Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-18 / 195. szám

,§áa. í attguszftB^is^ wy'>' • » Összpontosítsunk minden erőt a™szénbányászat lemaradásának gyors behozására Nógrádi Sándor etvtárs felszólalása a megyei aklivaéríehealeten A megyei aktivaértekezleten a párt-végrehajtóbizottság beszá­molója után — amelyet keddi számunkban ismertettünk — több hozzászólás hangzott el. A vitában felszólalt Nógrádi Sán­dor elvtárs, aki a párt Központi Vezetőségének képviseletében vett részt az értekezleten. Tolmácsolta a Központi Veze­tőség üdvözletét, majd így foly­tatta: — Bizonyosak vagyunk abban, hogy a Borsod-Abauj-Zemplén megyei pártszervezetek, kommu­nisták megállják helyüket a be­számolóban megjelölt feladatok végrehajtásában, kijavítják a hibákat azokon a területeken, amelyeken jelenleg lemaradás mutatkozik. Felszólalásomban csupán egyetlen kérdéssel — a széntermelés kérdésével — kívá­nok foglalkozni. Ez rendkívül fontos, nemcsak a megye, ha­nem az egész népgazdaság, az egész ország további gazdasági fejlődése szempontjából. Állandó politikai felvilágosító, nevelő munkát A legutolsó jelentések szerint a megye szénbányászati trösztjei ebben az évben 120 ezer torma szénnel maradtak adósai népgaz­daságunknak. Ez a mennyiség nagyon jelentős része annak, amivel az egész ország szénbá­nyászata elmaradt termelési elő­írása mögött. Feltétlenül szüksé. ges, hogy a szénbányászat lema­radását behozzuk. Emlékeztes­sünk minden bányászdolgozót arra, milyen bajokkal kellett megküzdenünk az elmúlt télen. Világítsuk meg, hogy az áram- korlátozás mekkora kiesést idé. zett elő egy sor ipari üzem — közöttük közszükségleti cikkeket gyártó üzem — termelésében. Az életszínvonal emeléséhez megfe­lelő árualapot kell biztosítani, ez. pedig csak akkor lehetséges, ha szénbányászatunk maradékta­lanul 1;eljesíti termelési tervét. Nérposak arra van szükség, hogy minden üzem száz százalékban eleget tegyen tervének, ezenfelül biztosítani kell a lemaradás be­hozását is. Csak azok a bányász­dolgozók mondhatják el, hogy jól harcolnak az. életszinvonal fo­lyamatos emeléséért', akik meg­értik ennek nagy jelentőségét és mindent megtesznek megvalósí. tásáért. Egyetértek' azokkal az elvtár­sakkal, akik a hibák okát a párt- szervezetek, a szakszervezet, a DJSZ munkájában, a műszaki ve- zetép részéről a termelés nem megfelelő színvonalú megszerve­zésében keresik. Véleményem szerint hangsúlyozni kell azon­ban, hogy a lemaradásért nem elsősöíban a szénbányászok, vagy a műszaki vezetők felelő­sek. A hiba elsősorban abban van, hogy a mi bányász pártszer­vezeteink nem azzal foglalkoz. nak, amivel foglalkozniuk kell. Sok helyen szinte kicsavarják a műszaki vezetés kezéből a gazda­sági kérdések irányítását. Itt van a fő hiba. Persze, kényelmesebb a bányafa, a sodronykötél, csille, vagy munkaerő után szaladozni, mint óráról órára megmagyaráz­ni a bányászoknak, hogy miért annyira fontos a 480 perc leg­jobb kihasználása, miért kell többet és jobban termelni, ho­gyan függ össze a bányászok és a műszaki dolgozók jó munkája az ország egész gazdasági életé­vel és ezzel kapcsolatban az or­szág politikai és honvédelmi ere­jének további növelésével. Bányászok és műszakiak szoros összefogása Bányász pártszervezeteink zö­me az említett és hasonló gazda­sági kérdésekkel foglalkozik, együtt panaszkodik egyes gazda­sági vezetőkkel amiatt, hogy nincs elegendő munkaerő, csille, stb. ahelyett, hogy saját felada­tait látná el. Magyarázzák meg pártszervezeteink a bányák mű­szaki vezetőinek, hogy jobban kell megszervezni a munkát, hogy a műszaki vezetők jó szer­vező, tervező munkája nélkül a bányász nem tudja teljesíteni ter­vét.” Ugyanakkor magyarázzák meg a bányászoknak, hogy a mű. szaki vezetéssel a legszorosab­ban összefogva kell harcolniok azoknak a célkitűzéseknek eléré­séért, amelyeket a párt és a kor­mány a bányászok elé