Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-13 / 164. szám

>< .& >8 '' ’• »• ^'t.i*---------------- -r-.-W ÉSZAKMAGYARORSZÁG Aratási békenap Legyesbényén... 1 Suépeh, I hangulatosak a nyári ’ I falusi vasárnapok. Sokkal hangulatosabbak, mint a vá­rosiak, mert városon hétköznap­vasárnap egyformán ío.galmasak az utcák, egyformán színesek, tarkák az öltözékek. Falun hétköznap min­denki a leggyengébb rúnáját hordja, hogy munkaközben a gaz ne tépje, a fű ne zöldítse a jót. Vasárnap azonban más. Az egyébként csendes utcák megelevenednek, tarkaruhás, pirospozsgás arcú lányok sétálnak nevetgélve, tréfálkozva. Teljes szé­lességében elfogják az utat.. A tere­ken, a liulturházak előtt ünneplőru­hás legények állnak, beszélgetnek, Incselkednek az arramenő lányok­kal. A kapuk előtti padokon pedig ünneplőruhában ülnek a szülők. Pi­hennek. Az egész heti kemény mun­ka fáradalma után jólesik a pihe­nés. Jólesik visszatekinteni a vég­zett munkára, s tervezgetni az elkö­vetkezendő hetit. Mert nyáron az­után van bőven munka. Gaz nő a kapásveleményekben, a búza érleli tömött kalászait, aratni kell, s mellé még lesni az időts mikor a legalkal­masabb. Ha felhők tornyosulnak, össze kell rántani a lekaszált takar­mányt, nehogy megázzon. Mert a munka is más itt, mint városon, az üzemekben, a hivatalokban. Ha az üzemben egyik nap csak kilencven százalékot teljesített az ember, más­nap behozhatja száztízzel. De ha ma jóidőben nem kapáltad be a kuko­ricát és másnap, harmadnap, ne­gyednap is esik az eső, nemigen lehet behozni a lemaradást. Ez már kár, a gazda, az ország kára. Hát még aratásidőben, amikor . egyik napról a másikra beérik a gabona. Bizony nem lehet mondani, hogy most pihenünk, azután egy hét múl­va majd megnyomjuk a gombot. Egy hét múlva mér csak fele szem marad a kalászokban. Ha érett a búza, vágni kell azonnal, ha a szük­ség hozza, még vasárnap is. Ezért aztán a falusi vasárnapok se egy­formák. Most f< már kilenc óra felé jár az idő, vasárnap van és olyan kihaltak a legyesbé- nyei utcák, mint a legnyáribb hét­köznapon. A tisztárasepert utak bó­logató akácai hiába lesik a Hor­nyaiéit kapuját, hiába várják, hogy kilépjen az ünneplőbe öltözött Ju­lianna. Nem jön. És nem jön Mor­vái Ilonka, Putnoki Margit, Hornya Erzsiké, Nagy Mária sem, pedig a jókedvű tsz-lányok nélkül máskor nem is vasárnap a vasárnap. De egyébként is üresek az utcák, csak itt-ott tűnik fel egy-egy kisebb fiúcska, lányka, hogy mindjárt visz- sza is húzódjon a kapuk mögé, ját­szani a Bodrival, vagy a nyikorgó taligakerékkel. S a felnőttek, a lá­nyok, a legények tán alusznak még? Talán elfáradtak tegnap az aratás­ban, a kapálásban és most jólesik a pihenés? Dehogyis alusznak, hiszen falun még vasárnap is korán ébred ki-ki, ha nem másért, hát megszokásból. De ma annál korábban ébredtek. Hatóra felé kellett volna végignézni a legyesbényei utcákon. Mozgalmas volt az, de még milyen. Férfiak, asz- szonyok, lányok, legények egymás­után léptek ki a kapukon. Ki ka­szával a vállán, ki sarlóval a kezé­ben, gereblyéket cipelve, úgy mint tegnap, vagy tegnapelőtt. A kapuk előtt megálltak egy pillanatra, meg- gusztálták az égen úszó ritkás fel­hőket, a felhők közül elő-előbukka- nó, még álmosan Vöröstekintetű na­pot, aztán megindultak a határ, az érett, hivogatóan integető gabona­táblák felé.., A falun kívül, I a dombko- ---------------------------í szorúzta ha­tárban mindenfelé villognak a ka­szák, suhogva dőlnek az érett kalá­szok. A dombhajlat felől vidám nó­taszót hoz a szél. Ott aratnak né­pes csoportban Hornya Erzsikéék, ott aratnak az I. Megyei tanácskozás tsz-tagjai. Nyolcán vágják, nyolcán szedik, nyolcán kötik a nehézfejű szöszös rozsot. Nemrégen kezdték, mert a reggeli órákban harmat ül­te még a fűszálakat. Nemrégen kezdték, nincs tán egy órája sem. de jót haladtak már — egymással ver­sengve — a keményizmú kaszások. Elől Kocsis József, megelőzve vagy ha-minc méterre! a löhhinket. Nem fiatalember, de munkáját megiri­gyelhetik a fiatalok. Igaz, hogy a másik csoportban arató DISZ-brigád js ugyancsak kitesz magáért, s amel­lett még nótáznak. Bató János, Hornya János, meg az idős Hornya József — mert ő is a DlSZ-brigád- ban arat — nekiereszti a kaszaélt a gabonának, mégpedig olyan gyors egymásutánban, hogy a lányok csak nagy izzadtan tudnak lépést tartani. De vágja ám a rendet a két párttit- kár is. Mezei elvtárs a tsz párttit­kára, meg Földi Imre elvtárs köz­ségi párttitkár szorongatja az előt- tüichaladókat. — Gyorsabban, gyor­sabban mondják itt is, ott is -™ vagy ha nem megy, tedd le a ka­szát. — Azonban nem teszi le sen­ki, sőt keményebben markolja. Nagy szégyen volna az, ha valaki kidől­ne a sorból. Szívesen fogadják az érkező ven­déget. A lányok kalászból csokrot kötnek a karunkra, azután moso­lyogva szaladnak vissza aratópárjuk mögé, mert amint mondják, nem egyszerűen csak köszöntést jelent ez a kalászbokréta. De, hogy az „egy­szerűen” túl mi rejtőzik nem árul­ják el. Valami nagy dolog lehet, több a szíves köszöntésnél, több a szíves marasztalásnál. S a bokréta után mindjárt mutatják, hogy van még tartalékkaszájuk, s vágni is van mit. Aki nem restell, gyűrkőzzön neki. S ugyan ki restelné a munkát, a legszebb nyári munkát, az aratást, Különösen ma, vasárnap, az aratási békenapon... a tanácstit­kár kerékpá­fíaló elviár». ron érkezik a már csaknem leara­tott táblához, s messziről kiáltja a tsz tagjai felé az örömhírt. Aratnak az egyéniek is. Körbejárta a hatart, suhognak a kaszák mindenfelé. Csendes Istvánék. Szaniszló Tstvá- nék. Orosz Józsefék és még ki tud ná felsorolni hányán, kinn vígnak családostul. örömmel vállalták a vasárnapi munkát. Hogyne vállal­ták volna, amikor saját érdekükben fáradoznak... A hír örömhír min­denki számára. A lányok mindjárt új, pattogó dalba kezdenek, csak Kozma Imre, a csoport elnöke figyel komoly tekintettel a töltésen túli búzatábla felé. ahol még mindig áll az aratóaép. Az este vastag drótkö­tél akadt a kés elé és eltört az egyik alkatrész. A gépállomáson nincs tartalék. A szerelők ígérték ugyan, hogy kijönnek és ideiglene­sen megcsinálják a gépet, de kés­nek. Bató elvtárs meg a földmíves- szövetkezet vezetőit emlegeti, akik még mindig nem indultak el a moz- góbüffével a határ felé, pedig meg­beszélte velük, hogy hűsítőitalt, ka­szát, fenőkövet pakoljanak kocsira és járják a határt. Úgy kellenek ezek az aratóknak, mint a növény­nek a napsütés ... A DISZ-brigád az utolsó rende­ket vágja. Még dél sincs és a há­rom hold rozs kévékben hever, majd alig telik bele negyedóra, a három hold földön már sorakoznak a magas, kövér rozskeresztek. L«nn a töltésen túl is dolgozik már az aratógép. Mire az aratóbrigéd leér a hatalmas búzatáblához, az arató­gépnek „segíteni", akad munka. A gép után sűrűn hevernek a búzaké­vék. össze kell rakni, mert délről felhők gyülekeznek. A búza pedig, ha már learatták, nem szereti az esőt.., legyesbényei nyári vasárnap. Az ut­cákon nem sétálnak ünneplőbe öl­tözött fiatalok, a kapuk előtt nem ülnek beszélgetve, pihenve ünneplő­be öltözött apák. anyák, sétáló fiaikban gyönyörködve. Mégis szebb, gazdagabb vasárnap ez, mint a többi. Aranyvasárnap, aratási bé- kenap. Csillog a napfény a kaszá­kon, s minden suhintás nvomában hull a kenyér. mindannyiunk ke­nyere. az ország kenyere. Szépek hangulatosak, gazdagok ezek a fa­lusi vasárnapok... BARCSA SÁNDOR Gyermek ruhák, háztartási- és mezőgazdasági cikkek érkeztek a napi demokráciákká! Új bányaüzemet nyitnak a borsodi Fekete-völgyben Az épülő kazincbarcikai és tisza- palkonyai hőerőmű, valamint a háztartások szénellátásának biztosí­tására a Borsodi Szénbányászati Tröszt felsőnyárádi bányaüzeme mellett a Fekete völgyben új bánya­üzemet nyitnak. Több mint 10 millió tonna szén van ezen a vidéken. A bányaüzem a legkorszerűbb elvek alapján készül. Külön ak­nát mélyítenek a kitermelt szén felszinreszállítására s külön ak­nát a bányászok munkahelyre szállítására, az anyagellátás biz­tosítására. A beszálló akna egyúttal a munka­helyek levegőellátását is biztosítja. A szállító-aknában a szenet gépierő­vel vonják a felszínre. Az aknát mélyítő vájároknak a nehéz geológiai viszonyok miatt — keményen kellett dolgozniok azért, hogy elérjék a szenet. Vízdus homokrétegen kellett keresztülhaj­tani az aknát. A víz és a homok minduntalan a bányászok nyakába szakadt. Az felővájó brigádok a műszakiak tanácsát követve — elő­ször fele szelvényben hajtották a vágatot, majd mikor azt a beomlás ellen biztosították, akkor szélesítet­ték az előírt méretre. Az elővájást végző hat brigád három műszakban párhuzamo­san hajtja, a szállító- és a be­szálló aknát. Most a kurityám vájártanuló Iskola mintegy 30 növendéke önként vál­lalta, hogy nyáron egyhónapot dol­gozik az akna mélyítésénél. Ezzel se­gítik hozzá a bányászokat, hogy augusztus 20. tiszteletére elérjék a szenet. A szénréteg a felszíntől 160 mé­ter mélységre fekszik. A szállításra szolgáló lejtősaknából már 120 mé­tert, a levegőellátást is biztosító, be­szálló aknából pedig 80 métert haj­tottak ki. Az aknamélyítésnél dolgozó bri­gádok közül különösen id. Varga József és Sveiczer József bri­gádjai mutatnak példát. A nehéz viszonyok ellenére július­ban, péntek reggelig 15 napra előírt hosszúságú vágatot hajtottak ki. Korszerűsített csemege bolt Hétfőn a kora reg­geli órákban nagy tö. meg állt Miskolcon a Gyár utca 26, szám alatti „Fűszer é,s cso- megfl" üzlet előtt. Áru­ra vártak talán? Nem. Az üzlet polcai roska- dásig telve voltak, a kereskedelmi dolgozók pedig készségesen vár­ták a vevőket. Csak­nem 50,000 forintos költséggel korszerűsí­tették, kibővítették az üzictet. Az utca dolgo­zói azért jöttek most össze, hogy részesei le­gyenek a megnyitó ün­nepségnek. Bérlő Ló­ránt, a megyei tanács kereskedelmi osztályá­nak dolgozója rövid beszédben hangsúlyoz­ta. hogy az üzlet kor­szerűsítése is azt mu­tatja, hogy dolgozó né pünk állama egyre na gyobb figyelmet fordít a dolgozók szükségle teinek, igényeinek ki elégi téaé re. A dolgozók elismerés sei nyilatkoztak a Sza hó István tervei alap­ján korszerűsített, ki- bővített üzletről, a bő­séges áruellátásról. I Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsorából Magyarország és a népi demokra­tikus országok közti árucsere során a múlt hetekben ismét többféle köz­szükségleti cikk érkezett az áruvá­laszték bővítésére. A Német Demo­kratikus Köztársaságból gyermek- ruházati cikkeket is kaptunk. Mintegy 30.000 darab csecsemő pamutréklit, több- mint 20.000 darab leánykaszoknyát, többezer darab gyermek gyapjú-kardigánt, fiu-pul- lovert, leánykaruhát, kocsikabátot, takarót stb. vettek át a kereskedel­mi szervek. Az elmúlt héten ismét jóminőségű szövetek érkeztek, női plattirozott harisnyák, fehérnemü- és férfiruha-gombok, fésűk, továb­bá jénai üvegáruk. Csehszlovákiából 7 millió darab varrótű, üveg- és porcelánáruk, gyermek-sportkocsik, Romániából pedig mezőgazdasági szeráruk ér­keztek. A nagykereskedelmi válla­latok megkezdték az árucikkek át­vételét és a boltokba való szállítá­sát. Kalászba szökkent a rizs Hazánk legnagyobb rizstermelő gaz­dasága, a tiszasülyi állami gazdaság 8800 holdas rizstelepének tábláin tér­den felül ér már a rizs. Csütörtök délután Hab Péter, a gazdaság saji üzemegységének rizsőre jelentette, hogy a gondozására bízott egyik par­cellán kalászba szökkent a rizs. A keddi műsorban a miskolci stúdió közvetíti: Csorba Barna: „A vezér” című szatirikus hangjátékát. Közreműködik: Zsolnay Judit, Pró- kai István, Fekete Alajos és Nagy Attila. Tarczy Tibor írása azt a kérdést vizsgálja, hogy miért aludt el az egykor szép eredményekkel járó 550 órás mozgalom a DIMAVAG-ban. Épül, szépül, gazdagodik megyénk címmel zenés, irodalmi műsor hang- zik e! Dolezsár Ferenc összeállításán ban. A műsoron szerepel még a „Szóválesszük“ rovat és aratási híradó. Az indonéz sajtó és közvélemény követeli, hogy adják meg a Kinai Népköztársaságnak jogos helyét az EI\SZ-ben Az indonéz sajtó é§ közvélemény követeli, hogy haladéktalanul ad­ják meg a Kínai Népköztársaság­nak jogos helyét az ENSZ-ben. „A Kínai Népköztársaság — mutat rá a „Hariaomroug M“ — egyre jelen­tősebb szerepet játszik a nemzetközi politikában. Az indonéz kormány­nak, ha aktív külpolitikát akar foly­tatni, ezt figyelembe véve, minden eszközzel elő kell segíteni, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja jo-< gos helyét az „ENSZ-ben. A „Sunday Courier” cimű hetilap szerkesztőségi cikkében ezt írja 3 „Az amerikai reakciósok kis cso- portjának kivételével minden nép követeli, hogy a Kínai Népköztár- saság vegyen részt az F.NSZ-mun- kajában. A MARTINBAN az egyik ke- mence előtt mentem el ép­pen, amikor egy olvasztár nagyot kiáltott. Nem értettem, hogy mit, de arra néztem, amerre mutatott. Lát­tam, hogy megrepedt az egyik cső, amelyben az állandóan cirkuláló hi­deg víz hűti, védi a megolvadástól a vasrószeket. A repedésen — mint zuhanyból — százfelé permetezve folyt a víz, azután a kemence falán sisteregve, apró gőzfelhőkké vált. Mire végiggondoltam, milyen kárt okozhat a csőrepedés, már ott is volt két szerelő. Az egyik falétrát támasztott a kemenceajtóhoz, s mu­tatta társának, hogy fent, a kemen­ce tetején melyik csapot kell elzár­ni ahhoz, hogy a csövet kicserélhes­sék. A létra vége üszkösödött, füs­tölögni kezdett, ez jelezte: bizony igen meleg munka vár a vízvezeték­szerelőkre. Az egyik gyorsan fel­ment a létrán, amelynek vége köz­ben már lángragyúlt és percek alatt elvégezte munkáját. A létrát köz­ben elvitte a másik szerelő, a tüzet eloltotta, s most újból visszatette, hogy az elvégzett munka után társa lejöhessen a magasból. Meg akar­tam kérdezni ezt az embert, milyen érzés a rettenetes hőségben dolgoz­ni, amikor a felfelé áramló forró levegő mint kisebb szélvihar lengeti haját és ruháját, vagy legalább a nevét akartam megtudni, de nem volt rá alkalmam, mert alig, hogy lejött a kemence tetejéről, már hívták is tovább egy másik kemen­céhez, ahol ismét szükség volt rá. A BERAKŐ-DARUSOK mint apró játékszert fogják és for­dítják 180 fokos szögben a hulladék­vassal telt nagy kanalakat, s a fel­felhúzott ajtókon keresztül így etecik az örökké éhes kemencéket. A nyi­tott ajtón keresztül perzselően árad a hőség, s még a kék védőüvegen keresztül is bántó fény árad a da­ru orrában ülő darus szemébe. Még­is pillanatig sem tétovázik, keze biztosan és gyorsan nyúl a kapcsoló felé, a hosszú teknőformájú kanál Hősök, akikről kevés szó esik már bent is van egészen a kemence gyomrában, s a daru alig pár cen­timéternyi közelségbe viszi kezelő­jét az ajtón vörösen kicsapó lán­gokhoz. Pihenni, vagy hűsölni nincs idő, fordul a daru és már ott is van a következő adaggal az újból felnyi­tott kemenceajtónál. Azt hihetnénk, örül a darus, ha az újabb fordulónál nem talál hulla­dékkal teli kanalakat. Legalább egy kis pihenő, amíg feladja az újabb anyagot a vaskerti daru. Nem örül a berakó az ilyen kényszerű pihe­nésnek. Az ország várja az acélt a martintól s a berakó-darusok; is ak­kor örülnek, akkor érzik jól magu­kat, ha látják, hogy tele a kemence, készül sok tonna acél. A LEGNAGYOBB csodálattal mégis azoknak adózom, akiknek foglalkozásához hasonlóan nehezet, úgy érzem, hirtelen nem is tudnék mondani. A kemencékben nem főhetne az acél, nem fűlhetnék azokat ezer fo­kon felüli melegre, ha nem védené az acélvázakat biztosan a hőségtől a vastag tűzálló tégla-bélés. A ke­mencerakó kőművesek az acélgyár­tás — rendszerint névtelenül mara­dó — hősei. Tűzálló téglákból ők építik a kemencéket, az ő feladatuk a hibák kijavítása is. Könnyebb az újat megépíteni, mint a meglévőt rendbentartani — szól a közmon­dás És ha ez mindennapi életünk­ben igaznak bizonyul, százszorosán igazolják ezt a kemencekőművesek tapasztalatai. Elkészül egy új kemence, az ol­vasztárok megkezdik a munkát. A nagy hőségben azonban hamarosan elhasználódik, tönkremegy az első, vagy a hátsó fal, a tűzhíd, vagy a pillér. Gyors segítségre van ilyenkor szükség, hogy ne álljon sokáig a termelés, ne hiába várják az acélt a hengersorok, az esztergák, a gép-. gyárak. Olyan gyorsan kell javítani, hogy a műszak végén a lecsapolt acél tonnái ne is mutassák, hogy itt az elmúlt órákban néhány perc, vagy talán fél óra kiesett a termelésből. Közvetlenül a csapolás után — érthető — óriási hőség árad a ke­mencéből. Mégis a felnyitott ajtónál — fogóval kezében — már ott áll a kemencekőműves és a meglazult vagy kiesett tégla helyére újat il­leszt. Ha az első falat kell javítani bizony nem elég megállni az ajtó előtt. Fogók segítségével gyorsan védőfalat raknak, hogy az felfogja az oldalsó es hátsó falak hősugárzá­sát, néhány téglát vetnek az izzó kemencefenékre és már megy is a kemencekőműves, hogy a pokoli hő­ségben végézze munkáját. Csak egv-két percig bírja a nagy meleget, lehet, hogy csak egy-két téglát rak a helyére, az is lehet, hogy csak előkészíti egynek a helyét és már vissza is lén. Uj ember foglalja el helyét, majd megint új. • JJ A EGY KEMENCE összedől, vagy letelt már az ideje, ha nagyjavításra, lényegében újjáépí­tésre van szüksége, ismét a kőmű­veseké a döntő szó. Az utolsó adagot is lecsapolták már, nem fűtik a kemencét, de azért belsejében többszázfokos me­leg van még. A kőművesek máris megkezdik bontását, hogy mielőbb visszaadhassák a termelésnek. Ilyen­kor is három-négy csoportban dol­goznak. hisz a hőség itt is olyan nagy, hogy negyed-fél óránál to­vább nem igen biria ki az ember. Néha sereennek a szikrák a földre- dobott pallóból, füstöl, üszkösödik, nem állja a fa a nagy forróságot. Az öntudatos ember azonban keményen megküzd a nagy melegséggel is. Új­ra és újra visszatérnek a kőműve­sek a kemencékbe, folytatják mun­kájukat, Régen egy hónapig is el-; tartott, amíg egy kemencét újjáépít tettek. Ma már csak mosolyognak ezen _a martinban. Egy hónap? Hisz a negyedrésze is elég most. És mi-1, nél rövidebb idő alatt kész a nagy munka, minél hamarabb áll ismét munkára készen a hatalmas martin-- kemence, annál büszkébben, annál boldogabban néznek egymásra a ke- mencekőműve'Pk. Tudiák: minden óra, amivel előbb Indulhat az acél- termelés egy-egy újjáépített kemen­cében. sok-sok acélt, ipari és mező- gazdasági gépet jelent a népgazda­ságnak — a dolgozóknak. TEJ ŐSÜK, akikről igen kevés szó AA esik. A versenytáblákon, hangos híradóban, újságban igen ritkán esik említés a berakódaru­sok. víz- és villanyszerelők, karban­tartók. kemencekőművesek munká­járól, helytállásáról. Sokszor elfe­ledkeznek róluk, nem egy esetben mostohagyermeknek érzik magukat — tegyük hozzá — joggal. Pártunk, kormányzatunk, dolgozó népünk megbecsüléssel, elismeréssel tekint a kemencekőművesek munkája felé is, ugyanakkor a diósgyőri gyárban a helyi vezetők még azzal sem törőd­nek, hogy a hónapok óta rossz négy mosdójukat rendbehozassák. Jutalmat tűztek ki számúkra, ha meggyorsítják a nagyolvasztóműben a II. számú kohó átépítését. — Ha­táridő előtt elkészültek ezzel a mun­kával is, a megígért jutalom azon­ban elmaradt. A- kohókőművesek kesernyés mosollyal legyintettek: — Nem érte őket váratlanul, meg­szokták. Előre tudták, hoey így lesz, nem is a pénzért, a külön jutalom­ért dolgoztak úgy. hogy hamarabb lehessen megint vasat csapolni a ko­hóból. De akkor minek ígérték? ... A kohókőművesek kézlegyintése súlyos bírálat az ottani illetékes ve­zetők helytelen magatartása fölött, kérésük teljesen jogos kérés. nem ártana, ha egyeseket gondolkodóba ejtene. ÁGOSTON ÉVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom