Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-10 / 263. szám
é ÉSZAKMAGI ARORSZÁG Kedd, 1953. november 10. A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 1953 június 28-i határozatainak végrehajtásáról (Folytatás az 1. oldalról) lést kedvét, minden módon a kezére kell járni, Aagy megkönnyítsük neki a tObbtermeléM, hogy érdckelUó tegyük a több1 ermeúsben. Rendelkezésére kell bocsátani mindazokat az eszközöket, amelyek a tőbbíemelést elősegítik: á műtrágyái, növényvédőszereket, géplmunkat, nemesített vetőmagot, íajál- Jatot, egyszóval mindent, aminek eredményeképpen megnő az egyéni paraszt- gazdaságokban is a termés eredni« nye. Érdekeltségét a többtermelésben az zai is serkenteni kell, hogy elkészít síik és eljuttassuk a faluba mindazokat az árukat, amelyekre a parasztság nak szüksége van, amelyeket szívesen vásárol és amelyekben az utóbbi időkben hiány mutatkozott. Az ilyen, «zá mára szükséges, áru bőséges legyártásának kérdése visszavezet bennünkc az ipari beruházások átállításához, mert a parasztság által megkövetelt áruk és fogyasztási cikkek, gyártását máéképp mint iparunk átcsoportosításával, meg oldani nem tudjuk. Ipari termelésünk nek és beruházásainknak az az átáll! }ása. melyet pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, ilyenniü dói? fasoros kölcsönhatásban áll égés népünk növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésével, egész szocialista építésünkkel és ez mutatja hogy a helye« határozatok végrehajtásának eredménye milyen széles körr terjed ki és milyen mélyreható. A ÍSEP helyes alkalmazása Központi Vezetőségünk és kormá- siyunk azó-n határozatait, melyek mezőgazdaság fejlesztését és benne szocialista -szektor támogatása, mel lelt, az egyénileg dolgozó parasztságnak az eddiginél fokozottabb támogatását irányozta elő, nem egy elvtársiunk űgv értelmezte, hogy mi most férünk rá az úgynevezett NEP-re arra az új gazdaságpolitikára, melyet Lenin kezdeményezésére a Szovjetunió a polgárháború befejezésekor kezdett megvalósítani. hz a. nézet téves. A NEP-nek megfelelő uj gazdaságpolitikát mi már akkor kezdtünk. amikor a fordulat éve után nálunk hatalomra jutott a munkásosztály és meg- kezdtn a szocializmus építősét. A NÉP minden orsra-g szocialista forradalmának elkerülhetetlen szekaaaa, a kapitalizmusból a ssocialiamu&ba váló átmenet időszakában. A NÉP « proletárdiktatúrának arra irányuló politikája, hogy ne közvetlen termékcserével, ne pi,»c nélkül és piac Jíwgkorülésével, hanem a piac k-i- iiassnáiásával, a piac útján kikdje le a kapitalista elemeket és építse fel a szocialista gazdaságot. Ez a politika lehetővé teszi, hogy a parasztság beadási kötelezettsége után fennmaradó áruját a szabadpiacon eladja és eszel saját gazdasági érdekeltségén keresztül hozzájáruljon a soocialinnust építő ipari munkásság, a város jobb eUrótáaához. jobb élelmezésé he*. Eat a politikát folytattuk mi is. mi. után a munkásosztály hatalomra jutott hazánkban. A hiba (Útónban ott volt, hogy c politikát olyan megszorításokkal (szinte teljes állami galronnmonOpólium, az állat. felvásárlások állami monopóliuma, mezőgazdasági áruk szállítási engedély. 9iez kötése stb ) rlkaim ástuk, amelyek 3elen-tókenyerr osök-ken-tenték hatályosságát és eredményeit. 1951 december 1-én, «mikor a jegyrendszert megszüntettük, ezeknek a NEP.et korlátozó intézkedéseknek jelentékeny részét eltöröltük. Erre «imái is inkább szükség volt, mert iparunk fejlődése, valamint a jepvrendszer -megszüntetését követő megnövelte, dett éleimiszervásárlások ezt szükségessé tették. Ebben a helyzetben « NÉP helyes alkalmazásának egyik legfőbb feladata az lett volwa, Imgy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük a mezőgazdaság termelését én hassunk oda, hogy a parasztság nagy többségét kitevő egyéni gazdálkodók minél több árut hozzanak piacra. A töblxtennefehez több műtrágya is kellett volna, több, jobb gépimunka 3e-ndeftetzésre bocsátás«, előnyös termelési szerződések, kedvezmények és egy sor egyéb intézkedés, mely a parasztság termelési kedvét és árutermelését fokozta volna. Ehelyett mi a megnövekedőit szükségletekről úgy akartunk gondos, lkodra, hogy emeltük a beadás! kötelezettségeket és ezzel csökkentettük azt ae árumennyiséget, «mit a parasztság szabadpiacon eladhatott. A tetejébe egyre kevesebb műtrágyát, kevesebb kisgépet és gépi munkát adtunk a földművesek tiagy^ többségét kitevő egyénileg dolgozó gazdáknak, ami persze nem segítette elő a többtermelést. Mindez együttvéve oda vezetett, hogy a parasztság termelési kedve csökkent, sőt az egyénileg dolgozó parafátok tízezrei Otthagyták a földet s elmentek az iparba, az állami gazdaságoké, ahol jobba* megtalálták számításukat. Azok az intézkedések tehát, amelyeket most pártunk és kormányunk e téren foganatosított, nem. a NÉP kezdetét jelentik, hanem azoknak a hibáknak ki- javítását, amelyeket o NÉP eddigi alkalmazása folyamán elkövettünk. Ezek az intézkedésék egyrészt megnyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, erősítik biztonságérzetüket, másrészt a nyújtott kedvezmények é* efóny&s útja© »ebbten* melésre serkentik őket, oda hatnak, hogy elhárítsák azokat az akadályokat, melyek, fékezték eddig az egyéni parasztság termelési kedvét, melyek akadályozták az egyénileg dolgozó parasztok termelésének fejlesztését, s ami ezzel összefügg, akadályozták a piacra kerülő élelmiszerek mennyiségének növelését. Az egyénileg dolgozó parasztok meg is értet ték pártunknak és kormányunknak ezt a szándékát, hélyeslőleg, pozítívc foglallak hozzá állást és ennek az ál lásfoglalásnak, valamint a megnöve- kedett termelési kedvnek egyik meg. nyilvánulási formája az, hogy töbo mint kétszázezer- dolgozó paraszt vett bérletet a tartalékföldekből. Szövetségünk a középparasztsággal Az a körülmény, hogy hazánkban a termelőszövetkezetek létrehozásával megkezdődött a falun a szocializmus építése, nem változtatta meg alapjában azt a lenini politikái, mely a mai viszonyokhoz hasonló helyzetben előírja, hogy „támaszkodjunk teljes erővel a szegényparaszt- ságrá, legyünk szövetségben a középparaszttal és harcoljunk a kulák ellen". Mióta a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésnek indult a falun, a szegényparasztság mellett természetesen elsősorban a szövetkezeti parasztságra támaszkodunk, melynek sorai között növekszik a középparasztok száma. (Bár a most kilépők között nagy a középparasztok aránya). Az is világos, hogy s mi viszonyaink között a középparaszt, aki már belépett a szövetkezetbe. aki lelkes híve a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek, szilárdabb támaszunk, mint az a szegényparaszt, aki nem egyszer még szemben áll a termelő- szövetkezettel. A termelőszövetkezetek, a szocia lista mezőgazdasági nagyüzem fei- lesztése közben, tehát egy pillanatiá sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy politikánkban a lenini hármas jelszónak megfelelően változatlanul fontos a középparasztsággal való szít vétségünk is. Ezért tekintet nélkül arra, hogy jelenleg még hogyan viszonyul a termelőszövetkezetekhez, álijuk vele a szövetséget, s annak a lenini tanításnak a szellemében hogy a munkásosztály a középparasztot „a szükségletei iránt tanús! tott figyelmes magatartással vonja a maga oldalára1', ml is arra törekszünk. hogy Számot vessünk minden tekintetben középparaszt szövetség, siink érdekeivel és kielégítsük cze ttot az érdekeket. Az. erre vonatko zó határozatok szorosabbra fűzik a munkás-paraszt szövetséget, továbo erősítik pártunk befolyását, tekintélyét, s tovább szilárdítják eaész népi demokráciánkat. Iparosításunk eddigi hatalmas eredménye módot nyújtanak arra, hogy ezt az átcsoportosítást gyorsan és sikeresen végrehajtsuk. Ez ez át csoportosítás viszont lehetővé teszi ipari munkásságunk, az egész dólgozó nép jólétének további egyenletes, állandó javulását, s egyben egész szocialista építésünk erőteljes továbbfejlesztését. Egész továbbfejlődésünk kulcskérdése, a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk, a mező- gazdaság fejlesztése. Ez az a bizonyos lenini láncszem, mellyel előkészítjük az átmenetet a következő láncszemhez, mely nélkül nem fejlődhetünk tovább. Ez most és a legközelebbi 2—3 évben központi feladat. Most erre kell erőinket összpontosítani. Ha ezt a feladatot jól megoldjuk, népünk jóléte emelkedik, pártunk és a tömegek viszonya javul, erősödik a munkás-paraszt szövetség, népi demokráciánk alapja. tünk, abba a szakaszba, ahol a mezőgazdaság gyors fejlesztése a központi kérdés, ahol a dolgozó nép életszínvonalának állandó javítását, a szocializmus alaptörvényének fokozottabb érvényesítését tűzzük napirendre. Pártunk minden tagja legyen tudatában annak, hogy alapve. tő változás állt be gazdaságpolitikánkban, annak irányvonalában. Ezért minden elvtársunk tanulmányozza gondosan határozatainkat és rendszabályainkat és értse meg, hogy döntő mértékben jó végrehajtásuktól függ egész további fejlődésünk, egész jövőnk. Ezt azért kell ilyen élesen aláhúzni, mert mint minden jelentős és mélyreható átcsoportosításnak és átállításnak, a mi határozataink végrehajtásának is vannak nehézségei, melyeket nem akarunk lekicsinyelni és melyek előtt nem kívánunk szemethúnyni. Az Ipari termelés olyan jelentős átállítása, mint az amit pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, sok munkát, körültekintést és gondot igényel. Növeli a nehézségeket, hogy az átcsoportosítással kapcsolatban most jelentkeznek, most ütköznek ki eddigi iparfejlesztésünk gyors ütemének árnyoldalai: az, hegy villamosenergia- termelésüúknél nem helyeztünk kellő gondot erőműveink biztonságos üzemeltetésére, hogy szénbányászatunk ban elhanyagoltuk a feltárást és így tovább. Ezt világosan meg kell mondanunk, mert egye* elvtársaink ezeknek a bajoknak a jelentkezését Köz ponti Vezetőségünk határozataira, az új kormány programjára, szóval a hibák feltárására vezetik vissza. Ma már tiem szorul magyarázatra, hogy milyen helyesen járt el pártunk és kormá nyűnk, mikor bátor kézzel nyúlt e kérdéshez, s hogy milyen súlyos következményekkel járt volna, ha Idejében bele nem avatkozunk. De nem Is ezek a nehézségek az átállás, az átcsoportosítás legkomolyabb akadályai, hanem az az értetlenség, vontatottság, belső ellenállás, melyet elvtársiunk egv része a határozatok végrehajtásával szemben tanúsít. A párt és kormány határozatait a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép helyesléssel fogadta.' A dolgozók megértették, hogy a határosaié*. os ö javát ísolgáijik, a dplgoéi., nép. elsősorban az ipari munaassag jólétének emelését célozzák. Ez megkönnyíti a vezetés munkáját. A határozatok kijavítják a hibákat, csökkentik az eddigi túlfeszített ütemet. Reálisabbá teszik terveinket, s ezzel megkönnyítik, elősegítik végroftiajt-ásukat. Az iparfejlesztés lassúbb üteme végre lehetővé tette a gazdasági vezetők számára, hogy körültekintsenek gazdaságuk táján, rendbeszedjék Üzemeiket, megjavítsák a munkavédelmet, a mun kásjólétl intézményeket, az öltözőket, a fürdőket, az ebédlőket, több gondot fordítsanak a gépek karbantartására. Biztosíthatják jő, folyamatos üzemeltetésüket, jobban megszervezhetik a munkát-, megjavíthatják a minőséget, csökkenthetik az önköltséget, a selej- tet, gondoskodhatnak a munka termelékenységének emeléséről, takarékosabban bánhatnak az anyaggal, az energiával. Egyszóval: megvalósíthatjuk mindazt, aminek az elmúlt hat. esztendő hatalmas iltemü fejlődése közben nem tudtak elé^g figyelmet szentelni. Azt tapasztaljuk azonban, hogy akadnak olyan elvtársaink, akik most, amikor az átcsoportosítás feladata új kérdések elé állítja őket, — olyanok elé, amelyeket eddig nem végeztek és amelyekben nincsen gyakorlatuk — megtorpannak. Nem egyszer mereven ragaszkodnak régi elgondolásaikhoz, eltúlozzák az átcsoportosítással, az átállással járó nehézségeket és vontatottan, immel- ámm&l állnak munkához. Másokat a helyes és célravezető határozatok megértésében és végrehajtásában n,. gátol, hogy csak saját területükét tartják szem előtt, csak saját gazdasági águkkal törődnek s nem törekszenek ’órra, hogy feladataikat az egés2 szocialista népgazdaság szempontjából tekintsék. Az ilyen gazdasági vezetők kételyeit, bizonytalanságát, vont-atottságát, vagy elDenkezéáét nem egyszer .ügyesen az ellenség is tápláljál, támogatja, érveket szolgáltat hozzá. Vannak olyan gazdasági vezetőink, akik rabjai saját régi elképzeléseiknek. Az ilyen elvtársak nem törekednek arra, hogy megértsék határozataink célkitűzéseit es hatásét, nem hatolnak e határozatok lényegébe, nem tanulmányozzák végrehajtásuk gazdasági és politixai eredményeit és ezért nem képesek megérteni, hogy miért van döntő jelentősége az átállásnak. Akadnak aaonban olyan elvtársaink is, akik az iparosítás és a beruházások ütemének lassítását visszavonulásnak tekintik, a mezőgazdaság és a parasztság, támogatásában Jobboldali politikát látnak és azt, hogy az ipar fejlesztésének csökkentett üteme mellett a mező- gazdaság gyors fejlesztésére veszünk irányt, letérésnek tekintik a szocializmus építésének helyes útjáról. Az eféle nézetek rendkívül komoly károkat okozhatnak, ha teljes erővel fel nem lépünk velük szemben. A szocialista építés folytatásának egyedül helyes útja, Az a politika, melynek eredményeképpen megnő a szocializmust építő munkásosztály, de az egész dolgozó xnép életszínvonala és jólété, megnő a mezőgazdaság termelése és vele együtt több lesz a búza, a has, a zsír, a tej, az élelmiszernek és azoknak a nyersanyagoknak a meny- nyisége, melyekkel a mezőgazdaság szocialista iparunkat táplálja, nem vlsszafordutAs, de előrehaladás Ha mi most, miután iparunkat a háború előttinek háromszorosára emeltük, rátérünk arra, hogy a mezőgazdaság termelését, benne az élelmiszerek termelését * is, erőteljesen megnöveljük, hogy ezzel meg emeljük az ipari munkásság élet- színvonalát — ez nem letérés a szocializmus építésének útjáról, hanem túlzottan gyors iparosításunk folyamán előállott aránytalanságok szűk séges és elkerülhetetlen kiküszöbölése, a szocialista építés folytatásának egyedül helyes útja fejlődésünk jelenlegi szakaszában. A Központi Vezetőség és a kormány határozatainak végrehajtásával szemben helyenként ellenállás tapasztalható állami és gazdasági vonalon, magában az Országos Tervhivatalban, és a kohó- és gépipari minisztériumban, a -nehézipari minisztériumban is, ahol az elvtársak egy része hat év alatt hozzászokott ahhoz, hogy az ipari termelés tervének ütemét szakadatlanul — nem egyszer még év közben is megemelték és most az új feladatok előtt megtorpannak. De tapasztalható helyenként vontatottság és ellenkezés pártunkban, sót pártunk központi apparátusában is, például terv és pénzügyi osztályunkon. Élesen fel kell lépni az ilyen jelenségekkel szemben. Az, hogy egy vezető elvtárs kényszeredetten, meggyőződés nélkül, vagy éppen elutasítóan viszonylik pártunk és kormányunk döntő határozataihoz, nem marad titok, ezt észreveszik a körülötte dolgozó elvtársak, az egyszerű munkások és észre veszi az ellenség is. Az ilyen magatartás gátolja a lendületes munkát, fékezi, lazítja a fegyelmet, lassítja a munka ütemét, csökkenti az éberséget s mindezzel fokozza az átállítás nehézségeit. Az ellenség bátorságot merít ebből, megkettőzi erőfeszítéseit és növeli kártevését. Mikor pártunk új módszerekkel, az eddig folytatott politika megváltoztatásával oldja meg a feladatokat, amikor ennek megfelelően módosí-r fást végez, egyesek nem tudják követni az újat. Tétováznak, tépelőn- nek, sőt ellenkeznek. Ez nemcsak nálunk van így. Amikor Lenin javaslatára 1921-ben a Szovjetunióban rátértek az új gazdaságpolitikára, «, NEP-re, ott is hasonló jelensége« léptek fel. A NÉP a szocializmus építésének elkerülhetetlen szakasza volt, megvalósítása meggyorsította a szocializmus építését. Helyessége es szükségszerűsége, valamint általános érvénye minden, a szocializmust építő országra, ma már világos és vitathatatlan. Mikor azonban bevezették, Leninnek szembe kellert szállnia azokkal, akik a NEP-et úgy tekintették, mint a proletáriátus diktatúrájáról való lemondást. Akadtak' akkor is, akik helytelenítették, hogy a NÉP azzal kezdődik, hogy a parasztság helyzetén javítanak. Lenin akkor megmagyarázta, hogy az új gazdaságpolitika, a NÉP a ‘munkásság helyzetének javítását eredményezi a parasztság helyzetének megjavításán, termelő erőinek növekedésén keresztül. Pártunk és kormányunk határozatai nem megállást, még kevésbé visszavonulást, vagy éppen a szocialista építés útjáról való letérést jelentenek, hanem a szocializmus továbbépítésének egyetlen járható útját jelölik ki fejlődésünk jelenlegi rgahaszán. Mi most a munkásosztály, az értelmiség, az egész datgozó nép életszínvonalát a mezőgazdaság fej • lemezével, a mezőgazdasági termelés fokozásával emeljük. Most és a legközelebbi időben csak így és ezekkel a rendszabályokkal lehet és kell továbbépítenünk a szocializmust. Ez a politika, amelyet k dolgoztunk, pártunk helyes politikája és éppen ezért az egész dolgozó nép politikája is. Pártunk a munkásosztály élén most ezzel a politikával irányítja és viszi tovább az országot a szocializmus építésének útján. Az a politika, melyet pártunk most megvalósít, a munkásosztály, az égési dolgozó nép politikája. Mint minden helyes lépésnél, ezúttal is összeforr a párt. a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép érdeke. A mezőgazdaság fokozott fejlesztésével1 a munkásosztály nemcsak a parasztságnak segít, de saját magának is. A mező' gazdaság fellendítése egyben a munkás- paraszt' szövetség erősítése, népi _demokratikus állatnunk alapjainak erősítése, annak az. államnak szilárdítása, melynek vezető ereje a magynT munkásosztály! Pártunk Lenin—Sztálin tanításának szellemében járt el, amikor bátran és határozottan rátért arra az útra, melyet Központi Vezetőségünk határozatai jelölnek meg. IV. Az új fejlődési szakasz feladatai és tormá A Központi Vezetőség júniusi kibővített ülésének határozatai új szakaszt nyitottak a Magyar Dolgozók Pártja életé- ben, a magyar népi demokrácia fejlődé- 9ében. A párt előtt álló feladatok tehát a jelenlegi új fejlődési szakasz feladatai: az elért eredmények megszilárdítása a népgazdaságban, s ennek alapján a mezőgazdasági termelés, ap élelmiszertermelés nagyarányú fellendítésének megszervezése. Mindennek velejárója és elengedhetetlen szerves része), hogy pártunk kifejlessze, elmélyítse a pártonkivüli dől. gozó tömegekkel való kapcsolatát, hogy ápolja és erősítse pártunk, kormányunk és népünk egységének gondolatát. Egész dolgozó népünk egysége és összefogása a legjotib biztosíték arra, hogy a nagy és új célokat, melyeket Központi Vezetőségünk elénk tűzött., jól és gyorsan még tudjak valósítani. Központi Vezetőségünk nyunk határozatainak megfelelően népgazdaságunk fejlesztését 1954-ro oly módon kell előirányozni, hogy a! beruházások összege csökkenjen. A mezőgazdaság gyors fejlesztése megköveteli, hogy a beruházásokban a mezőgazdaság részesedése az ezévi 12—-13 száizalékról több mint kétszeresére növekedjék a jövő évben. Az 1953. évi 58 százalékkal szemben a nemzeti jövedelemnek mintegy 70 százalékát kell a jövő évben a lakosság ellátásán» fordítani. Biztosítani kell, hogy a lakosság nemcsak több, de jobbmlnőscj- gil ég gazdagabb választékú áruhoz jusson. Nagyobb mennyiségben kel! gyártani és forgalomba hozni: jó minőségű szöveteket, készruhit, cipőt, gyermekfehépnemüt, bútort, edényárut, különböző háztartási felszérélésí tárgyakat, motorkerékpárt stb. Biztosítani kell az 1954. évi népgazdasági terv jó előkészítését Minden erővel biztosítani kell az 1953. évi népgazdasági terv sikeres teljesítését, az 1954. évi népgazdasági terv jó előkészítését annak érdekében, hogy az átmenet a jövő évre zökkenőmentes légyen, $ a termelésben ne következzék be visszaesés. Költözött, gondot kell fordítani a nép életszínvonala emelésének és a szocialista felhalmozásnak döntő forrásaira: az önköltség csökkentésre és a termelékenység emelésére. Meg kell javítani a termékek minőségét mind a könnyű- és az élelmiszeriparban, mind az egyéb Iparágakban s 4z építkezésben, a legszigorúbb takarékosságot keli megva- iútoiani anyaggal, energiával, péazesgközökkel I Fokozott gondot kell fordítar a villamosén ergla, a szénbányászat é: a vaskohászat termelésére, a “villamos energia termelésénél döntő feladatkén kell előtérbe helyeznünk az áramkorlátozások mielőbbi megszüntetését, a: országos kooperációba bekapcsolt nag\ efőművelnk biztonságos üzemeltetését rendszeres, tervszerű, kiváló minősége karbantartását, és javításit, erőmüveinknek tartalékalkatrészekkel, korszerű műszerekkel való ellátását és * fegyelem megszilárdítását. A vaskóba szálnál alapvető feladat a minőség meg. javítása. A széntermelés fő kérdése az 1951-1« előirányzóit reális terv mara- (folytatás a i. oldatod A határosatok végrehajtásának nehézségeiről A lélekzetvétel, a nehézipar fejlesztésének lassítása, az _ elért eredmények megszilárdítása és ugyanakkor a mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesztése együtt alkotják a legjellemzőbb sajátosságát annak az új szakasznak, melybe Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai után léptünk. Ezek a feladatok újak az eddigiekkel, a régiekkel szemben, végrehajtásuk komoly változást, bizonyos fokig fordulatot jelent szocialista építésünk módszereiben. Központi Vezetőségünk mai ülésének jelentősége abban is áll, hogy világosan rámutat arra, hogy a szocialista építés új szakaszába lépA szocialista építés új szakaszába léptünk KözjHinei Vezetőségiin-k és kormányunk ha-tározaitaiiniak döntő része az, amely elő. írj«,, hogy iparfejlesztésünk ütemének lassítását olyan átcsoportosításra használjuk fel, mely lehetővé teszi a mezőgazdaság eddiginél hqsonlilhatatlanabbul erőteljesebb támogatását és fejlesztését s ami ennek k övét ketoné nye: az élelmiszerek termelésének növelését. A lassúbb ütem módot ad arra, hogy eddig elén eredményeinket megszilárdítsuk, megszüntessük népgazdaságunkban azokat az aránytalanságokat, melyek mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlődésének elmaradása, ban, továbbá a népjólét emelését szolgáló élelmiszeripar és könnyűipar lassú fejlődésében, valamint a lakásépítések terén és egyebütt jelentkeznek. A lassított ütem lehetővé teszi a lélegzetvételt, a* elért eredmények pontos számbavételét, a hiányok pótlását, a rendszeres karbantartást. a tartalékok fcltóltését és mind. ezeknek «z akadályoknak az elhárítását, melyek egyre érezhetőbben gátoltak és még mindig gátolják továbbfejlődésünket. Eredményeink megszilárdítása
