Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-16 / 141. szám

Megnyílt az országgyűlés új ülésszaka ESZAKMAGMRORSZAG Azokhoz, akik adósai az államnak, a népnek... .J AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA X. évfolyam 141. szám jCra 50 fillér Miskolc, 1954 junius 16, szerda A francia kormányválság tanulságai Lelkes ünnepségen vették át a farkaslyuki bányászok a megyei pártbizottság kongresszusi zászlóját A Borsodvidéki Gépgyár fiataljainak harca az önköltség csökkentéséért nyosi József művezető, DISZ-titkár irányításával egyre-másra érik el a legszebb eredményeket. A DISZ- tagok arról híresek a gyárban, hogy jól dolgoznak. Ládi Andrásról, Ba- ráth Ágostonról, Czövek Istvánról, Makranczi Istvánról és Siskó Teréz- ről mindenki tudja, hogy tervüket mindig 150 százalék fölött teljesítik s termelésük igen gyakran megha­ladja a 200 százalékot is. A fiatalok most elhatározták, hogy még fokozottabban harcolnak az ön­költség csökkentéséért. Diósgyőri elehlróacéhnü 111.2 százalék A Lenin Kohászati Művek elektro- acélműve hétfőn 111.2 százalékra tel­jesítette napi tervét. Havi tervével az üzem 106.6 százalékra áll. Az elektroacélmű dolgozói ebben a hó­napban havi tervüket mindvégig 100 százalék fölött teljesítették. Kiemelkedő eredményt értek el mű- szakonkint is. Az első műszakon a XVI. számú kemencénél Drótos Fe­renc olvasztár brigádja 124, a XVII. számú kemencénél Burai János ol­vasztár brigádja '■§2 százalékot telje­sített. A második műszakot a XF. számú kemencénél Paciéra Gyula 123, a XVII. számú kemencénél Foskó 1st. ván olvasztár brigádja 117 százalék­kal zárta. A harmadik műszak leg­jobbja a XV. számú kemencénél Franczuz József és brigádja 124, a XII. számú kemencénél Margóczi András 121 százalékos teljesítményé­vel. Valamennyi brigád szívvel-lélek- kel harcol az élüzem dm elnyerésé­ért. \ z amerikai háborús politika újabb súlyos vereséget szenvedett: Franciaországban megbukott a Laniei-kormány, amely az utóbbi időben egyre szemérmetlenebből és nyíltabban szolgálta az amerikai diktátum­politikát. Dániel bukásával olyan kor­mány tűnt el a francia politika pórondjáról, amely magatartásá­val mind az európai védelmi kö­zösség, mind az indokínai béke ügyében az egész francia népnek és a világ haladó közvéleményé­nek mély felháborodását váltotta ki. A vietnami frontokon elszen­vedett súlyos francia vereségek, Dien Bien Phu eleste alapjaiban rendítette meg ennek a kormány­nak helyzetét és még sürgetőb­ben vetette fel a követelést — most már nemcsak a francia dol­gozó tömegekben, hanem a bur- zsoá politikusok, nemzetgyűlési képviselők egy részében is — a fegyverszünet haladéktalan meg­kötésére. A zt lehetett várni ezek után, " hogy a Szovjetunió fárado­zásainak eredményeként összeült genfi értekezleten Bidault, a fran­cia kormány külügyminisztere készséget árul majd el a tíékés megegyezésre. Ezzel szemben, mint ismeretes, a Laniel-Bidault- Pleven-féle politika módszere a genfi tanácskozáson a kétkula- csosság; míg szólamokban a francia küldöttség hangoztatja megegyezési szándékát, a kulisz- szág mögött beható tárgyaláso­kat folytat az amerikai impe­rialistákkal az indokínai háború kiterjesztéséről. A Laniei-kor­mány a fegyverszünet megköté­sére irányuló követeléssel szem­ben újabb háborús intézkedést foganatosított: a szokottnál ko­rábbi időpontra behívta az újon­cokat és titkos egyezményt írt alá az amerikaiakkal az indokínai háborúba való beavatkozásról. A kormányválság okait elemezve helyesen állapítja meg a svájci Neue Zürcher Zeitung: „Előidé­zője a néptömegekben hét év óta feltorlódott csalódás abban a politikában, amelyben mindegyik előző kormány egyformán bű­nös“. De aligha volt bármelyik is olyan bűnös a második világhá­ború befejezése óta Franciaor­szágban uralmon volt 20 kor­mány közül, mint a Laniei-kor­mány, amelyet végülis elsöpört a naptömegek nyomása. 11/1 írói tanúskodik a Laniei- kormány bukása, a fran­ciaországi újabb kormányválság? Arról, hogy az amerikai po­litika, mely Franciaország politi­kai megalázásál, gazdasági gúzs­bakötését és a háborút foglalja magában, egvre népszerűtlenebb a burzsoá körök egyrészében is és egyre gyűlöletesebb a néptö­megek szemében. Mit nyújt, mit nyújthat ez a po­litika a francia népnek? Munka- nélküliséget, ínséget, politikai jogfosztottságot, a nemzeti önál­lóság sárbatiprását' és tengernyi véráldozatot. Világos, hogy az ilyen politika újabb és újabb ku­darcra van ítélve. A Laniei-kor­mány eltávolítása világos figyel­meztetés, hogy csúfos bukás vár minden olyan törekvésre, amely ' ®szélyezteti Franciaország nem­zeti érdekeit és a békét. Megszoktuk: valahányszor hajótörést szenvednek az amerikai imperialisták járszalag- jára fűzött nyugati politikusok népellenes tervei, mindannyiszor nagy a lárma, a kapkodás, á zűr­zavar a washingtoni körökben. Most sem maradt el a felszisz- szenés és megkezdődött a kártyák keverése, hogy olyan kormány alakuljon, amelyre Dullesék to­vábbra is hatékony befolyást gya-. korolhatnak. A pánikot leghíveb­ben és leplezetlenül tükrözik a New York Herald Tribune szavai: „A francia politikai vihar csapást jelent a Nyugat számára és jelen­tősége felér Dien Bien Phu eles- tének jelentőségével“. Természetesen a huszadik francia kormány bukása egymagában még nem oldja meg az indokínai kérdést, nem há­rítja el egyszersmindenkorra a háború csiráját magában rejlő „európai védelmi közösség“ rati­fikálásának veszélyét, nem bizto­sítja Franciaország nemzeti füg­getlenségét. Annyi azonban bizo­nyos: jelentékenyen megnöveked­tek.azok az erők, amelyek messze­menően hélyeslik a Francia Kom­munista Párt célját és támogat­ják erőfeszítéseit, hogy vala­mennyi hazafias erő fogjon össze az ország nemzeti érdekeinek megvédelmezésére. A francia tö­megek egyre türelmetlenebbek amiatt, hogy a genfi konferen­cián a legtisztességesebb, Jegjó- zanabb legméltányosabb javasla­tokat is visszautasítják, vagy köntörfalazó, idővesztegető huza­vonába fullasztják azokat az ame­rikaiaktól sugalmazott és irányí­tott francia küldöttek. A francia tömegek bizalma nőttön nő az ország legnagyobb pártja, a Fran­cia Kommunista Párt iránt. Er­ről a bizalomról tanúskodnak azoknak a községi választások­nak az eredményei is, amelyeket Páris néhány peremvárosában tartottak. A Francia Kommu­nista Párt bárom helyen egy-egy mandátumot nyert. A francia közvéleményben széleskörű vissz­hangot keltett a Francia Kommu­nista Párt világos kijelentése: hogy „támogatná egy olyan kor­mány kezdeményezését, amely ál­lást foglalna az azonnali tűzszü­net és a béke megkötése mel. lett“. A béke száz- és százmillió híve testvéri szolidaritás­sal kíséri és támogatja a francia nép harcát nemzeti függetlensé­géért, az indokínai fegyverszünet haladéktalan megkötéséért, a békéért. sokszor csak lemondóan legyintenek, ha ügyes-bajos dolgaikkal Márkus József elvtárshoz, a gyár igazgatójá­hoz kellene fordulniok. Minek is...? Hiszen egy-két sebtében odavetett szónál, vagy goromba elutasításnál egyebet úgysem kapnak. A veszeke­dést pedig — ugye — igyekszik min­denki elkerülni. Nem véletlenül alakult így a dol­gozók véleménye. Hosszú történet ez, csak úgy lehet megérteni, ha meghallgatjuk a dolgozók visszaem­lékezéseit. * Magyart János elvtárs volt a gyár igazgatója. Nemcsak a gyári, termelési problé­mák érdekelték, de minden munkás­hoz volt néhány kedves, baráti szava, bátran mehettek hozzá a dolgozók egyéni problémáikkal is. Hacsak egyetlen mód volt rá, Magyari elvtárs megkereste azt és elintézte a dolgo­zók ügyeit. A kis gyár mint egy nagy család, úgy összeforrt és amikor az igazgatót elhelyezték Rudabányá- ra, a gyári kollektíva bizony nehezen vált meg tőle. 1952 nyarán megérke­zett az új igazgató. Nem volt új ember ebben a gyárban, hiszen régeb­ben is itt dolgozott, együtt izzadt a forró leheletű kemencék mellett azok kai, akik közül még ma is sokan dolgoznak itt a gyárban. Szeretettel fogadták a dolgozók Márkus Józsefet. De a baráti mosoly hamarosan az arcukra fagyott. — Barát helyett kiskirályt ismertünk meg benne — mondogatták egymás között. Valóban, Márkus elvtárs igyekezett egyeduralmat teremteni. A pártszervezet és a szakszervezet reze. tői is sokszor érezték: az igazgató háttérbe szorítja munkájukat. Megismerte ezt a helyzetet a járási pártbizottság, a szakszervezet területi bizottsága, sőt a minisztérium is. Egyízben már ki is vizsgálták az A miskolci járás dolgozói a gazdagabb termésért A miskolci járás termelőszö­vetkezeteinek, községeinek dol­gozói is minden alkalmas percet kihasználnak, hogy minél több­ször és minél jobban megkapál­ják növényeiket, biztosítsák a több, jobb termést. Járási viszonylatban igen jól dolgozik a bocsi Haladás és a József Attila tagsága. 132 hold kukoricát és cukorrépát már ki­egyelt és megkapált. Ugyancsak megkapáltak 60 hold naprafor­gót és 40 hold burgonyát. Ered­ményesen és gyorsan végzik a növényápolást a sa.ióecsegi Al­kotmány és a sajószentpéteri Kossuth termelőszövetkezetek, valamint Sajóhídvég község dolgozói is. A farkaslyuki bányászok már hosszú idő óta szép eredményeket érnek el, állandóan túlteljesítik ter­vüket. Jó munkájukat a kongresszusi versenyben is siker koronázta. El­nyerték a megyei pártbizottság ver­senyzászlaját. Ünnepélyes külsőségek között a napokban vették át a nagy dicsősé­get, elismerést jelentő győzelmi jel­vényt. A zászlóátadó ünnepélyen Kovács Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság végrehajtóbizottságá­nak titkára tartott ünnepi beszédet. Az ünnepségen a kongresszusi ver­seny alatt a legjobb eredményeket A DIMÁVAG Gépgyár F. gyár­egységének megmunkáló kovács- üzeme a kongresszusi versenyben kimagasló eredményeket ért el. Lendülete utána sem hagyott alább, június első dekádjában 108.7 százalékra teljesítette tervét. A termelési terv teljesítése mel­lett nagy gondot fordítanak az üzem dolgozói az önköltség csök­kentésére is. Jelentős megtakarítást sikerült elémiök a rezsi költségek­ügyet. De hiába... A gyár teljesí­tette a tervet, a béralap körül is rendben volt minden, így hát a mi­nisztériumot nem nagyon érdekelték a távoli kis gyár „egyéb” problémái. „A termelés — minden. A dolgozók ügyei — semmi” — volt bizonyára a jelszavuk, mint annyi más esetben a kormányprogram megjelenése előtt_ *• És Márkus I elvtárs továbbra .... 1 sem változtatott igazgatási módszerén, hangja válto­zatlanul elhallatszott a gyár legtávo­labbi zugába, s a dolgozók elégedet­lensége emiatt egyre nőtt. Hiszen ha tudták volna, hogy nem lehet más­kép. hogy ez a hang a természetes. Dehát a felszabadulás óta nagy idő eltelt. A kizsákmányolt, jogfosztott munkás, akinek minden mindegy, akivel akárhogyan lehet beszélni, ma már csak mint távoli rossz él dol­gozóink emlékezetében. Munkásaink, értelmiségünk sajátiának tudja a gyárat, amelyben dolgozik, s megkö­vetelik, hogy emberhez, az ország gazdájához méltóan beszeljen velük mindenki — még a gyár igazgatója is. akit a dolgozók bizalmából, az állam bízott meg felelősségteljes munkakörrel. Márkus elvtárs arra hivatkozik, hogy neki természete a hangos be­széd, azt szokta meg. A sajószentpé­teri dolgozók azonban emlékeznek olyan esetekre is, amikor úrrá tudott lenni ezen a rossz természetén. Nem régen a SZOT-ból volt a gyárban égj elvtársnő. Vele együtt egy-két dolgozóval elbeszélgetett Márkus elvtárs is. De olyan halkan, olyan kedvesen, olyan barátságosan, hogy azok a meglepetéstől alig jutottak szóhoz. Bizony ez a hang ritkaság. Egyál­talán nem megszokott dolog, A se­A Borsodvidéki Gépgyár fiataljai eredményesen takarékoskodtak. A mezőgazdasági gépalkatrészek sza­básánál már hosszabb idő óta úgy ügyeskednek, hogy az a kevés hul­ladék, amely elkerülhetetlenül adó­dik, még használható legyen a ter­melés más tefületén. Az ilyenmódon kapott hulladékot a gyermekkocsi­gyár hasznosítani tudja. A fiatalok eddig már húszezer forint értékű hulladékanyagot adtak át a gyer­mekkocsigyárnak. A legjobban takarékoskodók a termelésben is a legjobbak, s Ara­elért brigádokat pénzjutalomban ré­szesítették. Eke L. Gyula falazó bri­gádvezető 2 ezer forint pénzjutalom­ban részesült. Barta B. Gusztáv elő- vájási csapata és Nagy Sándor fej­tési DISZ-brigádja szintén pénzju­talmat érdemelt ki. Több dolgozó felszólalt az ünnep­ségen, köztük Kombár István vájár is aki fogadalmat tett, hogy ugyan­olyan lelkesen harcol a kongresszus határozatainak megvalósításáért, mint a verseny alatt. Minden erőnk­kel azon leszünk — mondotta —, hogy üzemünk elnyerje az élüzem cím kitüntetést. nél. A brigádvezetők tanulmányoz­zák a kongresszus határozatát s annak útmutatásai alapján ponto­sabb munkát végeznek, jobban szabnak, jobban darabolnak, csök­kentik a fölösleges ráhagyásokat. Az üzem dolgozói úgy határoz­tak, hogy június 25-re befejezik a féléves tervet. Az eredmények el­érésében nagy része van Sári Imre gyáregységvezetőnek. gíteniakarás és az udvariasság Már­kus elvtárs gyengéi közé tartoznak. * Sokat / beszélhetnének erről a I gyár dolgozói. Juhász Jánosné például, akinek 2 hónapos gyermeke van — elmondhatná, hogy a szülési szabadsága után 6—8 má­zsás csillék tologatására osztották be, ami bizony nem használt az egész­ségének. Csak a szakszervezet erélyes közbelépésére változtatták meg be­osztását. Jellemző példa Mayer Antal esete is, aki 25 éve dolgozik már a gyár­ban. Az orvos javaslatára 2—3 hó napig könnyebb munkát kellene vé­geznie. Mayer elvtársnak beteg a gyomra és a kemence forró közelsége miatt — mint társai általában — ° is sok szódavizet iszik. A sok víz pe­dig rontja az étvágyát s ez akadá­lyozza a gyors gyógyulást. Amikor Mayer Antal mindezt elmondta Már­kus elvtársnak, a válasz csak az volt: — Menj napszámba. Az a munkás, aki 25 éve dolgozik a gyárban, a ter­vét rendszeresen túlteljesíti, talán nem érdemel többet, mint ezt a fut. tóban odavetett két szőtt Vagy talán nem akad a gyárban más munka, mint a kőművesek melletti napszámt A 25 év alatt nem szerzett valami másféle, jobban hasznosítható tudást Mayer elvtárs itt a gyárban* Dehogy­nem! Csakhogy ezzel úgylátszik, nem érdemes sokat foglalkozni Nem nagy eset, mindössze egy családot érint. De számos ilyen kis ügy van. Rupf Ferencné konyhája, amelynek cemen- tezését az utolsó pillanatban tiltotta le az igazgató elvtárs, vagy Újhelyi Lajosné ügye, aki haza akar költözni az édesanyjához a gyári lakásba, de Márkus elvtárs nem akart bele­egyezni. Vagy... és sorolhatnánk végnélkül az ilyen és hasonló példá­kat. I Mi lehet I vájjon az oka annak,----------------: hogy Márkus József a munkásból lett igazgató ennyire elszakadt dolgozótársaitól? Fiatal ember még. De azért emlékezhet a régi munkásélet keserű tapasztala­taira. Nem felejthette el, hogy ő ma­ga is mennyire utálta a magát kis­királynak képzelő főnököket. Ami­kor a nyers, folyékony üveggel teli kemence mellett állt még, biztosan egészen más elképzelése volt arról: mi lenne, ha a gyár a miénk lenne és emberhez méltó bánásmódban ré­szesülnének a dolgozók. Talán még arról is ábrándozott, hogyha egyszer ő lenne az igazgató, jobban bánna a dolgozókkal. S ime itt van. Almai valóra váltak, csupán ő felejtkezett meg arról, mit várnak tőle társai. * Nagyon régen volt talán f Nem! Csak könnyű róla megfeledkezni! Nem ártana, ha Márkus elvtársnak gyak­rabban eszébejutna a múlt és gyak­rabban gondolna arra, hogy a mun­kások ma már egészen mást követel­nek meg az új vezetőktől. Egészen mást, mert amit Márkus elvtárs csi­nál, ahogyan ö igazgatja a sajószent­péteri üveggyárat, az egyre kevésbé elégíti ki a gyár dolgozóit. Nehéz dolog saját hibáinkat be­látni. Még nehezebb azokat türelmes, kitartó munkával — saját magunkat percről percre ellenőrizve — kiküszö­bölni. De ha nehéz is ez az út, jár­ható, szükséges, hogy járjon rajta. Ügy kell ez most Sajószentpéteren, mint egy falat kenyér. Nagy feladatok állnak most az üveggyár dolgozói előtt: be kell hozni az elmaradást. Ezt a feladatot pctHff a munkások igazgató nélkül, olya» igazgató nélkül, akiben megbíznak és akinek vezetését szívesen elfogadják, nem tudják megoldani. De fordítva sem lehet. Munkások nélkül még Márkus igazgató elvtárs sem éri el a célt! ÁGOSTON ÉVA­Aki megfeledkezett arról, mit várnak tőle a dolgozók... 1952-ig Jobb, pontosabb munka — önköltségcsökkentés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom