Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-28 / 125. szám
ÉSZAKMAGYARORSZJffi r A Központi Vezetőség zászlajáért! Közöljük a Békekölcsön sorsolás első napi húzásának gyorslistáját AZ MDP BOR SÓD-A BAU 3 -ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. pvfolvam 125. szám Ara 50 fillér A Magyar Dolgosok Pártja III. kongresssusának tanácskosása Szerdán ebédszünet után, délután Vass elvtársnő után Franciszek négy órakor Nagy Józsefné elvtársnő elnöklésével folytatták a tanácskozást. A délutáni ülésen felszólalt Kristóf István elvtárs, a Politikai Bizottság tagjai. Utána Etienne Fayon elvtárs, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja — hosszantartó, lelkes taps közepette — a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a kongresszust. Az elnöklő Nagy Józsefné elvtársnő felolvasta ezután a Vietnami Munkapárt Központi Bizottságának üdvözlő táviratát, amelyet a kongresszus küldöttei hosszantartó, lelkes tapssal fogadtak. Ezután Vass Istvánná elvtársnő, a Központi Vezetőség tagja szólalt fel. Miskolc, 1954 május 28. péntek Mazur elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tolmácsolta a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a lengyel munkásosztály, a lengyel nép üdvözletét a kongresszusnak. Beszédét lelkes tapssal fogadták. Nagy Sándor, elvtárs, Sztálin-díjas és Kossuth-dí.ias író felszólalása után Julius Duris elvtárs, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tagja üdvözölte a kongresszust, nagy taps közepette. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa harmadik napjának tanácskozása 6 óra után néhány perccel fejeződött be. Kristóf István elvtárs felszólalása Az előttünk álló nagy feladatok végrehajtásához szüntelenül erősíteni. kell a párt vezetését, fokozni kell a kommunisták aktivitását az élet minden területén. Az új szakasz politikája megköveteli, nélkülözheted lenné teszi a tömegszervezetek aktivitását s különösképpen megnöveli a szakszervezetek szerepét. A Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs is hangsúlyozta e kérdés fontosságát. Amint a Központi Vezetőség beszámolója is hangoztatja, a szak- szervezeteknek az új szakasz politikája megvalósításának érdekében végzett munkája akkor lehet eredményes, ha megjavítjuk a pártnak a szakszervezetek irányában végzett munkáját. A dolgozók anyagi, szociális és kulturális felemelkedésének megva lósításához nélkülözhetetlenül fontos a legszélesebb tömegek aktív közreműködése. Ehhréz pedig feltétlenül szükséges a szakszervezetek harcos munkája. Az új szakasz célkitűzései azt a feladatot róják a szakszervezetekre, hogy mozgósítsák tagságukat, hathatós segítséget nyújtsanak népgazdasági tervünk megvalósításához, szervezzék a szocialista munkaversenyt, a Sztahánov-mozgalmat, az újító és észszerüsítő mozgalmat, segítsék kibontakoztatni munkásosztályunk nagyszerű alkotó készségét. Az elmúlt évek sok-sok munkahőstette bizonyítja, hogy kimeríthetetlen az a tartalék, amely dolgozóink lelkesedésében, akaraterejében, kezdeményezésében rejlik. Nekünk ezt az új szakasz célkitűzéseinek szolgálatába kell állítanunk. A Loy Árpádokat, a Tajkov Andrásokat, a Porubszki Lajosokat, munkásosztályunk száz és százezer hős fiát kell felsorakoztatnunk e nagyszerű célok megvalósítására. (Taps.) (Kristóf István elvtárs ezután a szakszervezeti mozgalom fejlődéséről, a munkaverseny szervezésének eredményeiről beszélt, majd így folytatta: A termelési tervek teljesítésével párhuzamosan eredményeket értünk el az emberről való fokozottabb gondoskodásban, a munkavédelem, az egészségvédelem fejlesztésében. Hathatósan segítette ezt a szakszervezetek sok tízezres aktívája, akik széleskörű szervező és nevelő munkát fejtenek ki a balesetek elleni védő- berendezések használatáért, a dolgozók oktatásától egészen a munkavédelem tudományos kutatásáig. Az ország lakosságának mintegy hatvan százalékára kiterjedő társadalombiztosítást is a szakszervezetek irányítják. Szakszervezeteink támogatásával (közel kétszázezer dolgozónak biztosítanak az ország legszebb üdülőiben, szanatóriumaiban pihenést, gyógyulást, közel negyvenezer üdülő gyermek, anya és csecsemő élvezi államunk és a szakszervezetek gondoskodását. A Központi Vezetőség júniusi határozata óta eredményeket értünk el az anya- és csecsemővédelem terén, növeltük a bölcsődék, óvodák számát. A dolgozó nőről, a dolgozó anyáról való gondoskodás terén azonban még nincs minden rendben. Még ma is előfordul, hogy egyes gazdasági vezetők az e célra bizto- Ugyanezek az eredmények a keres- gitott összeget nem használják fel, kedelem'oen is megtalálhatók. vagy éppen más célra fordítják. A szakszervezeteknek az MNDSZ-el közösen fokozottabb ellenőrzéssel kell biztosítaniok, hogy a rendelkezésre álló összeget maximálisan felhasználják és csak az anya- és csecsemővédelemre használják fel. Ezután a szakszervezetek kulturális tevékenységét, nemzetközi kapcsolatait és békeharcát ismertette Kristóf elvtárs, majd így folytatta: A szakszervezetek a pártnak köszönhetik eredményeiket és sikereiket. A szakszervezetek ereje a párt vezetésében rejlik. Ezért szakszervezeteink teljes erejükkel, a legnagyobb odaadással támogatják a párt és a kormány programját. Az új szakasz politikája megköveteli a szakszervezetektől, hogy új módon, de sokkal bátrabban, sokkal határozottabban kezdeményezzenek és harcoljanak azért, hogy maradék nélkül megvalósuljon mindaz, amit pártunk és kormányunk határozatai célúi tűztek ki. Az új szakasz politikája ugyanakkor azt is megkövetelj a szakszervezetektől, hogy mozgósítsák a dolgozókat kötelességeik teljesítésére. Komoly hiba volt, hogy sem az állami szervek, sem a szakszervezetek az elmúlt időkben nem tanulmányozták eléggé a dolgozókat érintő törvények, rendeletek végrehajtását. Az elmúlt esztendőkben igen gyakran találkoztunk olyan esetekkel az üzemekben, a munkahelyeken, amikor nem tartották be a munka törvénykönyve rendelkezéseit, nem hajtották végre a kollektív szerződéseket, amelyeket pedig az üzem alkotmányának szoktunk nevezni. Nem ismertük eléggé a termelés, az élet problémáit sem. Emiatt nem jelezhettük kellő következetességgel és alapossággal a pártnak és a kormánynak azokat a problémákat, amelyeket a dolgozók felvetettek és amelyek foglalkoztatták őket. Nem élt elevenen bennünk, nem hatotta át munkánkat Lenin elvtársnak a szakszervezetekről tett az a megállapítása, hogy a szakszervezetekben dolgozó elvtársaknak mélyen a munkások életében kell gyökerezniök, ismerniük kell a dolgozók törekvéseit, szükségleteit, ezek kielégítésével kell kivívniok a tömegek határtalan bizalmát. A szakszervezeti tagság joggal bírálta a szakszervezetek vezetőségét azért, hogy nem harcol következetesen a kollektív szerződések vállalásainak teljesítéséért, a törvényes rendelkezések betartásáért. A szakszervezetek — különösen a Központi Vezetőség június; határozata után — a múlt évben megkötött kollektív szerződések végrehajtásáért már sokkal következetesebben harcoltak. Ennek eredménye, hogy idén már — a vasút, a posta, a helyiipar, a belkereskedelem és a mezőgazdaság kivételével — az állami vállalatok csaknem száz százaléka kötött kollektív szerződéseket. Lényeges eredményeket értünk el a mezőgazdaságban is, ahol az 1953 évi harmincöt kollektív szerződéssel szemben 1954-ben 235 kollektív szerződést kötöttünk. Az olyan elmaradott területen, mint a magasépítőipar, ahol 1953-ban százhúsz kollektív szerződés volt, az idén 350 van A most megkötött kollektív szerződésekben már érezhető, hogy a szakszervezetek munkájának kulcskérdésévé kezd válni a dolgozók mindennapi érdekvédelméért folyó küzdelem. A múlt években sokszor előfordult, hogy a SZOT is és a szakszervezetek központi vezetőségei is elnézték a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek elhanyagolását, nemteljesítését, vagy azt, hogy a termelési érdekekre való hivatkozással, egyes állami szervek vagy minisztériumok indokolatlanul törölték azokat a beruházásokat, amelyekre a vállalatoknak szükségük lett volna, hogy biztosítsák a kollektív szerződésekben vállalt kötelezettségek végrehajtását. Ez károsan hatott a dolgozók hangulatára, a tömegek aktivitására, a párt és a tömegek kapcsolatára is. Szakszervezeteinknek döntő feladata harcolni azért, hogy a kétoldali kötelezettségvállalás végrehajtását biztosítsák. Az új szakasz politikájának megvalósítása megköveteli, hogy az igazgatók teljesítsék kötelezettségeiket a dolgozók iránt, de ugyanakkor a dolgozók is teljesítsék az állammal szembeni kötelezettségüket. Egyes helyeken az ellenség tudatosan törekedett arra, hogy túlhajtsa azokat a jogokat, amelyeket a munka törvénykönyve biztosít és demagóg módon indokolatlanul követeléseket állítson fel. Ugyanakkor, amikor következetes harcot indítunk a munka törvénykönyvének betartásáért, harcot kell folytatnunk azért is, hogy a munka törvénykönyvét le ne járathassák. A Központi Vezetőség a kongresz- szus elé tárta a termelékenység, a termelés önköltségével kapcsolatos nem kielégítő helyzetet. Előttünk világos, hogy a nép jólétének emelése csak azoknak a termékeknek az olcsóbb, gazdaságosabb előállítása révén történhet, amelyet az iparban és mezőgazdaságban maguk a dolgozók állítanak elő. Ez pedig csak a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével érhető el. Ha következetes harcot akarunk indítani a termelékenység fokozásáért, az önköltség csökkentéséért, a takarékosságért, akkor harcolnunk kell a munka jobb megszervezéséért, a munkások javaslatainak, kezdeményezéseinek felkarolásáért. A dolgozók mozgósítása, a szocialista verseny szervezése nem képzelhető el úgy, hogy ne tárjuk fel előttük őszintén a helyzetet. Amikor pl. a múlt évben a Dej- ha jógyárban megmondottuk, miért fontos az egész nép számára, hogy export-tervünket teljesítsék, a munkások csodákat tudtak művelni, tizenöt tonna helyett negyven tonnát dolgoztak fel naponta. Ugyanezt tapasztalhattuk az energia-rendelet bevezetése idején az üzemek százaiban: jó felvilágosító munkával sikerült a kontingens megfelelő elosztása, be lehetett vezetni az energiagazdálkodás új rendszerét. A munkások joggal kérdezik a szakszervezetektől, miért laposodtak el pél dául a termelési értekezletek, miért hiányzik a munkások többsége ezekről az értekezletekről egyes üzemekben - Azért, mert az üzemek felelős vezetői lebecsülik azt a tényt, hogy a munkásokat csak akkor lehet kellőképpen mozgósítani a nehézségek megoldásara, ha őszintén feltárjuk előttük az üzem. a műhely tér" melési és szociális problémáit. Ne csak általában beszéljünk a munkasoknak arról, hogy mi a feladat, hanem konkrétan rá kell mutatni a nehézségekre, a nyílt, őszinte beszéd megsokszorozza a dolgozók aktivitásét. A dolgozók azt várják, hogy választ kapjanak a felvetett javaslataikra, kérdéseikre. Minden eszközzel harcolni kell azért, hogy ne becsüljék le, ne fojtsák el a dolgozók kezdeményezését. Sokkal következetesebb harcot kell folytatni a szocialista munkaverseny ön- célúsága, elsekélyesílése ellen. Még igen szép számmal akadnak a bürokraták faj" tájából olyanok, akik elegendőnek vélik a felajánlások megszervezését és azután azt mondják: gyerünk elvtársak, nyom-1 juk meg egy kicsit, majd csak kijön I belőle valami. Az ilyen bürokratákat mi" nél sürgősebben ki kell iktatni a szocialista munkaverseny szervezéséből. A legjobb szervezés sem vezethet azonban eredményre, ha nem tudjuk megnyerni az üzem parancsnoki karát, a mérnököket, a technikusokat és a mestereket. Sajnos, a szakszervezeti munka igen kezdetleges még az értelmiség, elsősorban a műszaki értelmiség soraiban. M,a a szakszervezetekben jogos követelményként vetődik fel hogy jobb szak- szervezeti munkát kell végezni a mérnökök, technikusok, üzemvezetők között, hiszen az üzennek termelési parancsnokainak kell megteremteniök a szocialista munkaverseny elengedhetetlen feltételeit. Nekik kell biztosítaniok azt, hogy a szocialista münkaversenyhez megfelelő anyag, szerszám álljon rendelkezésre, hogy a dolgozók versengése valóban segítse az üzem egész termelését. Pártunk III. kongresszusára szervezett szocialista versenymozga- lom munkásosztályunk, dolgozó népünk, pártunk iránti ragaszkodásának tanúbizonysága volt. A dolgozók új és új munkahőstettekkel nyilvánították hűségüket, szeretetüket és a munka új hősei gazdag tapasztalatokat adtak szocialista versenymozgalmunk t vábbfejlesztéséhez. Mindent meg kell tengnünk, hogy a kongresszusi verseny után, a kongresszusi határozat szellemében ezeket a tapasztalatokat fel is használjuk termelési terveink megvalósítása érdekében. A szén, az energia, a köz-r szükségleti cikkek, a mezőgazdaság terén kell elsősorban ízt hasznosítani. A munkásosztály nagyfokú aktivitását kell kiváltani az önköltség csökkentése, a fegyelmezetlenség megszüntetése és a rend megteremtése érdekében. Ez azonban nem kismértékben. attól függ, hogy pártszervezeteink mennyire állnak a feladatok megoldásáért indított harc élére es nem kismértékben attól is, hogy, a szakszervezetekben dolgozó kommunisták hogyan érvényesítik munkájukban a párt határozatait. A pártszervezetek egyrésze elhanyagolta a szakszervezetek segítését. A szakszervezetekben végzett munkát nem tekintették igen fontos pártfeladatnak, miként ezt Rákosi elvtárs is mondotta, nem egy helyen lebecsülték a szakszervezetek tevéke-nvségét és igen szép számmal akadtak olyan pártiunk' cionáriusok. akik úgy vélték, hogy most már nincs is szükségük erős tömés-szer- vezetékre, mert a párt közvetlenül is meg tudja oldani a feladatokat. Ezzel az alapjában helytelen nézettel a legsürgősebben Vakítani kell, pártunknak erősíteni kell a szakszervezeteket és minden olyan tevékenységet, amely elősegíti a szakszervezetek munkájának megjavítását, mert ez egyik legfontosabb feltétele an“ nak. hogy a párt munkája a tömegek között javuljon. A szakszervezetekben végzett munka feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk még egységesebben. még szorosabban zárkózzék fel nagy pártunk mögé. (Nagy taps.) Etienne Fayon élvtárs felszólalása Kedves elvtársik! A Francia Kommunista Párt nevében Franciaország dolgozói testvéri üdvözletét tolmácsolom a Magyar Dolgozók Pártjának és III. kongresszusának. (Taps.) A francia kommunisták igen nagy érdeklődéssel kísérik az Önök békés építőmunkáját a szocializmus útján. Örülünk aimak, hogy a magyar nép életszínvonala állandóan emelkedik. Örömmel tölt el minket államuk minden sikere, melyet helyes politikájuk segítségével és a Szovjetunió tapasztalatai felhasználásával elérnek. Biztosak vagyunk abban, hogy III. kongresszusuk, tanácskozásai és határozatai újabb győzelmeket készítenek elő. E győzelmeknek nemzetközi jelentőségük tan. Segítenek nekünk, hogy a kapitalista országokban még több dolgozót nyerjünk meg a szocializmus ügyének és erősítve a béketábort, megkönnyíti azt a harcot is, melyet mi Franciaországban vívunk a háború ellen. Ebben a harcban a francia és magyar nép különösen szolidárisak, hiszen mindketten szenvedtek a német militarizmus gaztetteitől. Ami a mi pártunkat illeti: ma az a legfőbb törekvésünk, hogy a bonni és párisi szerződések meghiúsítására összefogjuk a munkásokat, minden hazafit, hiszen ismerete^. hogy ezek a szerződések az amerikai IniIMinis gyújtogatok utasítására — újra fel akarják támasztani Nyugat- Németországhan a bosszút lihegő Wehrmacht ot. Ezután Favon elvtárs a franci« dolgozok növekvő békeharcáról beszélt, majd a következőket mondotta: Az új Magyarország számíthat munkásosztályunk hű barátságára. A fruncia dolgozok kegyelettel emlékeznek a magyar Frankel Leóna, aki a párisi kom- műn egyik kiváló vezetője volt. A francia dolgozók annakidején harcoltak, hogy kiszabadítsák Rákosi elvtársat a fegy- házbol. (Hosszantartó, ütemes taps.) Nem felejtik el, hogy Magyarország felszabadítása előtt magyar elvtársak éltek és harcoltak a mi hazánk földjén és, hogy egyesek közülük életüket áldozták a hitlerista megszállók elleni francia ellenállásban. Őrködünk afelett, hogy a két testvérpártot összefűző szálak sohase lazuljanak meg. (Lelkes, ütemes taps:) Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! (Taps.) Éljen a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja, a világ kommunista ée munkáspártjainak példaképe és útmutatója! (Taps.) Éljen a magyar nép, a francia nép és valamennyi nép összefogása a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban! (A kongresszus résztvevői helyükről felállva perceken át tapsolnak.)' Ezután az elnöklő Nagy Józsefné elvtársnő felolvasta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának táviratát; „A Magyar Dolgozók Pártja III, kongresszusához! Kedves elvtársak! Ismeretes, hogy népünk ellenállási harcot vív. Emiatt nagy sajnálatunkra — nem állt módunkban kongresszusukra baráti delegációt küldeni. De elküldjük Vietnam munkásosztályának és népének nevében forró üdvözletünket és sok sikert kívánunk kongresszusuk tanácskozásához. (Nagy taps.) A Magyar Dolgozók Pártja, élén Rákosi Mátyás elvtárssal, nagyszerű sikerekre vezette a szocializmust építő magyar munkásosztályt és a magyar népet. Meg vagyunk győződve arról, hogy kongresszusuk hozzá fog járulni a szocializmus építésében elért eddigi sikerek megszilárdításához és még nagyobb győzelmek felé mutatja meg az utat. A vietnami nép fokozza harcát a francia megszállók és az amerikai betolakodók ellen és még szorosabbra fűzi kapcsolatát a szocializmus és a népi demokrácia népeinek a Szovjetunió vezette nagy családjával. A vietnami nép létrehozza a nemzeti egységet és kivívja függetlenségét: kivívja a valódi békét Vietnam számára és ezzel hozzá fog járulni Délkelet-Ázsia és az egész világ békéjének megvédéséhez. (Nagy taps.) A Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága'1 Franciszek Mazur elvtárs felszólalása Franciszek Mazur, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, a lengyel munkásosztály és a lengyel nép nevében üdvözölte a kongresz- szust. Lengyelország dolgozói őszinte érdeklődéssel figyelik, hogyan épül az Önök hazájában a szocializmus, örülnek azoknak a sikereknek és győzelmeknek, amelyeket a magyar nép pártja vezetésével aratott. Népeinket már régóta összefűzi a hagyományos barátság, s a demokráciáért és a haladásért vívott közös harc, amelyet a lengyel és magyar munkások „a ti és a mj szabadságunkért“ jelszó alatt folytattak. (Taps.) Azonban annak feltételeit. hogy régi barátságunkat népeink állandó együttműködésévé és kölcsönös segítségévé változtassuk a jobb jövőért, a békéért és a szocializmusért vívott harcban — ennek feltételeit csak az teremtette meg, hogy országainkat a szovjet hadsereg felszabadította a hitleri elnyomás alól, hogy megdöntöttük a földesurak és tőkések hatalmát, hogy a szocializmus építésének útjára léptünk. , A mi kapcsolataink gyökeresen mások, mint az imperialista tábor országai között fennálló kapcsolatok. Ott az úgynevezett „együttműködés*' durva diktátumot jelent, a népek létérdekeinek és önállóságának láb- baltiprását, a belső ügyeikbe való szemtelen beavatkozást és törekvést a gyöngébb partner nemzetgazdaságának aláásására, meggyöngítésére. Nálunk, a mi táborunkban, a szabad és szuverén népek együttműkö(Folytatás a 2. oldalon.)
