Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-06 / 263. szám

2 ESZAKM AGYAKOR SZAG ^ Szombat, 13a4, november & A választási tárvény Sára vonatkozó minisztertanácsi rendelet értelmében november 7-ig be kell fejezni a jelölőgyűléseket és a gyűlések által javasolt személyek közül legkésőbb november 8-ig be kell jelenteni a jelöltet a megfelelő választókerületi bizottságokhoz. Általános tapasztalat, hogy a je­lölőgyűlések utáni eljárás nagyon vontatottan halad. Az eljárás meg­gyorsítása érdekében a Hazafias Népfront bizottságai a jelölőgyűléseb jegyzőkönyvei alapján azonnal döntsenek e javasolt személyek je­lölése felől és jelöltjüket jelentsék be a megfelelő választókerületi bi­zottságnak. A bejelentéshez szükséges nyom- tatványürlapokat a népfrontbizott­ságoknak a tanács végrehajtóbizott­ságától már meg kellett kapniok. ahol ez nem történt meg, ott az űr­lapokat azonnal vegyék át a végre­hajtóbizottságoktól. A választókerületi bizottságok a bejelentés napján döntsenek a jelölt elfogadásáról és döntésüket vezes­sék rá a hozzájuk megküldött beje­lentésnek mind a három példányára A választókerületi bizottság a dön­tését tartalmazó bejelentés egy pél­dányát még aznap küldje meg az ■ *■ ————— illetékes választási elnökségnek, egy példányát pedig küldje vissza a Ha­zafias Népfront-bizottságnak. Ha a bejelentést más községbe, vagy vá­rosba kell küldeni, a továbbításról a tanács végrehajtóbizottsága gon­doskodik. A Hazafias Népfront-bizottságok mindent kövessenek el, hogy a vá­lasztások előkészítésével kapcsolatos jelen feladatok végrehajtása is zök­kenőmentesen szolgálja a választá­sok sikerét. A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁ­GOS TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE (MTI) A Hazafias Ht'plront Országos Tanácsa Elnökségénél: felhívása helyi népfront-hizettságokhoz és a választókerületi biznttságokhoz végrehajtá­Budapest IV. kerületi dolgozói Gerő Ernőt jelölték a városi tanácsba A IV. kerület dolgozói csütörtök délután az Egyesült Izzó nagytermé­ben tartottak jelölőgyűlést, hogy megválasszák jelöltjüket a budapes­ti városi tanácsba. Bihari Andor, a kerületi népfront­bizottság elnöke mondott megnyitót, majd Peskó Livia, kiváló pedagó­gus, a IV. kerület országgyűlési kép­viselője tartott beszámolót. A beszámoló után Pap Ilona, az újpesti cérnagyár dolgozója szólalt fel elsőnek. — Javaslom, hogy Gerő Ernő elv­társat, pártunk politikai bizottságá­nak tagját, a minisztertanács első elnökhelyettesét jelöljük küldöttnek a budapesti városi tanácsba. Magyar László, az Egyesült Izzó üzemvezetője szólalt fel ezután. El­mondotta, hogy Gerő Ernő elvtárs jelenleg beteg, s azért nem tudott megjelenni a jelölőgyűlésen. Az Egyesült Izzó dolgozóinál^ küldött­sége a gyűlés előtt felkereste ci be­tegágyánál, A Magyair Közlöny 87. száma köz­li a minisztertanács határozatát az 1954/55. évi szerződéses ^ertésvá- sárlásról. Eszerint az 1955. évi szer­ződéses sertésvásárlási akciót hala­déktalanul meg kell indítani. A fel­tételek a következők: az egyéni ter­melők részére sertésenként négy­száz, a termelőszövetkezetek részére 600 forint szerződéses hizlalási elő­leget kell fizetni, a szerződéssel le­kötött sertéseket legalább 126 kg. élősúlyban, a szerződés megkötésé­től számított két hónap után és leg­— Elbeszélgettünk Gerő Ernő elv­társsal — folytatta — és meggyőződ­tünk róla, hogy Gerő Ernő elvtársat még betegsége sem akadályozza meg abban, hogy az ország ügyeivel fog­lalkozzék. Minden gondolata és min­den cselekedete az egyszerű embe­rek javát szolgálja és ezért helyesen választunk, amikor őt jelöljük a bu­dapesti városi tanácsba. Ezért a ma­gam nevében is és az Egyesült Izzó dolgozóinak nevében is javaslom: Gerő Ernő legyen a jelöltünk! Szavait telkes, viharos taps fo­gadta. Ezután Jukker Györgyné szólalt fel és 6 is, miként a többi felszólaló, igaz szeretettel és bizaloménál java­solta Gerő Ernőt a budapesti városi tanácsba. Amikor végül a jelölőgyűlés elnö­ke szavazásra tette fel a javaslatot, a résztvevőik hosszantartó nagy taps­sal, egyhangú lelkesedéssel fogadták el a jelölést. (MTI) feljebb hat hónapon belül kell átad­ni. A szerződéses hízottsertés ára 126 kilótól 140 kg-ig kilogrammon­ként 18 forint (április 1-től augusz­tus 31-ig 20 forint), 140 kilón felül 20 forint, (április 1 -tői augusztus öl­ig 22 forint). Szerződést lehet kötni Bacon-ser­tésekre is és ezeket 90—110 kiló élő­súlyban kell átadni. Eközött a súly­határ között Bacon-sertés szabadon is felvásárolható. Szerződéskötés esetén itt is a 126 és a 140 kilós súlykategória árai érvényesek. Rémhírterjesztö, csaló szélhámost lepleztek le a dolgozók Pongó István volt horthysta rend­őrtiszt, később házaló kereskedő a la­kásbejelentési rendelkezések megsze gésével tartózkodott a fővárosban. Az elmúlt hónapban eszpresszókban és vendéglőkben sorozatosan hazug híre­ket terjesztett. Több dolgozó előtt „államügyész“-nek adta ki magát, azzal kérkedett, hogy hűtlenségi ügyet tárgyal, amellyel kapcsolatban „nagy­hatású“ vádbeszédre készül. így pró­bált környezetében zavart kelteni. A kijelentésein felháborodott dolgozók Pongó Istvánt átadták az ügyészség­nek. A nyomozás során az is kiderült róla, hogy büntetett előéletű és hó­napok óta nem dolgozik. Többektől nagyobb összeget csalt ki azzal, hogy lakást szerez számukra. A szélhámos­ságaival szerzett pénzből nagylábon élt, rendszeresen mulatozott. A fővárosi ügyészség Pongó Istvánt letartóztatta és izgatás és sorozatos csalás miatt vádiratot nyújtott be ellene. (MTI) D rádió helyszíni közvetítést ad a szombat esti operaházi disziinnepségről Á magyar rádió szombaton este 20 órakor a Kossuth rádió hullám­hosszán helyszíni közvetítést ad a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 37. évfordulója alkalmából ren­dezett díszünnepségről az Állami Operaházból. (MTI) — Kitüntetés. A földművelésügyi miniszter a mezőgazdaság terén vég­zett kiváló sajtómunkájának, elisme­réseként a ,jMezőgazdaság kiváló dolgozója" kitüntetést adományozta Schmidt (Pozsonyi) Sándornak, a Magyar Távirati Iroda miskolci szerkesztősége munkatársának. A minisztertanács határozata az 1954—55 évi szerződéses sertésvásárlásról Farkas Mihály elvíársat jelölték a budapesti Táros! tanácsba a XI. kerület lakói Az EMAG gépgyáriján csütörtök délután nagygyűlésre gyűltek össze a dolgozók, hogy megválasszák a XI. kerület jelöltjét a budapesti városi tanácsba. Galántai Sándor osztályvezető ja­vasolta az EMAG dolgozói jelöljék a budapesti városi tanács tagjai sorá­ba Farkas Mihály elvtársat, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének titkárát. A jelölőgyűlés résztvevői egyhan­gú lelkesedéssel elfogadták Farkas Mihály jelölését a budapesti városi tanácsiba. Az egyhangú határozat ki­hirdetését viharos tapssal fogadták a jelenlévők. Ezután Farkas Mihály, az MDP Központi Vezetőségének titkára szó­lalt fel és többek között a követke­zőket mondotta: — A felszabadulás tíz éve, az elért ragyogó eredmények igazolják, hogy pártunk helyesen vezeti országunkat. A felszabadulás óla eltelt tíz év si­kerei a kommunisták tettrekész har­cának és dolgozó népünk szorgalmas munkájának gyümölcsei. A tíz év igazolja, hogy pártunk Központi Vezetősége, ennek forradalmi harcokban ki­próbált tagjai helyesen vezették népünket a felemelkedés, a szo­cializmus építésének útján. Igaz, történtek hibák is. de helyte­len volna ezeket úgy értékelni, hogy elhomályosítsuk velük tíz év ragyo­gó eredményeit. Nincsen olyan bölcs és tapasztalt ember, aiki ne tévedne. A kommunista vezetők is emberek és követhetnek és követtek is el hi­bákat. de a kommunista vezető a munkásosztály és a dolgozó nép szol­gája és a kommunista vezetőre az jellemző, hogyha hibát követ el, ki­áll a nép elé, a munkásosztály elé és őszintén feltárja a hibák okait. A párttagság dolgozó népünk támoga­tásával megtesz mindent annak ér­dekében, hogy a hibákat kijavítsa. Ezért erősek a kommunista vezetőig azért tudják minden helyzetben a nép ügyét szolgálni. .*—• Most nem az a feladat, hogy a hibákban vájkáljunk. A hibákban vájkálás nem visz bennünket előre — folytatta Farkas Mihály. — Mi pedig előre akarunk menni. Előre azért, hogy '~v gyarapitsuk eredményeinket, hogy mindazt a sok bajt. amit a múlttól örököltünk, lépésről, lé­pésre felszámoljuk. Előre aka­runk menni azért, hogy munkás­osztályunk, dolgozó népünk job­ban éljen. Előre akarunk menni azért, hogy több élelem legyen, több iparcikk legyen, több tü­zelőanyag és több lakás is le­gyen, hogy ifjúságunknak ne okozzon problémát, hogy azért nem tudnak egybekelni, mert nincs elegendő lakás. Előre akarunk menni, de az előre.* haladáshoz az kell, hogy most ne s múltba tekintsünk állandóan vissza* hanem előre nézzünk és arról ben széljünk és azt tegyük, ami előrevi­szi néoünket a jobb élet felé. PáN tunk Központi Vezetősége III. kon» gresszusa világosan meghatározza aZ utat, amelyen haladni kell. Most' minden erőt, amely országunkban rendelkezésünkre áll, arra kell összj pontosítani, hogy gyorsabban men4 lünk előre. Mindenütt meg kell ha-t tároznunk világosan, hogy mit kelt tenni. Tehát minden kerületnek* minden üzemnek világosan kell látnia, mit kell ’ tenni annak érdekében, hogy mind eredményesebben végre­hajtsuk a Központi Vezetőség határozatát. > —> Az, aki nem ezen dolgozik éd főként a múlt hibáiban vájkáL akarva, nem akarva, nehezíti népünk! előrehaladását — mondotta végül Farkas Mihály elvtárs. íBefejezíídöil a vizsgálat a tatabányai XH*es aknában történt szerencsétlenség ügyében A tatabányai XII-cs aknában 1954 október 31-én történt omlással kap­csolatban — amelynél Pruzsina Mi­hály sztahánovista frontmester, a szocialista munka hőse halálos bal­esetet szenvedett — a szénbányászati minisztérium és a Bányaipari Dől gozók Szakszervezete vizsgálatot foly­tatott le. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy az omlás a Xll-es akna déli bányamezőjében, a 14. számú ereszke 3. osztóján történt. A felügyelet a munkahelyet az éj­szaka folyamán többízben is meg­tekintette és rendbenlévőnek találta. Reggel félöt felé a dolgozók észrevet­ték, hogy a baloldali fejtés nyomásba jött, ezért közös elhatározás alapján kijöttek a munkahelyről. Pruzsina Mihály és Csapiár János kívülről megkezdték a biztosítást, míg a töbi biek bányafáért mentek. Biztosítás közben hirtelen omlás következett be» amely Pruzsina Mihályt és Csaplall Jánost maga alá temette. A vizsgálat megállapította, hogj^ műszaki hiba nem történt, a bizton­sági rendszabályokat betartották é» kellően ellenőrizték. Pruzsina Mihály-, ban, a szocialista munka liősébesá azonban a bányaszeretet felülkereke­dett a kiváló szaktudással párosuló' óvatosságnak, s így a szerencsétlen­ség megtörtént. (MTI) 1917 húsvét ja volt. Kátya Trofimova, a fiatal varrónő, későn ment el hazul­ról, már esteledett. Lassan sétált az utcán. A koosiúton mindenfelé tavaszi pocsolyák csillogtak. Körülöttük fiúk játszadoztok; hosszú botokkal galambokat riasztgattak. Sétája közben Kátya a legközelebbi utcasarokhoz ért. Egyszerre valaki hátulról megragadta a karját: ,—..Katyusa! , Megfordult. Natália Jegorovna állt mögötte, akivel együtt dolgozott a gyárban. — Szaladjunk a kerületi bizottság­hoz! — mondta. — Ma este érkezik LeniD! A bolsevikok kerületi bizottsága abban az időben kis faházikóban, mindössze két szobában húzódott meg. Az első szobában báránybőrsapkás férfi ült az íróasztal mellett. Natália Jegorovna gyorsan oda­kiáltotta neki: — Kihirdetted? A kucsmás indulatosan felelte: — Már hogy hirdettem volna! Tu­dod jól: hús vét van. A gyárakban szünetel a munka, még a posta is zárva. Hogy lehet az embereket ilyen­kor értesíteni? Natália Jegorovna az asztal mellé ült. Elgondolkodott, Aztán ezzel a kérdéssel fordult Trofimovhoz: — Kátya, szép írásod van? Meg sem várta a választ, átment a másik szobába és nyomban visszatért egy vörös vászonsávval. — Erre kell írni — mondta Kátyá nak. — írd! Egy percig még tűnődött, aztán diktálta: — ,,Ma érkezik Lenin! Menjünk ki eléje!1' Ennyi az egész, — tette hozzá. Az ablakpárkányon fehér festék állt bádogdobozban és néhány krétadarab. Kátya először krétával rajzolta ki a betűket; nagyon vigyázott, hogy egyenletesek legyenek. Jegorovna köz ben feloldotta a festéket olajjal és ecsetet keresett. Hirtelen eszébe jutott: — Ezt vinni is kell valahogy! Zászló nj»H kellene!­Kisieteft az utcára. A koosiúton még mindig ott sza ladgáltak a gyerekek, füttyentgettek, riogatták a galambokat. De azok se (Réjizld; DCónoooa: „Q&az, tottineíck JleníatEl“ című. köieléb&l .......... ........— ■1 hogysem akartak felrepülni. Estele dett, visszakívánkoztak a jó meleg galambdúcba. A pocsolyákat vékony jégréteg vonta be, reosegett-ropogott a gyere­kek lába alatt. Natália Jegorovna odament5 a fiúk hoz: — Gyerekek, adjatok nekem egy rudat. A gyerekek válasz helyett átszalad­tak az utca másik oldalára. Nagyszerű botjaik voltak: hosszúak, egyenletesek és olyan símák, mintha sárga lakkal vonták volna be őket. Világos, hogy ilyen rúdtól senkisem válik meg szí­vesen. — Gyerekek — próbálta őket rá­beszélni Natália Jegorovna — nagyon fontos dologra kell nekem a rúd... Mit adjak érte? Miután erre sem kapott választ, csüggedten legyintett: úgylátszik, ezeknek a gyerekeknek hiába könyö­rög az ember. Most mindennél többre becsülik ezeket a rudakat; nem adják oda még drága pénzért sem! De azért nem adott fel minden re ményt. Halkan odaszólt a gyerekek­nek: — Tudjátok mi lesz ma? Lenin elv- társ érkezik.,. * T<r áfya Trofimova befejezte a mun- kaját: utánahúzta a betűket fe hér festékkel. Világos és jól olvas­ható volt a felírás, csak éppen egyik másik betű kissé görbére sikerült. Ekkor vette észre, hogy Natália el­tűnt. Kinézett az utcára. Natália Jego­rovna ott beszélgetett a kerítés mel­lett az utcán játszadozó gyerekekkel. — Natasa — kiáltott oda neki —, mit csinálsz te ott.? — Leninről mesélek nekik ... —- Zászlónyélről kell gondoskodni! — Tudom — felelte sóhajtva Natá­lia Jegorovna —, de hát honnan vegyünk? Es már indult is vissza Kutyához. Az egyik fiú odaszaladt, feléje nyuj tóttá a rúdját: — Tessék, vigyétek! A gyerekek, mintegy a rudat kí­sérve, elmentek velük a kerületi bi­zottság épületébe. Szótlanul nézték, hogyan méregeti Natália Jegorovna a rúd hosszát. Két egyenlő részre osztotta, majd a közepén zsebkésével rovátkát vágott; térdére fektette és hirtelen mozdulat­tal ketté törte. Az egyik gyerekből rémült kiáltás szakadt ki: — így tönkretenni azt a gyönyörű rudat! De egy másik oldalba lökte: — Nem érted! Fontos dologhoz kell! A nagy rúdból két egyforma kisebb zászlónyél lett. Kátya meg Natália rájuk szögezték a vörös vászonsáv két végét. Kivitték az utcára. Kátya azt várta, hogy a járókelők elámulnak rajta. De senkisem cso­dálta meg. Emberek tódultak oda mindenfelől, elolvasták a felírást: „Ma érkezik Lenin!“... — És csak annyit kér­deztek: — Mikor jön a vonat? Tömegek mentek már utánuk. Egy öregember szigorúan kiáltotta oda Natáliának: — Miért nem írtátok fel, hogy me­lyik pályaudvarra érkezik? — Azt már magad is kitalálhatnád — felelte Natália. — Hát csak termé­szetes. hogy a Finn pályaudvarra. Az öreg izgatottan csapkodta olda lát melegkesztyűs kezével. — A fiaim ... Van időm még elsza­ladni a fiaimért? Natália Jegorovna nagy nyugalom­mal felelte: — Bőven öreg, csak eredj. Kátya és Natália Jegorovna az egész kerületet bejárták, aztán be­mentek a belvárosba. A tömeg egyre nőtt5. Amikor már a Nyevszkij prosz pekt felé jártak és Kátya hátra­nézett, már nem is látta a menet végét. Ekkor újra megpillantotta az őre- get, aki hazaszatedt a fiaiért." Jobbra is, balra is két hatalmaz szál legény lépkedett mellette. A plakát tövében pedig az a fiúcska ügetett, aki föl­áldozta a galambriasztó rudat. Egész sereg ismerős varrónőt is látott Kátya a tömegben, s rengeteg ismeretlen katonát, munkást, diákot. A tömegből valaki odakiáltotta: — Emberek, gyújtsunk rá egy har­cos nótára. És már rá is zenditett: „Fel vörösök, proletárok.. A tömeg vele énekelt. A pattogó dalra most már mindenki ütemesen lépkedett és anélkül, hogy észrevették volna, négyes sorokba fejlődtek. Ez most már nem rende­zetlen tömeg volt, hanem a Lenin fogadására összegyűlt nép menet­oszlopa. Mikor a Néva folyóhoz értek, látták, hogy a többi kerületekből is ugyan­ilyen menetoszlopok vonulnak fel. A katonák csapatokban, zászlók alatt. Ká.tyáók mellett húzott e! a kron- stadti matrózok csapata. Dübörögve robogtak az út közepén a páncélosok. A hídnál vámiok kellett. Először a Putyilov-mnnkásokat engedték át a hídon, aztán egy katonai csapatot, majd a páncélosokat. Mire a Finn pályaudvar közelébe értek, már nem maradtak szabad kö- zök a menetoszlopok közt. A pálya­udvarhoz . vezető utcákat és az előtte lévő teret teljesen ellepték az embe­rek. Most már bizonyossá vált, hogy ha a kormánynak szándékában van is le­tartóztatni Lenint, nem éri el célját, mert a nép megvédi. Cötétedett. A munkások meggyuj­^ tolták az előre elkészített fák­lyákat. Vöröses lánggal égett a szu­rok, a pályaudvar felől pedig fény­szórók árasztották vakító sugaraikat.. Ezek a vörös és fehér fények mindent valami ünnepi ragyogással vontak be. Natália Jegorovna és Kátya a. pályaudvar előtti tér legszélén álltak és komolyan aggódtak, hogy nem láthatják majd Lenint. A pályaudvar körül egyre nőtt « tolongás. A város különböző kerülői teiből pedig újabb és újabb munkási és katonacsapatok özönlöttek. Egyszerre hatalmas dübörgés hang-i zott fel. A tömeg megmozdult, hogy utat nyisson a pályaudvar felé robogói páncélkoesinak, amelynek tornyain kis vörös zászlócskák lobogtak. A nép ellenállhatatlan erővel tódult! a páncélkocsik után. Natália Jego­rovna és Kátya lábujjhegyre állva! igyekeztek kimagasodni a tömegbőL De hiábavaló volt minden erőlködói sük; köröskörül sötét hátak és sapkák» Csak messze, közvetlenül a pálya­udvar épülete előtt emelkedett ki egy; mindenfelől fényszórókkal megvilágí­tott nagy, zöld páncélkocsi. Telt az idő... Natália Jegorovna feszülten figyelt, nem közeledik-o a vonat? De sem mozdonyfütty, se kerékcsattogás ... Egyszerre csak az egész tér tompán felmorajlott. Aztán hirtelen olyan csend támadt, hogy még a füstölgő fáklyák serce­gése is hallatszott. A páneélkoesin — mindenki jól lát­hatta— Lenin állt. Néhány másodpercig szótlanul nézte a tömeget, felső teste kissé előrehajolt, Úgy látszott, mintha a zászlók és pla­kátok felírásait akarná kibetűzni, ami a fáklyalángok imbolygó fényé­ben nem volt valami könnyű feladat. De egy fényszóró sugara úgy világí­totta meg Kátyáék vászonsávjá.t, hogy mindenhonnan lá.tni lehetett ä nagy betűkkel ráfestett felírást: ..Ma érkezik Lenin! Menjünk kí eléje!“ Két pirosfejkendős varrónő tartottal a magasba ezt a farúdra szegezett felírást. Lenin észrevette őket. És látta a matrózok, munkások, ka­tonák és diákok ezreit. Ezer meg ezer fejet1 — a népet, amely azért jött ide, hogy őt fogadja. És meghatottan vette le sapkáját... Aztán a sapkát gyors mozdulattal zsebre dugta, előrenyujtótta kezét és beszélni kezdett. Szavait ezen az estén, senki sem vetette papírra, de ma is élnek és élni fognak örökké a nép szívében..,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom