Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-22 / 274. szám

ÉSZAKMAGY ARORSZAG Vasárnap, 1953. november SE. ■fcVWWIWMUWfWWWWWWWWMVVWWIWWinWWIVVWWOUVWWWWW /IWrWiWw* TÁJKÉP Pelőffől, Móricztól, Mikszálhhól fessék adni valami!... Délután. Sokszínű tarka-barka Ruhában játszik sok gyerek Itt a téren/’amcrre megyek Milyen boldogok ezek Csörögnek, mint a szarka. Recseg, forog a hinta Fütyül, visít a sok gyerek Fürgék, mint az egerek .»Kilenc piros alma...« Száll a dal, hinta-palinta. Lányok s katonák jönnek Most indul a hinta éppen, Felülnek ők is szépen Előre, hajrá élet Vége nincsen az örömnek. DéTután. Sokszínű tarka-barka Ruhában játszik sok gyerek, Én is hintázni megyek S veled boldog leszek, Csörögjünk, mint a szarka Aztán eljött oz este. 2 Az őszben elmerengve Sétálni mentünk Rudán. I . Millió csillag a Dunán § Remegett m«nt a lepke. 1 SZEGEDI LÁSZLÓ I * *í«AA«(A<WAaAAAftAnAnnnnnwiniiAsnaafcA«n«^<wiAAwoiíCM»i«nw«wwtAn)\v(ivwvwv * GYERMKEKNEK Jlntyákhak A IVT egbetegedett a ten- -1' - gerek királya, olyan beteg lett, hogy a kopol- tyúját is alig biliegtette és a farka úgy 4ógatt a hullámzó tengervízbe, mint a szomorúfüzfa ágacskája. Lett is nagy riadalom a Csendes Óceánon. A halacskák szomorúan fe­küdtek a víz tetején, még úszkálni sem volt kedvük. A halminiszterek össze­hívták az országgyűlést és éjjel-nappal tanakod­tak, hogyan lehetne meg­menteni a halkirály éle­tét. A halminiszterelnök, egy óriási haj uszú harcsa, a Csendes Óceán legoko­sabb hala;, a2t mondta, hogy követet kell küldeni a Sárga Tengerre a kínai haldoktorért. El is indultak a köve­tek nagy sébbel-lobbal Kína felé. A mikor megérkeztek ; a Sárga Tenger­hez, a haldoktort egy sziklás parton találták, amint • éppen vacsorázott. Kilenc lazacot evett va­csorára és forrásvizet ívott utána, mert-a-for-rás épp ott a szikla mellett folyt « tengerire és a haí- . doktor nagyon szerette a forrásvizet. A követek mé­lyen meghajoltak, hogy orruk a vízbe ért és elő­adták kérésüket. — Azonnal megyek — mondta a haldoktor és felült egy széleshátú bál­nára, hogy minél előbb odaérhessen a Imlkirály- hoz. Szegény halkirály már nagyon rossz bóTben volt- A haldobtor feltette pikkely-keretes szemüvegét, megcsóválta fejét és csak ennyit mondott : —■ Nem segít itt már semmi, csak egy kis nyúL pecsenye. ravasz nyúl- Koreai népmese — A halmir.iszterelnök ki- adta a parancsot a csukának: — Gyorsan, fiam, csuka fiam, olyan gyorsan, mint a villám, kerít9 nekünk nyúlpecsenyét ha mind­járt a hegyre kell men­ned akkor is. Ment is a csuka, mint a villám, úgy úszott, hogy szinte fodros lett a víz körülötte, de nagy szeren­csétlenségére egyf part- menti halász horgára ke­rült. Mit volt mit tenni el­küldték a keszeget. | T szott is a keszeg, ^' szinte repült a víz­ben, de éppen az volt a nogy baj, mert nem né­zett sem jobbra, sem bal­ra és egyszer csak azt vette észre, hogy egy ha­lászháló kellős közepén van sokszáz haltársával egyjitt. M M it volt mit tenni, elküldték a vízi­siklót. A vízisikló nem félt a horogtól és kercsztüjbújt a hálón is, mintha ott "sem lett volna, de amilTör kiért a köves kocsiútra, keresztülment rajta a kocsikerék. A király állapota (köz­ben egyre súlyosabb lett és a kis halak úgy sírtak, hogy könnyeiktől még na­gyobb lett a Csendes Óceán. Nem volt más hátra., elküldték a teknősbékát. A teknősbéka okos ál­lat és olyan vastag pán­célja van, hogy nem fél még a tigristől sem. El is ment a tigrishez, kért is tőle nyúlhúst. A tigrist éppen jókedvében találta, adott is neki nyu- lat, egy egész élő nyulat. eg is indultak most már együtt a nyúl és a teknősbéka a tenger felé. Hanem a nyúl igen ravasz állat, valami csala­fintaságot sejtett és egész úton faggatta a teknős­békát. -A teknősbékának pedig nagyon jó szíve volt és elárulta, hogy haldok­lik a halkirály és csak nyúlpecsenye segíthet rajta. — Ide figyelj, teknős koma szólt a nyúl, — ninc9 nekem kedvem meg­halni semmiféle lusta, lu­bickoló halnípség királyá­ért. Mindig utáltam eze­ket a naplopó királyokat, akik másokat esznek meg, hogy ők tovább él­hessenek. fin belőlem bi­zony nem eszik őfelsége. De van nekem egy sánta rokonom, az szívesen meg­engedi, hogy levágják rossz lábát, úgyis le akarta operáltatni. Itt lakik nem messze az erdőben, be­megyek érte és egy félóra múlva már itt is leszünk-.. T T gy elszaladt a nyúl, hogy még köszönni is elfelejtett és nem is állt meg, csak az erdőn túl, a hegy másik oldalán. A teknősbéka pedig várta, várta, de hiába várta, mert sohasem ment a nyúl arra a tájra. Ölven év múlva aztán megúnta a .teknősbéka a várakozást és visszament a Csendes Óceánra. Egy kicsit félt, hogy aj halminiszterelnök meg-; pirongatja, de nagy voltf a csodálkozása, amikor] visszatért a végtelen ten-t gérre. A halminiszterelnöki már régen meghalt és a vidám, jókedvű halacskák közül senki sem emléke­zett, hogy királyuk is volt valamikor •.. EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT, sok évvel ezelőtt élt Debrecenben egy nagyon gazdag földesúr. Vgy hívták: Döbrögi ... — hangzik a mese a me­gyei könyvtár egyik olvasótermében. .1 székeken boldogan mosolygó, fi­gyelő gyermekek ülnek. Tdgranyilt szemekkel várják a mese folytatását. Amikor az óvónéni ahhoz a részhez ér, hogy »Ludas Matyi, a bátor legény jól elverte Döbrögi uramat« — a fe­szült csendet zajongás, nevetés, taps váltja fel. Kitör a gyermekek igaz­ságérzete. Az óvónéni még két mesét mond el, aztán harmonika szólal meg, egy ba- lellruhába öltözött kislány toppan elő, s táncolni kezd. Utána a Nagyvnthy- utcai iskola többi úttörője jelenik meg. Énekelnek, táncolnak, szavalnak, szórakoztatják a vasárnapi mescdél- előtt goo gyermekből, álló közönségét *• KEDDEN AZ IFJÚSÁGI könyvköl­csönző terem ismét megtelik gyerme­kekkel. Hónuk alatt szorongatják visszahozott könyveket s mivel nagyon sokan vannak, szépen sorban állnak. — Csécsi Erzsébet — szól Bárdos Józscfné könyvtáros. — Erzsiké, mit akarsz olvasni? Nem tudod? No, figyelj ide, mondom könyvcímeket: Magyar Mesekönyv... ezt olvastad, altkor vidd, el Móricz Zsigmondtil a »Kincskereső kiskört- mün«-t. Még Móricztól Ogv sem olvas­tál. /( GYERMEKEK EGYRE JÖNNEK. Rdrdosné jól ismeri valamennyit. Leg­többjét keresztnevén szólítja. Figye­lemmel kiséri, mit olvasnak, s gondja van arra is, hogy az iskolában köte­lező olvasmányokat se hanyagolják el. Szinte csodálatos, hogy ezek a máso­dik-harmadik osztályos gyermekek milyen tájékozottak az ismertebb írók körében. A legtöbb így kér könyvet: — Petőfitől, Móricztól, Mikszálhtól. Mórától tessék adni valamit. De a ko­moly müvek mellett valamennyien — még a nagyobbak is — visznek egy- egy meséskönyvet. Tóth Gyuri a legszorgalmasabb ol­vasók közé tartozik. »Elbeszélések a technikáról« és »Basilius Knox« — ezeket a könyveket kéri. Már Vili. osztályos s »»méltóságán alulinak« tart­ja, hogy »nagy diák« létére mesékét olvasson. BÁRDOS JÓZSEFNÉ nemrég vette at könyvtár vezetését. Azelőtt pedagó­gus volt s ez meg is látszik azon, ahogy a gyermekekkel foglalkozik A jövőre vonatkozólag szép tervei van­nak. Már készíti a szejabnél-szebb raj­zokat az olvasóterem falára. Ezek a képek egy-egy könyvrészletet Illusz­trálnak. Az olvasókból kulturcsoporlot is fog alakítani, amely minden harmadik va­sárnap a rendezendő mesedélelőttökön szórakoztatja a hallgatókat. LELKES MUNKÁJÁT azonban, hátrál­tatja, hogy az ifjúsági részlegben ke­vés a könyv. Különösen az iskolában kötelező olvasmányok hiányoznak. így például az »Egri csillagok-s című köny­vet csakis azoknak a gyermekeknek tudják odaadni, akik számára ez kö­telező olvasmány. Nem kapják meg az új kiadású meséskönyveket és if­júsági regényeket sem. A gyermekek a kirakatokban összeírják a könyvcí­meket s kérik a könyvtárban. De hiá­ba van elegendő pénz, nem tudják megvenni, mert keveset adnak ki be­lőlük. Az országos könyvkiadó válla­latok számoljanak jobban a könyvtá­rak legifjabb olvasóinak igényeivel. (a. i.f Vicátok és madarak hömU Bfái néni Uezc |i/« ezőkövesden —járunk, a szépséges matyó hímzések hazájá­ban. Egyszerű asz- szonyok hímzőtűje alatt csodálatos vi­rágok fakadnak itt a posztón, vásznon. A matyó hímzések szín pompás virágos- kertje azelőtt a kézimunikakeres- kedőket gazdagí­totta. A hímzőasz-, szonyok az elmúlt években a Matyó Háziipari Szövetke­zetbe tömörültek. Azóta saját hasz­nukra virágoznak ki ujjaik alatt a hímzett rózsák, tu­lipánok. A szövetkezet z* nemcsak állandó jövedelmet juttat 600 asszony­nak és leánynak. A kereskedők el­rontották, elseké- lyesítették a matyó hímzőművészetet. A szövetkezet jó­vátette, kijavította ezt. Feltámasztotta a régi szép mintá­kat. Ki- segített leg­többet Mezőkövesd h í mzőa sszon y a i n a k a régi minták fel- elevenítéséiten ? Közülük való mű­vész — Cáspárné, Kisjankó Bori. O is hímzett, mint a többiek, de szívé­ben híven őrizte a régi minták szép­ségét. Most, amikor újra a maguk ízlé­se szerint rakják a hímzést — és nem a kereskedők kénye- kedve szerint — Bori néni valóság­gal újjászületett. Bár már 77 éves, fáradhatatlanul ontja a szebbnél- szebb terveket, rajzokat. Utána ki­festi és odaadja a szövetkezeti asszo­nyoknak. Azok hímzik ki. B őri néni nem­csak maga rajzol. Tanítja a fiatalokat is. Egy­másután mutatja meg a „cserfa­rózsát“, „hatsoros tulipánt“, „kula­csot“, „pávafarkát" s a matyó hímzés­nek még sokszáz díszítőelemét. Hat­vankétéves hímző- asszonyi munkássá­gáért a a régi szép minták megőrzésé­ért, feltámasztásá­ért kapta meg az idén kormányunk kitüntetését. Az előző korszak ki­semmizett hímző­asszonyából népi demokráciánkban „A népművészet mestere“ lett. Most is rajzol, amint belépünk régi, szép matyó bútorokkal ékes házába. A két ab­lak közötti szöglet­ben hatalmas tölgyfaasztal áll, azon festegeti leg­újabb tervét. C zorgalmas, ^ munkás éle­téről beszélgetünk. Elmondja, milyen boldoggá tette a kitüntetés. Beszélgetés köz­ben pillantásom a megkezdett rajzra téved. „Nem foly­tatná?“ — kérde­zem. Kétszer sem kell mondanom, máris veszi a puha- hegyű iróitt. El­hallgatunk mind­ketten. Nézem Bori. néni áldott tehet­íiiiMHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHHiiiihiiiiiiiiiitniiiiiiiiiiniitiiF ségü kezét. Ami­lyen folyékonyait más ember beszél, ő olyan folyékonyan rajzol. Nem ter­vezgeti, nem mére­geti, mégis ömlik ceruzájából a rajz. Inda nő a vonalak­ból, levelek bim­bóznak, virágok pattannák szirmu­kat, kaccsok ölel­keznek s legvégül két ékestollú ma­dár száll a tetejé­re. Szinte megba­bonázza a nézőt —< igazi művész! 1) eggeltől estig ' ' rajzol. Leg­főbb gyönyörűsége, szinte szenvedélye a tervezés, rajzolás, festés. Mint tiszta- vizű forrásból, úgy buggyan fel belőle szüntelen a matyó nép diszitokedve, formakincse. Amíg nézem a rajz fölé szeretet­tel odahajló Bori nénit, arra gondo­lok, hogy még so­káig, nagyon' sokáig buzogjon tehetsé­gének forrása, nép­művészetünk — és egész dolgozó né­pünk — javara: M. A. ■ AHOL A MÚLT EMLÉKEIT ŐRZIK, uto^tm«„mMá DE SEGÍTENEK A JÖVŐ ÉPÍTÉSÉBEN íierma” Q«^zeumbm Hogyan öltöztessük félen a kisgyermeket" 1 Napról napra nő a boldog új mamák »zárna. Amikor a szülőotthor.ból kifelé jövet az édesanyának a karjába teszik gyermekét, egyúttal rengeteg kérdés és aggodalom merül fel benne. Az a tudat, hogy gondosságától függ a gyermeke élete, első pillanatban félelembe ejti az asszonyokat. Hogyan vigyázzak rá? Hogy óvjam a széltől is, hogy gyermekem egészséges maradjon, — ez a gondolat merül fel minden édesanyában. Az esetek nagy-részében ez a felelős- «égérzet túlzott óvatosságra ösztönzi az anyákat- Nem ritka, hogy a csecsemőket otthon is többhónapos korukig pólyában ttartják s fejükön a fűtött szobában is sapka van. Az ilyen agyonöl töztt-tett kis­baba sokkal hamarább megfázik telem, mert a lakásban olyan sok minden van rajta,, hogy amikor kiviszik, már nem tudnak annyival több ruhát adut rá, amennyit a nagy hőmérséklet-különbség megkívánna. Egy éves kortól még nagyobb gondot okoz a mamáknak ,a téli öltöztetés. Ehhez a gondhoz hozzájárul az is, hogy a miskolci kereskedelmi vállalatok nem gondoskodnak kellő mennyiségű kötött mackók be szénáséról, Több édes­anyának okoz bosszúságot, hogy gyer­meke számára csak nehezen, sok után­járással tud kötött mackót vásárolni. Többen gondolkodnak azon, hogy egy­éves gyermeküknek kabátot, vagy lábzsá­kot vásároljanak-e. Szerintem « lábzsák sokkal célszerűbb. Elsősorban azért, mert állandó, biztos védelmet nyújt a hideg ellen. Az ib-en kis gyermek még leg­többször kocsiba ül, nem mozog s job­ban fázik. Lábzsákot készein is lehet venni, de házilag is könnyűszerrel el lehet készí­teni. Régi rossz bundából, vagy bárány- bélésből, szőrével befelé fordítva egy kis ügyességgel kényelmes kis zsákot lehet készíteni. Huzatnak nagyon szép — és most divatos is — a kordbársony, fiúk­nak sötétkék, vagy világoskék, esetleg barna, kislányoknak bordó, vagy szintén sötétkék. Szőrme híjján el lehet készíteni többsoros vatelinnal bélelve, esetleg steppelve. De nemcsak a felső ruházat fontos. Az édesanyáknak éjjel is gyakran fel kell kelndök, hogy megnézzék, alvás köz­ben nem takarta-e ki magát, nem ébred-e reggelre tüszögve, náthásán gyermeke A kisebbeknek igen célszerű meleg fla­nelből hálólábzsákot készíteni. Ez tulaj­donképpen hálóing, amely alul jóval hosszabb és négy-öt gombbal gombolódik. A nagyobb gyermekek számára is elő­nyös, ha a pizsamanadrág szárát haris- nyaszerűen meghosszabbítjuk s a boká­nál gumit füzünk bele. A nadrág szabá­sánál azonban szintén vigyázni keik hogy jóval hosszabb legyen a szára, mir.t ami­lyen a gyermek hossza deréktól földig, mert ha a nadrág túífeszesre sikerül, az nemcsak könnyen szakad, de kényelmet­len is a gyermeknek. Ugyancsak jó szol­gálatot tesz a flanellkabátka, amit régi, fehérneműből is varrhatunk. Az újonnan varrt fehérneműre valamilyen egyszerű díszítést, levarrást, szegélyezést, steppe- lés-t választhatunk. Ha az édesanyáknak gyermekük öltöz­tetésével, vagy nevelésével Bármilyen pro­blémájuk adódik, forduljanak levélben szerkesztőségünkhöz, szívesen adunk ta­nácsot. A. I ALIG NÉHÁNY | méterre az Avas meredeken emelkedő domb­jától áll Miskolc egyik legrégibb épülete, a Herman Ottó múzeum. Téglahalmokon, malteros ládákon keresztül jutunk egy nagy terembe, amelyből most kiállítási termet és két raktárt építenek. így sok olyan problémát sikerül megoldani, ami eddig hátráltatta a múzeumi dol­gozók munkáját. Az utóbbi évek­ben felhalmozódott kiállítási anyag nem kerülhetett a dolgozók elé, mert nem volt hely. Benyitunk az egyik szobába, ahol mennyezetig feltornyozott ládákat találunk. A legkülönbözőbb dolgu­kat olvashatjuk a feliratokról: „emberi csontok, lelőhely Muhi- puszta“. „Kelta cserépedények: le­lőhely Szeleta-barlang", — fegyve­rek, kéziszerszámok Ezek az össze­gyűjtött anyagok mind rendezésre várnak. Az építkezés alkalmával új la­boratórium, restauráló helyiség is készül. Rendeződik a hirlaptár, amellyel együtt fénykép és met­szettár is létesül. ALACSONYABB f " boltíves szo­bában Gajda Imre gyakorlott kéz­zel egy 2500 éves cserépedényt ra­gaszt össze, régi formájára, hogy teljesen felismerhető az eredeti alak. Gajda elvtárs hivatalsegéd volt, megszerette a restaurátori munkát és most tanul, hogy minél jobban elsajátítsa ezt a mestersé­get. Komáromi Józseffel, a Herman Ottó múzeum igazgatójával beszél­getve, megtudjuk, hogy az élenjáró szovjet múzeológia tapasztalatait és eredményeit a miskolci mú­zeumban is hasznosítják. Megvál­toztatják a múzeum kiállítási for­máit. Létrehoznak tanulmányi rak­tárt, mely a kutatómunkát segíti majd. Ez a múzeumi anyag olyan elhelyezését jelenti, hogy nem üvegszekrényekben tartják a kiál­lított tárgyakat, hanem katalogi­zálva raktározzák polcokon. Az ér­deklődők, történészek, iparművé­szek, tervezők bármikor könnyen hozzáférhetnek. A nagymennyiségű természettu­dományi anyag elrendezése nagy segítséget jelent majd az ismeret- terjesztő előadásokhoz. Különösen ki kell emelni a fejlődéstörténeti anyagot, amely az ember fejlődé­sét mutatja be. Az új kiállítási for­mák közül itt találkozunk majd elsőízben a diorámával, mely belső világítású és a Nemzeti Múzeum Afrika-kiállításához lesz hasonló. Miskolcon a Bükk jellegzetes^ állat. és növényvilágából rendeznek majd kiállítást. Nagy feladatok hárulnak a mú­zeumra Miskolc város rendezésével kapcsolatban is. A múzeum doku­mentációs anyaga nagy segítségei nyújt majd az egységes városkép kialakításához. A műemléknek nyilvánított házak helyreállításánál elengedhetetlen a múzeum értékes kőfaragványainak, lakatosmunkái­nak tanulmányozása. HOSSZÚ FOLYOSO Első Békekölcsön V. sorsolása Szegeden a Nemzeti Színházban - 1953. november 26—29-ig. A SORSOLÁS NYILVÁNOS! SZABAD BELÉPÉS! végében szorgos kezek a céhtörténeti anya­got leltározzák. Itt őrzik a csizma­dia, gubás, tímár, mézeskalácsai, stb. céhek szerszámait, mestersé­gük jelvényeit, céhládáit. Ebből az anyagból külön kiállítás nyílik majd a tél folyamán. Megay Géza, a kiváló helytörténész vezeti a lel­tározást. Elmondja, hogy az új lel­tározási módszerrel könnyebb lesz a meglévő, közel hetvenötezer da­rabból álló anyagot számbivenni. Derűs történetet mesél el arról, hogy mennyire segíti a véletlen a kutatók munkáját. A MÉH a vas­hulladék gyűjtésénél igen sok eset­ben gyűjt muzeális értékű vas­anyagot. A lelkes múzeumi dolgo­zók megjelennek esténkint MÉH telepein és „ásatásokat“ folytatnak a begyűjtött anyagban. Több érté­kes lakatosmunka került már így felszínre, ami a miskolci lakatos­mesterek munkáját dicséri. Több céhszerszám is került már így a múzeumba, például ostyasütő, » XVIII. század elejéről származó cl­pészreszelők, stb. Egy őszi reggel pirosarcú úttörők nehéz vasdarabokat cipeltek, az egyik MÉH-telepre. Az éppen ott- lévő múzeumi munkatársnak fel­tűnt egy különös vasdarab. Jobban megnézte, hát rájött, hogy a gye­rekek egy igen értékes, a 48-as szabadságharc idejéből való német mellvértet cipelnek, olyat, amiből a magyar múzeumokban kevés van. így az értékes darabok nem az olvasz­tóba, hanem gondos ápolás után * múzeumba kerülnek. (Eddig körül­belül ezer tárgy került így össze.) A MUZEUM DOLGOZOI f már elkészítették 1954. évi tervüket. A tervezetet Komáromi József olyan lelkesedéssel ismerteti, hogy való­sággal megelevenedik előttünk. Szenvedélyesen magyarázza, hogy a nagyteremben a következő évben a fővárosi képzőművészeti kiállítá­sok anyagából kap majd Miskolc közönsége ízelítőt. Állandó kiállí­tást rendeznek Borsod népművé­szeti kiácseiből. Igen komoly figyelmet érdemlő kezdeményezése, a „Múzeum ki­megy a dolgozókhoz“ mozgalom megindítása. Ez szakirányú kiállí­tások sorozatát jelenti. Az első ilyen kiállítást a Lenin Kohászati Művek dolgozóinalt rendezik. A ki­állítás anyagában szerepelnek a kelta időkből származó 2000—2300 éves kezdetleges vasipari termed kék, a massai őskohóban készült első vasöntvények, vasipari mun­kák, eszközök. A múzeum épülete maga is kö­zel ötszáz éves. Legrégibb írott emlékünk 1453-ból való az épülei- ről. Mennyi küzdelem, harc folyt ad­dig, amíg végül is a falakat emelő munkások kései utódjai vehették birtokukba az épületet. Kormány­zatunk közel negyedmilliós költ­séggel korszerűsíti a múzeumot. Ha a kivitelező vállalatok teljesítik tervüket, remélhetjük, hogy az új­jáalakított épület rövidesen a dol­gozók rendelkezésére áll és szapo­rítja Miskolc kulturális tényezői­nek számát. ___ BUCSAY IBTVÁSS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom