Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-04 / 104. szám

* ...to. ESZAKMAGY4R0RS7AG Ünnepségek Moszkvában május 1-én Uj sztahánovisták az ózdi gyárban AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. évfoivanri 104. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1954 május 4, kedd FELEJTHETETLEN ÜNNEPI SE A miskolci felvonulás Azon a napon, amikor a vörös lobogók alatt százmilliók vonultak lel a világ minden táján és hazánk minden városában, — Miskolcon, ózdon és a ntegye többi városában, községében is fe­lejthetetlenül lelkes és szinpómpás felvonuláson mutatták meg erejüket és békeakaratukat me­gyénk dolgozói, fiataljai. Seregszemle volt ez az ünnep, amelyen lemérhettük életünk hatalmas iramú fejlődését és egyben új erőt meríthettünk belőle a holnap küzdelmeihez. Emellett a béke és a szabadság erőinek hatalmas arányú de­monstrációja is volt ez a nap. Végig, a hömpölygő emberáradat fölött, a repdeSő vörös zászlók, kendők, csokrok, a transz­parensek imbolygó erdei között, mindenünnen a béke jelvényei tűnték elő, -— a kék zászlók és a fehér galambok. A békét, a béke jelszavait hor­dozták a feliratos nagy táblák, s azokat kiáltot­ták. zúgták a menetelő tízezrek is. Messze hang­zottak ezek a szavak, összefonódtak százmilliók követelésével és eljutottak oda is, ahol ezekben a napokban az ázsiai népek békéjéről és szabad­ságáról tárgyalnak. Ugyan mit érezték Genfben a háborús uszí­tok frakkos ügynökei, amikor hallották, hogy az angol os az amerikai, a francia és az olasz, a né­met és a japán milliók az utcára léptek? Mit gondoltak, amikor hallották, hogy ugyanazt köve­telik. mint amit Moszkva. Peking. Budapest, Prá­ga, Varsó, Bukarest és Szófia ünneplői követel­nek? Ha nem veszítették el végkép érzéküket a valóság irántiakkor bizonyára félelem szorította össze a torkukat, mert maroknyi csoportjukkal szemben az emberiség nagyobb és jobb részét lát­ták felsorakozni. A világ dolgozói már tudják, hogy a béke ügye csak akkor van biztonságban, ha a saját kezükbe veszik megőrzését, ha még szorosabbra vonják legyőzhetetlen soraikat. S ezen a csodálatosan szép napon mindez világossá vált minden becsületes gondolkodó ember előtt. A nemzetköziség eszméjét ünneplő, a békéért harcolni kész tömegek soraiban ott voltak a ma­gyar dolgozók — közöttük megyénk dolgozói is, — hogy megmutassák összetartozásukat, széttép- hetet'len barátságukat a világ minden dolgozó­jával. Dalolva, vidáman vonultak fel a miskolci és a diósgyőri dolgozók, akik nemcsak zászlóikat, ünnepi érzéseiket vitték magukkal, hanem táb­láik felirataival beszámoltak büszke eredményeik­ről, a termelés frontján elért nagyszerül munka-» sikereikről is. Felvonulásuk, lelkesedésük sugá­rozta erejüket, rendíthetetlen akaratukat, hogv még nagyobb győzelmeket harcoljanak ki, népünk közelgő másik ünnepe, a pártkongresszus tiszte­letére. Ez a lelkesedés biztosítékot jelent arra, hogy május 1. új győzelmek kiindulópontjává válik' Miskolc, egész megyénk dolgozói számára. MáiuselsS"tfrssri gesztenyefákon, zsenge, zöld levél kék táncoltak a friss reggeli szélben Zászlódíszbe öltözött Miskolc. A házak falát, kapuit lobogókkal, virá­gokkal, képekkel díszítették. Elállt az eső, ellepték az utcákat a vidám emberek, boldog gyermekek. Egyen­ruhás MTH fiatalok, katonák vonul­tak végig harsány nótaszóval a fő­utcán, lépésük egyszerre kpppant a kövezeten, daluk messze csengett. A Szemere utcán és folytatásán, a Felszabadítók útján már ott’ álltak az asszonyok, gyermekek és a ked­ves, kiváncsi öregek, hogy jó hely ről nézhessék, végig a színpompás felvonulást. A Magyar Dolgozók Pártja Me­gyei Bizottsága épületével szemben, a hatalmas tribün homlokzatán nagy tanítóink, s a Szovjetunió, a testvé­ri népi demokráciák, hazánk veze tőinek képei. A tribünön szovjet és koreai ven­dégek. a megye és a város vezetői, a párt- és szakszervezetek képvise­lői, a meghívott élenjáró dolgozók és az ifjúság képviselői foglaltak helyet. 9 óra 45 perckor megkezdő­dött a felvonulás. A Felszabadítók útján, a zászlók­kal feldíszített fák alatt feltűnt a fehéringes, pirosnyakkendős úttörő­zenekar. dob perdült és felharsant az induló. A gyermekek szemében öröm tü?e égett. Az úttörő zenekar az iskolások véget nem érő sorát nyitotta meg- Kicsiny fiúcskák és hozták a feliratokat. A sor elején virág-betűkből ez a szó dí szelgett: „Béke1-, s ugyanez a szó több nemzet nyelvén a többi sorok ban. Piros léggömböket tartó ke zecskék integettek a tribün felé ahonnan tapsorkán köszöntötte gyermekeket, jövőnk építésének folytatóit. kemény léptekkel Katonás, közeledtek a Rá kosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói, közöttük az itt tanuló koreai fiatalok. Magasra emelték hazájuk zászlóját, melyet nemrégen orvul támadók akartak kitépni a hős koreai nép kezéből. A kemény lépésű és bátortekintetű fiatalok emelt fővel vonultak el a díszemelvény előtt, s e maroknyi, keménykötésű »fiú megjelenése még magasabbra emelte az ünneplők lel­kesedését.- Éljen a párt! — hangzik, egyre hangzik a harsány kiáltás és jön hömpölyög az egyetem, a középisko­lák ifjúsága­A béke megvédésének gondolata hevítette át az ifjúságot. „Jövőnk építéséhez, tanulmányaink folytatá­sához béke kell!“ — hirdeti az egyik tábla, s mintegy válaszképpen felel rá a másik: „Harcolunk a békéért!“ A gépipari technikum tanulói ma­gasra emelt virágfüzéres karikákban hozzák a két szó betűit: „Béke — Szabadság'“. A bányamérő techni­kum fiataljai bányaműszerekkel, ki­tűző rudakkal, diáklányok fejük fö­lé emelt nyitott könyvvel vonulnak fel, melyben a tudást jelképező fák-, lya ég. Seregszemle ez a májusi felvonu­lás. Aki eddig nem látta, most meg­láthatja mennyi ifjú tanul csak a mi városunkban, hányféle .középis­kolánk van, s milyen a nfl egyete­münk; a „magyar Ural“ szellemi fellegvára! — Jönnek a vasgyári dolgozók! Zenével vonulnak fel. A zenészek után hatalmas, élüzem jelvénnyel díszített tábla gördül kerekeken. Az újból élüzem Dimávag dolgozói jön­nek a tábla mögött- Fiatal, borsodi népviseletbe öltözött leányok vonul­nak el táncolva a tribün előtt, aztán jön a gyári dolgozók derékhada, nagyjaink képeivel, s a pártot kö­szöntő jelszavakkal. Az élsportolók között négyéves fiúcska lépked, ha­talmas boxkésztyüvel. Vidáman in­teget a tapsoló felnőtteknek. J~M/VnS7-asszony<* Főzött idős n~ UHUJA nénike lépdel botra támaszkodva. Mikor az emelvény elé ér, lelkesen élteti a pártot. Mint nagy, színes folyam höm­pölyög az emberáradat a Felszabadí­tók útján. A piros, kék és nemzeti­színű zászlókat meglobogtatja a ta­vaszi szél, a kövezet dübörög az em­berek léptei alatt. Jönnek a meg­munkáló üzem. a kerékpárüzem, a rúgóüzem, a híd- és vasszerkezet, a reszelővágóüzem, a hivatalház és a szállítás dolgozói. Jönnek a 100-as ipari tanulóintézetének lelkes fiatal­jai, s májusfával a Lenin Kohászati Művek kulturcsoportja. Galambok röppennek a magasba, a béke madarai. Teherautón föld­íFolytatás a 2. oldalon.'.

Next

/
Oldalképek
Tartalom