, hessük az ózdi és a diósgyőri elvtársakat.

Brigádom a múltévi tervet 101.8 százalékra teljesítette. Sajnos azonban, január első két dekádjában két tonnával lemaradtunk a terv teljesítésével. Elmaradásunk ellenére is vállaljuk, hogy havi tervünket is túlteljesítjük. Ismerve az ózdi elvtársiak munkalendületét, kívánjuk, hogy jó ercdpiénycket érjenek el, de mi, csepeli martinászok sem hagyjuk magunkat. A verseny végén aztán majd kiderül, hogy ki érdemli meg a fel- szabadulási verseny győztese címét.

Elvtársi üdvözlettel:

' DUBNICZKY MIHÁLY

sztahanovista, a „Koreai Nemzeti Zászló“ érdemrend III. osztályával kitüntetett olvasztár

A diósgyőri, kovácsok is csökkentik

az önköltséget

A Lenin Kohászati Müvek nagykovácsmühelyének dolgozol eredményesen harcolnak az önköltség csökkentéséért. 1954 utolsó negyedévében mintegy 2 millió 376 ezer forintot takarítottak meg népgazdaságunk számára. Különösen decemberben végeztek nagyszerű munkát. Az új évben tovább folyt a lelkes munka. A műszaki és fizikai dolgozók — harcban az április 4-i verseny sikeréért — mindannyian rósztvesznek az önköltségcsökkenté sben.

Tóth elvtárs, a gyárrészleg fődiszpécsere helyes kooperációval elérte, hogy a martin és durvahengermű dolgozói program sgerint adják az anyagot. így az üzem nem tárolt feleslegesen alapanyagot, s a munka is meggyorsulhatott. A kiké szitőrészlegek vezetői az elfekvő anyagokat szortírozták, vették számba. Elsősorban az elmaradt peu delésekre biztosították az anyagot. Az új esztendőben a rezsianyagoknál a gépészet dolgozói mintegy 20 ezer forintot takarítottak meg.

A kovácsok a fazonáruk kihozatalinak növelésére a mínuszt üressel való kovácsolást alkalmazták «így már az óbudai forgattyustengely gyártásánál 400 kilogramm anyagot -takarítottak meg. Ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent a selcit is. A novemberi 1.55 százalékról a selejt 0 6 százalék alá csökkent. Különösen dicséret illeti a kovácsbrigádok közül Brindza Kálmán és Lengyel Gyula fazonkovácsbrigádj ít.

II nap helyeit 8 és fél ttap alatt építettéit át

a II. **. óxdi métyhemencét

A VKV ózdi irodájában ketten is számolják, hogy milyen teljesítményt értek el a II-es sz. mélykemence átépítésénél dolgozó brigádok A papíron számok sorakoznak. Olexa István brigádja 197 százalékot, Zajdényl József brigádja 224 százalékot, Tarcali Lajos segédmunkás 187 százalékot ért el a kemence átépítésénél. A többi brigád is hasonló eredményekkel dicsekedhet. Teljesítették fogadalmukat, a kemence 11 napra tervezett átépítését 8 és fél nap alatt végezték el. Városi elvtárs, az építés vezetője büszkén sorolja fel azoknak a brigádoknak a nevét, amelyek jó munkát végeztek.

— Eredmér^jpink elérésében a durvahengermű karbantartói • is Segítettek, jól végezték a vasszerkezeti munkákat — mondotta Városi elvtárs. — Az üzemvezetőség is minden támogatást megadott, a blokk- sori dolgozók pedig mindig ott segítettek, ahol kellett. Jól megszerveztük a munkát. _ A szükséges anyag 90 százalékát már az építés megkezdése előtt a helyszínre szállítottuk, így aztán nem volt fennakadás a munkában.

A legjobb brigád címért

Mi, a DIMÁVAG Gépgyár ko_ vácsüzemének DISZ-fiataljai hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére elfogadjuk a vasszerkezeti DISZ-brigád versenykihívását, ígérjük:

1. 1954 decemberi 148 százalékos átlagteljesítményünket az első negyedévben havonként 5 százalékkal növeljük.

2. A kovácsolt alkatrészeket selejt nélkül készítjük el.

3. A gépek körül rendet és tisztaságot teremtünk.

4. A brigádban az I. negyedév alatt sem késés, sem Igazolatlan kimaradás nem lesz.

A mezőgazdaság megsegítésére a G—35-ös traktoralkatrészből, a differenciál kiskupkerékből az előírt 340 helyett 350 darabot sajtolunk.

ügy dolgozunk, hogy kiérdemeljük a felszabadulási verseny legjobb brigádja címet.

MACSALA GYULA BATÖ BERTALAN KALI VÖD A ISTVÁN

Csúcseredmény

a diósgyőri durvahengermű csiszolóüzeméhen

A diósgyőri durvahengermű esi- szolóüzemének dolgozói tervük teljesítésével sdgítik a kiszállítási terv megvalósítását. Az üzem dolgozói büszkén jelentették, ♦ hogy január 28-án befejezték havi tervüket.

Sok nehézséget kellett leküzdeni, míg eljutottak a csúcsteljesítményig.

Az (izemben nem áll megfelelő mennyiségű gép a dolgozók rendel-* kezésére, s a meglévő gépek nem elég korszerűek. Január 27-én azon-, ban lelkes, hősies munkával 156 százalékos teljesítményt értek el az üzem dolgozói. A legidősebb dolgozók sem tudnak visszaemlékezni ilyen nagyszerű sikerre, melyből %

Szép napsuti aras

meleg idő volt. Június másodiké. És akkor megszólaltak a szirénák.

Talán délelőtt 9 óra lehetett. A Ghilányi-utca 10. szám alatt laktunk. A férjemmel együtt mentünk le a pincébe, az óvóhelyre egy másik épületbe. Ott maradt a lakásunk, az otthonun!;, benne a varrógép, merthogy férjem szabómester volt. És minden, minden, amit nehezen, két kezünk munkájával, kerestünk. Azután hullani kezdtek a bombák. Iszonyatos volt. Kis idő múlva mintha már szűnt volna a bombázás, azt hittük, talán elmentek a gépek. Férjem kifelé indult. Amikor az udvarra ért, akkor ért.e a bomba. Később, talán egy félóra múlva, amikor ón is feljöttem az óvóhelyről, már semmi nem volt. Se szoba, se konyha, se műhely, semmi — semmi. A férjem is halott volt.. j •

Az idős asszonyon, — Kolozs Lajosnén, akit itt a Petőfi utcában és általában mindenütt, ahol ismerik, csak Vilma néninek hívnak — sötét ruha, ■ sötét fejkendő. A második világháború óta ez a színe. Komor szín, sok mindent elmond.

A konyhában — ahol üldögélünk vele és 1— dr. Győri Nagy Lajosnéval, aki békealáírásokat gyűjt — rend és tisztaság. A szekrényen egyenletesen ketyeg az óra, pillanatnyilag csupán ez zavarja a csendet. Ez a csend pedig súlyos, nehéz, az elmúlt háborús borzalmak, sötét emlékeitől terhes. Nehéz ezt még hallgatni is és látni azt a két könnycseppet, ami ott remeg Kolozs néni szeme sarkában. Kolozs mama tovább beszél. A mondatok néha megtörnek, néha alig hallani mit mond, de azért folyik, árad. egyre szélesebbé válik a panaszpatak, amelv folyammá bővül. Van mit beszélni a háborúról.

A háborúról, ami ellen tiltakozunk!

Tudja lelkem, a szüléimét is az első háborúban vesztettem el. Az én szívemen annyi seb van, hogy kár azt felszakítani. A háború mindig esek vitt apát, anyát, a férjemet, hát hogyne kívánnám a békét Nyolc gyermekem volt, ezek közül három él és az unokák:;: Az egyik a Rá- -<esi Mátyás egyetem gépészeti karán hallgató

4

és én nem is tudom, hogy mondiam el, jobban megtudja ezt maga fogalmazni lelkem, de én sokat megyek, elbeszélgetek ezzel is, azzal is, de persze csak úgy szóval harcolok a békéért, mert az ilyen öregasszony hogy is harcolhatna máskép. Az ívet persze, hogy aláírom. Hát van ember, aki ne írná alá?

A toll perceg a papíron, a villany ég a konyhában, estébe hajlik a téli alkony. Valalujl messze Londonban, vagy Pekingben többezer Kolozs nénihez hasonló asszony hajol ugyanebben a pillanatban a békeív fölé. Más nyelv, más nemzetiség, más szokások, de a gondolatok egyek lehetnek. A szív, az értelem egyformán tiltakozik az öldöklés, a pusztítás, a rombolás eilen. Szeretet, megértés kell az emberiségnek. Testvéri együttélés, békés munka és nem feketeszínű ruha;

♦

A békéről, igaz, nem sok szó esik Papp Magda énektanárnő lakásán, ahová a Kolozs nénitől való búcsúzás után mintegy íO perccel később benyitunk. A tanárnő édesapja beteg, idős ember, volt vasúti tiszr, de a betegség ellenére is őszinte érdeklődéssel hallgatja, hogy miről van szó. Az aláírás megtörténik. Mit is írhat ilyenkor a riporter, há nem kapja a szavakat készen, ha nem tárulkozik ki teljesen a szív, talán éppen azért, mert olyan nehéz a háborúról beszélni. A béke pedig, a legszentebb utáni vágy — most erre is nehéz szavakat találni. Hanem, hogy kell, hogy akarják, — ez mindennél biztosabb, hiszen Papp Magda és édesapja szeme, a mozdulata is ezt fejezi ki, amikor szinte ünnepélyesen fogja kezébe a tollat, hogy ki tudja, hány ezrediknek, vagy pedig hány milliomodiknak odakerüljön nevük az atomháború ellen tiltakozók neve mellé;

*

Sötét este van, amikor bekopogtatunk

a plébánia ajtaján? Amíg Viezer József plébánosra várunk, eszünkbe jutnak egy katolikus főpapnak nemrégiben egy kongresszuson elhangzott szavai. Nem. szószerint idézzük, de a lényege, hogy a magyarok mindig a békét óhajtották, akkor is, amikor az uralkodó osztályok háborúba hajszolták. Akkor is sokak ajkáról szállt a béke utáni vágy, de mennyivel jobban kell ma kívánni a békét és hangot adni a béke utáni vágynak, amikor van mit megvédeni a magyar népnek és amiért érdemes és kell akarnunk a békét.

Elgondolkoztató szavak és mennyire igazak. És ez a szó, hogy „kell’1 és „akarni" napról napra egyre inkább megvalósul az aláírásgyűjtő íveken. Oly egységes erő mutatkozik meg mindenütt az egyszerű munkás, az orvos, a tanár és minden egyéb foglalkozásúak között, hosy a háború és a vele járó szörnyűség és a tőle való félelem lassan, de biztosan egy erőteljes acélkeménységű akaratot ültet a szívekbe, a béke diadalának a hitét. És az idős, 73 éves plébános, aki betegágyából kelt fel, hogy aláírja a békeívet, szintén az emberek békevágyának és béke- akaratának hatalmas erejéről beszélt. Arról, hogy mi minden múlik a szülőn, az édesanyán, hiszen tőlük is függ, hogy mennyi békeszere tetet csepegtetnek a gyermekszívekbe.

*

Telnek az ívek;;-. S azoknak, akik atommal zsarolják az emberiséget, azoknak nem lesz egy nyugodt percük sem. Már nincs is! A négy világtáj felől harsan fel az emberek szava: ,Nem akarunk háborút!" Nem akarunk a rádióaktív sugarak által elpusztulni!" „Nem akarunk Hirosimát!" „Békét akarunk!"

És az a millió és millió békealáírás, amit félelembe torzult pofával fognak maid nézni az emberiség ellenségei, ez döntőbb szó lesz mindennél.

Mert ez az emberiség szava.

(H: J;>

műszaki vezetők is példásan kivették részüket.

Különösen a „D“ műszak Végzett jó munkát, Bemáth József művezető vezetésével Bemáth elvtárs min« dent megtesz annak érdekében, hogy az üzem az április 4-re tett felajánlást teljesíthesse. Gondoskodik arról, hogy műszakján már a munka megkezdése előtt minden géphez az anyagot előre bekészitsék, s megbeszéli a dolgozókkal a napi tennivalókat.

Az üzem minden dolgozója azon munkálkodik, hogy a felajánlás egy napra eső részét minden nap teljesítse.

Jó eredményük elérésének egyik legfontosabb feltétele a gépek jó karbantartása. A durvahengerdei gépészei; részéről Velezdi János elvtárs nagy segítséget nyújt a gépek karbantartásához. Az üzem fizikai dolgozói közül különösen Makkai Já- nosné, Farkas Lajos, Kugler Istvánná és Bakos Bertalan elvtársak végeznek jó munkát, A további jó munkához nagy szükségük van a karbantartók állandó segítségére. Az elektroacélmű dolgozóitól azt kérik. hogy fokozott figyelmet fordítsanak a selejtmentes acélgyártásra.

Ha ez a két üzem jó munkát végez. a bugaesiszolő dolgozói továbbira is kimagasló eredményekkel fognak harcolni a felszabadulási verseny sikeréért, hogy elősegítsék a finomhengermű és a nemesacé’ko- vácsműhely dolgozóinak munkáját.

LINKES ÉVA'