tűzött. Ez a feladata a bányász pártszer­vezeteknek! A műszaki vezetés­nek, az egész műszaki munkának, a széntermelési terv teljesítésé­ért folyó harcnak, mint az életnek a napfényre, olyan szüksége van a kommunistáknak állandóan fo­lyó politikai felvilágosító mun­kájára. A bányákba sok új bá­nyász került, tehát újra és újra meg kell magyarázni, hogy jó munkájuk nélkül lehetetlen elér­ni az életszínvonal emelését. Je. lentsen ez az aktivaértekezlet nagy lépést abban az irányban, hogy bányaüzemi pártszerveze­teink áttértek a politikai szervező és felvilágosító munkára és így nélkülözhetetlen támaszaivá vál­nak a műszaki vezetésnek, a bá­nyász dolgozók részéről a terv teljesítésére irányuló erőfeszíté­seknek. A műszak; vezetők feladatai a munkafegyelem megszl lárd ításában A műszaki vezetők ne tűrjék’ el a lógást, a szimulálást, táppénz- csalást, s egyéb hasonló vissza­élést az elmaradott rétegekhez tartozó dolgozók részéről. Ves­senek véget az opportunizmus­nak, a megalkuvásnak! Ebben a munkájukban a pártszervezetek támogassák a legmesszebbme- nően a műszaki vezetést. A mű­szaki vezetés érezze magát erős­nek, érezze, hogy a párt és szakszervezet mögötte áll azok­nak a rendszabályoknak fogana­tosításában, amelyekkel véget vetnek a munkafegyelemmel kap­csolatban tapasztalható tartha­tatlan állapotnak. Több helyen tartott vizsgálat megállapította, bogy a mulasz­tott munkanapok 30 százaléka szimulálásból ered, a táppénzes dolgozó nem beteg, hanem az ál­lam pénzén él. Sok helyen meg­engedhetetlenül pocsékolják a bányafát, egyes helyeken bánya­fát tüzelőnek visznek el. Tudnunk kell, hogy a bányafáért aranyat fizetünk, mert nincs annyi fe­nyőfánk, hogy valamennyi bá­nyánk szükségletét ki tudnánk elégíteni. A pazarlás megnyilvánulása az is, hogy nem használják ki megfelelően a gépeket. Vannak bányász dolgozók, akik a műszak­ból még bét, vagy hat órát sem dolgoznak. Ha a bányaüzemekben csak egy órával többet hasznosí­tanának termelésre a műszak idejéből, túl is teljesítenék a ter­vet. Szigorú rendet és fegyelmet a termelésben A pártkongresszus határozata kimondta: ideje, hogy az üzemi vezetők, a kommunisták szigorú rendet és fegyelmet teremtsenek a termelésben. A párt- és szak- szervezet, a gazdasági vezetés ilyenirányú munkája csak a lógó. sok előtt népszerűtlen, de fel­tétlenül népszerű a becsületes munkások előtt, akik ebben a me­gyében is a bányászok legalább 98 százalékát teszik ki. Bányász párt- és szakszervezeteink felada. ta, kötelessége, hogy maradékta­lanul végrehajtsák a kongresz- szusnak ezt a határozatát. Emel­lett — ahogyan elsősorban el­mondottam — a legnagyobb gon­dot kell fordítani az állandó poli­tikai felvilágosító munkára. Ha így dolgoznak bányász párt. és szakszervezeteink, egészen bizo. nyos, hogy minden bányász és műszaki dolgozó megérti a felvi­lágosító, nevelő szót és ennek eredményei jelentkeznek is. összpontosítsuk a lehető ösz- szes erőt a szénbányászat lema-. radásának gyors behozására, — ez a döntő kérdés. Ha erre moz­gósítjuk a párt erejét a járá­sokban, a bányaüzemekben, meg­oldjuk ezt a feladatot és ezzel együtt a többi problémát is. A vitában elhangzott további felszólalások ismertetésére visz. szatérünk. AHOL A TOKÉ AZ UR Vasrácsok zárják el az elítélt kommunistákat Newyorkban. -— Rabszállíto kocsi viszi a törvényszékről a börtönbe a politikai foglyokat. John Patrick amerikai állampolgárt a rendőrök elhurcolják és őrizetbe veszik, mert a haladó párt elnökének közelébe akart jutni. A marshallizált napról-napra nő Franciaországban munkanélküliség cs a drágaság. Az emberek ezrei nyo­morúságban tengetik életüket. — Ké i pünkön egy munkanélküli, aki elaludt a párisi Metró egyik padján. j NE FELEJTSD A MÚLTAT! j A ,-Magyar Jövő“ 1925 január 14-i számából: A m. kir. állami munkaközvetítő hivatal jelenítse szerint 4432 munka erőre 600 munkahely jut. Legkedve­zőtlenebb a munkapiac: 1. Debrecenben: 100 munkahelyre 1360 munkakereső jut. 2. Budapesten: 100munkahelyre 1120 munkakereső jut. 3. Miskolcon: 100 munkahelyre 830 munkakereső jut. 9 A „Magyar Jövő“ 1926 augusztus 29-i számából: A szanálás válságos helyzetbe ker­gette a miskolci üveggyárat. A gyár ninitniiiHiiiiniiiiiiiiiimiHiiiiiimmiiiiiiiiiiiniiiiuiiiiimiiiiiii ...................................................................................................................................................................................................................................................mi...........................nimm A HARACSOLO KÉKEDI BASA Kéked község az abaujszántói já­rás legészakibb részén fekszik. Szalmatetős házacskák, girbe-görbe utcák mutatják, hogy a kékediek sorsa is súlyos és szomorú volt a múltban. Egy évtized alatt azonban sok minden megváltozott Kékeden. Módos, pirostetejű házak épültek, s újjáépítették az iskolát is mint­egy 30 , ezer forintos költséggel. Államunk félmillió forintot ruhá­zott be a községben levő fürdő rendbehözására, amely már ■ évek óta romokban hevert. A fürdő kör­nyékének parkírozására újabb 32 ezer forintot kaptak. Megváltozott Kéked község la­kóinak élete. Nem kell már robo- tolniuk látástól vakulásig a hírhedt Melczer Lilla földbirtokosnak. 94 család a párt segítségével földet kapott és most magának termel, saját boldogabb jövőjét építi. Be­csülettel helytállnak az állampol­gári kötelességek teljesítésében is. Eddig minden évben elsők voltak a járásban az adófizetésben s a be­adás teljesítésében. Egy. azonban még mindig nagyon bántja a kékedi dolgozó paraszto­kat — ez pádig Négyesi Pál, a köz­ségi tanács vb. titkárának — a volt körjegyző úrnak — magatar­tása,-'básáSkodása a község felett. A volt körjegyző a tanácsválasz­tás előtt a szomszéd községben, AbaujVáron dolgozott. Áthelyezé­sekor több mint 100 elintézetlen ügyet adott át utódjának, az elve» hogy; az »akták maguktól is megérnek«. Emlegetik is miatta az abaujvári dolgozó pa­rasztok! Kinyilvánították vele szemben elégedetlenségüket akkor is, amikor a tanácsválasztásra ke­rült sor. az abaujváriak nem vá­lasztották be a tanácsba. Ismerték már abból az időből, amikor 1946- ban a kisgazdapárt főkortese volt, s nem átallotta, hogy a tisztelendő úr a templom szószékéről adako­zásra szólította fel híveit Négyesi családja számára. Szokássá vált az ajándékozás Abaujváron. Ha vala­ki azt akarta, hogy ügyét gyorsan elintézzék, akkor kosárral kellett beállítania Négyesiékhez. Kéked községben Négyesi —mint tanácstitkár — három és fél éven keresztül arra használta fel funk­cióját, hogy tovább harácsoljon. »■Az ajándékozás kötelességére« igyekezett rászoktatni a dolgozó­kat. Aki nem volt hajlandó erre, gondja volt rá, hogy megbánja az illető. Kretovics András elmondotta, hogy évek hosszú során tőle is ár­pát, búzát és más egyebeket kért, s ezekért soha nem fizetett. Né­gyesi földjét fel kellett szántani, termését be kellett takarítani és ezt mind „szívességből" kérte. Az idén tavasszal Kretovics nem tudta teljesíteni Négyesi követelé­sét; nem volt miből ajándékoznia, s ezért — ha bement a tanácshá­zára valami panasszal, vagy kérés­sel — nem intézett el neki sem­mit. Kretovics évek óta 13 hold és fi négyszögödön gazdálkodik» Boi» det nem vett. Ezévben meglepet­ten értesült arról, hogy beadási lapján 19 kataszteri hold szerepel, ezután kell beadását teljesítenie. Természetesen ebbe nem nyugo­dott bele, elment a tanácsházára, hol hosszas vita után a vb. titkár 17 holdat akart beírni. Négyesi Kovács József felsőkéke- di lakosnak is »szívességből« 150 kilogramm búzáért intézte hivata­los ügyeit Ugyanakkor a kulákság védőt talált Négyesi személyében. Rus- csák Lajosnak annakidején szét- iratta földjét, hogy ne kerüljön a kuláklistára. Ezért Ruscsák a mai napig is ingyen szántja, veti Né­gyesi földjét, vetőmagot, kenyér- nekvalót ad neki. Négyesi közel 6400 négyszögöl földet használ. Emellett kevés ideje jut a tanácstitkári teendők ellátá­sára. Félnapokat várhatnak rá a tanácson, mert addig ő senki ügyét el nem intézi, míg a maga dolgá­val nincs rendben. Négyesi nem teljesíti beadási kö­telezettségét sem. Megcsalja az ál­lamot. Csak egy holdra állapította meg magának a beadást, s azután sem teljesített semmit, csak ható­sági felszólításra adott be az el­múlt télen 50 kilogramm terményt. Az apaállatok területéből is elvett földet. Uton-útfélen kijátszotta az államot. Azt az utasítást adta például ko­mája, Filczer József abaujszántói tejkezelő útján Bodnár Istvánnak, g kékedi iejkezelönek, hogy 40. ü» tér tejet írjon be neki úgy, mintha teljesítette volna beadását. Amikor Bodnár elvtárs ezt nem volt haj­landó megtenni, behívatta magához a tanácsházára. Leszidta, felelős­ségre vonta. Bodnár elvtárs azt válaszolta, hogy nem írhat be olyan tejet, amit nem adtak be. Ennek az lett a következménye, hogy -Bodnár Istvánt leváltotta munkaköréből. Kerekes Lajos elvtárs, a helyi pártszervezet titkára és a pártve­zetőség gyakran figyelmeztette Négyesit hibáira, visszaéléseire. A vb. titkár — aki még a pártba is befurakodott — mindig »önkriti­kát« gyakorolt, de utána nem tör­tént semmi változás. Ezekért és egyéb régebbi viselt dolgaiért felelnie kell Négyesinek. De felelős a járási és a megyei ta­nács is azért, hogy Négyesi sza­badon garázdálkodhatott. Szinte érthetetlen, hogy miért tűrték Né­gyesi basáskodását, kiskirályosko- dását. És ahelyett, hogy intéz­kedtek volna leváltása felől, a megyei tanács 32 ezer forint hosz- szúlejáratú kölcsönt biztosított ne­ki kislakásépítésre. Négyesi korrupcióit jól ismerik Kéked dolgozó parasztjai, akik élesen elítélik magatartását. A kékedi pártszervezet és a járási nárt-végre-hajtóbízottság Négyesi Pált a pártból kizárta. Nem tűrünk magunk között olyat, akihez a korrupciónak még- csak az árnyéka is fér és gondos­kodunk róla, hogy a magyar köz­életet is áthassa a korrupció elleni harc — ez pártunk álláspontja. T. A, megszüntetésével 100 munkáscsalád maradna kenyér nélkül. A „Magyar Jövő" 1925 augusztus 28-i számából: Sajószentpéteren 2 dijnoki állásra 300-an, a MÁV-nál 50 dijnoki állásra 1000-en pályáztak. A „Magyar Jövő“ 1925 október 23-i számából: Maturált fiatalemberek százai ten­gődnek munka, kereset és kilátások nélkül Miskolcon. A „Magyar Jövő“ 1921 június 4-i számából: Az építőipar pangása miatt 478 épí-, tőmunkás, köztük 345 családos — ke­reset nélkül van. Szentpály polgármester kijelenti, hogy nincs módjában a városnak segí­teni, mert a pénzügyminiszter szemé­lyesen közölte vele, hogy a középít­kezések újrafelvételét nem bírná el az államháztartás. o Ä „Magyar Jövő“ 1921 május 20-1 számából: Ne velős Lajos tanfelügyelő jelentőse a nyomári, hangácsi, damaki, hegy-, megi, laki, balajti, ládbesenyői, sza­lonnái, szendrőládi, martonyi iskolák látogatásáról: Az iskolaépületek rossz karban vám nak. bedőléssel fenyegetnek: a nyo-, mári iskola kilakoltatását kéri. A „Magyar Jövő“ 1921 november 19-1 számából: Dr Katona József vármegyei főor­vos a megye területén lévő iskolák állapotáról, egészségügyi szempontból szomorú képet tár fel. Egy tanterem­ben 200—400 tanuló van összezsúfolva. A gyermekek seprik az iskolát, kút nincs. A „Magyar Jövő“ 1925 február 21-1 számából: A miskolci nyomor aránylag vete-. kedik a budapestivel. Johnson Wal­lace amerikai misszió képviseletében most Miskolcon van. Érdeklődéssel tárgyaltak a szeptemberben Budai pestre került Johnson Wallaceről, aki elmondotta, hogy a lengyelországi nyomor igen nagy. Azonban amit Budaoesten tapasztal, az szóval ki nem fejezhető. Szomorúan tapasztalta, I hogy a miskolci nyomor aránylag vetekedik a budapestivel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom