Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-07 / 289. szám

Sajókaza bös bányászai így fejezték be az éves tervet ESZAKMAGlftRORSZÄG r 4 kultúra fénye as egykori „sötét Abaujban“ Vs.. AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSAGANAK LAP3A X. évfolyam 289. szám Ara 50 fillér Miskolc. 1954 december 7, kedd A ssendrői tanulság ILYENKOR az esztendő utolsó napjaiban önkénytelenül minden «nber elvégzi a maga számvetését. Összehasonlítja terveit az eredmények Ikel. Szemügyro veszi: elvégezte-e amit akart az év folyamán! Ha jobbra billen a mérleg, körülnéz: ugyan mit tehet még az év utolsó napjáig, mit »lobhat még életünk, boldogulásunk mérlegének serpenyőjébe. Ha a mérleg azt mutatja, hogy van még teendő, akkor megsokszorozott erővel lát mun lkához, hogy ne maradjon adóssága a közösséggel és magával szemben. Mert a boldogulás alapja nem az adósság, hanem a tett. így van ezzel a kohász, a bányász, a termelőszövetkezeti tag, az egyénileg dolgozó pa ■ászt... Nem szeretjük az adósságot — mi mór csak ilyenek vagyunk, ályenekké formálódtunk tíz kemény esztendő harcában. S egyre inkább ilyenekké kell formálódnunk mindannyiunknak az új, még szebb, még nagyobb tervek küszöbén. Az új tervek: az új sza kasz politikája, a győzedclembe vetett hit, már az évvégi számadásra is rányomja bélyegét, — bizonyságául, hogy jó úton, biztos úton haladunk... Számadásunk gazdag számadás, ha mindannyiunk munkáját tesszük mérlegre. Sokat tettünk ez esztendőben, s amit tettünk, annak megvan a látszatja. Nincs ember, aki ezt tagadhatná. De elegendő e, ha csupán a közösség, a közös munka tetteit — gyű mölcsét nézzük? Nem elegendő! Nekünk minden egyes ember évi mérleget külön külön ia el kell készítenünk, hiszen a közös eredmény adta lehetősé Kékből mindenki részesül s a közösség feladata mindenki vállára neheze dik. S bizony, ha igy vizsgáljuk évi munkánkat, itt-ott vannak még hibák! SZENDRŐ község a szendrőiek is elkészítik a maguk évi mérlegét; Rzaniszló Bálint, Asszu István, K. Veres József egyénileg dolgozó parasz tok esténként leülnek a barátságos családi otthon megtöri tett asztalához cs elkészítik a számadást. Becsülettel dolgoztak ez esztendőben. Nem pihen tek tétlenül egy napot sem. úgy ahogy tavasszal ígérték a közösségnek, a pártnak, az államnak... Becsülettel odaadták, amit az állam kArt, teljesí tették az önkéntesen vállalt kötelezettséget, hozzájárulásukat a jövő építé eéhez... Azután megnézik, a közösség, az állam teljesítette-e. amit az új ezakasz programjában megígért. Az állam teljesítette, amit vállalt. Megkaptak mindent, talán még többet is az igértnél. Szaniszló Bálinték mérlege tehát egyenesben van. Igen ám, do Szendrő községben nem három, nem öt, hanem három­száz— öt-száz—ezer Szaniszló Bálinthoz hasonló dolgozó paraszt él. dolgozik, R míg Szaniszlóék számadása példás, addig a község számadása korántsem mondható annak. Szendrő község nem teljesítette, amit megígért. , ISMERIK-E ugyan a szendrőiek a párt, a kormány, a közösség sza­vát? Ismerik-e az elmúlt tíz esztendő kemény harcait? Hallottak e az új szakaszról, nagy, szép terveinkről? Hogyne ismernék, hogyne hallottak vol na róla. Hogyne tudnák: jog nélkül nincs kötelesség — kötelesség nélkül minős jog! Tudják, hiszen igényellek és örömmel fogadtál: amikor a fa'u ban kigyulladt a villany, amikor új utat kaptak, iskolát bővítettek, lakást építettek, amikor a falu szélén felépítették a gépállomást, hogy könnyeb ben és többet termelhesenek. örömmel fogadták, megköszönték a pártnak. az államnak. Megköszönték, de ahogy elkészítjük a község ezévi mérlegét, úgy tetszik: a szendrőiek köszöneté üres, tartalmatlan köszönet volt... A járás, a megye rendszeresen értékeli a községek kötelezettségének teljesítését. S ezeken az értékeléseken Szendrő hosszú hetek, avagy hóna pok óta az utolsók között foglal helyet... 