Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-07 / 264. szám

1954. november 7, északmagyarorszag „Önköltségcsökkentés“ a diósgyőri durvahengerműben '■ A Lenin Kohászati Művek dolgozói még a tavasszal fogadalmat tettek hogy 50 millió forinttal csökkentik az önköltséget. Szeptemberig bezárólag 13 millióval le is szorították az elő állítási költséget. Ez tény. Tény azon­ban az is, hogy ebben az eredmény­ben a döntő üzemeknek semmi ré­szük nincsen. A rúdhúzó 94, az acélöntődé 312, az Sntvénjytisztító 68, a nemesacélkor ács. műhely pedig 136 forinttal termelt olcsóbban tonnánként, ugyanakkor a jelentős üzemek, így a kohó 32, a martin 41, a durvahengerde poiig 22 forinttal drágábban állított elő egy tonna vasat, illetve acélt. Ennek tud- ható be, hogy az üzem gyártmányai az első negyedévben 32 millió, s a má­sodik negyedévben is többmillió fo­rinttal voltak drágábbak. Az adatok arra figyelmeztetnek minden gyáregységet, minden üzemet: hogy veszélyben van az önköltségcsökkentési terv, a vállalás teljesítése! Hogy mi az oka ennek a helyzet­nek?! Nézzük meg a durvahengerdé- ben, ahol az acélt tonnánként 22 fo­rinttal termelik magasabb áron, mint szabadiia. Az önköltség csökkenése, vagy emel­kedése több tényezőből adódik. Ezek: a «elejt, a minőség és a takarékos­ság alakulása, a karbantartás gondos­sága, az üzemek jó együttműködése stb. Ilyen szempontból vizsgálva a durvahengerde helyzetét, kiderül: hogy az utóbbi hónapokban nem csök­kent, hanem emelkedett a gyártmá­nyok ára. Miért? — Azért, mert lemaradtunk a terv­vel — mondja Sebestyén elvtárs, a gyárrészlog vezetője. — A harmadik negyedévet 89.7 százalékkal zártuk. S mivel magyarázható ez a lemara dás? Az egyik legtöbb oka a martinnal való rossz együttműködés. A martin napról napra alacsony hőfokon küldte az anyagot. Mindennek tetejébo az öntecsek átadása sem volt folyamatos — egyszer nagyon sokat, másszor na­gyon keveset küldött. De nem lehet lezárni a problémát azzal, hogy: a helyzeten változtatni kell. Persze, hogy változtatni kell, de fejtegessük kicsit tovább a kérdést. ITa a martin megfelelő hőfokon adja az anyagot, az lényegében kétszer- annyi termelést jelent a durvában, mert ugyanannyi idő alatt kétszer annyi öntecset lehet hevíteni. Ez szo­rosan összefügg a takarékossággal is. Ha az üzem nem teljosíti — mint ahogyan a harmadik negyedévben sem teljesítette — a tervét, az energia­felhasználás nem csökken arányosan, mert a kemencéket üresjáratnál is állandóan fűteni kell. így esett meg, hogy a durva a harmadik negyedév­ben 930 ezer forint értékű túllépést okozott az energiafelhasználásban. Hatalmas ká.r ez, hiszen ennyi ener­giával hat hétig egyfolytában lehet üzemeltetni a hengerdét. Ahhoz, hogy az üzem minden zök­kenő nélkül dolgozzon, különös gon­dot kell fordítani a karbantartásra. Ez azonban szintén nem történik meg ami ugyancsak visszahúzza az üze met. A kemencéket az előző időszak bari elhanyagolták, hasonlóképpen a darukat is, a terv minden áron való teljesítése érdekében. Mi történt? A tervet ennek ellenére sem teljesí­tették, ngyanakkor a kemencék és a daruk kapacitása jelentősen csökkent. A vezetők elhanyagolták a termelést. Akkor kapkodtak, amikor már baj volt és mind veszélyesebbé vált a probléma. Kiszámítható, hogy a múlt év fctla gához képest a blokkgépáJlás például (s ez a döntő) 0.8 százalékot emel­kedett. A gerendasoron 4.8 százalékos a géphibák miatti kiesé« növekedése. Mindezek természetesen nagymér­tékben. növelik a termelvények önkölt ségét. • Ebhez járult, hogy a «elejt a mnlt év átlagához képest tonnánként 61.9 százalékot nőtt. Ugyanakkor a 100 fo­rintra eső termelési érték a harmadik negyedévben 602 forinttal volt több. A tények makacs dolgok. Nagyon nehéz vagy teljesen lehetetlen vitázni velük. Az önköltség alakulása a durvában, arra figyelmeztet': sokkal gondosabb, körültekintőbb munkára, hatékonyabb ellenőrzésre van szükség. Ne felejtsék ezt a durvahengerd.e dol­gozói s legyenek rajta, hogy az ön­költség ne emelkedjék, hanem csök­kenjen. Ez becsületbeli ügy, hazafias kötelesség. Győzelmi jelentések A Diósgyőri Szénbánya Vállalat 113 százalékot ért el A forradalmi héten a borsodi - szénbányák közül november 5-én a diósgyőri szénbányavállalat kimagasló eredményt ért el, 113 százalé­kot jelentett. Mártabánya 122.7 százalékot, Annabánya pedig 109.4 szán zalékot teljesített. Vincze András elővájási brigádja Mártabányán kétszeresére teljesítette normáját. Annabányán Szolnoki István és Cakó Ferenc 166 százalékot mutatott fel. A farkaslyuki bányászok teljesítették vállalásukat A farkaslyuki elővájási csapatok teljesítették felajánlásaikat. Kitűnő eredményt ért el Farkas Sándor csapata, Lakatos József és Fürjes H. Imre elővájási csapata, amelyek magasain túlteljesítették előirányza­tukat. Elüzem lelt a miskolci villamosvasút A Miskolci Közlekedési Vállald! villamosvasút részlegének dolgozói a harmadik negyedévben végzett ki­tűnő munkájuk jutalmaként elnyer­ték a büszke élüzem címet. A vállalat dolgozói valamennyien becsülettel eleget tettek november 7-i felajánlásaiknak. MÉGIS MEGNŐTTEK A HALAK... A borsodi hőerőmű építőinek újabb sikere sa István 20 tagú emelőbrigódja. Ä vállalatnál legutóbb 27 sztaháno vista nyerte el az oklevelet és e jelvényt. Közülük öten már másod­szor kapnak sztahánovisita kitünte­tést. A borsodi hőerőmű építői közül az Április 4. gépgyár munkásait il­leti dicséret. Vállalásaikat teljesítet­ték, sőt túlszárnyalták. Ebben kü­lönösen szép példát mutatott Spitz- müller István kazánszerelőbrigádja, Szépe József szerelőbrigádja és Kó­Megyénk gépállomásai, trak­toristái kitűnő eredményt vívtak ki a november 7-i munkaverseny­ben. 63 brigád már teljesítette éves tervét. Kitűntek a mezőkö­vesdi gépállomás traktoristái. Ha­Napsütéses júniusi reggelen nagy Sürgés-forgásra ébredtek a hejőcsabúi Béke termelőszövetkezet szomszédai. A szövetkezet udvarában három-négy •ember hatalmas dézsát emelt kocsira. A többiek különféle jótanácsokkal lát­ták el az útra indulókat. — Aztán a halakkal együtt nehogy H is a vízben maradjatokt — kiabál­tak utánuk, amikor a szekér kidöcö­gött az udvarból. A szekéren ülő négy ember és a dézsa, amelyben iO kiló halivadék volt — a termelőszövetkezet új, kétholdas halastava felé tartott. Csöndesen kocogtak a lovak, a négy termelőszövetkezeti tag is hallgatott. A bakon ülő idősebb ember nyugod­tan pöfékelt pipájából. — Mindegyi­kük' úgy tett, mintha az a feladat, amit kaptak, mindennapos dolog volna. Pedig hát közben valameny- nyien azon töprengtek: — kifizetödő-e a haltenyésztés, vagy sem. Szerették sxtlna egymással megvitatni, dohát egyik sem akarta kezdeni, hiszen bent már annyit beszéltek róla Hátha a másik azt hiszi, hogy ő ellenzi, hogy fél az újtól. Inkább nem szóllak sem­mit. Majdcsak eldől ősszel, hogy ér­demes volt-e bajlódni ezekkel a hal­ivadékokkal vagy sem. Júliusban azután gondterhes idők jártak a halgazdaságra. Halomra pusztult a sok apró hal. Nemcsak a négy-öt dekásak, de a nagyobbak sem bírták ki ,a környezetváltozást. Akár­milyen szép is, jó is volt a tó, a halak •nem tudtak vele megbarátkozni. A 10 kilogramm halivadéknak több mint a fele kárbaveszett. A termelőszövetkezeti tagok egy Vésze először csak titokban kétkedett a haltenyésztés sikerében. Amikor Vizonban az ivadékok továbbra is pusztultak, bizony nem állták meg szó nélkül. A halgondozó is jobbnak látta, ha kereket old és otthagyja a gazdaságot. S a magukrahagyott ha­lak lassacskán mégiscsak megszokták az új környezetet. Magukhoz tértek és ingán lubickoltak a kétholdas meden­cében. Most ősszel aztán másról sem be­széltek a szövetkezetben, mint a ha­lakról. — Vájjon hány maradt meg? — Érdemes volt-e egyáltalán egy fillért is kiadni erre a halgazdaságra? Kedden reggel hálóval és dézsával felszerelve ismét, elindult négy szövet­kezén tag a halastó felé, hogy próba- halászatot rendezzen. Első nap rövid idő alatt 23 darab pontyot fogtak ki. A halak legnagyobb része másfél kiló­nál is súlyosabb volt. Szerdán mái komolyabb felszereléssel láttak neki a halászatnak. 135 darabot foglak ki. Ez súlyban majdnem elérte a két mázsát és — a halászok véleménye szerint — még a felét sem haladja meg a tóban lévő halaknak. Szerdán este, piachoz hasonlilott a 'termelőszövetkezet raktára. A szom­szédságból — Csaba legvégéről, sőt még Miskolcról is idejöttek halat vá­sárolni. Oláh Istvánná sok munkája. mellett még a halmérésben is segített. Becsületesen és ügyesen mérte ki a különböző nagyságú pontyokat, szedte be a pénzt, mely a közös vagyont gyarapítja. Jól járt a halgazdasággal a termelő- szövetkezet és a vásárlóközönség is. I Ei gondolta volnia, hogy ilyen rövid idő alatt etetés nélkül ilyen nagyra nőj jenek a halak és ilyen hasznot haj­tanak. S mennyivel több hasznot hoz majd a halastó jövőre? Meri a ter­melőszövetkezeti tagság elhatározta, hogy az elkövetkezendő esztendőben már nem feledkeznek el a htalakról, a szakszerű etetésről, gondozásról. Haszon ez, mégpedig jelentős, a nép­gazdaság és a termelőszövetkezet szá­mára is... (K. O.) Lelkesen gviiilik a fémet a borsodnádasdi iffumunkásek Már az októberben végzett gyár- takarítás alatt úgy készültek a bor- sodnádasdi ifjúmunkások, hogy a novemberben induló fémgyüjtési tervet túlteljesítsék. A Ság- vári ifjúsági üzem példájára minden üzemrészben fémgyüjtő bri­gád alakult. Ezenkívül az MTH és a nagyüzemi DISZ bizottság is bri­gádot alakított. A munkát a DISZ- bizottság irányítja. Csütörtökön dél­után a kikészítő üzem ifjúmunká­Szürke ószí köd telepedett a falura. A tanácsháza frissen me­szelt szép épülete szinte ócskának tűnik a fá­tyolszerű korareggeli borylatban. Az utcán alacsony, tányérsapkás férfi köze­ledik. Bán János bácsi, a hivatalsegéd. Megáll a tanácsháza kapuja előtt, előhúzza kulcsait, s megforgatja a zárban. Ezt teszi már 26 éve. ö nyitotta a jegyző úrnak a községházát, s most ő nyitja ki reggel a tanácsházát is. De mennyire más érzéssel végzi tíz éve ezt a műveletet! Az egykori szolga most a hatalom birtokosai közé tartozik. Löwy Béla tanácselnök szintén elindul ha­zulról. Útközben azonban minduntalan megál­lítják: — Elnök elvtárs! Elnök elvtárs! Várjon már meg, mondanék valamit! — kiált utána egy asz- szony. — Jó reggelt Sáfránynál Mi baj? — Már megint nem hagy békét a háziasz- szony azzal a nyomorult kamarával. Pedig amióta ott lakom, mindig a lakáshoz tartózott, oszt most mégis el akarja venni; — Jöjjön be a tanácsházára, majd elintéz­zük. ./Híre heentek, már gyülekezik a tanács többi dolgozója is. Az elnök behívatja Barta La­jos községgazdát, s elküldi az asszonnyal, hogy elintézzék végre az ügyet. Fogad még néhány pa­naszost, aztán bemegy a pénzügyi csoporthoz: *— Jó reggelt elvtársak! Milyen eredményt értek el tegnap? — Baj van ezzel a Szűcs Lajossal elnökxelv- társ — mondja Szabó József, a pénzügyi csoport vezetője. — Nem törleszt semmit 12 ezer forin­tos tartozásából. A kulák befolyása látszik rajta. De azért volt eredmény is? Természetesen. Dávid János és Kun Ká­roly rendezte évi adóját. Kovács András tegnap 2.000 forintot fizetett adótartozásába. A begyűjtési csoportnál ugyancsak szorgal­masan dolgoznak, mégis amint az elnök belén, mindjárt kéréssel fogadja Boros Irma előadó: Elnök elvtárs. el kell készítenünk a hát- rálékosok névjegyzékét. Képtelenek vagyunk ketten megcsinálni. Engedje fel hozzánk Tamás Verát az igazgatásról. A kisegítést megkapják, s amint az elnök elmegy, már jelentkeznek is a felek. Hiába, fa­lun nem tudják olyan korán kinyitni a tanács­házát, hogy ne akadjon egy-két ügyfél; sai 19 tonna vashulladékot gyűjtöt­tek. Ezzel együtt már 1256 tonnárq emelkedett a gyűjtés eredménye. Az ifjúmunkások elhatározták, hogy no­vember 25-re befejezik a gyűjtést és a tervezett mennyiségen felül még 300 tonnát gyűjtenek. Az ifjúmunkások példájára meg­mozdult a többi tömegszervezet is. Péntek délután a Szabadságharcos Szövetség 24 tagú brigáddal vett részt a fémgyűjtésben. Az ózdi durvahengerde blokksori brigádja 547.9 tonna hengerel árut adott terven felül a hazának. Ex­porttervét is túlteljesítette. A mar­Minden őszi mezőgazdasági munkát befejeztek a hejőbábai Haladó tsz-ben kitűnt a növénytermelési brigád 19 nő és 5 férfi tagja, akik a takarmány­répa ásását és az utolsó hat ármunkát végezték. A hejőbábai Haladó termelőszövet­kezet tagjai az ünnep tiszteletére be­fejezték az őszi mezőgazdasági mun­kákat. Mindent betakarítottak s el­végezték az őszi vetést is. Különösen —i------------­Jacques Duclos beszéde Hagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkalmából Páris (NÍTI). Pénteken este a párisiak tízezrei vettek részt azon a nagygyűlésen, amelyet a Francia Kommunista Párt a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom harminchetedik évfordulója alkalmából rendezett a téli sport­csarnokban. A nagygyűlés szónoka Jacques Duclos, a Francia Kommu­nista Párt titkára volt. Dél felé Erdős Kálmán kopogtat be a be­gyűjtési osztályra. Látszik rajta, hogy nagy el­határozás vezérli. — Van némi hátrálékom kukoricából, meg napraforgóból. — Van Kálmán bácsi; — Számítsuk át hizottsertésbe. Tudja Ir- muska, 20 holdammal átmegyek az I. típusból a III. tipusu szövetkezetbe, aztán nem szeretném, ha adósságot vinnék magammal. 3Li±Zlunítjlík mennyi hizottsertést kell beadni a kukoricáért és a napraforgóért és Er­dős Kálmán megígéri, hogy néhány nap múlva beadja a sertést. Miközben készítik a hátralékosok kimutatá­sát, váltogatják egymást az ügyfelek. Fiatal pa­rasztasszony érdeklődik: — Eladtam a tehenemet, mert rossz tejelő volt, aztán most 370 liter tejjel el vagyok ma­radva. Mondja már meg Boros elvtársnő, mit lehetne helyette beadni? Az előadó azonnal papirt, ceruzát vesz elő s kiszámítja, hogyha Gál Károlyné 37 kiló ba­romfit bead, akkor letudja a tejtartozást. — Jól van lelkem — válaszolja. — Holnap már hozok is néhány kilót, a többit majd a jö­vő héten. Az elnök közben kőrútjára indul a község­ben. Parasztasszonnyal, találkozik, akinek hóna alatt egy pár gumicsizma van. Hirtelen eszébe jut: hallotta a napokban, hogy a ruházati bolt­ban drágábban adják a gumicsizmát, mint másutt. — Mondja elvtársnő, hogy vette ezt a csiz­mát? Ezután bemegy a földművesszövetkezetbe, megkérdezi ott is a csizma árát, majd a bizton­ság kedvéért felhívja a cipőnagykereskedelmi vállalatot. Csakugyan kiderül, hogy a ruházati népboltban 40 forinttal drágábbah árulják a csizmát. Kápolnai boltvezető hiába próbál ma­gyarázkodni, az elnök elhatározta, hogy még az­nap megírja a feljelentést. — Mííködik-e az új villanydagasztógép? — érdeklődik a pékségbe lépve. — Működik, mégpedig kiválóan — mondja a pékség vezetője. — De most a vízzel van baj. Nem egészséges, hogy hordókban szállítják ide. Be kellene vezetni az artézikut vizét. — Ezt a maguk vál­lalatának kell elvégez­tetni. — Igen, de arra ké­rem, hogy az elnök elv­társ javasolja; , — Javaslom, javaslom, csak csináljanak már valamit.-Jili (J az elnök a községben jár, Prágai István vb. titkár a tanács benti munkáját irá­nyítja. Költségvetést készít. Az igazgatási osz­tályon a tanácsválasztás előkészítésén dolgoz­nak. Névsor, bizottságok, gyűlések és még számtalan más nagyfontosságú ügyet intéznek. Délután fekete autó álí meg a tanácsháza előtt. A megye) tanács három instruktora ke­resi az elnököt. Két óra körül jár az idő, ami­kor az élnök szobájában összegyűlik, a három megyei ember, az elnök, a titkár, az elnökhe­lyettes és a mezőgazdasági előadó. — Mondják el elvtársak, hogyan állnak a vetéssel? — kérdi az egyik küldött. Ezután még számos dolgot kérdez, a másik kettő pedig csendben ül. Közben este 6 óra lesz; Az elnök arra gondol, miért kell négy embert órák hosszáig lefoglalni, amikor mindezt egy óra alatt meg tudták volna tárgyalni. Miért kel­lett három embernek jönni, amikor csak egy beszélt? E& az oka annak, hogy a tanácsháza ablakában sokszor még este is ég a villany. Természetesen ez nem mindig van így, az in­struktorok nagyrésze értékes segítséget, útmu­tatást ad a tanács munkájához, de azért még előfordulnak ilven esetek, mint a mai. népnevet8 értekezlet van. Utána hazafelé menet Lőwy elvtárs, miután még vilá­gosságot látott Pete Károlyék házánál, bemegy. Emlékszik, hogy a napokban arról panaszkodott Pete Károly, hogy saját földjén nehezen tud gazdálkodni. Akkor javasolta neki, hogy lépjen be a tsz-be, hiszen ott jobb lesz a jövedelme is és a beadás, meg az adó miatt nyugodtan alhat. Pete Károly így fogadja az elnököt:­— Igaza van elnök elvtárs. Gondolkoztam azon, amit a múltkor mondott. Úgy határoztunk, belépünk a csoportba. Közben Bán János bácsi eloltogatja a vil­lanyokat a tanácsházán, becsukja a nagykaput; A kulcs megcsörren zsebében, ahogy hazafelé indul. Ismét vége egy napnak — holnap kezdő­dik elölről. ADAMOVICS ILONA / sonloképpen élenjártak » Baktat kéki gépállomás dolgozói is. A taktaharkányi gépállomás trakto­rosai közül Kiss István ért el nagyszerű eredményt a silózásnáL A DIMAVAG Gépgyár dolgozóinak szép eredményei Szombaton reggel bensőséges ünnepséget tartottak a DIMAVAG Gél gyár dolgozói. Átadták a november 7-i munkaversenyben kitűnt dolgozói nak a „szakma legjobb dolgozója“ kitüntetést és a vele járó oklevelet. - forradalmi műszakon az N gyárrészleg nyerte el a pártbizottság _ és szakszervezet zászlaját; második a kovácsoló gyárrészleg lett. Itt külön! sen a Maesala Ifjúsági DISZ kováosbrlgád tűnt ki, amely megérdemelte nyerte el a DISZ-bizottság zászlaját és az 1200 forint pénzjutalmat. Kitűnő teljesítmények az Ózdi Kohászati Üzemekben tinászok 94.8 százalékos program- szerűséggel 2177 tonna acélt adtak a hazának. A traktoristák becsülettel állták adott szavukat c/L mczÄkccciztesl tan ács eqxi nap (a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom