Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-24 / 226. szám

* ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1954. »cptember 2*. HÍREK A JEGYZÉSRŐL i’ Ä Borsodvidéki Gépgyár dolgozói már a kora reggeli órákban meg­kezdték az ötödik 'békekölcsön jegy­zését. Elsőnek — déli tizenkét órára a villanyszerelő üzem jelentette: vala­mennyi műszakon lévő dolgozó jegy­zett már. Dobos II. János géplakatos és Kállai István géplakatos brigádja piár 10 órára befejezte a jegyzést. A többi üzem sem maradt el. A lakatosok közül Hovenyák János 800 forintot, Hornyák János ugyancsak r.yolcszáz forintot jegyzett. Komis József, az asztalosműhely dolgozója 650 forint kölcsönt ajánlott fel. * A tiszapalkonyai dolgozók egy- emberként jegyezték forintjaikat a maguk hasznára, a haza javára. A 31/2-es Építőipari Vállalat párttit. kára, Németh István kommunistá­hoz méltóan mutatott példát dolgo­zótársainak. 15 gyermeke van, még­is 1400 forintot ajánlott fel a béke. kölcsönre. Szenes János betonozó brigádjá­nak tagjai egységesen 500—500 forin­tot jegyeztek. A 29/5-ös vállalat lóápolója, Bái Imre, akinek 8 gyermeke van, 400 ferint kölcsönt vállalt. Kárai Béla kőműves, akinek keresete 1300 fo­rint, először 600 forintot írt, később még 400 forintot jegyzett. — Nem akarom. hogy megelőzzenek — mondotta. * A műszak megkezdése előtt fél hat órakor lelkes hangulatban megkez­dődött üzemünkben a kölcsönjegyzés. Tél hétre valamennyi dolgozó jegy­zett. Legjobban kitűntek: Krabók István gyárvezető, Makranci István­ná, Firáczky Gáborné, Lakatos Já­nos, Firáczky Gábor, Krabák József, Osváth Lajos, Brósz Ferenc, Ma- rucska János és Bodolai Dániel. Bató Mária Miskolci Téglagyár. Az edelényi szénbányánál Urbán András bányász ezerhétszáz forint békekölcsönt jegyzett. Várnai Ró­bert nyugdíjas, aki eddig 220 forint nyugdíjból élt s most a nyugdíját felemelték, 309 forint békekölcsönt jegyzett. A dolgozó parasztok közül K. Tóth János és D. Drótos János három—háromszáz forint békeköl­csönt ajánlott fel. A járási tanács 113 dolgozója 61 ezer 550 forintot jegyzett. * Radics Barnáné, a putnoki szén­bányák gépkezelője jó népnevelő munkával segíti az 5. békekölcsön sikerét. A röpgyülésen lelkes hozzá­szólásával buzdította társait a jegy­zésre. Tettekben is példát mutat. Három gyermeke van, mégis 1000 forintot vállalt az 5. békekölcsön­ből. * A miskolci Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalatnál a dol­gozók zöme már a kora reggeli órák­ban lejegyezte a kölcsönt. Délelőtt 10 órakor 119 dolgozó közül 112-en i7 ezer 690 forintot jegyeztek. — Szívesen, örömmel jegyzek — mondotta Vaskó Róla, a vállalat egyik dolgozója. — Tudom, hogy jó helyre adom pénzem. Fizetésem felét, 150 fo­rintot vállaltam. Tudom, hogy több­szörösen részesülök abból, amire álla­munk fordítja ezt az összeget. Még nyerhetek is. Most a Negyedik Béke­kölcsön első húzásánál 50 forintos kötvényemmel 5000 forintot nyertem. Nemcsak pénzemmel, de jó munkám­mal is akarom segíteni a béke ügyét, az új szakasz politikájának megvaló­sítását. * A baktakéki gépállomás kommu­nistái elhatározták, hogy a kölcsön­jegyzés ideie alatt békeműszakot tartanak. Példamutatásuk és felvi­lágosító munkájuk nyomán az. egész kollektíva vállalta, hogv a kölcsönjegyzésben való helytállás mellett november 7-re teljesítik évi tervüket. «»»■' —--------­Jól gazdálkodnak a hefcei termelőszövetkezetek Hcjcén az Október 31 és az Alkotmány termelőszövetkezetek tagjai jól gazdálkodtak ebben az évben. A kedvezőtlen időjárás ellenére szép termést takarítottak be. A munka helyes megszervezésének eredménye­ként idejében elvégezték a cseplést, s munkaegység előlegbe kiosztották a gabona egyrészét. Az Alkotmány termelőszövetkezetben Koeik Lajos 24 mázsa. Hável Vilmos 17 mázsa 64 kilót, László János pedig 17 má­zsa 12 kiló terményt vitt haza előlegben. Úgy számolnak a termelő- szövetkezet tagjai, hogy társzámadáskor 8 kiló búzát kapnak egy-egy munkaegységre. A termelőszövetkezet eredményeit elősegítette, hogy a fáji erdőgaz­dasági üzemegység és a miskolci £8/1. építőipari vállalat dolgozói gépko­csival és szekérrel,. nagy segítséget nyújtottak a hordásban. De szor­galmasan dolgoztak az Alkotmány és az Október 31. termelőszövetkezet tagjai is, akik éjt-napot eggyé tettek a termény betakarításakor. Most ugyanilyen lendülettel fáradoznak a jövőévi bő termés megalapozásán. Hz Országos Földmüvesszövetkezeti Tanács cs a S2ÜV0SZ igazgatóságának együttes felhívása a fötdiTiívesszövetkezeleknek a Hazafias HégMhan való részvételére Az Országos Földiművesszövetke- zeti Tanács és a SZÖVOSZ igazga­tósága a földművesszövetkezetek másfélmilliós tagsága nevében öröm­mel üdvözli a Hazafias Népfront előkészítő bizottságának felhívását, amelyben politikai, társadalmi, gaz­dasági és tömegszervezetek között a Hazafias Népfront bizottságok megalakításában és munkájában a földművesszövetkezetek számára is megtisztelő szerepet biztosít. Az Országos Földművesszövetke­zeti Tanács és a SZÖVOSZ igazga­tósága helyesli és magáévá teszi a Hazafias Népfront célkitűzéseit és felhívja a földművesszövetkezeteket, mint a dolgozó parasztság legszéle­sebb tömegeinek gazdasági jellegű szervezeteit, hogy minden erejükkel támogassák a népi-nemzeti össze­fogás politikáját, azokat a nagysze­rű célkitűzéseket, amelyeket a szo­cializmus építésében az új szakasz feladatainak megvalósítása, a nép jólétének fokozása, a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében zászlajára tűzött. Felhívja ezért az Orszá­gos Földművesszövetkezeti Ta­nács és a SZÖVOSZ igaz­gatósága a földművesszövetkezetek tagságát, vezetőit és dolgozóit, a szövetkezetek irányító szerveit, hogy a falu gazdasági, politikai és társa­dalmi életéhez fűződő sokoldalú, közvetlen kapcsolataik révén szer­vezetten, tevékenyen vegyenek részt a helyi népfront bizottságok meg­alakításában és az egész szövetke­zeti tagság, a széles népi tömegek bevonásával járuljanak hozzá a Ha­zafias Népfront munkájához, célki­tűzéseinek megvalósításához. A földművesszövetkezetek közre­működése a Hazafias Népfront- --------- '—»»91» »in mozgalomban akkor lesz a legered-» ményesebb, ha a falu és a város közti áruforgalmi kapcsolat növelő-* sében végzett gazdasági tevékenye ségük mellett a falusi dolgozók szé-* les tömegeit az eddiginél fokozol-* tabban bevonják a szövetkezet munkájába és irányításába, tömeg-« kapcsolataikat kiszélesítik, a Haza-« fias Népfront jelentőségét széles körben tudatosítják és ezúton is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szövete kezeti tagság, a falusi dolgozók leg-« szélesebb tömegei tevékenyen részt vegyenek a Hazafias Népfront-moz-« galomban. ORSZÁGOS FÖLDMŰVES-* SZÖVETKEZETI TANÁCS ELNÖKE SZÖVOSZ IGAZGATÓSÁ­GÁNAK ELNÖKHELYETTESE H munKaeröiránvitó iradáb működésének első tapasztalatai A munka erőirányító irodák munká­járól Hidas Ferenc, a Munkaerőtarta lékok Hivatalának elnöklielycítese az alábbi nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A munkaerőirányító irodákat azért szerveztük, hogy elősegítsük a munkát kereső dolgozók elhelyezését, do nem utolsósorban azért is, hogy a népgazdaság minél gyorsabban hozzá­juthasson a számára oly szükséges munkaerőhöz. Népgazdaságunkban munkaerőhiány van, amely egyes területeken egészen komoly méretű. A munkaerőirányitó irodák Buda­pesten és vidéken nyilvántartják az ipar és a mezőgazdaság munkaerőigc nyelt és működésük első napjai után az n tapasztalat, hogy az igen széles, körű igénylést távolról sem tudják kielégíteni, mert a jelentkezők száma jelentősen kisebb a betöltésre váró munkahelyeknél. Viszont örömmel állapíthatjuk meg, hogy a munkára jelentkezők döntő többsége elfogadta az irodák által felajánlott munkahelyeket és így gyor. san munkához jutottak. Sok panaszra adott okot azonban az. hogy üzemeink nem megfelelő gonddal szervezték meg a hozzájak irányítottak fogad­tatását. Több esetben előfordult, hogy be sem engedték őket az üzembe, egy­szerűen azért, mert a portás nem tudott érkezésükről. — A munkaerőt igénylő vállalatok egyik fontos feladata az is, hogy az irodáknak jelentsék, ha időközben, esetleg betöltötték a bejelentett mun­kahelyet. Ez is azért szükséges, hogy az irodák a mnnkára jelentkező dol­gozókat ne küldjék feleslegesen az Ilyen helyekre. — A Munkaerőtartalékok Hivatala kéri a gyárak és az üzemek vezetőit, hogy az eddiginél nagyobb gonddal és felelősséggel foglalkozzanak a kér­désekkel. No tegyük ki a munkát ke­resőket hiábavaló küldözgetéseknek. (MTI) Newyork (TASZSZ). Szeptember 24-én a Queen Mary fedélzetén Newyorkba érkezett a Szovjetuniónak, az Ukrán SZSZK-nak és a Bjelorusz SZSZK- nak a? ENSZ-közgyűlés kilencedik ülésszakán résztvevő küldöttsége. A Szovjetunió küldöttségét A. J. Visinszkij, a Szovjetúnió külügy­miniszterhelyettese, a Szovjetúnió állandó ENSZ-beli képviselője ve­zeti. A. J. Visinszkij már korábban Peking (Új Kína) A Tribuna című ausztráAi lap szeptember 15-i vezércikkébcSr rámu­tat arra a nemzetközileg régóta elis­mert tényre, hogy Tajvan Kína egyik része és hogy az amerikai kormány­nak el kell hagynia Tajvant, vala­mint a kínai partvidék más szigeteit és meg kell szüntetnie Csang Kaj-Sek gengsztereinek támogatósát. A Guardian szeptember 16-i számá­ban felhívja az ausztráliaiakat- köve­teljék, hogy az amerikai kormány ké­sedelem nélkül vonja ki fegyveres érőit Tajvanról. „Az ausztráliai kormány számára is Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiváló munkája elismeréséül ^ „Szó-* cialista munkáért érdemérem" ki-t tüntetést adományozta többek között Gácsi Ferencnek, a Lenin Kohászati Művek DISZ-bizottsága titkárának, (MTI) Hew-Ysrfcba érkezett a Sznv'euiniónak, az Ukrán SZSZK»nak és a Blelorusz SZSZK-nak az ENSZ közgyűlés 'Kilencedik ülésszakán résztvevő küldöttsége Az ausztráliai lapok megbélyegzik Tajvan amerikai megszállását Newyorkba érkezett. Az Ukrán SZSZK küldöttségének vezetője L. F. Palamarcsuk, az Ukrán SZSZK külügyminisztere, a Bjelorusz SZSZK küldöttségének vezetője K, V. Kiszelev, Bjelorusz SZSZK kül­ügyminisztere. A küldöttségeket G. N. Zarubin, a Szovjetunió amerikai nagykövete és a Szovjetúnió ENSZ-beli képvisele- tének munkatársai fogadták. (MTI) legfőbb ideje, hogy véget' vessen Kí­nához vahi mai lehetetlen viszonyá­nak. Haladéktalanul lépéseket kelt tennie, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítsen a Kínai Népköztársasággal“ — teszi hozzá a lap. (MTI) Kútgyűrű. betonkád, betonvályú, betonfödém-gerenda minden mennyiségben, a lakosság ré­szére szabadon beszerezhető a Tüzép Vállalat, Miskolc, József Attila u. 49. sz. alatti telepének utalványa alapján. *4f04MMMHI4Hf4f4(4f4f4f4Mt4f4f4(4(4f4f4f*4í4fd(4f4f<f4f4é*4f4Hf4tdf4f4Hf4Hí4HfdNMf'44M4f4f4MÍ44f4[4i W4f*Hf€4f4fdí4(1l41l4t4f4l4f'1l+444í4í44MÍ4í4f4HÍ£44!4í44í44á€*4í4l'tí&4'-6 4W4WWWW Nyíltan-Őszintén jvwwvwwv) n/mvmwwvi MSJWirtwiM n/wvvvvvwvwvvwuwt ívd , r.tv mrvvvvwv« öc'j'/wi'j 'P e-gnap jelent meg a Magyar 1 Népköztársaság Miniszterta­nácsának felhívása az V. Békeköl­csön jegyzésére: -«Magyar dolgozók! Munkások! Parasztok! Értelmisé­giek! A haza felemelkedése, a nép jóléte további emelése érdekében fordulunk Hozzátok. A haza javára, a maga hasznára jegyezzen minden­ki békekölcsönt!«» Mindössze egy nap telt el azóta. S a magyar dolgozó nép egyember- ként mozdult meg a felhívás szavá­ra, hogy hazafias kötelességének be­csülettel eleget, tegyen. Lelkesen je­gyeznek a munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek, mert minden becsületes hazafi a maga ügyének érzi az V. Békekölcsön jegyzését és ki akarja vermi részét népünk nö­vekvő jólétének megvalósításából. A felszabadulás óta elért hatal­mas eredményeinket egész népünk áldozatos, jó munkájának köszön­hetjük. De hozzájárult eredmé- nveink eléréséhez az az összeg is, mélyet dolgozó népünk az állam­id ölesönök jegyzésével bocsátott r kormány rendelkezésére. S most úi- h it jegyeznek a dolgozók, mert tud­ják, hogy az V. Békekölcsön 1100 millió forintos összegét kormányunk fz egész dolgozó nép érdekéber használja fel, hogy a mezőgazdaság íeilődése nagyobb lendületet ve­gyen, hogy több hús, tej, vaj jusson a dolgozók asztalára, a közszükség­leti cikkek bőséges termelése gyor­sabban emelje valamennyi dolgozó életszínvonalát. Radics Barnáné, a putnoki bánya egyik gépkezelője, háromgyermekes anya, 1000 forintot jegyzett. Tisza- palkonyán a 31/2. építőipari válla­lat párttitkára, Németh István elv­társ. aki 15 gyermek édesapja, 1400 forintot írt az ívre. A Borsodvidéki Gépgyárban a villanyszerelő üzem munkásai csütörtökön 12 órakor büszkén jelentették: valamennyien eleget tettünk hazafias kötelessé­günknek. Illés Gábor, a nagyrozvá- gyi Ady termelőszövetkezet tagja 1000 forintot jegyzett. Egy újság négy oldala kevésnek bizonyulna arra, hogy felsoroljuk minden példamutató, becsületes ma­gyar ember nevét, akik a felhívás után azonnal jegyezték forintjaikat a további békés építésre, a haza megerősödésére. IV emcsak nagyszerű eredmé­1 nyékről, a dolgozók hazafisá- gának, békeakaratának lelkes kifeje­zéséről érkeznek azonban jelenté­sek. Egyes helyeken az ellenség — kihasználva az ottani politikai fel- világosító munka hiányosságait, né­melyik népnevelő bátortalanságát — akadályozni akarja a kölcsönjegyzés sikerét. Népnevelőinken a sor, hogy har­cos. támadó ágitócióval, nyilt, őszin­te beszéddel mondatról-mondatra, betűről-betűre visszaverjék, szét­zúzzák az ellenség hazug állításait. Az edelényi járás egyik bánya­üzemében bizonyos elemei: olyan hangulatot akartak kelteni, hogy ■«minek most újból ez a kölcsön­jegyzés, hát már soha nem lesz vé­ge?» Néhány — politikailag még nem eléggé tanult — bányász nem tudott erre mit válaszolni. Mikor felkereste a bányát az edelényi járási pártbizottság egyik tagja, fel­tették neki a «kényes» kérdést. Igen rövid, egyszerű választ adott: «Hát azt miért nem kérdezik, hogy lesz-e hűségjutalom minden esztendőben?» S ezzel a válasszal jókora pofon csattant el az ellenség alattomos képén. Vissza is húzta körmeit, ne­hogy a következő pillanatban úgy rátapossanak, hogy keze is ottma­radjon. — Van-e, lesz-e miből fizetni a jegyzett összeget? — kezdte más he­lyen az aknamunkát az ellenség. Súlyos hiba, hogy az ózdi járásban még az egyik alapszervezeti titkár elvtárs is tehetetlenül állott szem­ben ezzel, sőt bizonyos mértékig be­folyása alá is került. Kijelentette: «Bizony nehéz dolgunk lesz, nem olyan könnyű most a jegyzésről be­szélni. Vannak olyan dolgozók, akik morognak, hogy hiába van meg a pénzük a házépítésre, nem tudnak építőanyagot kapni.» Lehet, hogy ennek olvastán most sokan elmosolyodnak, s egész biz­tosan azt is hozzáteszik magukban: hát bizony nem lehet nehéz bebizo­nyítani azoknak, hogy jobban él­nek. mint tiz évvel ezelőtt, akik 20 —25 ezer forintot összegvüjtögettek a családi ház építésére. De ugyan­így mindenütt az illető család éle­tének, fejlődésének örvendetes ese­ményeivel, tényeivel be tudják bi­zonyítani a népnevelők, hogy — van miből jegyezni. Nézzünk egy jellemző falusi példát. A vádnál községi tanácselnök azt kezdte fej­tegetni, hogy «nehéz lesz a jegyzés a dolgozó parasztok között. mert nincs pénzük...» És mi történt? A szomszéd községbe vagontétel­ben zománcozott asztali tűzhely ér­kezett. Órák alatt elkapkodták és a vásárlók között ott voltak a vad- naiak is ... Most tegye mindenki szivére a kezét, de a vadnai tanács­elnök is: hát nehéz itt bebizonyíta­ni, hogy van pénz, van miiből je­gyezni, fizetni? T űnius óta egymillió hatszáz­" ezer dolgozót érintő béreme­lést hajtottunk végre. Ez idő alatt mintegy 1.5 milliárd forintot fordí­tottunk béremelésre. 1954 első felé­ben a bérből és fizetésből élőknél 15.8 százalékkal magasabbak a bé­rek, mint 1953 első felében. Újból rendeztük, felemeltük most a nyug­díjakat. A több mint kétmilliárd forintot kitevő évi bérfizetés- és nyugdíjemelések végrehajtása köz­ben a fogyasztási cikkek árai 83 százalékkal csökkentek. (Gondolkoz­zunk csak el rajta: évi 2 milliárd forint a bérek, fizetések, nyugdíjak emelésére és most 1.1 milliárd fo­rint kölcsön jegyzését kéri a kor­mány.) Ezek országos adatok, soroljunk csak mutatóba a sok közül néhány számadatot Borsod megye árufor­galmának alakulásáról. Míg 1951- ben megyénkben 54.870 darab férfi­öltönyt vásároltak, addig 1954-ben ez a szám 80 ezerre emelkedett. 1952-ben egymillió, 1953-ban 900 ezer. ezévben 1 millió 600 ezer mé­ter kartont adtak el megyénk bolt­jaiban. A sörfogyasztás így alakult 1951-től: 21 ezer, 36 ezer, 45 ezer, 50 ezer hektoliter. Ugyanígy idézhet­nénk a számadatokat a selyemha­risnyánál, gyapjúszöveteknél, édes­ségeknél, stb. Mind fényes bizony!-, tékát, hogy az életszínvonal emelé­sében. a lakosság szükségleteinek kielégítésében jelentős eredménye­ket értünk el a párt tavaly júniusi határozata, a kormányprogram óta. «Nálunk nehéz a népnevelő mun­ka, nincs mivel agitálni» — mon­dogatják itt-ott. És ha csak egy ne­gyedórácskát elbeszélgetünk a dol­gozókkal, kiderül, hogy az üzem «csak» néhány új darut kapott, meg egyéb új gépeket, meg úi kemencét ős hogy ezek igen megkönnyítik a munkát. «Na meg, igaz, van új böl­csődénk is ... Ez és ez a dolgozó most vett rádiót... A másik bútort vásárolt... Amaz meg motorkerék­párt ...» Egyszóval a beszélgetés végére mindig kiderül, hogy bőven van mivel agitálni. Az a hiba, hogy az utóbbi időben elég sokan nem látják a fától az er­dőt. Bizony, sokszor találkozunk eredményeink lekicsinylésével. Az új bérházakról, a fürdőszobás új la« kasról sokkal, de sokkal kevesebb szó esik, mint arról, hogy az új há­zak előtt még nincs járda. A Mis-1 kolcon 36 millió forint költséggel épített villamos kettősvágányról már nem beszélnek, arról sem, hogy míg 1944-ben csak 24 villamoskocsi volt Miskolcon, ma pedig már 88 van s hogy ma már autóbusz-közlekedése is van a városnak, — annál többet szidják a közlekedés fogyatékossá-* gait. Helyes, ha a dolgozók szóváte- szik, szidják az itt is említett — és a többi — hiányosságot, ha: helye­sen szidják. Ha úgy dolgoznak, úgy vigyáznak a nép vagyonára és most úgy veszik ki részüket a kölcsön-- jegyzésből, hogy mielőbb megszün­tessük a hiányosságokat, mind job­ban kulturáltabban, boldogabban él­jünk. \7 an más „kényes" kérdés is, * mely előtt megtorpannak egyes népnevelők. Sok szó esik ma a racionalizálásról. S újból jelentkezik az a tény. hogy ha mi hallgatunk, nem beszélünk erről nyíltan, őszin-* tén, — annál inkább beszél az el-* lenség. Eltorzítja ezt a kérdést is, füledbe súg a racionalizálásról sok mindent. Munkanélküliségről beszél, rémhíreket terjeszt. Ijesztgeti az alapjában véve becsületes, de fel nem világosított embereket. Nos hát. mi a helyzet e téren? Államapparátusunk és gazdásági apparátusunk felduzzadt, sokkal na­gyobb. mint amekkorára szükség van. A túlméretezett állrmi és gaz­dasági apparátus rengeteg pénzt emészt fel. növeli a bürokratizmust, gátolja a termelést. A dolgozók az üzemekben, falvakban szovátették, hogy indokolatlannak látják, felesle­gesnek tartják a rengeteg adminisz­trációt. A minisztériumok, gyárak túltengő adminisztrációs létszáma fékezi előrehaladásunkat. A minisz­tertanács ezért elrendelte az állami és gazdasági munkát bénító büro­kratikus jelenségek felszámolását, a munka lényeges egyszerűsítését. A racionalizálás ezért bizonyos lét­számcsökkentést jelent. Mindez a dolgozó nép érdekében történik. A hivatalokból elbocsátásra kerülő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom