Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-25 / 175. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1954. július 25. Szlahánovista értekezlet a putnoki bányában A putnoki bányák sztahánovistái értekezletet tartottak. Moharos Jenő sztahánovista aknaüzemvezető beszámolójában foglalkozott, azzal, hogyan lehet a 20 vagonos lemaradást behozni. A beszámoló után számos vállalás hangzott el. Szurdok! István élmunkás vájár párosversenyre hívta ki a bányaüzem valamennyi elővá- jási csapatát. A jobb eredmények elérése érdekében Fekete István sztahánovista vájárt állították példaképül, aki átlagosan 150 százalékos teljesítménynyel dicsekedhet. Az értekezleten több dolgozónak átadták a sztahánovista oklevelet, köztük Farkas Zoltán négyszeres sztahanovistának, valamint Klimon István és Kovács István ifi. élmunkásnak is. (Tudósítónktól.) Ez augusztus 20-i mssnv szép eredményei a heismtja* censsnfgyérban A hejőcsabai cement és mészmű dolgozói nemcsak forintjaikkal, hanem jobb munkával, több cement gyártásával is hozzá akarnak járulni a dunamenti falvak lakóinak megsegítéséhez. Az augusztus 20-i verseny első két napján szép termelési eredmények születtek. A salak kipakolá- .sán a Pásti-brigád 142, a salakszállításnál Márton András brigádja 206 százalékot ért el. A cementőrlésnél Kiss Pál brigádja 129 százalékot teljesített. A kőbányában Ferenc István csillepakoló 134, Szendrel Tibor 141 százalékot mutatott fel. A cementmalomban mind a három brigád teljesítette napi tervét. A legszebb eredményt Varga Balázs brigádja érte el, 154 százalékot teljesített. Mindhárom brigád a minőség érdekében betartotta a műszaki előírásokat. SZOKOBI LÁ^T-LÓ Miskolc Ma befejezik az aratást a sárospataki járásban Az egész sárospataki járásban jó! halad az aratás. Példamutatóan dolgoznak az állami gazdaság és termelőszövetkezet tagjai és a? egyénileg dolgozó parasztok is. Ennek eredménye, hogy vállalásukat teljesíteni tudják. A járásban ma, vasárnap estére befejezik az aratást. A nagy munkában nz elsők között is az elsők a znlkodl dolgozó parasztok. A Kossuth termelőszövet kezet tagsága már nemcsak az aratást, de a cséplést is befejezte, sőt gabonabeadási kötelezettségét is teljesítette a cséplőgép alól. Ma estére a község valamennyi gazdája befejezi a hordást. Kedden estére a csépléssel is végeznek. Vállalásuk teljesítésével a zalkodi dolgozó parasztok példát mutatnak megyénk valamennyi mezőgazdasági dolgozójának. Miskolci erdommiKisok segítsége Újabb eredményei születtek a miskolci erdőgazdaság dolgozói között az árvízkárosultak megsegítéséért indult mozgalomnak. Eddig 12.100 forintot ajánlottak fel. Veress László, a lillafüredi fuvargazdaság kocsisa fizetéséből Í00 forintot juttat el a Ju- namenti károsultaknak és ígérte, hogy a jövőben még eredményesebben dolgozik. Rákosi Lajos szintén 100 forintot ajánlott fel, vállalta, hogy fokozza az anyag, takarékosságot, ezzei is hozzájárul az árvízkárosultak támogatásához. Lévai József fakitermelő keresete 6 százalékát, Orosz András alkalmi munkás 8, Ko- hulák István és Iványi László kocsisok 5—5 százalékát ajánlották fel fizetésüknek. fl takarékossági mozgalom eredményei Rudabányán A rudabányai vasércbánya dolgozói sikeresen teljesítik az önköltség- csökkentési tervet, jól takarékos- kodnak nz anyaggal. A kohászati üzemek kielemezve, minőségileg fizetik a vasércet s így megmutatkozik, hogy érdemes minőségileg termelni, mert kifizetődik a dolgozóknak, az üzemnek és a népgszdasá gnak. Az önkö’ts-''gcs5kkentéshez hozzájárul o segédanyagokkal, való takarékosság is. Júniusban 2! 409 forint megtakarítást értünk el. A bányafánál 1537, a bordafáknál 3519 forintot takarítottunk meg. OROSE B. JÓZSEF Rudabánya JHősi munka a gátakon A Duna vízállása jelenleg Baja és az országhatár között a legmagasabb. A folyam balpartján a mohácsi sziget termőföldjeit, s a jobboldalon a dn- naszekcsői ás a kölkedi hullámtérbe épült lakóházakat kell megvédeni. Ezen a szakaszon több mint háromezer ember, hat mar. kológép. 11(5 gépkocsi, 63 dóm- por, két földgyalu védekezik állandóan az áradat ellen. Szombaton reggel szovjet katonai alakulatok érkeztek a ba-* jai szakaszra s azonnal bekap-» csolódtak a gátvédelmi munkálat tokba. Velük együtt lelkiismere-» tesen küzdenek az ár ellen a kör-* nyék dolgozói. Nagy munkálatok folynak Mohács és az országhatár közötti gátszakasz megerősítésén is, ahová komlói kubikusok is ér-ó keztek. A töltés megerősítése szombaton estére teljesen befejeződik. (MTI) „4 jtólnu'iHvab iöredelmét av rírrízkárosultal.nak afrinlfnh frlu A herbolyai bányaüzem dolgozói úgy határoztak, hogy augusztus 1-én termelő pótműszakot tartanak, amelynek jövedelmét az árvizsujtotta lakosság részére aiánlották fel. ígérték, hogy a munkafegyelmet megjavítják, önköltségcsökkentési tervüket betartják, fokoz.nttabb figyelmet fordítanak a szén minőségére. A műszaki és adminisztratív dolgozók egy műszakra eső keresetüket. ajánlották fel. A bányaüzem kuRúrcsoportja július 25-én műsort rendez és ennek bevételét is az árvízkárosultaknak ajánlják fel. FARKAS GYÖRGY párttltkár. A magnyitORorszki kohászok kölcsönös segálynyirtási pénztára A magnyitogorszki kohókombinát szakszervezeti bizottsága kölcsönös segélynyújtási pénztárt szervezett. A pénztár az idén már mintegy négyezer hosszúlejáratú kölcsönt folyósított az üzem munkásainak és alkalmazottainak. A kölcsönök felhasználásával az idén több kohász vásárolt személygépkocsit, zongorát, bútorgarnitúrákat, rádiót. A kölcsönös segélynyújtási pénztár költségvetési összege közel tízmillió rubel. Az árvízkárod helyreái&ására alakult kormánybizottság ülése Az árvízkárok helyreállítására alakúit kormánybizottság július 24-én, szombaton Hegedűs András eivtárs, a minisztertanács első elnökhelyettese elnökletével üiést tartott. A kormánybizottság határozatot hozott az árvízkárok helyreállításának megszervezésére s a helyreállítási munkálatok gyorsl ütemének biztosítására. A kormánybizottság Zsoldos Sándor elvtárs egészségügyi minisztert Győr megyébe küldte ai járvány veszély elhárításához szükséges összes intézkedések megtételére. (MTI)1 Ez Országos Szociálpolitikai Központ felhívása A győrmegyei árvízkárosultak megsegítésére a lakosság körében megindult mozgalom keretében a természetbeni adományok között igen nagymennyiségű zöldségféle érkezett Győr megyébe. Miután ezek az élelmiszerek hosszabb ideig nem tarthatók, az Országos Szociálpolitikai Központ felkéri a lakosságot, hogy a jövőben csak tartósított élelmiszereket küldjön a károsultak ró. szére, mivel csak ezeket az élelmiszereket lehet tervszerűen felhasználni. Az állatállomány részére száraz, szálas- és abraktakarmány* ra lenne szükség, ezért az Orsifu gos Szociálpolitikai Központ felkéri az adományozókat, hogy a g árvízkárosultak részére felajánlott takarmányrnennyiségekeí ai kijelölt begyűjtési szerveknek! mielőbb adják át. (MTI)' Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése A Duna ausztriai szakaszán kisebb árhullám jelentkezett, amelynek következtében a vízállás Passau- nál péntek reggeltől szombat reggelig változatlan, Sehaerding-Aschach- Linz térségében pedig 15—20 centiméter áradást mutat. Strudentói lefelé egészen déli országhatárunkig a Duna végig apad. Budapestről északra szombat reggel 7 órától 13 óráig 10—21 centiméterrel csökkent a vízállás, Budapesttől délre az apadás sokkal kisebb méretű. Bajánál és Mohácsnál szombat reggeltől NEMZETKÖZI SZEMLE Akik a genfi győzelmet kivívták Sok esztendeje annak, hogy az első népnevelők elindultak lakásról- lakásra hírül vinni: valami új dolog van születőben, a • békemozgalom. Nem könnyű feladatot vállaltak magukra. Megmagyarázni azoknak az embereknek, akik nemrégiben még semminek érezték magukat, hogy szavuk döntő lehet, világot is mozgathat — hálás dolog, de nehéz. Hányszor volt részünk az azóta sokszor megismert kézlegyintésben. „Igen, igen, én nem akarok háborút, minden tagom irtózik tőle, de mit tehetek? Azelőtt is a politikusok, a diplomaták intézték a világ dolgait, ezután sem lesz másként. Ki hallgat meg engem?” így volt, ki tagadja. De nem is kell ezt elhallgatnunk, hiszen annál nagyobb a siker, amit kivívtunk, köztük az egykori legyintők is. Aláírást gyűjtöttünk a stockholmi felhívásra: Ne használjanak atombombát! Koreában dúlt a harc, a Los Alamos-1 raktárakban halmozódott az atombomba és mégsem merték ledobni. Nagyot nőtt a békemozgalom becsülete. Koreában aláírták a fegyverszünetet: tárgyalást követelünk és Berlinben hosszú évek óta először összeült a négy nagyhatalom külügyminisztere; elfojtani az utolsó világháborús tűzfészket Indokínában — ez volt az utóbbi idő legfontosabb követelése és íme, 1954 júliusának utolsó napjaiban a fegyverszüneti okmányokon ott vannak az aláírások, ezekben az órákban elhallgatnak a fegyverek. Ennél nagyobb győzelmet most elképzelni sem lehet. Igen hasznos ilyen nagyfontossá- gű fordulópontnál megállni egy-egy pillanatra, visszanézni, hogyan is volt, mi segítette elő és esetleg mi késleltette az eredményt? Történt-e valami változás a világban és ha igen, minek a hatására, miben áll ez a változás? Genfben az indokínai kérdés tárgyalásánál három olyan kormány képviseltette magát, amely hivatalos politikájában a tömegek, az egyszerű dolgos emberek vágyait, elképzeléseit követi, a béke politikáját. Ez a három hatalom: a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Békepolitikójuk gyakorlati lényegét nem nehéz tömören összefoglalni: a két rendszer békésen megfér egymás mellett, sok kérdésben együtt is működhet és gyümölcsözően kiépítheti kapcsolatait, különösen gazdasági és kulturális téren. Ez egyértelmű és világos politika, ezen az alapon a legbonyolultabb kérdések is megoldhatók. Persze nem kevesebb függ a másik tárgyalóféltől, akaratától, törekvéseitől. És ez a kérdés már kevésbbé egyszerű. Kezdjük a fogasabbikkal, Nagy- Britannia álláspontjával, leszűkítve a genfi értekezleten követett magatartásra. Az angol küldöttség Eden külügyminiszter vezetésével — ha nem is mindig egyenes vonalban és nem is mindig a legnagyobb következetességgel — bizonyos fokig pozitív tevékenységet fejtett ki a megegyezés elérése érdekében. Az a közvetítő szerep, amelyet a nyugati sajtó olyannyira hangsúlyozott — természetesen nem olyan mértékben, ahogyan különösen az angol lapok igyekeztek beállítani — nem volt kisjelentőségű. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy Eden volt az értekezlet egyik elnöke és nem egy példa áll rendelkezésünkre a második világháborút követő évekből, amikor a nyugati diplomácia „ügyrendi kérdésekkel” alakiságokkal hiúsította meg sok fontos problémában a megegyezést. Annyira azonban nem becsülhetjük túl ezt a szerepet, hogy ne vegyük tekintetbe, mennyi része volt a megértőbb légkör kialakításában a szovjet küldöttség diplomáciai felkészültségének, magasfokú diplomáciai felkészültségének, magasfokú diplomáciai művészetének, őszinte megegyezési készségének és nem utolsó sorban Molotov elvtárs gazdag diplomáciai tapasztalatainak, ragyogó tárgyalási módszerének. Ami már most a franciákat illeti, a „második küldöttség" Mendes- France vezetésével (az első a Bidault vezette delegáció volt) megegyezésre törekedett. Ez érthető, hiszen azon állt, vagy bukott, hogy megmarad-e a jelenlegi francia kormány, vagy pedig egy hónap után le kell köszönnie. A genfi francia küldöttség magatartását tehát nem kismértékben a belpolitikai körülmények szabták meg. Itt kanyarodunk vissza a kiindulóponthoz. Milyen belpolitikai meggondolások vezették Mendes-Fran- cet, hogy ne térjen vissza Párisba üres kézzel? A francia burzsoázia érdekei? Tagadhatatlan, döntő súly- lyal esett a latba. A francia burzsoázia számottevő rétege — mondhatjuk többsége — érdekének tartotta az indokínai ellenségeskedések beszüntetését. De a legnyomósabb ok a tömegek véleménye, az ország elsöprő többségének, a kisembereknek a véleménye, a békeharcosok követelése. A békeharcos tömegek buktatták meg a Laniel—Bidault-kormányt, mert a megegyezés ellen dolgozott és a békeharcos tömegek adtak igazánból megbízást Mendes-France kormányának, mert a fegyvernyugvást ígérte. Semmivel sem kisebbítjük a francia békeharcosok érdemeit és eredményességét, ha ugyanakkor kiemeljük: ők viszont azért arathattak győzelmet, mert a sokszázmilliók mellettük álltak, velük egy sorban, a csatarendben. Sok szempontból ez magyarázza meg az angol álláspontot is. Azért sok szempontból, mert Angliánál több meggondolás is szerepet játszott, hogy úgy politizáljon Genfben, ahogyan tette, így a többi között Nagy-Britannia sajátos birodalmi érdekei általában Ázsiában, de különösképen a Távol-Keleten, az érintett Délkelet-Ázsiában. De kell-e külön magyarázni, hogy a brit kormány sem hagyhatja figyelmen kívül a békés egymás mellett élés eszméjének vonzerejét a tömegek között és az angol ipari- kereskedelmi körökben, amelyek üzleteket akarnak kötni ott, ahol piac van és ahol vásárolni lehet: keleten. Nagymértékben ez magyarázza meg az eddiginél önállóbb brit külpolitikát, a genfi magatartást. Ez magyarázza meg, hogy az utóbbi időben az angol kormány maga is sokszor és oly nyomatékkai hangoztatta törekvését a békés egymás mellett élés politikájának folytatására. Ha a genfi megegyezést a békeharc eddigi egyik legnagyobb győzelmének minősítjük, nem feledkezhetünk meg a békéért vívott küzdelemnek arról a formájáról sem, melyet jelen esetben a hős vietnami nép és a többi indokínai nép vívott meg: a béke fegyveres védelméről. Teljesen világos — ha a francia expedíció? hadtest nem ízleli meg Dien Bien Phunál a hatalmas vereség keserűségét, ha a vietnami néphadsereg győzelmeinek eredményeként nem kényszerül kiüríteni a Vörösfolyam deltavidékét, akkor nincs fegyverszünet, vagy legalább is nem így, ahogyan most megkötötték, A genfi fegyverszüneti egyezmény — amint azt Molotov elvtárs az ünnepélyes zárólüésen jellemezte — a nemzeti felszabadító küzdelemnek, e küzdelem nagy áldozatainak és hősiességének nemzetközi elismerését jelenti. íme, ez a béke erői genfi győzelmének mérlege. Mégsem lenne hiteles ez a mérleg, ha megfeledkeznék egy igen lényeges mozzanatról, az Amerikai Egyesült Államok helyzetéről, a tanácskozások lezárása után. Nos, itt egyértelműen le lehet szögezni az eredményt. Miután a dullesi diplomácia megszámlálhatatlan kísérletet tett a békés rendezés meggátlására, végül is az utolsó ülésen a szó szoros értelmében véve is magára maradt, elszigetelődött. A sok kisebb-nagyobb kudarc, amelyek ezt a diplomáciát a tárgyalások három hónapja alatt érte, 1954 július 21-én egyetlen hatalmasméretű vereségben csúcsosodott ki. Az egyik oldalon az értekezlet kilenc résztvevője közül nyolc, amelyek aláírták az okmányokat, részesei a megegyezéses döntésnek. A másik oldalon a kilencedik az Egyesült Államok, amely kétesértékű külön- nyilatkozatot tesz. Ez a nyilatkozat csakúgy hemzseg az olyan szavaktól. mint „béke”, az „ENSZ alapokmányának tiszteletbentartása” és a „népek jogai”. Valójában e szavak azt akarják, hogy Washington mit- sem változtatott eddigi, háborúra törekvő politikáján. Éppen ez az, ami megszabja a béke erőinek soronkövetkező feladatait. Genf hatalmas győzelem, de korántsem a döntő megegyezés. Eisenhower elnök a fegyverszünet aláírásának másnapján jelentette ki, hogy az Egyesült Államok más nemzetekkel együtt tovább dolgozik a délkeletázsiai támadó katonai blokk gyors megszervezésén. A jelen pillanatot vélték a legalkalmasabbnak arra, hogy az eddiginél is gyorsabb ütemben erőltessék a német felfegyverzést. Az ez elleni harc lesz az elkövetkező idők legfontosabb feladata. Nincs még rendezve az atomfegyver eltiltásának és a leszerelésnek a kérdése sem. Genf igazolta, hogy a vitás kérdésekben a rendezés legjárhatóbb útja a tárgyalás. A genfi szovjet küldöttség szóvivője azzal búcsúzott az újságíróktól: „viszontlátásra”. Mint eddig, ezután is a békeharcos százmillióktól függ, hogy a viszontlátásra, a további tárgyalásokra sor kerüljön. (MTI) délig csak egy centiméter, a legma* gasabb vízállás óta pedig mindösz-» szii G, illetőleg 7 centiméter volt ad apadás. Budapesten a vízállás szom-» bat délután 16 órakor 710 centimé-» tor, tetőzése óta tehát 5 centiméter hiján, egy métert apadt. A Felső-Dunán bekövetkezett na-» gyobb vízszint-csökkenés és a meg-» feszített védelmi munka eredmó-» nyeképpen remélhető, hogy szóm-» baton, vagy vasárnap a szakadások: elzárásának erősítésével a Szigetköz-* be való további vízbefolyást mpa léhet akadályozni. A Szigetközről a víz lassan huzó-í dik vissza. Az árvízjárta területen a visszatelepítést meg kell előznie aa úthálózat és a hidak legalább ideig-» lenes helyreállításának, a kutak ki-i tisztításának, az épületek szilárdsá* ga megvizsgálásának és a szokásod egészségügyi rendszabályoknak. —* Mindezek folyamatban vannak. Az árvízvédelmi kormánybiztos aI korábban — megelőző óvatosságból! — kiürített Győrújváros, Győrsziget) és Gorkijváros lakosságának vissza-* költöztetését elrendelte. Az elzárási munkákhoz szükséged kőmennyiség folyamatos szállíiá-» sának biztosítására az építésügyi minisztérium felügyelete alá tartó-» zó kőbányák munkásai a vasárnapi munkaszüneti napon Is teljes lét-» számban dolgoznak; ugyanakkod teljes vasárnapi munkabérüket fel-» ajánlották az árvízkárosultak javá-» ra. A Budapest feletti szakaszon a! helyzet — az apadás mértékéneW megfelelően — folyamatosan eny-» hül. A székesfőváros alatti szaka-» szón Bölcskénél a védelmi munkáié teljesen befejeződtek, a többi ré-» székén a védelem lankadatlanul dol-i gozik. Egyébként azonban a helyzet változatlan. A helytállás országszerte meg-* nyilvánuló számos példája közül id kimagasló a posta- és táviróhivata-* lók műszaki és egyéb dolgozóinak! nagyszerű munkája, amellyel gyak-» ran leküzdhetetlennek látszó nehéz-» ségek közt is biztosították az árvíz-* védelem szempontjából oly döntő fontosságú hírközlést. gj„.uickhas hajtó Mm MU BABY1
