Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

ÉSZAK M AG Y ARORSZÁG if .......I....mmmmmmk 3 '®-.ár t él et Herbolyai bányászfiafalok Somsályi kommunisták, álljatok az élre ! •Özdtól alig 1—2 kilométernyire van a somsályi bánya. Szép betonút vezet az üzemhez, melyet magas he­gyek fognak körül. Igen sok szépet és jót hallottunk már az itt dolgozó bányászokról. A felszabadulástól kezdve még minden évben teljesítették, sőt túl is teljesí­tették tervüket. Tavaly is például az első negyedévben a második helyre kerültek a bányavállalatok közötti országos versenyben. Ha az ózdi tröszthöz tartozó bányaüzemek kő zül egyik-másik nem teljesítette ter­vét, „nem volt komoly hiba” (?!) mert mint mondogatták a trösztben Somsály „kihúz a csávából”. Ámde az utóbbi időben, vagy 2—3 hónap óta rossz hírt hallunk Som­sály bányáról. A bányászok nem tel­jesítik á tervet, egyre" növelik az adósságot. Jelenleg már 14.074 ton­na a tartozásuk. Pedig a műhelyben — kevés kivétellel — ugyanazok a bányászok dolgoznak, akik tavaly vagy azelőtt. Mi az oka a lemara­dásnak, mi gátolja a gazdaságos ter­melést? A legfőbb hiba, hogy a pártszer­vezet vezetői és a kommunisták elhanyagolták a politikai tömegmunkát. A népnevelők nem dolgoznak, úgy­szólván csak papíron szerepelnek. A politikai felvilágosító munka elmu­lasztásának következménye kirívó­an megmutatkozik a munkafegyelem sorozatos megsértésében. Augusztus­ban például 280, szeptemberben 19!), októberben pedig csak 20-ig több mint 800 (!) igazolatlan műszak esett ki a termelésből. (Ez utóbbiból azon­ban sokan igazolni fogják távolma­radásukat.) Különösen fizetés után sok a mulasztás. Ilyenkor jócskán akadnak, akik betegre isszák magu­kat, s így természetes, hogy 1—2 na­pig nem tudják vállalni a munkát. Nagy hiba ez. Súlyos kár népgaz­daságunkra nézve. Ezév harmadik negyedévében is, csak az igazolat­lan mulasztás miatt 3132 tonna szén esett ki a termelésből! Ennek érté­ke 316 ezer forintot jelent, amiből 10 darab kétszobás összkomfortos lakást lehetne építeni. A kiesett szénmennyiség 90 család egész évi tüzelő ellátását biztosította volna! A fegyelmezetlenségben „ludasak” a műszaki vezetők is. Sokan közü­lük eltűrik a lógást, vagy saját ma­guk sem hajtják Végre a felsőbb utasításokat. Biró Géza aknászt pél­dául ezért váltották le funkciójá­ból. Tompos Ágoston aknász még ma is nyugodtan elnézi, hogy körze­tében néhányan kényelmeskednek és későn kezdik a munkát. így nem csoda, ha nem teljesítik a tervet. A főhiba azonban mégis az, hogy maguk a kommunisták sem mutat­nak példát. Az üzem kommunistái­nak csak 43 százaléka teljesíti túl a tervet, a többi lemaradt. Vannak olyanok, mint Ardai Bertalan, aki a múlt hónapban is csak 34 száza­lékra teljesítette előírását. Hogyan tud az olyan párttag agitálni a munkafegyelem megszilárdítása mellett, aki maga is fegyelmezet­len? Pedig nem egy ilyen párttag van Somsály-bányán. Török János, Hegedűs János és mások sokszor igazolatlanul ki is maradnak a munkából, s persze tervükkel szégyenletesen lemaradtak! Az ilyen párttagok ma­gaviseletükkel gyengítik a pártszer­vezet tekintélyét az üzemben. Nagyon helyesen tették a becsü­letes bányászok, hogy kiközösítették soraikból Ficzere Ernőt és Zab Lászlót, akik notórius kimarado-zók voltak. Ezt a módszert a fegyelem­bontókkal szemben továbbra is szi­gorúan alkalmazniuk kell. Az állandó felvilágosítás elmu­lasztásának tudható be az is, hogy az üzemben sokan nem használják ki a munkaidő 480 percét. Az egyik műszakban például Dezső péter több mint 4 órán át udvarolt a felügyelet­nél lévő egyik nődolgozónak. — Mit csinál maga itt? — kérdez­te az arra elsiető párttitkár, Mrázek Ferenc elvtárs. — Mi köze hozzá! — vágta oda félvállról, gúnyosan Dezső Péter. Nyilvánvalóan helyesen tették a dolgozók, hogy Dezső Pétert kiközö­sítették, eltávolították maguk közül. A munkaidő kihasználatlanságán kívül azonban egyéb hiba is akad. Nézzünk csak egy-két példát. István Aladár mozdonyvezetőt az üzem for­galmistája előre figyelmeztette: várja meg, míg egy másik tehervo­nat behúz a bányába, ö ennek el­lenére kifelé indult. Útközben ösz- szetalálkozott a két vonat, s termé­szetesen neki kellett visszahuzatni. István Aladár fegyelmezetlenségéből mintegy 20 percet késett a személy- vonat, amelyen több mint 150 bá­nyász volt. Ennyi 20 perc esett ki a termelésből! Olasz Antal mozdony- vezető esete is hasonló. Megmondták neki jóelőre, hogy a négyes ereszké­hez szállítsa a fát, ő mégis az ötös­höz huzattá- A négyes ereszke dol­gozóinak viszont több órán át kel­lett a fát a munkahelyükre cipelni. Az ilyen felelőtlenséget nem lehet tovább tűrni a bányában! Elég hiba az is, hogy az utóbbi időben a somsályi bányászok jóval kevesebbet termelnek az előírásnál. De ráadásul még drágábban is termelnek, mint a megelőző időben. Ezévben például egy tonna szenet 40 forint­tal drágábban termelnek, mint 1953- ban. Ezév októberéig 3 millió 320 ezer 600 forinttal lépték túl a bér­alapot, amely elsősorban a terv nem- teíjesítéséből, az anyagpazarlásból és ^ a munkafegyelem lazaságából adódott. Ebből az összegből 92 da­rab kétszobás összkomfortos lakást, 51 darab komplett kaparószalagot, vagy 6000 folyóméter gumiszalagot lehetett volna vásárolni. Csak szeptember hónapban 1 mil­lió 7 ezer forint béralaptúllépést kö­vettek el, (!) főleg a helytelen mun­kaszervezés, a pazarlás miatt. Tűr­hetetlen módon pazarolják például a faanyagot. Otthagyják a szakadék­ban — mondván: „úgysem vihetem haza". A kommunistáknak sokkal erélye­sebben és bátrabban kell fellépniük a fegyelmezetlenség, a pazarlás, de a lopások ellen is. Somsály-bányán nem egy olyan emberrel találkozunk, aki elherdálja, lopja a nép vagyonát. Klapka János kovács például az üzem anyagából „privát munkát” vállalt, amelyet ráadásul az üzem­ben munkaideje alatt végzett el. Az ilyen emberekre nincs szükség a bányában! De sehol, egyetlen mun­katerületen sem. Akadályozza a termelést a verseny bürokratikus szervezése. A szakszer­vezet nem gazdája a versenynek. Jellemző például, hogy a „Kövessé­tek példájukat a munka hőseinek’1 feliratú dicsérőtáblán már több mint 2 hónapja nem cserélődtek a nevek. Ez annak tudható be, hogy szeptem­ber óta már az ötödik versenyfele­lős működik. Reméljük, Kalló Ele­mér elvtárs most már „véglegesen” betölti versenyfelelős funkcióját. őket összefogni, a szebb és nagyobb sikerekre serkenteni. A DISZ-titkár, Cseh József elvtárs keveset tartóz­kodik közöttük, nem foglalkozik megfelelően a fiatalok problémáival, kéréseivel. Hibás ebben a pártve­zetőség is, mért nem ad elég támo­gatást a fiataloknak, a DlSZ-vezető- ségnek. Helyesen tenné a pártveze­tőség, ha ezen a téren is mielőbb rendet teremtene. Ezek azok a hibák és fogyatékos­ságok, amelyek gátolják a somsályi bányát a terv teljesítésében, ez az oka annak, hogy az üzem havi ter­vével október 21-én is csak 71.8 szá­zaléknál állt. Az október 7-i miskolci bányász­tanácskozás óta van bizonyos javulás a termelésben. Október 7-én még- csak 47 százalékra, álltak a havi terv teljesítésével. Azóta a százalék nap­ról-napra emelkedik. Október 9-én 67.9. 13_án 81.3, Október 16-án 101.4 és október 20-án 92.1 százalékot ér­tek e!. Ezek a számok az.t mutatják, hogy a somsályi bányászok, a kom­munisták, ha akarnak — amint már számtalan esetben be is bizonyítot­ták — tudnak dolgozni, Hiba az is, hogy a somsályi bá­nyában a DISZ élet elsorvadt. Az üzemben közel 400 fiatal dolgo­zik de a DISZ-szervezet nem tudja tudják a tervet teljesíteni. Ehhez viszont feltétlenül szükséges, hogy egy percre sem hanyagolják el a kommunisták, a politikai fel- világosító munkát, amelynek olyan nagy ereje van. Dol­gozzon és agitáljon az üzemben valamennyi kommunista úgy, mint Gulyás Sándor elvtárs, a 10-es front brigádvezetője. Gulyás elvtárs bri­gádja több mint 3 éve 100 százalé­kon felül termel. Dolgozzanak úgy, mint Jánosi Lajos, Lévai József, Al­tai Albert, Molnár János, M. Nagy Lajos, Kossuth Lajos és a többi pél­damutató kommunista. Úgy mint Stricz Zoltán elvtárs, aki szeptember hónapban jó munkájával 6500 forin­tot keresett. Ha a kommunisták példa­mutatóan ragadják meg a dolog vé­gét, akkor a somsályi bánya teljesí­teni fogja tervét, letörleszti adóssá­gát. s eleget tesz annak, amit elvár tőle a haza, a dolgozó nép. TÖRÖK ALFRÉD Z. Tóth József győztes DíSZ-brigád fának tagjai a herbolyai bányá­ban örömmel nézik a DISZ Megyei Bizottságtól kapott vándorzászlót. Képűnkön Z. Tóth József brigádvezető (sapkában, ingben), Lengyel Sán­dor igazgató a brigád tagjaival. Ki less ax első november 7-én a gépállomások versenyében ? Megyénk gépállomásai között nagyszerű versenymozgalom bonta­kozott ki november 7 tiszteletére. 18 gépállomás, 68 traktoros brigád és 390 traktoros tett felajánlást. A nemes vetélkedésben a bodroghalmi és a baktakéki gépállomások értek el szép eredményeket. A bodroghal­mi gépállomás őszimunka tervét már 62 százalék, a baktakéki gépál­lomás 61 százalékban teljesítette. A brigádok közötti versenyben Molnár János mezőkövesdi trakto­ros brigádja vezet, amely idényter­vét 83 százalékban teljesítette. A megye legjobb traktorosa BónóczkS Károly, a sajószentpéteri gépállomá­son ezideig 103 műszaknormát tel­jesített, amely 201 százalékos telje­sítménynek felel meg. Példamutatá­sát követi Veiler János taktaharká­nyi traktoros, aki 93.39 műszaknor­mát teljesített, s ezzel 186 százalé­kos teljesítményt ért el. A dekád legjobb traktorosa De- sinszki Lajos a sajószentpéteri gép­állomáson, aki az elmúlt dekádban 36.52 műszaknormát teljesített, ter­vének 300 százalékra tett eleget. A silózási versenyben a taktahar- kányi gépállomáson Kiss István ve­zet, aki az országos versenyben is jó helyezést ért el, 1472 köbméter silót készített már. Á taktaharkányi gép­állomás vezetősége az őszi munkál-: sikeres elvégzése érdekében célju­talmat tűzött ki a három legjobb traktoros részére. Az első jutalom egy kerékpár, a második egy nép­rádió, a harmadik jutalom pedig egy pór bakancs. A herbolyai DISZ-brigéd szorgalmasan, példamutatóan végzi feladatát a bányában. Sok száz tonna szenet bányásztak már terven felül ha­zánknak. (Erdődi János felvételei.) Előkészületek a megye városaiban és falvaiban a felszabadulás 10. évfordulója megünneolésére Nagy készülődés előzi meg megyénk városaiban és falvaiban felsza­badulásunk 10. évfordulójának ünnepségeit. Valamennyi között — amint a megyei operatív bizottság ezt pénteki ülésén megállapította — legjob­ban kiemelkedik a miskolci járás felkészülése. A kultúrházakban, kultur- otthenokban agitáeiós szobákat hoznak létre, ahol képeken, grafikono­kon ismertetik a felszabadulás óta elért eredményeket. Az orv (»egész­ségügyi szakszervezet rajzokból, fényképekből, grafikonokból rendez kiállításokat és ismerteti a közegészség fejlődését. Sajószentpéteren „Régi bánya, új bánya” címmel rendeznek kiállí­tást. amelyen bemutatják, hogyan éltek és dolgoztak a bányászok a múltban s hogyan élnek, dolgoznak ma. Emellett a megyei tanács nép­művelési osztálya diafelvételeket készíttet megyénk életéből, a felsza­badulás óta elért sikerekről. A földművesszövetkezetek kirakataiban a falvak boldog életét, eredményeit mutatják be szemléltető eszközökkel. Megyeszerte egész sor előadást tartanak, amelyeken a felszabadulás óta elért hatalmas fejlődést ismertetik. Hivatásos művészek, népművé­szek, kuliúrmunkások, kultur- és csasztuskabrigádok kulturetőadásó­kat tartanak. Október 31-én kezdetüket veszik megyénk városaiban, községeiben a felszabadulási ünnepségek. Az elsőt Tiszatardos községben rendezik meg október 31-én, vasárnap, utána — november 7-én — Borsodivánka következik, majd megyénk más községei és városai. Megjavítsák az ózdi kohászati dolgozók étkeztetését A napokban az ózdi kohászat üze­mi bizottsága megbeszélést tartott annak érdekében, hogyan lehetne a dolgozók étkeztetését megjavítani. A megbeszélésen a kohászat, a közét­keztetés és a vendéglátóipari válla­lat képviseltette magát. A közétkez­tetés vezetője, Kujbus elvtárs ver­senyre hívta a vendéglátóipari vál­lalatot az étkezés megjavítása és a kiszolgálás meggyorsítása érdeké­ben. A vendéglátóipari vállalat a ki­Mint megannyi piros- hátú katicabogár, olya* nők a domboldalon a szebbnél-szebb tornácos QóMth't fétHtl illik fizetni új családiházak, a községbe vezető út két olda­lán. Egy-két éve, hogy a kis faluban jártam. Né­hány helyen már akkor is épült új ház, de most egyszerre ennyi! Egész utcák. Amott a falu túlsó részében és a sályi út felöl is új, piroscserepes házak tetején csillog a napsugár. Lám, hogy megváltozott itt minden, már első pillantásra látni, hogy jól élnek az emberek. Ez a dombok között meghúzódó kis falu ré­gen arról volt nevezetes, hogy lakosainak zöme a hegyoldalba vájt barlanglakásokban élt. De élhettek volna-e másként? Nem, hiszen báró Bottlik szolgái voltak úgyszólván valamennyien. Az ő szőlőbirtokán dolgoztak fillérekért. Abból a keresetből ugyan nem lehetett családiházat építeni. Node a tibolddaróci dolgozók bizonyára nem is felejtették még el, hogyan éltek a múlt­ban, milyen otthonuk volt. Ma minden másként van. A házak előtt, utak szélén, patak partján libák gágognak, legelésznek. A sok látnivaló mind arról tanúskodik, hogy megszépült az élet. Mig ezekre gondolok, — a tanácsháza elé érek. Földbe gyökerezik a lábam, amint a köz­ség versenytáblájára nézek. Először nem akarok hinni saját szememnek sem. Ezek az emberek,' akik ilyen körülmények között élnfek, adósai volnának népi államunknak? Bemegyek, hogy megtudjam a valót, hiszen én egész más embereknek ismerem a tibolddaró- ciakat. S abban reménykedem, hátha tévesen írták ki az „akik miatt szégyenkezünk” oldalra Balogh Pálné, Bók Dezső, Bók Sándor, s az adó­fizetésben lemaradó Buzinka István* id. Bók László és Markó József nevét. Beköszönök: — Jónapot, elnök elvtárs! Mi újság maguk­nál? — Szüret járja..., no meg építkezünk, r— válaszolja mosolyogva. — Mind a kettő jó dolog. A faluba jövet amerre csak néztem, mindenfelől új házak emel­kednek a régi, egyszerű kis házikók mellől. So­kan építkezhetnek. — Hát bizony, csak most egyszerre 126-an kaptak állami kölcsönt és valamennyien meg is kezdték az építkezést. Sőt nagyobb része már tető alatt is van, majdnem egészen készen. — Látom, már nem kell a régi szokás szerint petróleumlámpával sem bajlódni, villannyal vi­lágítanak. — Igen, az összes középületekbe bevezettük a villanyt, de rövidesen az egész hálózat készen lesz, s a faluban sarokba dobhatjuk a petróleu- mos lámpát. De ennél még többet is kaptunk, öt tantermes az új iskolánk, a nyáron abba is kaptunk^ keskenyfüm-vetítőgépet. Vízért sem kell már' messzire járni, nemrégiben lett készen három új szivattyús kút; a negyediket most ja­vítják. Van óvoda, bölcsőde. Persze, hogy nem érzünk hiányt semmiből! — Ez mind nagyon szép. De úgy láttam, el­nök elvtárs, hogy a szégyentáblát teleírták a begyűjtésben hátrálékosok nevével, A jólét mel­lett elfeledkeznek arról a falu dolgozói, hogy kö­telességük is van?! Bizony, megmondom őszin­tén, a faluba érkezve azt hittem, hogy itt min­den rendben van. S most szomorúan kell tapasz­hívást elfogadta, ugyanakkor kérte a kohászat képviselőit, adjanak le­hetőséget az étkezőhelyiségek bőví­tésére. Bejcsek elvtárs a kohászat részéről ígéretet tett arra, hogy il­letékeseknél oda fog hatni, hogy az igényeket kielégítsék. Az ózdi kohászati üzemek dolgozói sok .javulást várnak a két vállalat versengésétől. IVÁNSZKI ÁRPÁD Özd. falnom, mintha a tibold- daróciak sajnálnák a gyermekektől, a kórházi betegektől a több tejet* meg, elnök elvtárs, a begyűjtést tojást. — Nézzük nyilvántartást. Megmutatja. Bizony, itt baj van. 69 termelő 15.641 liter tejjel tartozik. Csordás József még az elmúlt évből is hátralékos, pedig ő is egyike azoknak, akik állami kölcsönből építkeznek. La­pozgatva tovább a nyilvántartásban kiderül, hogy hízott sertés beadásból is nagy a mulasz­tás. Szinte botrányos. Mi lehet ennek az oka? Nincs elég sertés? Kevés volt a kukorica? Vagy mitsem törődve a kötelességgel, szabadpiacra vi­szik azt is, amit be kellene adni? Megmagya­rázták már a falu dolgozóinak, hogy sajqí ma­guknak okoznak kárt — ha az államot be akar­ják csapni? Tudják a dolgozó parasztok, hogy 10 százalékkal felemelik hátrálékukat és ha úgy­sem teljesítik a beadást, valamennyiüket elszá­moltatják? Szomorúan lépek ki a tanácsháza ajtaján. Egyre csak azon gondolkodom, hogy ezt mégsem♦ hittem volna a daróci dolgozó parasztokról, ha nem saját magam győződök meg róla. De hiszem, hogy valamennyiükben feltámad a jóérzés, s rö­videsen pótolni fogják mulasztásukat, hiszen erre minden lehetőségük megvan. Arra fognak gondolni, hogy rajtuk kívül még sokan szeretné­nek már a télre kényelmes, új családiházba be­költözni, állami kölcsönből építkezni és ugyan­úgy, mint ők, jól élni. Valamennyien rá fognak ébredni, hogy jó tett helyébe jóval illik fizetni. ROZSA J.-NE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom