Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-21 / 171. szám

ÉSZ&KMAGYARORSZffi r fl Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1954. évi népgazdasági terv második negyedévének teljesítéséről sl.- ■ T.'jL 'Zi—LXr■' h.'”•' •öli-/ ■ ' .. >~XÍ&uékSÜ-t» ^ •‘év,• -v,x-eyvi •;: -- ■ tS f •# *# 'V *v'v;r »' •'•> 'i •-. SÓD-ABAU3-ZEMPLEN MEGYEI PARTBIZOTTSAGANAK LAP3A X. évfolyam 171. szám Ära 50 fillér Miskolc, 1954 iulius 21, szerda MÉLTÓ VALASZ... K e,nyer .kel1 32 országnak, sok ■mint kenyér. Annyi és olyan jó, c,dd!g meS soha- A kenyér ■ fU?’ Zs,r’ teJ és tengernyi zöldségféle. Jól akarunk élni, bősé­gesen táplálkozni, erős, egészséges nemzedéket nevelni gyermekeink! WI Egyszer £ mindenkorra szám­űzzük a kenyérszűkét, a múlt e ke­serves velejáróját. Nekünk teli ka- marakra van szükségünk, amelyből naV es. ann^lt veszünk magunk- nak, amikor és amennyi szükséges ahhoz, hogy gondtalanul dolgozhas- ™löbbet termelhessünk, meg jobban élhessünk. » ?5-Utat tárjuk most, a ma- SÍtU|ít’..a magunk érdekében, t-eiunk közös es csakis közös erővel egvene -f ’ Ug.y’ ha a Pártmutatta 2,ff UJ°n váU ván mellett, halad munkás, dolgozó paraszt és értelmi­ül' nlu!Pfr keveset ér mezőgazda- • ag nélkül, a mezőgazdaság ipar nélkül. Gépesítés teszi lehetővé P a t mezőgazdaságot, a gépi mun- xa eredményezi a több kenyeret A Sí eS£eZ VÍSZOnt a Vas és a szán me lett kenyér kell, hús kell, érő munVáhmUn|á®°SZtálynak a termelő­unkahoz. Ezért a kenyérért. az or­moff |',fge! e‘tátásáért fáradozik ™erit i Parasztságunk olyan kedvvel, olyan lelkesedéssel, ami- -- meg soha eddig nem volt Nf kel1 messze mennünk, _ .ogy összehasonlítást tegyünk, nyivel több kenyerünk, több mezogazdasagi terményünk lesz az ^den, mmt az eddigi években. Nem ueI1 messze mennünk, hogy lemér­hessük, mennyivel nőtt meg dolgozó Parasztságunk munkakedve, önbizal­ma az elmúlt esztendő alatt. Elé® íf'ÍneZr!unk a magunk portáján“ megyénk területén. Az előző évek­ben notton nőtt a tartalékföldek te- b, ',.8.8 megmaradt gazdaságok­loln mLntha CSak a2ért fáradoztak ^olna hogy eppen a mindennapi be­lt!- ,faIatUnk meglegyen. Míg a gyárakban, üzemekben, szénbányák­ban egyre emelkedett a termelés, ogyre gyorsult a munka lendülete, a?nd‘8 fabjn v«ntatott volt a fejlődés üteme. Hiányzott a kormány hatha- °s támogatása. Hiányoztak a feltét­lenül szükséges beruházások, épít­kezések. S éppen ennek következté- ™»baj ,VOlt aZ áIIam 'ranti köte- lezettsegek teljesítésével is Kevés volt városon a hús, a zsír, még ak- kor is, ha több volt, mint két- narom évvel előbb. J]sy esztendő telt el a Központi Vezetőség határozata, az új szakasz kezdete óta. Egy esztendő- ' ei e2efőtt vizsgálta meg annyi győ­zelmet és dicsőséget szerzett pár­tunk népgazdaságunk helyzetét. Mint mindenkor, most is meglátta az elkövetett hibákat, s a hibákból okulva, ismét helyes utat mutatott. Hogy mennyire az egész dolgozó nép szíve szerint intézkedett, azt fényesen bizonyítják legújabb ered­ményeink. A párt határozatai és a kormányprogram gyökeresen meg­változtatta egész mezőgazdaságunk helyzetét. «Nagyobb gondot a mezőgazdaság fejlesztésére. Több segítséget az egyénileg dolgozó parasztságnak, több segítséget a termelőszövetkeze­teknek, s minden téren alkalmazni kell a legfejlettebb agrotechnikát. Javítani a föld termőerejét, kihasz­nálni minden talpalatnyi földet. Több gépet, jó gépeket a mezőgaz­daságnak”. Ezek a jelszavak min­den dolgozó paraszt szíve vágyát kifejezik, örömmel fogadták terme­lőszövetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztjaink a beadási kötelezettség egészséges mérséklését, a gépi mun- ka díjának csökkentését, az olcsóbb és több műtrágyát, az új szakembe­rek segítségét. Ilyen segítségre várt már évek hosszú sora óta dolgozó parasztságunk. Ilyen segítségre volt szükség ahhoz, hogy megkétszerez­zük az ország kenyerét, hogy fel­használjunk és jól használjunk fel minden talpalatnyi földet boldogulá­sunk érdekében. Nehéz lenne felsorolni mindazt a támogatást, amelyet pártunk és kor­mányunk az elmúlt néhány hónap alatt a mezőgazdaságnak nyújtott. Nehéz lenne felsorolni, de nem is szükséges, hiszen részese ennek a szocialista szektor minden dolgozó­ja, minden dolgozó paraszt. Olyan „adjon isten” volt ez, amilyenre csakis a legszívesebb „fogadj isten” lehet a felelet. Dolgozó parasztsá­gunk válasza — méltó válasz volt .a kedvezményekre. IVf egyeszerte aratunk. Gazda­1 gabb a termés, mint az eddi­giek és vidámabb a hangulat. Köz­ség a községgel, termelőszövetkezet a termelőszövetkezettel versenyez, ki arat le hamarabb, k; használja ki eredményesebben a napsütéses órá­kat. Mert az idő bizony nap mint nap szorongat. De hiába szorongat, mert ha nem bírja a kasza, segít a kombájn, az aratógép, s ha az ara­tógép, kombájn valami oknál fogva nem arathat, száz és ezer üzemi munkás, városi dolgozó siet bará- tian, testvériesen a dolgozó paraszt­ság segítségére, a közös cél érdeké­ben. Ahol cséplésre kerül a sor, termelőszövetkezetnek, egyéni gaz­dának első dolga szekérre rakni, amit az állam kér. hogy legyen ke­nyere a munkásosztálynak A napokban Zalkod, Károlyfalva, Hercegkút. Végardó község dolgozói örömmel közölték megyénk minden dolgozójával, hogy elsőnek a járás­ban keresztberakták gabonatermé­süket, hamarosan megkezdik a esép- Tést, első dolguk lesz teljesíteni ál­lam iránti kötelezettségüket. Legye? - bényéről Bató István tanácselnök az egész község nevében közli, hogy befejezték az aratást, kétszázötven holdon már elvégezték a tarlóhán- tást és hetvenöt holdba másodvetésű növényt tettek, hogy több legyen n takarmány. A sárospataki, szerencsi járás dolgozói — ha az idő engedi — kora hajnaltól, késő estig arat­nak, hogy mielőbb kamarában tud- iák a terményt. Az aratás után mindjárt hántiák a tarlót; készítik az újabb vetéshez. Amelyik föld­táblán nem sárgul az érett gabona, ott kövér kukorica, répa. krumpli kecsegtet bő terméssel. Híre-nyoma sincs ma a tavalyi bevetetlen tar­talék-területeknek. Gazdagabb a termés, mint az elmúlt években. Gazdagabb, mert dolgozó parasztsá­gunk elfogadta és iől hasznosította a párt- és kormánynvuitotta segít­séget. Korán vetett, trágyát, műtrá­gyát. adott a földnek. Fogasolt, hen­gerelt, acatolt. ahol szükség volt rá. Termelőszövetkezeteink mind­egyike örömmel fogadta, kérte a gép- állomások segítségét. Négyzetesen vetett, géppel kapáltatott, géppel arattat. A községek legelőin meg­szaporodtak a csordák, nyájak. Megszaporodtak az értékes növen­dékmarhák. egértette dolgozó parasztsá- T gunk, hogy jobb, boldogabb életét, az életszínvonal emelését csak úgy valósíthatjuk meg, ha munkás és dolgozó naraszt egvaránt becsülettel helytáll a munkában. Csak megyénk területéről ezer és ezer olyan egyénileg dolgozó pa­raszt nevét lehetne megemlíteni, aki már az év első hónapiában ele­get tett egész évi beszolgáltatási kö­telezettségének, nem beszélve terme­lőszövetkezeteinkről, az olyan köz­ségekről, mint Fancsal és Fügöd. amelyek dolgozó parasztjai nemes versenyben teljesítik az állam irán­ti kötelezettségüket. Mi ösztönzi őket a becsületes, odaadó munkára? Az, hogy elfogadták, magukévá tet­ték a párt, a kormány határozatát. Helyesnek tartják, s harcolnak azért, hogy azok megvalósuljanak. Dolgozó parasztságunk válasza olyan válasz, amilyent pártunk, kormá­nyunk várt: méltó válasz! Jó munkával, pénzzel, élelmiszerrel segítik az árvízkárosultakat megyénk dolgozói „A mentédben résztvevő bányászlársaink munkáját is igyekszünk pótolni“ Napok óta aggodalommal figyelem az újságban és a rádióban a híreket: mi van a Dunánál, hol lépett ki medréből a hatalmas folyam* s milyen károkat okozott. Vasárnap délután megbeszéltem a feleségem-* mel, hogyan tudnánk segíteni a károsultakon. EIhatároztuk,«hogy a jú- husi fizetésem 3 százalékát felajánlóm részükre; Úgy érzem, köteles« ségem anyagilag is segíteni a bajbajutottakon, Nemcsak én, bányásztársaim is' hasonlóképpen gondolkodnak; Hétfőn délben rövid megbeszélést ta rtottak, amelyen a délutáni műszak dolgozói egyemberként ajánlották fel havi fizetésük 2 százalékát. A fel-« ajánlott összegen kívül azzal 1s segíteni akarunk az árvízkárosultak-» rak, hogy a mentésben résztvevő bánvásztársaink helyett is helytál­lónk. k- alkotmány tiszteletére indult munkaversenyben úgy fogunk dolgozni, hogy minél többet pótoljunk a mentésben résztvevő társaink •kiesett termeléséből. BÁNÓCZI JÓZSEF vájár, Annabánya Elfi« a munkában és a Irslvérz segítségnyújtásban Pás?tori János elvlárs példája — Minden dolgozó szíve együtt dob­ban ezekber a napokban az árvízkáro subákért, — mondja Pásztori János villanyszerelő, a Lenin Kohászati Mű vek dolgozója. — Velük érez. értük aggódik, segítségükre siet mindenki, hogy minél könnyebben elviselhessék a csapást, lín magam is családos cm bér vagyok, r tudom, hogy az árvíz sújtotta dolgozók között is sok-sok családapa és családanya van. Kor mányzatunk mindent el fog követe' megsegítésükre, de nekem is jólesne, ha ilyen helyzetben további testvér) segítséget kapnék. Ezért járókám hozzá én is forintjaimmal, munkám mai az árvízkárosultak támogatásá­hoz. Pásztori elvtárs az elmúlt vasé.rnap önkéntes műszakot teljesített, brigád .iával 120 százalékot ért el s aznapi keresetét — 85 forintot — felajánlotta bajbajutott testvérei javára. A kommunista kezdeményezés híre futótűzként terjedt el az tizemben. Lapsánszki .Tenő, Varga Lajos, Blázsi József csoportvezetők és Zavadovics László követte a példát. Még aznap négy újabb felajánlás született. Számos dolgozó műszak után részt- vesz a készáru kiszállításban is, ami ugyan nem szakmunka, de helyette siti vele azokat a segédmunkásokat, akik most az aratásban vesznek részt. Valamennyien felajánlották túlmun­kával szerzett keresetüket az árvíz- károsultak segítésére, A Lenin Kohászati Művek karban­tartó gyárrésziego villanyszerelő üze­mének dolgozói világos választ adnak arra a kérdésre, hogy mit tehetnek azok. akiket nem érintett közvetlenül az árvízveszély. A megyei pártbizottság határozata alapján az újesanálosi gépállomás vezetősége, szerelői* brigádvezetci és kihelyezett agronómusai megbeszél­ték, hogyan tudják legjobban segí­teni az árvízsujtotía területek la­kóit. Vállalták, hogy a még hátra­lévő területen szemveszteség nélkül aratnak, a tarlóhántást és a másod­vetést azonnal elvégzik, a beadásnál és cséplésnél maximális segítséget adnak a szövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak. A körzeti szerelők az esetleges hibá­kat azonnal kijavítják. Jó munkájukon kívül anyagi se­gítséget is adnak. Elsőként Kovác3 József igazgató ajánlotta fel fizeté­sének 10 százalékát, 220 forintot, utána minden jelenlévő megtette felajánlását. Gedeon Ernő vezető agronómus 180, Büdi László vezető mechanikus 160, Rési Vince vezető könyvelő 150, Török Sándor kihelyezett agronó­mus 125, Szilágyi József 130, Stra- kon István segédkönyvelő 105 forin­tot ajánlott fel. Kilenc dolgozó fizetésének 5 szá­zalékát juttatja a2 árvízkárosultak­nak. A DIMAVAG GÉPGYÁRBAN „Az árvíz okozta károk hclyreálli- Uísa, az árvizsujtoUa lakossáy támo­gatása további hazafias telteket kö­vetel megyénk minden kommunistá­jától, pdrtonkiviili dolgozójától, a menye egész lakosságnál“ — hangzik a megyei pártbizottság határozata, A DIMÄVAG Gépgyár dolgozói ma gukévá tették ezt a haíározatot. Hét főn délután műszak váltás előtt a gyár valamennyi üzemében röpgyülésekre jöttek össze a dolgozók s megbeszél­ték hogyan segítsék az árvi»sújtotta területek dolgozóit. Mintegy 1600 dolgozó telt vállalást arra, hogy fizetésének cgyrészét fel­ajánlja a: árvizsujtoUa lakosság javára. Az anyagi támogatásokon felül a röpgyüléseken fogadalmak születtek, hogy többel, jobban, olcsóbban fognak termelni az üze­mek dolgozói. A híd- és vasszerkezeti gyáregység ben Hubai Dániel brigádja vállalta, hogy az árvízkárosultak megsegítő sere terven felül egy 24 kalapácsos darálót készít. A kalapácsüzem dol­gozóinak röpgyűlésén Bagoly István elvtárs kijelentette: „Szívesen adjuk forintjainkat az árvizsú.itotta lakosság tómogaíására. Felajánlásunk összege külön külön nem sok.de együtt leien tűs értéket je’ent.“ A röpgyülésen megfogadták: minden erejükkel bar colnak az önköltség csökkentéséért, a fermelékenvség emeléséért és azért, hogy esedékes havi tervüket túlszár nyalják. A szerszám- és készüléküzemben ugyancsak lelkes röngvjPéoen Tóth Tstván DISZ fiatal vá'lalta. hegy te1 jesítményét 3 százalékkal fog;a nő vélni. Berónyi elvtárs arra tett foga dalmat. bőgj' a jövőben még derekasabban helyt áll « munka frontján és a jelenlegi 1Í2 százalékról 160 százalékra emeli teljesítményéi. A röpgyülésen egymásután hangzot­tak el a felajánlások. Kacs Dez^ő vál­lalta. hogy 5 százalékkal növeli tér melésí eredményét. Buíykó Szilvesz tér. Németh Imre. Orosz János pedig bejelentette. hogy« vasámaponkint résztvosznek az. aratásban. A molcgmecmunkáló gyáregység műszaki irodájának do’gozói Maján lották fizetésük egy százalékát az árvízkái-osnltaknak és megfogadták, hogy ők is kollektíván részt vesznek a vasárnapi aratási munkában A reezelőváaró gyáregység röpgyülésen ugyancsak több dolgozó önként je­lentkezett. hogy részt ve«z az arafá.s­ban. A röipgyülésen a dolgozók vállal- ták, hogy helyettük is elvégzik a munkát, s az előirányzott tervet így is túl­teljesítik. Az új hivatalház műszaki és admi­nisztratív dolgozói röpgyülésen ezin tén megfogadták, hogy a napi műn kájuk pontos elvégzése mellett sza­badidejükben segítik a dolgozó pa rasztokat az aratási csatában. Mausz Péter, a vállalat főmérnöke pénzbeli felajánlása mellett elvál­lalta, hogy tíz gyermeke mellett még két olyan gyermeket is csa­ládja körébe fogad, akiket ottho­nukból kiűzött a Duna. ADIMÁVAG Gépgyár dolgozói tud ják. hogy az elemi kár. ami orazá gunkat sújtotta, az ő ügyük is. azért hareoinak lelkesen a tervek teljesítő sóért, adják fizetésük egyrészét az árvízsujtotía területek dolgozóinak megsegítésére (T. A.) Miskolc lakóiban is mély részvé­tet keltenek azok a hírek, amelyek az árvízsujtotía területekről érkez­nek. Akik nem tudnak másként se­gíteni. forintjaikkal igyekeznek tá­mogatni a bajbajutottakat. A heiő- csabai cementipari gépjavító vállalat párt- és szakszervezeti vezetőségé­nek tagjai átlag 250—300 forintot ajánlottak fel. A vállalat dolgozó! közül eddig huszonkilencen 5.777 forintot adományoztak. A XVI. számú autójavító vállalat dolgozói fizetésük 4 százalékát aján­lották fel. A miskolci téglagyár dol­gozói 6 ezer darab szivacstéglát gyártanak terven felül, amely egy új családi ház építéséhez elegendő. A játékipari ktsz és a háziipari szö­vetkezet dolgozói 1245 forintot jut­tatnak az árvízkárosultaknak. A miskolci ruházati ktsz tagjai 4100 forintot adnak, s elhatározták, hogy szombati szabadnapjukon arat­nak. mert tudiák, hogy amikor a Duna mellett kereszteket rabolt el a víz. minden szem gabonára szük­ség van. Ezenkívül 2500 forint ér­tékben ruhaanyagot küldenek. A mis­kolci Táncsics termelőszövetkezet Diósgyőr kohászai szívvel, lélekkel segítenek A Lenin Kohászati Művek marti­nászai, kohászai, hengerészei és mű­szak] dolgozói voltak az elsők me­gyénkben, akik anyagi támogatást ajánlottak fel az árvízkárosultak­nak. Hétfőn délelőtt röpgyűlést tar­tottak az üzemekben, amelyen több mint 14 ezer dolgozó vett részt. Rö­vid idő alatt 1400 dolgozó 36.638 forintot ajánlott fel az árvízkárosul­tak segítésére. A finomhengerműben kormos Lajos, Négyesi István és Járó Pál hengerészek 80, illetve 1Q0 forintot adtak. Kormos elvtárs a röpgyülésen elmondotta, hogy szí­vük minden melegével együttérez- nek a dunai . árvíz károsultjaival; Valamennyien szívesen segít!k elő forintjaikkal, hogy a bajbajutottak minél előbb boldogan, nyugodtan él­hessenek. mázsa takarmánygabonát juttatnak az árvízkárosultaknak. A cipészipari ktsz dolgozói 50, a vezetőség tagjai 100 forintot küldenek a bajbajut*— taknak. Kopácsi Kálmán sztahánovista, a drótgyár dolgozója fizetésének 30 százalékát ajánlotta fel. A borsodi vízművek dolgozói vállalták, hogy több árvízkárosult család gyermekét eltartják néhány hónapig. A Déryné Színház dolgozói a esik- törtök] előadás teljes bevételét, az asztalos ktsz tagjai 6510 forintot ajánlottak fel az árpusztította terü­let lakójnak. A Borsodi Szénbányá­szati Tröszt központjában Kovács Gábor versenvfelelős 300, a többi dolgozó 100. 60 és 50 forintot adott. Zsíros Józsefné kétgyermekes anya 50 forintot ajánlott fel. mert mint mondotta, neki is jólesne, ha dol­gozótársai hasonló helyzetben támo­gatnák. A sajóvölgyi vendéglátóipari vál­lalatnál Dorogi László és Simándi Pál 200—200 forintot adományoztak. A vállalat valamennyi dolgozója szeretettel, szívesén segíti az árvíz- károsultakat. tpgíai 5 mázsa kenyérgabonát és 2 I Egyre növekszik a segitőkészség Miskolcon is

Next

/
Oldalképek
Tartalom