Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-25 / 175. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1954. július 25. Szlahánovista értekezlet a putnoki bányában A putnoki bányák sztahánovistái értekezletet tartottak. Moharos Jenő sztahánovista aknaüzemvezető be­számolójában foglalkozott, azzal, ho­gyan lehet a 20 vagonos lemaradást behozni. A beszámoló után számos válla­lás hangzott el. Szurdok! István él­munkás vájár párosversenyre hívta ki a bányaüzem valamennyi elővá- jási csapatát. A jobb eredmények elérése érde­kében Fekete István sztahánovista vájárt állították példaképül, aki át­lagosan 150 százalékos teljesítmény­nyel dicsekedhet. Az értekezleten több dolgozónak átadták a sztahá­novista oklevelet, köztük Farkas Zoltán négyszeres sztahanovistának, valamint Klimon István és Kovács István ifi. élmunkásnak is. (Tudósítónktól.) Ez augusztus 20-i mssnv szép eredményei a heismtja* censsnfgyérban A hejőcsabai cement és mészmű dolgozói nemcsak forintjaikkal, hanem jobb munkával, több ce­ment gyártásával is hozzá akarnak járulni a dunamenti falvak lakói­nak megsegítéséhez. Az augusztus 20-i verseny első két napján szép termelési eredmé­nyek születtek. A salak kipakolá- .sán a Pásti-brigád 142, a salakszál­lításnál Márton András brigádja 206 százalékot ért el. A cementőr­lésnél Kiss Pál brigádja 129 szá­zalékot teljesített. A kőbányában Ferenc István csillepakoló 134, Szendrel Tibor 141 százalékot mu­tatott fel. A cementmalomban mind a há­rom brigád teljesítette napi tervét. A legszebb eredményt Varga Ba­lázs brigádja érte el, 154 százalé­kot teljesített. Mindhárom brigád a minőség érdekében betartotta a műszaki előírásokat. SZOKOBI LÁ^T-LÓ Miskolc Ma befejezik az aratást a sárospataki járásban Az egész sárospataki járásban jó! halad az aratás. Példamuta­tóan dolgoznak az állami gazdaság és termelőszövetkezet tagjai és a? egyénileg dolgozó parasztok is. Ennek eredménye, hogy vállalásukat teljesíteni tudják. A járásban ma, vasárnap estére befejezik az aratást. A nagy munkában nz elsők között is az elsők a znlkodl dolgozó parasztok. A Kossuth termelőszövet kezet tagsága már nemcsak az ara­tást, de a cséplést is befejezte, sőt gabonabeadási kötelezettségét is tel­jesítette a cséplőgép alól. Ma estére a község valamennyi gazdája be­fejezi a hordást. Kedden estére a csépléssel is végeznek. Vállalásuk tel­jesítésével a zalkodi dolgozó parasztok példát mutatnak megyénk va­lamennyi mezőgazdasági dolgozójának. Miskolci erdommiKisok segítsége Újabb eredményei születtek a miskolci erdőgazdaság dolgozói között az árvízkárosultak meg­segítéséért indult mozgalomnak. Eddig 12.100 forintot ajánlottak fel. Veress László, a lillafüredi fuvargazdaság kocsisa fizetésé­ből Í00 forintot juttat el a Ju- namenti károsultaknak és ígérte, hogy a jövőben még eredménye­sebben dolgozik. Rákosi Lajos szintén 100 forintot ajánlott fel, vállalta, hogy fokozza az anyag, takarékosságot, ezzei is hozzá­járul az árvízkárosultak támo­gatásához. Lévai József fakiter­melő keresete 6 százalékát, Orosz András alkalmi munkás 8, Ko- hulák István és Iványi László ko­csisok 5—5 százalékát ajánlot­ták fel fizetésüknek. fl takarékossági mozgalom eredményei Rudabányán A rudabányai vasércbánya dolgo­zói sikeresen teljesítik az önköltség- csökkentési tervet, jól takarékos- kodnak nz anyaggal. A kohászati üzemek kielemezve, minőségileg fizetik a vasércet s így megmutatkozik, hogy érdemes mi­nőségileg termelni, mert kifizetődik a dolgozóknak, az üzemnek és a népgszdasá gnak. Az önkö’ts-''gcs5kkentéshez hozzá­járul o segédanyagokkal, való taka­rékosság is. Júniusban 2! 409 forint megtakarítást értünk el. A bánya­fánál 1537, a bordafáknál 3519 fo­rintot takarítottunk meg. OROSE B. JÓZSEF Rudabánya JHősi munka a gátakon A Duna vízállása jelenleg Baja és az országhatár között a legmagasabb. A folyam bal­partján a mohácsi sziget termő­földjeit, s a jobboldalon a dn- naszekcsői ás a kölkedi hullámtér­be épült lakóházakat kell megvé­deni. Ezen a szakaszon több mint háromezer ember, hat mar. kológép. 11(5 gépkocsi, 63 dóm- por, két földgyalu védekezik ál­landóan az áradat ellen. Szombaton reggel szovjet ka­tonai alakulatok érkeztek a ba-* jai szakaszra s azonnal bekap-» csolódtak a gátvédelmi munkálat tokba. Velük együtt lelkiismere-» tesen küzdenek az ár ellen a kör-* nyék dolgozói. Nagy munkálatok folynak Mo­hács és az országhatár közötti gátszakasz megerősítésén is, ahová komlói kubikusok is ér-ó keztek. A töltés megerősítése szombaton estére teljesen befe­jeződik. (MTI) „4 jtólnu'iHvab iöredelmét av rírrízkárosultal.nak afrinlfnh frlu A herbolyai bányaüzem dolgozói úgy határoztak, hogy augusztus 1-én termelő pótműszakot tartanak, amelynek jövedelmét az árvizsuj­totta lakosság részére aiánlották fel. ígérték, hogy a munkafegyelmet megjavítják, önköltségcsökkentési tervüket betartják, fokoz.nttabb fi­gyelmet fordítanak a szén minősé­gére. A műszaki és adminisztratív dolgozók egy műszakra eső kerese­tüket. ajánlották fel. A bányaüzem kuRúrcsoportja július 25-én műsort rendez és ennek bevételét is az árvízkárosultaknak ajánlják fel. FARKAS GYÖRGY párttltkár. A magnyitORorszki kohászok kölcsönös segálynyirtási pénztára A magnyitogorszki kohókombinát szakszervezeti bizottsága kölcsönös segélynyújtási pénztárt szervezett. A pénztár az idén már mintegy négy­ezer hosszúlejáratú kölcsönt folyósí­tott az üzem munkásainak és alkal­mazottainak. A kölcsönök felhasz­nálásával az idén több kohász vá­sárolt személygépkocsit, zongorát, bútorgarnitúrákat, rádiót. A kölcsönös segélynyújtási pénz­tár költségvetési összege közel tíz­millió rubel. Az árvízkárod helyreái&ására alakult kormánybizottság ülése Az árvízkárok helyreállítására alakúit kormánybizottság július 24-én, szombaton Hegedűs And­rás eivtárs, a minisztertanács el­ső elnökhelyettese elnökletével üiést tartott. A kormánybizottság határoza­tot hozott az árvízkárok helyre­állításának megszervezésére s a helyreállítási munkálatok gyorsl ütemének biztosítására. A kormánybizottság Zsoldos Sándor elvtárs egészségügyi mi­nisztert Győr megyébe küldte ai járvány veszély elhárításához szükséges összes intézkedések megtételére. (MTI)1 Ez Országos Szociálpolitikai Központ felhívása A győrmegyei árvízkárosultak megsegítésére a lakosság köré­ben megindult mozgalom kereté­ben a természetbeni adomá­nyok között igen nagymennyisé­gű zöldségféle érkezett Győr me­gyébe. Miután ezek az élelmiszerek hosszabb ideig nem tarthatók, az Országos Szociálpolitikai Köz­pont felkéri a lakosságot, hogy a jövőben csak tartósított élelmi­szereket küldjön a károsultak ró. szére, mivel csak ezeket az élel­miszereket lehet tervszerűen fel­használni. Az állatállomány részére szá­raz, szálas- és abraktakarmány* ra lenne szükség, ezért az Orsifu gos Szociálpolitikai Központ fel­kéri az adományozókat, hogy a g árvízkárosultak részére felaján­lott takarmányrnennyiségekeí ai kijelölt begyűjtési szerveknek! mielőbb adják át. (MTI)' Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése A Duna ausztriai szakaszán ki­sebb árhullám jelentkezett, amely­nek következtében a vízállás Passau- nál péntek reggeltől szombat regge­lig változatlan, Sehaerding-Aschach- Linz térségében pedig 15—20 centi­méter áradást mutat. Strudentói le­felé egészen déli országhatárunkig a Duna végig apad. Budapestről észak­ra szombat reggel 7 órától 13 óráig 10—21 centiméterrel csökkent a vízállás, Budapesttől délre az apa­dás sokkal kisebb méretű. Bajánál és Mohácsnál szombat reggeltől NEMZETKÖZI SZEMLE Akik a genfi győzelmet kivívták Sok esztendeje annak, hogy az el­ső népnevelők elindultak lakásról- lakásra hírül vinni: valami új do­log van születőben, a • békemozga­lom. Nem könnyű feladatot vállal­tak magukra. Megmagyarázni azok­nak az embereknek, akik nemrégi­ben még semminek érezték magu­kat, hogy szavuk döntő lehet, vilá­got is mozgathat — hálás dolog, de nehéz. Hányszor volt részünk az azóta sokszor megismert kézlegyin­tésben. „Igen, igen, én nem aka­rok háborút, minden tagom irtózik tőle, de mit tehetek? Azelőtt is a politikusok, a diplomaták intézték a világ dolgait, ezután sem lesz másként. Ki hallgat meg engem?” így volt, ki tagadja. De nem is kell ezt elhallgatnunk, hiszen an­nál nagyobb a siker, amit kivívtunk, köztük az egykori legyintők is. Aláírást gyűjtöttünk a stockholmi felhívásra: Ne használjanak atom­bombát! Koreában dúlt a harc, a Los Alamos-1 raktárakban halmozó­dott az atombomba és mégsem mer­ték ledobni. Nagyot nőtt a béke­mozgalom becsülete. Koreában alá­írták a fegyverszünetet: tárgyalást követelünk és Berlinben hosszú évek óta először összeült a négy nagyha­talom külügyminisztere; elfojtani az utolsó világháborús tűzfészket Indo­kínában — ez volt az utóbbi idő legfontosabb követelése és íme, 1954 júliusának utolsó napjaiban a fegy­verszüneti okmányokon ott vannak az aláírások, ezekben az órákban elhallgatnak a fegyverek. Ennél na­gyobb győzelmet most elképzelni sem lehet. Igen hasznos ilyen nagyfontossá- gű fordulópontnál megállni egy-egy pillanatra, visszanézni, hogyan is volt, mi segítette elő és esetleg mi késleltette az eredményt? Történt-e valami változás a világban és ha igen, minek a hatására, miben áll ez a változás? Genfben az indokínai kérdés tár­gyalásánál három olyan kormány képviseltette magát, amely hivatalos politikájában a tömegek, az egysze­rű dolgos emberek vágyait, elképzelé­seit követi, a béke politikáját. Ez a három hatalom: a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság. Békepolitikójuk gyakorlati lényegét nem nehéz tömören összefoglalni: a két rendszer békésen megfér egymás mellett, sok kérdésben együtt is mű­ködhet és gyümölcsözően kiépítheti kapcsolatait, különösen gazdasági és kulturális téren. Ez egyértelmű és világos politika, ezen az alapon a legbonyolultabb kérdések is meg­oldhatók. Persze nem kevesebb függ a másik tárgyalóféltől, akaratától, törekvéseitől. És ez a kérdés már kevésbbé egyszerű. Kezdjük a fogasabbikkal, Nagy- Britannia álláspontjával, leszűkítve a genfi értekezleten követett magatar­tásra. Az angol küldöttség Eden kül­ügyminiszter vezetésével — ha nem is mindig egyenes vonalban és nem is mindig a legnagyobb következe­tességgel — bizonyos fokig pozitív tevékenységet fejtett ki a megegye­zés elérése érdekében. Az a közvetí­tő szerep, amelyet a nyugati sajtó olyannyira hangsúlyozott — termé­szetesen nem olyan mértékben, ahogyan különösen az angol lapok igyekeztek beállítani — nem volt kisjelentőségű. Nem szabad elfeled­ni azt sem, hogy Eden volt az érte­kezlet egyik elnöke és nem egy pél­da áll rendelkezésünkre a második világháborút követő évekből, amikor a nyugati diplomácia „ügyrendi kér­désekkel” alakiságokkal hiúsította meg sok fontos problémában a meg­egyezést. Annyira azonban nem be­csülhetjük túl ezt a szerepet, hogy ne vegyük tekintetbe, mennyi része volt a megértőbb légkör kialakítá­sában a szovjet küldöttség diplomá­ciai felkészültségének, magasfokú diplomáciai felkészültségének, ma­gasfokú diplomáciai művészetének, őszinte megegyezési készségének és nem utolsó sorban Molotov elvtárs gazdag diplomáciai tapasztalatainak, ragyogó tárgyalási módszerének. Ami már most a franciákat illeti, a „második küldöttség" Mendes- France vezetésével (az első a Bidault vezette delegáció volt) megegyezésre törekedett. Ez érthető, hiszen azon állt, vagy bukott, hogy megmarad-e a jelenlegi francia kormány, vagy pedig egy hónap után le kell kö­szönnie. A genfi francia küldöttség magatartását tehát nem kismérték­ben a belpolitikai körülmények szabták meg. Itt kanyarodunk vissza a kiindu­lóponthoz. Milyen belpolitikai meg­gondolások vezették Mendes-Fran- cet, hogy ne térjen vissza Párisba üres kézzel? A francia burzsoázia érdekei? Tagadhatatlan, döntő súly- lyal esett a latba. A francia burzsoázia számottevő rétege — mondhatjuk többsége — érdekének tartotta az indokínai el­lenségeskedések beszüntetését. De a legnyomósabb ok a tömegek véle­ménye, az ország elsöprő többségé­nek, a kisembereknek a véleménye, a békeharcosok követelése. A béke­harcos tömegek buktatták meg a Laniel—Bidault-kormányt, mert a megegyezés ellen dolgozott és a bé­keharcos tömegek adtak igazánból megbízást Mendes-France kormá­nyának, mert a fegyvernyugvást ígérte. Semmivel sem kisebbítjük a francia békeharcosok érdemeit és eredményességét, ha ugyanakkor ki­emeljük: ők viszont azért arathat­tak győzelmet, mert a sokszázmil­liók mellettük álltak, velük egy sor­ban, a csatarendben. Sok szempontból ez magyarázza meg az angol álláspontot is. Azért sok szempontból, mert Angliánál több meggondolás is szerepet ját­szott, hogy úgy politizáljon Genf­ben, ahogyan tette, így a többi kö­zött Nagy-Britannia sajátos biro­dalmi érdekei általában Ázsiában, de különösképen a Távol-Keleten, az érintett Délkelet-Ázsiában. De kell-e külön magyarázni, hogy a brit kormány sem hagyhatja fi­gyelmen kívül a békés egymás mel­lett élés eszméjének vonzerejét a tömegek között és az angol ipari- kereskedelmi körökben, amelyek üzleteket akarnak kötni ott, ahol piac van és ahol vásárolni lehet: ke­leten. Nagymértékben ez magyaráz­za meg az eddiginél önállóbb brit külpolitikát, a genfi magatartást. Ez magyarázza meg, hogy az utóbbi időben az angol kormány maga is sokszor és oly nyomatékkai hangoz­tatta törekvését a békés egymás mellett élés politikájának folytatá­sára. Ha a genfi megegyezést a béke­harc eddigi egyik legnagyobb győzel­mének minősítjük, nem feledkezhe­tünk meg a békéért vívott küzdelem­nek arról a formájáról sem, melyet jelen esetben a hős vietnami nép és a többi indokínai nép vívott meg: a béke fegyveres védelméről. Telje­sen világos — ha a francia expedí­ció? hadtest nem ízleli meg Dien Bien Phunál a hatalmas vereség ke­serűségét, ha a vietnami néphadse­reg győzelmeinek eredményeként nem kényszerül kiüríteni a Vörös­folyam deltavidékét, akkor nincs fegyverszünet, vagy legalább is nem így, ahogyan most megkötötték, A genfi fegyverszüneti egyezmény — amint azt Molotov elvtárs az ünne­pélyes zárólüésen jellemezte — a nemzeti felszabadító küzdelemnek, e küzdelem nagy áldozatainak és hősiességének nemzetközi elismeré­sét jelenti. íme, ez a béke erői genfi győzel­mének mérlege. Mégsem lenne hi­teles ez a mérleg, ha megfeledkez­nék egy igen lényeges mozzanatról, az Amerikai Egyesült Államok hely­zetéről, a tanácskozások lezárása után. Nos, itt egyértelműen le lehet szögezni az eredményt. Miután a dullesi diplomácia megszámlálhatat­lan kísérletet tett a békés rendezés meggátlására, végül is az utolsó ülésen a szó szoros értelmében véve is magára maradt, elszigetelődött. A sok kisebb-nagyobb kudarc, ame­lyek ezt a diplomáciát a tárgyalások három hónapja alatt érte, 1954 jú­lius 21-én egyetlen hatalmasméretű vereségben csúcsosodott ki. Az egyik oldalon az értekezlet kilenc részt­vevője közül nyolc, amelyek aláír­ták az okmányokat, részesei a meg­egyezéses döntésnek. A másik olda­lon a kilencedik az Egyesült Álla­mok, amely kétesértékű külön- nyilatkozatot tesz. Ez a nyilatkozat csakúgy hemzseg az olyan szavak­tól. mint „béke”, az „ENSZ alapok­mányának tiszteletbentartása” és a „népek jogai”. Valójában e szavak azt akarják, hogy Washington mit- sem változtatott eddigi, háborúra törekvő politikáján. Éppen ez az, ami megszabja a béke erőinek soronkövetkező felada­tait. Genf hatalmas győzelem, de korántsem a döntő megegyezés. Eisenhower elnök a fegyverszünet aláírásának másnapján jelentette ki, hogy az Egyesült Államok más nemzetekkel együtt tovább dolgo­zik a délkeletázsiai támadó katonai blokk gyors megszervezésén. A je­len pillanatot vélték a legalkalma­sabbnak arra, hogy az eddiginél is gyorsabb ütemben erőltessék a né­met felfegyverzést. Az ez elleni harc lesz az elkövetkező idők leg­fontosabb feladata. Nincs még ren­dezve az atomfegyver eltiltásának és a leszerelésnek a kérdése sem. Genf igazolta, hogy a vitás kérdé­sekben a rendezés legjárhatóbb út­ja a tárgyalás. A genfi szovjet küldöttség szóvi­vője azzal búcsúzott az újságíróktól: „viszontlátásra”. Mint eddig, ezután is a békeharcos százmillióktól függ, hogy a viszontlátásra, a további tár­gyalásokra sor kerüljön. (MTI) délig csak egy centiméter, a legma* gasabb vízállás óta pedig mindösz-» szii G, illetőleg 7 centiméter volt ad apadás. Budapesten a vízállás szom-» bat délután 16 órakor 710 centimé-» tor, tetőzése óta tehát 5 centiméter hiján, egy métert apadt. A Felső-Dunán bekövetkezett na-» gyobb vízszint-csökkenés és a meg-» feszített védelmi munka eredmó-» nyeképpen remélhető, hogy szóm-» baton, vagy vasárnap a szakadások: elzárásának erősítésével a Szigetköz-* be való további vízbefolyást mpa léhet akadályozni. A Szigetközről a víz lassan huzó-í dik vissza. Az árvízjárta területen a visszatelepítést meg kell előznie aa úthálózat és a hidak legalább ideig-» lenes helyreállításának, a kutak ki-i tisztításának, az épületek szilárdsá* ga megvizsgálásának és a szokásod egészségügyi rendszabályoknak. —* Mindezek folyamatban vannak. Az árvízvédelmi kormánybiztos aI korábban — megelőző óvatosságból! — kiürített Győrújváros, Győrsziget) és Gorkijváros lakosságának vissza-* költöztetését elrendelte. Az elzárási munkákhoz szükséged kőmennyiség folyamatos szállíiá-» sának biztosítására az építésügyi minisztérium felügyelete alá tartó-» zó kőbányák munkásai a vasárnapi munkaszüneti napon Is teljes lét-» számban dolgoznak; ugyanakkod teljes vasárnapi munkabérüket fel-» ajánlották az árvízkárosultak javá-» ra. A Budapest feletti szakaszon a! helyzet — az apadás mértékéneW megfelelően — folyamatosan eny-» hül. A székesfőváros alatti szaka-» szón Bölcskénél a védelmi munkáié teljesen befejeződtek, a többi ré-» székén a védelem lankadatlanul dol-i gozik. Egyébként azonban a helyzet változatlan. A helytállás országszerte meg-* nyilvánuló számos példája közül id kimagasló a posta- és táviróhivata-* lók műszaki és egyéb dolgozóinak! nagyszerű munkája, amellyel gyak-» ran leküzdhetetlennek látszó nehéz-» ségek közt is biztosították az árvíz-* védelem szempontjából oly döntő fontosságú hírközlést. gj„.uickhas hajtó Mm MU BABY1

Next

/
Oldalképek
Tartalom