Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-06 / 263. szám
-a*, it* november MMÉM *2 TJA..., /í miskolci egyetem nagy előadóterme Egész kis város épült Miskclc-Tapolca közelében: a Rákosi Mátyás nehézipari műszaki egyetem. Borsodi munkások, parasztok fiai tanulnak itt. Vájjon a múltban volt-e egyeteme Miskolcnak? Dehogy volt, hiszen hét lakat alatt őrizték a munkás és a paraszt fiatalok előtt még a polgári iskolákat Is. S ma a miskolci egyetemváros 10 éves alkotómunkánk büszkesége. ASZTALOS GYÖRGY UJ MUNKAHELYEN Nemrégiben | felkerestem Asztalos Györgyöt, akiről csak annyit tudtam, -hogy négy évig volt műszaki tisztviselő a DIMÁVAG Gépgyár G gyáregységében, s október 15- én lakatosnak helyezték át az F gyáregységbe. Igen érthető, hogy a racionalizálási intézkedések az első időben nem érintették kellemesen az érdekelteket. Gondoljuk csak meg: évekig, vagy esetleg évtizedekig ülni egy • íróasztalnál, tervezni, műszakilag irányítani a munkát, s egyszerre odaállni a munkapadhoz, szokatlanul, új munkába kezdeni — ez nem . megy könnyen, máról-holnapra. Ahhoz idő kell és még sok más is. Például, hogy szeretettel fogadják az új munkást. Segíteni kell neki és nem utolsó sorban megértetni az emberekkel, hogy az észszerüsítésre szükség van, az adminisztrációt csökkenteni, egyszerűsíteni kell — egyszóval kiegyensúlyozottá kell tenni népgazdaságunkat. Állítom, hogy nincs az országban olyan józan gondolkozásű ember, aki ebben a fontos kérdésben az ellenszegülőkhöz, a demagógokhoz csatlakozna. Igaz, sok dolgozót fájdalmasan érintett kezdetben az átszervezés, de ma már bőven van példa arra, hogy azok az emberek, akik tisztviselőből munkássá lettek, megszerették a munkát, az új helyet. Asztalos György esetével akarom ezt bebizonyítani. Egyszerű volt | a kedés. Tudtam, hogy már elfoglalta új munkahelyét, ott dolgozik valamelyik munkapadnál. — ö az, az a kék köpenyes — magyarázták a műhelyben. — Éppen most hajol le valamiért. Fiatalember, állapítottam meg mindjárt. — Én vagyok. Asztalos György mutatkozott be, amikor hozzáléptem. Beszélgetni kezdtünk. Nem látszott rajta, hogy elkeseredett ember. Úgy beszélt, mintha csak egy másik műhelyből helyezték volna ide. Harminckétéves; Már őszül. Lehet, hogy valamikor sok gondja volt, de most nem látszott gondterheltnek. *— Megszokta már? *— Még nem. Bár higyje el, nagyon szeretem és becsülöm a munkát. Csakhát mégis. Négy évig voltam kalkulátor, most pedig egyszerre ilyen munkába kezdtem bele. — Hogyan került ide? — Szabadságon voltam, s egy- ezercsak jött az értesítés, hogy október 15-ével foglaljam el új munkahelyemet. Benne volt a rendelet is persze és hivatkoztak a népgazdasági érdekekre és így tovább. Rosz- szul érintett a dolog, de most már más ,, „ Ha nem is szoktam még meg, de belenyugodtam s amint látja, jól vagyok. , i— És a felesége? Mit szólt fcoezá? j fc* Gondolhatja. Megijedt szegény. Ilyenek az asszonyok! Kesergett eleinte. Eddig 1300 forintot kerestem; annyi itt is meglesz. Ha pedig többet kereshetek, még örülni is fogok neki, hogy újból fizikai munkás lettem. Elhiszi? Kis szünetet\ tartott. Elgondolkoztam egy kicsit. Láttam, hogy nem azért nem panaszkodik, mert az újság számára jegyzem fel mondanivalóit. Úgy beszél, ahogy érez, ami a szívén, az a száján is. így folytatta: •— Látja a kezemet? Eddig is ilyen volt. a tenyerem, mint most. Sokszor nem volt elég segédmunkás és én nem szégyellem megfogni a vasat. Akkor most miért ne fogjam meg szívesen? Nem tudnak nekem itt olyan munkát adni, amit már ne ismernék. Ez persze megkönnyíti a helyzetemet; Soha nem szégyellem semiiyen munkát. A fizikai munka — no meg főleg a „mi" munkánk — nem is olyan utolsó dolog -* mondta derűsen. — Sőt! Éppen olyan fontos és értékes, mint a szellemi munka. — Higyje el, semmi sem bánt. Csupán attól tartottam eleinte, hogy különböző időszakokban kell majd dolgoznom és nem mehetek edzésre. Mert sízek. De műszakunk délelőttös s így lehetőség nyílik a sportolásra is, így beszélt Asztalos György. Elég rövid ideig beszélgettünk, de az is elég volt ahhoz, hogy megállapítsam: nem olyan fából faragták, aki nem tud elszakadni az íróasztaltól. Ellenkezőleg. Olyan embert ismertem meg benne, aki mindent megtesz, ha a családja, a haza érdeke úgy kívánja, akinek nem teher és nem fáradság a fizikai munka. Nem tudom.] hogy Asztalos elvtárs olvassa-e majd ezeket a sorokat. Ott a műhelyben amíg beszéltünk, volt egy gondolatom; Akkor nem szóltam róla, mért nem volt időnk rá. De most elmondom. ön,. Asztalos elvtár;«, láttam, hogy érzi és tudja: mit jelent nálunk, a mi hazánkban a kétkézi munka, a munkás megbecsülése, ön idősebb, mint én, de azért megkérdezem: ügye, emlékszik rá, hogy valamikor nem is vették emberszámba a munkást? Ma más a helyzet. Ä munkások tudják, hogy ők azok, akik építik a gyárakat, a bányákat, a vasutakat — akik az egész világot táplálják és ruházzák. -— ők az új élet alkotói, ők azok, akik a történelmet csinálják. ön Is ilyen ember, Asztalos elvtárs, s erre büszke lehet. KÖRÖMI GYÖRGY 'D&kajiak, a víz, az újítói íi a kiküldőitek Kevés helyen esik annyi szó a vízről, mint Tokaj községben. Erről beszélnek sokszázan reggel, délben, este, áhítattal és bosszúsan, vágya- hozással és lemondással. Hogyant — kérdezné az ember —, a híres bortermelő vidéken a víz az állandó beszédtéma és nem a bor? Pedig így van. A borsodi vízművek gondoskodott róla, hogy így legyen. Az év elején még nem volt különösebb panasz a vízellátásra. Azzal kezdődött, hogy százezer forintos költséggel bevezettek a vizszűrésnél egy nagyszerű „újítást“. Nos, az újítás bevezetése óta hol van, hol nincs víz Tokajban. Inkább nincs. Sokszor nem tudnak főzni az asszonyok, nem tud sütni kenyeret a pék, nem tudnak szódavizet gyáriam, nem tudják itatni az állatokat, nem tudnak mosakodni az emberek, mert i»ncs víz. Ami van, az ártalmas az egészségre. Az újítás „eredményeképpen“ a szűrök nem fogják fel a víz mangántartalmát, ami beáramlik a csövekbe. Ez sokszor dugulást olzoz s fekete tőle a víz. Telefonon, levélben szinte árad <* sok panasz a vízművekhez és a felsőbb szervekhez. Az eredmény mindössze az, hogy kiküldött kiküldöttet ér, tárgyalnak, vizsgálnak, vitatkoznak, ígérnek, de víz — nincs. A tokajiak most már megelégelték a kiküldetéseket és nem ígéreteket» hanem végre tiszta, jő ivóvizet szeretnének kapni. Akadályozzák meg a társadalmi tulajdon elherdálását Kazincbarcikán Október 24-én — bár vasárnap volt — elindultam munkahelyemre, a kazincbarcikai Békeváros II. számú habarcskeverő telepére, hogy szokásomhoz híven kicsit széjjelnézzek, nincs-e valahol hiba. Sok hanyagságot, nemtörődömséget tapasztaltam. A ,H” jelzésű épületnél lévő betonkeverő gép mellett egy félzsák cementmaradék nagy vízmentes ponyvával volt letakarva. A ponyva értéke mintegy 3—4.000 forint. Egy másik ponyvát az iskola- épület melletti térségen találtam kihajítva, mint valami rongyot. Bárki elvihette volna; De tudnék még több hibát is felsorolni, amelyeket Barcikán sajnos sokszor tapasztalhattam. Szinte szokássá vált, hogy az épületanyagokat az ott lakók lelkiismeretlenül eltulajdonítják: A „H” épületből úgyszólván naponként tűnnek el padló- és gyaludesz- kák. Egyesek ezzel tüzelnek. Ideje, hogy illetékesek felfigyelje* nek erre és minél előbb akadályozzák meg az állami tulajdon elherdálását. TURÓCZI JANOS, É. M. 31/6. tröszt II. számú habarcstelep brigádvezetője* LEVELEINK Itt az őszi esős, sáros idő, s félve gondolunk arra, hogy Mezőnagymí- hály bekötő útján hogyan fogunk végigmenni — írja ifj. Bukta József levelezőnk. A megyei tanács kérésünkre kivizsgálta az ügyet, s megállapította, hogy az út azért rongálódott meg ennyire, mert 4 év óta nincs gazdája, karbantartásáról séhki sem gondoskodik. Most a községi tanács veszi kezelésbe az utat, s ha az év végén a kirendeltség költségvetésében megtakarított összeg mutatkozik, az út fenntartásához szükséges anyagokat még ez évben biztosítják. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor az 1955. évi fenntartási hitelből az első negyedévben, gondoskodni fognak az út kijavításáról. « Schwimmer Fülöp miskolci levelezőnk felhívta figyelmünket arra, hogy a Beloiannisz utcában lévő Pe^ ce híd rossz állapotban van, veszélyes rajta nagyobb teherrel a közlekedés. Érdeklődésünkre a városi tanácstól a következő válasz érkezett: —* A Pece híd javítását már régen tervbe vettük, a teljes átépítéshez azonban a szükséges hitelt eddig nem tudtuk biztosítani. Bár a korlátot már kijavítottuk, s így a híd alkalmas gyalogos forgalomra, jelenleg teherrel átmenni rajta való-* ban veszélyes. Éppen ezért a teherforgalom megakadályozására a hídra táblákat helyeztünk és az utca mindkét végét a nagyobb forgalom elől lezártuk. Sajnos vannak lelki- ismeretlen gépkocsivezetők, kik nem veszik figyelembe a táblát és nagysúlyú gépkocsikkal is áthajtanak ai hídon; Minél több ilyen udvarias autobuszkalausra van szükség Sok bírálatot olvastunk már az Északmagyarország hasábjain a Gépkocsiközlekedési Vállalat dolgozóiról. Most én nem bírálni,' hanem dicsérni akarok. Október 31-én délután a GK—152. görömbölyi gépkocsijárat jegykezelője a dolgozók köszönetét érdemelte ki szolgálatának lelkiismeretes, pontos végrehajtásáért, udvarias, előzékeny viselkedéséért. A gépkocsi tele volt utasokkg.1, de a jegykezelő a munkába induló doU gőzök részére biztosította a helyett A terhes és gyermekes anyák részére is udvariasan helyet kért, s nyugodt, kedves fellépésével a túU zsúfoltság ellenére jó hangulatot te- remtett a kocsiban. Jó kedéllyel szálltunk ki a buszból és azzal a feí- vánsággal, hogy minél több ilyen kalauzzal találkozzunk. VARGA ANDRÁS A PÁRTHATÁROZATOK LELKES AGITÁTORA Lóska Lajos elvtárs a berentei bánya egyik legjobb népnevelője. A pártszervezet vezetőségétől még 1951-ben azt a megbízatást kapta, hogy magyarázza meg dolgozó társainak a párt és a kormány határozatait, mozgósítsa őket azok végrehajtására. Ennek a feladatának igyekszik is eleget tenni. Nézzük csak meg, hogyan teljesíti pártmegbizatását? .* — HÁT NEM teljesítettétek az ígéretet, pedig azt mondtátok, hogy ha fúrógépet kaptok, műszakonként egy csillével többet küldtök a felszínre — szólt Lóska elvtárs Vida Jánoshoz, a IV-es ereszke csapatvezetőjéhez. — Nem küldtünk —= válaszolta dörmögve Vida János.:s Mit csináljunk? Akasszuk fel magunkat?..; Ki tehet róla .. ! —‘Ki? — mosolyogta el magát Lóska elvtárs. — Csak nem azt akarod mondani, hogy nem tehettek róla?! Vagy talán az Ígéret csak ürügy volt arra, hogy megkapjátok a fúrógépet? — Szó sincs róla, de tudod magad is Lóska elvtárs, milyen nehéz itt a munka. Nem azért, mintha nem birkóznánk meg a nehézséggel, hiszen ismersz bennünket, régi fiúk vagyunk már, megszoktuk a munkát .., Más Itt a hiba. A réseléssel töltünk el sók időt. Ezt a rést is több mint két óráig készítettük. —1 Készen vagytok ezzel a préseléssel? — kérdezte meglepetten Lóska elvtárs. •—* Hiszen ez még csak 60 centiméteres és legalább még- egyszer ennyinek kellene lenni! — Még csak ez kellene nekünk — vágta vissza a szót Vida János; — Akkor még öt csillével sem tudnánk f elküldeni. —• Nem? Próbáljuk csak meg — mondotta Lóska elvtárs. — S ha szükség lesz rá, én is segítek nektek. Lóska elvtárs javaslatára 120 centiméterre réseitek alá. A lerobbantott szén mennyisége és minősége is több volt, mint rendesen. Azelőtt a csapat 6—7 csillét rakott meg a robbantás után, most pedig 10—11 csiliével; Ezenkívül a csapat 40 deka robbanóanyagot is megtakarított. Azóta ezzel a módszerrel dolgozik Vida János csapata. Egyik nap Vida János így szólt Lóska elvtárshoz: *— Mégis csak neked volt igazad. Valóban többet termelünk, de több lett a fizetésünk is naponta legalább 30 forinttal. *'■ “ NEM HIÁBA népi rendőr voltál, éles szemed van, hamar észrevetted — mondotta Sós László Lóska elvtársnak. — Ha az ember nyitott szemmel jár, sok hibát észrevesz. Mondjátok, hogyan volt szívetek elfűrészelni ezt az egészséges fát? Tudjátok mibe kerül ez az államnak? — a fenyőfa jelentős részét külföldről vásároljuk. Igen sok élelmiszeri kell érte kifizetni, ti meg nyugodtan elpocsékoljátok. “ .,. Igazad van, Lóska elvtárs, erre nem is gondoltunk — válaszolta lehajtott fejjel Sós László. Lóska elvtárs bírálatának eredménye az lett, hogy azóta körzetében takarékoskodnak a bányafával. * — ROSSZUL ÉRZED magad? Beteg vagy? — kérdezte Lóska elvtárs Drótos Anna szállítómunkástól, aki lehorgasztott fejjel állt a korongnál. ►—< Ä ■, dehogyis ss kapta fel hirtelen fejét a szóra Drótos Anna. Látszott rajta, mélyen gondolkozott valamiről. — Hát akkor mit szomorkodsz ittí ■— Tudja, elvtárs, igazságtalanság történt velem. Nem kaptam hűségjutalmat. Azt mondják, két hiányom’ van beírva, pedig igazoltan voltaml távol. S ez nekem nagyon fáj, mái! csak azért Is, mert akikkel együtt dolgozom, kinevetnek. Tudja maga! is, hogy van az ilyenkor. — Ne hallgass rájuk, dolgozz csald nyugodtan. Majd utánanézek azt ügynek. Másnap Lóska elvtárs Pollák Rudolf elvtárssal, a munkaügyi osztájy; vezetőjével megvizsgálta a naplókat* s kiderült, hogy tévedés történt* Drótos Anna megkapta a hüségju* talmat. Lóska elvtárs nemcsak az üzem* ben, a lakótelepen is végez felvilá^ gosító munkát, különösen most. a! tanácsválasztás előkészítésekor. Elmondja a dolgozóknak, hogy mi a különbség a régi államhatalom é3 a mi tanácsaink között. Szorgalmas, jó munkájáért a bányásztelep lakói Lóska elvtársat választották meg je-i löltjüknek. EZEKBŐL is láthatjuk, hogy; Lóska elvtárs jól végzi pártmegbizatását. Ha az üzemben valamennyi kommunista úgy dolgozna, mint 6i nem növekedne napról-napra aa adósság, hanem megadnák, amit vár tőlük a haza, a dolgozó nép. TÖRÖK ALFRÉÖ
