Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-04 / 261. szám

Csütörtök. 1954. november 4. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 JCiiíifi a ímránij — httui a farkas utrt4wvwwtfVw««íwrwiium(»rwMuuvuywvuuwuuüuywvuvvwt»VtfuiíWvuvMWMUin<i/uuoyi/uwuuwuuKUUUwwuuvuv — A dolgozók nem látják a megélhetést a ter­melőszövetkezetben! Ezt írják meg az újságban! — pat­tant fel mérgesen Varga Béla, a szuhafői Egyetértés termelőszövetkezet vezetőségi tagja. így igaz, s ime tanácsát megfogadtuk, megírtuk az újságban a véleményét. Csakhogy — gondolom — ez a »kerekperec« kijelentés gondolkodásra készteti az olva­sót: »Jó, jó, nem látják biztosítottnak a megélhetést: De miért!?-« íme ezért: Levelet kapott a szerkesztőség, öten Írták alá, négy férfi és egy asszony. Elpanaszolták, hogy kizárták őket a termelőcsoportból. Hogy miért? Hosszan kellene ku­tatni az okot — s a végén kiderülne, hogy talán jogtala­nul jártak cl némelyikkel szemben. Én azonban mosi csak egy emberről írok. Róla meggyőződtem, hogy jog­talanul zárták ki. Ez az ember Csiszár Lajos középparaszt. Az a Csi­szár Lajos, akit mindenki csak dicsér, aki a közelmúlt­ban elismerő oklevelet kapott munkájáért a helyi ta­nácstól. Dehát ha olyan jól dolgozik Csiszár Lajos, mi volt a bűne? Lázított? Nem. Gáncsoskodott? ördögöt, hi­szen tagja volt az ellenőrző bizottságnak, s egyre- másra adtfi volna a tapasztalt gazda jótanácsait — ha meghallgatták volna. És ez fáj Csiszár Lajosnak. A te­hetetlenség, a fejetlenség, a kapkodás. Az fáj, hogy lát­ja — s ez a fő »bűne« —: egészséges valami a szövet­kezet, biztos megélhetést jelentene. Csakhogy . Csakhogy rendet kellene teremteni. Először is ki kellene tenni a csoportból a kulákbérenc Ragályi Gyu­lát! Ki ám, ha az elnökhelyettes nem volna a cimborá­ja. De az, s így tűri, hogy 18 birkáját nevelje a cso­port terményén. Tűrik, hogy félévenkint beadja kilé­pési nyilatkozatát, s bujtogatja a tagságot: gyertek, ala­kítsunk másik csoportot! Tűrik, hogy szócsövet keres­sen a tagok között, mert ő maga nem fecseg, annál okosabb és nagyvonalúbb. Nagylábon él Ragályi Gyulh. A csoportnak még a vetőmagja is alig termett meg — kenyérre már köl­csönkértek, — de Ragályi Gyula könnyedén kifizetett 18 ezer forintot egy házért. Úgy ám, mert »Krisztus a barátja«. ­Az fáj Csiszár Lajosnak, hogy az elnökhelyettes, Kiszely Pál felében kaszálta a sarnyut — míg a tagság csak harmadában. És mivel fogják télen etetni a jószá­gokat? Azzal a szép lóherével ugyan nem, amit még a kulákok is megirigyeltek a nyáron. Mert azt a két va- gonnyi lóherét lelegeltették a birkákkal, semmit nem takarítottak be belőle. Azért keseredett neki Csiszár Lajos, mert a veze­tőség tagjai bekötötték a szemüket. Ragályi Gyulára hallgatnak, aki csodálatba ejti őket nagyszerű szónoki képességeivel — s ezért kellett mennie Csiszár Lajos­nak. Arra viszont nem gondolt a vezetőség, hogy Csi­szár Lajos zsíros földdel, jószágokkal és jólápolt gazda­sági felszereléssel lépett a csoportba. S mihez fog most kezdeni? A falutól távol, rossz földet kapott, nincs jó- szágja, sem gazdasági felszerelése. Hogy lesz neki jö­vőre termése? Maga az elnök, Antal Imre elvtárs is beis­merte, hogy meggondolatlanul zárták ki Csiszár Lajost, ezt a jólképzett gazdaembért. De miért nem vették fon­tolóra a dolgot akkor, amikor a kulákbérenc Ragályi megindította hadjáratát Csiszár ellen? Miért tűri a ve­zetőség, hogy Ragályi a szemük láttára cimborái a ku- lákokkal és kiskirályoskodik a termelőszövetkezetben. — Ti, elsősorban ti vagytok a felelősek azért, hogy így lezüllött a csoport — mondta az elnök szemébe Szőllősi István, a csoport egyik tagja. É amikor így szólt, nemcsak a maga szívéből beszélt, mások gondo­latát is közölte. Most beszélni nem mernek, hogyne, ki bátorkodna szembeszállni a »tekintélyes« Ragályi­val -.-,.? Úgy vélekednek a csoportbeliek, hogy félre a sirán­kozással, le a fekete kendővel, ami a vezetőség szemét takarja, ne holnap, de még ma! És ne a becsületes ^em­bereket, ne a jó munkásokat tegyék ki a csoportból, ha­nem a ragályigyulákat! Hát ki az a Ragályi Gyula, hogy senki nem mer vele szembeszállni! Hát ő irányítja a cso­portot — vagy a vezetőség!? Ezt döntsék el, de ne három ember, — hanem a csoport tagsága! És ideje lesz végel­vetni a bánomisén gazdálkodási módnak. »Lelegeli?« — hadd legelje... Viszik a szénát? Hát hadd vigyék... Szítják a veszekedés tüzét? — Nocsak mondják a ma­gukét. nem jó abba beleavatkozni. .« De nem add'O van az! Nem ó.m, kedves Varga elvtárs! Mert a megélhetést így valóban nem lehet biz­tosítani. Ebben egyetértünk ugye? De azt önök is belát­ják, hogy a kulákbérenc Ragályi félrevezette a vezető­séget, s olyanformán jártak most, mintahoay a mese mondja: kint maradt a bárány — bent maradt a farkas. Cs. L. Balassi-emlékünnepséget rendeznek Miskolcon Balassi Bálint születésének 400. évfordulója alkalmából a szakszer­vezetek megyei kultúrháza. a városi tanács népművelési osztálya és az írószövetség miskolci csoportja no­vember 8-án, hétfőn emlékünnepsé­get rendez a SZOT kultúrottihoniban. Az ünnepségen dr. Csorba Zoltán gimnáziumi tanár méltatja Balassi Bálint életét, költészetét, majd az ünnepség második részében a mis­kolci Déryné színház művészei a köl­tő verseiből olvasnak fel részleteket és Balassi korabeli virágénekeket énekelnek.-----------------------------------■Ilii Példamutatóbb ítéletet! Az Északmagyarország október 29-i számában olvastam, hogy Kondrák László 31 éves gépkocsivezető Szerencs közelében az ország­úton belerohant gépkocsijával egy menetelő katonaoszlopba. Több em­ber megsérült, egy pedig meghalt. Ezután még egy teherautóval ütkö­zött össze, s többezer forintos kárt okozott. A bíróság 6 évi börtönre Ítélte és egy évre eltiltotta a gépkocsi vezetéstől, valamint kötelezte a kár megtérítésére. Ezzel az Ítélettel nem értek egyet. Szerintem nem nyerte el Kondrák László méltó büntetését. Az ilyen Ítélet nem elrettentő példa a ha­sonló esetek megakadályozására. Az ilyen gépkocsivezetőt örökre el kell tiltani a vezetéstől. Helyes lenne, lia a bíróság jobban megfontolná az ítéleteket. Kondrák László ügyét újból meg kellene vizsgálni, s példa­mutatóbb ítéletet hozni. Már csak azért is, mert halálos áldozata volt Kondrák bűncselekményének. GREFF JENÖNÉ Kazincbarcika.------------------------------------------.---------.*■ --------------------­Boldog családi otthonok a perecest erdőszélen Valamikor kecskék legeltek a perccesi erdőszélcn. Ki gondolta volna egy évtizeddel ezelőtt, hogy boldog családi óttlionok épülnek majd itt. Es most örömmel jelentjük, hogy a napúkban ötven bányászcsa­lád költözött be a kényelmes kétszobás-fürdőszobás lakásokba. A há­zakat állainkölcsönnel építették. Egy-cgy lakás 48 ezer forintba ke­rült s havi 188 forintos törlesztéssel 20 év alatt fizetik ki tulajdonosaik. E pompás szövetkezeti házakból 10 év alatt egész utcasorok épültek nemcsak Perecesen, hanem Miskolcon, Ózdon és szerte a megyében. Miskolc uovember 7-re készül A miskolci dolgozók lelkesen Ké­szülnek a munkásosztály nagy ünne­pére: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára. Az üzemek falán győzelmi jelenté­sek hirdetik a forradalmi hét nagy­szerű eredményeit. Az üzletek kiraka­taiban mint egy kis kiállításon — szí­nes képek mutatják a nagy októberi napok egy-egy mozzanatát. A kultúr- otthonokban utolsó próbáikat tartják a művészegyüttesek, számos házon már vörös és nemzetiszínű zászlót lenget a szél. Szombaton — a forradalom évfor­dulójának előestéjén — a Hazafias Népfrontbizottság, a városi pártbizott sóg és a városi tanács nagyszabású ünnepséget rendez a Déryné Színház­ban. Bodnár András* a városi párt- bizottság első titkárának ünnepi be­széde után a színház művészei és a diósgyőri népiegyüttes szórakoztatja majd a közönséget. A műsorban sze­repelnek a miskolci zeneiskola taná­rai, akik Chopin- és 'Csajkovszkij­műveket játszanak zongorán, hegedűn. Másnap zenés ébresztő köszönti a város lakóit. Délelőtt az intézmények, üzemek és iskolák küldöttei koszorút helyeznek el a hősi halált halt szov­jet harcosok emlékművének talpaza­tára. A Kossuth és Béke filmszínház­ban ünnepi matinén mutatják be a „Feledhetetlen 1919“ és az „Ütközet békében“ című filmalkotásokat. Ezen a napon adják át a Lenin Kohászati Művek durvahengerdei dolgozóinak az új, korszerű, 89 személyes éttermet, amelyet 100.000 forintos költséggel épí­tettek. Délután vidám kultúr- és sportren­dezvényeken szórakozhatnak a város dolgozói. Görömbölyön megkezdi mű­ködését az új kultúrotthon, amelyet részben társadalmi munkával építet­tek a környék dolgozói. Az új kultúr- otthonban a hejőcsabai cement- és mészmű művészegyüttese ad műsort, majd táncmulatságot tartanak a fia­talok. JELÖL A NÉP... Dolgozva és politizálva segítsük a tanácsválasztást Az egész országban lelkesen ké­szülnek a közeljövőben megtartan­dó tanácsválasztásra. Nem lehet kö­zömbös senkinek sem, hogy kik ke­rülnek be a helyi államhatalmi szervekbe. Most az új szakaszban különösen fontos, hogy a tanácsok­ba olyan dolgozókat válasszunk, akik készek mindent megtenni a kormányprogram megvalósítása ér­dekében. Becsületes, áldozatkész dolgozókat kell jelölnünk. Ebben a (munkában nemcsak a kommunis­tákra, hanem tömegszervezeteinkre Üs nagy feladat hárul. Nézzük csak meg, hogyan készül­nek a Lenin Kohászati Művekben az egyes gyárrészlegek szakszerve­zetei a tanácsválasztásra, milyen se­gítséget nyújtanak ebben a munká­ban? A durvahengerműben a szakszer­vezeti bizalmiak és tagok élenjár­nak a termelésben. Ezt az is bizo­nyítja, hogy e hónap r 26-án nagv sikereknek voltak hősei a durvahengermű dolgozói, t— 120 tonna acélt hengereltek ter­ven felül. Novak József szakszervezeti bizalmi e kemencesoron dolgozik és teljesít­ménye 106.4 százalék. Az acélöntő­dében nincs olyan dolgozó, aki ne teljesítené tervét. A termelésben minden szakszervezeti bizalmi és szakszervezeti tag példát mutat. Ezzel is erősítik államunkat, segítik e kormányprogram megvalósítását, amint ezt Brindza Barna szakszer­vezeti bizalmi, a durvahengerde dol­gozójának szavai is igazolják: „Cé­lunk: minél többet, a legjobb minő­ségben termelni, ez a feltétele élet­színvonalunk szakadatlan emelésé­nek.” De vájjon ezzel megtettek-e min­dent a tanácsválasztás sikere érde­kében? Most már megállhatunk, hlás tennivalóra nincs szükség? De Igen, vannak még tennivalók. A ló termelő munka mellett még ar­ja is szükség van, hogy politizál­junk, beszéljünk a tanácsválasztás jelentőségéről, feladatairól, i Az acélöntődében is tartottak már értekezletet a közelgő tanácsválasz­tások feladataival kapcsolatosan. De azóta semmi más nem történt. Ebben az üzemben nem kapcsolják össze a termelést a politizálással. Nem beszélnek arról, miért szüksé­ges, hogy új tanácstagokat válasz- szunk, nem magyarázzák el, hogy mi különbség van a régi rendszer államapparátusa és a mi tanácsaink között. Egyszóval nem keltik fel a dolgozók érdeklődését, pedig aho­gyan Nagy Bertalan elvtárs, az acél­öntődé egyik munkása mondta: a dolgozók bizalmat táplálnak a meg­választandó tanácstagók! felé, he­lyeslik a Hazafias Népfront létre­jöttét és ez a helyeslés egyben tá­mogatást is jelent részünkről. — Erről kellene beszéljenek a szak- szervezeti bizalmiak és aktivisták. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezt a munkát elmulasztották. Parzignász Teréz szakszervezeti bi­zalmi munkája például arra korlá­tozódik, hogy havonta eladja a tag­sági bélyegeket. A vezetők nem fordítottak elég gondot arra, hogy milyen politikai munka folyik a gyárrészlegben.. íme, ez egy intő példa a szakszervezeti vezetőknek, aminek egy üzemben nem szabadna megtörténnie. Súlyos hiba az acélöntöde szak- szervezeti vezetőinek munkájában, hogy nem látogatják a dolgozókat, nincs meg a szoros kapcsolat közöttük, nem beszélnek velük a felmerülő problémákról. Ezért fordulhatott elő olyan eset, hogy például Nagy Ist­ván és Geller István, akik egyéb­ként kiválóan dolgoznak, nem ren­dezik szakszervezeti díjukat. Ezév áprilisától kezdve nem fizettek tag­sági díjat. Ez is figyelmeztet* hogy foglalkozzunk még türelmesebben az emberekkel és ezt a nevelő munkát soha ne tekintsük kampány-feladat- ak. A dolgozók jogosan elvárják vezetőiktől, hogy érdeklődjenek problémáik felől, s tegyék meg a megfelelő intézkedéseket. — Végeznénk mi jobb munkát is, — mondja Várkonyi András elv­társ, az acélöntöde műhelybizottsá­gának elnöke — de nem támogat­nak kellőképen a műszaki vezetők abban, hogy vállalásainkat minél eredményesebben teljesítsük. Drahos Lajos elvtárs, az acélöntő­dé egyik segédmunkása azt mondja, hogy sok dolgozó nem látja világo­san a szakszervezet munkájának je­lentőségét és hiába beszélünk mi ..nekik’1, falrahányt borsó az egész. Azt azonban nem veszi figyelembe Drahos elvtárs, hogy valamikor ő is azok közé tartozott, akikről most csak úgy beszél, hogy: „nekik". Ne­velni kell az embereket, nem sza­bad lemondani meggyőzésükről. A durvahengermű dolgozóival va­ló beszélgetés során még egy pár hiányosságra lettünk figyelmesek. Az üzem munkásai még nem kap­ták meg a munkatörvénykönyvben előírt, nekik járó munkaruhát. Ezt tehát joggal követelik. Nincs bizto­sítva ebben az üzemrészben a több­termelés műszaki előfeltétele sem. Az emberek tétlenül állnak, mert rosszak a gépek, nem működnek a daruk és tartalékalkatrészek sincse­nek. Ilyen körülmények között nem lehet a termelést növelni. És még egyet: nincsenek meg a tisztálko­dáshoz szükséges berendezések sem. rossz a mosdójuk. Ezért az állapot­ért az ottani vezetők a felelősek. Nézzünk jobban önmagunkba, s ak­kor meg fogjuk találni a hibákat. Az elkövetkezendő időkben úgy dolgozzanak a durvahengermű és az acélöntöde vezetői, szakszervezeti bizalmijai és aktivistái, ahogy azt pártunk elvárja a szakszervezetek­től. Tegyék magukévá a jelszót: po­litizálj és dolgozzál. A hibák kijaví­tásával, - jó politikai munkával és többtermeléssel készüljenek a ta­nácsválasztásra. LOVAS LAJOS A KIS TEREMBEN lassan szerte­foszlik a szárnyaló dallam utolsó hangja is. Az emberek még állnak néhány pillanatig, amíg meg nem szűnik a Himnusz varázsa, amely több mint egy évszázad óta aa új erőt a magyarnak. Elfoglalja helyét, a megválasztott elnökség, majd Sifter István beszél a városi tanács négyéves munkájá­ról, ennek eredményeiről, hibáiról. Ezután kerül sor a kerületi tanács­tag jelölésére. — A Hazafias Népfrontbizottság Sándor Nándor elvtársat javasolja jelöltnek. — Lelkes taps tör ki — Eddig is jó munkát végzett a ta­nácsban. Munkahelyén, a Borsodi nyomdában szintén példamutatóan dolgozik. Szóljanak hozzá a. honfi­társak, helyeslik-e a jelölést s ha nem, kit javasolnak helyette — mondja Jelinek elvtárs, az I. kerü­leti népfrontbizottság titkára. Alig fejezi be mondanivalóját, máris többen jelentkeznek szólásra. — Sándor elvtárs a kereskedelmi állandó bizottságban dolgozott — mondja Makár Ferenc. — Tudjuk, hogy sokat tett az áruellátás javí­tása érdekében, szerepe van abban, hogy olyan szépen fejlődött az » utóbbi években kerületünk boltháló­zata. Továbbra is bízhatunk benne, ezért bátran javaslom tanács tag­jelöltnek. SZÜRKÉK AB ÄTOS, idősebb nő áll fel, s csak annyit mond: — Jobb tanácstagot nem is tud­nánk választani, mint Sándor elv­társat. —• Az utcánkban lakik — mondja Darvas Sándor. — Jól ismerem a jelöltet, Ha nem rá. esett volna az első választás, akkor is őt javasol­tam volna, Feketekendős, öreg néni áll fel. Gyenge a hangja, míg beszél, min­den zaj elcsendesedik: — Én is azt mondom, jelöljük tanácstagnak Sándor Nándort, mert ő mindig a dolgozók pártján volt. Klein Imre a Vas- és Fémipari ktsz. dolgozója mindjárt megbíza­tást is ad az új jelöltnek: — Itt van az Arany János-ntcá- han egy épület, amelyet a villany- telep készít. Azt ígérték, a nyárra kész lesz, működni fog a benne lévő villlamosbe rendezés. Már leszedték az állványokat, de aztán ismét visz­szahozták. Most újból elkezdték « maltert keverni. Jó lenne, ha Sán­dor elvtárs szóvá tenné, hogy még a hideg beállta előtt fejezzék be a hosszúranyúlt munkát, — A jövőben még jobb munkát várunk a tanácstagoktól — mondja Szalókiné. — A mi udvarunkon pél­dául van egy évekkel ezelőtt beom­lott kút. Öt gyerek van az udvar- ban& mindig attól remegünk, nem esnek-e bele. Már bejártunk min­den hivatalt, tanácsot, s mégsem tömik be, hozzák rendbe a kutat. Az újonnan jelölt tanácstagoknak nagyobb gondjuk legyen az ilyen kicsi, de nekünk mégis nagy problé­mára. SZAVAZÁSRA KERÜL a sor. 'A gyűlés egyhangú lelkesedéssel jelöli ismét tanácstagnak Sándor Nándor elvtársat. Városi tanácstagnak dr Póczos Ti­bor városi jogtanácsost ajánlják. Mozgolódás támad a teremben, in­nen is, onnan is felhangzik: nem is­merjük — nem ismerjük ... Ismét Makár Ferenc szólal meg elsőnek: — En ismerem Póczos elvtársat, de mégis azt javaslom, hogy Gömöri Jenőt, kerületünk volt tanácstagját jelöljük a városi tanácsba, — Helyes, helyes — hangzik min­den oldalról * — Éji-nappá téve dolgozott ügyünkben. Bármikor, bármivel mentünk hozzá, mindig készségesen meghallgatott, s intézkedett is, — dicséri Rozman Lajos. — Nagyon megszerettük négy év óta Gömöri Jenőt, legyen inkább ö a városi tanácstag. — Mi most nem azt vitatjuk, hogy Póczos Tibor nem lenne jó tanács­tag. Hiszen akik ismerjük, tudjuk, hogy becsületes, rendes ember, de ragaszkodunk Gömöri elvtárshoz. Tántoríthatatlan, igaz ember — mondja Rózenfeld Lajos választó. A jelölőgyűlés elnöke szavazásra bocsáfia a jelölteket, — Ki fogadja el dr Póczos Tibort, a népfront jelöltjét? Néma. csend, — Ki szavaz Gömöri Jenő tanács­tagra? EGYSZERRE emelkednek a kezek a magasba, majd megelégedetten tapsolják meg a városi tanács ismét megválasztott jelöltjét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom