Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-25 / 175. szám

■^fcwárnap, 1954, július 25. ÉSZAKMAGYARORSZÁG ' ÉiűU Hogyan lehet 100 millió forinttá! csökkenteni az önköltséget az Ózdi Kohászati Üzemekben ' Sok értekezletet tartottak már Özdon a termelés érdekében, de bát­ran elmondhatjuk, hogy egy sem volt olyan hasznos, mint £ péntek délutáni tanácskozás. Műszaki veze­tők, sztahánovisták, élenjáró dolgo­zók, a gyár igazgatósága, a párt, a HISZ és a szakszervezet több veze­tője megbeszélte, melyek azok a legfontosabb feladatok, melyeket a kongresszus határozatainak szelle­mében a gazdaságosabb termelés, a népjólét emelése érdekében özdon mielőbb meg kell valósítani. Részt- vett az értekezleten a kohó- és gép­ipari minisztérium képviselője és Valkó Márton elvtárs, a Lenin Ko­hászati Művek igazgatója. Az ózdi doSgosók megtisztelő felelőssége Somogyi Antal elvtárs, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója beszá­molójában hangoztatta: a kongresz- szus célkitűzéseinek megvalósítása nem kis mértékben függ az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóitól, hi­szen az ország acélszükségletének nagyrészét ők termelik. Ha olcsób­ban állítják elő a vasat, az acélt a gépekhez, olcsóbbak lesznek a fo­gyasztási cikkek is. A termelés gazdaságosságának megjavításában a gyár dolgozói már szép kezdeti eredményeket értek el. így például a selejtkárt a múlt év negyedik negyedévéhez viszonyítva, annyival csökkentették, hogy ebből az összegből 120 családi házat le­hetne építeni. Az acélnyersvasnál az önköltséget ezév első negyedéhez viszonyítva, a második negyedévben 6 millió 187 ezer forinttal csökken­tették, a kokszfogyasztásnál 1 millió 948 ezer forint, a kocsiálláspénznél 636 ezer, a rézsiköltségnél 436 ezer forintot takarítottak meg. Ezek azonban csak részleteredmé­nyek, amelyeket tovább kell fejlesz­teni, annál is inkább, mert a gyár termelése a gazdaságossági követel­mények szempontjából még igen sok kívánnivalót hagy maga után. Ennek beszédes bizonysága, hogy a lehetőségek felmérése ütán megálla­pították: az év végéig 100 millió fo­rinttal lehet csökkenteni az önkölt­séget. Ennek megvalósítása érdekében fel kell számolni egész sor jelenle­gi hibát. Ilyen hiba például, hogy még a műszaki vezetők egyrésze sem ismeri pontosan az önköltség­csökkentési tényezőket. Nem ismerik például a rezsiköltségek alakulását, ami pedig nagyban befolyásolja az önköltséget. Az önköltségnek a rezsi a nagyolvasztóműben 11.3, az acél­műben 15.1, a durvahengerműben 9.9, a finomhengerműben 9.5 száza­lékát teszi ki. Itt nagyobb eredmé­nyeket lehet elérni. Az önköltség­csökkentési komplex-brigádok már készítettek is rezsinormákat. Ki kell emelni ezen a téren az acélmű gyár­részleg vezetőségének kezdeménye­zését: augusztus 20-ig 5.1 százalék­kal akarja csökkenteni a rezsikölt­séget, ez 200 ezer forint megtakarí­tást jelentene. Nincs azonban mindenütt ilyen jó kezdeményezés, vállalás. Súlyos kötbéreket fizetnek ki például az anyagkeveredés miatt. Ez ellen a MEO dolgozói harcolhatnak a leg­eredményesebben. Az első félévben 400 esetben sikerült is meggátol- niok elkevert áru kiszállítását, Jobban megszervezett, fegyelmezett munkával a termelékenység emeléséért A minőség javítása érdekében különösen fontos, hogy a műveze­tők megköveteljék a technológiai utasítások betartását. A nyersvas minősége hónapok óta állandóan ja­vult, de most az utóbbi hónapokhoz viszonyítva visszaesett. Az acélmű­ben a háztartási és közszükségleti célokat szolgáló acélfajták gyártása körül js vannak problémák. Az acél­mű vezetőinek, a műszaki kutatási osztálynak, a MEO-nak és a Bor- sodnádasdi Lemezgyár szakemberei­nek közös összefogása ezeket hama­rosan megoldhatná. A durvahenger­műben ezeknek az anyagoknak kel­lő hőfokra való melegítése és hen­gerlése okozza a legnagyobb gondot. Az önköltség csökkentése mellett az életszínvonal további javításának alapvető feltétele a munka terme­lékenységének növelése. Ezzel sem állunk valami jól — hangoztatta a beszámoló. A munkások létszáma csaknem százzal nőtt, a munkások átlagos havi keresete 9.8 százalékkal emelkedett, ugyanakkor az egy órá­ra eső termelési érték 15.2 száza- élkkal csökkent. Ehhez nagymér­tékben hozzájárult a szervezetlen­ségből és fegyelmezetlenségből adó­dó „kapun belüli munkanélküliség’1 amit hamarosan fel kell számolni. A beszámoló a továbbiakban ki­emelté az anyaggal való fokozott ta­karékoskodás* a helye» bérezés, .az üzemek szorosabb kooperációjának, az üzemen belül .a rendnek és tisz­taságnak, a munkavédelemnek, a szocialista munkaverseny fejleszté­sének nagy jelentőségét. Párosverseny augusztus 20. méltó megünneplésére ózd és Diósgyőr között A vitában sok értékes felszólalás hangzott el. Elsőnek Hegedű«» József elvtárs, a gyár vezető könyvelője szólalt fel, majd Falvai Sándor o'-v- társ, az alapanyag-osztály vezetője beszélt. Elmondotta, hogy az alap­anyag helyesebb tárolásával, osztá­lyozásával, a le- és felrakás meg­könnyítésével évente többmillió fo­rintot lehet megtakarítani. Simon Béla elvtárs, a műszaki főosztály vezetője p.z importanyagokkal való takarékosság fontosságát hangsú­lyozta, majd a helyes technológia lcgszélesebbkörű elterjesztésére hív­ta fel a figyelmet. Sajler Géza elv­társ. főtechnológus arról számolt be, hogy az anyagnormák kidolgozására szervezett brigád sikeresen folytatja munkáját. Például a nagyolvasztó gyárrészlegben már megállapították, mennyi fúvóforma. stb. szükséges a gazdaságos tervteljesítéshez. Hama­rosan kidolgozzák a gáz, gőz. szén, olaj és villamosenergia normáit is. Valkó Márton elvtárs felszólalásá­ban a I/cnin Kohászati Művek dol­gozóinak megbízásából az Alkot­mány Napja méltó megünneplése érdekében párosversenyre hívta az ózdi kohászokat. Hangoztatta: no­csak abban versenyezzenek, hogy melyik gyár termel több nyersvasat, acélt, hengerelt árut, hanem abban is, hogy melyik gyárt tervszerűb­ben, jobb és olcsóbb kohászati ter­mékeket. Szavait ezzel fejezte be: ,.A diósgyőriek remélik, hogy ebben a versenyszakaszban győzni fognak.” Minden dolgozóval ismertessük a gazdaságos termelés é3 a népjólét szoros összefüggését Több felszólaló hangsúlyozta, hogy most fokozott helytállásra van szükség, hiszen a dunai árvíz nagy veszteségeket okozott, az árvízkáro­sultak anyagi megsegítése mellett az ipar dolgozóinak az is feladata, Első a miskolci, — utolsó az encsi járás az éiőállatbeadásban A megyei begyűjtési hivatal a napokban értékelte a begyűjtés ál­lását. A járások közötti rangsor az élőállat és az állati termékek beadá­sánál a következő: 1. miskolci járás, 2. ricsei, 3. sátoraljaújhelyi, 4. mezőkövesdi, 5. abaujszántói, 6. mezőcsáti, 7. szikszói, 8. edelényi, 9. putnoki, 10. sárospataki, 11. szerencsi, 12. ózdi, 13. encsi járás. hogy pótolják a mentésben résztve­vő munkások termelését is. Balsai István elvtárs, az acélmű gyárrészleg vezetője így nyilatko­zott: — £09 kilométerre vagyunk az árvíztől, de szívünk a gátvédőkkel és az árvízkárosultakkal dobog. Én az árvízkárosultak javára felajánlom most kísérletezés alatt lévő újításom teljes jutalomösszegét. A továbbiak­ban arról beszélt, hogy az illetékes anyagirányító szervnek sürgősen rendet kell teremtenie a szállítás­ban, hogy az acélmű rendszeresen kapja a hulladákvasat, ne forduljon elő a hóvégi „roham-szállítás”. Ez a rendszertelenség nemcsak az acél­mű munkáját, hanem a vagonkira­kást is megnehezíti és növeli a ko­csiálláspénzt. Tábori László elvtárs, a durvahen­germű újítója munkanapló vezeté­sét javasolta. Elmondotta. hogy őneki két év óta feljegyzései van­nak a kenő- cs egyéb anyagok fel- használásáról. ennek igen nagy hasznát veszi. Hangsúlyozta: ha jobban ügyelnének az öntecsek me­legítésére, milliókat lehetne megta­karítani. Baliczki Pál elvtárs, a bér- és munkaügyi osztály vezetője a he­lyes premizálás rendszerének és mű­szaki normáknak kidolgozását sür­gette. Egyszerű, áttekinthető ügyvi­tel megszervezését javasolta. Fehér László elvtárs, a párt üze­mi végrehajtóbizottságának első tit­kára felszólalásában kiemelte: — Az a fontos, hogy a konferen­cia tanulságait a gyakorlatban mi­nél előbb megvalósítsuk. A terme­lékenység növelése és az önköltség csökkentése nélkül nem tudjuk ki­elégíteni a dolgozók állandóan nö­vekvő anyagi és kulturális szükség­leteit. Éppen ezért fel kell elevení­tenünk az Ózdról elindult, de éppen itt elhanyagolt kezdeményezéseket, munkamozgalmakat. Elsőrendű teen­dőnk, hogy minden dolgozó megis­merje, megértse az életszínvonal emelése és a termelékenység, az ön­költség alakulása közötti törvény­szerű szoros összefüggést, akkor a siker nem marad el, teljesíteni tud­juk százmillió forintos önköltség­csökkentési vállalásunkat. IIAMIS JELENTES A szerencsi járási tanács pénte­ken este táviratban jelentette, hogy a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok a ke­nyérgabona aratását befejezték. Szombaton végigutaztunk a mis- kolc-szerencsi műúton ás megle­petten tapasztaltuk, hogy a járás területén van még elég aratnivaió. Utánajártunk a dolognak és a községekben, gépállomásokon tett látogatás alapján megállapítottuk, hogy a járás! tanács jelentése nem felel meg a tényeknek. Mi a valóság? Az, hogy a takta- báji termelőszövetkezet még javá­ban aratja a búzát, az ondi szö­vetkezetben pedig még 18 hold bú­za áll lábon. Ha a szövetkezet kül­ső segítséget nem kap, a jövő hé­ten is aratni fog, mivel csupán öt kaszása van. Persze papíron könnyű aratni —> telefonon adatot gyűjteni, hiszen a papír türelmes, sok mindent elbír.., ügy látszik a szerencsi járási ta­nács ezt a könnyebb megoldást választotta, nem gondolva arra, hogy bárki, aki végigutazik a járá­son, észreveheti a durva hamisí­tást. Reméljük, hogy az illetékes felsőbb. szervek nem lesznek olyan türelmesek, mint a hamis jelentés papírjai. Borsodiak a bajbajutottak gondjának enyhítéséért Segítjük a; aratás gyors befejezését A földművelésügyi minisztérium anyagellátó vállalata miskolci ki- rendeltségének dolgozói a napokban röpgyűlést tartottak. Felajánlották, hogy az árvízkárosultak megsegíté­sére július havi fizetésüknek három százalékát adják. Az aratás, cséplés idején naponta 23 óráig tartó ké­szenléti szolgálatot tartanak, hogy az arató- és cséplőgépekhez szüksé­ges alkatrészeket időben ki tudják adni. Ezzel is elő akarják segíteni az aratás, cséplés gyors befejezését. VASVÁRI LÁSZLÓ kirendeltségvezető A miskolci Játék és Fatömegcikk Kt»sz dolgozói pénzbeli adományukkal is bebizonyítják együttérzésüket a bajbajutott testvérekkel. Szentandrási János szalagfűrészkezelő 200 forintot, 17 dolgozó — közöttük sok többgyer mekes anya — 100—100 forintot, a többi dolgozó pedig fizetése 5 száza­lékát ajánlotfa fel. Összesen 4610 ío rintot gyűjtöttek össze. A 23/3 Építőipari Vállalat miskolci lakásépítkezéseinek dolgozói havi fizetésük másfél, illetve 10 százalékát ajánlották fel. Jávor I,ászióné személyesen jött be szerkesztőségünkbe és 100 forintot adott az árvízkárosultak javára. Jzsófalva lakói szintén megható együttérzésről tettek tanúságot. Mol­nár Géza 100 forint, Panyi Béla 130,- Ladányi Sándor 150. Szamán András 100, Nagy Ferenené 100, Bidnaczkl Dezső 100, Domonkos Gáborné 100 fo­rintot adományozott. Dáni Zsuzsanna havi fizetésének 15 százalékát, Izsó András 25 kilogramm búzát ajánlott fel. A rakacai termelőszövetkezet tagjai is átérzik, milyen nehéz helyzetbe ke riiltek az árvtzsnjtofta területek dol­gozói. Igyekeznek bajbajutott ember­társaikon segíteni. 10 mázsa ro7,sot, 5 juhot s egy kocasüldöt adtak s vál­lalták, hogy a legkisebb szemveszte-. ség nélkül végzik el az aratást, csép­lést. A szuhakállói bányaüzem dolgozói csatlakoztak a Lenin Kohászati Mű­vek dolgozóinak kezdeményezéséhez. Az üzem valamennyi dolgozója részt vesz a pótműszakon. amelynek jöve­delmét, 15.000 forintot, az árvízsuj- fotta lakosok megsegítésére fordít­ják. Omiosbányán a IlI-as akna dolgo­zói közül idős Prókai József fizetése 5 százalékát, Kiss Sándor 4, Kovács Erzsébet gépkezelő 12, Domonkos Gii zella C, ifj. Schmidt Sándor 5, Jám­bor László vájár 5. Gombos Elemér segédvájár 4. Vaun Mihály fenntar­tási vájár 5. Veleja Tódor 5 százalé­kát ajánlotta fel A kazincbarcikai hőerőmű dolgozói szintén lelkesen adakoztak az árvíz- károsultak javára. Már a gyűjtés, megkezdésének első reggelén minden; egyes dolgozó jegyzett. A 31/2 építővállalatnál Gáti Béla és Greff Jenő fizetésük 5 százalékát adják. A gyűjtés napján Hankó Jó­zsef 183- Nagy András kőműves bri­gádja 157, Csurák Ferenc vasbeton- szerelő brigádja 197, Jurkinya And­rás segédmunkás brigádja 176 száza­lékot teljesített. Ipacs József cséplőgéphezelö nagyszerű vállalása Ipacs József a mezőnyárádi gép­állomás cséplőgépkezelője az elmúlt évben is nagyszerű eredményeket ért el a cséplésnél. Az idén sem akar lemaradni. Vállalta, hogy csép- lési tervét 150 százalékra teljesíti és a normális üzemanyagfogyasztás mellett a szemveszteséget 1.5 száza­lékra csökkenti. Azoknál a gazdák­nál, akiknél csépel, felvilágosító munkával eléri, hogy cséplőgép alól teljesítsék gabonabeadásukat. A cséplés ideje alatt állandó segítséget nyújt a fiatal traktorosoknak, gép-* kezelőknek. Ipacs József fgy akart ja biztosítani, hogy több és jobb ke-* nyér kerüljön a dolgozók asztalára, I Párosversenyre hívta a mezőkövesdi gépállomás traktorkezelőit. n4s a biztos, ami már a zsákban vau A íelsőzsolcai Szabadságharcos tsz tagjai kora reggeltől késő estig arat­nak. Segítenek nekik a honvédbajtár- sak is, s így 32 kasza vágja egyszerre a kövér szemekkel telt kalászokat. Az időjárás gyakran hátráltatja ugyan őket, de egy percet sem akarnak el mulasztani. Az ebéd is rövid ideig tart, mert az aratás idejére megszer­vezték az üzemi konyhát. Nagyon meg vannak elégedve az ellátással. Alighogy keresztbe rakják a gabo­nát, lovas gereblyével fel gereblyézik a tarlót s utána indul a traktor. Tíz holdon vetnek másodvetést. Néhány héttel ezelőtt több mint 150 köbméter zöldtakarmányt besilóztak. Jó szerve., zéssel, feleannyi ideig tart a munka, Az idősebb jsz-tagok már megkezdték a hordást. Nem akarják, hogy sokáig keresztben álljon a gabona, az a biz-, tos, ami a zsákban van. RriTHY ZOLTÁN JB. instruktor EGY TSZ-ELNÖK SOKSZOR HALLOTTAM már Laczkó Pető Jánosról, a mezőkövesdi Petőfi tsz elnökéről. Egyízben — ami­______________________ kor Nyeprincev elvtárs, a híres szov­jet festő a kövcsdi „Matyóház“-ban járt — futólag találkoztunk is. A minap ismét Mezőkövesden voltam s felkerestem. Szerencsémre benn találtam az irodában. Nemrég érkezett a mezőről. Egész sereg ember vette körül. Tsz-tagok s máshonnan érkezett dolgozók. Amíg velük tár­gyalt, alaposan szemügyre vettem. Zömök a termete, háta kissé hajlott, mint azoké a megteltkorú embereké, akikre a múlt rendszer nehéz tér- hekel rótt. Higgadt, magabiztos a szava. Mindig a szemébe néz annak, akivel beszél. Ilyen tárgyalások alkalmával, mint a mostani, általában ke- vés szó hangzik el. mintha ezzel is időt akarnának nyerni. Laczkó elv- társ félmondatokból is ért. szinte kitalálja, mit akarnak mondani. Rövi­den, tömören válaszol és gyorsan intézkedik. Széles látóköre, tudása, nagy emberismerete az, ahogyan dolgozó tár- saival foglalkozik — tiszteletet kelt. Hamarosan végez a dolgával, az emberek elbúcsúznak. — ELNÉZÉST KEREK — fordul felém —, de ezeket a sürgős ügye­ket el kellett intéznem. Az elvtárs úgy-e az „Északmagyarország"-tói jött — mondja félig kérdezve, félig megállapítva. — Igen, már találkoztunk. Nyeprincev elvtárssal jártam itt. Bólint. — Nagy művész Nyeprincev —■ mondja Laczkó Pető elvtárs. — Még most is előttem van a „Pihenés harc után“ című kompozíciója. Az ember az első pillanatra azt látja, hogy minden ember egyforma rajta. De ha szemlélődni kezd, akkor látja milyen gazdag kifejezőerőben, hogyan ábrá­zolja az egyes emberek gondolat- és érzésvilágát. Meglep, hogy mennyire ért a képzőművészethez, mennyire ismeri a képzőművészet problémáit. Ezt nem is titkolom előtte s érdeklődöm, hogyan szerezte meg műveltségét, milyen volt régi élete. Homlokát kissé össze­ráncolja, csak röviden válaszol: — Ahogyan mondani szokták, valóságos regény az életem. Épp úgy, mint annyi más szegényemberé. Sokat szenvedtem, kínlódtam a múltban. Ha egyszer időm lesz rá, meg is írom... PETŐ ELVTÄRS a földművésszöveikezet művészeti csoportjának egyik oszlopos tagja, Igen tevékenyen dolgozik városában a művészeti munka felvirágoztatásán. Felkutatja a haladó hagyományokat, a régi népi játékokat, népdalkincseket, s átadja azokat a fiatalabbaknak. Egyik pompás gyűjteménye a „Matyó lakodalmasamely országosan is isme­retes. Alaposan, mélyrehatóan ismeri a falu kultúréletét és szívügyének tekinti annak fejlesztését. Ha már itt tartunk, megkérdezem tőle: — Mi a véleménye Mezőkövesd kultúráidéról? — Szépen fejlődik, mind tartalmasabbá válik — mondja, s hozzá- fűzte sok még a tennivaló. A kultúra nagyon széles terület 'Aki csak szó­rakozni jár, csak könnyű műsorokat hallgat, alapzat nélküli kultúremberré válik. Hogy megértsük az előadásoka ti tanulnunk kell. Tanulnom Balzaci tói, Anatole Francétól, Csehovtól. Tolsztojtól, Jókaitól és Mikszáthtól. Ah­hoz, hogy kultúrcmberekké váljunk, meg kell ismerkednünk a haladó iro­dalommal és művészettel. Nálunk sok művészeti csoport van, de ezek nagy- része egyhelyben topog. A kultúrcsoportok át-átveszik egyik-másik község láncát. Kevés forrást használnak fel, pedig a nép művészetéből bőven lei hét meríteni. És a színpadról még hiányzik mai életünk hű ábrázolása. — IÍGY LATOM, sok könyvet olvas. — Igen. Már a múltban is szerettem a betűt, de akkor nem juthat­tunk jó könyvekhez. A télen Mezőkövesd régi aratási játékainak, dalainak összegyűjtésével foglalkoztam, amellett Bernard Shaw, Shakespeare mű­veit, Sophokles Antigone-ját olvastam. Ahhoz, hogy az ember tisztán lás­son a jövőbe, értékelni tudja a mát, meg kell ismernie az emberiség múltját, a kultúra fejlődését, | — Csak szépirodalmat olvas? j — Dehogy. Sok politikai és szakmai művet is olvasok. Elsősorban mégis csak kenyérrel él az ember — teszi hozzá mosolyogva. A TSZCS AGRONOMUSA lép be. Megjelenése figyelmezteti az elnö­köt a termelés problémáira. Kint. a gabonamezön arat a kombájn, a kéve­kötő aratógép, 8 aratópár, 10 honvéd kezében suhog a kasza. A learatott földeken a traktor ekéje hasítja a tarlót. Vontató pöfög a tsz udvarán* kocsija színig megrakva zsákokkal. Most viszik az állami raktárba. — Nagy dolog az aratás — jegyzem meg a beállt csendben. — Igen — mondja elgondolkodva. — A piramisok falain, a görög és a római építkezéseken az ókor művészei mindig különös előszeretettel ábrázolták az aratást. Már akkor is nagy dolog volt ez. Ma repülőgépek úsznak a levegőben, a radar, rádió, atomerö korszakát éljük, de aratni most is aratunk. Igaz, kombájnnal, aratógéppel, de a kenyér ma is kenyér és holnap is az lesz. Az aratás a mértéke falun a munka kultúrájának... A tszcs tagsága vasárnapra végez az aratással. Teljesíti állam iránti kötelességét is. Ez a számadás ideje megmutatja, hogyan dolgozott a tag­ság, és a csoport elnöke, Laczkó Pető János. — AZ EGYÉNIEK úgy néznek reánk, mint a jövőre. Példásan kell tehát dolgoznunk, élen kell járnunk, — mondja csendesen közben mint­egy mérlegelve, vájjon megfelelnek-o ennek a követelménynek. Szerintem, kisebb-nagyobb fejlődési nehézségtől eltekintve, igen, hi­szen az aratásban, a beadásban is az elsők. De másban is. És hogy ez így van, az a sokat olvasott, mély társadalmi és emberismerettel rendelkező elnököt dicséri, aki tudását, ismereteit a közösség, a közös vagyon növe­lésére fordítja. , RAHKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom