Észak-Magyarország, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-14 / 138. szám
Vasárnap, 1958 Június 14. a ÉSZAKMAGYARORSZÁG »iwwiwMiwic<»ww»riiiK«wn,.T 7 HASZNÁLJUNK Kl MINDEN PERCET A NÖVÉNYÁPOLÁSRA Másodszor kapálják a növényeket9 példát mutatnak a beadás teljesítésében a kásamárki tss-ben A hőgéfeg esőzést után szépen fejlődnek és gazdag termést ígér’ nek kgpásnó vényeink. Ez a? időszak az, amikor szükség van minden munkáskézre-, hogy mire a kalászo» sok beérnek, beköszönt az aratás ideje, rendben legyen a kapások földje. Használt a? CSŐ a növénynek, de nő g gyom is tőle, sőt kétszer olyan gyorsan, mint a vetés. Nézheti-e ilyenkor tétlenül a gazda, hogy bö termést ígérő földjét felverje a gaz? Nem! Döntő feladat, hogy az idő minden percét jól kihasználva végezzük a növényápolást. Ezekben a napokban sok függ attól, hogy milyen leez a termés. Bátran mondhatjuk: 8 korai vstős minden előnye elvisz, la késünk a nfiványSaoiásssi. Ugyanakkor sokat javíthatunk az időben végzett kapálással még a ké- tón-vetés hibáin is. A feladatok egyre inkább nőnek. Kétségtelen, a * kapálást némileg p.kadályozta a gyakori tartós eső. Ezzel azonban a jövőben is mindig számolni kell. Ne várjuk, hogy ..majd megjavul az idő“, hanem haladéktalanul a nap rründen percét kihasználva dolgozzunk, ápoljuk a növényeket a bö s gazdag termés érdekében. A növényápolás mellett sürgős tennivaló a fűkaszái ás is. Ugyanakkor gyors ütemben kell készülni az aratásra—cséplésre. — •Egyik munka sem mehet a másik »óvására. Ml a tennivaló? A legfontosabb j gondos, «lőre jói megszervezett, fegyelmezett munka. Nagy a felelősségük tehát, a mezőgazdasági munka parancsnokainak, a tanácselnököknek, a termelőszövetkezetek elnökeinek, a gépállomások és állami gazdaságok igazgatóinak, a brigádvezeíőknek. A növényápolás gondos végzése, az aratásra, cséplésre való jó felkészülés, nagy erőpróba a termelő, szövetkezetekben is. eddigi tapasztalatok mutatják, hogy ott, ahoi a tsz vezetősége kezében tartja a munkálatok Irányítását, ahol a kommunisták példamutatóan dolgoznak, az eredmény nem marad el. A kázsmárki terme, lőszövetkezetben inár másodszor kapálják a növényeket, emellett példát mutatnak a beadási kötelezettségek teljesítésében is. Van azonban olyan tsz is a megyében, ahol a vezetőség nem szorgalmazza eléggé a munka jó megszervezését, elhanyagolják a családtagok bevonását a növényápo. Iási munkába. A kis kinizsi „Haladó“ tsz-ben a családtagok a háztáji gaz_ dgságukban dolgoznak elsősorban, a cukorrépa kapálásához még hozzá sem fogtak, kukoricából is mindössze 3 holdat kapáltak meg. A növényápolás sikeres elvégzése, az aratásra való jól felkészülés fokozott feladatokat hárít az egyénileg dolgozó parasztokra is. Tanácsaink egyik legfontosabb feladata: minden erőt mozgósítani a munkára. A felvilágosító munkában mondjuk el, hogy az a dolgosőparaíct, ató pél, dáui csak 800 négyszögölön elhanyagolja a cukorrépa egyalését, több mint 200 kg cukorral károsítja meg a dolgozó népet. Enyi cukor 5 vagy 6 tagú családnak egész évi szükségletét fedezi. Látható tehát milyen nagy kár származik abból, ha a község, de különösen akkor, hg égy egész járás elmarad ezzel g munkával. A felvilágosító munka csak akkor hozza meg a gyümölcsét ha nem hiányzik belőle a személyes példamutatás. Ahol a tanácstagok elsőnek végzik ei a kapálást, s ha szükség van rá, kisegítik egymást, ott megvan az eredmény is. A gyors és jó munkának előrelendítő ereje a széleskörű verseny. ahol megteremtik a verseny nyilvánosságát a. faliújságokon, versenytáblákon minden dolgozó láthatja az élenjárók nevét, ott széles mértéket, ölt a szocialista munkaverseny. Nem elég csak az élenjárókat népszerűsíteni. Nyilvánosságra kell hozni a hanyagokat a mulasztókat, akik miatt az egész község szégyenkezik. A növényápolás sikeréért vívott harcban fokozottabb ütemben és rendszeresen ellenőrizni kell a kulákok munkáját, felelősségre kell vonni őket a munkában való elmaradásért, szabo- tálásért, EMIRE A NÖVÉNYÁPOLÁS GYORS BEFEJEZÉSÉÉRT AZ ARATAS, CSÉPLÉSRE VÁM) Jő FELKÉSZÜLÉSÉRT1 A tiidőbai tömegesen szedi áldozatait a török gyermekek között ,.Miért térjed a tüdöbaj 5 gyermekek között“ című cikkében a „Jeni Isztanbul“ című török lap lerántja a leplet az egészségügyi hatóságok bünö* hanyagságáról A lap rámutat, hogy a török nép semmiféle egészségügyi gondozásban nem részesül, A tüdőbetegeket ttom különítik *1 az egészsé. gesektől és nagyrészük még orvosi vizsgálat alá sem kerül. A lap szerint az elmúlt 30 évben ás ország lakosságának alig negyedrésze részesült orvosi vizsgálatban. Ennek következtében tüdőbáj akadály nélkül terjed ég különösen a gyermekek közül szedi tő. megesen áldozatait. ti/ lakások a »soviet hányassak »mamára A Szovjetunióban naponta több min* száz bányászcsalád kap új lakást. Az ország szénmedencéiben széleskörű lakásépítkezés folyik, továbbfejlesztik » bányászvárosokat és lakótelepeket, Gorlovkaban, a. Denyec-nsedence egyik leggyorsabban fejlődő városában az ötödik ötéves terv edgö két évében 135.090 négyzetméter lakóteret építettek a bányászok számára, Az idén 45.0QO négyzetméter lakóteret építenek a városban. 1953-ban a Szovjetunió bányászai szamára összesen körülbelül másfel millió négyzetméter alapterületi! lakást építenek, jelentősen többet, mint tavaly. Újabb adatok az osztrák dolgozd); katasztrofális lakásínségéről Az ,,österreichische Volksstimm»“ írja: Az osztrák dolgozók lakásínsége olyan méreteket öltött, hogy ezt, már a jobboldali szocialista vezetők is kénytelenek elismerni. Riemer jobboldali szocialista -funkcionárius a napokban kijelentette; Linzben minden harmadik, Salzburgban pedig minden negyedik család hajlék, tálán, Bécsben 65.000 családnak nincs lakása.. A jobboldali szocialista főkőten?» posok azonban, jóllehet kénytelenek beismerni ezeket a tényeket, semmit sem tesznek az osztrák dolgozók katasztrófába lakásínségének enyhítésére. Nyugat-Németország lakossága követeli a szovjet Iliinek bemutatását Mint az „ADN“ hírügynökség jelenti, az Aden- auer-kormány törvényellenesen betiltotta egész sor szovjet dokumentumfilm bemutatását, holott ezeknek a filmeknek vetítését a Mannheimban megtartott dokumentumfilur héten engedélyezlek. A jelentésekből kiderül, hogy a nézőközönség széleskörű tiltakozása következtében mégis megengedték több szovjet doku* mentum/ilm előadásit. A közönség nagy érdeklődéssel fogadja a szovjet filmeket. BnniiiuinmiNiiimMinmiminiiiiniiNiiiHiiiiiiiMHHiiNiiiiimiiHHMmiiiimminmiNmiiiiiiiimniiMmnNim^ A NAPSUGÁR BESZÖKÖTT a függöny apró kockáin. B fénye megtört a konyha frissen mosott piros kövén. Sugarában finom porszemek lebegtek s Szabimé úgy bámulta ókét, mintha eddig még ismeretlen titkot fedezett volna fel. Különös, jóleső zsibongás vett erőt rajta. Fiatalabbnak érezte magát, pedig már az ötven felé halad. Szapora ráncok sorakoznak a homlokán, s koszorút fonnak a szeme köré. A haja ősz, kezén ráncos a bor. ha olvas, csak halvány vonalakat lát, szeme előtt összefutnak az apró betűk. De a szemüveg, amit most kapott, igazán a szeméhez készült- Úgy olvas vele, mint fiatal korában, helyesebben olyan jól láf. Mert fiatal korában nem igen olvashatott. Újságot nem járattak, még a Tolnai Világlapját sem rendelték meg, hiába jött az ügynök, hogy rábeszélje őket. — Hazugság minden betűje — mondta gyakran a férje, ami- •ikor néha mégis a kezébe akadt.. — Nincs rá szükség. Minek Űzessünk érte, inkább sót veszünk azon a pénzen —- jelentette ki a hízelgő ügynöknek Könyvet fs csak a kirakalban látott Szabóné, de még Bt címét sem olvasta el. —, Uraknak való — gondolta nem egyszer, amikor maga sem tudta miért, megállt, a könyvesbolt előtt- Aztán ideje sem volt az olvasásra éppúgy mint a többi szegényasszonynak. Gyermekeit sem tudta _ taníttatni, drága volt a könyv, az iskola. Igaz. Karcsi járt két polgárit, a t-öbbii már nem bírták szusszal, nem engedte az erszény. Inasnak ment. Karcsi lakatosinasnak, mint a szomszédok gyermekei. Szabó mondta is a feleségének: >— látod, felesleges volt a taníttatás, inasnak elemivel is mehetett volna. Szabóné semmit sem válaszolt, erre. Titokban azt tervezgette: legalább Karcsi legyen hivatalnok, ne robotoljon, mint szegény apja, akit már-már sápadtra szívott a gyár, soványra kínzott a munka. Csak állt, a tornácon, mindenről megfeledkezve nézte a kertet- Két fehér lepke percekig kergetődzött a guaoló salátabokrok fölött, azokat nézegette, míg a jegenyénél is magasabbra emelkedve, eltűntek hirtelen. Nézte a vigvázz- ban álló hagymákat, melyek úgy sorakoztak, mint a katonák. Hosszan nézegette a kertet, a gyümölcsfákat, amelyek felett mélységes csönd lebegett. Még a villamos csengése sem hallatszik a kertbe, csak a lusta malacok röffen- tek néha, mintha azt mondanák: „itt. mi csináljuk a zsinatot“. Aztán az eget nézte, a tiszta kék eget. Az is szebbnek, sakkal szebbnek tűnt neki ma, ezen a csöndes, békés, madárdalos, napsugaras májusi délutánon. VALAKI KÖZELEDETT A KAPU FELE- Hirtelen ki- sietett, hátha az ura — gondolta —, de nem ő volt. Már nagyon várta haza, jó ebédet készített, tyúkot vágott. Ki tudja hányszor ment már ki a ház elé. Olyan boldognak érezte magát, s ezt a boldogságot szerette volna frnost megosztani férjével. Még a kilincset is kiszidolozta, hogy szebb legyen a frissen meszelt konyha. Szerette volna elmondani mindenkinek, hogy most építették a házat, hogy Karcsi, a legidősebb fia egyetemista, gépészmérnök lesz. A kisebbik fia tényleges katona, őrmester. Éppen most írt levelet, azt kérdi: „mit szólna hozzá édesanyám, ha tisztiiskolára mennék“. Szerette volna elmondani, hogv Irénke, a. leányuk most, vizsgázik, aztán óvónőképzőbe megy. De kinek mondja el, senki sem volt otthon, a szomszédok meg már tudják ... Lesétált a kertbe, dudvát dobott a röfögő. ugrándozó malacok elé. — Biztosan értekezlet van. azért késik a féríe t— gondolta. Visszament a konyhába, bekapcsolta a rádiót, g elővette fia levelét. — Ha úgy akarja, legyen katonatiszt. A Kovács Pista már hadnagy, s milyen csinos a ízé» egyenruhában. Nem i« csoda, ha megakad rajta a lányok tekintete... be mit szól.hozzá a férjem?., tette fel magának a kérdést. >»— Lehet, hogy beleegyezik... Bement, a szobába, kinyitogafta az ablakokat, kinőne ét az utcára. Izgatottan figyelte a járókelőket, hátha jön a férje is. — Csak nem történt valami baja ’ . .. Hol marad ilyen késő? — töprengett,. Az órára pillantott- Már 3 éra Ús elmúlt. — Máskor ... Messze, na gyón messze dörgött az ég. hosszú fekete felhő közeledett a váró? felé. Becsukta az ablakokat Igen, ídetesszük a szekrényt, tetejére a könyveket, középre az asztaif,... — A nagy képet a két. ablak közé . . . tg«/ sokkal mutatósabb lesz a szoba, tervezgette, amikor erősen zörgettek odakint. Szabóné kisietett Maga sem értette, miért fs csukta he a kaput. Mondta is: — nézd max. hát becsuktam? Jövök már! Szabó ép, hogy esak köszönt,. Borús, gondterhelt arccal Tépett be. A hangjában is volt valami szokatlan komolyság. Máskor * kamrába vitte, most. csak a falhoz támassíSzegedi László : aiz újítás "B—" .i—iiii tóttá a kerékpárt. Szó nélkül ment fel a konyhába. Máskor az volt az első kérdése, — jött levél? Most a keze, de még a füle is olajos, pedig mosakodni szokott, mielőtt, hazaindul a gyárból. SZABÓNÉ MINDJÁRT ÉSZREVETTE, hogy itt valami nincs rendjén. Nem kérdezte, hol járt ilyen soká. Kedveskedni próbált: — Tyúkot vágtam, jó puha a húsa, igen jó a leves is — már szedte is elő a tányérokat. — Szabó nem szólt, csak nézett maga elé. f— Béla írt, itt, a levél — nyújtotta feléje az asz- szcmy. Szabó elveti« a levelet, nézegette, forgatta a borítékot, aztán mintha semmi érdekeset nem találna rajta, az asztalra tette. Szabóné furcsa keserűséget érzett a szájában. Reszkető hangon akarta kérdezni: — Hát még elsem... — tovább nem folytathatta. Még soha nem vert ilyen hevesen a szíve. Nagyon fáit neki, hogy nem szól, nem válaszol a férje. Pedig hogy várta haza az ebéddel, a fia levelével, a maradék borral, a tiszta fehérre meszelt konyhával. Szabó olyan mohón kapkodta az ételt, mintha üldözné valaki. Az asszony kétségbeesetten hajolt hozzá, s úgy kérdezte: — Mi bajod? Szabó kezében megállt a' kanál, szólni akart, de aztán meggondolta. — No, mond... mi bánt'... miért nem szólsz ? — kérlelte ismét, mert azt hitte, hogy valami nagy baj történt. — Kinevettek — dörmögte Szabó, hangjában rettenetes elszántsággal, mintha azt mondaná: — hát nem vagyok én jó szakember? Nem teljesítem én a tervet?... — Aztán miért? >— kíváncsiskodott meglepetten Szabóné. —• Nem sikerült az újításom, — válaszolt Szabó, de Inkább kiáltotta ezt, mintha legalább száz embernek mondaná. — De azért is megmutatom, hogy lehet . » . hogy sikerül . . . folytatta, mintha önmagát akarná megnyugtatni — Megmutatom annak a kárörvendőnekl... De még a főmérnöknek is! ... — Aztán mint a zápor, olyan hirtelen csillapodott le, s jóizüen fogyasztotta a tejfelessalátát. — Aztán mit' ír a fiú? — kérdezte. — Hogy... mit szólnánk hozzá, ha’ tiszti Iskolára' menne. Hm.,. mit is. mosolygott most már. s ebiben a mosolyban benne volt a helyeslés, a beleegyezés. Mondta is: — ha van kedve, legyen katonatiszt, én nertj állok elébe. Nem gyerek már, legyen a maga embere — Érj sem bánom —■ hagyta jóvá Szabóné, s kitöltöl tőt. te a maradék bort. SZABÓ PAPÍRT VETT ELŐ, s «zámolni. rajzolni kezdett. Igen, ha így köszörülöm a kést... nagy * fordulat, az előtolás, mondta — nem bírja el morfondírozott magában, — Mi az? — hajolt egészen köze! Szabóné, erőltetett' kíváncsisággal. Szabó a homlokára csapott;, nagyot «ehetett. mintha azt mondaná magának: miért is rms így csináltam, lev biztosan jó lesz. Hirtelen zzébregyürte a papirt, 6 indult kifelé. •— Hová mégy? «—■• kérdezte ijedten az asszony. Stebó meg sem állt, úgy válaszolt: ■*— Vissza . . . a gyárba, —- s iobbkezéve! nagyot k#- civarított a levegőben, mintha mindenkit, hívna, aki együtt dolgozik vele, hogv jöjjenek, nézzék meg, mégis sikerül az újítása, neki van igaza. Szabóné addig nézett utána, míg h® nem fordult a sarkon. — Amit egyszer elhatároz-- csak siiwrüt«® — gondolta —, s mosolyogva indult heteiém Szabó megállt a gépterem ajtajában Mintha még sohasem járt volna, ott, ú£v nézett végig a hosssú termen, az oktJóe, mozdulatlan gépeken- Szemében csillogó büszkeséggel, mintha ezt mondta volna: —• Ugy-e nekem van igazam?! A párttitkár is jött vele, a gyár előtt csatlakozott hozza. Szokatlan csend, némaság fogadta őket a hatalmas teremben. Gondosan, óvatosan megköszörülte a kést, úgy fogott munkához, mint az orvos, aki operációra készül. Felmentette az anyagot, s egyetlen mozdulattal bekapcsolta a gépét. Az esztergapad hirtelen zúgásától úgy mo- rajlott a terem, mintha valamennyi gép egyszerre dolgozna. A KÉS egyre mélyebben vágta az anyagot, s a lila- színű forgács mind nagyobb halomba gyűlt. Szabó homlokát kiverte a veríték. Szemrebbenés nélkül fig.velfe a kés munkáját., balkezét a kapcsolón tartotta. A pártlitkár is egészen közelhajolt, izgatottan várták, vájjon sieriil-e, bírja-e a kés Egy másodperc, egy pillanat, és most dől el, sikerül-e az újítás, vagy tovább kell kísérletezni. A kés már mélyen járt az anyagban, amikor nagyot roppanva hirtelen eltörött. Szabó úgy érezte, ezer szem tekint feléje, ezer esú- folódó szem, s ezer száj mondja: kár, úev sem sikerül...! — A szentségit! — mormolta, de mér nevetett is, Ezer zsibongó gondolat, feszítette agyát: azért is... azért is. ., mert lehet, azért is. Megmuta tom. .. ! Máris új kést vett elő, megköszörülte, ugyanúgy, mint az előbb. Ismét felilleszfette a kést, s egy vékony alátéttel magasabbra emelte . .. — Ez hiányzott — magyarázta a nárttitkárnak, aki mozdulatlanul, szótlanul figyelte minden kézmozdulatát,. Ez hiányzóit, ez az alátét, ismételte olyan hangsúllyal, mintha a kételkedőket akarná meggyőzni. A gép beindult, s mintha ezt muzsikálta volna! győztem, győztem ,. .! győztem. .. 1 Az ujfipusu kés könnyedén, zizegve szaladt az anyagban, mintha vajat vágna. A szokottnál nagvobb. súlyos forgácsok röppentek a betonra Azián felkerült a második, a harmadik tengely is. Szabó tovább növelte a fordulatszámot, Sikerült. — Gratulálok Szabó elvtárs, szőri tolt keret a párt- titkár. — Bevallom őszintén., igen. igen... óriási, hogy is van? ... mennyi most a fordulat?.. • » MÁR LEHUNYTA NAPSZEMÉT AZ ÉG, felragyogtak az első csillagok, mintha őt. a győztes! akarnák üdvözölni. A gyár előtt- elbúcsúztak. — Reggel jöjjön fel az irodába Szabó elvtárs »1* . a kést is hozza... feltétlen jöjjön..* Úgy hajtott hazafele? mintha versenyezne. Máskor nézte a várost, megállt egy-egy kirakat előtt, nézegette a neonfényt, gyönyörködött az estben. Most csak a holnapra gondolt, Úgy szerette volna, ha már reggel lenne, hogy megmutassa, sikerült, az újítása, átadja társainak is. azoknak is. akik nem bíztak benne, akik kinevették. Mér látta is maga előtt a gépet, körülötte a sok kíváncsi arcot, g ő ott áll a kör közepén, s magyaré? és bizonyít és . . De vájjon minek hivatja a. párttitkár. Még a kést ip vigye magával — Feltétlen jöjjön, csengett a fülében a párttitkár hangi* Azon vette magát észre, hogy már a háza elé ért. Feleség» még ébren volt. várt rá- Éppen akkor nyílót.!* ki *í ablakot. — sikerült _ jelentette örömmel, mielőtt kérdezte volna az asszony, A tornácon megállt. hosszan nézte a reszkető csillagokat, a felhőtlen kék eget. A kertben békák vála- szolgattak egymásnak, s apró szellőcskék bukfenceztek, kavarogtak a- levegőben C-sak állt, a messzeségbe bámult, mint akj egyszerre mindent, megértett: a csillagokat, a tenger rejtelmes világát, a felesére boldogsága., a mindensés millió titkát. Boldognak, frissnek, fiatal- nak érezte masát, s ezt szerette volna b«l«kiált*ni, a világba. Elmondani mindenkinek, mint délután a felesége, hogy most építették a házat, hogy fia tiszti iskolára- mégy. hogy sikerült az újítása . . FÜTYÖRÉSZVE INDULT BEFELÉ, s máris öfF úiabb munkamódszer motoszkált a fejében.
