Észak-Magyarország, 1953. szeptember (10. évfolyam, 207-228. szám)

1953-09-05 / 211. szám

SzomMt. TPfSS szeptember S,

ESZAKMÄGYÄRORSZAG

3

4

i

$ '

m

»P á r t é 1 e t

_______★

Tanuljanak az edelényi járás párlszervezeíei a pártválaszlmányi ülésen leltárt hibákból

A* edelényi járás párt választmányának kibővített ülése vasárnap vitatta. meg a Központi Vezetőség június 27—28-i ülésének határozatai, a járási pártbizottság és a járás pártszervezeteinek a határozat végrehajtásával kapcsolatos feladatát.

Mind a beszámolóból, mind a hozzászó. lásokból kitűnt, hogy az edelényi járásban az ipar és a mezőgazdaság területén az elmúlt évek során komoly eredményeket értek el. Különösen jól harcoltak az eredmények eléréséért, becsülettel hcjyt álltak a munkában a bányászok. Ormospuszta bányászai mutattak ismét jó példát, akik az utóbbi időben is igen szép eredményekkel büszkélkednek. Vállalásaikat teljesítették, a bányászhét első négy napjában 730 tonna szenet adtak terven felül a hazának. Ugyanigy az alberttelepi bányászok hősies munkájuk eredményeképpen augusztus 21től 27 ig 325 tonna szenet termeltek terven felül. A járás dolgozó parasztjai előtt is egyre világosabbá válnak nagy célkitűzéseink, — egyre többen tesznek eleget államiránti kötelezettségüknek. Szép eredményt mutattak fel az idei begyűjtésben a járás községei közül Szín és Szendrőlád, amelyek begyűjtési tervüket elsőnek 105 százalékban teljesítették.

Igen sok értékes sikert lehetne még felsorolni a járásban. De ezek említése mellett nem lehet elhallgatni azokat a hibákat, amelyek gátolták a járás egészséges fejlődését, a feladatok elvégzését.

Ezeket is feltárta a pártválasztmány ülése, amelyen ,i beszámoló és a hozzá szólások bírálták a járás vezetőinek munkáját.

Megállapították, hogy a járási párt- bizottság is több hibát követett el. így

megsértette

a kollektív vezetés elvét,

pártszerütlenül a választmány fölé helyezte magát. A pártbizottság sokszor úgy tekintette a pártválasztmány tagjait, mint aktivistákat. Már amennyiben egyáltalán foglalkozott velük. A választmányi tagoknak nem volt meg a lehetőségük, hogy a párt szervezetek irányításával foglalkozzanak, munkájukat inkább saját területükre korlátozták. Ez akadályozta a bírálat és önbírálat egészséges kifejlődését is. A DISZ'titkár például csak a DISZ életéről számolt be, a tanácselnök csak a tanács munkájával foglalkozott, egyik sem adott számot a mindennapi pártéletről.

A kollektív vezetés elvo megsértésének következménye lett. hogy a járási párt- bizottságon elterjedt a parancsolgatás szelleme, amely kihatott a járás pártszervezeteinek munkájára is.

Személyi kultusz honosodott meg. Minden fontosabb kérdésben — a pártbizottság tagjai is — fiisek elvtársra — a volt járási titkár személyére — hivatkoztak,

A pártbizottságban nem érvényesült a bírálat és önbírálat módszere. A JB-tagok nem bírálták egymást, elhallgatták a hiányosságokat. A pártbizottságon a személyi vezetés, Érsek elvtárs a járási titkár véleménye érvényesült.

A vezetés helytelen módszere a kritika gyengüléséhez, egyes esetekben a bírálat elfojtásához vezetett.

Számos esetben előfordult, hogyha valaki szóvátette a hibákat, akkor megalkuvónak, opportunistának nevezték, vagy durván elutasították bírálatát- Tóth Béla elvtárs például a volt ágit. prop. titkár durván, pártszerütlenül viselkedett több alapszervezet titkárával. Az irotai párt. titkár elvtársat minősíthetetlen szavakkal bántalmazta, mivel kérdéseire nem tudott azonnal választ adni.

Ez a pártszerütlen viselkedés, a basás- kodás lábrakapott a járás valamennyi pártszervezetében. Főleg az egységes pártvezetőségi titkárok vették át ezt a káros módszert. A boldvaszilasi egységes pártvezetőségi titkár, Szarka István elv- társ valósággal egyeduralmat alakított ki. Kiskirálykodott, parancsolgatással, adminisztratív utasításokkal cserélte fel a pártvezetés módszerét.

Hogy mennyire nem érvényesült a pártbizottságon a bírálat és önbirálat módszere, kirívóan megmutatkozott a választmányi ülés beszámolójában is.

A beszámoló nem elég őszintén és bát. ran tárta fel a hiányosságokat. A párt- bizottság hiányosságaival csak ragy általánosságban foglalkozott. Ennek egyik oka volt, hogy a JB tagjai a beszámoló elkészítéséhez nem nyújtottak kellő segítséget. Féltek — szegyeitek feltárni saját hiányosságukat. De betudható annak is, hogy maga a járási titkár elvtárs — aki csak néhány hete került a pártbizottsághoz — nem ismerte a járás pártszervezeteinek problémáit, munkájuk hiányosságait. A gyenge, általánosságokban mozgó bírálat kihatott a hozzászólásokra is. A hozzászólások többsége

nem elemezte alaposan a hibák gyökereit,

sok esetben ismétlésekbe bocsájtkozott. Ennél is súlyosabb hiányossága volt a választmányi ülésnek, hogy nem mutatott utat a soronlévő munkák végzésére, csak nagy általánosságban jelölte meg ezeket.

Az edelényi járás pártszervezetei — okulva ezen a hiányosságon, —• a taggyűléseken sokkal alaposabban tárják fel a hiányosságokat, ismertessék a kommunisták előtt álló feladatokat. A Központi Vezetőség határozatát megtárgyaló tag. gyűlések ösztönözzék arra a kommunistákat, hogy fáradhatatlanul magyarázzák meg a kormány programját a dolgozó tömegeknek, hogy elmélyítsék barátságukat a pártonkíviili dolgozókkal s ezzel szélesítsék a part tömegbefolyását.

„Engem nem tántorít el semmi a termelőcsoporttól“

Nagy munka folyik a terinelőcsoport földjén. Krll is, — a két nagy búzakazal mellett a cséplőgép arról tanúskodik, hogy nagyon elmaradtak a munkával.

— Igen megkéstünk, mert sok a terményünk és kevés a munkaerő, —• mondja Rakittyán István elvtárs, a keleméri „Egység“ termelőcsoport tagja. — Hogy miért késtünk meg? Azért, mert egyesek átjáróháznak tekintették a csoportot, a közös munkában nem akartak részt venni. De legyőzzük ezt a nehézséget is, mint a többit. Ezévben is szép jövedelemre van kilátá. sunk, bizakodva nézhetünk a jövőbe. Lesz télire való bőven. Habár ezévben súlyos betegségem miatt 4 hónapig nem tudtam dolgozni, még sem félek a holnaptól. A múltban

ilyen esetben a legnagyobb nyomor, az éhség várt volna a családomra, hiszen akkor még az egészséges emberek is nélkülöz, tek. Most a termelőcso- porthau ettől nem kell félni.

Szép nagy juhnyáj halad el mellettünk vidám ko- lompolással.

— A mi közös állományunk, — mutat rája Rakittyán elvtárs — 450 da_ rab. Van ezenkívül 200 sertésünk és 14 növendékmarhánk, ami szintén ragy jövedelmet ígér a csoportnak.

Elmondhatjuk, hogy nyugodt, boldog az életünk- Össze sem lehet hasonlítani a régivel. Nem szívesen gondolok a múlt. ra, amikor én is a sok százezer nincstelen közé tartoztam. A holnapra nem építhettem, minden bizonytalan volt. 13 éves koromban már bányában dolgoztam. Végigküzdöt- tem az első világháborút, aztán megnősültem, jöttek a gyerekek, a sorsom egyre nehezebb lett. Csak a felszabadulás mentett meg a pusztulástól. 14 hold földet kaptam, szépen gyarapodtam, de még többet akartam. Ezt csak a nagyüzemi gazdálkodásban lehet elérni. Ijfa már 320 hold földnek vagyok a résztulajdonosa. Jövedelmem évről évre magasabb lesz. Igaz, hogy vannak nehézségeink, de engem nem tántorít cl semmi a termelőcsoportból, ahol megtaláltam boldogulásomat, családom jövőjét. Ez a jövő mindenki számára nyitva van és egyre szebb lesz. Nem tudok senkinek jobb tanácsot adni, csak azt, hogy boldogulását ezen az úton keresse.

Vas megye nyerte el

a minisztertanács begyűjtési vándorzászlaját

Az elmúlt hónapokban dolgozó parasztok, termelőszövetkezetek, községek, járások és megyék versenyeztek egymással a gabonabeadási kötelezettség gyors és pontos teljesítéséért. Ennek a nemes versengésnek során kiváló eredmények születtek s az egyénileg dolgozó parasztok, a termelőszövetkezetek és az állami g«z daságok lényegében teljesítették az országos gahonabegyűjtési tervet. A mezőgazdaság dolgozói ezzel újra bebizonyították, hogy helyeslik, támogatják pártunk és kormányunk politikáját, hazafias tettekkel segítik elő a kormányprogram megvalósítását. A pabonabegyüjtési terv teljesítése biztosítja dolgozó népünk jövő évi kenyérellátását. Köszönet ezért szorgalmas, kötelességteljesítő dolgozó parasztságunknak, az egyéni dolgozóknak és a termelőszövetkezeti tagoknak, akikre ezen a napon büszkeséggel és szeretettel tekint az egész ország dolgozó népe.

A falu dolgozói tudják, hogy a gabona- begyűjtés tervének teljesítése újabb je. lentős lépés kormányunk programjának megvalósításéhoz, népünk életszínvonalának növeléséhez, a niunkás parasztszövet- ség további erősítéséhez.

A megyék begyűjtési versenyében Vas megye nyerte el az első helyezést. A ga- bonabegyüjtési verseny ideje alatt állandóan és egyenletesen növekedtek a megye eredményei s az egyes szektorokon — állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, egyéni dolgozó parasztok — belül is egyenletes a tervteljesítés. Vas megye ezzel az eredményével elnyerte a minisztertanács begyűjtési vándorzászlaját és 50.000 forintos jutalmát.

A megyék versenyében Szabolcs a második. Az egyes gabonafélék begyűjtési trrvénVk gyors teljesítésében megközelítette Vas megye eredményeit. Szabolcs megye második helyezésével a begyűjtési miniszter vándorzászlaját és 40 ezer forintos jutalmát nyerte el.

A megyék begyűjtési versenyében Győr megye lett a harmadik, amely ezzel a helyezésével elnyelte a begyűjtési miniszter vándorzászlaját és 30 000 forintos jutalmát.

Mind a bárom megye határidő előtt teljesítette a gabonabegyüjtés tervét. A megyék további rangsora a következő: 4. Szolnok, 5. Zala, 6. Rács, 7. Komárom, 8. Pest, 9. Békés, 10. Baranya,

11. Tolna, 12. Fejér, 13. Hajdú, 14 Sow

mogy, 15- Veszprém, 16. Csongrád, 17< Nógrád, 18. Heves, 19. Borsod.

Az ország 10 legjobb járása a kővetkező: 1. a bajai, 2. a mohácsi, 3. a villányi, 4. a szobi, 5. a gyöngyösi, 6. a váci, 7. a tahi, 8. a fonyódi, 9. a nyírbátori, 10. a le,lényéi járás.

Az első járás a begyűjtési miniszter vándorzászlaját és 10.000 forintos ju‘ol mát, a második, harmadik, negyedik járás 9000—9000, az ötödik, hatodik, hetedik járás 8000—8000, a nyolcadik, kilencedik és tizedik járás 7000—7000 forint jutalmat kap.

A városok közül első Sztálir.város, második Baja, harmadik Komárom. A verw senyben győztes városok a begyűjtési miniszter vándorzászlója mellett 6000, 5000, illetve 4000 forint jutalmat kapnak.

Az ország legjobb községei: 1. Bár (Baranya), 2. Székely (Szabolcs), 3. Fós- fa (Vas) (borsodi nincs benne).

Az ország legjobb községei a .begyűjtési miniszter vándorzászlaját s ezenfelül az első község 5000. a második, liarmas dik, negyedik és ötödik közseg 4000 4000 forint jutalmat kap.

A termelőszövetkezetek versenyében a balatonszárszói „Béke“ tsz le.it az első és ezáel elnyerte a begyűjtési miniszter és a földművelésügyi miniszter közös ok. levelét és 15.000 forintos jutalmát- Ugyancsak oklevelet és 14.000-től 5000 forintos pénzjutalmat kapnak az országos versenyben első húsz helyet elért termelőszövetkezetek: 2. hajdúnánási „Dózsa“ (Hajdú), 3. kiskőrösi „József Attila“ (Bács), borsodi nincs benne.

A fentieken kívül két vándorzászlót és jutalmat nyert még minden megye legjobb két járóra, minden megye három legjobb községe és minden járás legjobb községe is.

A beadási kötcezettségük teljesítésében élenjáró dolgozó parasztok között 500.000 forint értékű tárgyjutalmat és 50.000 oklevelet osztanak ki.

A vándorzászlók átadására és a jutalmak kiosztására szeptember 6-án ünne,- pélves tanácsüléseken keriil sor.

A minisztertanács vándorzászlaját és 50-000 forintos jutalmát a begyűjtési miniszter adja át a versenyben győztes Vas megyének. (MTI)

4200 xónahöxi Adenauer

Berlin (MTI)

A bonni belügyminisztérium hivatalos közlése szerint Adenauer karhatalma péntekig a Német Demokratikus Köztársaság 7240 állampolgárát tartóztatta le jogellenesen a zónahatáron. Ezek közül 4205 különböző börtönökbe és fogházakba keutas sínylődik börtönében

rült, a többit kihallgatásuk után kiutasították Nyugat-Németországból. Helmstedt határvárosban a Lehr- rendőrség többszáz letartóztatott zónaközi utast egy üzemen kívül helyezett gyárépületben zsúfolt össze. A letartóztatottak csütörtökön éhség- sztrájkot kezdtek.

Holnap már itt van szeptember 6. Szerte az országban vidám zenével kezdődik a reggel, csattognak majd a piros zászlók az emelvények fölött, a sötétkék egyenruhákon megcsillogtatja fényét a nyárutó: nap. Ünneplő bányászok veszik át a kitüntetéseket, a hűségjutalmat, vidáman szórakoznak, mulatnak a Bányásznapon. Sok fiatal új bányász együtt örvend majd az idősebbekkel és természetesnek veszi, hogy ő is az ország megbecsült dolgozói közé tartozik, hogy jó keresete, szép lakása van, az üzemben munkaruhát és különböző felszereléseket kap, munkáját gépek segítik és az év egy napja — szeptember 6. a bányászok ünnepe, amikor az egész ország forró szeretettel köszönti a hős bányászokat.

A múltban azonban ez nem így volt és jó, ha — különösen a fiatalok emlékeznek arra, hogy milyen volt akkor egy bányász élete.

Lévai Béla elvtárs, a diósgyőri Mártabánya dolgozója. Jelenleg szállítási felvigyázó.

ö intézi az ürescsille ellátást, az esetleges hibák gyors kijavítását, s a megrakott csillék gyors továbbítását. Felelősségteljes, fáradtságos munka ez, de Lévai elvtárs igaz szívvel, nagy lelkesedéssel végzi. Most nyugodt, boldog az élete.

De nem így volt a múltban. Ahogy erről beszélni kezd, elsötétül az arca:

1928-ban a sajóalacskai bánya ferdeaknájának bejáratánál egy vézna fiúcska nyitogatta a nehéz vasajtót a lovak előtt. Ez volt a dolga, hogy a levegőáramlás egyenletes legyen a bányában, ezért kellett 3—4 percenként a lovascsillék előtt kinyitni, majd becsukni az ajtót. A 16 éves fiúcska édesapja is a bányában dolgozott,' de már az ő keresetére is szükség volt a megélhetéshez. Két évig dolgozott itt Lévai Béla, meg az édesapja. Aztán az édesapát elbocsájtották a bányából, a család Szirmabesenyőre költözött. A téglagyárban kapott munkát az apa is, meg a fia is. Habár keresetük kevesebb volt, mint a bányában, mégis nagyon örült a családfenntartó, meg a fiatal Béla is, hogy egyáltalán dolgozhat. Hogyne örült volna, hiszen öt testvére előtt neki volt a legnagyobb tekintélye az apa után.

A téglagyárban már közelebb került a kocsihoz — nemcsak ajtót nyitott előttük, hanem a keskeny síneken tolta a kemencéhez a téglát.

Mennyi volt a kereset? Reggel 7-től este 7Ag tartott a munkaidő és hetenkint 8 pengő 60 fillért kapott érte a fiú. Édesapja sem keresett többet, pedig ő agyagbányász volt. Rengeteget nélkülöztek.

Egy este összeült a család. — Mit csináljunk anyjuk — szólt az öreg Lévai. — Nincs mit tenni — felelt az asszony, újra továbbállunk. Úgy is lett. A fizetés után ösz- szepakoltak és Sajókazincra költözött a család a gyermekekkel együtt. Az apa az Egyed-féle bányában kapott munkát. De a fiát nem vették fel. — Nincsenek még kemény izmai, nem bírja ő még a munkát — mor.dtn a bányamérnök, mikor megálltak előtte. Egy keresetből kellett a héttagú családnak megélni. El lehet képzelni, hogyan éltek. Az Esperes-bánya — így hívták a környéken ezt a kis tárnát, — ugyancsak rosszul fizetett. Az édesapa sokszor kérte a mérnököt, hogy vegyék fel a fiút is. Végre sikerült. 1931- től 1935-ig itt dolgozott Lévai Béla.

gy bányász harcos élete

De mi történt 1935-ben egy reggel?

Február 15. volt, a iégcsapok még ott lógtak az eresz alatt, de már a napsugarak győztek a tél és a tavasz közötti harcban. Persze ilyenkor már kevesebb szénre volt szükség, — ezt mutatta az iroda ajtajára kifüggesztett nagy fekete tábla is.

A táblára rengeteg név volt felírva és aki a magáét olvasta, megcsuklott a lába, elborult az arca. Lévai Béla is betűzgette a névsort és igen... az öreg Barnóczki bácsi után, aki arról volt híres, »hogy se tyúkot, se lisztet, se bort nem vitt a mérnök úrnak — az ő neve is ki volt írva.

„Szanálás február 15-től. A felsoroltak a munkakönyvért jelentkezzenek az irodában.“ Hát jelentkeztek. Majdnem az egész bánya. És februártól egész őszig csak idénymunkát végeztek — ha volt. Ősszel megkezdte a vándorlást a fiú. Berentén felvették az Arnót-bányába és 1936 tavaszig itt vágta a szenet. Tavasszal aztán ugyanúgy, mint egy évvel korábban, a táblán megint ott, volt a neve.

De ennek volt egy kis előzménye is. Oda jött egy műszakon Berentés aknász Lévai Bélához: „Na Lévai, ha 8 kutyát (csillét) nem rak meg, holnap mehet a szanatóriumba, vagy a kórházba.“ Lévai Béla dolgozott, ahogy birt, de csak 6 csillét rakott meg. És másnap már a Hemlit bányában jelentkezett. Novemberig kihúzta, de itt olyan keveset fizettek, — 3 pengő 60 fillért a 12 órai munkáért —, hogy átment az ádámvölgyi bányához.

Unta már a vándorlást, a kidobást, a felvételt, a szanálási listákat, szeretett volna már nyugodt életet élni.

Lesz, ahogy lesz, gondolta és megnősült. Hát bizony, ez se segített rajta, sőt még nehezebb lett az élete. Mikor már nem bírta tovább az embertelen bánásmódot, odavágott az asztalra, azt mondta: „Ide a munkakönyvem, itt hagyom az egész megyét". És a III. osztályú vagon sarkában már azon gondolkozott, hátha a Dunántúlon, Tatabányán jobban fizetnek, jobb lesz az élete. Dehát ebből nem lett semmi.

Ahogy leszállt a vonatból és elment az irodába, azt mondták gúnyosan: „Borsodból jött? No majd meglátjuk“. A munkatempó olyan erős volt, hogy rossz volt nézni, ahogy dolgoztak. Az aknászok, meg a fúrómesterek állandóan figyelték a munkát és otromba káromkodással kisérték a bányász minden lépését. Hacsak egy percre megállt valaki kiegyenesíteni a derekát, már Angyalvári lőmester hangját lehetett hallani: „Miért áll maga naplopó? Azt hiszi, azért fizetik?“ — Hallja maga Borsodból ideszökött csavargó! Gyorsabban a csillével, mert úgy belerúgok, hogy lyukat fúr az égen!

A fiatal bányásznak felforrt a vére és visszaordított: „Rúgja maga a ..“ — Ennek csak az lett a következménye, hogy másnap behívatták az irodába és megbüntették 10 pengőre. Lévai tépelődött. Ha hazamegy, kinevetik, itt meg még jobban nyúzzák. Ott, maradt mégis egészen 1911 -ig. Mikor aztán nem bírta tovább, visszajött családostól a sajóka- zinci Radvánszki-féle bányába. Itt már katonai parancsnokuk volt, Bulgár Géza százados. Amikor egy napon bement, órabér javítást kérni, azt mondta a százados; — Ha nem tetszik a munkahely, megy a frontra. A bányát pedig nem hagyhatja itt, mert lecsukatom. Felesége sírva tartotta visz- sza Lévait, hogy dolgozzon tovább. De bizony ö másnap megint előállt az órabérjavítással. — Ha nem fizetnek annyit, amiből meg lehet élni, nem dolgozom tovább! Urmösi Lajos főmérnök, meg a százados gúnyosan néztek rá.

— Felveszi a munkát, vagy nem? — kérdezték. — Nem. — hangzott a kemény válasz és már indult is kifelé az irodából. Csak menjen, maga jómadár — hallotta a háta- mögött, amikor kilépett az ajtón.

A szemébe húzta a sapkáját, s indult hazafelé. Azaz csak indult volna, mert két csendőr lépett mellé.

— Maga az a Lévai? — Igen — nézett fel meglepetten a bányász. — Velünk jön — szólt az őrmester és hátbavágta Lévait. A miskolci körleti fogházba másfél hónapra becsukták, anélkül, hogy kihallgatták volna. Hogy miből élt a családja? Eladták a fiatal bányász egyetlen ruháját.

1943 november 7-én a diósgyőri szénbányába költözött Lévai Béla és családja. Ekkor szabadult ki a fogházból. Az új munkahelyen azzal fogadták: — Ha rendesen jár a templomba, akkor dolgozhat. — Fogok, fogok — mondta Lévai, mert a kereset nagyon kellett, de bizony egyszer sem ment a templom felé.

Tombolt a háború, kellett a szén. Diósgyőrben is katonai parancsnokság volt, de a bányászok már könnyebb szívvel dolgoztak — látták már a háború végét. 1944 tavaszán, amikor csak a kivételezettek kaptak különböző ruházati cikket, Lévai az asztalra ütött: „Adjanak mindenkinek inget, mert ez jár“. Lázításért és államellenes bu.itogatásért másnap a diósgyőri városházára vitték. Amikor az ajtón belépett, egy csendőr hatalmas pofonnal fogadta. — Maga a Lévai? — kérdezték, ökölbe szorult a keze, de hallgatott. Leültették és estig olyanokat mondtak neki: „Ugye már nagyon várja a vörösöket? Csakhogy abból nem lesz semmi.“ Lévai csak a vállát vonogatta és hümmögött. Az arca még sajgott, de belül már nevetett.

Nevetett és boldog volt,, mert látta, hogy milyen gyáván, patkány módjára viselkednek a csendőrök és csak magukat akarták megnyugtatni. Este még egy pofont adtak neki útravalóul — ez volt az utolsó kapcsolata Lévai Bélának a Horthy-rendszerrel, amely nemsokára átkos emlékké vált.

Ez hát Lévai Béla történetének első része. A másik részét rövidebben is el lehet mondani. Keresete 1600 forint jelenleg. Kinevezték szállítási felvigyázónak. Sztahánovista oklevelet, kétszer 500 forintot, tavaly 1300 forint jutalmat kapott. Most 2 ezer forintot fog kapni. Szépen bebútorozott, lakása van, családjának sok ruhája, cipője. Kiskertjükben zöldségféle és burgonya terem, az ólban malac röfög.

Ha a múltra gondolunk, láthatjuk a különbséget. És azért, hogy megvédjük a boldog jelent, építsük a fényes jövőt, csak egyet kér a haza a bányászoktól: több szenet,

I