Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-28 / 125. szám

2 ÉSZAKMAG Y AROKSZAG Fenlek, 1954. május 29. A Magyar Dolgozók Pártja III• kongresszusának tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) dése népeink felvirágzását és bol­dogságát biztosítja. Ezért a nemzet­közi kapcsolatoiknak ez az új típusa nagy vívmánya az egész emberiség­nek. A nemzetközi kapcsolatoknak ez az új típusa, valamennyi nép számára megmutatja a béke és a barátság útját. Ezt követően Mazur elvtárs azok­ról az eredményekről beszélt, ame­lyeket a Lengyel Egyesült Munkás­párt vezetésével a lengyel nép ha­zája szocialista építésében elért, majd így fejezte be felszólalását: Küldöttségünk nagy figyelemmel kiséri kongresszusuk munkáját, hogy megismertethessük pártunkat és a lengyel dolgozókat az Önök ered­ményeivel, munkájuk és harcuk ta­pasztalataival. A kölcsönös tapaszta­latcsere erőnk és sikereink egyik forrása. Pártjuknak és az egész magyar népnek ragyogó sikereket kívánunk szocialista hazájuk építéséban. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a lengyel és a magyar nép örök barátsága! (Nagy taps.) Éljen a békének és népeink füg­getlenségének támasza — a nagy Szovjetúnió! (Ütemes, nagy taps.) Julius Duris elvtárs felszólalása Ezután Julius Duris elvtárs, a Csehszlovák Kommunista Párt el­nökségének tagja mondotta el üd­vözlő beszédét: Kedves elvtársak és elvtársnők! Engedjék meg, hogy ezen jelentő­ségteljes kongresszus alkalmából Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak és a csehszlovák népnek őszin­te és testvéri üdvözletét tolmácsol­jam a Magyar Dolgozók Pártjának és az egész magyar népnek. A Magyar Dolgozók Pártja veze­tése alatt nagy sikereket ért el a magyar dolgozó nép. Pártjuk veze­tése alatt valóra válnak a magyar nép régi vágyai. A nép boldog jö­vőjéért vívott harcában a párt el­nyerte a magyar nép bizalmát és az egységes munkásosztály élén meg­bízható és bölcs vezetője a nemzet­nek. (Nagy taps.) Petőfi, a magyar nép halhatatlan költője „A nép nevében“ című köl­teményében vádolja az urakat, hogy a/: alkotmányból kiszedték a rózsá­kat és a népnek a töviseket hagy­ták. A Magyar Dolgozók Pártja ve­zetése alatt eltávolították az alkot­mányból és a nép testéből a tövise­ket és a magyar nép, mint en­nek az országnak egyetlen gazdája és ura, becsületes munkájával olyan életet épít magának, mely napról- napra több rózsát terem és boldo­gabb életet biztosít számára. (Taps.) Ezek a sikerek őszinte örömmel töltik el a csehszlovák népet is. Ezek a sikerek a mi és a világ összes bé­keszerető népeinek sikerét is jelen­tik. (Taps.) Népünk tovább fogja mélyíteni a nemzeteink közötti test­véri szövetséget. Közös építőmun­kánkban továbbra is segítségére le­szünk egymásnak és továbbra is következetesen fogunk támaszkodni közös barátunkra és védelmezőnkre, a nagy Szovjetunióra. (Lelkes taps ) Soha sem feledkezünk meg arról, hogy a Szovjetúniónak köszönhet­jük, hogy a nép most az ország igazi gazdája lett és azt, hogy nemzeteink testvéri szövetségben együtt építhe tik szabad hazájukat. (Taps.) A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa további lendületet fog adni a szocializmus építése útján szép hazájukban és eredményeik hozzá fognak járulni a világbéke megszilárdításához. (Taps.) Pártunk és népünk nevében me­legen üdvözlöm a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusát és a testvéri magyar népet és további nagy sikereket kívánok munkájuk­hoz. (Hosszantartó taps.) A csütörtök délelőtti tanácskozás A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának negyedik nap­ján kilenc óra után néhány perc cél kezdődött meg a tanácsko­zás, amelyet Mekis József elvtárs, a Központi Vezetőség tagja nyi­tott meg. Komócsin Mihály elvtárs, a hevesmegyei pártbizottság első titkárának felszólalása után Licausi Girolamo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja üdvözöl­te a kongresszust. Ezután Horváth Márton elv­társ, a Központi Vezetőség tagja szólalt fel, majd Földes László elvtárs, a sztálinvárosi pártbi­zottság első titkára. Constantin Parvulescu elvtárs, a Román Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Román Mun­káspárt Központi Vezetőségének üdvözletét tolmácsolta a kon­gresszusnak. Somi Benjamin elvtárs, a szek­szárdi járási pártbizottság első titkárának felszólalása után Bo­risz Taszkov Tomov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára üd­vözölte a kongresszust. A délelőtti szünet után Háziu Árpád elvtárs, a Központi Vezető- ség tagja, a mandátumvizsgáló' bizottság jelentését ismertette. Nagy István elvtárs, a Ganz Vagon- és Gépgyár igazgatója szólalt fel ezután, majd Josef Lauscher elvtárs, Ausztria Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust. Andics Erzsébet elvtársnőnek, a Központi Vezetőség tagjának felszólalása után a Német Szo­cialista Egységpárt küldöttségé­nek vezetője, Erich Mückenber­ger elvtárs, a párt Politikai Bi­zottságának póttagja, majd Ős- kar Neumann elvtárs, a Német Kommunista Párt titkárságának tagja mondott üdvözlő beszédet. Pioker Ignác elvtárs, Kossuth- díjas sztahánovista, a Szocialis­ta Munka Hőse és Sipos Jolán elvtársnő, a somogymegyei felső- bogáti állami gazdaság igazga­tója szólalt még fel a délelőtti ülésen, amelynek végén Dasijn Adilbis elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának tagja tolmácsolta a mongol nép forradalmi pártjá­nak és a Mongol Népköztársaság valamennyi dolgozójának testvé­ri üdvözletét és forró jókívánsá­gait a kongresszusnak. A délelőtti ülés egy óráig tar­tott. Licaasi Girolamo elvtárs felszólalása Licausi Girolamo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja az Olasz Kommunista Párt Központi Ve­zetősége és Togliatti elvtárs ne­vében tolmácsolta a kongresz- szusnak az olasz nép testvéri üdvözletét. Az olasz dolgozó nép, a mun­kásosztály pártjai :— a Kommu­nista és Szocialista Párt — veze­tésével, a többi békeszerető né­pekkel együtt, nagyarányú, ke­mény küzdelmet folytat ebben az időben annak megakadályozásá­ra, hogy az amerikaiak áital ve­zetett imperialista csoportok esztelen politikája az emberisé­get a végső pusztulásba sodor­ja — mondotta. Békeharcunk feladata: har­colói az atomfegyverek ellen; harcolni az európai védelmi kö­zösség létrehozása ellen, amely szentesítené Európa tartós szét­szakítását és súlyosbítaná a há­ború veszélvét. Ismeretes^ hogy a Szovjetunió és a népi Kína helyes politikájá­nak középpontjában a távolkele­ti béke biztosítása, Németország egyesítése, egész Európa bizton­sága áll. Az a jelszó, amelyet Togliatti elvtárs az Olasz Kommunista Párt Központi Vezetőségének utolsó ülésén adott ki — a szo­cialista és katolikus tömegek közeledésének jelszava —, széles kaput nyitott a kölcsönös meg­értés előtt. E lehetőségek valóra- váltása a széles dolgozó töme­geknek a hatalomban való rész­vétele alapján kibontakozó reális politikai változásra kell, hogy vezessen. Az olasz nép és Kommunista Pártja megbecsüléssel és együtt­érzéssel viseltetik a magyar nép és nagy pártja iránt — folytat­ta. — A két nép már egy évszá­zaddal ezelőtt is vállvetve harcolt nemzeti függetlenségéért. A szi­cíliai, aki most önökhöz szól. élénken emlékezik azoknak a magyar hazafiaknak nevére, akik Garibaldi vörösingeseinek so­raiban Palermo erődítményei alatt áldozták életüket. (Taps.) A mai harc folytatása az akko­ri küzdelemnek — éppen ezért a függetlenség és szabadság zászlaja, a munkásosztály, a dol­gozó nép és az őket vezető pár­tok kezében emelkedik fel. Ezek a pártok az emberiség legszebb és leghaladóbb eszméit képviselik és korunk legnemesebb küzdel­mét vívják, hogy megvalósítsák az eszméket. (A kongresszus résztvevői helyükről felállva tapsolnak.)’ Éljen az MDP III. kongres*-­szusal. Éljen a magyar nép! (Nagy taps.) Horváth Márton elvtárs felszólalása Tisztelt Kongresszus! Kedves elv­társak! A Központi Vezetőség beszá­molója megállapított bizonyos ered­ményeket az ideológiai munkában, de ugyanakkor helyesen azt is le­szögezte, hogy mindez csak kezdet­nek tekinthető. Senki sem gondolhatja, hogy az új szakasz nyújtotta lehetőségek az ideológia frontján automatikusan, ha«: néHcül fognak érvényesülni. Különösen fel kell figyelnünk arra, hogy a politikai élethez hasonlóan, az ideológia különböző frontszaka­szain is tapasztalhatók az utóbbi időben bizonyos jobb­oldali jelenségek. Veszélyessé­güket növeli bizonyos fokig az, hogy ugyanakkor ellenhatásként a még távolról sem leküzdött szektá- riánizmus malmára is hajtják a vi­zet. A szektáriánusok — rámutatva ezekre a jobboldali jelenségekre -­a saját magatartásuk, a saját állás­pontjuk igazolását vélik ebben fel­fedezni. A jobboldali jelenségek fő­oka, hogy bizonyos polgári, kispol­gári ideológiai áramlatok befolyása a kisárutermelés súlyának növeke­dése alapján fokozódik. Olyan áram­latok, amelyeket a régebbi gyakran egyoldalúan adminisztratív rendsza­bályok a felszín alá szorítottak, de amelyekkel ideológiai harcban nem számoltunk le,' most újúlt erővel je­lentkeznek. Az ideológia területén tehát az osztályharc éleződésére kell szá­mítani. Ezért éberebben kell őr­ködnünk a marxizmus-lcniniz- mus ideológiájának tisztaságán. Mai helyes politikánk mellett a pa­rasztság bizalma és hűsége a népi demokráciához és a munkásosztály­hoz, nyugodtan mondhatjuk, hogy ugrásszerűen erősödik. Nem kétséges, hogy a közeledés irányzata fog felül­kerekedni a dolgozó parasztságban és értelmiségben. Ezért volna helyte­len túlbecsülni a jobboldali veszélyt, ezért van mindenekelőtt türelmes, baráti meggyőzésre szükség. A mun­kás-paraszt szövetség erősödése, a nemzeti összefogás megszilárdulása jótékonyan érezteti a hatását az ideo­lógia minden területén, az irodaiam területén is. Nem kétséges, hogy va­lósággal szárnyakat ad íróink nagy részének a párt helyes politikája és elősegíti, hogy az írói derékhad ké­pességben, tehetségben a párt és a nép iránti odaadásában tovább erő­södjék. Most azonban a kiváló, a régebbi írói generációhoz tartozó írókról sze­retnék néhány szót szólam. Ha csak a politikai nézeteltéréseink alapján akarnánk megítélni Illyést, Verest, Szabó Pált — de folytathatnám a sort Déryvel és másokkal —, akkor békaperspektívából néznénk ezeket az írókat és szemet hunynánk az előtt, ami a leglényegesebb. Leg­kiválóbb íróinkkal, művész.einkkel is előfordul, hogy elmaradott ré­tegek nézeteit tolmácsolják poli­tikai állásfoglalásaikban, sőt né­hány művükben is. A döntő azon­ban nem az, ami. elválaszt, hanem ami összekovácsol velük. Alkotó­munkájukra az a jellemző, hogy az elmúlt tiz év harcaiban, népünk fejlődése nyomán, óriásit fejlődtek ők maguk is, méghozzá nemcsak íróilag. hanem — ha különböző mér­tékben is, de politikailag is. Minden­képen helyeselni kell, hogy nyíltan megmondják véleményüket. Bizalomra bizalom, nyíltságra nyíltság legyen a válasz! Ami­lyen őszintén, kertelcs nélkül megmondjuk, hogy mivel nem értünk egyet politikai, vagy mű­vészeti nézeteiket illetően, olyan nyiltan és elismerően kell be­szélnünk fejlődésükről, alkotói tetteikről is. Déry kivételével nem fukarko­dunk irányukban társadalmi elisme­réssel. Amit nem nyújtunk számuk­ra — megint csak Déry kivételével — az, ami írónak és olvasónak a legfontosabb: alkotó munkájuk ala­pos, beható értékelése. Szenvedélyes vita folyik Illyéssel kapcsolatban a „pesszimista“ versei­ről. Évek óta szinte tetemre hívjuk a „Puszták népe“, a „Petőfi“ íróját és szemrehányóan szembesítjük saját múltjával. Illyésen rajta van ez a bélyeg, amitől nem tud szabadulni. Ha — képletesen szólva — egy-egy kritikus bevetődik véletlenül a köl­tő alkotó műhelyébe, feltétlenül be lebotlik azokba a négysoros, elszórt költői forgácsokba, amelyekről any- nyi szó esik, de nem veszi észre, hogy Illyés néhány év alatt a nem­zet nagy drámaírójává nőtt. Vélemé nyem szerint Illyésben megvan az erő és az Ígéret ahhoz, hogy az any- nyira elhanyagolt és csak lassan éledő magyar drámai költészetet ma­gas fokra emelje. Művei ideológiai­lag nem mindig hibátlanok, de nem érzem egész igazságosnak az idő­szerűtlenség vádját történelmi drá­máival kapcsolatban. A történelmi témán át is a mi korunkhoz szólva, mutatja meg az „Ozorai példá“' ban a nép találkozását a hazaszere­tet eszméjével és a „Fáklyaláng ban Kossuth száján keresztül azt, hogy csak a nép honszeretete lett volna képes sírjából is feltámasztani és győzelemre vinni még az elbukó forradalmat is. A felszabadulás óta költő még nem fejezte ki oly meg- rázóan a hazaszeretet szenvedélyét, az osztályszabadság és a nemzeti szabadság elválaszthatatlanságát. mint Illyés Dózsa-drámájának most megjelent első felvonásában. Illyés­sel sokat vitáztunk és fogunk még vitázni az igazi hazaszeretet nyelvén, de mindig meg fogjuk érteni egy mást. (Taps.) Déryvel más a helyzet, ő beható és elemző bírálatét bőven kapott. Ez a bírálat __véleményem szerint — ma is helytálló. Adósak maradtunk azonban annak a nagyjelentőségű ténynek elisme­résével, hogy hibáival együtt is Déry Íratott a legmesszebbre a Horthy*rendszer társadalmának és különösen az elnyomott és hősiesen harcoló munkásosztály ábra* zolásában. Nem vettük eléggé figyelembe azt a számottevő politikai és ideológiai fejlődést, amit az utolsó ér során írt filmforgatókönyvei mutattak. Szabó Pálnak része vau minden elisme­résben, de őrá is vonatkozik, hogy alkotó munkája komoly, átfogó, alapos értéke­lést mindeddig nem kapott, annak elle­nére, hogy egyike azoknak, akik a _le(!P többet tettek az új falu, a temelősró- vetkezeti mozgalom ábrázolásáért. Meg kell őt védeni az olyan otromba éa gyalázkodó támadással szemben, amit az „Esti Budapest“ intézett a „Darázsfészek* című kitűnő, nevelő-erejű darabja ellen. Nézzük meg Veres Péternél is rövidem az érem fontosabb oldalát. Nemregiben jelent meg a „Rossz asszony“ című kis­regénye, mely széles vitát váltott ki és nemcsak irodalmárok, hanem olvasók tö­meges hozzászólását eredményezte. Mi az oka ennek a nagy érdeklődésnek? A té* máját — hogy az egyik házastárs elma­rad a másik mögött öntudatban és fej-1 lődésben — feldolgozták már filmek és novellák. Azért váltott ki Veres müve ilyen nagy érdeklődést, és azért van bi­zonyos értelemben úttörő jelentősége, mert e téma feldolgozásában mélyre nyújt: kétfajta életmód, két morális magatartás összeütközését mutatja be, s ezzel a mai ember magánéletének leg­általánosabb, legtipikusabb konfliktusát veti fel — az új erkölcs harcát a ré* giveL . Az elsorolt íróknál — de nemcsak ná­luk — a következő egyszerű tényekeit nem szabad figyelmen kívül hagyná: ELŐSZÖR: hogy egyetértenek a párt irodalmi plattformjavai és a leglényege­sebb kérdésekben a párt politikájával. Ezt egyébként nem a szavak, hanem a tettek döntik el. s ha tettnek tekintjük az újabb irodalmi munkásságunkat, az véleményem szerint ezt fejezi ki. MÁSODSZOR: Becsüljük meg a® or­szág e kiváló íróinak alkotó munkáját azzal, hogy őszintén megmondjuk véle­ményünket, ha kell, vitába széliünk ve­lük, küzdünk helytelen nézeteik eilen. Ugyanakkor elismerjük és minden erőnk­kel támogatjuk azt a pótolhatatlan mű­vészi nevelőmunkát, melyet népünkért, és a magyar kultúra felvÍTágozáséért folytatnak. HARMADSZOR: El kell oszlatni min­den félreértést avval kapcsolatban, hogy a párt az íróknak erre vagy arra a cso­portjára támaszkodik. A párthoz legköze­lebb természetesen ez öntudatos kommu­nista írók állanak, de minden íróra tá­maszkodik a párt, aki a nép ügyéért dolgozik és minden író támaszkodhat a pártra, aki alkotó munkáját a népnek szenteli 1 (Nagy taps.) Constantin Parvulescu elvtárs felszólalása Constantin Parvulescu elvtárs, a Román Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja a következőket mon­dotta: A Román Munkáspárt Központi Vezetősége forró testvéri üdvözletét küldi a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának. Á Magyar Dolgozók Pártja jelen­tős sikereket ért el a népi demokra­tikus rendszer alapjának, a munkás- osztály és a dolgozó parasztság szö­vetségének megszilárdításáért vívott harcban. A magyar nép a Magyar Dolgo­zók Pártjának vezetésével biztos léptekkel halad az ország szocialista iparosításának, a mezőgazdaság új­jáépítésének, a szocialista kultúra- fejlesztésének, a nép életszínvonala emelésének útján. A román nép szívből örül a test­véri magyar nép sikeréinek. Népűn-..». , két megingathatatlan barátság fümiis, a magyar néphez. A román és a magyar nép együtt harcql valameny- «• nyi, a Szovjetunió vezette békeszere­tő nép oldalán a jobb életért, a né­pek békéjéért és barátságáért. Újabb sikereket kívánunk a Ma­gyar Dolgozók Pártjának a népi de­mokratikus állam megerősítésében, a szocialista építő munkában, a me­zőgazdaság további fellendítéséért, a dolgozók anyagi jólétének és kultu­rális színvonalának emeléséért ví-* vott küzdelemben. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a szocializmust építő ma­gyar nép! • Éljen a román és a magyar népt barátsága és testvéri együttműködé­se! (A küldöttek felállva lelkesen! tapsolnak.) Boris Taszkov Tomov elvtárs felszólalása Ezután a Bolgár Kommunista Párt küldöttségének vezetője, Boris Taszkov Tomov elvtárs, a párt Köz­ponti Bizottságának titkára üdvözöl­te a kongresszust. Bulgária népe — mondotta — szívből örül a Magyar Népköztársa­ság nagy sikereinek, melyeket a magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, a nagy Szovjet­unió önzetlen, testvéri segítségére és a népi demokratikus országokkal fennálló együttműködésre támasz­kodva ért el. Meggyőződésünk, hogy III. kon­gresszusuk határozatai méginkább megszilárdítják a magyar munká­sok és dolgozó parasztok szövetségét, a népi demokratikus rendszer alap­ját, méginkább a Magyar Dolgozók Pártja köré tömörítik országuk ha­zafias erőit a magyar nép javára, ai szocializmus győzelme érdekében. Felszólalását a következő szavak* kai fejezte be: Éljen a Magyar Dolgozók Pártjai Éljen és erősödjék a bolgár nép kő* zötti barátság és testvéri együttmű­ködés! (Taps). Éljen a ■»éke, demo­krácia és a szocializmus tábora, élén a nagy Szovjetunióval! (Felállvar hosszantartó ütemes taps.) Ezután Somi Benjámin elvtárs, ai szekszárdi járási pártbizottság titká­ra szólalt fel, majd Házi Árpád elv­társ beterjesztette a mandátum­vizsgáló bizottság jelentését. A je­lentés a többi között a következőket! tartalmazta: A mandátum-vizsgáló bizottság jelentése A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán résztvevő valamennyi küldöttet szabályszerűen — titkosan — választották meg. A kongresszust előkészítő válasz­tások hozzájárultak a pártdemokrá­cia elmélyüléséhez, növelték a párt­tagság aktivitását, felelősségérzetét. Kifejezésre juttatták és tovább erősítették pártunk megbonthatatlan egységét, győzelmeink legfőbb zálo­gát. A Magyar Dolgozók Pártja Ili. kongresszusáfa megválasztott 867 szavazati joggal és tanácskozás: jog­gal rendelkező küldött közül, a kon­gresszuson jelen van 796 szavazati joggal rendelkező küldött és 54 ta­nácskozási jogú küldött. Igazol­tan maradt távol tizenhét. A kon­gresszus tehát határozatképes. A küldöttek 80.6 százaléka férfi, 19.4 százaléka nő. A küldöttek életkor szerinti meg­oszlása a következő: Harminc éven aluli 22.2 százalék, harminc és negyven év közötti 42 6 százalék, negyven- és ötven év kö­zötti 23.3 százalék, ötven éven fe­lüli 11.9 százalék. A kongresszus küldöttei között a párt és az állami élet, a gazdaság éá a kultúra minden ágának dolgozói képviselve vannak. Az összes küldött 64.3 százalékú munkás, a megyei pártszervezetek küldöttei 19.2 százaléka dolgozó pa­raszt, ebből tszcs, tag 10.2 százalék) egyénileg dolgozó paraszt 9 száza­lék. Az összes küldöttek 21.7 szá­zaléka értelmiségi, közülük 8.1 szá­zalék műszaki értelmiségi, a többi agronómus, tanító, orvos, művész stb. Az értelmiségi küldöttek aránya az összes kongresszusi küldöttekhez viszonyítva kereken kétszer akkora, mint a II. kongresszuson volt. EZ szemléltetően mutatja, hogy a párti az állami és gazdasági élet vezeté-* (Folytatás a 3. oldalon.) |

Next

/
Oldalképek
Tartalom