100.000 liter tej. tóbbtízmázsa hús-, napraforgó-, burgonya , tojás adósság nyomja a szendrőiek vállát ... Hogyan lehetséges ez? Talán nem lenne miből a beadást teljesíteni! Talán szegényebbek lettek a szendrőiek ez esztendőben, mint az elmúlt év­ben voltak? Nem, ezt nem lebet mondani, hiszen egyetlen hónap alatt közel egymillió forint érlékű közszükségleti cikket, italt vásároltak a ezendrőiek. Zománcozott tűzhelyet kértek! Megkapták, — örömmel küldtek nékik a salgótarjániak. Örömmel gyártották az ekét. a boronát, s az egyéb gazdasági szerszámokat a miskolci, ózdi munkások. A felelet azonban, — a méltó felelet — elmaradt! A mi népünk azt mondja erre: szégyenteljes dolog! S itt meg kell kérdezni, talán Szendrőn nincsenek kommunisták, nincs pártszervezet? Csak olyan emberek vannak, akik mindent elvetnek az egyéni érdeken kívül? Nem! Vizi József, Toboz Gyula párttagok. An­nak a pártnak a tagjai, amelynek eddigi eredményeinket, a réginél ezer szerte gondtalanabb életet, a jövő ragyogó, s megalanozott terveit köszön­hetjük . .. Ám amint a példa mutatja, csak névleg tagok minden felelős Bégérzet, kommunista öniudat nélkül. Hiszen ha akadnak is Szendrí-n olyan dolgozó parasztok, akik megfeledkeznek arról: mi a bAcsület. — ott kellene hogy álljanak a kommunisták, akiknek kötelességük, hogy megmagyaráz záfc, mit és hogyan keli tenniök. A szendrő! kommunisták azonban meg feledkeztek erről. Sőt nem csupán a felvilágosításról, a magyarázatról, hanem saját becsületbeli kötelességük teljesítéséről is. S AMIT a kommunisták nem tettek meg Szendrőn. azt megtették n Iculákok, — a maguk érdekében. Kertész Tstvánné. B. Rémiás András és a többi knlák tudta, hogy mit tegyen: ..Agitálták“ a maguk szájaize sze­rint a dolgozó parasztokat. S ha a helyes, a jó népszerűsítéséhez a kom munistáknak nem volt idejük, ugyan hogy lett volna a kniákpropaganda megszüntetéséhez! Nem tettek ellene semmit... Szendrő község mai szám­adása ezért szégyenteljes számadás! Három hét van még ez esztendőben. A szendrőieknek van mivel és van mit fizetniük. Szép számmal vannak a faluban becsületes, Szaniszló Bálinthoz hasonló dolgozó parasztok. Az elkövetkezendő három hét ele­gendő ahhoz, hogy jóvátegyék a mulasztást. Persze ehhez az kellene, hogy n, pártszervezet, a kommunisták a közösség élére álljanak. Az kellene, hogy a kommunisták ne a harmadszori, negyedszeri bírálatra, hanem már az elsőre jó munkával, a hibák megszüntetésével válaszolnának. A 8ZENDRÖI tannlság intő példa. Nem hozzánk, nem a ml kemény harcokban edzett népünkhöz méltó. Okulhatnak helő'e nem csupán a szend leiek, hanem még jónéhány községe megyénknek. S ha okulunk belőle valamennyien, falu, s egyének egyaránt, akkor a mi évvégi számadásunk gazdag számadás lesz! Kassai József példamutatása Erdőhorváti kicsi, távoli község, de fa lakói nem panaszkodhatnak minden. •napi életükre. Igaz, meg kell dolgozni re kenyérért, a megélhetésért, talán keményebben is mint a sík területen fekvő községekben. De a horvátiak szeretik a földet, értik a munka mód- 'gát. Megterem tehát a község hatá­rában a kenyér, még több is mini «mennyi szükséges. Jut eladásra is. Különösen most, amikor az állatn- nyujtotta segítséggel még magasabb Iterméshozamot, jobb jövedelmei érnek él a falu gazdái... Mégis, valami hiba van a