Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

VäcfeMB, Ö«. ÉSZAKMAGYARORSZAG 5 ASSZONYOKNAK — GYERMEKEk:NEK Móra Ferenc Az alábbiakban a nagy magyar író egyik legszebb meséjét kö­zöljük, halála 20. évfordulója al­kalmából. Kis pajtások, Móra Ferencről, munkásságáról la­punk 4. oldalán olvashattok hosz- szabb cikket. Szomorú kis iskola volt az a miénk, ahol én a betűvetést tanultam■ Se ajtaja, se ablaka, ahogy a mese mondja. Azaz, hogy volt bíz‘ azon ablak, de csal: akkora, hogy nem fért be rajta annak a bolondos napraforgónak a virágtányérja, amelyik előtte ágaskodott• Annál nagyobb volt az ajtó; máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész iskolaszoba. S czgn az öreg ajtón akkora repedések vole tok, hogy a tanító úrék macskája min. dig azon ugrált be, ha, a Bodri kutya meg akarta szabni a bundáját. Ti persze azt gondoljátok, hogy én most csak mó­kázok mesemondó jókedvemben. Az ám, azóta nagyon sok esztendő megette egy mást: de a tenyerem tán még ma is csupa seb a padfaragástól. Nekünk magunknak kellett összeeszkclbálni azt a padot, ame­lyiken ültünk. Összeállt két.két jó pajtás s addig fúrt-fcrpgntt, míg meg nem volt a pad• Egyik végén ült az egyik gyerek, másikon a másik. Bíz‘ azon nem esett olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem ezért mégis pingáltunk mi akkora ,,/“ betűket, hogy alig fértek a palatáb­lára. Csak éppen a nyakravalójuk adott sok dolgot, azt sehogy se tudtuk jó helyre kötni. Bele is merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr előtt állt a jövevény. Mezít­lábas, vékony dongája, sápadt fiúcska- Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig ért. ]\1 i kéne,. ha véna, öcsikém? — kérdezte a tanító úr. — Isko­lába szeretnék járni — suttogta félénken a gyerek. — Miféle legényke vagy te? Mi s,zél hozott ebbe a mi falunkba? — Se apám, se anyám. Egy falubeli rokonom hozott ide magához. — Kicsoda az a rokon? — Öreg Banos pék. — Öreg Ba­nos pék volt a legágrólszakadtabb ember a falunkban, belőle űzött tréfát minden pajkos siheder. — Hát neked mi a neved? — Három Matyi. — Mesében se lehet ilyen furcsa nevet hallani. Tanító űrünk is elmosolyogta magát s feltette « nagy kerek pápaszemet, úgy vette szemügyre szegény Három Matyit- — Egy Matyirrak is kicsi vagy fiam, hát még -háromnak? Hol adjak én most egyszerre három embernek helyet az iskolában? Egyszerre összebújtunk valamennyien és csendesen morogtunk: „Ide nem ül! Ide nem. fér! Csináljon magának padot!" Három Matyi zavartan sütötte le a sze­mét s forgatta kezében kalapját. — Tu­dod mit, fiam — mondta a tanító úr — telepedjél meg a kuckóban. Ott lesz csak a jó világ télen. — Nagy boglyakemen­céje volt az iskolának, annak a zuga lett a Három Matyi tanyája. Sohse volt még kuckónak odavalóbb lakója Világéletem­ben nem ■ láttam gyámoltalanabb terem­tést a mi Matyinknál- Jó kedvünket rajta tölthettük: soha annak szavát nem vehettük. Annál többet vette a tanító úr- Karácsonyra Három Matyi volt a legjobb diák. Ha valami kérdést egyikünk se tu­dott: mondjad csak Három Matyi! Ha mindnyájunknak megbicsaklott az esze a számtani példában; ugorj csak, Három Matyi! Ha írt. csupa gyöngyszem; ha leckét mondott: mint a vízfolyás. Tianem egyszer annál csendesebb lett Három Matyi, még ha a tanító úr is kérdezte. Leckéjét ha fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni. Mocs_ kos, rendetlen az írása, hogy rossz volt nézni. Elhányta a betűket, hogy csak úgy kiabált eg-ftk a másikért- Ha a tanító úr szólította, nem ugrott, mint a labda, ha­nem vánszorgott, mint egy törött szárnyú veréb­— Mi bajod neked, Matyi fiam? — tudakolta tőle sokszor a tanító úr, meg- símogatva beesett, sápadt orcáját. — Nincs nekem semmi se — motyogta Matyi bágyadtan s olyan fáradtan dőlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnál­tuk. Nem haragudtunk már rá, hiszen nem volt már jobb deák ő se, mint mink. Nem dicsérte a tonító úr se. Szegény Matyi egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. Egyszer megesett vele, hogy el­aludt az iskolában, kezéből kiesett a könyv s nem óbredt fel e zajra. Neki- támasztotta fejét a kemencének s úgy elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát: ■— Kedves fiam, szedd össze a holmidat és menj haza- Aki elalszik a könyve mel­lett. annak nincs semmi keresete az is­kolában- — A fiú kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. 'Összeszedte az egyet-mását s kónnybe- lábadt szemmel kiment az iskolából. Ta­nító úrunk szomorúan nézett utána, aztán kedvetlenül járt le s fel az iskolában, kisvártatva pedig fölvette a kalapját: — Gyerekek, legyetek csendben. Elme­gyek Három Matyiékhoz- — Nem is volt nekünk kedvünk semmi dévajsághoz. Azon tanakodtunk, m‘ lesz most Három Matyi­vel, mikor egyszerre csak visszajött a tanító úr. karján hozta Matyit, mint egy beteg galambot. [piák, álljatok fel! Tiszteljétek ű meg vele ezt a kis pajtástokat, »S különb hős, mim Kinizsi Pál Három Matyi Kinizsi Pál erős férfi volt, a hadakozás neki játék- Három Matyi gyönge gyerek négy hét óta alig hunyta le a szemét éjféltől reggelig- Négy hét óta beteg az öreg Banos pék s azóta Három Matyi süti helyette a kenyeret. Fiaim, becsül­jétek meg ezt a kis hőst! Melyiktek ad neki helyet maga mellett? — Talpra ugrott ez egész osztály: ,,£n is, én isI“ Egész életevében büszke leszek rá, hogy Három Matyi mellettem választott he­lyett magának. Szánkózáshoz, iskolába TTT II. ni. A gyerekek nagy örömére, végre vastag hó borítja a földet. Itt a szánkózás, hólabdázás ideje. Ilyen­kor kényelmetlen a hosszú télikabat, nem is lehet benne jól mozogni. Az I. számú képen 8—10 év kö­rüli fiúnak való szövetből készült bokánál pántos nadrág és villámzá- ras zsebű lemberdzsekket mutatunk be. Természetesen ez alá jól fel kell öltözni. A II. számú képen kisfiúknak és kislányoknak egyaránt célszerű ba­lon anyagból készült nadrág és hosz- szú villámzáras kiskabát látható. Készíthetjük régi balonkabátból is. Ha a kapucniját kockás anyaggal kibéleljük, szépen mutat. Úgy helyes a kislány, ha kötő van rajta. Iskolás lánykánkat járassuk tehát kötőbe. A III. számú képün­kön egy vállas kötőt mutatunk be, a IV-esen olyat, amely az egész ru­hát kíméli. Találd hi pajtás! Földből jöttem, földbe visznek, fe­kete kincseket gyűjtök, szeretnek a mélyben engem, jó munkámért óvják testem. (Beküldte: Egerszegi Valéria, Diós­győr.) Fekete, mint az ördög, farka van, mint a cicának, pártája van, mint a lánynak. Mi tud átmenni a folyón, száraz lábbal. Melyik szem tud repülni. (Beküldte: Valkonyi Mária, Mis­kolc.) Kék mezőben ezüst nyáj legelész, körötte egy fényes pásztor heverész, nappal akármerre nézem, keresem, nem tudok rájuktalálni sohasem. (Beküldte: Kiss Ibolya, Hejő­csaba.) Száz veréb üi egy fán. hány ma­rad, ha egyet lelőnek belőle? (Beküldte: Kozák Julia, Miskolc.) Meddig fut a nyúl az erdőbe? (Vigyázzatok pajtások, nem az „er­dőben“, ahogy az előbbi számunkban kérdeztük, hanem „erdőbe.“) ELŐZŐ REJTVÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE: Lyukas mogyoró. Görögdinnye. Eső. Tehénfejés, Ajtó, Amíg ki nem ér belőle. HELYESEN FEJTETTÉK MEG FEJTÖRŐNKET: Hüse Éva (Mis­kolc), Rajczi János V. oszt. (Diós­győr), Poszbai Esztike I. oszt. (Mis­kolc), Rák István (Diósgyőr), Soly- mosy Klára V. oszt. (Miskolc), Orosz Julia VII. oszt. (Miskolc), Tihanyi Mária IV. oszt. (Hejőcsaba), Lipták Ilonka és Bandi (Edelény), Serfőző Éva VI. oszt. (Miskolc). E HETI KÖNYVJUTALMUNKAT Serfőző Éva pajtás nyerte. Sí A LEGUTÓBBI napok­ban hazánk vasútvonalait — mintegy 900 kilométer hosszúságban — járhatat­lanná tették a hóakadá­lyok. A vasút dolgozóinak elszántságától, áldozatkész­ségétől függött: hogyan lüktet tovább az ország gazdasági vérkeringése. S a magyar vasutasok szá­zai és ezrei megmutatták: derék fiai a hazának. A 470. számú teher- voraat például szerdán ér­kezett Miskolcra. A moz­dony vezetó'je Varga Ká­roly és a fűtők: Bai Ist­ván és Pócsik István, háta mögött már hosszú és ki­merítő szolgálat volt. Mégis amikor megtudták, hogy egy üres szenes­kocsikból álló szerelvényt kellene Kazincbarcikára továbbítani, tétovázás nél­kül vállalkoztak a fel­adatra. JANUAR 30-ÄN Zá­honyból nagymennyiségű vasércet kellett volna út­nak indítani az ózdi és diósgyőri kohászati üze­mekbe. Az érc szál­lításához szükséges nyitott vasúti kocsiból azonban nem volt elég a határállomáson. Este 7 óra 10 perckor mínusz 22 fo­kos hidegben 80 kilométer sebességű észaiki szélben egy üres, nyitott szerel­vény indult útnak Nyír­egyházáról Záhonyba. A 60 kocsiból álló vonatot A „KÜLÖNVONA“ a nyíregyházi vasutasok hősi munkával éjfél után 20 perccel eljuttatták a záhonyi állomásra. Az ő érdemük, hogy január 31-ém 4000 tonna vasércet szállíthattak. Ózdra és Diósgyőrbe. KI TUDNÁ LEÍRNI azt a hősi munkát, amellyel a vasút dolgozói megtisztították a Buda­pest—Miskolc közötti vo­nal egyes szakaszait, a heíyer.kint 170 centiméter magas hóakadályoktól. Vonatokat temetett be a hóvihar, olyanokat, ame­lyek a fővárosba szállítot­ták a szenet. A hős vas­utasok nem törődtek az­zal, hogy éjjel-nappal dolgoznak. Egyetlen célt láttak maguk előtt, hely­reállítani a zavartalan forgalmat. A sárospataki vasutasok is kemény küzdelmet vív­tak éjjel-nappal, hogy szabad pályát biztosítsa­nak a vonatok számára. Az elmúlt napokban Sá­rospatakról is csak egy vonat indult délután Sze­rencs felé- A vonatközle­kedés korlátozásáról nem tudott az a három kollé­giumi diákleámy, aki a sárospataki nagyállomas felé sietett. Mire meg­érkeztek, éppen előttük futott ki a pályaudvarról a 3 óra 10 perces sze­mély. A HÁROM DIÁK­LEÁNY ijedten vette tu* domásul a hivatalos hint detményt: további intéz­kedésig csak a délutáni vonat közlekedik. Kétség- beesetten kérdezősköd­tek, segítségért folyamod* lak a vasutasokhoz, hogy legalább haza jus­sanak Olaszliszkára. Az állomásfőnök Gyön­gyösi Géza a forgalmis­tákkal együtt az asztalon fekvő jelentéseket vizs­gálta, hogy véletlenül nem jön_e Ujhely felől szerel* vény. A három diákleány­nak szerencséje volt. Uj- hely jelzett: nemsokán« mozdonyt indítónak Sze­rencsre. A három diák- leányra néztek s megálla­pították: a nyitott mo&t donyon elvinni őket ve* szélyes- Az egyik vasutas., nak eszébe jutott, hogy, van egy üres „G" kocsi-1 juk, azt kapcsolják m mozdonyhoz. A „külön* vonatban“ nem éri hideg} szél a gyerekeket. Sze­rencs pedig majd felhasz­nálja a kocsit. A már sírásba görbült arcok mosolyra derültek, köszönték a vasutasok se­gítségét. EZ AZ EGYSZERŰ pét* da is igazolja, hogy eb* ben a számunkra is szo­katlan időjárásban a vas­út dolgozói mindent el* követtek a legfőbb értek­ért, az emberért s a za­vartalan közlekedésért. Megjelent Lenin műveinek 7. kötete A Szikra kiadásában megjelent Lenin művelnek 7. kötete, amely Leninnek 1903 szeptember és 1904 decembere között írt munkáit tar­talmazza. A kötet magában foglalja az „Egy lépés előre, két lépés hátraH című munkát is. A kötetben meg­jelent többi írás javarészt Leninnek a mensevikek elleni harcát tükrözi, (MTD A kaméliás hölgy — Amerikában MlrJielle Morgan híres francia szí- furcsa elhatározás, tekint tel arra. nésznöi meghívták az Egyesült Álla. hogy az amerikai televíziós adások mokba. Főszerepet kínáltak neki a tele vannak gyilkosságokkal és más »Kaméliás hölgy« című színműben. A bőncselekrnénryeleke 1. Aj értetlenség színmű televíziós közvetítését tervez- get egy francia burzsoá folyóirat se­ték. Az amerikai televíziós társaságok gHett eloszlatni. Megmagyarázta, ml- főnökei ekkor egyszerre szokatlan ről Van szó. Az amerikai gyárosok humanizmusról tettek tanúságot. El- attól félnek, hogy a kaméliás hölgy határoztak, hogy Dumas regényével halála tönkretenné a szabadalmazott ellentétben a kaméliás hölgy nem fog füdővészellenl gyógyszerek rcklám- tüdőbajbön meghalni. Ez legalábbis ját . . . iiiiiiiHiiiiHiiiiiiitiiitiiiinnHMiniiiiiiiiiiniiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiniiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniimiiiitnimmiimninniiiiiniiiiiiiiuMiiiiiiiiiiiniifiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiiiiMiinitiniiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiniiiiniiiniiiiiiiiiiiitiniiiiMinuiiitinnn Két testvér áll a fiatalko­rúak bírósága előtt. Egész megjelenésükön látszik, hogy hiányzik az életükből a boldog családi otthon, a szülők szerető gon­doskodása. — Hogy hívják édesapátokat? — hangzik a kérdés. Az egyik félváll­ról visszakérdezi: — Melyiket? Mert kettő van. >— A fiatalkorúak bírája és ügyésze egymásra néznek. — És hogy hívják édesanyátokat? A két fiú egymásra néz. — Melyiket? —1 aztán rövid gon­dolkozás után ismét két nevet mon­danak. Hamarosan kiderül, hogy van egy édes, és egy mostoha anyjuk, egy édes és egy mostoha apjuk. A szü­lők különváltak, majd újból megnő­sültek, illetve férjhez mentek. A gyermekek tetszés szerint választ­hattak közöttük. Eleinte rendesen jártak iskolába, jól tanultak, aztán kimaradoztak, majd végleg elma­radtak. A szülőkhöz csali nagy rit­kán látogattak el. Ismerőseiknél, ba­rátaiknál laktak, s lassan a bűnö­zések útjára tévedtek. — Én azt hittem, hogy apjuknál laknak — mentegetőzik az anya. Én meg azt gondoltam, hogy az anyjuk vigyáz rájuk *— védeke­zik az apa. Kölcsönösen egymásra hárítják a felelősséget. Lehet, hogy az asszonyban hosszú idő után elő­ször most szólal meg az anya­szív és lehet, hogy az apa most kez­di érezni a lelkiismeretfurdalásb Elég későn, A két gyermek állami nevelőinté­zetbe kerül, ahol a szülők szerető gondoskodását kiváló nevelők pó­tolják. (Vájjon tudják-e pótolni az apai kéz simogatását, s az anya csók­ját?) Újból rátalálnak a helyes út­ra, becsületes, dolgos ember lesz belőlük. De a szülők ne lepődjenek meg, ha később, felnőtt gyerme­keiktől megkapják a jogos szemre­hányást» %. CÁ GYERMEKBIRÓSÁGON A fiatalkorúak ran — bár mind ritkábban — ját­szódnak le ilyen és ehhez hasonló jelenetek. Legtöbbször iskolából va­ló sorozatos mulasztásért, csavar­gásért, verekedésért kerülnek ide gyerekek — főleg akkor, amikor az iskola nevelői már tehetetlenek ve­lük szemben. Igen fontos és jellem­ző tapasztalat, hogy a gyermekbűnö­zések 96—98 százaléka a szülők hi­bájából történik. Vannak olyan szü­lők, akik nem törődnek gyermekük nevelésével. Előfordul azonban az is, hogy maga a züllött szülő üldözi el otthonról gyermekét, hogy az ne lássa családi életének fekélyeit. A rossz családi élet, a rossz környezet aztán megteszi a magáét. Sokszor megható jelenetek zajla­nak le a gyermekbíróság előtt. Nemrégiben például a vádlott az egyik iskola híres verekedője volt- A szokásos pedagógiai módszerek csődöt mondottak nála s mindennek oka a szülők rossz családi élete volt. Végül azonban a szülők a bírósági tárgyaláson rádöbbentek, milyen hi­bát követtek el gyermekükkel szem­ben, rendezték családi életüket és ma a gyermek jól tanul. Elég gyakran *£% bag Nem könnyű orvosolni a múlt bű­nét. A felszabadulás előtt ha egy leányanya gyermeket szült, vagy beadta a „lelencbe“, vagy kitette valamelyik utca sarkára, onnan ke­rült a menhelyre. Erre legtöbbször a nyomor, a nincstelenség, a bur­zsoá társadalom álszemérmes társa­dalmi előítélete kényszerítette. Ezek a gyermekek idegen családnál nőt­tek fel, Sokan otthonra találtak, de voltak, akik gyermekkorukban si- mogatás helyett pofonokat, csókok helyett rúgást kaptak, s a társada­lom kivetettjeiként kezelték őket. Szinte tudatosan nevelték őket a rosszra. így ezek a gyermekek — kellő felügyelet, szeretet és megér­tés nélkül — könnyen sodródtak a bűn útjára­A fiatalkorúak bírájának egyik szekrényében „bűnjelek“ vannak. Maradványok a kapitalista rendszer­ből — mocskos, agyonfogdosott ponyvaregények rikoltó címekkel, mint „A légió árulói", „Éjféli halál“ stb. Legnagyobb részüknek már a címe sincs meg, de ezek a szenny­termékek így is romboltak. Rossz irányba terelték néhány fiatal fan­táziáját, akik a regények hatása alatt elhatározták, hogy beállnak az idegenlégióba. A vége persze az lett, hogy néhány kilométert utaz­tak, aztán éhesen, fáradtan, kiáb­rándultán visszatértek. * Nagyjelentőségű, £°^lkot rúak bírósága nemcsak felkutatja a bűncselekmények okait, nemcsak ítél, hanem elsősorban nevel, tanít és megelőzi a bűncselekményeket. Bognár József elvtárs járásbíró, a fiatalkorúak bírája, igen eredmé­nyes munkát végez. A felszabadulás előtt évekig mint pedagógus dolgo­zott. Ott szerzett tapasztalatainak jó hasznát veszi. Emellett irodalmi tevékenységgel is foglalkozik, hogy mélyebben, alaposabban megismer­hesse a gyermeki lélek titkait. Amikor egy-egy gyermek belép az irodájába, minden mozdulatára, szavára éberen figyel, hogy megis­merje egyéniségét. Sokszor nehezen szólalnak meg, némaságuk azonban nem sokáig tart, amikor látják, hogy nem könyörtelen bíró áll ve­lük szemben, hanem olyan ember.ä akiben gyakran több szív van, mint saját szüleiben. Bognár elvtárs egyre nagyobb figyelmet fordít a bűn megelőzésére. —< Célkitűzésünk az olyan társa­dalom, amelyben nincs bűnöző. Es ha nem lesz gyermekbűnöző, nem lesz felnőtt bűnöző sem. Igen gyakran megjelenik Bognár elv- társ az iskolákban is, ahol a szü­lők és gyermekek részére, előadást tart. Az elmúlt év november 15-től december 15-ig 28 előadást tartott- Előadását szívesen hallgatják. Leg­eredményesebb érve, hogy figyel­mezteti a szülőket, gondoljanak ar­ra: ha egy kosár paradicsom között csak egy is megromlik, tönkremegy a többi is. Elég, ha az iskolában csak egy rossz gyermek van, ha azt nem nevelik, s a többire se ügyel­nek eléggé, akkor ez elronthatja va­lamennyit. Bognár elvtárs egyik legjobb mun­katársa Molnár Rudolfné. Molnár elvtársnő munkás volt. Ismeri a dolgozók életét, problémáit. Az el­múlt évben nagy csapás érte. Meg­halt a kisfia. Ha egy gyermek be­lép az irodába, mindig saját gyer­meke arcvonásait kutatja rajta, olyan szeretettel beszél vele, mint­ha az övé lenne. Igen szép eredmény^ hozott a bí­róság munkája. 1953-ban a fiatal­korú bűnözők száma az előző évi­hez viszonyítva 50 százalékkal csök­kent. Külön eredmény, hogy a ja­vításra, vagy más büntetésre elítél­tek, büntetésük kitöltése, a esaládi élet és a környezet megjavítása, il­letve nevelés után — egy-két kivé­tellel — visszatértek a becsület út­jára. CSORBA BARNA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom