Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-12 / 268. szám

2

eSZAKMAGVAKOKSZAt

Péntek, 19o4, november 12,

MÓRICZ ZSIGMOND:

(RÉSZLET)

(Fővárosi vendégek érkeztek ebédre a tiszaparti földbirtokoshoz. A végeláthatatlan ebédet, a korteskedések emlékeivel fűszerezik.)

Szerencsére akkor már hozták az új tálat. Vitték a birkapörköltet s hozták helyette a másikat, s az változatosság okából volt:

SERTÉSPÖRKÖLT ZÖLDBABBAL.

— No látod, ez már nem birka, ebből újra lehet szedni.

De az alispán már nagyon mérsékelten szedett. Meg is jegyezte.

— Ne beszéljetek ilyen étvágy- fontó adomákat, mert az embernek elmegy a kedve az evéstől.

Mindenki nevetett, de sorra szedtek azért.

— Te Bandi, hogy volt az a papválasztás? — kérdezte a házigazda Semlyéni Bandit, aki, ha jó kedve veit, a legjobb kortes volt a megyében.

A tavaszon volt egy kis faluban, ahol Bandi volt ősi jogon a földesúr. bár a földjei bizony mind idegen kézre kerültek s Csákképpen a tekintély maradt meg.

— Két jelölt volt, — mondta Semlyéni Bandi s teleszedte a tányérját kövér, ízletes malacdarabokkal — s már úgy látszott, elvesztettük a csatát, mert az ellenfél vesztegetett. Nekünk meg nem volt pénzünk. Honnan szerezzek hamar pénzt, me- gvek a korcsmároshoz s mondom neki. hogy hamar adjon ide ötven pengőt. Ide is adta. Azzal megyek az első gazdához, s hogy belépek az ajtón, kiáltok:

— Kend is felvette a Judás-pénzt? Az ember csak ötölt-hatolt, hogy

hat gyereke van. Azt mondja felesége:

— Erővel itthagyták, kérem.

— Mennyit hagytak itt?

— Tíz pengőt.

— Adja ide azt a tíz pengőt, kend. Leszidtam, mint hazaárulókat.

— Eladtad a vallásodat, gazember' Elveszem a piszkos pénzt! — mondtam nekik, — de hogy ne károsod jatok, adok érte másik tizet a saját becsületes szegénységemből. Ideadta. Megyek a másikhoz. Az is felvette a tizenötöt. Azt is kicseréltem. A harmadiknál is.

így az egész falut sorrajártam szóval egy óra alatt rendbe volt az egész falu. Meg is választottuk Pó- csi Pistát papnak. Egy óra múlva ott volt az ötven pengő a zsidónál, így csináltuk meg.

Mindenki határtalanul mulatott a nagyszerű kortesfogáson. Mire ezen jól kinevették magukat, akkorára itt volt az új étel az asztalon, mégpedig:

KACSASÜLT BEFŐTTEL.

(És még sok fogás, majd feketekávé következett, amikor hirtelen vágeszakadt az ebédnek.)

Egy ember jött és magából kikelve mondta:

— Tekintetes uram, a bika megtiporta a csordást.

Az ember ott feküdt egy sarag- lyán, ahogy beszállították az udvarba. Nagy. ör<v ember volt. Halottsárgán feküdt, a feje lelógott, vér szivárgott a száján. A felesége nagy, fekete, sovány asszony, vonított mellette teljes erővel s a kezét tördelte...

— Orvost, orvost, — mondta az egyik pesti úr.

— Nincs orvos.

— Hát legalább egy bábát, bekötözni a sebet — jnondta az esperes.

— Nincs itt bába, kérem, csak legfeljebb Tukáné, a javasasszony.

— Nincs bába a faluban?

Tűnődve, elhallgatva, elszomorodva állottak az urak a tetem körül. Az még egyet-kettőt vonaglott, azután meghalt. Hulla lett.

Mintha az ősidők levegője szakadt volna le.

A házigazda mérgesen mormogott magában.

— Az istenit ennek a csordásnak, ennek is így kellett parádéra csinálni. Elrontotta az ebédet. (1930.)

Tízéves a hajdumegyei „Néplap6

19U november 15-én jelent meg Debrecenben a demokratikus Magyarország elsőt legális kommunista újságja: a „Néplap“. Az első szám megjelenésének idején az ország nagy részéSbn még a fasiszta hordák garázdálkodtak, de Debrecenben a „Néplap“ már az igazság szavát vitte a dolgozókhoz. A megjelenésének tizedik évfordulóját ünneplő

hajdumegyei „Néplap“ november 15-én emlékezik meg a nevezetes évfordulóról. Az ünnepségen Hor. váth Márton, az MDP Központi Vezetőségének tagja mond beszédet, A lapot előállító Szabadság lapnyomda dolgozóinak ünnepe kettős, mert, az üzem dolgozói a harmadik negyedévben végzett munkájukért elnyerték az élüzem, címet, (MTI)

Az SZKP Közpouti Bizottságának határozata a lakosság között folytatott tudományos és atheista propagandában elkövetett hibákról

Moszkva.

A „Pravda“ közli az SZKP Központi Bizottságának határozatát a lakosság között folytatott tudományos és atheista propaganda terén elkövetett hibákról. A határozat többek között ezeket mondja:

A kommunista párt, programjának megfelelően, materialista világnézetű tudományos felvilágosító propagandát folytat, amelynek célja a dolgozó tömegek öntudatának állandó emelése és a dolgozó tömegek fokozatos megszahadítása a vallásos előítéletektől. Ennek során a párt mindig szükségesnek tartotta, hogy elkerüljék a hívők érzelmeinek mindennemű megsértését.

Az SZKP Központi Bizottságának olyan tények állnak rendelkezésére, amelyek azt bizonyítják, hogy az utóbbi időben a lakosság körében folytatott tudományos és atheista propaganda terén sokhelyütt durva hibákat követnek el.

Ahelyett, hogy rendszeres, türelmes munkát végeznének a természettudományos ismeretek propagálásával és a vaüás elleni ideológiai harccal kapcsolatban, egyes központi és helyi lapok, valamint egyes felolvasók és előadók sértő támadásokat intéznek a papság é- a vallási szeriartásokban résztvevő hivők ellen. Előfordulnak olyan esetek, amikor a sajtó hasábjain és a propagandisták előadásaiban egyes lelkészeket és hívőket minden alap nélkül olyan embereknek tüntetnek fel, akik nem érdemelnek politikai bizalmat. Sok kerületben a helyi szervezetek és egyes személyek adminisztratív módon beavatkoznak a vallásos közösségek és csoportok mi.,.kárába és durva magatartást ta- nusManak a papsággal rzembsn,

A vallás elleni propaganda terén elkövetett ilyen hibák gyökeresen ellenkeznek a kommunista pártnak vallással és a hívőkkel kapcsolatos programjával és politikájával és megszegik a párt többszörös utasítását, amely nem tűri a hívők érzelmeinek megsértését.

Az SZKP Központi Bizottsága elhatározta:

Kötelezni kell az SZKP területi és hatáiterületi bizottságait, a szöve:.- éges köztársaságok kommunista pártjának központi bizottságait és az összes pártszervezeteket, hogy határozottan küszöböljék ki az atheista propagandában mutatkozó hibákat és jövőben semmi esetre se tűrjék a hivők és a lelkészek érzelmeinek semmiféle megsértését, sem az adminisztratív beavatkozást az egyház evékenységébe. Figyelembe kell venni, hogy az egyházzal, a papsággal, a hívőkkel szemben elkövetett sértő cselekmények összeegyeztethetetlenek azzal az irányvonallal, amelyet a párt és az állam a tudományos és atheista propagandában követ és ellentmondanak a Szovjetunió alkotmány ának, amely lelkiismereti szabadságot biztosít a szovjet állampolgároknak.

Figyelembe kell venni, hogy vannak olyan állampolgárok, akik tevékenyen résztvesznek az ország életében és teljesítik állampolgári kötelezettségüket hazájukkal szemben, de még különféle vallási hiedelmek befolyása alatt állnak. A párt mindig is megkövetelte s továbbra is meg fogja követelni, hogy ezekkel a hívőkkel szemben tapintatos, figyelmes magatartást tanúsítsanak. A hivők között végzett mélyreható, türelmes, hozzáértő, tudományos és atheista propaganda végeredményben elősegíti majd. hogy ezek megszabaduljanak a vallásos tévelygésektől. Ezzel szemben mindennemű adminisztratív intézkedés és sértő támadás a hivők és lelkészek ellen csak kárt okozhat, arra vezethet, hogy megrögződnek, sőt fokozódnak bennük a vallásos előítéletek.

A tudományos és atheista propaganda során figyelembe kell venni, hogy nem szabad azonosítani az egyháznak a szocializmus országában elfoglalt helyzetét az egyháznak a kizsákmányoló társadalomban el foglalt helyzetével. A burzsoá társadalomban az egyház az uralkodó osztályok támasza és eszköze, amelyet a dolgozók leigázására használnak fel. Ez nem zárja ki azt. hogy egyes egyházi személyek, a kapitalista társadalomban is, egész sor alapvető politikai kérdésben a dolgozók álláspontjára áshatnak át és át is állnak. Csakhogy ezeket az egyházi személyeket a kizsákmányoló osztályok érdekeivel ellenkező magatartásukért a kapitalista országok egyházi és kormánykörei rendszeresen mindenféleképpen üldözik.

Ismeretes, hogy azonnal az Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, a polgárháború éveiben és később sok vallási szervezet, a papságnak számos csoportja ellenséges magatartást tanúsított a szovjet hatalommal szemben. Ezzel kapcsolatban az állam egyes egyházi személyeket felelősségre vont, de nem vallási, hanern. kormányellenes tevékenységükért, amelyet a szovjet nép érdekei ellen, a belső ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus javára folytattak. Ma a szocializmus győzelme és a kizsákmányoló osztályok megszüntetése a Szovjet- únióban aláásta a vallás társadalmi

AZ AVASI PARTIZÁNOK

IV.

Meg-meqcsúszó |

cammogó léptekkel baktat a kábelek mellett őrködő SS katona. Időn- kint megbotlik valami

kiálló gyökérben, vagy *

.............*.........*............

kődarabban, ilyenkor

íojtottan káromkodik és dühösen ránt egyet a mellette haladó farkaskutya szíján.

— Komm . . . komm ; :

Az ágyúhoz ér. Ideges hangon valamit kiált. Az ágyú mellől rekedtes, gurgulázó hang válaszol. Az SS megfordul, visszaindul a hegy tetején lévő megfigyelőhöz.

A bandita, aki szemrebbenés nélkül, fanatikus dühvei gyilkol, szereti a vért — most fél. Fél, mint mindig, ha egyedül van. Ö csak akkor bátor, ha sokadmagával gázolhat fegyvertelen, védtelen emberek vérében. Fél az éjszakától, fél a hegytől, az Avas oldalában meghúzódó munkáslakások lakóitól. Fél a temetőtől, amely mellett elhalad, ahol sötét, titokzatos árnyak lappangnak. Hátha kimásznak a sírból azok az emberek, akiket eddig megölt s csontujjaikkal feléje mutatnak.

— Gyilkos!

Kutyája morogni kezd, s a temetőre néz. Az fes megborzad, géppisztolyon nyugvó ujjai megrándulnak és lövéssorozat seper végig a sírok fölött. Egyet ránt a kutyája szíján s újból nekivág útjának. Magában már átkozza az egészet. Nem neki való ez az őrködés. Csupán az vigasztalja, hogy útközben majd találkozik Hanssal, aki a megfigyelőtől jön vissza.

Az SS nem is sejti,] hogy kutyája em.

bereket jelzett, akik a sírok között lapulnak mozdulatlanul. Nem is sejti, hogy az egyik síron két géppisztoly csöve követi mozgását, négy pár égő szem néz utána. Élete csupán azon múlik, észre- yeszi-e őket, vagy sem. Ha kell, ezek az emberek is tudnak gyilkolni. Nem azért, mert vérengzők, hanem mert gyűlölik azokat, akik durva csizmákkal gázolnak a haza földjén.

A katona alig halad ötven métert, avar zör- rer. a temetőben. Négy ember alakja emelkedik ki a sírok, fejfák mellől. Kezükben géppisztoly, kézigránát.

— Elment. Kezdhetjük — suttogja Galamb Lajos és a négy férfi óvatos léptekkel megindul Bz előre megbeszélt irányba;

Az ágyútól két kábel vezet V alakban a hegy tetején lévő megfigyelőkhöz. Galamb Lajos, s a nyomában lépkedő Juhász Ferenc az túlsó oldalon húzódó kábelt keresik meg a nedves talajon;

, Qierba (Barna

káKelemen János és Toldi Zoltán az innenső beinél állapodnak meg.

Egyetlen szó sem esik köztük. Megérzik, kitalálják mit akar tenni a másik.

Juhász Ferenc keze a nyakában lógó géppisztolyon nyugszik, minden zajra figyel az éjszakában. Nagy veszélytől még nem kell tarta- niok, mert ilyen korán — alig 8-at mutat az óra — a fritzek nem várják a kábelvágók érkezését.

Galamb] zsebébe nyúl, s a kézigránát mellől egy nyél nélküli kisbaltát, s egy kiskalapá- csot húz elő. A kisbaltát éllel felfelé a kábel alá csúsztatja, picit vár, aztán ütésre lendül karja. Halk, fémes csörrenés, s máris megszakadt az összeköttetés.

Az elvágott kábel ágyú felőli végét gyors mozdulattal egy kiálló gyökérhez kötik. Ha meghúzzák a vezetéket, ne ‘vegyék észre, hogy már el van vágva. Kész. Nyugodt, gyors mozdulattal kezdik csavarni karjukra a kábelt. Néha meg- megállnak, figyelik vájjon nem jön-e a másik SS? Halk, kissé cuppogó léptek jelzik, hogy Kelemen és Toldi csaknem velük egy vonalban ziháló lélekzettel szintén csavarják a kábelt.

Négy-ötszáz métert haladnak. Kelemenek fe- lől halk pisszenés hangzik, kettő egymás után. Galambék is figyelnek. A megfigyelő irányából messzire hangzó léptekkel jön a másik SS. Galamb újból a kábel alá csúsztatja a kisbalta élét, s néhány pillanat múlva a négy ember a levágott kábeldrótokkal kúszva elindul a Nagy Avas Felsősor házai irányában.

Az SS minden gyanakvás nélkül baktat nagy •sáros csizmáiéban az ágyúhoz. Ott megfordul, s visszaindul. Éberen őrködik az elvágott kábelek mellett.

— Hol voltatok olyan sokáig? — kérdezik gyanakodva a pincelakásban üldögélő asszonyok a kissé kipirult arcú, sárosruhájú férfiaktól.

— Hol lettünk volna? — néz körül ártatlan arccal Kelemen. — Vízért voltunk — s leteszi a szoba közepére a vízzel telt vedreket.

_nem 1 hajnalodik; Koromsötét van; A

pincelakásban halk nesz hangzik. Galambné felriad, Súgva kérdezi:

— Lajos. Hova mentek már megint? —■ Nyugodt, vidám hang válaszol suttogva;

— Csak aludj nyugodtan. Megyünk vízért.

Negyedóra sem telik el, máris ott lapulnak a hegygerincen. A kábelek mellett őrködő SS katonákat figyelik. Az egyik már elindult lefelé, a másik most indul az ágyúktól vissza. Itt a legkedvezőbb alkalom. Gyorsan dolgoznak. Mire az ágyútól elinduló SS a hegygerincre ér, a négy férfi már otthona felé jár.

A megfigyelő közb,en kivörösödve üvölt a telefonba, hiába, a kagyló süket. Hosszú órák múlnak el, míg végre újra megszólal és sikerül a kapcsolatot újra megteremteni. Az ágyúk hosszú órán át némán merednek a hegygerincre.

És ez sokszor van így. Hiába üvöltözik a német tiszt, az SS-ek hiába rugdossák a kutyákat, a titokzatos ismeretlenek minden éjjel megjelennek egyszer, kétszer, s órákra, félnapokra megbénítják a német nehézágyúkat.

*

November [ végefe]j;, úgy szürkület táján csapzotthajú kislány bukik be a pincelakás ajtaján.

— Azt üzeni édesapa, hogy a németek tankokkal, lángszórókkal, meg egy csendőrszázaddal jönnek tizedelni a danyisiakat, ha nem adják elő, kik vagdossák el a telefondrótokat.

Az asszonyok arca hófehér. Szemükben riadt rémület. Egymásra néznek. Mi lesk? Ők tudják, milyen veszélyben vannak férjeik. Nem volt nehéz kitalálni, miért mennek olyan sokszor egy éjszaka vízért.

— Mi lesz veletek? Mi lesz velünk?

A négy férfi egymásra néz.

— Itt nem maradhatunk — szólnak;

— De ittmaradunk — hangzik Kelemen hangja elszántan. — Aki ide belép, az meghal. Szedjük elő a fegyvereket.

Már nyúlna is a szalmazsákok alá, de egy rémült sikoly megállítja;

— Ne tegyétek, gondoljatok ránk is, hiszen úgyse bírtok velük ennyien.

Kelemen magyarázkodni próbál, de Galamb megfogja a karját:

— Igazuk van az asszonyoknak. Feleslegesen ne kockáztassuk az életünket. Az lesz a legjobb, hog£ amíg ők itt keresnek bennünket, mi elmegyünk vízért. Na, add csak ide a géppisztolyt.

A férfiak összenéznek, mosolyognak, s egymás után kilépnek a pincelakásból. Figyelnek a város felé, majd az alkonyba boruló ösvényen elindulnak a hegygerincnek. Alakjuk a homályba vész, (Folytatjuk,)

gyökereit, megsemmisítette azt a bázist, amelyre az egyház támaszkodott. Mint a tények bizonyítják, a lelkészek többségükben ma szintén lojális álláspontot foglalnak el a szovjet hatalommal szemben. Ennélfogva a vallásos előítéletek elleni harcot ma a tudományos, materialista világnézet ideológiai harcának kell tekinteni a tudományellenes vallásos' világnézet ellen.

A vallás elleni propagandában elkövetett hibák kijavításának nem szabad a tudományos és atheista propaganda ellanyhulására vezetnie, mert ez a propaganda a dolgozók kommunista nevelésének szerves része és célja a tudományos, materialista ismeretek terjesztése a tömegek között és a hivők megszabadítása a vallásos előítéletek befolyásától;

Míg az állammal kapcsolatban a vallás magánügy és így az egyházat különválasztottuk az államtól, addig a kommunista párt, amely az egyetlen helyes tudományos világnézetre, a marxizmus-leninizmusra és ennek elméleti alap;#ra, a dialektikus materializmusra támaszkodik, nem lehet közömbös, semleges a vallással, mint olyan ideológiával szemben, amelynek semmi köze a tudományhoz.

Pártunk mindig halaszthatatlan kötelességének tartotta és tartja ma is, hogy mindem erővel és eszközzel elősegítse a természettudományok, a műszaki tudományok és a társadalomtudományok fejlődését. Csak a tudomány alapján lehet elérni^ az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének új nagy fellendülését, biztosítani az ország termelő erőinek további hatalmas fejlődését, növelni a munka termelékenységét és ezzel jelentősen emelni a nép anyagi jólétét és kulturális színvonalát. A tudomány és a vallás homlokegyenest ellenkezik egymással: ez nyilvánvaló._ Míg a tudomány tényekre, tudományos kísérletekre és szigorúan ellenőrzött, az élet által igazolt következtetésekre támaszkodik, addig minden vallás csupán a bibliai és egyéb hagyományokon, fantasztikus elképzeléseken alapul. A tudomány elősegíti, hogy az emberiség egyre mélyebben és mélyebben megismerje a természet és a társadalom fejlődésének objektiv törvényeit, elősegíti, hogy a természet erőit az emberiség szolgálatába állítsák, elősegíti az ember öntudatának és kulturális színvonalának emelkedését. Ezzel szemben a vallás elhomályosítja az ember öntudatát, az embert pasz- szivitásra Ítéli a természet erőivel szemben, béklyóba veri az ember alkotó aktivitását és leleményességét.

Mindezt , figyelembevéve a párt szükségesnek tartja a mélyreható, rendszeres tudományos és atheista propagandát, de ennek során nem engedi meg a hivők vallásos érzelmeinek. sem pedig a lelkészeknek megsértését.

A Központi Bizottság emlékeztet arra, hogy a tudományos és atheista propaganda alapjává kell tenni a természet és a társadalom legfontosabb jelenségeinek — olyan kérdéseknek, mint a világmindenség felépítése. a földi élet és az ember keletkezése — népszerű magyarázatát, a csillagászat, a biológia, a fiziológia a fizika, a vegytan és más tudományok eredményeinek ismertetését, amelyek a természet és a társadalom fejlődésére vonatkozó materialista nézetek helyességét bizonyítják.

Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza: a tudományos és atheista propaganda megköveteld, hogy a legfigyelmesebben, leggondosabban kezeljék az előadóknak, felolvasóknak, a vallásellenes témákkal foglalkozó cikkek és brosúrák szerzőinek kiválogatását.

Az SZKP Központi Bizottsága úgy vélekedik, hogy a vallásos csö- kevények leküzdését célzó nevelő munkában csak akkor lehet pozitív eredményekre jutni. ha tovább emeljük a dolgozók körében folytatott egész kulturális felvilágosító munkánk színvonalát, jelentősen megjavítjuk a kulturotbhonok, klubok, könyvtárak, olvasótermek, előadóközpontok. kultúr- és üdülőparkok és más kulturális felvilágosító intézményeik munkáját. Ezért ■ párt-, az állami- és a társadalmi szervezetek feladata, hogy gyökeresen megjavítsák a lakosság körében végzett kulturális-felvilágosító munkájukat és így elérjék a dolgozók kulturális színvonalának további emelkedését.

1954. november 10.

N. HRUSCSOV

az SZKP Központi Bizottságának titkára,

/