községben s éppen a haza iránti kötelezettség területén ... Néha. vyan még mindig adósai államunk­nak ... Természetesen, mint minden község­ben, Erdőhorvátiban is akadnak — •nem is kis számmal — olyanok, akik •tudják mi a kötelességük. Kassai Jó. ksef nyolc és [élhetdús dolgozó paraszt nemrégiben oklevelet kapott a megyei tanácstól... Az oklevél köszönetét mondott Kassai Józsefnek becsületes­ségéért, jó munkájáért, a beadási kö­telezettség pontos teljesítéséért... Kassai József ugyanis soha nem ma­radna adósa az államnak, se egy szem terménnyel, se egy kiló hússal, de egyetlen forintnyi pénzösszeggel sem. Az idén is több mint 28 mázsa ter­ményt takarított be földiéiről, s első dolga volt: odaadni az államnak, ami jár... Kassai elviárs példáját jó- néhányan már követték a horvátiak közül, igy idős Kassai, ifjú Kassai, Kundisz Lajos 11 holdas középparasfJ. Becsülik is őket a faluban. De nem mindenki vesz példát róluk. Jónéhá- nyan ugyancsak lemaradtak a köte­lesség teljesítésévél. Pedig a horvátiak tudják, hogy ahol jog van, olt köte­lesség is van. Kövessék hát Kassai József és a többiek példáját. Az év végéig m ég van idő.,, Önköltségcsökkentéssel, takarékossággal a népjólét Az új kormányprogram, valóraváltása szebb, jobb életet, — több ruhát, cipőt, kenyeret és zsírt biztosit a dolgozóknak. De több cipő és kenyér csak egyféle­képpen lehet: ha többet és olcsóbban termelünk, ha lobban takarékoskodunk, Nem nézhetjük tétlenül, hogy elfolyjék az állam, a nép pénze a pazarlás csa­tornáiban és útvesztőiben: építkezéseknél, ahol törik a drága téglái, gyárakban, ahol nem kímélik az anya­got, vagy ahol lelkiismeretfurdalás nélkül szériában gyártják a selejtet. fokozásáért De a pazarlásnak nemcsak ezeket az ismert és nyílt feltűnő formáit kell megszüntetni. Lehet paza­rolni munkával, meg nem szolgált bérek kifizetésével, a lógás, a fegyelmezetlenség elnézésével is. Nézzük, mit tettek üzemeink a közelmúltban az önköltség csökkentéséért, a pazarlás ellen folytatott harcban azért, hogy így, ilyen módion takarékoskodra dolgozó népünk vagyonával, emelhessék dolgozó né­pünk életszínvonalát. Százezer forintos kár az ózdi martin Vlí-és kemencéiénél November 28-án az ózdi VTI-es sz. rnartinkcmencénél fenékjavi- tásra került a sor. A javítás elvégzésével Mikóvlnyi Mihály olvasztár brigádját bíztak meg. A brigád egy tagjának kellett volna elkészíteni a csapoló nyílást. Ez a munka a legnagyobb pontosságot és figyelmet kö­veteli meg, mert ettől függ a kemence élettartama. A fenékjavítás után a- kemencéből mindössze kétszer csapoltak. No­vember 29-én az egyik adag csapolása előtt a csapolónyilás és a ke­mence l'ala között az acél hirtelen robbanással kiömlött és szétfolyt az öntőcsarnok vágányhálózata között. A darukezelők a rettenetes hőségben kemény harcot vívtak azért, hogy az elfolyó acélt megmentsék. Ez azon­ban csak Ids részben sikerült nekik. A vizsgálat megállapította, hogy a súlyos kár a technológiai fegye­lem megsértése következtében történt. A veszteség több mint 100.000 forint, melyért Utas! Miklós csapoló munkás a felelős. A bérfegyelem megszilárdítása a üfiskole? Üveggyárban A Miskolci Üveggyár dolgozói vaskézzel lépnek fel a pazarlás, a munkabéralapok túllépése ellen, így történt ez a legutóbb is. Több hatos és hetes kategóriába sorolt munkásnál rossz munkaszervezés miatt előfordult, hogy munkaidejü­ket anyagkereséssel, nem produk­tív munkával töltötték el. Mind­ezek ellenére Ónodi Sándor mű­vezető produktívnak minősítette az AZ IPAR ANYAGFELHASZNÁLÁSÁNAK 1 SZÁZALÉKOS fafaj** így elveszett időt s oly magas szá­zalékot mutatott ki, amely mögött valódi termelés nem volt. A legutóbb kint járt bizottság megállapította, hogy olyan utal­vány is van az tízemben, amelyen 32 órai munkabért utalványoztak, holott a munka elvégzésére 3 óra is elegendő lett volna. A bércsalás így lelepleződött, Ónodi Sándor művezetőt fegyelmi úton vonják felelősségre. Súlyos gondatlanság tört-ént a szállító részlegnél is, ahol Profét Elek brigádja nem fordított elég gondot a készárú szállításra, s emiatt 730 forint értékű kár kelet­kezett. A hiba elkövetői ez esetben sem kerülik, el a felelősségre vo­nást. 175.540 forint ériéi ü meglakaiílás a ÖIMfiVflG Gépgyárban A DI.MAVAG Gépgyár dolgozói eredményesen vesznek részt a Kuz- nyecov- és a Gazda-mozgalomban. Eddig mintegy 175JU0 forint értékű anyagot takarítottak meg, helyes tervezéssel, a technológiai utasítások pontos betartásával. Az eredmények elérésében nagy részük van a gyár újítóinak is. TUmOBíUN­DEZÍS MIATT HATMILLIÓ FORINT TÖRTÉNETE Hat millió forint nagy összeg. 143 családi ház, vagy 4614 jóminősé­gű férfiöltöny ára. Ebből az összeg­ből jutna ezer darab motorkerék- . párra és sok más közszükségleti f cikkre is. A diósgyőri oxigéngyár felépítésével ennyi pénzt takarítanak meg. Azelőtt naponta 4—5 teherautó in­dult útnak a gyárból Budapestre és vissza, hogy Diósgyőrbe szállítsa az oxigént, a termelés egyik fontos anyagát. Erre havonta körülbelül 500.000 forintot fizetett ki a gyár. A dolgozók sokat törték a fejüket, ho­gyan oldják meg olcsóbban az oxi­gén ellátást? A válasz egyszerű volt: építeni kell egy oxigéngyárat. Igen, de miből? Nincs rá keret. Az új sza­kasz politikája megoldotta a vitás kérdést. Biztosította a pénzt, s hoz­zákezdtek az oxigéngyár épftéséhez. A munka gyors ütemben folyik. Ternesi László eh társ munkavezető mindenütt ott van, ahol intézkedni, segíteni kell. Cél: hogy december 15-ig befejezzék az oxigénmű első gépegységének szerelési munkála­tait. További feladat, hogy február­ban már egyetlen teherkocsi se men­jen Pestre, hanem ez a gyár lássa el teljes egészében a Lenin Kohá­szati Műveket oxigénnel. Az emberek lelkesen, jókedvűen dolgoznak, Az építésen Betlei elvtárs 12 kőműves és 9 segédmunkás tár­sával az alapok betonozásától kezd­ve a tető felhúzásáig minden mun­kát határidő előtt végez eü. Kiss István elvtárs 4 levegő kompresz- szor és két oxigéntöltő kompresszor generáli a vitásában is részt vett. A 28/3. számú Építőipari Vállalat diósgyőri 168 lakásos építkezésének dolgozói Miskolc felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából értékes felajánlást tettek. Vállalták, hogy a belső vakolási munkálatokat, vala­mint salakfeltöltés és a vakpadló- zásl munkálatokat december 8 he­lyett december 4-re elvégzik. így Teljesítménye megkétszereződött, ami jó munkáját dicséri. Bunda elvtárs ácsbrigádja 140 százalékos teljesí­téssel dolgozik. A hegesztők vezetője Kőszegi Ká­roly elvtárs. Munkájukat hátráltatja a magasnyomású csövek hiánya. Ha a műszakiak ezt a hiányt pótolni tudják, akkor december 15-re meg­indulhatnak az első gépegységgel. A lelkes, munka, a helyes terve­zés és a jó vezetés eredménye: a 6 millió forintos megtakarítás. többezer forinttal csökkentik az ön­költséget s ezt az összeget más épít­kezésekre lehet fordítani. Az építkezés dolgozói sikeresen teljesítik vállalásukat. A napokban történt értékelés szerint minden bi­zonnyal valóra váltják szavukat és 12 ezer forintot takarítanak meg népgazdaságunknak. 12 ezer forintos önköltségcsökkentés a 2813. Építőipari Vállalatnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom