Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-22 / 302. szám

tmumé&'i AneR&sA« Jí Julii jlill Hl« IW Ml. Ill Szerda, 1954. december 23. 4% országgyűlés ünnepi ülése Debrecenben (Folytatás a 3. oldalról.) nagyszerű munkárcszlályunknak! (ttötözantartó taps.) A magyar munkásosztály pártunk Vezetésével rrmg tudta győzni a pa­rasztság sokszázezres tömegeit arról, hSgy a földbirtokosok és tőkések év­százados jármából csakis az ipari »munkássággal szövetségben szaba­dulhat meg. Ezt a bölcs lenini tanítást megértette a két alapvető, nemzet­fenntartó dolgozó osztály, a mun­kásság és a parasztság is. A paraszi- ',íg !es;obb»?.i már 1010-ben r nrn»e- tárdiktatura harcaiban vállvetve .üzdöttek, az ipari munkásság olda­lán saját földesuraik és az idegen elnyomók ellen. Horthy börtöneiben, .”2 üldözött kommunisták és ipari munkások mellett, < mindenütt ott voltak a falu dolgozóinak legjobbjai, a ..hárommillió koldus“ képviselő.;, akik egy percre sem szüntették meg küzdelmüket a jobbágyi sors, a föl­desúri elnyomás ellen. S amikor a Szovjetunió győzel­meinek nyomán felszabadult az or­szág, ez a dolgozó parasztság, az oari munkásság támogatásával, tel­ve eu, ellenállhatatlan erővel vette .»•Ttokéba a földesúri földeket. A 'dosztás, hazánk forradalmi átala. olásának e nagyszerű tette, eggyé­evácsolta a munkásságot és a dol­gozó parasztságot. Míg szorosabbá :At- ez a szövetség, amikor a régi rend hivei ellentámadásba indulva, rossza akarták venni a kiosztott föl­deket. Az ipari munkásság, pártunk vezetése alatt, egyemberként állott óira talpra, megvédslmezte szövet­ségesének, a dolgozó parasztságnak jussát és „Földet vissza nem adunk” jelszó alatt végleg biztosította a for­radalom e nagy vívmányát. A ma­gyar dolgozó parasztság soha el nem felejti ezt a testvéri támogatást. A munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság e harcokban kialakult szövetsé­ge a népi demokrácia államának alapja: alapja volt az elmúlt tíz esz­tendőben és alapja, hajtóereje ma­rad a jövőben is! (Nagy taps.) A felszabadulás megnyitotta és szélesre tárta a dolgozó nép fiai előtt a műveltség kapuit, amelyek a Horthy-rendszer idején zárva vol­tak előtte. Hazánk történelme folya­mán először jött létra új, a népből jött, a néppel összeforrott értelmi­ség. De a régi értelmiség zöme is megváltozott, közelebb került a dol­gozó néphez, a népi demokráciához. Történelmünk folyamán először forr egybe a dolgozó nép és az értelmi­ség. Ez az egybeforrás erősíti és el­mélyíti nemzeti egységünket. Hazánk felemelkedésének egyik legjelentősebb tényezője volt n ha­zafias, demokratikus erők egységes összefogása. A felszabadulást követő időkben pártunk vezetése alatt a Magyar Nemzet; Függetlenségi Frontban tömörültek a magyar nép hazafias, demokratikus erői, hogy együttműködjenek az ország talpra- állításában, jobb, boldogabb jövőnk kialakításában. Hasonló célokat kö­petett a Függetlenségi Népfront^ ;s. Az előttünk álló feladatok jobb, gyorsabb megvalósítására, a legszé­lesebb dolgozó tömegek közreműkö­désének biztosítására, pártunk kez­deményezésére létre jött a Hazafias Népfront. A Hazafias Népfront lel- kas kongresszusa, valamint az azóta eltelt heteik sokszáz példája azt mutatja, hogy ez a legszélesebb tö­megeket átfogó mozgalom, úgy orszá­gos, mint helyi viszonylatban, rend­kívül jelentékeny mértékben hozzá tud járulni népünk politikai, gazda­sági és kulturális célkitűzéseinek megvalósításához. • A Hazafias Nép frontra nemzetünk egységének szo­rosabbá fűzésében és az előttünk ál­ló feladatok megvalósításában igen jelentős szerep vár. Hazánk 10 esztendős fejlődésében nagy szerepet játszott a nemzetközi erőviszonyok megváltozása. Felsza­badulásunk idején a Szovjetunió volt az egyedüli szocialista ország. Az elmúlt tíz év folyamán a Szov- jrtutié felszabadító harca nyomán Európában a szocializmust építő népi demokratikus államok egész sora keletkezett. Hősi harcokban fel­szabadult a hatalmas kínai nép és rátért a szocializmus építésének út­jára. Hasonló irányban fejlődik a koreai, a vietnami nép jelentékeny része. Ma már 900 millió ember, a világ lakosságának majdnem 40 szá­zaléka él a szocializmust építő or­szágokban. Ez a szám magába véve mutatja, hogy milyen irányban gör­dül a történetim szekere. (Taps.) Ez a fejlődés »természetesen előse­gítette és megkönnyítette újjászüle­tésünket és azt, hogy rátérhettünk a szocializmus útjára. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok köl­csönösen segítik egymást, baráti szö­vetség fűzi őket össze, melyet áthat a bizalom, míg a kapitalista álla mok viszonyát a kölcsönös gyanak­vás, versengés és kizsákmányolás jellemzi. Annak tudata, hogy a ma­gyar nép olyan hatalmas, kikme­tizáz millió főt s 'umiáló tömőrüiés­, - - y~ nek részese, mely az emberi hala­dást, a szabadságot, a népeit függet­lenségét tűzte zászlajára, fejlődé­sünk és nemzeti egységünk hatal más tényezője. A magyar nép min­dig akkor irta évszázados történeté­nek legfényesebb lapjait, amikor a haladás zászlaja alatt küzdött. De az ilyen harcot legtöbbször elszigetel­ten, erős és biztos szövetségesek nélkül kellett megvívnia, s ezért a küzdelmek legtöbbje elbukott. Ma gyökerében más a helyzet . A ma­gyar nemzet újra elfoglalta helyét a szabad népek büszke családjában és a kilencszázmilliós szocialista tábor hű tagjaként emelt fővel, nyugodtan és bizakodóan építi jobb jövőjét. (Taps.) Dolgozó népünk egységének és szocialista építésünk alkotó erőinek kiapadhatatlan forrása, hogy a tá­bor, melyhez tartozunk, melynek hű katonái vagyunk, a békét védi. Ha j létezik egy gondolat, mely minden becsületes hazafit egy táborba tö­mörít és összekovácsol, ez a béke! megvédésének gondolata. Mi száz formában tettünk bizonyságot a bé­ke mellett, valljuk, hogy a magyar nép a béke népe, mely gyűlöli a há­borús uszítást, a háborús uszitókat. A magyar dolgozó nép mindenütt hallatta hangját, ahol a béke mel­lett, az imperialista háborús uszí­tok ellen folyt a harc. A béke meg­őrzése, a béke megvédése köré tö­mörül legszorosabban, legegysége­sebben nemzetünk minden igaz fia! (Nagy taps.) És ez nemcsak hazánkban van így. Szerte a földkerekségen még az im­perialista államokon belül is hatal­mas, világméretű moz.galommá fej­lődött az egyszerű emberek száz­millióinak az a vágya, hogy meg­őrizzék békéjüket, hogy ne engedjék megismétlődni a háború borzalmait, melyet a tömegpusztító fegyverek gyártása még pusztítóbbá tenne. A népek békevágya ma világszerte ha­talmas tényező, anyagi erő, amellyel a legelszántabb háborús uszítóknak is számcíjniok kell. A magyar népi demokrácia minden erejével támogslja a Szovjetunió békéidre!»vé»eil A békemozgalom jelentősége és világmérete azonban nem jelenti azt, hogy az imperialista háborús gyúj­togatok — élükön az Egyesült Álla­mok hadigyárosaival és milliárdosai­val — megváltoztatták célkitűzései­ket és a népek százmillióinak egy­szerű békeóhaja vissza fogja őket rét ténteni bűnös terveiktől. A békét nemcsak óhajtani kell! A békéért harcolni is kell! (lelkes nagy taps). S olyan békéért kell harcolnunk, mely biztosítja eddigi vívmányain­kat és szocialista jövőnket. Ezért legnépszerűbb az a jelszó, melyet minden magyar hazafi egységesen masáénak vall, hogv „megvéd.fűk a békét!’’ (Hosszantartó lelkes taps) Ezt annál is inkább alá kell húzni, mert éppen ezekben a napokban va­gyunk tanúi annak a szégyenletes látványnak, hogy az amerikai impe­rialisták és csatlósaik újra fel akad­ják támasztani a német militariz- must, azt a fasiszta náci hadserr---. mely annyi mérhetetlen szenvedést, pusztulást, nyomort hozott. Európa népeire. A magyar népi demokrá­cia teljes erejével és minden alka­lommal támogatja a Szovjetuniónak azokat a békekisérleteit, amelyek az európai biztonság megvalósítására törekednek és amelyek útját állnak a német militarizmus feltámasztása nak. Hazánk jó része tíz évvel ez­előtt még ugyanannak a német milj- tarizmusnak igájában szenvedett, amelyet, most az amerikai imperia­listák újjá akarnak éleszteni. Ha valaki, úgy a magyar nép tud­ja, milyen szenvedést, gyötrelmet, megaláztatást és rabságot jelentett számára a német militarizmus. A magyar nép ezeréves történelmén vörös fonalként húzódik végig a né­met hódítás, a német leigázási kísér­letek sorozata. Majdnem négyszáz esztendeig volt hazánk német gyar­mat és ennek a gyarmatosításnak hatásait még ma is száz formában érezzük. A magyar nép ezért egységesen t:s elszántan áll azoknak az oldalán, akik minden eszközzel meg akarják védeni a békét és küzdenek a német militarizmus feltámasztása ellen. Ha az amerikai imperialisták keresztül viszik terveiket és újra fegyvert ad­nak Hitler tábornokainak kezébe, így mi helyeseljük és támogatjuk, hogy a szocialista tábor is szorosabb­ra fűzze kötelékeit és megmutassa, hogy oldalán áll nemcsak az emberi haladás és a béke igaz ügye, de az erő is. (Hosszantartó ütemes taps.) Ebben a helyzetben, amikor a bé­ke erőinek sorozatos sikereire a nyu­gati imperialisták Hitler hadseregé­nek feltámasztásával válaszolnak, természetes, hogy nekünk is erősíte­ni kell békénk és függetlenségünk őrét, néphadseregünket, erősítenünk kc-li államvédelmünket is. De ez nem elég. Nemcsak honvédelmünket kell erősítenünk, hanem ki kell küszöböl­ni a legcsekélyebb ingadozást is azoknak a rendszabályoknak a vég­rehajtásában. melyeket szocialista építésünk jelenlegi szakaszára elha­tároztunk. Ezek a rendszabályok né­pünk anyagi és kulturális életszínvo­nalának emelésére, a mezőgazdaság — benne a mezőgazdaság szocialista szektorának, a termelőszövetkezetek­nek fejlesztésére, az iparosítás he­lyes ütemére és arányaira vonatkoz­nak. Ezeket a célkitűzéseket csak úgy fogjuk elérni, ha szorosabbra fűzzük a kötelékeket, melyek dolgozó népünket pártunk, kormányunk, né­pi demokráciánk köré tömörítik. De meg kell erősítenünk minden téren az állampolgári fegyelmet, a mun­kafegyelmet is. Végre kell hajtanunk mindazokat a rendszabályokat: a ta­karékosságot. az önköltség csökken­tését. a termelékenység emeléséi:, a minőség javítását, melyek a termelés általános emelése mellett népjólé­tünk emelésének elengedhetetlen fel­tételei . Végül, de nem utolsó sorban, fel kell lépni minden olyan jelenség­gel, vagy megnyilvánulással szem­ben, mely az elmúlt másfél esztendő helyes, szükséges és eredményes rendszabályait és intézkedéseit a népi demokrácia gyengeségének tu­lajdonítja, mely alá akarja ásni pár­tunk tekintélyét és vezetőszerepét, lazítani akarja a munkás-paraszt szövetséget, népi demokráciánk alappillérét. E kérdésekben nincs he­lye lazaságnak és meg kell értetnünk békánk, szocialista jövőnk minden ellenségével, hogy minden kísérle­tükre megfelelő csattanós választ fogunk adni. (Taps.) S biztosak va­gyunk benne, hogy ebben a kérdés­ijén teljes erővel támogat bennünket pártunk minden tagja, a DISZ derék ifjúsága, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, minden becsületes haza­fi. (Taps.) Mint az elmúlt években, úgy az el­következő esztendőkben is pártunk és népi demokratikus államunk fő irányvonala a szocializmus alapjai­nak lerakása országunkban és ami ezzel jár: a szocialista ipar és a me­zőgazdaság további fejlesztése, né­pünk anyagi és kulturális színvona­lának következetes emelése és áll­hatatos, szakadatlan küzdelmünk azért, hogy szocialista építőmunkán- krt békében folytathassuk. Ezeknek a célkitűzéseknek valóraváltásáért az első követelmény, hogy pártunk tovább szilárdítsa ideológiai, politi­kai és szervezeti egységét. Minden győzelmünk előfeltétele és biztosíté­ka: pártunk egysége! (Taps.) Egységes pártunk köré az eddigi­nél szorosabban kell felsorakoztatni hazánk vezetőerejét, a magyar mun­kásosztályt és még erősebbé, meg­bont hatat lannbbá kell tennünk népi demokratikus államunk alapját: a munkás-paraszt szövetséget. Erősíte­nünk kell a Hazafias Népfrontot, mint az összes békeszerető demokra­tikus hazafias erők legszélesebb ösz- szefogását. További győzelmeink és sikereink biztosításának alapja — csakúgy mint az elmúlt tíz esztendő folya­mán —, hogy még jobban elmélyít­sük, megszilárdítsuk és még szoro­sabbra fűzzük őszinte baráti kap­csolatainkat hazánk felszabadítójá­val, a világbékeharc zászlóvivőjével, a Szovjetunióval, valamint a népi demokratikus országokkal és mind­azokkal a népekkel, melyek a béké­ért, függetlenségükért és szabadsá­gukért harcot folytatnak. Ez és csak ez az út biztosítja, hogy az elkövetkező években tovább erő­södik hazánk, tovább nő anyagi és kulturális jóléte, szilárdul nemzeti függetlensége és önállósága. Az első nehéz, küzdelmes, de győ­zelmes évtized tapasztalataival gazdagodva küzdiünk fokozott erő­vel a szabad, erős, virágzó szocialista Magyarországért! (Hosszantartó lel­kes, ütemes taps.) Ezután Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke lé­pett a szónoki emelvényre. Doki István beszéde Megtisztelő kötelességemnek érzem, hogy törekedjek szavakba önteni azo kát az őszinte gondolatokat, amelyek o napon eltöltik azokat, akiknek éle­tét évtizedeken át magam in éltem — míg a nép bizalma a politikai élet posztjaira nem állított — s akik ma mint társadalmunk aktív építői, ün­nepélyes megemlékezéssel tekintenek erre a történelmi helyre, figyelik mostani tanácskozásunkat. Milyen mélyreható változás ment végbe ezalatt pz egy évtized alatt a parasztság éledében. Milyen sok le­nézés és társadalmi megvetés húzó­dott meg még egy éviizeddel eze’őtt is e szó mögött: paraszt. Nem egy­szerűen foglalkozást jelölt akkor e szó. hanem gúnyon kifejezője volt mindannak a társadalmi- politikai, kulturális, elmaradottságnak, amely hosszú évtizedeken át dolgozó pa­rasztságunk osztályrésze volt. A régi úri világban szó sem lehe tett arról, hogy ez a réteg részese le­gyen az államhatalomnak. Nem egy történelmi cnemény tanúskodik pedig arról, hogy a dolgozó parasztság ha­zánkban is ismételten síkra szállt de mokratikus jogaiért. A régi Magyarország urai tűzzel- vessal arra förekedtok. hogy távol- tartsák egymástól a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot, mert tuda fában voltak, hogy ha egymásra talál e két. nagy dolgozó oszfály. léire jön íz az erő. amely megdönti uralmu kit. Ez volt a mnlt. Azóta az elmúlt tíz év során elválaszthatatlanul egymás­ra talált a két nagy baráti osztály: a munkásság és a parasztság, Gyöke résén megváltozott közben a dolgozó parasztság társadalmi, politikai és gazdasági helyzete. Ma már nem ke1' senl-’-í1- sem szégyenkeznie, ha azt mondják-róla: ez az ember Üj tarjaimat kapott e fogalom. A dol­gozó paraszt nem lenézett és kisem­mizett ember többé, hanem új társa­dalmunk aktív építője, megbecsült és elismert tagja. A népi demokrácia politikai, társa­dalmi és gazdasági icndje soha nem látott lehetőségeket teremtett arra, hogy a dolgozó nép, benne a dolgozó parasztság is tevékenyen részt vegyen az állami vigyek intézésében. Elegendő végigtekiiüenünk itt a képviselői so­rokon, ahol nagy számmal foglalnak helyet egykori agrárprolefó'ok és dol­gozó parasztok is. De a dolgozó pa raszfság széles tömegei részivé znek mindenütt az államhatalom gyakor lásába.n, a helyi tanácsok munkája ban és do’goznak az államigazgatás különböző területein is. A dolgozó parasztság telismerte érdekazonosságát a munkásosztályé­val éa ez a felismerés vezette és veheti, amikor, különösen az utóbbi évben, olyan lelkesedéssel és a magyar pa­rasztra mindig jellemző szorgalommal végezte és végzi a soron következő munkákat. Dolgozó parasztságunk túlnyomó többsége n legtöbb akara­tával és igyekezetével fogott, hozzá azoknak a lehetőségeknek kihasználó sához. amelyeket az új szakasz bizto­sít számára. Különösen jó! lebe» élni ezekkel a lehetőségekkel a jói gazdálkodó ter­melőszövetkezetekben. Ma már dol­gozó parasztságunk százezrei gazdál­kodnak szövetkezetekben. A jó szö­vetkezet, amelyben szabadon érvénye sül a szövetkezeti demokrácia, nagy teret biztosit a benne tömörülő dol­gozó parasztok képességének és tudá­sának kibontakozáséra megkönnyíti a paraszti életet Ismerünk jól gaz dálkodó szövetkezeteket, ahol már kezd kialakulni az újtípusú szövet kezelj ember, aki mindinkább átérzi, hogy egyéni boldogulása egyet jelent a közösség érdekeinek szolgálatával. Dolgozó parasztságunk az elmúlt tíz év alatt, meggyőződött arról, hogy csakis a munkásosztállyal szövetség ben és a párt vezetésével tudott, ki­emelkedni évszázados elmaradoftsá géból. A dolgozó parasztság felemel kedése egybefond a baráti harcos társa és vezetője, a munkásosztály, útmutatója, a Magyar Dolgozok Pártja n8gy politikai és gazdasági vívmányaival. Megtanulta, hogy csak akkor képes saját sorsán tartósan javítani, ha tö rekvései egybeesnek a társadalmi ha- ladás, a szocializmus és az igaz haza fh">g. a nemzeti egység ügyével. Felismerte, hogy szabad életének, saját egyéni boldogulásának nélkü lözhefetlen feltétele barátságunk fel­szabadítónkkal. a nagy Szovjetunió val és a szocializmus útján velünk egy sorban haladó néni demokratikus országokkal, valamint helytállásunk a békéért vívott nagy. világméretű J küzdelemben. Utána Péter János debreceni refor­mátus püspök emelkedett szólásra. Péter János felszólalása Megilletődött szívvel, örömmel üd­vözlöm a benyújtott törvényjavasla tot. Mélységes meghatottsággal kö- azöntöm az országgyűlést Debrecen város falai között, köszöntőm a ma­gyar kálvinizmus büszkeségének, a Acbrecejn rpjgjjpátus nagytemplom­nak eleven és gazdag történelmi cm lékeket idéző boltivei alatt. A magyar református gyülekezetek hálásak azért- hogy az ősi kollégium oratóriumának megszentelt falán az 1849 emlékeit hirdető emléktábla mellé ma, új emléktábla került, amely a nép új életének kezdetét hirdeti Há­lásak a magyar református gyüleke­zetek azért, hogy a nóphe.talom kép­viselete, országgyűlésünk, erre a mai nemzeti ünnepre a református uagy templomot választotta otthonául. A református gyülekezetek buzgó hála­adásban kérnek áldást nemcsak ei'e a mai ünnepi tanácskozásra, hai-em népünk vezető erőinek s a nép álla mának további országépítő terveire is. A református gyülekezetek tagjai hálásan és reménykedve vesznek ró:»zt odaadó munkájukkal a boldog jelen ért és a még boldogabb jövőért élő nemzeti összefogásban. A Hazafias Népfront országos kongresszusán Be- reczky Albert püspök.' a református egyház zsinatának és konventjének elnöke fejezte ki a magyar protestan. tizmns buzgó készségét a nagy nem­zeti célok ezo'gálata iránt. A refor mátus gyülekezetek tagjai Isten iránti mély hálával köszöntik népünk vezető erőinek, a nép ál!amha»almá nak az élet szabadságát, az ország újjáépítésével együtt a templomok helyreállítását a nép munkájának gyümölcséből »örtént- újjáépítését. Az egész magyar nemzet együtt köszöni a szovjet népnek, hogy az ériünk is hareo'ó hősök sok szenve­désével. nagy áldozatával a szabadsá­got hazánk és nőnünk számára meg­szerezte s a mai feszült világhelyzet ben a háborús kísérletekkel szembeni a szabadságot, a béke és biztonság győzelmét következetesen munkálja s erre a népek száz- és százmillióit buzdítja. Köszönjük a Hazafias Népfrontban kibontakozó alkotó, nemzeti össze­fogást. köszönjük a magyar népnek a, termelő munkát, p munka gyümöl­cseit. hazánk és életünk fejlődését, a népek nagy családjában a békéért vívott küzde’met. A magyar protes­tantizmus pedig hálás Isten iránt, hogy a gyümölcstermésnek ezt az egyre gazdagabb útját népünk és nőnünk vezetői előtt világossá tette. Az együvéfártozásnak, ebben a szel­lemében örömmel teszem magamévá a törvényjavaslatot, s úgy is mint éppen ennek a debreceni nagytemp. lomnak sz igehirdetője, kívánom Is­ten áldását, kívánok sok sikert nő­nünk állsmának. a magyar népnek, hogy élete meggazdagodásával legyei» részese a háború»» kísérletek felett a népek javáért diedalt arató béketá.bof győzelmeinek. Ezután Beresztóczky Miklós, proto- nótárius, a katolikus papok országos békebizottságának elnöke emelkedett szólásra. Beresstóczky Miklós beszéde Az új magyar népi államhatalom létrejötte tíz éves évfordulójának megörökítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásába meghatódott és büszke lélekkel kapcsolódom be, mint hazánk sorsát szívén viselő katolikus pap is. Szavaimban cseng azoknak a ha­zánkhoz hű katolikus papoknak hangja, akik ezért a szabadságért küzdöttek és nem kis számban ezért életüket is áldozták. Dózsa papja Mészáros Lőrinc. Bá- kóczi hívei Erdődy Gábor, az első magyar jakobinusok szellem; vezére: Martinovics Ignác, Kossuth bű ba­rátja; Horváth Mihály, az 1848—49. szabadságharc 13 golyóra, vagy kö­télre ítélt katolikus papja, a nyilas­náci pribékek által kivégzett foespe- ros: Kálié Fereno példája, hite, sza- badságszeretetc virágzott ki tíz évvel ezelőtt tűzpiros, gyümölesöthozó pom­pában a magyar történelem évezredes fáján. S ennek az új magyai tavasz­nak első hírnöke nekünk még a há­ború vasmarkában vergődő budapes­tieknek az a debreceni röp’ap volt, amelynek aláírói között boldog öröm mel olvashattuk Debrecen tíz évvel ezelőtti plébánosénak, a későbbi vesz- orémi püspöknek, a korán elhunyt Bánáss Lászlónak nevét, akinek, ha példáját, szavát, szabadságszeretetét az elmúlt tíz év alatt, többen követ­ték volna papjaink közül fönt és alant, mennyivel elmélyültebb lett volna már eleve a kölcsönös meg­értés. az egyetértés és minden áldás, amely ennek gyümölcse. Hitem erkölcsi ana a szabadságot, az igazság tisztelete és a kötelesség- teljesítés mellett a legfőbb -emberi érfékek sorába helyezi és azt vallja, hogy szabadság nélkül nincsen erköl csüng beszámítható esc'ekedet sem. Népünk szabadságáért küzdeni egyet jelent, népünk életéért harcolni s mi­vel a közjó előbbrevaló az. egyén ja­vánál is, erkölcsi kötelesség a köz. a nép, az ország életéért, a szabadság­ért végső esetben az egyéni életet is hősi lélekkel feláldozni. Ez a kato­likus hitenjmel alapozott erkölcsi norma ad súlyt szavaimnak, amikor bálám és tiszteletem kifejezésével em­lékezem azokról a szovjet harcosok­ról. akik hazájuk és az én hazám, népük és az én nőnem, mindnyájunk »zabadságáért küzdöttek ás áldozták vérüket, életüket. A szovjet hadsereg előrenyomulása nyomán újra megkondulhattak ha­rangjaink. kivételezett ruházat lett a papi falár éa a bunkerek mélyéből (Folytatás az 5-ik oldalon j

Next

/
Oldalképek
Tartalom