Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-12 / 268. szám

Péntek, 1064. hot ember IS. £SZAKMAG Y ARORSZAo 3 „AKI BÍRJA, MARJA"... — i Itj. Csőé Mihály elvtárs, a pálin­kástárói bányaüzem egyik brigád­vezetője a napokban levelet írt szerkesztőségünknek. Megírta, hogy bányaüzemükben a legnagyobb probléma az ürescsille-ellátás. A csillehiány miatt egy műszakban 60—70 csille szén helyett csak 20 —30 csille szenet adnak népgazda­ságunknak. Csóó elvtárs levelének adatait megvizsgáltuk, s megálla­pítottuk, hogy azok mindenben fe­dik a valóságot. Bizonyítják ezt az alábbiak is. * A pálinkástárói bánya­üzemben soha nem tapasztalt mun- Ikakedv feszíti az emberek akarat­erejét. Valamennyien azon vannak: minél több csille szenet küldjenek a felszínéé, minél több csille szénnel teljesítsék túl tervelőirányzatukat. Ehhez meg is van a lehetőség. Olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy annyi szenet tudnának termel­ni, mint még soha. A szénben szűkölködők joggal kérdezik ezek után a pálinkástárói- aktól: ha van szén bőven, s akarnak is többet termelni, mi az oka, hogy tervüket csak vasárnapi műszakok­kal, hóvégi rohammunkával éppen hogy teljesítik. Ez a felelet: rossz az ürescsille ellátás s a szénfalnál dol­gozók többet ülnek emiatt, mint dol­goznak. Mi ennek az oka? Talán kevés csilléje van a bányaüzemnek, bőví­teni kellene a csilleparkot? Erre Fe­kete István üzemvezető és Valler János párttitkár adják meg a vá­laszt: — Nem. Üres csillénk van ele­gendő, csilleparkunkkal le tudnánk bonyolítani a szén felszínre hozását. ■ Akkor hát hol a hiba? Ott, hogy az üres csilléket az üzemveze­tőség, a harmadvezető aknászok, a szállítási felelősök nem osztják el megfelelően a brigádok között, nem osztják el úgy, ahogy azt a terme­lés megkívánná. Az üres csillék a bánya bejáratához közeleső munka­helyeken összetorlódnak, míg a bá­nya messzebb lévő munkahelyein alig kapnak üreset. Galambost Gyula 10 főből álló brigádja, amelynek mun­kahelye a legközelebb fekszik, átla­gosan 80 csillét szenei harmadon- ként, míg a hattagú Csóó-brigád a legmesszebbi munkahelyen 20—30 csille szenet termel. A távolabbi munkahelyeken dolgozók így sok­szor kénytelenek üres csilléért a bá­nya bejáratáig feljönni és bordafa- kisérettel levinni az üres csillét a munkahelyre. November 10-én pél­dául olyan sajnálatos dolog is elő­fordult, hogy Povezsenyecz és Rozs- nyai elvtársak „aki bírja, marja'' alapon akartak üres csillét biztosí­tani brigádjuknak. Csőd elvtársék- nál és még több, a bánya mélyebb részén dolgozó brigádnál egy-két ember mást sem tesz, minthogy a fővonalba várja az ürest, s ha lehet, „fülöncsípi”, hogy az ő brigádja kapja meg. Az tirescslllehiányl fo­kozza a sok karambol is. Alig van egy műszak, amikor nincs karambol. Októberben például 60 munkaóra esett ki a karambolok miatt. Novem­ber 10-ig több mint 20 munkaóra karambolkiesés volt. Miért? Először is a szállítók hanyag munkája miatt, azért, mert a csillék állapota nem kielégítő. Olyan eset is előfordult már, hogy a csille kerekét egysze­rűen elvitték. Nagyon gyakori a ki­esés a sasszeg és a lakatok rossz állapota miatt. A bányászoktól több mint két hó­napja egyebet se hall a vezetőség a pártnapokon és a termelési értekez­leteken, mint hogy biztosítsanak üres csilléket, s mégis elnézi, hogy több csille félrelökve, kihasználatla­nul heverjen. A négyes ereszke te­tején már hónapok óta ott rozsdá­sodik egy csille kerék nélkül. A fő­vonalban is meddővel teli csilléket talál az ember. A külszínen pedig 21 csillét számoltunk meg, amelyek már hosszabb idő óta hevernek ez idő viszontagságainak kitéve. Az üzemvezetőség feladata lenne ezeket a csilléket felülvizsgálni, ha kell sürgősen megjavítani, s minél előbb valamennyit a termelésbe állítani. Máté Sándor elvtárs, DISZ-fiatal, a múltkoriban a félredobott csillékre ráírta: „Szégyelje magát a felügye­let, hogy nem jár nyitott szemmel". A felügyelet nemhogy megköszönte volna az elvtársi figyelmeztetést, rá­támadt a bírálóra, hogy ne üsse be­le az orrát más munkájába — törőd­jön a maga dolgával. A felügyelet dolgozói nem gondolnak arra, hogy egy csille egy műszak alatt négyszer fordulhatna a bányában, s ez azt je­lenti, hogy 20 mázsa szénnel több szenet tudnának a felszínre hozni, mint most. Az üzemvezetőség az itt felsorolt problémákkal,, melyek az üres csille hiányát okozzák, nem tö­rődik. Az üres csillehiányt azzal igyekszik magyarázni, hogy a szén­osztályozó gyenge teljesítőképessé­gű a termeléshez viszonyítva, a csil­lék. nem tudnak elég gyorsan forog­ni. Igaz, hogy a szénosztályozó ka­pacitása kicsi, de ha a többi gátló körülményt megszüntetnék, nem volna egy munkahelyen sem üres csillehiány. Változtatni kell a jelenlegi hely­zeten. A kommunisták segítsék az üzemvezetőséget, a harmadvezető aknászokat, a szállítási felelősöket. Ne eléged jenek meg azzal, hogy csak megállapítják a bajt, hanem hassa­nak oda, hogy biztosítani tudják az üres csilleellátást, s a szénen dolgo­zó elvtársak minél több fűtőanyagot adhassanak népgazdaságunknak. Éfüzem lel! a Borsodmegyei Borforgalmi Vállalat A III. negyedévben nagyszerű eredményeket ért el a Borsodmegye' Borforgalmi Vállalat, s jó munkája jutalmául elnyerte az élüzem címet. Begyűjtési tervét 132.2 százalékra, forgalmi tervét pedig 170 százalékra teljesítette, ezenkívül 166 ezer forint megtakarítást ért el. A vállalat dolgozói szakmai segít­séget nyújtanak a szőlősgazdáknak. Az élüzemjelvény átadása s a jutal­mak kiosztása ünnepély keretében történt, utána a kulturgárd; szóra­koztatta a vállalat dolgozóit. HLINYÁNSZKY ÖDÖN Sátoraljaújhely V ÚTJA... Gondos ápolásban részesülnek a diósgyőri kohászok az éjszakai szanatóriumban Miskolc-Tapcicán van a diósgyőri kohászok éjszakai szanatóriu­ma. Népi demokráciánk nagyszerű intézménye ez. Munka után autóbusz szállítja ki a beutaltakat s másnap ugyancsak innét mennek a mun­kába. Egyszóval ..menetközben" gyógyítják ki a betegeket, anclküh hogy egy napot is mulasztaniok kellene. nAzjmii •S*SSS»S«SSS»S33SXSS*SS«SSti«iSii»SS*SSS2SSSS*i!S3S*SSSSS*iS!i*!!iSSS!*ii7S * A „Diósgyőri Koliásí“ es az „Ózdi Vasas“ munkájáról DIÓSGYŐR ÉS ÓZD kohászai aranybetűkkel írták be nevüket di­csőséges tíz esztendőnk történetébe. Mindkét gyár üzemi újságja — a Diósgyőri Kohász és az Özdi Vasas — méltán osztozik az elért sikerek­ben. A két üzemi újság a Borsod megyében megjelenő 7 üzemi lap között a jók közé tartozik. Ez azt bizonyítja, hogy a szerkesztőségeik­ben dolgozó elvtérsak lelkiismerete­sen munkálkodnak, igyekeznek a legmesszebbmenően eleget tenni pártmegbizatásuknak. Most azonban nem az eredményekről akarunk be­szélni, hanem egy-két hibára sze­retnénk felhívni a két üzemi lap munkatársainak figyelmét. Az utóbbi időben a Diósgyőri Ko­hász és az Özdi Vasas keveset fog­lalkozik - megelőző karbantartás problémájával, noha a Központi Ve­zetőség októberi határozata aláhúzta a termelőeszközök gondos karbantar­tásának jelentőségét. Rossz szerszám­mal, elhanyagolt berendezéssel nem lehet eredményeket elérni. A mar­tinacélművekben nagy kiesések van­nak amiatt, hogy a kemencék javí­tását nem végezték el az előre meghatározott program szerint. Az Özdi Vasas egy alkalommal terje­delmes cikket közölt erről, a követ­kező lapszámokban azonban már hiába keressük a bíráló hangot, pe­dig a kemencék karbantartása körül ma sincs minden rendben. Úgy vél­jük, hogy ezzel a kérdéssel sokkal gyakrabban kellene foglalkozni. Ez a feladata a Diósgyőri Kohásznak Is. Javasoljuk, hogy indítson versenyt a két üzemi újság: melyik gyárban gondosabb, korszerűbb a javítás, a karbantartás, s erről rendszeresen számoljon be, tájékoztassa az üzem dolgozóit. SÚLYOS fogyatékosság mindkét lap munkájában, hogy az utóbbi időben nem népszerűsítik a legjobb munkamódszereket, ezeket nem ter­jesztik széles körben. Gyakori eset mindkét gyárban, hogy az egy és ugyanazon szakmában dolgozó bri­gádok közül az egyik jobb munka- módszerrel dolgozik, a másik viszont megelégszik az elmaradott munka- módszerrel is. Az ózdi acélműben például rend­&iiltyaLaml% item pattiján az éqlwl A termelőszövetkezet irodahelyi­ségében négy férfi ül az íróasztal mellett. Előttük a „Szabad Nép"-ből kivágott újságcikk. Csak néhány sor az egész, mégis valósággal felkavarta a mezőkövesdi Petőfi tsz életét. Olyan nyomott a hangulat, mintha a ködös, nyirkos őszi idő az irodába “ költözött volna. — Hát hogy jutottak idáig! — kérdi Fodor István, a járási párt- bizottság küldöttje. — Hogyan lehet, hogy éppen maguk, akik annyi min­dent kaptak az államtól, éppen maguk maradtak el annyira a beadással. Tartoznak napraforgóval, burgonyával, tojással, hússal. A tejről jobb nem is beszólni. Hogyan gyűlhetett össze 3000 liter tejadósság! — Én paraszt vagyok — mondja Pető elvtárs —, ismerem az álla­tokat, értek hozzájuk, de hogy ezekkel a mi teheneinkkel mi van, azt nem tudom elképzelni. Nyáron nagyszerű legelőjük volt, a friss fű mellé még darát is kaptak, de semmit sem használt. Egyre csak fogyott a tej, nekünk meg nőtt az adósságunk. Most is kitűnő takarmányt, meg silót kapnak, de tejet nem adnak. Mások is elmondják véleményüket az „elátkozott“ tehenekről, s ezek szerint szinte megfejthetetlennek látszik a rejtély. — Ügy gondolom — mondja Bán elvtárs, a termelőszövetkezet agro- nómusa —, hogy nem elég a tal^íirmány. Kukoricát is kéne adui nekik, ez emelné a tejhozamot. Dohát még beadásra való kukoricánk sincs, nem hogy tehénetetésre lenne. Szénánk som elegendő, aztán van még egy nagy bajunk. Azt lehetne mondani, hogy a lovak eszik meg a tehenek elöl a •takarmányt. Nem mintha a tehenek és a lovak egy istállóban lennének. De a kocsisok és a lógondozók úgylátszik azt hiszik, hogy a termelőszövet­kezetben más jószágnak nem is kell takarmány csak a lónak, de ennek aztán bőven. Eléje is, meg alája is. Sőt előfordul hogy a teheneknek el készített takarmányt a lovak elé szórják. A teteje mindennek pedig az. hogy szokássá vált nálunk, hogy azzal almoznak, amivel etetnek. Tehát nem is olyan megfejthetetlen a rejtély a tehenek körül. — A pocsékolás láttán sír az ember lelke — mondja Pető elvtárs. 1— Prédálják a közvagyont. Ha felelősségre vonjuk őket, szemünkbe ne vetnek. így az egész csoport hibás abban, hogy annyira megnövekedett az adósságunk. A kukoricát nem kapáltuk meg, ezért sem beadásra, sem jószág etetésre nincs. Nem egyeltük ki a cukorrépát, ezért lett rogsz a tér- még. Tíz holdról 130 mázsát hoztuffk haza, a többi ott maradt a földben. Most a város iparosai járnak ki oda és szedik össze zsákszámra az érté­kes répát. 170 darab sertésünk van. de ezeket sem gondozzák úgy. ahogy kollene. Négy ember vigyáz rájuk, de arra meg egyszer sera tudták magu­kat elszánni, hogy kihajtsák a sertéseket. Azt mondják, nem bolondok a sertések után szaladgálni. "000 négyzetméter kiterjedésű kertészetünk van, de ebből is vajmi kevés hasznunk volt; hogy is lehetett volna, amikor a növényeket 170 centiméter magas gaz lepte el. Ami megtermett, az is kárbaveszett, mert vagy 250.000 forint értékű zöldséget megevett az egér. Hiába javasoltam, hogy men. jiink ki, ássuk ki a zöldséget, senki sem akart jönni. Néha hoztak egy ssekéralj zöldséget, de ez annyi, mint csöpp a tengerben. Hát így nézünk ki, ez a mi oeoportunk gyorsfényképe. Valóban elgondolkoztató helyzet. Hogy lehet az, hogy az egyik ter­melőszövetkezet milliókat érő, egyre gyarapodó vagyon tulajdonosa, a má sík meg majdnem egy millióval adósa államunknak. Az egyik szövetke­zet tagsága zárszámadás utáni boldogan viszi piacra fölös terményeit, a másik meg állam iránti kötelességet sem tudja teljesíteni. Igen, a legnagyobb baj ott van, hogy a termelőszövetkezet tagsága nem viseli szívén a gazdaság gond­jait, nem érzi át hogy a 125 hold föld, ______________________________a jószágok, a gépek, az épületek mind arravalók, hogy nekik szebb, bol­dogabb életet teremt, hogy felemelje őket a szegénységből a jómódba. Persze ez nem megy magától. A magból csak akkor lesz kalász, ha jó földbe vetik, a tengeri csak akkor terem, ha kapálják, a répa csak úgy fejlődik, ha kiegyelik, a tehén csak akkor ad tejet, ha jól gondozzák. Még a zöldség sem lesz magától, azt is meg kell szabadítani a fojtogató gaztól. Nem lenne a tömérdek adósság, ha a tagok jobban részt- venné­nek a szövetkezet életében. Ha nemcsak Ócsai Albert szövetkezeli elnök és Pető elvtárs törődnének a csoport sorsával, hanem valamennyi tag szív­ügyének tekintené a gazdaságot. Ha egyik a másiktól szigorúan megkö­vetelné a munkafegye’met s ő maga is példamutatóan dolgozna. Ha a leg­nagyobb dolog idején az ekék, kapák, fogatok nem maradnának ember nélkül, ha mindenki ellátná a munkakörét —egyszóval, ha a minta alapszabályza­tot nem dobnák sutba, hanem aszerint dolgoznának, élnének. Persze a vezetőség sem bújhat ki a felelősség alól. Nem azért veze­tők, hogy a tagság mögött kullogjanak, hogy dédelgessék a fegyelinczet lenkedőket, hogy kényeztessék a lustákat. Időben kellett volna felfigyel niök arra, hogy a munkaegységei száma a betervezetthez mérten nőtt- ennek ellenére a föld megműveléséhez külső erőket kellett igénybevenni. A könyvelő munkáját, évközben is figyelniük kellett volna, nemcsak most, zárszámadás előtt Határozottan utasítani kellett volna, hogy rendet te remtsen az elszámolásokkal. Nem siránkozás kell, nem panasz, hogy ez sincs, az sincs, hanem cselekvés, elhatározás: rendet teremtünk saját portánkon. Igaza van Pető elvtársnak, amikor azt mondja: jó volt ez- a cikk a „Szabad Nép'* ben, most legalább törődnek velünk, végre felfigyelnek ránk. Nem jutott volna a Petőfi termelőszövetkezet idáig, ha a járási párt. bizottság, a járási begyűjtési hivatal és más vezető szervek előbb törőd­tek .volna vele, előbb sogitik. előbb látják el jót an ácsokkal. De ha a Petőfi termelőszövetkezet munkájáról szólunk, a mező kövesd! gépállomásról sem feledkezhetünk el. Először is azért nem, mert a szövetkezetét kemény 76.000 forint láncolja a gépállomáshoz. Másodszor azért sem. mert a gépállomás és a szövetkezet egymással szerződést kö­tött az őszi szántás elvégzésére. Ugylátszik azonban itt is bajok vannak; az egyik nem fizet, a másik nem szánt. Ha Ócsai elvtárs a telefonon megbeszéli a gépállomással a szántás idő­pontját, a tagok már kiabálják: — Azt is mondja meg. hogy a traktoros kereket is. hozzon! Bizony gyakran előfordul, hogy a traktor vagy vető gép 2—3 forduló után felmondja a szolgálatot és a munka abbamarad De ez még nem a legrosszabb eset. Előfordul az is, hogy a gép ogy általán ki sem jön. —■ A termelőszövetkezet minden nehézség ellenére életképes ---mondja Pető elvtárs. — Lesz még a mi szövetkezetünk is erős. Rendezzük adós sásainkat és új életet kezdünk. , Ezzel kezébe veszi a telefonkagylót, tárcsázik: — Halló, begyűjtési hivatal? Itt a Petőfi termelőszövetkezet. Elvtárs. mondja meg, mikor me hetünk be, hogy megbeszéljük az adósság törlesztésének módját! , KUCLER GVENDOLIN kívül nagy a különbség egyes ol­vasztárbrigádok teljesítése között» Hanyiszkó Pál olvasztárbrigádja jú­niusban óránkint csaknem 9 tonnát adott, ezzel szemben Zsámbok Jó­zsef brigádjának havi átlaga órán­kint csak 5 és fél tonna volt. A ha­vi termelés különbsége a két bri­gád között 684 tonna acél. Rövidlá­tásra vall, hogy a szerkesztőség le­gyeimét nem keltette fel az ilyen jelenség. Hanyiszkó Pál elvtársat megkér­dezték, milyen módszerrel érte el a kitűnő eredményt: „A módszerem — válaszolta — benne van a technoló­giai utasításban s ezt betartom az utolsó szóig.” A Diósgyőri Kohász és az Ózdi Vasas kutassa a legkiválóbbak mun­kamódszereit, gyűjtse össze ezeket, s tegye közkincc;é őket. Mire irányuljon a vaskohászatban a mun ka verseny? Mindkét gyár az év végéig hozza be minden egyes cikknél az elmara­dást. Javítsák a termelés program- szerűségét, csökkentsék a selejtet. A pártszerű, kemény bírálat soha ne hiányozzék a lapból. Igen fontos fel­adat a műszaki vezetők és a mun­kások versenymozgalmát arra is irá­nyítani, hogy a kész termékeket egyenletesen, ütemesen, határidőre kiszállítsák a gyárból. Javasoljuk, hogy mozgósítsák az üzemek mun­kásait. hogy az év végéig érjenek el jelentős megtakarítást a más or­szágból behozott drága anyagokból. A KARBANTARTÁS megjavítá­sa végett népszerűsítsék az acélmű­ben a legnagyobb adagszámot elérő olvasztárokat. Vizsgálják meg azt is minden üzemben, hogy a három műszak közül melyik műszak dol­gozói kerestek többet az utóbbi idő­ben. Igen értékes tapasztalatokat szereznek ezzel és hasznos útmuta­tásokat tudnak adni. A pártépítési rovat nem erőssége egyik üzemi lapnak sem. A cikkek­ből hiányzik a párthatározatok szel­leme. nem épülnek a párt határo­zataira. Ezen is javítani kell. Javasoljuk, hogy a DTSZ-ifjúság oroblémáiáva! frissebben, eleveneb­ben foglalkozzanak. Indítsanak vi­tát arról, hogy hogyan lehetne a DISZ-szervezet munkáiét mozgal­masabbá tenni. Az ifjúsággal való foglalkozás lelkesedést. lendülete, kíván. Bátran bírálják meg az un ah más DISZ-gyűléseket. s azokat a „szakállas” DISZ-vezetőket, akik az ifjúságot. Mt. lábon járó százalék­nak tekintik. Végül utolsó észrevételünk az, hogy az utóbbi időben megfeledkez­tek az üzemi faliújságokról. Még tt Diósgyőri Kohász idönkint ír a íaU* újságokról, de az Ózdi Vasas telje­sen levette napirendről ezt az ügye= Pedig az üzenni faliújság arról ad számot, hogyan érvényesül a bírá­lat a gyárban, mennyire valósítják meg a dolgozók javaslatait. MINDKÉT LAPNÁL tapasztaltuk, hogy megvan a törekvés az olvas­mányosságra. Nos, hát ez párosuljon azzal, hogy a lapok célirányosabbak legyenek, minden cikkük a párt- és kormányhatározatokra támaszkod­jon. Akkor a Diósgyőri Kohász és az Ózdi Vasas még hathatósabb se­gítséget nyújt majd a két gyár dol­gozóinak hősi munkájához:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom