Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-12 / 268. szám

HE3MAHOÍJ6 MgRUM F=P«« 1. Wf<n: 17,fg. ESZAKMGMRORSZJffi '4frj bírja marja.. — Pálinkáfilárón Sültgalamb nem pottyan az égből V*. Avasi partizánok .J AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA X. évfolyam 26S. szám Ara 50 fillér Miskolc. 1954 novem bér 12, péntek C A tanácsválasztási népünk fontos ügye Két hét múlva, november 28-án megjelenünk a szavazóhelyiségek­ben és döntünk arról: kik képvi­seljék Borsod dolgozó népét a ta­nácsokban, kik legyenek küldöt­teink, képviselőink a községi, vá­rosi, járási és a megyei tanácsban. A választás a számvetés napja. Előzőleg a párt, a kormány, a he­lyi vezetők számoladnak működé­sükről, melyet a nép érdekében folytatnak, s a nép számotvet kül­dötteinek. képviselőinek munká­jával. A választás tehát nagy vizs­ga, a bizalom vizsgája. Dolgozó népünk a titkos szavazás során kinyilvánítja akaratát, vélemé­nyét, nemcsak a helyi jelöltekről, a helyi vezetők magatartásáról, hanem a pártnak és a népfront kormányának politikájáról is. A nép titkosan szavaz, ezért mérhető le eredményén a dolgozó tömegek bizalma. A népfront kormánya, a nép je­löltjei bátran állnak népünk elé. Bíznak sikerükben, bíznak abban, hogy a nép egyemberként támo­gatja saját kormányát, saját je­löltjeit. A jelölőgyűlések egész sora be­bizonyította, hogy Borsod dolgozó népe alaposan fontolóra vette, kit jelöljön, kire bízza az államveze­tés, a közigazgatás sorsát. Egész bizonyosra vehető tehát, hogy választáskor szavazatukkal jelölt­jeik mellé állnak. Nemrég zajlott le a népfront kongresszusa, amelyen a résztve­vők viharos lelkesedéssel, egyhan­gúlag feleltek arra a kérdésre, hogy megadják-e a bizalmat a párt politikájának, a júniusi poli­tikának: „Megadjuk!’1 — zúgott fel a történelmi kiáltás. ..Megad­juk” — hangzott a mi küldötteink ajkén is a borsodiak nevében. Ez a. kiáltás egész népünk akaratát, ■ bizalmát fejezte ki. A szavazócédulák milliói fogják hirüladni november 28-án: Meg­adjuk a bizalmat szeretett pár­tunknak, a Hazafias Népfront kormányának, a tanácsoknak, a sorainkból való jelölteknek, meg­adjuk a felhatalmazást további munkájukhoz, harcukhoz, vala­mennyiünk jobb életéért, hazánk felvirágoztatásáért! A választáskor hitet teszünk szavazatunkkal a népfront nagy eszméje, a nemzeti összefogás és a béke mellett. Saját magunkat becsüljük meg ha arra a kor­mányra szavazunk, amely a párt irányításával biztosította tíz esz­tendőnk nagyszerű eredményeit. Saját szorgalmas munkánkat be­csüljük meg, ha a júniusi politi­kára adjuk szavazatunkat. Mind­annyiunk törekvésére, vágyaira szavazunk, ha a népfrontra szava­zunk. Saját hatalmunkra szava­zunk, ha a tanácsokra szavazunk. Szavazzunk tehát egységesen mindannyian a tanácsválasztások napján a Hazafias Népfront jelölt­jeire, mert ezzel megteremtjük a kormányprogram valóraváltásá- nak szilárd alapját. Borsodi dolgozók! Ne feledjétek: nagy és fontos ügy a tanácsvá­lasztás! Olyan lesz a város, a köz­ség fejlődése, amilyen az új ta­nács munkája. Nagy ügy azért is, mert népi demokráciánk államha­talma olyan erős lesz, amilyen erőssé a helyi községi és városi ta­nácsok teszik. S ehhez hozzá kell tenni azt is hogy olyan ered­ménnyel valósul meg a kormány­nak a nép javát szolgáló program­ja, amilyen ütemben azt új tanács­szerveink győzelemre viszik. Ebben van a tanácsválasztások nagy jelentősége. A választás te­hát népünk fontos ügye, készül­’ jünk rá gonddal, lelkiismeretesen. V _______________________ A TANÁCSVÁLASZTÁSOK TISZTELETÉRE Diósgyőri íinomhengerészek példája Ózdi martinászbrigád nagy győzelme Özdon a III. számú martinkemence fizikai és mű­szaki dolgozói egy héttel ezelőtt fontos megbízatási kaptak a gyárrészleg vezetőjétől. A salgótarjáni acél­gyárnak készülő 20 adag kényes minőségű boronatár­csa acélanyagát kellett elkészíteniük. A kemence kol­lektívája szívesen vállalta a kitüntető megbízatást. A boronatárcsa anyaga után magas prémiumot fizet­nek, így az olvasztár anyagilag is érdekelve van az acél minőségi termelésében. A boronatárcsa anyag gyártása azonban új technológia alkalmazását köve­teli, így csak a legjobbak kapnak megbizatást az igen kényes kémiai összetételű acélanyag gyártására. Kü­lönösen vigyázni kellett a foszfortartalomra, mert an­nak pár századdal való eltérése is selejtet okoz. Az első acéladag, amit Kovács Arzén kétszeres szlaháno­vista olvasztár kollektívája csapolt le, kiválóan sike­rült. A III. számú kemence dolgozói behozták vele e hó elejei lemaradásukat. A programszerűség 100 szá­zalékos betartása mellett november 8-ra már a máso­dik helyre küzdötték fel magukat a martinkemencék versenyében. November 9-én újabb 5 jóminöségű acél­adaggal, 140 százalék napi teljesítményt értek el. Ezen a napon szerezték meg a vezetést a kemencék verse­nyében. Csütörtökön reggelre újabb 18 tonna tervenfelüli acélt adtak népgazdaságunknak. A III. számú kemen­ce kollektívái’. ir.ecálHa helyét. 9 nap óta .egyetlen adaját rása sem volt. A lecsapolt acéladag mindé tonnája megfelel a követelményeknek. A Lenin Kohászati Művek a no­vember 7-ét követő héten sem akar­tak lemaradni a tervteljesítésben. A martin dolgozói november 10-én napi előirányzatukat 104 százalékra, ese­dékes havi tervüket pedig 105.6 szá­zalékra teljesítették. Ugyanezen a napon a durvahengerműben, a blokk, soron 107.3 százalékot értek el. A fínomhengerdében változatlanul szép eredményekkel dicsekedhetnek a dől. gozók. Napi termelésük 107 százalék, havi teljesítményük szintén kiváló, 103.2 százalék. Ebben az üzemrészben Fülemüle Dezső brigádja szerdán 143 százalékkal fejezte be napi mun­káját Harc a másodpercekor* Mártabányón csütörtök reggelre virradóra eltört a szállítógép ten gelye, így a délelőttös műszak tervteljesítése veszélyben forgott. A műszaki vezetők gyors intézkedésére az északi alapvágattól lehozták a szállítógép tengelyét és átcsoportosítással biztosították a vágat termelését. A gépjaví. tők Fodor Ferenc és Göndör Ferenc vezetésével azonnal munkához láttak. A lakatosok, minden másodpercet kihasználva 5 óra alatt végezték é! a gép javítását és ezzel biztosították a terv maradéktalan teljesítését. A lelkes mnnkáért dicséred illeti Szurmai Zoltán és Kiss László lakatosokat, a műszakiak közül pedig Kosáczki József és Pongó György elvtársakat. 46 Ionná hengerelt acél terven felül Tengely István Kossuth-díjas ózdi hengerész DTSZ-brigádja a forradal­mi hét lendületével dolgozik tovább, hogy vállalását teljesítse. Eddig is szép eredményeket ért el. Selejt- jüket 0.11 százalékkal csökkentették, ezzel 5520 forintot takarítottak meg. Részleges selejtjük az elmúlt hónap­ban nem volt. Minden darabot mé­retre és az előírásnak megfelelően hengereltek. Tervüket 107 6 száza­lékra' teljesítették, s a vállalt 43 tonna helyett 46 tonnát termeltek terven felül. A Tengely-brigád a ki­esett idő csökkentésével takarékos­kodik az energiával, így harcol a gazdaságosabb termelésért. ló jövedelmet biztosított tégláinak a cserénv^alí^i tsz mel Rendik András juhász, gondo­Eíhéétvült Kazincbarcikán az első gépegység tápiartálya Örömmel írok arról, hogy a cse­répváraljai Uj Alkotmány termelő­szövetkezeti csoport néhány nappal ezelőtt befejezte a vetést. Dacára annak, hogy a csoportta­gok nagyrésze nő, jó eredményeket érnek el, mint a növénytermelés­ben, mind az állattenyésztésben. Ki­válóan dolgozik a csoportban id. Takács Mátyás, aki példát mutatott a vetési munkánál. Dicséretet érde­san ápolja a juhokat, a juhállomány jó jövedelmet hozott a gyapjúval a csoport tagjainak. Lipóczky Sándor 400 munkaegységet szerzett család­jával, mely után szépen részesül a közös jövedelemből s boldog, gond­talan családi életet él. LIPÓCZKI ANDRÁS Cserépváralja Kazincbarcikán, a Borsodi Hőerő­műnél talán egyetlen gép, berende­zés szerelésével sem volt annyi probléma, mint a kazánházi táptar­tály munkáinál. Ez a tartály táplál­ja majd a kazánokat 190 C. fok<K vízzel. Hossza 14.40, átmérője 3 mé­ter, s 30 milliméteres lemez a fala. 100 köbméter vizet tárolnak benne egyszerre. Ez a vízmennyiség napon­ta 33 ezer ember ivóvízszükségletét biztosítaná, a tartályt 7 darabból állították össze. Szerelési és ííegesz- tési munkáit az Április 4 Gépgyár és a Wilhelm Pieck-gyár szerelői közösen végezték el. Csütörtökön reggelre befejezték az utolsó mun­kafolyamatot, a lágyítást is. Az első táptartály munkáinak befejezés.’ után a Wilhelm Pieck-gyár szerelői megkezdték a második tápíartály szerelését is. A vetés most az első Október 31-vel lejárt az őszibúza vetésének határideje. Többfelé ha­táridőre teljesítették is a vetéster­vet, de sok gazda még mindig vet, mert a kedvező időjárás még most is alkalmas rá. Sokan igyekeznek túlteljesíteni a kenyérgabona vetés­tervet. A sárospataki és a sátoralja­újhelyi járásokban igein helyesen szervezték meg a bejelentett vetés- terület ellenőrzését. Határszemlét tartanak s megvizsgálják, kik van­nak elmaradva a vetéssel. A késle­kedőket felkeresik és felszólítják a vetés gyors befejezésére. A mező- csáti, ózdi és miskolci járásokban sajnos késlekednek a határszemle megszervezésével, pedig ha esni fog, nem lesz rá lehetőség, hogy elő­irányzott tervüket ■ teljesíteni tudják a falu dolgozói. Jó tervteljesílé'* Az I-es sz. kohó kollektívája öz­don októberben teljesítette az elő­írt minőségi követelményt, így több mint 4.800 forint minőségi prémiumot kapott. Komoly Barna főolvasztár 116.73 forint, Jóbi Kál­mán olvasztár 125.89 forint, Füsti István főolvasztár 107.76 forint, Derenkó- Károly olvasztár 116 fo­rint, Murányi János pedig 110.54 forint minőségi prémiumot kapott. Kerekes Károly saiaküst diszpé­cser — aki grafikon szerint bizto­sította a salaküstöket — 449.83 fo­rint prémiumot kapott. — magas kereset A kohó kollektívája októberben 96.2 százalékra teljesítette a tervet. Ha 100 százalékra teljesítik előírá­sukat, dupla prémiumot kap­tak volna.. Homoly Barna ol­vasztárnak pl. 1556 forint 42 fillér volt az alapkeresete, 100 százalékos tervbeljesítés esetén 233.46 forint prémium járt volna neki és darab­bérkeresete is emelkedett volna. Ha a brigád 109 tonna f 1 többet termel, 600 forinttal többet keres. A tervteljesítés és a jobb minőség magasabb keresetet biztosít a dol­gozóknak. Nyolc vagon sieén terven felül November első dckád.iában a bor­sodi bányák közül Szuhakálló érié el a legjobb eredményt. Ebben az időszakban teljesítménye 103.3 száza­lék volt, terven felül 13 ragon szenet termelt. A sajókazinci" bányászok sem hagyták magukat, megfogták a munka végét, aminek meg is lett az eredménye. Tervüket 101.8 százalék­ra teljesítették s 8 vagon szénnel adtak többet az országnak. A Kossuth traktoros brigád teljesítette éves tervét A tiszadorogmai gépállomás Kos­suth traktorosbrigádja teljesítette éves tervét. A brigád tagjai, Faragó Lajos brigádvezetővel az élen egész éven át odaadóan, becsülettel telje­sítették kötelességüket. Segítették a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok termelőmunkáját- A gépállomás dolgozói közül eddig hatan teljesítették túl az éves ter­vet, id. Szeli Mihály, ifjú Szeli Mi­hály. L. Baratt János, Köteles Im­re, Hizsnyík Pál és Cs. Tóth Mihály Gazdag zárszámadás... A napokban farija zárszámadását az edelényi Alkotmány termelőszö­vetkezet is. A tagság már pontosan tudja mennyi termény, cukor,, takar­mány és pénz gyarapítja néhány nap múlva gazdagságát. Jól dolgozlak az Alkotmány tagjai. Megbecsülték a közöst, megosztották egymásközött a munkát, gondot, örömöt egyaránt. S az ilyen munka mindig meghozza gyümölcséi. Nézzük meg mi mindent kap például Szűcs Ferenc sertésgondozó, 563 munkaegységére: 12.949 forint készpénzt, 3.90 mázsa árpát, 2.30 mázsa burgonyát, 8.Í5 kilogramm cukrot, IS kilogramm szappant, 20.91 mázsa bú­zát, 3.90 mázsa kukoricát, 15.87 mázsa szálastakarmányt, 5.23 mázsa takar­mányszalmát. Ez biztosítja a Szücs-család nyugodt, boldog életét. Káli Lajos feleségével együtt 739 munkaegységért kap részesedést- Évi keresetük értéke meghaladja a 30.000 forintot, nem számítva az év­közben kapott két malac és a háztáji földterületen termett termények ér­tékét... Az edelényi Alkotmány tagjai derűsen tekintenek a tél elé... traktorosok. Cs. Tóth Mihály és Kö­teles Imre már őszi tervüket is be­fejezték. cÁ HALASZ--CSALÁD I lyenkor ősszel már kopár, 1 sivár minden, a fák elvesz­tették zöld ruhájukat, a hegyoldal szürkén mered az ég felé. Erőt vesz rajtam az ősz hangulata, amint Erdőbénye felé közeledünk. Először kis zümmögésszerű hangra figyelek fel: — Közeledünk a kőbá­nyához, — fut át rajtam a gondo­lat. Aztán a zümmögést fúró sivi- tása váltja fel. Hatalmas üreg tá­rul elénk, olyan a hegy oldalában, mint egy nagy, feltépett seb. A lerobbantott kövek mellett Halász Istvánnal találkozom. Úgy mutatják be, mint a kőbá­nya egyik büszkeségét. Jogosan, hi­szen nem ok nélkül kapott ötször sztahánovista jelvényt, illetve okle­velet. Szűkszavú ember, nem szereti munkaidejét eifecsérelni. Szeren­csére velem van a kőbánya igaz­gatója, különben talán szóba sem állna velem. így mégis hajlandó néhány percre megszakítani mun­káját. De magáról nem igen haj­landó beszélni, csak annyit mond: — Munkámat becsülettel elvég­zem, minden nercet kihasználok, semmi ördöngösséget nem viszek végbe. A sok kitüntetés és pénzju­talom „titka‘‘ csupán annyi, hogy szeretem a munkámat. No, meg az is ösztönöz, hogy minél jobban el­lássam családomat. XT égül megtudom, hogy sarkal- ” ja őt ezenkívül más is. Az, hogy a hazánkban épülő száz és száz új iskola, napközi otthon, böl­csőde, lakóház építéséhez mind több és több kő kell. Sok, nagyon sok családi ház lá­bazatához faragott már követ. Igen büszke arra. hogy ilyen kéz­zelfogható módon járul hozzá a szocializmus építéséhez. Boldog, nyugodt élete van ott­hon a családi körben és a kőbá­nyában is. Munkáját jó kedvvel végzi. Otthon sem ideges, nem húzza a föld, nem kell erejét két­felé osztania. Otthon pihen, a kő­bányában viszont annál keményeb­ben dolgozik. A „családi terv"-ről már köny- nyebben beszél. Két kis gyermekét nagyon szereti, ellátja őket minden jóval. A lakást is állandóan csino­sítják, most szándékozik rádiót vá­sárolni. Az ólban már 2 mázsás a hízó. Jól jön majd a húsa a télen, de kell is a bőséges táplálkozás ehhez a nehéz fizikai munkához. Nem ismerik a gondót, a nélkülö­zést. Októberben 2150 forintot ke­resett, de majd minden hónapban annyit visz haza. 200 százalékon alul ritkán adja. Ij1 z már olyan tradicióféle a ■*-' családban,., Édesapja is. öccse is kőbányász. Az apja. Ha­lász Gábor, 25 éve űzi ezt a foglal­kozást és becsületére válik, hogy munkaszeretetét, a szakma szere- tetét beoltotta fiaiba is. Habár be­teges kissé, azért becsülettel helyt­áll a munkában. A terv előtte is törvény. Mindig 100 százalék felett teljesít. A legnagyobb meglepetést a ki­sebbik fiú. Ferenc okozza, örökké mosolygó arcával úgy áll elém, mintha táncra akarna felkérni. Könnyed, vidám, friss a tartása. Csak kézfogása után érzem, hogy nehéz fizikai munkát végez. Titok­ban egyengetem ltí utána az úÍjai­mat. Frisseségén nem kell csodál-* kozni, hiszen mindössze 18 éves. De azért már ő is sztahanovista és ha tovább tartja termelési szintjét* egyhamar kétszeres sztahánovista lesz belőle. Igen szépen keres ő is. Hova, mire fordít ennyi pénzt egy ifjú ember? Bátyja. Halász István tréfásan oldalba böki és kis szemhunyoritással mondja: „Kell a pénz. hiszen már neki is komoly tervei vannak’“. Mélységes haliga-* tás és pirulás a válasz. Úgy vélem* ha majd ez a bizonyos „komoly terv” megvalósulásra kerül, nem lesz probléma a bűtor s a háztar­tási felszerelés. Ilyen szorgos kéz* ilyen munkásember előteremti ezeket, amikorra kell. C okáig beszélgetnék még a ^ Halász családdal, de látom* türelmetlenül topognak mellettem. Szemük minduntalan az árván ha­gyott munkahelyre téved. így hát búcsúzom tőlük, de a kezem most már sokkal óvatosabban nyújtom. Igazán rájuk illik az a mondás* hogy „boldog hazában boldog em­berek'1 és a nép által formált új’ életet még jobb munkával, még szebb termelési eredményekkel akarják egyre virágzóbbá tenni. MOLNÁRNÉfe

Next

/
Oldalképek
Tartalom