Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-28 / 125. szám

Hűtek, mc május 28. ÉSZ AKMAGYARORSZAG A Magyar Dolgosók Pártja III. kongresszusának tanácskozása (Folytatás a 2, oldalról.) •ében egyre jelentősebb szerepet tölt be az értelmiség. A párt és egyben az egész dol­gozó nép növekvő politikai és kulturális színvonalát tükrözik a (kongresszus küldötteinek iskolai jvógzettségóről szóló adatok. A (kongresszus küldöttei közül 194 (Blvtárs egyetemi vagy főiskolai (végzettséggel rendelkezik; a kül- ídöttek 25.1 százaléka tanul je­lenleg egyetemen, vagy főisko­lán, illetve végzi a gimnáziumot, íragy a technikumot, A kongresszuson a munkás- (mozgaiom régi harcosaival (együtt, azok’ az új, fiatal káderek js résztvesznek, akik a felszaba- fdulás óta kerültek a párt sorai­ba. A küldöttek 21.7 százaléka a felszabadulás előtti párttagság­gal rendelkezik. A küldöttek 139.2 százaléka 1945 óta párttag. !A küldöttek 17 százaléka olyan jelvtárs, aki az utóbbi négy-öt év alatt került a párt soraiba. Ezek ja számok is mutatják a párt he­lyes káderpolitikáját, mely arra irányul, hogy a régi harcosok ínellett megfelelő szerepet kap­janak az új, fiatal káderek a párt és az állam életében, A küldöttek közül az illegalitás évei alatt 104 elvtárs szenvedett börtönbüntetést forradalmi te­vékenységéért A kitöltött börtön- büntetések összesen 354 évet és két hónapot tesznek ki. A felszabadulás után a küldöt­tek hetven százaléka részesült különböző kitüntetésben. A kon­gresszuson küldöttként résztvesz egy Sztálin-díjas, 59 Kossuth-dí- jas, 11 elvtárs a Szocialista Mun­ka Hőse. A küldöttek között 110 elvtárs sztahánovista. Ezen kí­vül 417 küldött különböző foko­zatú kormánykitüntetésben része­sült. Ezek az adatok és tények bizo­nyítják, hogy pártunk III. kon­gresszusának résztvevői dolgozó népünk minden rétegét képvise­lik. A küldöttek az ipari mun­kásság, a dolgozó parasztság, az értelmiség legjobbjai közül va­lók. A kongresszus a mandátum­vizsgáló bizottság jelentését tu­domásul vette. $. Dasijn AdiJbis 5. Dasijn Adilbis elvtárs, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának - tagja a következő üzenetet adta át a Magyar Dolgozók JPártja III. kongresszusának: „A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága lángoló testvéri üdvözletét és forró jókívánságait küldi a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának. (Nagy taps.) A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa összegezi azokat a nagyszerű győzelmeket, amelyeket a hazájában a szocializmust építő ba­ráti magyar nép aratott. Dicső párt­juk, a Magyar Dolgozók Pártja biz­tos kézzel vezeti népét a szocializ­musba vezető utón, hiszen a marxiz- mus-leninizmus forradalmi elmélete irányítja és a nagy Szovjetunió test­véri segítségben részesíti. A Magyar Dolgozók Pártja az or- 67.ág fejlődése érdekében alkalmazza a lenini tanítást és a nagy Szovjet­unió tapasztalatait. Hozzáértően ve­zeti Magyarország dolgozó paraszt­ságát a mezőgazdaság szocialista át­alakítása útján, minden erejével szilárdítja az új élet sikeres építésé­nek zálogát, a munkások és pa­rasztok szövetségét, szüntelenül gon­doskodik a dolgozók anyagi és kul­turális jólétének emeléséről. A magyar nép a Magyar Dolgozók Pártja bölcs vezetésével és a nagy Szovjetuniónak, a magyar nép fel- szabadi lójának testvéri segítségével a népi demokratikus rendszer évei­ben hatalmas sikereket ért el. A elvtárs felszólalása sikerek azt is igazolják, hogy a sza­badsághoz és boldogsághoz vala­mennyi nép számára egyetlen út vezet és ez a szocialista fejlődés útja. A mongol nép és Marx, Engels, Lenin, Sztálin mindent legyőző ta­nításához hű népi forradalmi pártja szívből örül azoknak a ragyogó si­kereknek, amelyeket a testvéri ma­gyar nép országa gazdasági és kul­turális életének minden területén elért. Mélységes meggyőződésünk, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának ez a kongresszusa újra bizonyságot tesz arról, hogy a párt egy tömbből van faragva és egysége egyre szilár­dabb. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kongresszus határozatai Ma­gyarország dolgozó tömegeit új mun­kalendületre és politikai aktivitásra lelkesítik hazájuk további fejlődése, a ragyogó jövő, a szocializmus érde­kében. A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága, a párt minden tagja és Mongolia valamennyi dol­gozója nevében új sikereket kíván a Magyar Dolgozók Pártjának és a magyar népnek hatalmas, gyümöl­csöző munkájához, a szocializmus építéséhez. Éljen a dicső Magyar Dolgozók Pártja! Éljen Marx, Engels, Lenin, Sztá­lin nagy, mindent legyőző tanítása! A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága." Jóséi Lauscher elvtárs felszólalása Josef Lauscher elvtárs, Ausztria Kommunista Pártja Politikai Bizott­ságának tagja Ausztria Kommunista Pártjának és demokratikus erőinek (üdvözletét tolmácsolta. A monopoltőkések és a dollérmil- fíomosok Amerikája hazánk határán (újra nagyra növelte függetlensé­günk és nemzeti fejlődésünk ősi, halálos ellenségét, a német imperia- liamust és militarizmust — mondotta n többi között. A berlini értekezle­ten ismét kitűnt, hogy Amerika az agresszív, militarista Nyugatnémet- brszág függvényévé akarja tenni Ausztriát, s így bevonni országun­kat az amerikai imperialisták há­borús terveibe. A nyugatnémet há­borús konszernek ismét nyersanyag­forrásaink és embereink után nyúl­nak. Az osztrák kormánypártok, a Néppárt és a Szocialista Párt fele­lős vezetői semmit sem tesznek az ilyen — Ausztria számára káros — mesterkedések ellen, sőt maguk egyengetik az új Anschluss útját. A dolgok ilyen alakulása kiélezte B helyzetet Ausztriában és az osz­trák nép létkérdéseit állította kö­zéppontba. A német militarizmus mellett, vagy ellen? Az új Anschluss mellett, vagy ellen? Demokratikus, független, szabad Ausztriát aka- runk-e, igen vagy nem? Ha a ber­lini értekezlet elfogadta volna a Szovjetunió javaslatait, ez lehetet­lenné tette volna, hogy Ausztria szomszédai ellen felvonulási terü­letté váljék. Az osztrák kormány elvetette ezeket a javaslatokat. Az osztrák munkásosztály, beleértve a Szocialista Párt és a Néppárt tag­jait — egyre több aggodalommal és gonddal, egyre nagyobb nyugtalan­sággal figyeli a kormánypártok po­litikáját. Ez a helyzet nagy kötelezettsége­ket ró pártunkra. Az osztrák nép békét akar. Ezért mi, osztrák kom­munisták olyan politika megterem­téséért és olyan kormányért harco­lunk, amely erélyesen ellenáll az Anschluss-törekvéseknek és a német militarizmus újjáélesztésének, amely arra törekszik, hogy Ausztriát is azoknak az országoknak soraiba lép­tesse, amelyek aktívan harcolnak a német militarizmus ellen. A Magyar Dolgozók Pártjának sikerei az új szocialista Magyaror­szág felépítésében bennünket is erő­sítenek, eredményeik fokozzák a mi bizakodásunkat is. Ezért kongresszu­suknak igaz szívből eredményes munkát és a szocializmus építésében további győzelmeket és eredménye­ket kívánunk. (Nagy taps.) Oscar Neumann elvlárs felszólalása Sipos Jolán elvtársnő, a felsőbo- gáti állami gazdaság igazgatójának felszólalása után Oscar Neumann felvtárs, a Német Kommunista Párt titkárságának tagja Nyugat-Német- brszág békeszerető embereinek jó­kívánságait tolmácsolta a kongresz- tzusnak. A békeszerető népek szerte a vi­lágon nagy aggodalommal látják — Jnondotta a többi között —, hogy az Imerikai imperializmus támogatásá­val a német imperialisták, a re- vanspolitikusok és a Hitler-generá- lisok újból átveszik irányító szere­püket Nyugat-Németország állami és gazdasági szerveiben, hogy újraéled a német militarizmus. Nyugat-Németországra mind söté- tebb árnyékot vetnek az Egyesült Államok gazdaságának válságtüne­tei. A csonka munkahetek a szénbá­nyászatban, a gyakori kényszerű munkaszünetek az ércbányászatban, az acéltermelés és a gépkocsigyár­tás csökkenése nemcsak a munkás- osztályt, hanem még a kormányzó pártok bizonyos köreit is arra ösz­tönzik, hogy kiutat keressenek. így Nyugat-Németországban az atom­bombapolitikusok és a háborús szer­ződések mind jobban szembetalál­ják magukat a munkásosztály ve­zette békeharcos demokratikus erők­kel. Ez utóbbiak táborában örül­nek annak, hogy Sztálinváros sike­resen felépült, hogy Magyarország mezőgazdasága erősödik, hogy hazá­jukban izmosodik a munkások és parasztok szövetsége. Örömmel fi­gyelik a magyar kultúra felvirágzá­sát és lelkesednek a kiváló magyar sportolók győzelmein. Ehhez a tá­borhoz csatlakoznak azok a fiatalok, akik meggyűlölték a sovinizmust. Ezek a fiatalok erőt merítenek az elnyomók elleni harchoz Petőfi örökifjú, hazafias költészetéből. A békeszerető erők táborában van­nak azok a tudósok, akik a magyar nemzet nagy fiának, Semmelweis- nek a példáját követik, akik a vegyi és bakteriológiai kutatást az emberi élet érdekében folytatják. Gyűlölik az amerikai kulturbarbárságot s sze­retik a nagy művészet humanizmu­sát: Munkácsy festményeit, Liszt, Bartók és Kodály zenéjét. Nyugat-Németország békeszerető erői eddig szét voltak forgácsolva. A békemozgalom ezeket az erőket most kezdi összefogni, akcióival, amelye­ket az úgynevezett ,,európai védel­mi közösség1' szerződése ellen a népszavazásért, a békeszerződésért és a megszálló csapatok kivoná­sáért folytat. A népszavazás azt bi­zonyítja, hogy még olyan helyeken is, ahol Adenauer pártja 1953 szep­tember 6-án a szavazatok 80 száza­lékát kapta, most a nép 85 száza­léka e párt politikája ellen szava­zott. Ez a tény is azt mutatja, hogy pártunk hatalmas feladatok előtt áll. Az eddiginél sokkal bátrabban kell magasra emelnj népünk előtt a demokrácia és a nemzeti öntudat zászlaját és mindenekelőtt erős kéz­zel kell vezetnünk a harcot a dol­gozók mindennapi szükségleteinek kielégítéséért, a militarizmus és az imperialista háborús előkészületek ellen. Mindenekelőtt pedig meg kell tanulílunk türelmesen s következete­sen meggyőzni szociáldemokrata osztálytestvéreinket arról, hogy szük­ségesek a közös akciók és ezeket az akciókat együttesen győzelemre kell vinni. Azért is olyan értékes szá­munkra, hogy résztvehetünk a III. kongresszuson, mert itt az egységes munkásosztály és a vele szövetséges parasztság erejét, pártjuk tömeg- munkája sikerét és a magyar dol­gozók felemelkedését közvetlen kö­zelről láthatjuk. A dolgozó tömegek jogaiért, jobb életéért és békés jövőjé­ért folyó küzdelmük értékes ered­ményeit továbbra is tanulmá­nyozni fogjuk és Nyugat-Német­országban pártunknak, a mun­kásosztálynak és a békeszerető emberek tömegeinek továbbadni. (Nagy taps.), Erich Mückenberger elvtárs felszólalása Erich Mückenberger elvtárs, a Német Szocialista Egységpárt Po­litikai Bizottságának póttagja a német nép testvéri üdvözletét tolmácsolta. Nagy érdeklődéssel kisérjük azt a hatalmas építőmunkát, amely a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével folyik országotokban és amely biztosítja a dolgozó nép egyre növekvő jólétét — mondot­ta. Néhány héttel ezelőtt ülésezett Németország fővárosában, Ber­linben a NSZEP. IV. kongresszu­sa. Határozatában, melynek cí- me: „A német nemzet létkérdése megoldásának útja“, felhívja az egész német népet, hogy erősítse a harcot Németország nemzeti egységének békés demokratikus alapokon való helyreállításáért: határozott cselekvésre szólítja fel az egész német népet a sovinizmus és militarizmus ellen, az ameri­kai imperialisták és nyugatnémet csatlósaik háborúra éhes politi­kája ellen. A NSZEP. IV. kongresszusa és a. demokratikus Németország nem­zeti frontja második kongresszu­sa népszavazást követelt egész Németországban a következő kér­dés felett: békeszerződés és a megszálló csapatok elvonulása, vagy a párisi és bonni szerző­dések és további ötven esztendei megszállás? Az az ország, amelyből hozzá­tok jöttünk — folytatta •—, 1945 óta szét van szakítva. A béke, a demokrácia és a szocializmus el­lenségei ezt a szétválasztást a né­met nép akarata ellenére fenn­tartják. A Német Demokratikus Köztársaságban a párt vezetésé­vel megteremtettük a munkások és parasztok hatalmát, önálló, demokratikus ország keletkezett, amely hála a Szovjetunió kormá­nya nagylelkűségének, az állam­vezetés kül- és belpolitikai kérdé­seiben elnyerte a teljes függet­lenségét. A Német Demokratikus Köz­társaság a párt vezetésével a né­met nép szilárd bástyájává vált a nemzeti egységért és a Német­országgal való békeszerződés megkötéséért vívott nehéz küz­delmében. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy a német nép igazságos nemzeti ügye győzedelmeskedik* az amerikai és nyugatnémet háborús uszítók tervein. Munkás­osztályunk és népünk bókeszere- tő erői nem fogják tűrni, hogy a huszadik században harmadszor is kigyuljon német földön ä vi3 lágháború lángja. (Taps.) Nehéz nemzeti küzdelmünk-« ben örömmel és boldogsággal tölt el, hogy óráról órára érezzük a Szovjetunió, a népi demokrá­ciák és köztük nem utolsósorban a magyar nép támogatását és segítségét — mondotta végül lel- kés taps közben Erich Mücken­berger elvtárs. Nagy István elvtárs felszólalása Ahogyan közeledett pártunk III. kongresszusának ideje, mind jobban megmutatkozott a Ganz Vagon- és Gépgyár munkásainak és értelmiségi dolgozóinak sze- retete pártunk irárt, amely kima­gasló termelési eredményekben fejeződött ki. Üzemünk kommu­nistái és pártonkívüli dolgozói a kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben felajánlásaikat teljesítették. Április hónapban a befejezett termelési tervet 121 százalékra, teljes termelési tér* vünket 112 százalékra teljesítet­tük és exporttervünknek 106 szá­zalékban tettünk eleget. Nagy István elvtárs ezután kifej­tette, miért van szükség fordulatra az üzem vezetésében, termelésében, hogyan alakul üzemükben az ön­költség, a tervszerűség, majd így folytatta: Az igaz, hogy önköltségi tervün­ket teljesítettük, ugyanakkor azon­ban az önköltség bérhányada növe­kedést mutat, vagyis a tervezettnél több bért fizettünk ki. Ugyanerre a hibára mutat az a tény is, hogy az év első két hónapjában túlléptük a béralapot és március, április hónap­ban ennek a túllépésnek csak kis részét tudtuk megtakarítani. Igaz, hogy üzemünkben a munka termelé­kenysége 6 százalékkal nőtt az 1953. évihez viszonyítva, de a kifizetett bérek ennél nagyobb százalékkal emelkedtek, pedig éppen fordítva kellett volna lenni. Valamennyien tudjuk, hogy sok anyaggal szűkén állunk az ország­ban, ugyanakkor még mindig tapasz­talhatjuk a nagyarányú anyagpocsé- kolást gyárunkban. Például gyárunk főmetallurgusa a józsefvárosi pályaudvarról ho­zatott vissza több vagon hulla­dékvasat, mely legnagyobb rész­ben magasan ötvözött nikkeltar­talmú kovácshulladék volt. E rakományt, mint hulladékot szál­lították el. Nálunk a gyárban nagy­mennyiségű ötvözött anyagot tu­dunk megtakarítani vele, máshol pe­dig, ahol nem ismerik, semmi hasz­not sem hajt. A gazdaságos termelés ügyét, a veszteségek elleni harcot, amelyet Tóth elvtárs, gépgyártásunk üzem­vezetője kezdeményezett, a pártak- tiva, a szakszervezet és a DISZ se­gítségével úgy magyarázzuk meg és segítjük, hogy műszaki dolgozóink is nagyszámban vegyenek részt benne és munkásaink a szocialista ver­senyben eredményesen segítsék a gazdaságos termelés megvalósítását. Júliusban az első félév munkájának értékelése alapján egésznapos kon­ferenciát tartunk majd a gazdaságos termelés kérdéséről és az elvégzen­dő feladatokról. Műszaki intézkedési tervünkben a legfontosabb feladatokat ha­táridő előtt fogjuk megvalósíta­ni, hogy minél hamarabb és mi­nél hatékonyabban tudjuk a termelékenységet fokozni. Határ­idő előtt egy hónappal megvaió- sítjuk gépgyártásunk stabil és mobil részlegének ciklusos át­szervezését. Különös súlyt he­lyezünk a készülékezés és fel- szerszámozás ütemének fokozá­sára. Széles körben bevezetjük az eddig kikísérletezett és bevált új technológiai eljárásokat, mint például a felületi finommarást a Ganz-Unanov-Koleszov késes forgácsolást. A vagon és motorgyártásban, va­lamint a kohászati üzemeknél a már folyamatban lévő törzskészlet meg­állapítást két hónap alatt befejez­zük, jelentősen továbbfejlesztjük a szerszámfelhasználási normákra vo­natkozó rendszerünket és azok ellenőrzését. Továbbfejlesztjük a ko­hászati anyagok és hulladékok mi­nőség szerinti raktározását. Raktár- gazdálkodásunk megkezdett átszer­vezését 1954. végéig befejezzük. A műszaki intézkedési tervünkben sze­replő technológiai intézkedések ré­vén fokozzuk az anyagkihozatalt ön­tödénkben. A szovjet tapasztalatok bevezetése révén kovácsüzemünkben a szabványban előírtra csökkentjük a nagy ráhagyásokat. Szerkesztési osztályaink anyaghe­lyettesítést és súlycsökkentést célzó kikísérletezett intézkedései által az 1953 évben, 1,700.000 forintot takarí- tottunk meg. El akarjuk ■ érni azt* hogy 1954-ben ezen a módon több, mint kettő millió forintot takarít­sunk meg. Gyárunk gyártmányai megkövete­lik tőlünk, hogy a minőség javítá­sára sokkal nagyobb gondot fordít­sunk, mint eddig. Azt akarjuk elér­ni, hogy gyárunk kiváló termékeket gyártó vállalattá váljék és hirdesse a magyar munkások és mérnökök alkotó munkáját, mind a négy vi­lágrészben ahova termékeinket ex­portáljuk. Ennek érdekében a következőket valósítjuk meg: MEO szerveinket műszakilag megerősítjük, főleg mérnökökkel és technikusokkal. Kiterjesztjük az eddig már kiadott minőség­javítást célzó technológiai utasí­tásokat, fokozottabban alkalmaz­zuk a minőségi bérezést. Társadalmi megbecsülést, fokozott jutalmazást biztosítottunk jóminő­ségű munkát végző dolgozóinknak. A Ganz Vagon- és Gépgyár dolgo­zóit harcbavisszük, hogy minél ha­marabb és nagyobb mértékben tud­ja pártunk valóraváltani dolgozó né­pünknek tett ígéreteit. Azt akarjuk, hogy a mi gyárunk méltóan kivegye részét ebből a munkából. Vállaljuk ezért, hogy 1954. éves befejezett ter­melési és exporttervünket maradék­talanul teljesítjük és a tervben meg­határozott anyagmennyiségből az év végéig kettő százalékot takarí­tunk meg. (Taps.) Vállaljuk továbbá azt, hogy 1955 évben olyan gyárt­mányösszetétel mellett, mint 1954- ben ugyanannyi anyagból, mint amennyit az 1954-es tervben megha­tározott anyagmennyiségből az év végéig kettő százalékot takarítunk meg. (Taps.) Vállaljuk továbbá azt, hogy 1955 évben olyan gyártmány­összetétel mellett, mint 1954-ben ugyanannyi anyagból, mint ameny- nyit az 1954-es tervben előírtak a részünkre, 1955-ben hat százalékkal többet termelünk. (Taps.) Az anyaggal való takarékosság, a felhasználás jobb ellenőrzése révén dolgozóink szocialista munkaversenyét erre irányítva 1954. év végéig elérjük azt, hogy az első négy hónapban mutat­kozó nyolc milliós készletnöve­kedést megváltoztatjuk és elér­jük azt, hogy 1954. végére nyolc millió lesz készletcsökkentésünk. A műszaki fejlesztés legfontosabb munkáit határidő előtt megvalósít­juk és korszerűbb gyártástechnoló­giával, valamint egyéb intézkedé­sekkel a gyár dolgozóit úgy segítjük munkájukban, hogy az 1954-ben ter­vezett termelékenységi mutatónkat nyolc százalékkal túlteljesítjük. Az év első két hónapjában bérala­punkat túlléptük. Úgy fogunk dol­gozni, hogy az év végéig az év ele­jén mutatkozó túllépésünket letör- lesszük. Az önköltségcsökkentési tervünket három éven keresztül nem teljesítet­tük. Most úgy akarunk dolgozni, hogy a részünkre előirt önköltség- csökkentési tervet 1954-ben tel­jesítve — 1953-hoz viszonyítva — 7.5 százalékos önköltségcsökken­tést érjünk el. Ez közel harminc millió forint meg­takarítást jelent a múlt évhez vi­szonyítva, mely az általunk a mező­gazdaságnak gyártott répavágókban kifejezve több mint tizenkétezer da­rabot jelent. Kedves elvtársak! A Ganz Vagon- és Gépgyár kommunistái és dolgozói mindig bíztak és követték pártunkat minden harcában felszabadulásunk óta. Ezen a kongresszuson népünk érdekében, hazánk erősítése és fel­virágoztatása érdekében pártunk nagy feladatokat tűz ki célul, amely­ben nekünk, kommunistáknak élen kell járni. ígérjük, hogy gyárunk dolgozói egyemberként fognak har­colni azért, hogy a magunk terüle­tén valóra váltsuk Ígéreteinket, (Nagy taps.) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom