Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-01 / 206. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁL Szerda, 1954. szeptember 1. Legmélyebb íelbáborodásunkat fejezzük ki az Amerikai K ommunisla Párt betiltása miatt A DIIY3ÁVAG Gépgyár dolgozóinak távirata az Amerikai Egyesült Államok Elnökéhez: «Mi, DIMÁVAG Gépgyár dolgozói legmélyebb felháborodásunkat fejezzük ki az Amerikai Kommunista Párt betiltása miatt, mert ez az amerikai nép szabadságjogainak teljes elvesztését vonja maga után. Amerikai burzsoá vezetők ezzel a ténykedésükkel meg akarják felemlí­teni a demokratikus érzelmű választókat, fokozzák a dolgozó tömegek­kel szemben a terrort és a kizsák niányolást, amely veszélyezteti a vi­lág békéjét is. Önök azt hirdetik, hogy országukban szabadság, függetlenség, bé­ke és jólét van, ugyanakkor a Kommunista Párt betiltására terrertür- vényt vezettek be, amely lehetőség et nv,,jt n szólás-, sajtó és szervez- kedesi szabadság hitleri módszerekjíe( történő megsemmisítésére és a dolgozók jogainak sárbatíprására. H„ríhv és Hitleréit is hoztak törvényi a kommunista, pártok betiltására, a fasizmus bevezetésére, a dolgozók kizsákmányolására, a történelem azonban megmutatta, hogy elbuknak, akik » népek szabadságára törnek. Amerika vezető körei a hábovlj fejé igyekeznek sodorni a világot c- salát hazáiukban a fasizmus száljáscsinálóivá válnak. Ebből a sza­badság- és békeellenes lépésből a viijj^ összes békeszerető népe lálhatia. hegy a Wall Street hogyan akarja megvédeni a civilizációt. A világ dolgozói élesen emlékezetükbe vésték, milyen sorsot szánt nekik a fa­sizmus barbarizmusa, s mivé lesz az az ország, amelynek vezetői kiszol­gáltatják nénüket o fasizmusnak. Mi, DIMAVAG Géngyár dolgozói eredményeink továhbfokozásá- v»l fejezzük ki szolidaritásunkat ez emberi haladásért, függetlenség­ért. a béke ilgvéért harcoló Amerikai Kommunista Párt mellett, amely a béke, szabadság, demokrácia és nemzeti függetlenség zászlaja alatt harcol a demokratikus vívmányok védelméért finnen ezért erélyesen tiltakozunk és köycteljük az alkotmány- és népellenes törvény hatály­talanítását. a nárt vezetőinek szabadonbocsátását. n nárt legalitásban va'ó működésének engedélyezését, hogy tovább folytathassák harcukat a demokráciáért, a nép jólétéért, a világbéke megőrzéséért. DIMAVAG GÉPGYÁR DOLGOZÖI» LEVELEINK NYOMÁBAN Kitűnt eev út? „Most nem csekélyebb dologról írok, mint a Lórántffy utcai lakók egészségéről. Habár gyéren lakott terület, de minden embernek kötés lessége (ha lehet) egészségét védeni. Ebben az utcában ez viszont lehetet­len. A nagy forgalom következté­ben az út teljesen tönkrement. Az útnak nincs gazdája, valamilyen semleges zóna vált belőle. Az egyik szerv a másikra hárítja az útjaví­tás «jogát» és mi nyeljük a tömén­telen port.'“ Ezt a néhány sort Tamási Jánosné hozzánk küldött leveléből idéztük és hogy mennyire igaza van, bizonyít­ja a következő eset: A levelet augusztus 9-én elküld­tük — mint legilletékesebbhez — a kerületi tanácshoz. Nemcsak azért, mert a tanács a kerület gazdája, ha­nem azért is, mert tudnia kell, hogy az út hova, kihez tartozik. Ugylát- szik még is tévedtünk, mert augusz­tus 26-ón, a közlekedés- és posta­ügyi minisztérium miskolci közúti kirendeltség válaszának másolatát, a városi tanács panaszirodájától kap­tuk meg amely szerint „a kirendelt­Az Egyesült Államokban jogerős­sé vált az Egyesült Államok Kom­munista Pártja betiltásáróLszóló tör­vényjavaslat. A törvényjavaslat el­fogadását féktelen kommunistaelle­nes uszítás kísérte. A hét folyamán amikor mind a szenátusban, mind a képviselőházban folyt a törvényja­vaslat vitája, a kongresszus tagjai, gazdáik az amerikai monopóliumok tulajdonosainak akaratát teljesítve, majd kibújtak bőrükből, úgy igye­keztek egymást túlszárnyalni az uszításban, amely mindaz ellen irá­nyult. ami az országban haladó, élenjáró. Demokraták és köztársasá­giak egymást túllicitálva, módosítá­sokat és kiegészítéseket javasoltak a reakciós törvénytervezethez. egy­mással vetélkedtek az amerikai nép polgárjogai egy részének eltiprásá- ban. A törvénytervezet vitája folya­mán sutbadobták a legelemibb par­lamenti ügyrendi szabályokat is. Az amerikai törvényhozók annyi­ra siettek e reakciós törvénytervezet elfogadásával, hogv amikor a kép­viselőház összeült a kommunista párt betiltásáról szóló törvényterve­zet első változatának megvitatására, a képviselők még n törvénytervezet szövegét sem kapták kézhez." A tör­vénytervezet végső változatát augusz­tus 19-én, minden megvitatás nél­kül bocsátották szavazásra a képvi­selőházban és ugyanilyen hisztéri­kus. lázas kapkodással fogadták el a törvényjavaslatot az Egyesült Ál­lamok szenátusában is. Az amerikai kongresszus e leg­újabb «törvényhozási aktusa» való­ban megdönti a törvénytelenség és az önkény minden eddigi rekord­ját. Ezt kénytelenek elismerni még egyes kongresszusi tagok is. «Országunk története folyamán — mondta Kefauver szenátor — eddig még soha senkit sem helyeztek tör­vényen kívül politikai meggyőződé­séért ...» Cellar, a képviselőház egyik tagja a törvényjavaslat elfo­gadásával kapcsolatos hisztériás lég­kört jellemezve, azt mondta, hogy ez a légkör «a rendőrállam psziho- lógiáját» tükrözi. «Ha a hatalmon lévő párt betilthatja a kommunista ség előtt e néven úthálózatba vett út nem ismeretes." A továbbiakban megírták, hogy Ujdiósgyőrben há­rom útvonal tartozik az állami út­hálózatba. Amennyiben az említett utca azonos az újdiósgyőri—bükk- szentkereszti úttal, akkor a porta­lanítást csak locsolással lehet meg­oldani. ami városi feladat. Miután a városi tanács panasziro­dája minden kommentár nélkül to­vábbította címünkre a választ, fel kell tételeznünk, hogy egyetért az írottakkal és úgy gondolja, nincs itt már semmi teendő. Nem tudják az út kihez tartozik, kész, el van in­tézve. A Lórántffy utcai lakosok pe­dig nyeljék tovább a port. A lakók véleménye — és tegyük hozzá a mi véleményünk is — azonban más. Van még egy pár szerv megyénkben, ahol útjavítással, útépítéssel fog­lalkoznak, ezenkívül van a tanács­nak közlekedési osztálya is, próbál­janak érdeklődni, hátha valahol mégis tudnak az út létezéséről és gondoskodnak karbantartásáról is. (Gémesné) A francia képviselők a Marseillaise eténeklésével köszöntötték az EVK elvetését Paris (MTI) Amidőn a francia nemzetgyű­lés hétfő esti drámai ülésén a zsúfolásig megtelt ülésteremben Le Troquer elnök bejelentette a szavazás eredményét, amely sze­rint a nemzetgyűlés 310 szava­zattal 204 ellenében megszavaz­ta a „vita előtti halasztó hatá­rozatot“ és ezzel visszautasította az EVK ratifikálásáról s^óló törvényjavaslatot, az EVK-t el­lenző képviselők hatalmas taps­viharba törtek ki, majd eléne­kelték a francia nép nemzeti himnuszát' a Marseillaise-t- Az MRP képviselők és az EVK más lifvei lehetetlen dühükben el­kezdték padjaikat csapkodni. A Marseillaise szárnyaló hangjai azonban elnyomták az MRP kép­viselők okozta lármát, kommu­nisták és szocialisták, radikáli­sok, függetlenek és volt gaplle- isták, mindazok a képviselők, akik nemet mondtak az EVK-ra, egy szívvel-lóiekkel harsogták a francia nép diadalmas himnu­szát. Velük együtt énekelt Men- des-France és a kormány többi tagjai is. Az MRP képviselők és tár­saik egymásután kullogtak ki az ülésteremből: a diadalmas erő­vel feltörő Marseillaise kiker­gette őket. Kisvártatva azonban ismét visszatértek, élükön Paul Reynaud-val és Georges Bidault- val, (Bidault ez alkalommal mutatkozott első ízben a ratifi­kációs vita megkezdése óta). Paul Reynaud a szónoki emel­vényre lépett és a képviselők tiltakozása ellenére beszélni akart. Többször is nekikezdett beszédének, de szavait mindun­talan elnyomta a képviselők til­takozása. Végül is, nagy zaj kö­zepette jelentette ki: „első ízben történt meg a francia parlament történetében, hogy egy szerző­dést elutasítottak anélkül, hogy annak szerzője és aláírója szót emelhetett volna védelmében. (Paul Reynaud azonban megfe­ledkezett arról, hogy épp az EVK híveinek a vita elhalasztá­sára irányuló mesterkedése vál­totta ki az Aumeran-féle indít­vány beterjesztését.) Ezután viharos jelenetre ke­rült sor- amelynek során Dubois szocialista képviselő, aki az EVK híve, csaknem ölrement egy volt gaulleista képviselővel, úgyhogy a teremőrségnek kellett közbe­lépni. Végül újból felhangzott a teremben a Marseillaise és az ülést berekesztették. (MTI) A párisi szavazás első nyugati visszhangja Eisenhower elnök a „Európai védelmi közösség'1 elvetését Dulles külügyminiszterrel folytatott tanács­kozása közben tudta meg. James Ha- gerty, a fehérház sajtótitkára meg­szakította az elnök és a külügymi­niszter tanácskozását és tudatta ve­lük a párisi hirt. Eisenhower elnök kijelentette: „Az európai védelmi közösségnek a fran­cia nemzetgyűlésben történt elveté­se hatalmas kudarc a nemzetközi kommunizmus elleni harcban. Az elnök hozzáfűzte: „Kudarcot szenvedtünk, de nem kell elcsüg­gednünk. Az Egyesült Államok so­hasem fog lemondani egy olyan do­logról, amely számára és a világ számára egyaránt jó... ‘ Mffyen legyen az új angol döntés? A „Reuter'1 beszámol arról, hogy a francia nemzetgyűlés döntésének hírét azonnal továbbították Chur­chill miniszterelnöknek és Edén kül­ügyminiszternek, akik mindketten vidéken töltik szabadságukat. Az „AFP'1 francia hírügynökség londoni jelentése beszámol a párisi döntés brit körökben keltett vissz­hangjáról. „Sem a brit kormány, sem a brit nép nem fogja soká gyászolni a pá­risi szerződést, — mondja a jelen­tés. — Churchill és Anglia állás­pontja ebben a kérdésben különbö­zik Eisenhowerétől és az Egyesült Államokétól. Az EVK elutasítása nem jelent kudarcot az angol kor­mány számára, bár tanácsolta és kétségkívül óhajtotta a szerződés ratifikációját. Nagybritanniát a to­vábbjutás szükségessége most sok­kal nehezebb helyzetbe fogja hozni, mint az Egyesült Államokat... Ang­lia most döntés előtt áll. El kell döntenie, hogy Nyugat-Németország az Atlanti Szövetség új tagja le­gyen-e, vagy pedig jobb. ha egy szükebbkörü szövetségbe lép. amely­nek Anglia Is tagja lenne és amely átmeneti megoldást jelentene az EVK és a NATO között. Az „AFP'' londoni jelentése a to­vábbiakban ezeket mondja: „A brit kormánynak tanácskozásokat kell kezdenie Franciaországgal é3 az Egyesült Államokkal, hogy > értékel­jék a francia parlament szavazásának következményeit és hogy tanács­kozzanak a végső célról: hogyan lehet megoldást találni a Nyugatné­met Köztársaság szuverénitása, va­lamint a nyugati védelemben való részvétele kérdésében. A Franciaor­szággal való előzetes tanácskozás után szó lehet négy—nyolc, vagy tizennégyhatalmi értekezlet össze­hívásáról." A londoni rádió értesülése szerint az angol kormány előreláthatólag minisztertanácson tárgyalja meg az EVK elutasítása után előállott hely­zetet. Anglia és az Egyesült Álla­mok rövidesen megkezdik tanácsko­zásaikat a bonni egyezmény életbe­léptetésének kérdéséről. Bonnban megdöbbenés és új követelések Bluecher nyugatnémet alkan- cellár a szabadságon lévő Adenauer helyett nyilatkozott az EVK elveté­séről. Bluecher kijelentette, hogy „csalódott és megdöbbent a szava­zás eredménye hallatára.'1 Az „AFP" beszámol a bonni vé­leményről. „Bonni politikai körök­ben nem jelentett meglepetést a francia nemzetgyűlés döntése, mert a brüsszeli értekezlet kudarca óta nem ringatták magukat illúziókban, az EVK esélyeit illetően, — mondja a jelentés. Bonni politikai körökben hangsúlyozzák, hogy nem Nyugat- Németországnak kell alternativ meg­oldást javasolnia. Hangsúlyozzák to­vábbá, hogy Nvugat-Németország a maga részéről az utolsó pillanatig kitartott az EVK terve mellett.'1 Az «AFP» • jelentése utal arra is, hogy bonni politikai körökben 8 pá­risi szerződés elvetése folytán «ide­jétmúltnak» tekintik a bonni .szer-1 ződés bizonyos cikkelyeit. «Bonnban úgy vélik — mondja a jelen­tés —, hogy az EVK elutasítása most már nem jelentheti egysze­rűen és simán a bonni egyezmények életbeléptetését, mert ezek szoro­san kapcsolódtak a párisi szerződés­hez és elavulttá váltak azáltal, hogy a francia parlament ezt a szerződést elvetette. Ebből azt a következtetési vonják le. hogy a német szuvereni­tást olyan alapokon kellene meg­teremteni, amelyek jobban megfe­lelnek a jelenlegi helyzetnek. Ezek­nek sz alapoknak a meghatározása a négy érdekelt állam részvételével a közeljövőben összehívandó érte­kezlet feladata lehetne.» Max Reimann nyilatkozata a „Freies Vo!h“-ban A „Freies Volk“, a német kommu nista párt központi lapja hétfőn kö­zölte Max Reimannak, a német kom­munista párt elnökének nyilatkozatát, — amelyet a lap egyik munkatársá­AZ FASISZTA ÖNKÉNY AMERIKAI EGYESÜLT AlLIMOKR IIX pártot — mondta —. úgy a hatal­mon lévő köztársasági párt betilt­hatja a demokrata pártot». Barden, a képviselőház egyik tag­ja, aki a törvénytervezet ellen sza­vazott, elmondta, hogy ez a törvény- tervezet «elvileg helytelen». «Olyan út ez — mondta —, amelyet a fa­siszták használtak volna ...» A «Chicago Daily News» című új­ság közölte, hogy a most elfogadott törvényjavaslat nyilvánvalóan meg­sérti az Egyesült Államok alkotmá­nyát. Ezt elismeri az Egyesült Álla­mok burzsoá sajtójának néhány más szerve Is. A törvény szerint mindenki, aki tagja a kommunista pártnak, az 1950. évi úgynevezett «belső bizton­ságról» szóló törvény szerint bünte­tendő. Ez a profasiszta törvény, amely a McCarran-törvény név alatt ismeretes, legelemibb állampolgári jogaiktól fosztja meg a kommunistá­kat, többek között attól, hogy olyan vállalatnál dolgozzanak, amelynek a hatóságok szerint védelmi jelentősé­ge van. Megfosztja a kommunistá­kat attól a jbgtól, hogy állami in­tézményeknél teljesítsenek szolgála­tot, hogy útlevelet kapjanak, stb. A McCarran-törvény arra kötelezi a kommunista párt tagjait és azok­nak a szervezeteknek a tagjait, amelyeket a hatóságok «kommunis­ta jellegű szervezeteknek» nyilvání­tanak, hogy vétessék magukat nyil­vántartásba az igazságügyminiszté­riumban. Aki ezt a rendőrségi kö­vetelést nem teljesíti, azt ötévi bör­tönnel és jelentős pénzbüntetéssel sújtják. A kongresszus nem érte be a McCarran-féle törvény eddigi vál­tozatával, most felújította ezt a fa­siszta törvényt, még jobban fo­kozta reakciós jellegét. Az új törvény egyik fejezete meg­torló intézkedéseket tartalmaz az amerikai szakszervezetekkel szem­ben. A fejezet szerzője Butler köz­társaságpárti szenátor, aki már ta­valy is egy szakszervezetellenes tör­vényjavaslatot terjesztett a szenátus elé. Az új törvény szakszervezetel­lenes cikkelyei feljogosítják az úgy­nevezett felforgató tevékenységet el­lenőrző hivatalt arra. hogy bármely szakszervezetet megfosszon attól a jogától, hogy tárgyalásokat folytas­son a vállalkozókkal a munkafelté­telekről, megfosztja a szakszerveze­teket attól a jogtól, hogy kollektív szerződéseket kössenek a vállalko­zókkal és számos más olyan jogtól, amelyet az amerikai munkásosztály a burzsoázia ellen folytatott sokéves kitartó harcban vívott ki. Mindeh­hez elegendő, ha a hatóságok «felis­merik», hogy valamely szakszerve­zetbe «kommunisták hatoltak be». A haladó amerikai sajtó rámutat, nem véletlen, hogy a Butler-féle törvényjavaslatot egybekapcsolták a kommunista párt betiltásáról szóló törvény javaslatával. Ez azt bizo­nyítja, hogy a kommunistaellenesség jelszava alatt tulajdonképpen had­járat folyik az amerikai szakszerve­zeti mozgalom ellen is. «A kommunistaellenes hadjárat egyik célpontja — írja a «Daily Worker» — az amerikai szakszerve­zeti mozgalom, a «kommunista va­dászat» ürügyével ez a kommunista­ellenes és szakszervezetellenes ter­vezet súlyosan korlátozza minden amerikai szakszervezet jogait... Felhatalmazza a kormányt, hogy el­lenőrizze a szakszervezetek felfogá­sát a szociális és gazdasági kérdé­sekről». Miközben 3 kongresszusban a kom­munistaellenes és szakszervezetelle­nes törvénytervezel, vitája folyt, az Egyesült Államok Kommunista Pártja nyilatkozatot adott kb ame­lyet William Foster, a párt elnöke, valamint Elisabeth Flinn és Pettis Perry, n párt országos bizottságá­nak tagjai írtak alá. A nyilatkozat az új törvényterve­zetet «törvényhozási hitlerizmus­nak» minősíti és «hatalmas lépés­nek a fasizmushoz vezető úton». — A kommunista párt — hangziU tovább a nyilatkozat — nem hagy­ja, hogy megsemmisítsék ennek az alkotmányellenes profasiszta tör­vénynek az elfogadásával. Az új fasisztajellegű törvényter­vezet elfogadása felháborodást kel­tett az Egyesült Államok legkülön­bözőbb társadalmi köreiben, mert ezek a körök úgy látják, hogy az új törvény az egész amerikai nép állampolgári jogait veszélyezteti. Az amerikai munkáspárt nyilatko­zatot adott ki, amely a kommunis­taellenes és szakszervezetellenes törvényt jellemezve, kijelenti, hogy az Egyesült Államokban hitlerista «munkafront»-tipusú álszakszerve­zetek létrehozására irányul. Baldwin, az Egyesült Államok haladó pártjának titkára Eisenho- werhez intézett táviratában tiltako­zott a reakciós törvény ellen és ki­jelentette, hogy «országunk az egész világ szemében nevetség tárgyává válik.» Hasonló követelményt támasztott Eisenhower elnökkel szemben a húsipari dolgozók chicagói gyűlése is. De olyan szervezetek is bírálják a törvényt, amelyek szemben állnak a kommunista párttal. A Polgár; Szabadságjogok Védelmének Szö­vetsége r kongresszushoz Intézett levelében kijelentette, hogy az elfo­gadott törvény «súlyos csapást mér a polgári szabadságjogokra az AR>e- rikai Egyesült Államokban». Az Egyesült Államok főiskolai hallgatóinak legnagyobb liberális politikai szervezete táviratot inté­zett Eisenhower elnökhöz s kijelen­tette. hogy «tiltakozik az olyan tör­vényhozás ellen, amely közvetlenül vagy közvetve betiltja bármely cso­port békés politikai tevékenységét.» A «Daily Worker» vezércikke hangsúlyozza, hogy a törvény nem­csak a kommunisták és az ameri­kai szakszervezeti mozgalom ellen irányul, hanem mindazok ellen az amerikaiak ellen, akiknek a néze­teik nem egyeznek McCarthy és más amerikai reakciósok nézeteivel. nak adóit Reimann a többi közöH hangsúlyozta: A szövetségi ügyészség vizsgál óbí rája letartóztatási parancsot adott ki ellenem. Dr. Adenauernek a bonni és párisi szerződésekkel kapcsolatos po­litikája egyre inkább zsákutcába ke­rül. E politika kihatásai napról-nap ra érezhetőbbé válnak, a nyugatné­met lakosság, mindenekelőtt pedig a munkásosztály szempontjából. Éppen ezért a munkáitok és alkalmazottak milliói bér- és fizetésemeléseket köve telnek. A német kommunista párt szi­lárdan a munkások és alkalmazottak mellett áll és képviseli jogos bér és fizetésiemelési követeléseiket. Ez az egyik oka. amiért letartóztatják a né­met kommunista párt funkcionáriu­sait. A nyugatnémet munkásosztálynak, népünk legnagyobb és legjobban szer­vezett osztályának — mondotta a to­vábbiakban — szilárdan össze kell fog­nia és bátor SEn)idaritá«sal k! kell vívnia igazságos bérköveteléseinek tel­jesítését. Ezzel egyidejűleg tiltakoz­nia kell demokratikus sztrájk- és szakszervezeti jogainak mindennemű csökkentése ellen. A nyugatnémet lakosság egységes és eltökélt harca demokratikus jogai­nak és szabadságának fenntartáséért, harcot jelent a bonni és párisi hábo­rús szerződésiek ellen, amelyek a leg­nagyobb szerencsétlenséget jelentik nemzetünk számára. (MTT) flz árvízkárosultak részére főivé nénzgviiités eddigi eredménye Az árvízkárosultak megsegítésére folyó pénzgyüjtés augusztus 29-én estig megyénként a következőképen alakult: Borsod-Abauj-Zemplén 3,646.314 forint. A pénzgyüjtés eredménye orszá­goson augusztus 31-én délben 54.151.970 forint. (MTI) II magyar rádió miskolci stúdiójának műsora A miskolci stúdió összeállítást kö­zöl a munka borsodi frontjáról, majd közkívánatra megismétli Völ­gyi Béla: Mesél a Szinva című ze­nés irodalmi riportját. A híreken és a humoros perceken kívül hangképeket hallhatnak a Vá­mos Ilona-gimnázium tanévnyitó ünnepélyéről, Beszél: Ruttkay György.

Next

/
Oldalképek
Tartalom