Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-04 / 80. szám
4 ÉSZXKWAGY3CRORSZAG Vwinnp. Ml Ipiffis 4. NEFELEJTSD A MULTAT Őrizetben . . s miért, mi volt „bűnük“? Semmi, i unkát kerestek, eiiyeret „merészelek“ kérni.. Kilakoltatás Mindennapos kép veit » múltban. Kenyérre sem jutott, nem még lakbérre. —\ Ha nem fizetnek, repülnek — mondta a háztulaj- detwsu „Tovább nem bírom az éhezést“ Jakab Karika József csermelyt la- I írta Biró Pálhoz, a Rima egykori kos, fiatal bányász, a következőket | urához: „...falat kenyér sincs a szánkban, mit csináljak? Kihez forduljak? Térdeinkre hullva kérj ült a rimamurányi, salgótarjáni vasmű részvény- társaság legfőbb fejét, őfőméltósága dr. Biró Pál képviselő urat, hogy méltóztasson alázatos kérésemre, a somsályi, vagy a farkaslyuki bányához elhelyezni, mert ha nem méltóztatik munkát adni, az őíőméltóságos úr, akkor képes leszek öngyilkosságot elkövetni, mert tovább nem bírom az éhséget.“ tiissakai »pihenés“ I 4-íl**,* *«■> f-x** >«* v* >- vs - - ■ ' A „Képes ■ Krónikádban. 1920 február 17-én jelent meg ez a kép. Munkanélküliek alszanak a budapesti Központi Vásárcsarnok „védett" bejárata előtt Az imperialisták azt akarják, hogy nálunk is így legyen A milliomosok csodaszép palotáitól pár kilométernyire,- a francia gyarmati hadsereg marseillei utánpótlási kikötője felett, a náci haderők szétrobbantott bunkereiben, al- giriak, marokkóiak stb. laknak- Ezek a francia gyarmati területeken toborzott munkások, akiket mint olcsó munkaerőket Franciaországba csábítottak, borzalmas körülmények között tengetik életüket. Ha egyikük valami alkalmi munkát talál, keserves kicsiny béréből több családot élelmez. A délvidék ragyogó napja alatt a dolgozók gyermekeinek élete napfény nélküli. Ez a „pléh-doboz“ város nyomorúságos hajléka 500 000 arab lakosnak Casablancában. Itt a legizzóbb a gyűlölet a francia gyarmatosi- tókeüen és a legerősebb a harci elszántság a függetlenség, a szabadság teWvásáért és a békéért, Dőzsfilt az úr a paraszt verejtékén Megyénkben 1938-ban a föld 43.8 százaléka pár földbirtokosé, 21.9 százaléka kuláké, 6.6 százaléka a papoké volt. A földbirtokosok azt sem tudták, hol, menynyi földjük,, állatuk van. A szegény, nyomorgó dolgozóparasztok ugyanakkor maguk vetettek véget életüknek, mert nem bírták. családjukat eltartani. 1934- ben a Reggeli Hírlap ezeket írta: „Puha József 76 éves fá.ii gazda egy éjszaka istállójában felakasztotta magát. Rajt István 38 éves földműves, akinek tehenét 22 pengő ügyvédi költség címén el akarták árverezni, elkeseredésében meggyilkolta négy kis gyermekét. Ilyen tolt a berentei szénbánya iroda épülete a felszabadulás előtt. Ma új város épül — Kazincbarcika — a nyomortanyák helyén A diplomás emberek sorsa A diplomás emberek hosszú sora is állás nélkül volt. Az egyik apró- hirdetésben ez állt: „Okleveles gépészmérnök, aki közgazdaságilag is képzett gyárban, gépkereskedésben, mezőgazdasági üzemben elhelyezkedne. Később képviseletet vállalna, esetleg nyáron vizsgára előkészítene. (Magyar Jövő, 1925 VII. 5.) L „Okleveles óvónő nevelő, vagy zikisasszonyi állást keres. Több évi bizonyítvánnyal rendelkezik. Vidékre is elmegy.“ (Magyar Jövő, 1930. VIII. 1.) ; , r ,. f A munkanélküliség réme A diósgyörvasgyári rendőrkirendeltség vezetője 1930 április 8-án többek között a következőket jelentette felettes szervének: „Újabban ismét 500 munkás el- bocsájtásáról beszélnek, s az illetékesek elzárkóznak a határozott válaszadástól... A munkásság kft zött ezzel kapcsolatban a legfan* tasztikusabb hírek keringenek. Ab landó téma az, hogy egyes üzemei két teljesen be fognak szüntetni, s ez ismét nagyarányú elbocsátást fog eredményezni. Érthető, hogy m foglalkoztatott munkások is teljes bizonytalanságban élnek, mert nem tudják, mely napon kinek kézbesít tik ki a felmondást. Az üzemfőnö-* kök előtt valóságos tragédiák jáU szódnak le, életerős emberek tér« denállva, sírva könyörögnek, hogy tartsák meg őket továbbra is szol« gáláiban. A mérnöki kar hóhcd munkának nevezte el a félmondat« sok közlését, s vannak olyan üzegu vezetők, akik már nem is merik a felmondóleveleket aláírni, mert at* tói tartanak, hogy valaki elkesere* désében rajtuk áll bosszút/.-" Varroda V a koskodás, 12—16 órai fillérekért. * Mint máé ben is. 1913 | A vöröseshajú, sovány, tíz év körüli fiúcska tehaj- tott fejjel állt apja előtt. Mezítelen lábával apró köröket rajzolt a ta-nyaudvar porába, szeplős arcán két nagy könnycsepp gördült alá. Apja szavai keményen csattantak. Nem vette észre, hogy itt-ott megcsuklik az érdes, rekedt hang, mintha valami fojtogatná a sovány-barna, szélcserzett nyakat. Hogy is venne észre ilyet, egy könnyekkel küzdő tanyasi cselédgyerek. — Kijártad a három osztályt. Se Jancsi, se Józsi, se Mihály, se Matyi nem járt többet. Elég az neked. Úgy se lesz belőled pap, tanító, a dohányt meg kapálni kell. Ki csinálja ha nem mink. Ne bőgj, a fenének az a tanulás. Én még annyi osztályt se jártam.. . Na, eredj dógodra... Azzal az öreg lódított egyet rajta vaskos kezével s megindult a dohányföldek irányába. A gyerek szipogva szaladt a cselédházak közös konyhája felé. Messze járt már, de különbén sem hallotta volna ahogy apja ökölbeszorított kézzel belemormogja a semmibe. — Majd megélsz valahogy te is a többi dudva között. A tűz égetné meg ezt a világot. Kukás leszel mint az apád... Hej minek is ad ,az isten rakással gyereket ahova nem kéne. De gondolatban azért megsimogatta a szeplős arcot, a vörösesszőke hajat. Mért hát gyerek nélkül mi szépség volna az életben?... A gyerek sorsa ezzel megpecsételődött. A három-^osztályt kijárta, megtanult némileg olvasni, százig számolni. Elég az, több pénz úgy se igen fordul meg soha a kezén. István, a családban az ötödik gyerek — nyáron már ott kapált a többiekkel a Műnk „nagyságosúr*' alsózsolcai birtokának végeláthatatlan dohánytábláján Nem volt annyi hajszál szőke fejecskéjén, ahány könnycseppet a kemény, cserepes földre hullatott. Miért nem értik meg, hogy milyen jó ott az iskolában, ahol annyi az érdekesség. És nemcsak az iskolában. Ott a kovácsműhely szuszogó fujtatójával, a kalapácsok alatt milliónyi csillagot szóró tüzes vasaival. Meg az asztalosműhely puha, jószagú forgácsával, a suszterműhely fényes di- kícseivel, a töltéstépítő kubikosok nyikorgó talicskáikkal. Hozzájuk ki is járt suttyómba az épülő alsozsol- cai töltéshez. Ezek is szép percek voltak. Gurtnihámot akasztott vállaira és segített tolni, húzni felfelé a ru- ganyozó deszkán a megrakott talicskát. Hívták is. hogy menjen velük ország-világ, pénzt keresni. Az is jobb, mint a kukásélet, a béresélet..« Dehát az apja nem engedett a huszonegyből. — Maradsz és punktum. Én nem nevelek vándor- kodust egy gyerekemből se. így legalább egyhelyben vagyunk. Több kéz többet lendít a konyhára.. . Igaz, hogy alig telt bele néhány esztendő, s szekérre pakolt a család. Odább költöztek egy házzal. Taktaharkányba, a Harkányi báró úr birtokára. Úgy hirlett ott többet fizetnek néhány levél dohánnyal s csak annyival lesz rosszabb, hogy;«-viskóban, asm két. ' KÉT hanem négy család használ egy konyhát. Majd csaÄ megegyeznek valahogy.,. |A ohányos volt az apja, nagyapja, bele törődött ő is, a sorsba. Úgy van az rendjén, hogy apá« ról fiúra száll az örökség. Az idősebb Harkányi báró. ról a fiatalaj>bra az uradalmak, kastélyok, a gabonával .telitömött magtárak. A kukásról mi maradna fiaira, mini a kukásság, épp úgy, mint a cselédről a cselédkedés. +* S ahogy nőtt, bozontosodon a szőke haj, vastagodott, izmosodott, keményedéit a kar a fényesresurlódotj kapanyéltől, úgy veszett a feledés ködébe az iskola-* pad, a kovács-, az asztalosműhely, a suszterdikics, a nyikorgó kubikostaliga. Hajnalonkint hivogatón bólok gattak a dohánylevelek. István kitanulta apja mester, ségét, Amire ismét visszaköltöztek Műnk birtokára, úgy éri tette már a mesterséget, mint tulajdon édesapja és fest« vérei. S mert jó az, ha több mesterséget is tanul az ember, — ki tudja, mikor veszi hasznát — Józsival együtt beálltak — béresnek. Csak a számtartó ne. lptt volna olyan, amilyenek általában a számtartók voltak, István gondolta is egyszer, hogy odakorcol neki a v'il* lariyéllel, amikor megtiltotta, hogy takarmányt vigye, nek a tíztagú család egyetlen tehenének. De sűrürt lobogtatta a szél akkoriban a dűlők között a kakas« tollakat, így csak Józsival együtt lecsapták a villát és megmondták ápertén: — Nem dolgozunk! — Végtére is Műnk „nagyságosúr" teremtett „igazságot". Délután már hivatta őket és megmagyarázta: munka nélkül mégse lehet élni. S hogy bizonyságot tegyen veleszüle. tett igazságérzetéről, a számtartónak is mondott néhány szót ott előttük. De néhányat azután is, amikor ők mái megindultak vissza az istállók felé. Hogy melyik szó volt „igazabbul" mondva, azt onnan tudta meg István és Józsi, hogy a következő esztendőben újra ott hajladoztak a dohányszárak között-. . T uliánnával aratáskor a Harkányi báró úr hajla’’ dozó gabonaréngetegében ismerkedett meg. Együtt arattak kepét. István a kukás és az apanélküli félárva Juliska, aki anyjával együtt a báró úr konyhájában dolgozott egész éven át, aratáskor meg szedte a markot a kaszások után. Csendes, szémrevaló terem, tés volt. össze-összeakadt a pillantásuk, ha megálltak kissé szusszantani. Attól kezdve Istvánt egyre gyakrabban látták esténkint a Harkányi uradalom környé-* kén. Ha valamelyik -közös konyhában megszólalt a citera, felharsant a szomorú, vagy pattogó nóta, ő éi Juliska is odataláltak.. Ilyen előzmények után történt, hogy István egyu szerre elébe állt a lánynak és megmondta: — Próbát* juk meg együtt leélni-az életet. Hátha kettesben köny, nyebb lesz. Dolgozunk és neveljük majd a gyerekeket, I,
