Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-30 / 127. szám
* 1AS4. májas M, ESZÁKMÁG YÄRORSZÄ G A Magyar Dolgosók Pártja III• kongresszusának tanácskozása V (Folytatás a 2. oldalról.) fe kereskedelmünk élvezve a Szovjetunió és a népi demokráciák állandó baráti támogatását a mezőgazdasági termelés felemeléséhez minden szükséges anyagi feltételt bizto sítani tud. Iparunk ma még azonban nem elé gíti ki megfelelően a mezőgazdaság igényeit, kevés mezőgazdasági gépet gyárt, sok a minőségileg nem megfelelő gyártmány, s ugyanakkor nagyon magas a mezőgazdasági gépek önköltsége is. A hiba nem munkásosztályunkban van. Ipari munkásaink megértették a P^rt új politikáját, erre mutat a gépállomások patronálására indítóit IgHtes mozgalom, amely szinte napok alatt tízezreket mozgatott meg. (Taps.) Nem kétséges, hogy nagyszerű munkásosztályunk minden szükséges segítséget megad a falunak, ha erre lehetősége van. Ahhoz azonban, hogy a munkás- osztály segíteni akarása kibontakoz- hassék, következetesen végre kell hajtani az iparban az átcsoportosítást, melyet megkezdtünk ugyan, de még véghez nem vittünk. Az iparban a legjobb mérnökök, technikusok és szakmunkások ezreit kell a mezőgazdasági gépgyártás területére irányítani. Nem szabad belenyugodnunk abba. hogy a mezőgazdasági gépek és alkatrészek gyártását üzemeink csak pótfeladatként kapják, ez szükségmegoldásnak elfogadható, <le semmiképpen sem tekinthetjük véglegesnek. Egész gyárakat kell átállítani mezőgazdasági gépek gyártására. (Taps.) • A mezőgazdaság fejlesztését nem dekrétumokkal, nem hangzatos szólamokkal akarjuk biztosítani, hanem a dolgozó parasztság megnőtt termelési kedve alapján megfelelő anyagi feltételek megteremtésével, továbbá a tudomány és a gyakorlat eredményeinek széleskörű elterjesztésével. Olyan alapvető feltételek ezek, amelyek rendelkezésünkre állanak, csak tudnunk kell felhasználni azokat. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében messzemenően figyelembe kell venni a birtok megosztást, azaz a falu osztályrétegeződését. Mint ahogy ismeretes, mezőgazdaságunkban túlsúlyban a kis- és középparaszti gazdaságok vannak, kezükben van szántóterületünk több, mint ötven százaléka, a két holdon felüli gazdaságokat számolva csak. Ebből világosan következik, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében is támogatnunk kell a kis- és középparaszti gazdaságok termelését, mert nem nyugodhatunk bele abba, hogy szántóterületünknek több, mint felén ne növekedjenek a hozamok. Ez a támogatás azonban nem jelenti a mezőgazdaság szocialista átszervezése ügyéről való lemondást. Az egyéni kis- és középparaszti gazdaságokban a termelés növekedésének lehetőségei erősen korlátozottak. Olyan korban élünk, amikor rohamléptekkel fejlődik a mezőgazdasági technika és tudomány: a traktor és kombájn korában a kisparcella ösz- szehasonlíthatatianul nagyobb akadálya a termelés fejlődésének, mint volt — mondjuk a századforduló idején a gőzeke korszakában. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben a munka termelékenységének olyan fokú növelése válik lehetővé, amely a nagyüzemi gazdálkodást az egyén számára is és az egész nép számára is szükségessé és rendkívül előnyössé teszi. Kézi műveléssel azonos átlagtermést véve alapul gabonatermésnél egy napi munkára hetven kg. megtermelt gabona esik. A gépesített nagyüzemi mezőgazdaságban viszont négy mázsa. A munka termelékenysége tehát a hatszorosára növekedik. Még nagyobb az eltérés, ha a gépesítés eredményeit a legmunkaigényesebb növényekre vonatkoztatjuk. Tehát, ha mezőgazdaságunkat igazán korszerűvé akarjuk tenni, ha túl akarjuk szárnyalni a legfejlettebb kapitalista országok mezőgazdaságait, mint ahogy akarjuk, akkor minden erőnkkel támogatnunk kell a nagyüzemi gazdálkodásnak a dolgozó parasztok állal legelfogadhatóbb formáját, a termelőszövetkezeteket,. (Taps.) Az a hatalmas változás, amelyet a termelőszövetkezet, megjelenése jelent a mezőgazdaság termelési és gazdasági viszonyaiban azonban csali a kis- és középparasztokkal való megegyezés alapján lehet végrehajtani, mert különben a munkás-paraszt szövetségen, népi demokratikus államhatalmunk alapján esnék csorba. Az a kis- és középparaszt, akinek termelését népi demokráciánk támogatja és segíti, csak akkor lép a szövetkezeti gazdálkodás útjára, ha meggyőződik arról, hogy az számára gazdaságilag előnyös. Ma már sokszáz termelőszövetkezetünk van olyan, amelynek eredményei kézzelfoghatóan bizonyítják a szocialista nagyüzemű termelés fölényét a parcellás gazdálkodással szemben. De ugyanakkor még többszáz olyan is akad, amely rendkívül rosszul gazdálkodik és alkalmat ad a kulákok- nak és az ellenséges elemeknek arra, hogy rossz példájukra hivatkozva távoltartsák a kis- és középparasztokat a szövetkezeti gazdálkodástól. Úgy kell dolgozni, hogy a gyenge termelőszövetkezetek is fel tudjanak zárkózni a jók mellé. A termelőszövetkezetek megszilárdítása szempontjából —, amely ma falusi munkánk központi feladata — legfontosabb behozni azt a lemaradást, amely szövetkezeteinkben a kapásnövények termeléseben és az állattenyésztés hozamaiban van. Az állami gazdaságok is, amelyek már úgy, ahogy megtanultak gabonát termelni, legerősebben a kapásnövényeknél maradtak le, termésátlagaik kukoricából és burgonyából egyenesen szégyenteljesek. Köztudomású, hogy a kukorica termelési költsége a paraszti gazdaságokban alacsonyabb, mint a gabonáé, de nem így van az állami gazdaságokban, ahol egy mázsa kenyérgabona önköltsége száztizenkettő forint, egy mázsa kukoricáé pedig átlagosan kettőszázhal forint. Az állami gazdaságok egész tevékenységére károsan hát ki ez a hiba, ez az egyik legfőbb oka a szinte állandósult takarmányhiánynak és a rendkívül magas deficitnek. Ahhoz, hogy az állami gazdaságaink, a szocialista nagyüzemű gazdálkodás iskoláivá, fejlett nagyüzemű árutermelőgazdaságokká legyenek, meg kell szüntetniök a kapásnövények termelése terén mutatkozó szégyenletes lemaradást. Miért van az, hogy termelőszövetkezeteinkben is és az állami gazdaságainkban is a kalászosokhoz képest összehasonlíthatatlanul gyengébbek a kapásnövények átlaga is? A hiba gyökere abban van, hogy a kapásnövények termelését összehasonlíthatatlanul gyengébben gépesítettük, mint a kalászosokét. Az elkövetkező években a mező- gazdaság gépesítésében olyan gyakorlatot kell folytatnunk, amely alkalmas ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére, azaz el kell látni a gépállomásokon keresztül a termelőszövetkezeteket könnyű traktorokkal, kulti- vátorokkal. répa-, kukorica- és burgonyabetakarító gépekkel. (Taps.) Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, évek kellenek hozzá. Addig is már ebben az évben is minden erőt összpontosítani kell arra, hogy termelőszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban a kapásnövények termelésében is kielégítő eredményt tudjunk elérni. Ahol nincs könnyű traktor és kultivátor, ott fel kell használni a lókapát és a tolókapát is. Amig nincs négyzetes vetőgép, addig kézzel kell négyzetesen vetni. De mindenképpen biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termésátlaga kapásnövényekben is jóval túlhaladja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokét. Termelőszövetkezeteink egyik legnagyobb feladata, fejlett közös állat- tenyésztés létrehozása, amely nélkül szilárd, jövedelmező nagyüzemű szövetkezeti gazdaság egyenesen elképzelhetetlen. Jelenleg termelő- szövetkezeteink közös állatlétszáma nagyon alacsony és hozamuk is rendkívül kevés, emiatt a termelőszövetkezetek a lehetőségeikhez képest kevés pénzjövedelemre tesznek szert. A termelőszövetkezetek közös állattenyésztésének fejlesztése érdekében mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy a szövetkezetek megfelelő takarmánnyal rendelkezzenek. Ehhez a kapásnövények termésátlagának növelése mellett az szükséges, hogy nagy gonddal takarítsák be a szálastakarmányokat és ne engedjenek egyetlen mázsa szénát sem elpusztulni. A termelőszövetkezetek gazdaságának fejlesztése nagymértékben a gépállomásainkon múlik. Népi demokratikus államunk rajtuk keresztül látja el a termelőszövetkezeteket a legkorszerűbb technikával. Gépállomásaink munkája dönti el, hogy ez a .technika növeli-e és ha Igen, milyen mértékben növeli a termésátlagokat. Ahhoz, hogy a gépek a hozamok gyors növelését eredményezzék', gépállomásaink vezetőinek szakítani kell azzal a szűk szemlélettel, amely szemellenzősen csak a normálholdak teljesítését nézi. Természetesen a normálhoid is fontos, de ennél sokkal döntőbb a termésátlag! Ezért kell nagy örömmel üdvözölni Balogh elvtársnak, a Szocialista Munka Hősének versenykihívását (Taps.), aki azt javasolta, hogy Tóth elvtárssal meginduló versenyében a hozzájuk tartozó termelőszövetkezetek termésátlagai és ne normálholdak alapján döntsék el, hogy ki az első. (Taps.) Nagyra kell értékelni a traktorosok versenyének ezen új formáját. Ha traktoristáink ma már sok ezerre rúgó serege ezen az alapon dolgozik, akkor a gépállomások betöltik történelmi feladatukat, a mező- gazdaság átszervezésének Igazi mo torjaivá válnak. (Taps.) Ha pedig a termelőszövetkezetek termésátlagai nemcsak gabonafélékben, hanem kapásokban is túlhaladják az egyéni parasztokét és ezt gépesítés segítségével, kevesebb munkával érik el, ha nagyhozamú közös állattenyésztéssel rendelkeznek, akkor biztosítva van, hogy a szövetkezeti tagok jövedelme meghaladja a középparasztokét. Ezzel pedig megteremtjük a szocializmus teljes győzelmének legfontosabb gazdasági előfeltételét a faluban. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek fejlődésének ezen anyagi feltételeinek létrehozása mellett bármilyen fontos is legyen az van egy másik követelménye is a termelőszövetkezetek fej lesz tésének. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt a termelőszövetkezetbe akkor lép be szívesen, ha ott olyan körül mények között dolgozhat, amelyek számára elfogadhatók. A termelőszövetkezetek működésének van írott törvénye, a mintaalapszabályzat, amelyet a termelőszövetkezetek küldötteinek tanácskozása fogadott el. Vannak azonban termelőszövetkezeteink, ahol durván megsértik ezt az alapszabályt — ahogy erre Losonczi elvtárs felhívta a figyelmet — újra gyakori eset az, hogy az alapszabályokban megállapított mértéken túl növelik a háztáji gazdaságot, a közös gazdaság rovására. Ezen szövetkezetekben nem bontakozhatik ki a szövetkezeti nagyüzemi termelés fölénye. Mert hiszen a főfigyelmet nem a nagyüzemi gazdálkodásra, hanem a háztáji gazdálkodásra fordítják. Sebaj — gondolják az ilyen termelőszövetkezetekben a hangadók — „megmarad az állam; — az adóbegyüjtési és egyéb kedvezmény“. De ebben is tévednek, a megnövelt háztáji gazdaságra ugyanis ugyanúgy kell a begyűjtési és adókötelezettséget megállapítani, mintha egyéni gazdaság lenne. (Nagy taps.) A háztáji gazdaság megnövelése ma még nem vált nagyméretűvé, de ilyen kérdésekben „jobb félni, mint megijedni'*, könnyebb kijavítani a hibát addig, ameddig nem nő nagyra. Fel kell hívni a figyelmet egy másik idevágó kérdésre is, a szövetkezeti demokrácia betartására. Még az időlegesen, egyébként jó gazdasági eredményt elérő termelő- szövetkezetek sem gyakorolnak megfelelő vonzv hatást, ha ott a vezetők kiskirályoskodnak, ha nem hallgatnak a szövetkezeti tagságra, ha családi klikkek alakulnak ki, azaz ha a munka nem a szövetkezeti demokrácia szellemében folyik. Ezért a párt- és állami szerveinknek nagy gondot kell fordítani arra, hogy termelőszövetkezeteinkben a tagság a szövetkezet gazdájának érezze magát. Tisztelt Pártkongresszus! A falun lényegében két egységes, egymástól elválaszthatatlan feladatot kell megoldani; fel kell emelni a mezőgazdasági termelés színvonalát és tovább kell fejlesztenünk elsősorban a meglévő termelőszövetkezetek megszilárdítása útján a termelőszövetkezeti mozgalmat. Munkásosztályunk, egész dolgozó népünk alapvető érdeke az, hogy ezeket a feladatokat együtt és ne egyiket a másik rovására oldjuk meg. Súlyos bűnt követ el, aki a mezőgazdasági termelést úgy akarja fejleszteni, hogy lemond a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről. Az ilyen munka eredménye nem több gabona, hús, zsír, zöldség és gyümölcs lenne, hanem kudarc. Hasonlóan sikertelen lenne és nem vezetne ió eredményre a termelő- szövetkezetek fejlesztése sem, ha nem kötnénk össze a mezőgazda- sági termelés fejlesztésével. A mezőgazdasági termelés elhanyagolása nemcsak az életszínvonal emelését akadályozná meg. hanem népi demokratikus államhatalmunk alapját, a i munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét is gyengítené. E két feladat egységét azért is kell hangsúlyoznunk, mert pártunk gyakorlatában gyakran előfordul az, hogy egységet alkotó feladatokat elválasztunk egymástól. Amint a marxizmus-Ieninizmus tanítja — középparasztságot nem lehet megnyerni a kulákság elleni harc nélkül, mégis sok helyütt az elmúlt hónapokban beleestek ebbe a hibába. Hasonló volt a helyzet a termelő- szövetkezetek és az egyéni parasztok kérdésében is, a múlt év júniusa előtt elhanyagoltuk az egyénileg dolgozó parasztokat, utána pedig — miután Központi Vezetőségünk ezt a hibát felvetette, sok pártszervünk nem törődött, vagy keveset törődött a szövetkezeti gazdaságokkal. Tanuljuk meg végre népünktől, hogy fél igazság — nem igazság. Ki kell küszöbölni ezt a végletekben való mozgást, olyan gyakorlatot kell követnünk, amely biztosítja, hogy pártunk politikáját ne csak részleteiben hajtsuk végre, hanem egészében. Ne engedjük pártunk politikájának elferdítését, harcoljunk annak következetes, minden ferdítés nélküli végrehajtásáért. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az osztályellenség egyik módszere, éppen politikánk elferdítése, egymástól elválaszthatatlan kérdések szétszakítása és az a kommunista, aki ezt tűri és maga is egyoldalúan, elferdítve hajtja végre a párt politikáját, akarva-akaratlanul az ellenség, a kulákság malmára hajtja a vizetRónai Sándor elvtárs felszólalása Felszólalása elején Rónai elvtárs a horthysta parlament és a mi országgyűlésünk képviselőinek összetétele közötti alapvető különbségről beszélt. Ezután így folytatta; Népünk azt várja képviselőitől, hogy legyen segítője és szószólója közérdekű .ügyekben és jogos egyéni panaszainak orvoslásában. Érezze a képviselő, hogy a nép bizalma küldte az országgyűlésbe és ez a bizalom arra kötelezi, hogy fáradhatatlanul szolgálja a népet, tartson szoros kapcsolatot a dolgozó tömegekkel, ismerje meg a tömegek véleményét, bírálatát és kezdeményezését. Legyen választóinak állandó fel- világosítója, nevelője, segítse leleplezni a nép ellenségeit, éljen együtt a néppel és tanuljon tőle. Pártunk Központi Vezetősége nagy segítséget nyújtott a képviselői munka ellátásához azzal a határozatával, melyben feladatukká tette a megyei pártbizottságoknak, hogy nyújtsanak fokozott mértékben segítséget a képviselői feladatok minél sikeresebb ellátásához. Megyei pártbizottságaink többségükben eleget is tettek a Központi Vezetőség határozatának. segítik a képviselőket munkájukban. Például Borsod megyében a pártbizottság rendszeresen összehívja megbeszélésre * képviselőket, részletesen tájékoztatja a megye gazdasági és politikai kérdéseiről. A képviselői beszámológyűléseket és fogadóórákat a megyei pártlap rendszeresen közli. A képviselők havonta beszámológyűléseket és fogadónapokat tartanak. Sok felvetődő ügyet intéznek el és az ügyek gyorsabb intézése érdekében a képviselők külön titkárt is állítottak be. így mind szélesebb tömegkapcsolatot építenek ki. amely annak eredménye, hogy a választók által felvetett közérdekű ügyeket és jogos egyéni sérelmeket igyekeznek gyorsan elintézni. Azok a képviselő elvtársak, akik feladataik jó ellátására törekednek, tapasztalják, hogy dolgozó népünk örömmel fogadja a képviselőket. Azon keresztül, hogy a képviselők felkeresik választóikat és rendszeresen beszámolnak munkájukról, dolgozó népünk érzi a gyökeres változást, hogy nemcsak a választáskor — mint a múltban —, hanem a választások után is ott van köztük a képviselő, tájékoztatja a világ eseményeiről, a békeharc sikereiről, segíti munkájukban, ügyes-bajos dolgaikban és jogos panaszaik orvoslásában egyaránt. A képviselő elvtársák tapasztalata alapján is megállapítható, hogy dolgozó népünk helyesli pártunk politikáját, kormányunk programját és kész harcolni azok megvalósításáért. A képviselő elvtársak jelentéseiből azonban az is kitűnik, hogy egyes szerveinknél még túlteng a bürokrácia, a lélektelen munka és ami ezzel együttjár, az adminisztratív intézkedések, a tömegek lebecsülése. Helyf tanácsaink arról Is panaszkodnak viszont, hogy nem kapnak megfelelő támogatást a felsőbb szervektől, hogy egyes esetekben a pártbizottságoktól sem. Felterjesztéseikre késve, vagy egyáltalán nem kapnak választ felettes szerveiktől. Nem ritka eset, hogy felsőbb szervek súlyosan sértik önállóságukat, meghallgatásuk nélkül intézkednek. Ilyen eset például Mezőkövesden történt, ahol a gépállomás építkezéseihez a tanács megkérdezése és hozzájárulása nélkül fogtak hozzá és vesznek igénybe olyan 21 hold földet, melybe az ősszel búzát és árpát vetettek. A helyi tanács persze örömmel fogadja a gépállomás fejlesztését, de ha a felsőbb szerve kellő időben tudomására hozta volna az új gépállomás építésére vonatkozó tervét, akkor az igénybeveendő területet ősszel nem vetették volna be, most nem származna belőle kar és az érdekelt tulajdonosoknak tudtak volna tartalékföldekből csereföldet biztosítani. Miután a tartalékföldeket a tavasz folyamán kishaszonbérletbe adták, így most az érdekelteket nem tudják kielégíteni. Ilyen esetek adódnak abból, ha a felsőbb szervek nem veszik figyelembe a helyi tanács véleményét, ha sértik annak önállóságát. Nagy elvtárs beszélt arról is, hogy felső szervektől sok rendelkezést kapnak helyi tanácsaink, sok sta- tisztikai adatot és jelentést kérnek, mellyel túlterhelik a helyi tanácsainkat, A képviselői elvtársak jelentései is alátámasztják mindezt és hozzáteszik, hogy gyakori az ellentétes intézkedés, a kapkodás és elő* fordul, hogy a járástól egyik nap kiküldik a felsőbb szerv rendelkezéseit és a következő napókban ugyanazoknak a módosítását. Néha túlterjengősek a végrehajtási utasítások és rendelkezések. Hogy csak egy ilyen esetre hivatkozzak, a Mezőgazdasági Értesítő május 4-i száma közli a F. M. utasítását a marhalevélről és annak kezeléséről* Ez az utasítás tizenegy sűrűn nyomtatott oldalon közli az utasítást és hat oldalon az elkészítendő nyomtatványmintát tartalmazza. Előfordul azonban olyan eset is, hogy a végrehajtási utasítást tartalmazó értesítő olyan időben jelenik meg, amikor a végrehajtási utasításban megszabott határidő már letelt. (Derültség.) Képviselő elvtársaink nem égy esetben találkoznak egyes szerveknél meg nem értéssel, sőt olyan eset is előfordul, mint egyik baranya- megyei képviselő elvtársunk panaszolja, hogy a megyei tanácselnök elvtárs több alkalommal másirányú elfoglaltságra való hivatkozással nem fogadta a képviselőt. Vagy egyik veszprémmegyei képviselő elvtárs panaszolta, hogy egy panaszos ügyében ittjárt és április 6-án — mint mondja — nem engedték be a közlekedésügyi minisztérium vasúti főosztályára azzal az indokolással, hogy ott aznap nem fogadnak feleket. Mindezeket a hibákat, elvtársaim, sürgősen ki kell küszöbölni, megye’, pártbizottságaink adjanak még nagyobb segítséget a képviselői feladatok ellátása érdekében, tájékoztassák az eddiginél rendszeresebben a megyei képviselőket, a helyi politikai és gazdasági kérdésekről, hogy a képviselők a párt- és kormányhatározatok népszerűsítése, a tömegek mozgósítása érdekében minél eredményesebb munkát tudjanak végezni. Külön is ki akarom itt hangsúlyozni, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó párt- és kormány- határozatok végrehajtásánál különösen nagy segítséget kell nyújtanunk dolgozó paraszt képviselő elvtársainknak, akik között vannak termelőszövetkezeti elnökök és tagok, valamint dolgozó parasztasz- szonyok is. Ezek a képviselők -ott élnek és dolgoznak a mezőgazdaságban, tehá: ezt az adottságukat figyelembevéve, megfelelő segítség mellett eredményesen tudnak közreműködni a mezőgazdaság fejlesztése érdekében Bizonyára az országgyűlési képviselőkre is gondolt Rákosi elvtárs, amikor azt mondta: „olyan kommunistákra van szüksége a pártnak és az államnak, akiknek nemcsak a feje, hanem a szíve is a helyén van, akik helytállását a nehéz helyzetek csak szilárdabbá teszik, akik szívósan, engesztelhetetlenül és eredményesen harcolnak a bajok, hibák ellen." (Folytatás a 4, oldalon.)
