Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-28 / 177. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1954. július 28. 10 FORINT szerkesztőség lépcsőjén. Két szőke s egy barna. Olyan 10—11 évesek le­helnek. Csilingel a hangjuk, ahogy megszó­lalnak. — Ezt tessék elkül­deni az árvízkárosultak­nak — mondja az egyik, Orbán Jutka — és , át­nyújt egy 10 forintost. Koppány Ildikó és Har- sányi Erzsiké egy kicsit hátrébb büszkén moso­lyog. Bizonyára zsebpénzü­ket rakták össze és hoz­ták el — gondolom. —- Legalább 10 fagylaltról mondtak le. Mintha el­találták volna gondola­taimat a három rövid­hajú, kurtaszoknyás kis­leány szinte egyszerre mondja: — Nem a zsebpén­zünk! Beszélgetünk, A múlt hét közepén gondollak rlö' ZÖr arra, hogy vala­mivel nekik is segíte­niük kellene az árvíz­— Ha anyutól kérünk, akkor ö segít nem mi — tanakodtak. — Apu is, anyu is adott már. — De sikerült meg­oldani a fogas kérdést. — Műsoros délutánt rendeztünk a Kácz György-utca 3. szám alatt, ahol lakunk, Mi adtuk a műsort — me­sélik büszkén és boldo­gan, — 50 fillér volt a belépődíj, 20 jegyet ad­tunk el. Szavaltunk, énekeltünk, s eljátszol- tűk a Jancsi és Julis­kát is. Három napig reggel­től estig a szerepüket tanulták. Bújtak a ház lakói elől, hogy meg­lepetés legyen a műsor. — Anyu sem tudott róla, mire készülünk. Ki is kaptam, hogy nem segítek neki, -— mondja Jutka. ■— De úgy-c az árvízkárosul­tak megsegítése megér egy kis szidást. Most már egy kicsit szégyclem magamat, amiért az előbb gyer­kőcöknek néztem őket. Tévedtem. Lelkes, nagy­szerű kis pajtások ezek. Nem mentek strandra, nem játszottak, sőt anyukájuknak sem segí­tettek, hogy ők is ad­hassanak valamit, aho­gyan ma mindenki adni akar. Szeretném meg­ölelni őket, — Tudjuk, hogy vem sok ez a mi 10 forin­tunk, de sok kicsi sokra megy. Ha minden gye­rek ennyit ad saját ere­jéből. akkor az nagyon- nagyon nagy segítség lesz — mondják. Egész sereg gyermek jelenik meg képzele­temben: sok-sok kis pajtás. Nagy melegség ömlik el szivem körül és nem tudok szaba­dulni egy mondattól, ami a toliam alá kí­vánkozik: ,.Milyen na- aynk is a mi kii gyere­keink!" A. t. Befelezték az aratást a tiszabábolnai Rákóczi termelőszövetkezetben A tiszabábolnai Rákóezi termelőszö­vetkezet. inra a gabona tcljos beérése előtt vál'alta. hogy 10 nap alatt le- aref'' P<5 hold kalászosát. A termelő- tagsága állta adott szavát. V s nap sem kellett ahhoz, hogy V«-észtberakják a gazdag termést. Ezt ebosorhsn annak köszönhetik, hogy 'geo jól megszervezték a munkát. 3.12 tagja van a terme’öszö vet kőzetnek s minden nap 10 aratópár állt munkába. Az aratás mellett nem feledkeztek meg a takarmány biztosításáról sem. Betakarították a szálastaVnrmá.uyt. learatták a lenesét, a borsót. A tag ság elhatározta, hogy a cscplést is elsőnek végzi el a mozőe,sáti járás tér melőszövetkozetei közül és a enép'ő gép alól azonnal teljesíti egészévi kenyér- és takarmánygabona boadá sát. Eegyesbcnycn július 23-án mogkcz- .'ödött a epéplés. Négy Képből ömlő ’>rk a kövér búzasörnek. Mielőtt a négy munkacsapat tagjai megkezdték vo'na a munkát, verionyro hívták egymást. Szűcs János munkacsapatának napi normája 7fi mázsa. Vállalták, hogy 76 mázsa helyett naponta 106 mázsát csépetnek cl. a szom vesztesége t egy százalékra csökkentik. A gépek huza táránál segítenek a munkacsapat tag­jai is. el akarják érni. hogy egy átállítás lő percnél tovább ne tartson. A cséplőgépek vezetői' vállalták, hogy a csépléa idején 5 százalék üzem anyagot takarítanak meg. A közsé­gekben 5 nappal a határidő előtt be­fejezik a csépiért. SZŰCS JÁNOS MAOYATt ISTVÁN K. CSEKK IMRE SZABÓ IMRE munkacsapat vezetők Zúgnak a cséplőgépek Legye,sbényén Az állami gazdaságok dolgozói példát mutatnak az aratásban Az állami gazdaságokban is befe­jezéshez közeledik az aratás. Élen­jár a keseiyűhalmi, a mezőnagymi- hályi és a taktaharkányi gazdaság. Lemaradt a dicházi, abodi és az omödi gazdaság. Az állami gazdaságok legjobb ara­tógépkezelője Demkó István, aki eddig 260 holdat aratott le a takta­harkányi állami gazdaságban. A legjobb kombá.invezetö Eszlári Dezső és Gulyás Dezső a vattai állami gaz­daságban. Eszlári Dezső 134 óra alatt 170 holdat aratott le s elcsépelt 1269 mázsa gabonát. Keresete erre az időre 1237 forint lett. Jelentős meg­takarítást ért el az üzemanyagfo­gyasztás terén is. A megengedett 21 mázsa 31 kg helyett csak 10 mázsa 71 kg üzemanyagot használt el. Gulyás Dezső 132 óra alatt 164 holdat aratott le, s elcsépelt 1232 mázsa gabonát. 1169 forintot kere­sett. űz árvíz nuszlításai Ausztriában Az európai kollektiv biztonság megteremtésére vonatkozó szovjet jegyzék külföldi sajtóvisszhangja PARIS A párisi sajtó figyelmének köz pontjában az európai kollektív biz­tonság kérdésével kapcsolatban Fran eiaország, Nagy Britannia és az Egyesült Államok kormányához inté­zett szovjet jegyzék áll A jobboldali lapok csaknem egy­hangúlag azt crősítgetik, hogy a szovjet jegyzék nőm jelent „meglepe­tést", mivel a Szovjetunió részéről már közvetlen azután vártak ilyen kezdeményezest hogy teljesen nyil­vánvalóvá vált a genfi értekezlet si­kere az indokínai kérdéssel kapcsolat­ban. Mindazonáltal sok lap beismeri, hogy a szovjet jegyzék a nyugati or szagok fővárosaiban ,,zűrzavart“ kel tett. A „Liberation" című lap maradék- 1 alánul támogatja a szovjet javasla tokát. Hangsúlyozza, hogy ezek a ja vasiatok megfelelnek Franciaország nemzeti érdekeiek. A ..Liberation“ követeli, hogy a francia kormány haladéktalanul tá­mogassa az európai kérdések meg vitatására hivatott értekezlet össze hívásáról szóló szovjet javaslatot. Párisi közlemény szerint sok fran­cia politikus, köztük a miniszterelnök számos tanácsadója amellett foglal állást, hogy Franciaországnak el kell fogadni azokat a javaslatokat, amo lyeket a szovjet kormány jegyzéke torta1 máz. Pierre Mondes France jú­lius 25-én megvitatta ezt a kérdést a külügyminisztérium hivatalnokaival. Mint ismeretessé vált. ha Mcndes- Franco úgv határoz: célszerű meg győzni az Egyesült Ál'smokat az ér. toke/’eten való részvétel mellett, való­színűig Washingtonba utazik hogy találkozzék Eisenhower elnökkel. LONDON Az angol sajtó részletesen kommen­tálja a szovjet jegyzéket és hang súlyozza a jegyzék alapos tanulmá­nyozásának szükségességét. A „Manchester Guardian’1 meg­jegyzi, hogy „egy új találkozó Molo- tovval hasznos lehet" és hogy az európai kollektív biztonságról kom­promisszumos megegyezési formákat lehetne kidolgozni. NEWYORK Néwman, a „New York Herald Tri­bune“ tudósítója leszögezi a nyugati hatalmaknak a szovjet kormány jegy­zékével kapcsolatos álláspontját és azt irja. hogy londoni és washingtoni vélemény szerint ezt a jegyzéket csakúgy, mint a március 31 -i szovjet jegyzéket, elutasítják. Londont azon­ban — irja Newman — „nyugtain nítja az esetleges franciaországi cs nyugatnémetországi visszahatás“. Schmidt, a „Tho New York Times” washingtoni tudósítója közli, hogy július 26 in. megkezdődnek a tárgya­lások az Egyesült Államok, Ang'ia és F raiiisnnr zág kormányai között a szovjet kormány jegyzékére adandó válasszal kapcsolatban. BERLIN A njugafberüni sajtó nagy figyel­met szentel a szovjet kormány jegy zékónek. A „Tolcgraf“ című lap ma­gyarázatot fűz a szovjet kormány jegyzékhez és Ollenhauornak. a Né­met Szociáldemokrata Párt elnökének e jegyzékkel kapcsolatos nyilatkoza­tához. — Oller.hauer — írja a lap — emlékeztet arra. hogy a szociáldemo­krata párt a külügyminiszterek ber­lini értekezletének befejezése után felhívással fordult a nyugati hatal­makhoz. hogy ne utasítsák vissza az európai kollektív biztonság kérdésé­vel kapcsolatos szovjet javaslatok ko. moly megvitatását. RÓMA Az egész olasz sajtó figyelmének központjában a Szovjetunió arra vo natkozó új diplomáciai kezdeménye­zése áll, hogy az összeurópai kollek­tív biztonsági rendszer megteremtése érdekében értekezletet hívjanak össze, valamennyi európai állam részvételé­vel. Az „Avanti“ cikke a többi közt a következőket írja: „A Szovjetunió kezdeményezését. — amelynek célja a genfi értekozlet pozitív eredményei nek továbbfejlesztése, már várták. Ez a kezdeményezés azonban olyan ko, moly és nyomatékos formát öltött, amely széleskörű visszhangra kell hogy találjon az egész világon és kü lönösen Európában.“ BRÜSSZEL Belgium egész közvéleményében nagy érdeklődést keltett az európai kollektív biztonság kérdésével kap i csolatos szovjet kormányjegyzék. Mint a belga rádió szemleírója kő, zölte, a sajtó főtémája a szovjet jegy­zek. VARSÓ Július 26-án a lengyel központi la­pok közölték a szovjet kormánynak az európai kollektív biztonság kérdé < sében Franciaország, Nagy Britannia és az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzékét.. (MTI) Palmiro Togliatti nyilatkozata as európai értekezletre vonatkozó szovjet javaslatról Róma (MTI) Palmiro Togliatti, az Olasz Kom­munista Párt főtitkára nyilatkozatot adott a „L'Unitá“ nak az európai or­szágok értekezletének megtartására vonatkozó szovjet javaslatról. Togliatti nyilatkozata során fel­sorakoztatta érveit az „európai vé­delmi közösséggel" szemben, majd ki­jelentette: nem tudom, lesz-e olyan kormányférfiaink között, aki megérti ezeknek az érveléseknek súlyát és — megtagadva az engedelmességet ame­rikai gazdáinak — lépésoket mer tenni azért, hogy támogassa ezt az újabb nagyszerű békekozdeményezóst, De ha a kormányférfiak nem értik ezt meg, majd megérti a nép, megérti az ország. A népből és azoknak a be­csületes embereknek a soraiból, akik szeretik és kívánják a békét cs azt akarják, hogy Olaszországnak ismét szava legyen a nemzetközi politiká­ban, félreérthetetlenül és parancsom lóan fog hallatszani az a követelés* hogy Olaszországnak új. békés politi­kára van szüksége. Ezt a politikát rá fogják kényszeríteni azokra, akik ma­kacsul továbbra is ragaszkodnak az olyan politikához, amely nem a köl­csönös kollektív biztonságra, hanem a katonai tömbökre támaszkodik, amely nem tárgyalásokra és meg­egyezésekre törekszik, hanem erősza­kos cselekedetekre és provokációkra, nem a békét akarja, hanem a hábo­rút. Életbelépett a fepversziinel Észak-Vielnamban Az AFP jelenti Hanoiból, hogy I órakor életbelépett a fegyverszünet kedden reggel helyi idő szerint nyolc az északvietnami hadszíntéren. Koszorúzás! ünnepség Ságvári Endre sírjánál Ságvári Endre halálának tizedik évfordulója alkalmából kedden délelőtt koszoruzási ünnepséget rendezett a Dolgozó Ifjúság Szö­vetsége budapesti bizottsága a ma­gyar ifjúmunkás mozgalom nagy mártírjának Budapesten, a Kere- pesi-temetőben lévő sírjánál. A DISZ Központi Vezetősége nevé­ben Terék György osztályvezető, a DISZ budapesti bizottsága nevében Kovács Antal, a bizottság titkára helyezett el koszorút. Ezután a bu­dapesti ifjúmunkások és diákok küldöttségei knszorúzták meg Ság­vári Endre sírját. (MTI) Folyik a víztelenítés Szigetközben A Duna állandó apadása következ­tében mind nagyobb területek sza­badulnak fel az árvíz alól. A Szi­getközben a vízmentesítés meggyor­sítására állandóan növelik a szivaty- tyuk számát. A Duna déli szakaszán, Baja- szentistván és Érsekcsanád közötti szakaszon is elszivattyuzták a mé­lyebb helyeken visszamaradt vizet. A víz jtt is levonulóban van a föl­dekről, kivéve a bátai és a mohács- szigeti részeket, ahol a szivárgás és a talajvíz emelkedése még mindig veszélyezteti a termést. Az ártól mentesült területeken a legsürgősebb feladat az ottmaradt gabona és takarmánytermés össze­hordása és megszárítása. Az el nem pusztult kapásnövények talajának szellőztetésére sürgősen mélykapá­lást kell végezni. A gabona-tarlókon és azokon a területeken, ahol a ve­tés elpusztult, másodvetéssel keli gondoskodni az árvíz miatt kieső ta­karmánytermés pótlásáról. Azokon a területeken ahova már visszatelepülnek s lakosok, minde­nütt megtették a megfelelő állat­egészségügyi intézkedéseket. Győr északi kerületében, Révfa­luban jelentősen apadt az ár, de még mindig csak a magasabb fek­vésű utcák kerültek szárazra. Eze­ken a helyeken az ingatlankezelő vállalat már megkezdte a megron­gálódott házak kijavítását. (MTI) niiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiniiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiimuitiiiiiiiiiiiiiiinimiiiimiiniiiiiiiiiiiiiHi iiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMinTiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini „KORUNK NAGY CSŐD A JA“ Reggelente, miután megmosa­kodtunk és felöltöztünk, átsétáltunk a széles terraszon, majd a keskeny lépcsőkön lementünk az udvarra és vagy a boltívek alatt, vagy az udva­ron keresztül betértünk szállodánk éttermébe, hogy megreggelizzünk. Az oszlopok mogul minden reggel kilépett egy ember, mindig ugyanaz és toiakodóan hadonászott a szemünk előtt óriási névjegyével. Különböző írások voltak rajla. Minthogy az emberünk mindezt né­mán csinálta, mi is szótlanul, egyet len kézmozdulattal adtuk tudtára, hogy nem kívánunk beszédbe ele­gyedni vele. Rorotválatlan volt. ócska, zsírfoltos kabátot, bársony mellényt és hosszú, kitaposott félcipőt viselt. Névjegyet tartó kókeres kezének ujjain vastag gyűrűk, csillogó hamiskövekkel. Az egész ember tetőtől talpig hamisnak, letértnek látszott, cllonszenves volt cs piszkos. Miért nem álltunk vele szóba? Mert ha megállunk akár egy pillanatra és kérdezünk tőle valamit a névjegyéről, egy rúpiába, nőt talán kettőbe Is ko rült volna. Az efféle gentlemanok nem vesztegetik ingyen az idejüket. Ez volt tehát az oka, hogy reggo lenként, egy rövid kézmozdu'attal el­utasítottuk ezt az embert, mire ő alá­zatosan visszavonult. Később már megismert bennünket és elő se jött az oszlopok mögül, ahonnan áldoza tait leste mint egy tigris. Merő kíváncsiságból mégis csak megpróbáltam menetközben ki böngészni legalább, a legnagyobb betűs felírást a névjegy közepén. Sikerült. Az volt ráírva: „Én korunk nagy csodája vagyok." Megkérdeztük barátainkat, mit je­lent a szöveg és ki ez a rejtélyes ember. — Semmiféle rejtély nincs benne. Közönséges kuruzsló, különböző színes papirképocskékből jövendőt mond, tenyérből jósol és egyéb hókusz­pókuszokat csinál. Reklámból nevezte el önmagát „korunk nagy csodája nak“. Helyes, hogy nem álllak vele szóba. Nem érdemes. „Korunk nagy csodájának" úgy lát szik olykor mégis csak sikerült hívő lolkekre lelnie, mert járásáról, szem télén arekifcjezéséről időnként sugár zott az önelégültség. Szállodánk éttermében egy alkalom mai új vendégeket vettünk észre reg­geli közben. Az egyik távolabbi asz­talnál ültek. Olyan csendesen, ahogy az európaiak szeretnek étkezni Indiá­ban. Egy alacsony növéoű férfi, rang­jelzés nélküli katonai zubbonyban. Mellette kicsi, tolt asszonyka, keskeny vágású szeme sírástól piros. Velük szemben két gyerek, kisleány és kis­fiú, nyilván testvérek, A gyorekok szörnyen szerették volna megzavarni ezt az áhítatos reggoli- zést, örömest játszottak volna a ka nállal. vagy a villával, de az apjuk szigorú, anyjuk szemrehányó tokin tete mindannyiszor kedvüket szegte és szófogadón visszahúzták a kezüket. Az asszonyka olykor halkan, hadarva szólt hozzájuk. Valami na­gyon komolyat mondhatott nekik, mert a kisleány is, a kisfiú is még jobban összehúzódott a székén. Aztán elmentek, mint két kis macska, az anyjuk szoknyájába fo^ódzva, az egyik jobbról, a másik balról. — Ez kínai tábornok, Kuomintang párti, Csang Kaj-sek tábornoka — mondta nekünk a szolga, — Vesztes generális — toldotta hozzá — Utóbbi időben sok effajta érkezik ide. Szinz janból futnak: a gazdagabbak repülő gépen, autón, mások teveháton, kinek mire telik. Ennek nem volt szeren cséje. Ott kellett hagynia mindent, amit összerabolt, csak így menekül­hettek, minden nélkül. A felesége meséli, már harmadszor iszkolnak a vörösök elől. Nem tudja, hová szalad hatnának tovább. Éjszakákon át *1- ratja elveszett vagyonát. Lám, milyen vörös a szeme! A pakisztáni szolga a sajnálkozás legcsekélyebb árnyalata nélkül, sőt nagyon elégedetten mesélte mindezt A kínai tábornok estebéd után a szomszédos terembe ment, ahol, tekin­tettel a télre, befűtöttek a csöppnyi kandallóba. Mellételepedctt egy karos- székbe. A lángokba nézett. Felesége a kendőjét száritgafta a kis tűznél. A hegyekből való gyantás, kemény fa pattogott, röpködtek a szikrák. A szolga, amikor elment mellettük, gyors pillantást vetett rájuk és gú­nyos mosollyal mondta: — Égy kell nekik. Rossz emberek, a saját népük kergette el őket... Egyszer, amikor reggelizni men­tünk, bár naptárunk szerint tél volt, a levegő színe és frisseségo nekünk már majdnem tavaszt jelentett. A helybeliek azonban takarójukba bur- kolődztak — ezzel helyettesítik Itt a télikabátot — és sietve mentek, hogy jártukban felmelegedjenek. Megreggeliztünk és az udvaron át tértünk haza. A színes szalmafonatú karosszékokben száraz angol nők ül­tek. dzsempert kötögettek, míg férjük a bankokban, minisztériumokban tár gyalt. Az utcán fehérfogú gyerekek kergetödztek. Minden olyan volt mint máskor. Egyszer csak valami különö set láttunk. Az oszlopok közötti kerek asztal mellett a Kuomintang tábornok ült, könyökével az asztal lapjára támasz­kodva. Tágranyilt szemmel meredt a piros, kék, zöld kepecskékre, amelye kot „korunk nagy csodája" egy vér­beli bűvész ügyosségével szórt raéjjel előtte. A tábornokné összekulcsolta kis, kövér kezét, keskeny szemével majd elnyelte a kuriizslót, aki hadonászott és halkan vékony hangon beszélt valamit. A kisleány és a kisfiú el bűvölve figyelte az asztalra repülő csodás képeoskékot. Ügy ültek ott, mint a színházban, ujjúkat szinte vezényszóra a szájukba dugták. A reggeli csendben csak „korunk nagy csodájának“ hangja nyekergett. Teljes magasságában állt az asztal előtt, hosszú figurája ide-oda hajlon­gott, mintha zenekart vezényelne. Keze, hol az asztal fölött lebegett, tele képecskékkel, hol üresen emelkedett a levegőbe, közben a színes képecskék állandóan változtatták helyüket az asztalon. Majd ujjait görcsösen össze­húzta, mint valami ragadozó madár; beletúrt a képekbe, megforgatta, át­rakosgatta, magasra emelte őket, aztán legyintett a kezével és egysze­rűen a levegőből varázsolt elő újabb sorozat képecskéket. Ez a szemfényvesztő nem In­gyen csalta ki a pénzt; megérte * mutatványa! Az oszlopok mögött áll­tunk és néztük. A szolga oly halka* jött hozzánk, hogy nem hallottuk a lépteit. A tálcáján cigaretta, egy ká­véskanna. két kékszínű csészévsL Megnllt, hogy óvatosan átsurranjon köztünk. A esepiirágóra és a tábor­nokra pillantott, s gúnyos mosollyal súgta: — Jósol a generálisnak, hová sza­ladjon tovább... Az meg hisz neki. Hogy is ne hinne, ez a végső reménye! Már semmije sincs — ez az utolsó reménysége! És a tálcával átcsúszva köztünk, tovább siklott ügyesen és feketén, mint egy angolna. Elnevettük magun­kat és tovább mentünk. Másnap a munkásnegyedben jártunk piszkos, alacsony agyagházak között. A szűk mellékutcák házainak ag.vagfalára óriási betűkkel rajzolták rá: „El a kezeket Kínától!" és „Végy példát Kínáról!’1 Ezt egyszerű emberek írták, talán a világ legszegényebb emberei. (Részlet Tyihonov: Pakisztáni tör­ténetek című könyvéből.) l TI árom kisleány lé- károsultakat. De ho- veget felfelé a gyan? elárasztott vidékekről es a pénzügyi kár — mint Raab kancellár kijelen­tette — többszázmillió schillingre tehető. Hivatalos adatok szerint az ausztriai árvíz következtében kilenc ember meghalt, csaknem negyven­ezer embert kellett elköltöztetni az

Next

/
Oldalképek
Tartalom