Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-15 / 268. szám
Vasárnap, 1933. november 15. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 7 Teli tüdővel szívta ma%nhn 82 at>la*í alatt pompázó fehér xiíiua orgona illatát. Az utcát nézte Az cin borokét, a házakat, a felhőtlen, tiszta eget. Arra gondolt, hogy milyen szép is lenne az élet, ha a munkásoké, a dolgozó népé lenné a hatalom. Szép lenne. Olyan, mint a virág, a tavaszi mező, mint a májusi napsugár. Sipos testét még a gondolattól is elöntötte a melegség. Igen, — szabadságban, békében élni! Milyen jó is lenne. Igen, igen én ezért harcolok. A szabadságért, a munkások jogaiért. Úgy, mint 19-ben... — A szabadságért, — mondotta ki hangosan, egészen megfeledkezve magáról. Hosszan nézte az orgonabokrot, s letört egy kis ágat. Gondolkodott. Felesége éppen elkészítette az ebédet. Rántottlevest, meg héjábafőtt krumplit. — Gyere egyél, — szólította az asszony. Sípos nem válaszolt. Csak állt az ablak előtt,, némán, mozdulatlanul, mint egy szobor. — Lajos, mi van veled, — kérlelte a felesége. — Gyere egyél!... Sípos megfordult, s erőltetett mosollyal mondta: — Csak egyetek... Add a gyerekeknek, én nem vagyok éhes. — Jut neked is, meg a gyerekeknek is. Na... gyere... egyél. Sípos csak állt tovább az ablak előtt Nézte a virágot, majd a feleségét. — Szegény asszony, — gondolta — milyen sokat kell nélkülöznie, koplalnia. Átkozott munkanélküliség. .. — Aztán a szemközti íal.on függő esküvői képet nézte. Milyen szépnek tervezték az életet... s most éhesek, rongyosak, munkanélküliek. , | Az asszony értette volna mintha megSípos gondolatait, hirtelen sírva fakadt. —No, ne sírj, — lépett a feleségéhez, s olyan erősen szorította magához, mint 10 évvel ezelőtt, amikor először megcsókolta. — Klárikám, ne sírj, eljön még a mi világunk. —- Én nem bírom tovább! — Nem bírom.., állandóan rettegek miattad. ., — Bírnod kell, értsd meg! Birnod kell! Mindnyájunknak birni kell,— szólt kemény, meggyőző hangon. Az asszony reménykedve nézett szemei közé. Hiszen szereti férjét, mennyire szeretik egymást... Halkan, szinte suttogva mondta az asz- szonynak: — Harcol a Pórt... Harcolunk mindaddig, míg el nem jön a győzelem. No, ne sírj... Klárikám.., — Tudom én, csak.., — Csak?... * — Téged féltelek... Még éjszaka sem alszom nyugodtan... mindig arra gondolok, hogy reggel... — Hogy reggel nem jövök haza, ugye? — Igen, hogy megint elhurcolnak. .. — Légy erős! Mi, kommunisták nem félhetünk...- Nem olyan emberek vagyunk... Hiszen tudod, harcos vagy Te is.., Amíg beszélték, nem is vették őszre, hogy a két gyérek már elfogyasztotta az ételt, s kergetősdit játszott az udvaron. De amint meglátták a két játszó gyermeket, különös melegséget, megnyugv*-* boldogságot éreztek, s egymásra mosolyogtak. I'ők, Sipos Is enni kezdett. — Bodnár Jön? •* kérdezte az asszony. — Igen, 8 őrára. = > hozza a röp- 'étwmawrr... Este peels'., i — Csak vigyázzatok... szakította félbe az asszony, hangján érezni lehetett az aggodalmat. — Tegnap is sikerült, pedig a választáson kemény harc volt... Csúfosan kikapott a kormánypárt... A bányászok úgy vonultak fel, mint egy hadsereg. A csendőrök hiába ordítoztak, hiába ütötték a népet... A kommunisták jő harcosokat nevelnek. Az óramutató rohamosan a hatos szám felé. Már csak tíz, már csak öt, már csak egy perc .. Hatóra is elmült, Bodnár azonban nem jött. Sípos rosszat sejtett Csak nem történt baj? Hiszen eddig még mindig pontosan érkezett, Pontosan, mert az illegális kommunistáknak egy perc késés is a halált jelentheti. — Hol lehet, miért késik? — nézett kérdően a feleségére. — Mi történhetett? — töprengett az asszony Is. — Nem tudni, sohasem tudni.., Hej! — sóhajtott fel Sípos, — gyanús nekem az a sovány ember... * A Kommunisták Magyarországi Párt, ia megalakulásának Évfordulója alkalmá. bál az Isszakmagyarország állal mrghir. rt«teu irodalmi pályázatra beérkezett pályamű. közeledett Győztesek* — Korán van még... — Miért nem költött fel édesanyám? — szel a másik. — Ne félj, nem késel el. Még ? óra sincs. — Ki az? — kérdezte izgatottan az asszony. *— Úgysem ismered... Az javasolta, hogy a röpcédulákat... A kutya hirtelen ugatni kezdett. — Na, jön már, — reménykedett az asszony. — Biztosan ő az... Sípos az ablakhoz lépett. A kapun át csendőrök rohantak. Már az udvar közepén jártak. — Az istenit, — kiáltott fel Sípos. — Szóval árulás történt! Értem jönnek. Gyorsan a táskámat! Felesége kirántotta az ágy alá rejtett kis deszkatáskát. Sípos gyors mozdulattal felnyitotta, s kivett belőle egy összehajtott papírcsomót. Az asztal alatt felemelt egy piros kockakövet, s alátétté. — A párttagsági könyvem. Vigyázz rá... Tegnap, érted? tegnap este és éjjel itthon voltam... Érted? vigyázz! A csendőrök már a lépcsőhöz értek. — Itthon voltam és senki sem volt nálunk — folytatta sebesen. — No, légy erős, ne félj, visszajövök... Beszélj az elvtársakkal. A sovány ember az alsó utcában lakik. Valami hivatalnok, nézz utána... A két csendőr mint a sakál rontott be a konyhába. — Sípos Lajos? — kiáltott rá az őrmester. — Igen, én vagyok. — A törvény nevében letartóztatom! — De kérem!.,. — Kuss! — ordította az őrmester. — Velünk jön és kész! Majd akkor beszéljen, ha kérdezik! A másik csendőr átkutatta a házat. A szekrényből mindent a földre szórt, lázasan keresett valamit. Sí- posné utána ment a szobába. — Takarodjon ki innen! — kiáltott rá a csendőr. Síposné kilépett a szobából, • férje mellé állt. A szívét hirtelen forró félelem öntötte el, s szinte magánkívül az őrmesterre kiáltott. —- Mit akarnak a férjemmel?! Miért viszik el?! Inkább munkát adjanak neki! Az őrmester az asszony mellé lépett, s teljes erejéből megrázta. — Csendesen, mert kirázlak a bőrödből. Az asszony nem ijedt meg. Kirántotta karját a csendőr kezéből s tovább kiabált. — Nyugodj meg Klárikám, •— csillapította Sípos az asszonyt. — Ne félj, visszajövök, vigyázz a gyerekekre. Bilincs csattant a kezén. — Csinos feleséged van, — vigyorgott az őrmester s redves lófogai kilógtak a szájából. — Az éjjel majd meglátogatom. — Aztán Sípos felé fordult: — Szép asszony, sokat tehet az érdekedben. — Állat! ■— bőszült fel Sípos. Ide ne próbálj jönhi! Az őrmester ütésre emelte lapáttenyerét, de aztán visszaengedte. — Odabent majd politizálunk — mondta gúnyosan. A házkutatást végző csendőr diadalmasan rontott ki a szobából: — Őrmester úf, egy újságot találtam. — Mutasd!- Aha! JEz már igen, a „Vörös Ujság'T:.’ — W-1*‘■variád 1~‘ le bitang kommunista! Sípos hátán csattant, döngött dl ruiEitatiie, a két játszó everek csak’ most jött elő a ház mögül. Rémülten rohantak apjukhoz. — Apuka! Apuka! — Visszajövök, kisfiáim!.., A tiszthelyettes úgy orüítnit h°gy més a Süketek is UUUU, meghallották volna. «— Hozzátok a következőt! — parancsolta. Sípos lépett be. — Te ki vagy?! *— Munkanélküli —* válaszolt teljes nyugalommal. — Erre nem vagyok kíváncsi, — csapott az asztalra a tlszthelyett*9. Úgy dőlt belőle a szesz, hogy bejárta az egész szobát. — A neved? — Sípos Lajos, — Úgy! Téged kérésünk! Na végre meg vagy jómadár! Ülj csak le, ide velem szembe! Beszélgetünk egy kicsit! Leült, szembe a tiszthelyettessel, aki abban a pillanatban feléje fordította a vakító asztali lámpát. Egy pillanatig hunyorgott a fénytől, szeme könnyezni kezdett, de aztán megszokta. Erőtvett magán, s elszántan nézett szembe a csendőrrel. — Figyelmeztetlek — szólt a tiszthelyettes — úgy beszélj, azt mondd el, amint volt, s akkor nem lesz hiba. Különben összetörlek. Érted?! Na! Hol Jártál tegnap? •— Otthon voltam. — És éjjel? — Aludtam. — Tegnap a választáson ki lazította fel a bányászokat? — emelte fel a hangját a csendőr. — Nem tudom. — Nem? — ugrott fel a esendőit" — Beszélsz, vagy nem? Sípos hallgatott. A tiszthelyettes az asztal fölött olyan erővel ütött Sípos arcába, hogy lefordult a székről. — Most majd másképpen beszélünk! — Ordította. — Ülj vissza! Honnan vettétek a röpcédulákat!? Sípos nem válaszolt. A tiszthelyettes egy gyors, brutális mozdulattal a cigarettatárcájával Sípos homlokára csapott. Felhasítót- ta a bőrt.-A hosszú sebhelyből ömlött a vér, Sípos szemére, arcára s mellére. A hadnagy lépett be. Részeg volt, alig állt a lábán. — Nem beszél a csirkefogó — jelentette a tiszthelyettes, s sunyi alázattal nézett felettesére. — Állj fel! — ordított Síposra a hadnagy. — Te vagy a vezérük? Sípos hallgatott. A részeg tiszt ütlegelni kezdte. A korbács úgy csattogott Sípos arcán, hogy orrán, száján, de még a fülén is ömlött a vér. — Bitang, — lihegte, s amikor már nem bírta szusszal, a tiszthelyetteshez fordult. — Vessétek le a ruháját, majd én szólásra bírom. — Üssetek agyon, kutyák! — kiáltotta Sípos. A meztelen test pár perc alatt csupa vér lett, olyan, mintha pirossal festették Volna be. De már a hadnagy is, a tiszthelyettes is kifáradt az ütlegelésben. Két fiatal csendőr jött be a szobába, ők ütlegelték tovább a már ájuló embert. — Vezessétek elő Baloghot, ■— parancsolta az ajtónál álló csendőrnek a hadnagy. Balogh alig állt a lábán. Az ő arca is csupa vér, ruhája szakadozott volt. — Ismered ezt az embert? •—* fordult Síposhoz a hadnagy. — Nem ismerem! — válaszait akadozó hangon, s szeme biztatóan csillant barátjára. — És ezeket a röpcédulákat? kérdezte a tiszthelyettes. Sípos hallgatott. — Vigyétek vissza! —■ ordította a hadnagy. Baloghot kilökdösték. Amint' az ajtóhoz ért, alig hallhatóan mondta: — A sovány.., áruló. Odakint újabb pofon csattant Balogh arcán. — Hogy került hozzád a „Vörös Újság"? Sípos válaszolt. Akadozott a hangja, a szájából, torkából ömlött a vér. — Hogy kerül hozzám? Előfizetője vagyok! — kiáltotta, — Kik a barátaid? — Minden proletár! — Szemtelen vagy? — csapott már ki tudja hányadszor Sípos arcába a hadnagy. — Ne dadogj! Beszélj! — Jó! Hát beszélni fogok! Csak hallgassátok! Kommunista vagyok... Tagja vagyok a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Minden nnínamst rel^lr ** teizsálfmá nyelők ellen!... És ellenetek!... Bitangok! — ordította, hirtelen a tiszt- Ireiyetfös térdebe rúgott. A tiszthelyettes ütésre emelte öklét, a hadnagy azonban elébe lépett. — Hagyd! Hadd beszéljen! — Beszélek! — kiáltotta Sípos, s megbilincselt kezével az asztalra csapott. — Tud játok meg, hogy él a Kommunisták Magyarországi Pártja... Él és harcol. S tudjuk, kik az árulók!... Közeleg a győzelem órája!... fegyvert fog a nép.., a bányász, a vasas, a nyomdász, a paraszt.,. Közeleg a forradalom napja..,! A népet nem tudjátok megbilincselni... Hatalmas, erős a nép, még ha éhes is... Legyőzhetetlen a Kommunisták Magyarországi Pártja!... Kutyák! — Vigyétek!... mert keresztüllövöm — kapott pisztolyához a hadnagy. — Éljen a Kommunista Párt! *— kiáltott Sípos a folyosón. A pincében vagy ötvenen „a/íaJL Már hajnali világosság vauun. szűrődött be az ajtó repedésein, mikor Sípos magáhoztért. Egész teste zsibbadt, s olyan forró volt, mintha tüzes kemence előtt feküdne. Arcán megalvadt a vér, száját is alig tudta megmozdítani. A pincében bokáig ért a víz. F.gv- máson feküdtek az eszméletlen, összetört munkások, legtöbbje bányász. Egész éjjel folyt a vallatás. Sípos minden erejét megfeszítve, a lépcsőhöz vonszolta magát, onnan szólt a többiekhez. — Elv társak! Árulás történt. Legyetek erősek! A Kommunista Párt katonái vagytok Mi kezdtük meg ezt a harcot is. .. Velünk van a nép! A Párt! Rákosi elvtárs! S a hatalmas Szovjetunió! — Ki az áruló? — kérdezte valaki. ! — A sovány!... — Nedl régen költözött ide. Szociáldemokratának mondja magát. Hivatalnok a bányában. — Aljas csendőrspicli! — kiáltották egyszerre többen is. Balogh is magálwzlért és megszólalt: — Tanulhattunk volna a Tanács- köztársaság bukásából. Síposnak reszketett a lába, de felállt. Úgy érezte, amit mondani akar, állva kell elmondania. — A harc megindult... olyan erővel, mint még soha. Recseg, ropog a tőkés rendszer... Ránk börtön vár, de... elvtársaink tovább harcolnak. Mi is harcolni fogunk, a börtönben is... A győzelem a miénk, mert velünk az egész világ... a győztes Szovjetunió. Balogh egy kiálló téglába kapaszkodva állt fel. — Elvtársak, —< hörögte •— ösz- szefogott ellenünk minden pribék. Erőseknek kell lennünk. — Erősek leszünk! — Éljen a Kommunista Párt! A pince ajtaján át úgy hallatszott az Internacionálé hangja, mintha ezer ember énekelte volna. Mintha egy hadsereg vonult volna fel, mindenre elszántan, nagyszerűen íel- fégyverezve. A gyerekek még alszanak. Még hat óra sincs, Siposnét azonban már az első autó tülkölése felébreszti. Bekapcsolja a villanyvasalót, a szekrényből előszedi az ingeket, nyakkendőket, s tüzet rak. Elkészíti a kávét, s benéz a szoba ajtaján, alszik-e még a család. Még alszanak. Lábújjhegyen, hogy fel ne ébressze őket, az ablakhoz megy, s kinyitja. A friss reggeli levegő, az orgona illata ömlik be a szobába, szinte megfürdeti Síposné ráncosodó Áll az ablak előtt, s néz kifelé. Lassan a nap is előbukkan a házak mögül. Ragyog a táj. A házakon, az utcákon vörös és nemzetiszínű lobogókat lenget a májusi szél. De Síposné nem azokat nézi. A múltba néz vissza. — Igen, ma 22 éve. — ébred benne az emlékezés. —< Borzalmas éjszaka volt., j Megfordul, s mosolyogva nézi az alvó családot. Milyen rég volt, felnőttek a gyerekek. András már 25 éves. Vőlegény. János is 19. évébe lépett. S a kisleánya, az Éva már másodikos. Aztán a férje arcát nézi. Hosszú, piros sebhely húzódik a homlokán, amit a csendőr ütött azon az éjszakán. ., Az utcán hirtelen felcsendül a fúvószenekar hangja. A fiúk úgy pattannak ki az ágyból, mint a katonák, amikor ébresztőt kiált a „szolgálat**. —- Édesanyám, hány óra? ■— kérdi a nagyabbik fyí*. s gyorsan ködfit 'Tcezd. Sípos is ébren van már. Mosolyogva hallgatja a fiúkat, aztán megszólal: — Bizony, aki először szavaz, annak nem szabad elkésnie. Meg aztán példát is kell mutatni, hiszer DISZ titkár vagy — szól a fiatalabbikhoz. — Ne féltsen engem Sípos elv- társ, — válaszol tréfásan János — én leszek az első! ■ípos büszkén nézi a lázasan készülődő fiúkat, aztán maga is öltözni kezd. — Az új inget veszem! — Én meg az új ruhát! — Jól van, jól, már a reggelit is elkészítettem, jöhettek. János úgy forog a tükör előtt mintha még sohasem látta volna magát. Szinte repes a boldogságtól.: Szavaznl megy, először életében. Síposné, meg a többiek a konyhából nevetik. — Szép vagy, szép, gyere már, —• szól az anyja. A fiú kissé elpirul. Az asztalhoz ül. Teli szájjal Issza a kávét, közben hosszan nézi az apja, meg a bátyja mellén csillogó sztahánovista jelvényt. Aztán a forradást nézi apja homlokán. Kopogtatnak az ajtón. Balogh, a felesége, meg a kislányuk lép be. — Készen vagytok-e már? — nevet Balogh. Már tele van a város emberekkel.., Mindenki szavazni megy. — Titeket, vártunk Balogh elvtárs, mehetünk. János csak nézi a lányt, Balogh Margitot. Szerelmes belé. Ma elébe áll, s megmondja neki. De hogy kezdje.., A lány pirul, s alig várja, hogy induljanak. Neki is tetszik a fiú. Várja már a percet, amikor.. s Az utcán annyi az ember, hogy talán már el sem férne több a járdán. A két család a szavazóhelyiséghez Le. A mikrofon dallal köszönti a kD váló dolgozókat: — Sípos Lajos sztahánovista " választási békeversenyben tett vállalását határidő előtt 5 nappal 230 s. i- zalékra, párosversenvtársa, Balogh András sztahánovista vállalását szintén 230 százalékra teljesítette. A következő dallal köszöntjük őket. ä. Sípos és Balogh boldogan ölelik meg egymást. A két asszony szemében könny íagyog. Boldogok, nagyon boldogok. Állnak némán, s hallgatják a dalt. Büszkék férjeikre. — No, gyerünk már be, szavazzunk édesapám, — szól közbe János. *— Látod, öreg harcos — szól Sípos a barátjának. A mai fiatalok milyen természetesnek veszik a szavazást. Mennyivel más az ő fiatalságuk. ., Tovább beszélne még, úgy érzi, nagyon sokat tudna mondani erről. A meghatódottságtól azonban n m jön hang a száján. Csak áll, s hallgatja a dalt. Nézi a bcldog fiatalokat, s elgondolkodik, homlokát tapogatja, a sebet, amely sohasem hegedt be a múltban. — Ma éppen 22 éve, “ szól Balogh, s arca hirtelen elborul, amint visszagondol a múltra. —- Igen. Ne is beszéljünk róla.,, Győztünk.., ( Miskolc December ül-ig lehet jelentkezni az 1954 évi aspiranturára A tudományos kutatómunka előtt álló feladatok maradéktalan végrehajtásának elősegítése érdekében a tudományos minősítő bizottság a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács« 1950. évi 44. sz. törvényerejű rendeleté alapján pályázatot hirdet az 1954. évi aspiráns felvételekre. Az aspiránsképzés célja valamely tudományág területén kitünően felkészült, a Szükebb szakterületén kiterjedt és elmélyült ismerettel rendelkező ■— a kutatás módszertanában' Járatos, önálló tudományos kutatómunkára képes, marxista-leninista világnézetű tudósjelöltek szervezett képzése. Aspiranturára jelentkezhet az, aki a tudományos kutató munka iránt kedvet és tehetséget érez, abban az esetben, ha egyetemet, vagy főiskolát végzett, vagy egyetemi tanulmányait az 1953—1954-es tanévben befejezi, Kivételes esetben egyetemi vagy főiskolai végzettség nélkül is lehet jelentkezni aspiranturára, amennyiben a pályázó az egyetemi vagy főiskolai végzettségnek megfelelő Szakmai tudással rendelkezik. A Tudományos Minősítő Bizottság az 1954, évi aspujáns felvételekkel kapcsolatban pályázati hirdetményt tett közzé amely az összes egyetemeken, főiskolákon és nagyobb üzemekben megtalálható. A pályázati felhívás részletesen tartalmazza a pályázattal kapcsolatos kérdéseket és felsorolja azokat a tudományterületeket, amelyekre pályázni lehet. A pályázati kérelmeket, 1953. december 31-ig kell a Tudományos Minősítő Bizottsághoz beküldeni. (MTI) í? Egyesült Äliamnk hidegháborús politikájának hálásé v. iskolai oktatásra Az amerikai iskolisgyermelcek million érinti az Egyesült Államok hidegháborús politikája — írja a newyorki „Daily Worker“. — Míg a részvénytársaságok és a nagyvállalatok a gyilkoló szerszámok gyártásából egyre jobban meggazdagodnak, az oktatásügy helyzete mindinkább romlik. Newyork város oktatási tanácsa például 1954-re 100 millió dollárt irányzott eló' Iskolaépítésre és bár ez az ösz- szeg alacsonyabb a kormány egyheti fegyverkezés! költségeinél «ló'relátható- Jag az oktatási tanács előirányzatát 40—50 százalékkal mérnkeim fogják.
