Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-28 / 177. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1954. július 28. 10 FORINT szerkesztőség lépcsőjén. Két szőke s egy barna. Olyan 10—11 évesek lehelnek. Csilingel a hangjuk, ahogy megszólalnak. — Ezt tessék elküldeni az árvízkárosultaknak — mondja az egyik, Orbán Jutka — és , átnyújt egy 10 forintost. Koppány Ildikó és Har- sányi Erzsiké egy kicsit hátrébb büszkén mosolyog. Bizonyára zsebpénzüket rakták össze és hozták el — gondolom. —- Legalább 10 fagylaltról mondtak le. Mintha eltalálták volna gondolataimat a három rövidhajú, kurtaszoknyás kisleány szinte egyszerre mondja: — Nem a zsebpénzünk! Beszélgetünk, A múlt hét közepén gondollak rlö' ZÖr arra, hogy valamivel nekik is segíteniük kellene az árvíz— Ha anyutól kérünk, akkor ö segít nem mi — tanakodtak. — Apu is, anyu is adott már. — De sikerült megoldani a fogas kérdést. — Műsoros délutánt rendeztünk a Kácz György-utca 3. szám alatt, ahol lakunk, Mi adtuk a műsort — mesélik büszkén és boldogan, — 50 fillér volt a belépődíj, 20 jegyet adtunk el. Szavaltunk, énekeltünk, s eljátszol- tűk a Jancsi és Juliskát is. Három napig reggeltől estig a szerepüket tanulták. Bújtak a ház lakói elől, hogy meglepetés legyen a műsor. — Anyu sem tudott róla, mire készülünk. Ki is kaptam, hogy nem segítek neki, -— mondja Jutka. ■— De úgy-c az árvízkárosultak megsegítése megér egy kis szidást. Most már egy kicsit szégyclem magamat, amiért az előbb gyerkőcöknek néztem őket. Tévedtem. Lelkes, nagyszerű kis pajtások ezek. Nem mentek strandra, nem játszottak, sőt anyukájuknak sem segítettek, hogy ők is adhassanak valamit, ahogyan ma mindenki adni akar. Szeretném megölelni őket, — Tudjuk, hogy vem sok ez a mi 10 forintunk, de sok kicsi sokra megy. Ha minden gyerek ennyit ad saját erejéből. akkor az nagyon- nagyon nagy segítség lesz — mondják. Egész sereg gyermek jelenik meg képzeletemben: sok-sok kis pajtás. Nagy melegség ömlik el szivem körül és nem tudok szabadulni egy mondattól, ami a toliam alá kívánkozik: ,.Milyen na- aynk is a mi kii gyerekeink!" A. t. Befelezték az aratást a tiszabábolnai Rákóczi termelőszövetkezetben A tiszabábolnai Rákóezi termelőszövetkezet. inra a gabona tcljos beérése előtt vál'alta. hogy 10 nap alatt le- aref'' P<5 hold kalászosát. A termelő- tagsága állta adott szavát. V s nap sem kellett ahhoz, hogy V«-észtberakják a gazdag termést. Ezt ebosorhsn annak köszönhetik, hogy 'geo jól megszervezték a munkát. 3.12 tagja van a terme’öszö vet kőzetnek s minden nap 10 aratópár állt munkába. Az aratás mellett nem feledkeztek meg a takarmány biztosításáról sem. Betakarították a szálastaVnrmá.uyt. learatták a lenesét, a borsót. A tag ság elhatározta, hogy a cscplést is elsőnek végzi el a mozőe,sáti járás tér melőszövetkozetei közül és a enép'ő gép alól azonnal teljesíti egészévi kenyér- és takarmánygabona boadá sát. Eegyesbcnycn július 23-án mogkcz- .'ödött a epéplés. Négy Képből ömlő ’>rk a kövér búzasörnek. Mielőtt a négy munkacsapat tagjai megkezdték vo'na a munkát, verionyro hívták egymást. Szűcs János munkacsapatának napi normája 7fi mázsa. Vállalták, hogy 76 mázsa helyett naponta 106 mázsát csépetnek cl. a szom vesztesége t egy százalékra csökkentik. A gépek huza táránál segítenek a munkacsapat tagjai is. el akarják érni. hogy egy átállítás lő percnél tovább ne tartson. A cséplőgépek vezetői' vállalták, hogy a csépléa idején 5 százalék üzem anyagot takarítanak meg. A községekben 5 nappal a határidő előtt befejezik a csépiért. SZŰCS JÁNOS MAOYATt ISTVÁN K. CSEKK IMRE SZABÓ IMRE munkacsapat vezetők Zúgnak a cséplőgépek Legye,sbényén Az állami gazdaságok dolgozói példát mutatnak az aratásban Az állami gazdaságokban is befejezéshez közeledik az aratás. Élenjár a keseiyűhalmi, a mezőnagymi- hályi és a taktaharkányi gazdaság. Lemaradt a dicházi, abodi és az omödi gazdaság. Az állami gazdaságok legjobb aratógépkezelője Demkó István, aki eddig 260 holdat aratott le a taktaharkányi állami gazdaságban. A legjobb kombá.invezetö Eszlári Dezső és Gulyás Dezső a vattai állami gazdaságban. Eszlári Dezső 134 óra alatt 170 holdat aratott le s elcsépelt 1269 mázsa gabonát. Keresete erre az időre 1237 forint lett. Jelentős megtakarítást ért el az üzemanyagfogyasztás terén is. A megengedett 21 mázsa 31 kg helyett csak 10 mázsa 71 kg üzemanyagot használt el. Gulyás Dezső 132 óra alatt 164 holdat aratott le, s elcsépelt 1232 mázsa gabonát. 1169 forintot keresett. űz árvíz nuszlításai Ausztriában Az európai kollektiv biztonság megteremtésére vonatkozó szovjet jegyzék külföldi sajtóvisszhangja PARIS A párisi sajtó figyelmének köz pontjában az európai kollektív biztonság kérdésével kapcsolatban Fran eiaország, Nagy Britannia és az Egyesült Államok kormányához intézett szovjet jegyzék áll A jobboldali lapok csaknem egyhangúlag azt crősítgetik, hogy a szovjet jegyzék nőm jelent „meglepetést", mivel a Szovjetunió részéről már közvetlen azután vártak ilyen kezdeményezest hogy teljesen nyilvánvalóvá vált a genfi értekezlet sikere az indokínai kérdéssel kapcsolatban. Mindazonáltal sok lap beismeri, hogy a szovjet jegyzék a nyugati or szagok fővárosaiban ,,zűrzavart“ kel tett. A „Liberation" című lap maradék- 1 alánul támogatja a szovjet javasla tokát. Hangsúlyozza, hogy ezek a ja vasiatok megfelelnek Franciaország nemzeti érdekeiek. A ..Liberation“ követeli, hogy a francia kormány haladéktalanul támogassa az európai kérdések meg vitatására hivatott értekezlet össze hívásáról szóló szovjet javaslatot. Párisi közlemény szerint sok francia politikus, köztük a miniszterelnök számos tanácsadója amellett foglal állást, hogy Franciaországnak el kell fogadni azokat a javaslatokat, amo lyeket a szovjet kormány jegyzéke torta1 máz. Pierre Mondes France július 25-én megvitatta ezt a kérdést a külügyminisztérium hivatalnokaival. Mint ismeretessé vált. ha Mcndes- Franco úgv határoz: célszerű meg győzni az Egyesült Ál'smokat az ér. toke/’eten való részvétel mellett, valószínűig Washingtonba utazik hogy találkozzék Eisenhower elnökkel. LONDON Az angol sajtó részletesen kommentálja a szovjet jegyzéket és hang súlyozza a jegyzék alapos tanulmányozásának szükségességét. A „Manchester Guardian’1 megjegyzi, hogy „egy új találkozó Molo- tovval hasznos lehet" és hogy az európai kollektív biztonságról kompromisszumos megegyezési formákat lehetne kidolgozni. NEWYORK Néwman, a „New York Herald Tribune“ tudósítója leszögezi a nyugati hatalmaknak a szovjet kormány jegyzékével kapcsolatos álláspontját és azt irja. hogy londoni és washingtoni vélemény szerint ezt a jegyzéket csakúgy, mint a március 31 -i szovjet jegyzéket, elutasítják. Londont azonban — irja Newman — „nyugtain nítja az esetleges franciaországi cs nyugatnémetországi visszahatás“. Schmidt, a „Tho New York Times” washingtoni tudósítója közli, hogy július 26 in. megkezdődnek a tárgyalások az Egyesült Államok, Ang'ia és F raiiisnnr zág kormányai között a szovjet kormány jegyzékére adandó válasszal kapcsolatban. BERLIN A njugafberüni sajtó nagy figyelmet szentel a szovjet kormány jegy zékónek. A „Tolcgraf“ című lap magyarázatot fűz a szovjet kormány jegyzékhez és Ollenhauornak. a Német Szociáldemokrata Párt elnökének e jegyzékkel kapcsolatos nyilatkozatához. — Oller.hauer — írja a lap — emlékeztet arra. hogy a szociáldemokrata párt a külügyminiszterek berlini értekezletének befejezése után felhívással fordult a nyugati hatalmakhoz. hogy ne utasítsák vissza az európai kollektív biztonság kérdésével kapcsolatos szovjet javaslatok ko. moly megvitatását. RÓMA Az egész olasz sajtó figyelmének központjában a Szovjetunió arra vo natkozó új diplomáciai kezdeményezése áll, hogy az összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése érdekében értekezletet hívjanak össze, valamennyi európai állam részvételével. Az „Avanti“ cikke a többi közt a következőket írja: „A Szovjetunió kezdeményezését. — amelynek célja a genfi értekozlet pozitív eredményei nek továbbfejlesztése, már várták. Ez a kezdeményezés azonban olyan ko, moly és nyomatékos formát öltött, amely széleskörű visszhangra kell hogy találjon az egész világon és kü lönösen Európában.“ BRÜSSZEL Belgium egész közvéleményében nagy érdeklődést keltett az európai kollektív biztonság kérdésével kap i csolatos szovjet kormányjegyzék. Mint a belga rádió szemleírója kő, zölte, a sajtó főtémája a szovjet jegyzek. VARSÓ Július 26-án a lengyel központi lapok közölték a szovjet kormánynak az európai kollektív biztonság kérdé < sében Franciaország, Nagy Britannia és az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzékét.. (MTI) Palmiro Togliatti nyilatkozata as európai értekezletre vonatkozó szovjet javaslatról Róma (MTI) Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatot adott a „L'Unitá“ nak az európai országok értekezletének megtartására vonatkozó szovjet javaslatról. Togliatti nyilatkozata során felsorakoztatta érveit az „európai védelmi közösséggel" szemben, majd kijelentette: nem tudom, lesz-e olyan kormányférfiaink között, aki megérti ezeknek az érveléseknek súlyát és — megtagadva az engedelmességet amerikai gazdáinak — lépésoket mer tenni azért, hogy támogassa ezt az újabb nagyszerű békekozdeményezóst, De ha a kormányférfiak nem értik ezt meg, majd megérti a nép, megérti az ország. A népből és azoknak a becsületes embereknek a soraiból, akik szeretik és kívánják a békét cs azt akarják, hogy Olaszországnak ismét szava legyen a nemzetközi politikában, félreérthetetlenül és parancsom lóan fog hallatszani az a követelés* hogy Olaszországnak új. békés politikára van szüksége. Ezt a politikát rá fogják kényszeríteni azokra, akik makacsul továbbra is ragaszkodnak az olyan politikához, amely nem a kölcsönös kollektív biztonságra, hanem a katonai tömbökre támaszkodik, amely nem tárgyalásokra és megegyezésekre törekszik, hanem erőszakos cselekedetekre és provokációkra, nem a békét akarja, hanem a háborút. Életbelépett a fepversziinel Észak-Vielnamban Az AFP jelenti Hanoiból, hogy I órakor életbelépett a fegyverszünet kedden reggel helyi idő szerint nyolc az északvietnami hadszíntéren. Koszorúzás! ünnepség Ságvári Endre sírjánál Ságvári Endre halálának tizedik évfordulója alkalmából kedden délelőtt koszoruzási ünnepséget rendezett a Dolgozó Ifjúság Szövetsége budapesti bizottsága a magyar ifjúmunkás mozgalom nagy mártírjának Budapesten, a Kere- pesi-temetőben lévő sírjánál. A DISZ Központi Vezetősége nevében Terék György osztályvezető, a DISZ budapesti bizottsága nevében Kovács Antal, a bizottság titkára helyezett el koszorút. Ezután a budapesti ifjúmunkások és diákok küldöttségei knszorúzták meg Ságvári Endre sírját. (MTI) Folyik a víztelenítés Szigetközben A Duna állandó apadása következtében mind nagyobb területek szabadulnak fel az árvíz alól. A Szigetközben a vízmentesítés meggyorsítására állandóan növelik a szivaty- tyuk számát. A Duna déli szakaszán, Baja- szentistván és Érsekcsanád közötti szakaszon is elszivattyuzták a mélyebb helyeken visszamaradt vizet. A víz jtt is levonulóban van a földekről, kivéve a bátai és a mohács- szigeti részeket, ahol a szivárgás és a talajvíz emelkedése még mindig veszélyezteti a termést. Az ártól mentesült területeken a legsürgősebb feladat az ottmaradt gabona és takarmánytermés összehordása és megszárítása. Az el nem pusztult kapásnövények talajának szellőztetésére sürgősen mélykapálást kell végezni. A gabona-tarlókon és azokon a területeken, ahol a vetés elpusztult, másodvetéssel keli gondoskodni az árvíz miatt kieső takarmánytermés pótlásáról. Azokon a területeken ahova már visszatelepülnek s lakosok, mindenütt megtették a megfelelő állategészségügyi intézkedéseket. Győr északi kerületében, Révfaluban jelentősen apadt az ár, de még mindig csak a magasabb fekvésű utcák kerültek szárazra. Ezeken a helyeken az ingatlankezelő vállalat már megkezdte a megrongálódott házak kijavítását. (MTI) niiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiniiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiimuitiiiiiiiiiiiiiiinimiiiimiiniiiiiiiiiiiiiHi iiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMinTiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini „KORUNK NAGY CSŐD A JA“ Reggelente, miután megmosakodtunk és felöltöztünk, átsétáltunk a széles terraszon, majd a keskeny lépcsőkön lementünk az udvarra és vagy a boltívek alatt, vagy az udvaron keresztül betértünk szállodánk éttermébe, hogy megreggelizzünk. Az oszlopok mogul minden reggel kilépett egy ember, mindig ugyanaz és toiakodóan hadonászott a szemünk előtt óriási névjegyével. Különböző írások voltak rajla. Minthogy az emberünk mindezt némán csinálta, mi is szótlanul, egyet len kézmozdulattal adtuk tudtára, hogy nem kívánunk beszédbe elegyedni vele. Rorotválatlan volt. ócska, zsírfoltos kabátot, bársony mellényt és hosszú, kitaposott félcipőt viselt. Névjegyet tartó kókeres kezének ujjain vastag gyűrűk, csillogó hamiskövekkel. Az egész ember tetőtől talpig hamisnak, letértnek látszott, cllonszenves volt cs piszkos. Miért nem álltunk vele szóba? Mert ha megállunk akár egy pillanatra és kérdezünk tőle valamit a névjegyéről, egy rúpiába, nőt talán kettőbe Is ko rült volna. Az efféle gentlemanok nem vesztegetik ingyen az idejüket. Ez volt tehát az oka, hogy reggo lenként, egy rövid kézmozdu'attal elutasítottuk ezt az embert, mire ő alázatosan visszavonult. Később már megismert bennünket és elő se jött az oszlopok mögül, ahonnan áldoza tait leste mint egy tigris. Merő kíváncsiságból mégis csak megpróbáltam menetközben ki böngészni legalább, a legnagyobb betűs felírást a névjegy közepén. Sikerült. Az volt ráírva: „Én korunk nagy csodája vagyok." Megkérdeztük barátainkat, mit jelent a szöveg és ki ez a rejtélyes ember. — Semmiféle rejtély nincs benne. Közönséges kuruzsló, különböző színes papirképocskékből jövendőt mond, tenyérből jósol és egyéb hókuszpókuszokat csinál. Reklámból nevezte el önmagát „korunk nagy csodája nak“. Helyes, hogy nem álllak vele szóba. Nem érdemes. „Korunk nagy csodájának" úgy lát szik olykor mégis csak sikerült hívő lolkekre lelnie, mert járásáról, szem télén arekifcjezéséről időnként sugár zott az önelégültség. Szállodánk éttermében egy alkalom mai új vendégeket vettünk észre reggeli közben. Az egyik távolabbi asztalnál ültek. Olyan csendesen, ahogy az európaiak szeretnek étkezni Indiában. Egy alacsony növéoű férfi, rangjelzés nélküli katonai zubbonyban. Mellette kicsi, tolt asszonyka, keskeny vágású szeme sírástól piros. Velük szemben két gyerek, kisleány és kisfiú, nyilván testvérek, A gyorekok szörnyen szerették volna megzavarni ezt az áhítatos reggoli- zést, örömest játszottak volna a ka nállal. vagy a villával, de az apjuk szigorú, anyjuk szemrehányó tokin tete mindannyiszor kedvüket szegte és szófogadón visszahúzták a kezüket. Az asszonyka olykor halkan, hadarva szólt hozzájuk. Valami nagyon komolyat mondhatott nekik, mert a kisleány is, a kisfiú is még jobban összehúzódott a székén. Aztán elmentek, mint két kis macska, az anyjuk szoknyájába fo^ódzva, az egyik jobbról, a másik balról. — Ez kínai tábornok, Kuomintang párti, Csang Kaj-sek tábornoka — mondta nekünk a szolga, — Vesztes generális — toldotta hozzá — Utóbbi időben sok effajta érkezik ide. Szinz janból futnak: a gazdagabbak repülő gépen, autón, mások teveháton, kinek mire telik. Ennek nem volt szeren cséje. Ott kellett hagynia mindent, amit összerabolt, csak így menekülhettek, minden nélkül. A felesége meséli, már harmadszor iszkolnak a vörösök elől. Nem tudja, hová szalad hatnának tovább. Éjszakákon át *1- ratja elveszett vagyonát. Lám, milyen vörös a szeme! A pakisztáni szolga a sajnálkozás legcsekélyebb árnyalata nélkül, sőt nagyon elégedetten mesélte mindezt A kínai tábornok estebéd után a szomszédos terembe ment, ahol, tekintettel a télre, befűtöttek a csöppnyi kandallóba. Mellételepedctt egy karos- székbe. A lángokba nézett. Felesége a kendőjét száritgafta a kis tűznél. A hegyekből való gyantás, kemény fa pattogott, röpködtek a szikrák. A szolga, amikor elment mellettük, gyors pillantást vetett rájuk és gúnyos mosollyal mondta: — Égy kell nekik. Rossz emberek, a saját népük kergette el őket... Egyszer, amikor reggelizni mentünk, bár naptárunk szerint tél volt, a levegő színe és frisseségo nekünk már majdnem tavaszt jelentett. A helybeliek azonban takarójukba bur- kolődztak — ezzel helyettesítik Itt a télikabátot — és sietve mentek, hogy jártukban felmelegedjenek. Megreggeliztünk és az udvaron át tértünk haza. A színes szalmafonatú karosszékokben száraz angol nők ültek. dzsempert kötögettek, míg férjük a bankokban, minisztériumokban tár gyalt. Az utcán fehérfogú gyerekek kergetödztek. Minden olyan volt mint máskor. Egyszer csak valami különö set láttunk. Az oszlopok közötti kerek asztal mellett a Kuomintang tábornok ült, könyökével az asztal lapjára támaszkodva. Tágranyilt szemmel meredt a piros, kék, zöld kepecskékre, amelye kot „korunk nagy csodája" egy vérbeli bűvész ügyosségével szórt raéjjel előtte. A tábornokné összekulcsolta kis, kövér kezét, keskeny szemével majd elnyelte a kuriizslót, aki hadonászott és halkan vékony hangon beszélt valamit. A kisleány és a kisfiú el bűvölve figyelte az asztalra repülő csodás képeoskékot. Ügy ültek ott, mint a színházban, ujjúkat szinte vezényszóra a szájukba dugták. A reggeli csendben csak „korunk nagy csodájának“ hangja nyekergett. Teljes magasságában állt az asztal előtt, hosszú figurája ide-oda hajlongott, mintha zenekart vezényelne. Keze, hol az asztal fölött lebegett, tele képecskékkel, hol üresen emelkedett a levegőbe, közben a színes képecskék állandóan változtatták helyüket az asztalon. Majd ujjait görcsösen összehúzta, mint valami ragadozó madár; beletúrt a képekbe, megforgatta, átrakosgatta, magasra emelte őket, aztán legyintett a kezével és egyszerűen a levegőből varázsolt elő újabb sorozat képecskéket. Ez a szemfényvesztő nem Ingyen csalta ki a pénzt; megérte * mutatványa! Az oszlopok mögött álltunk és néztük. A szolga oly halka* jött hozzánk, hogy nem hallottuk a lépteit. A tálcáján cigaretta, egy kávéskanna. két kékszínű csészévsL Megnllt, hogy óvatosan átsurranjon köztünk. A esepiirágóra és a tábornokra pillantott, s gúnyos mosollyal súgta: — Jósol a generálisnak, hová szaladjon tovább... Az meg hisz neki. Hogy is ne hinne, ez a végső reménye! Már semmije sincs — ez az utolsó reménysége! És a tálcával átcsúszva köztünk, tovább siklott ügyesen és feketén, mint egy angolna. Elnevettük magunkat és tovább mentünk. Másnap a munkásnegyedben jártunk piszkos, alacsony agyagházak között. A szűk mellékutcák házainak ag.vagfalára óriási betűkkel rajzolták rá: „El a kezeket Kínától!" és „Végy példát Kínáról!’1 Ezt egyszerű emberek írták, talán a világ legszegényebb emberei. (Részlet Tyihonov: Pakisztáni történetek című könyvéből.) l TI árom kisleány lé- károsultakat. De ho- veget felfelé a gyan? elárasztott vidékekről es a pénzügyi kár — mint Raab kancellár kijelentette — többszázmillió schillingre tehető. Hivatalos adatok szerint az ausztriai árvíz következtében kilenc ember meghalt, csaknem negyvenezer embert kellett elköltöztetni az
