Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1954. május 30, A kongresszus szombat délelőtti tanácskozása A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának hatodik napján, szombaton délelőtt Szalai Béla elv­társ, a Politikai Bizottság póttagja nyitotta meg az ülést. Folytatódott a 2. napirendi pont feletti vita. Varga Jenő elvtárs. a baranyame- gyei tanács elnökének felszólalása után Pacco Giordano elvtárs, Trieszt szabad város Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja üdvö­zölte a kongresszust lelkes taps kö­zepette. Ezután Jánosi Ferenc elv­társ, a népművelési miniszter első helyettese szólt hozzá Nagy Imre elvtárs beszámolójához, majd a A kongresszus ezután áttért a harmadik napirendi pontra: a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság beszámo­lójára. A harmadik napirendi pont előadója Kiss Károly elvtárs, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnöke lóját.“ Ezután Olt Károly elvtárs, a Köz­ponti Vezetőség tagja, a Fellebbvi- teli Bizottság jelentését ismertette. Tisztelt pártkongresszus! A kongresszushoz a II. kongresz- szus óta a Magyar Dolgozók Pártjá­ból kizárt, volt párttagoktól 607 fel­lebbezés érkezett. A kongresszus által kiküldött fel- lebbviteli bizottság a fellebbezéseket megvizsgálta ég egyhangúlag kiala­kított javaslatait a következőkben terjeszti a pártkongresszus elé: I A fellebbviteli bizottság java- -*-• solja a pártkongresszusnak: Balajti József kohómunkás, Erdő- si Ferenc tanító, Esik Sándor ter­melőszövetkezeti tag, Maglódi Lász­ló bányász, Piros Sándor termelő­chilei Kommunista Párt küldötte mondott üdvözlőbeszédet, amelyet a küldöttek lelkes tapssal fogadtak. Az elnöklő Szalai Béla elvtárs be- jélentette: a budapesti és néhány megyei küldöttségtől javaslat érke­zett a kongresszus elnökségéhez, hogy a második -napirendi pont fe­letti vitát zárják le. A javaslatot a küldöttek egyhan­gúlag elfogadták. A kongresszus a második napiren­di ponttal kapcsolatban egyhangú­lag, nagy lelkesedéssel a következő határozatot fogadta el: volt. Beszámolóját a küldöttek hosz- szantartó, lelkes tapssal fogadták. A kongresszus a Központi Ellen­őrző Bizottság beszámolóját tudomá­sul vette és egyhangúlag a követke­ző határozatot hozta: szövetkezeti brigádvezető, Pesti László műszaki tisztviselő. Szügyi Sándor faipari munkás, Zöldi Lu­kács agronómus, Hegedűs Magda közgazdász, Nemes Júlia tisztviselő, Somfai István orvos, Gergely Dénes vasöntő. Pintér István tanító és Kókai Kálmán állami gazdasági bri­gádvezetőnek a pártba való vissza­vételét. A fellebbviteli bizottság javaslatai megtételénél érvényesítette a Köz­ponti Vezetőség 1953 június 28-i ha­tározatait. A fellebbezéseknél ezért azt is vizsgálat tárgyává tette, hogy a korábban hozott kizárási határo­zatok nem túl szigorú és egyoldalú elbírálás alapján jöttek-e létre, hogy a hibák elkövetése mellett figye­lembe vették-e az eredményes mun­kát is. A visszavételre javasoltaknál a fellebbviteli bizottság minden esetben azt is megvizsgálta, hogy a fellebbezők kizárásuk óta jó mun-, kájukkal hogyan igyekeztek koráb­ban elkövetett hibáikat Jóvátenni és érdemessé válni arra, hogy ismét a Magyar Dolgozók Pártja tagjai le­hessenek. O A visszavételre javasoltakon kívül a Fellebbviteli Bizottság javasolja, hogy az általa kiválasz­tott és a kongresszus elnökségének lista szerint átadott negyven felleb­bező visszavételi kérelmét további megvizsgálásra a kongresszus a megválasztandó Központi Vezető­ségnek adja át azzal a felhatalma­zással, hogy a fellebbezések ügyé­ben dönthessen. Q Végül javasolja a Fellebbvite- li Bizottság, hogy a kongresz- szus az összes többi fellebbezést utasítsa el. A kongresszus a Fellebbviteli Bi­zottság javaslatait egyhangúlag el­fogadta. Ezután szünet következett. Szünet után áttértek a negyedik napirendi pont: „A Magyar Dolgo­zók Pártja szervezeti szabályzatának módosítása“' tárgyalására. Ács Lajos elvtárs előadó beszámo­lóját a küldöttek hosszantartó, viha­ros tapssal fogadták. Ezután Aleire de la Péna elvtárs­nő. az Argentin Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Lars Gunnar öhmann elvtárs, a Svéd Kommunista Párt Politikai Bizott­ságának tagja, Jacob Brandenburg elvtárs a Holland Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Jácov Silber elvtárs, az Izraeli Kommu­nista Párt Központi Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust. A testvérpártok küldötteinek üdvözlő beszédét a küldöttek lelkesen meg­tapsolták. „A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa jóváhagyja Nagy Imre elvtárs beszámolóját: „Az államigazgatás és a taná­csok feladatairól“ és az abban megjelölt feladatokat a párt te­vékenységében irányelvnek tekinti.“ „A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa jóváhagyja Kiss Károly elvtársnak, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének a Központi Ellenőrző Bizottság tevékenységéről szóló beszámo­fi Magyar Dolgozók Pártja szervezeti szabályzatának módosítása Ács Lajos elvtárs besaéde A Központi Vezetőségnek a párt- kongresszus elé terjesztett beszámo­lója gondosan, behatóan elemezte azt a nagy változást, hatalmas fejlődést* amely az ország, a nép, a párt életé­ben a felszabadulás, s a legutóbbi kongresszus óta bekövetkezett. E változás, fejlődés az ország tár­sadalmi életében, a pártban, a párt munkájában, munkastílusában, in­dokolttá teszi, hogy a pártkongresz- szus lényeges módosításokat hajtson végre pártunk szervezeti szabályza­tában. A párt meghatározásáról A módosított szervezeti szabályzat, pártünk új meghatározását adja: „A Magyar Dolgozók Pártja a munkás- osztály, a dolgozó nép pártja. Egye­síti soraiban a magyar nép leghala­dóbb erőit; a munkásosztály, a dol­gozó parasztság és az értelmiség legjobbjait. A párt önkéntes harci szövetség;. tevékenységét Marx-En- gels-Lenin-Sztálin tanítása vezérli". Pártunk meghatározásának elvi jelentőségű módosítását indokolttá tette a társadalmunk életében bekö­vetkezett hatalmas változás: az utób­bi években szilárddá kovácsolódott a párt' vezetése alatt a munkásosztály egysége. Napról-napra erősödik álla­munk alapja, a munkásság s a dol­gozói parasztság megbonthatatlan szövetsége. Ma már sziklaszilárd alapokon nyugszik tehát hazánkban a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalma. Ezért joggal állíthatjuk, hogy a társadalmunk éle­tében bekövetkezett gyökeres vál­tozások eredményeként kifejlődőben van népünk erköl­csi-politikai egysége, közelebb került egymáshoz a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság és az értelmiség. Ezt kifejezi pártunk módosított szervezeti szabályzata is. A szervezeti szabályzatban a párt meghatározásáról szóló rész félre­érthetetlenül világossá teszi, hogy a szocializmusért folytatott nagy har­cot a munkásosztály vezeti, hogy a nemzet vezető osztálya a mun­kásosztály, amelynek érdekei egybeesnek az egész nép, az egész nemzet érdekei­vel. Ennek megfelelően a párt min­denekelőtt a munkásosztály pártja A felszabadulás előtti évtizedek, s a felszabadulás óta eltelt idő az egész nép számára kézzelfoghatóan igazolta, hogy a párt vezetése alatt a munkásosztály szállt síkra legkö­vetkezetesebben a magyar nép érde­keiért. A munkásosztály hősi har­cokban szerezte meg az egész nép, az egész nemzet bizalmát; népünk ma elismert vezetőjének tekinti a magyar munkásosztályt, s pártját, a Magyar Dolgozók Pártját. (Taps.) Fejlődött, változott az elmúlt évek­ben a dolgozó parasztság is. Dolgozó parasztságunkban kifejlődött az odaadás, a ragaszkodás a párt iránt. A dolgozó parasztság felismerte, hogy egyetlen párt harcolt követke­zetesen érdekeiért: a kommunisták pártja, a Magyar Dolgozók Pártja. A dolgozó parasztság elfordult azok­tól a pártoktól, amelyek évtizedeken át visszaéltek bizalmával, félrevezet­ték őt. Pártunk helyes politikája napról-napra fokozza a dolgozó pa­rasztság bizalmát a párt iránt. A dolgozó parasztság hisz pártunknak, elfogadja vezetését. Ez vitathatatlan történelmi tény 1 Az értelmiség életében is nagy változások következtek be. A régi értelmiség fejlődött, s jórésze át­alakult, megismerte és egyre inkább magáévá teszi a szocialista eszmé­ket. A régi értelmiség képviselői kö­zül sok kommunistává vált az utób­bi években. Ezt a fejlődést semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezenkívül az értelmiség kö­rében egyre nagyobb szerephez jut az új értelmiség. A munkások, pa­rasztok, értelmiségiek fiaiból lett új értelmiségi generáció, amelyet már a párt nevelt, az új iskola nevelt. Az életben a régi és az új értelmi­ség egyre jobban összeforr. Ez új je­lenség társadalmunk életében. A szervezeti szabályzatban a párt meg­határozásakor ezt az új jelenséget figyelembe kell venni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy hazánk átmeneti utón van a kapita­lizmusból a szocializmusba, hogy a szocializmus alapjait hazánkban még nem raktuk le. Hazánkban még megvan a kulákság, a falusi bur­zsoázia. Jóllehet a városban a ki­zsákmányolás lényegében megszűnt, a volt kizsákmányolok befolyása még nem szűnt meg teljesen a tár­sadalom egyes rétegeire. Ebből kö­vetkezik, hogy pártunknak, álla­munknak, dolgozó népünknek szaka­datlan, éles osztályharcot kell vív­nia mind a meglévő kizsákmányolás, mind pedig a kizsákmányolok ma­radványai és befolyásuk ellen falun és városban egyaránt. A párt meghatározása azt az új elemet is magábafoglalja, hogy a párt önkéntes harci szövetség, a párt, a dolgozó nép vezére, a mun­kásosztály, a dolgozó nép harci szö­vetsége, élcsapata; szervezi, vezeti, irányítja az egész nép küzdelmét a szocializmus felépítéséért. Magába tömöríti, felveszi soraiba a munkás- osztály, a dolgozó nép legjobb, leg­harcosabb, legáldozatkészebb ele­meit. Felismerve a párt történelmi szerepét, a dolgozók legjobbjai ön­ként lépnek a pártba, a nép legfon­tosabb harci szervezetébe. Ezzel ki­fejezik azt a kívánságukat, hogy az élcsapat tagjaiként kívánnak har­colni, küzdeni a népért; e harcot ön­ként szabad elhatározásukból vállal­ják. A szocializmus kivívásáért foly­tatott eredményes harc érdekében a párttagok önként, szabad elhatáro­zásukból alávetik magukat a párt vasfegyelmének, a párt törvényei­nek, a szervezeti szabályzat előírásai­nak. A párt erejének, fegyelmének, harckészségének éppen az a.z alapja, hogy a párttagok önként, öntudato­san, a maguk akaratából, elhatáro­zásukból lépnek a pártba, harcolnak a párt céljaiért, vállalják a párt fe­gyelmét, a hűséget a párt, a nép ügyéhez. A párt irányelveinek, a szervezeti szabályzat előírásainak érvényesíté­séért, a szocializmus teljes győzel­mének biztosításáért, vívott küzde­lem — mindez harci szövetségbe tö­möríti pártunk tagjait. A szocializmus felépítésének kö­zös célja, az e célért folytatott harc­ban kikovácsolódott közös egy­séges akarat és a kommunis­ta öntudaton felépülő vasfegyelem olyan szövetséggé fejleszti a pártot, amely alkalmassá teszi, hogy való­ban a munkásosztály, egész dolgozó né­pünk élcsapata és a társadalom vezető és irányító ereje legyen. (Taps.) A párt egységéről A párt meghatározása leszögezi, hogy a pártot Marx-Engels-Lenin- Sztálin tanítása vezérli. Ez az ideo­lógiai, politikai, szervezeti egység alapja, s az egyöntetű cselekvés biz­tosítéka. A párt egységéről szóló ré­szek lényegében változatlanul, a ré­gi szervezeti szabályzat szövegezése szerint megmaradtak az új szerve­zeti szabályzatban. Változás annyi­ban történt, hogy a párttagok köte­lességei között a pártegység fölötti őrködést az új szervezeti szabályzat az első helyre teszi, ezzel is kihang­súlyozva a kérdés nagy fontosságát. A párt ideológiai, politikai, szerve­zeti egységének mérhetetlen nagy a jelentősége; ez az alapja a munkásosztály, a dolgozó nép minden győzelmé­nek, feltétele a szocializmus si­keres felépítésének, ez a biztosítéka annak, hogy a pár!, a munkásosztály, a dolgozó nép min­den erejét azonos célra összpontosít­sa, hogy a párt minden szerve egy­ségesen cselekszik. A kollektiv vezetésről Ismeretes, hogy a pártban — lé­nyegében minden fokon — az utolsó években háttérbe szorult a kollektív vezetés. A párt politikájában 1951— 1952-ben elkövetett hibák egyik fő forrása a kollektív vezetés hiánya és a személyi vezetés előtérbe kerülése volt, A párt életében a kollektív ve­zetés elvének érvényesítése már ed­dig is jelentős változásokat hozott; a választott vezetőségek tagjai mind a Központi Vezetőségben, mind az alsóbb pártbizottságokban, mind a helyi szervekben egyre inkább fele­lősséget éreznék a kollektív vezető szervek munkájáért, határozataiért; egyre inkább kollektiven alakítják ki a párt politikáját. A kollektív vezetés lényege min­denekelőtt az, hogy a párt politiká­ját — két kongresszus között — a párt Központi vezetősége kollektiven dolgozza ki; e feladatot csak a Központi Vezetőség láthatja el, mivel a párt Központi Vezetőségében egyesül pártunk bölcsessége, nagy múltja, sok évtizedes ta­pasztalata. Ezért növekszik nap­ról-napra a párt Központi Veze­tőségének tekintélye az egész párt, s az egész magyar dolgozó nép előtt! (Taps.) Ács elvtárs ezután a pártbizott­ságok és párt-végrehajtó bizottságok szerepéről beszélt, majd kiemelte a vezető pártszervek mellett létreho­zott apparátus fontosságát. Ezután így folytatta: Külön rá kell mutatni arra is, hogy a kollektív vezetés megva­lósítása szükkségessé teszi, hogy az alapszervezetekben az egész párt­tagságot bevonják a helyi legfonto­sabb kérdések megvitatásába és eldöntésébe. A szervezeti hogy a kollektív vezetés összeiérhe-i tetlem a marxizmus—leninizmustói idegen személyi kultusszal. A szeméi lyi kultusz a történelem idealista —■ nem materialista —• szemléletéből táplálkozik. Az idealista történelem-» szemlélet — mint pl. a narodnyikok ismert elmélete — a történelmet a nagy emberek cselekedeteinek ered-» ményeként fogja fel; nem ismeri el» hogy a történelmet a néptömegek, az osztályok harca alakítja. A marxiz- mus nem tagadja a személyiség sze-» repét a történelmi események alakí-i tásában; a személyiség annyiban játszik szerepet, amennyiben helye-» sen fejezi ki osztálya érdekeit, illet­ve a történelmi fejlődés irányát. A személyi kultúsz, a személyiség sze­repének helytelen eltulzása kárt okoz; azzal jár, hogy a pártban csök­ken a dolgozó osztályok, a nép tör­ténelemformáló szerepének megérté­se, az objektív társadalmi erők felis-i mérésé és felhasználása. Ez hibákra vezet a párt politikájában. A sze­mélyi vezetés pedig azzal jár, hogy csökken a választott szervek szere­pe, háttérbe szorul a vezető kol­lektíva bölcsessége, tudása, tapasz­talata; ez egyoldalú döntésekhez vezethet. A kollektív vezetés érvényesítése, h személyi kultusz elleni fellépés növelte a párt vezetőszerveimek jelentőségét, leher tővé tette, hogy a párt kijavítsa « hibá­kat, kidolgozza helyes politikáját, fokozza a párttagság, a dolgozó osztályok, a nép öntudatát, alkotóerejét. szabályzat leszögezi, A pártdemokrácia kiterjesztése és a párttagok jogainak fokozottabb védelme A párt demokratikus szervezet, a párt gazdája — mint Lenin tanítja — a párttagság. A szervezeti szabályzat elő írásainak szigorú megtartása a legfőbb biztosítéka annak, hogy e helyes lenini elv megvalósuljon az életben, megvaló­suljon a pártban. A párt éltető eleme a demokrácia. A párt a demokratizmus nélkül elveszti harcos, öntevékeny jelle­gét, vonzóerejét, demokrácia nélkül a párt szervezetei elnéptelenednek, életük szürkévé, sekélyessé válik, csökken poli­tikai munkájuk. A demokrácia friss, él" tető levegője erőt, energiát, magabiztos­ságot ad a pártnak, növeli a párttagok öntudatát, harci kedvét, gazdaggá, ele­venné teszi a pártszervezetek életét s vonzóvá teszi a pártot a nép legjobbjai, sőt az egész nép előtt. A pártdemokrácia a friss pezsgő pártélet forrása! A pártdemokrácia erőteljesebb érvé" nyesítése új életre keltette pártunk szá­mos szervezetét, új lendületet, új erőt adott szervezeteink munkájának. Uj., bá­tor, őszinte bánig jellemzi egyre inkább pártszervezeteinkben a kommunista ösz- szejövetelekat, a vezetőségi üléseket, a taggyűléseket, ,a pártértekezleteket. Rö­vid hónapok alatt szemmellátbatóan nőt­tek, izmosodtak pártszervezeteink, javult politikai munkájuk. A párttagok ezrei váltak harcosabb, lelkesebb, odaadóbb kommunistákká, a nép ügyének jobb harcosaivá, azért, mert a pártdemokrácia fejlesztése és kiterjesztése lehetővé tette számukra, hogy nyíltan, bátran beszélje­nek, megtegyék észrevételeiket, javasla­taikat, bíráljanak, küzdjenek a hibákkal, fogyatékosságokkal szemben. A módosított szervezeti szabály­zat kiterjeszti a pártdemokráciát. A szervezeti szabályzat egyik leglé­nyegesebb módosítása az, amely ki­mondja; a választások az alapszer­vezetekben is titkosak legyenek. A pártdemokráciát a bírálat, az önbíralat, az alulról jövő bírálat megvalósításán kell mindenek­előtt mérni. A pártdemokrácia egyik leglénye­gesebb előfeltétele a pártszerü vita. Ez az alapja a pártban a kérdések helyes eldöntésének, a helyes politi­ka kialakításának, az egész párt­munkának. Igaz, mindenki tudja, tapasztalja, látja, hogy a pártszerü vita, a bátor bírálat, a becsületes ön­bírálat kezd megvalósulni a pártban. Kár volna azonban azt hinni, hogy ezen a téren már minden rendben van. Az elmúlt évek s az elmúlt hóna­pok tapasztalatai azt mutatják, hogy a bírálatot s az önbírálatot nem le­het egy intézkedéssel, egyszersmin- denkorra „bevezetni“. Megvalósítá­sáért szakadatlanul harcolni, küzde­ni kell. Különösen sokat kell még küzdeni azért, hogy minden párt­tag megértse, hogy a hibák feltárá­sa, a pártszerű bírálat személyekre való tekintet nélkül — kötelessége! Az utóbbi időben egyes kommu­nista vezetők — attól tartva, hogy olyanok hírébe kerülnek, akik ledo­rongolják munkatársaikat, az embe­reket, elmulasztják a helyes, párt­szerű bírálatot is. Ez veszélyes je­lenség. A vezető éles, elvszerfl, segí­tő, érvekre épített bírálata nélkülöz­hetetlen a pártmunkában. Akad más hiba is, egyesek nyakra-» főre, komoly meggondolás nélkül mindent és mindenkit bírálnak és bírálatuk nélkülözi a tárgyilagossá­got, sőt nem egyszer az igazságot. Az efajta bírálatra semmi szüksége nincs a pártnak. Különösen rosszul állunk az ön­kritikával. Kétségtelen, hogy a bírá­latnak ez a legnehezebb fajtája, de nélküle nem lehet meg a párt. S ta­pasztalni, hogy egyesek húzódoznak az önbírálattól, önbírálatuk gyakran nem őszinte, formális. Nem »mutat­ják, de ha önkritikát várnak tőlük* megsértődnek. Nyíltan rá kell vilá­gítani, hogy az ilyen párttagok s az ilyen vezetők a pártnak kárt okoz­nak, nem képesek elég bátran sa­ját személyüket a párt érdekei' alá rendelni. Az ilyen párttagokat, s az ilyen vezetőket azoknak a kommunista kollektíváknak, amelyeknek tagjai, segíteniük kell e hibák leküzdésé­ben, bátran feltárva e fogyatékossá­got. mely .megronthatja a vezető kollektívák egységét, fegyelmét, harcképésségét. Nem áll még jól pártunkban az alulról jövő bírálat támogatása sem. Az alulról jövő bírálat csak akkor bontakozik ki, ha lehetőséget adnak rá, ha elősegítik, ha igényt tartanak rá. Letöri és elkedvetleníti a bírá­lót \p.z is, ha a vezető formálisan el­fogadja a bírálatot, de nem tesz in­tézkedéseket a felfedett hibák ki­küszöbölésére. A legszigorúbban el kell ítélni azt a vezetőt, aki üldözi a bírálatot. Sajnos, ezzel is találkozni a pártban. A 'eggyakrabban úgynevezett ,,fi- nom‘‘ eszközökkel hárítják el a bí­rálatot: figyelmeztetik a bírálót, éreztetik vele, hogy jobb lenne, ha hallgatna, felfelé buktatják, áthelye­zik stb. Egyes esetekben azonban nem riadnak vissza a bírálat durva elfojtásától sem. E jelenséget nem szabad megtűrni a pártban. Ács elvtárs ezután a pártaktíva jelentőségéről szólt, majd így foly­tatta: A párttag minden jogának tiszte- letbentartása a pártdemokrácia egyik legfőbb feltétele. A párttagok jogait helyesen rögzítette a régi szervezeti szabályzat. Az erre vonat­kozó előírások beváltak. Nem szük­séges tehát a tagok jogai című pon­ton lényeges módosításokat végre­hajtani, szükséges azonban, hogy a tagok jogairól szóló pontot minden kommunista valóban megtartsa. A tagok jogainak védelmére egy igen lényeges kérdésben kell a szer­vezeti szabályzatot kiegészíteni; jobban védeni kell a párttagot a pártból való kizárás ellen. A párt­tag számára a pártból való kizárás a legsúlyosabb büntetés. A párttag védelmét jelenti a szervezeti szabályzat azon előírása is, amely felhatalmazza a párttagot arra, hogy résztvegyen azon ügyek tárgyalásában, amelyeknek során a pártban az ő személyéről, magatar­tásáról döntenek. kiterjesztése és fokozása megszilárdítása A párttagok kötelességeinek A pártfegyelem A párt szervezeti felépítésének vezérelvéhez, a demokratikus cen­tralizmushoz híven, a módosított szervezeti szabályzat tervezete nem­csak a pártdemokráciát terjeszti ki, hanem nagymértékben kiterjesz­ti a párttagok kötelességeit és kiemeli a pártfegyelem nagy je­lentőségét. A szocializmus építése, a párt, a munkásosztály, az egész dolgozó nép hatalmas erőfeszítését kívánja meg. A szocializmus sikeres építése lehe­(Folytatás az 5, oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom