Észak-Magyarország, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vä's&raap, 1053. mftrdoel. rat jak harcukat életszínvonaluk nö­veléséért és a béke megvédéséért, stnfiyival is inkább, mert példaképpen állnak előttük a Szovjetunió és a népi demokrá­ciák lelkesen dolgozó népei. Politikai jelszavunk: munkát, több kenyeret, szociális reformokat, ba­rátságot a világ minden békét akaró népével! Egy embert sa, egy gépet se, a háborús uszító imperialistáit ré­Kádas István, a DISZ központi vezetőségének titkára, a dolgozó és tanuló ifjúság nevében üdvözölte a kongresszust. Megállapította: a DISZ és a szakszervezeti szervek között a legszorosabb együttműködésre .van szükség, legelsősorban a szocialista murikaverseny szervezésében, a Sztahánov-mozgalom fejlesztésében és nem utolsó sorban a kulturális, sport- és érdekvédelmi Madatok si­szere! keres végrehajtásában. Gustav Huilicka, a csehszlovák szakszervezetek képviselőjének felszólalása Gustav Hnilicka. a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa titkára felszólalásában hangsúlyoz­ta, hogy a csehszlovák dolgozó nép az osztályellenséggel folytatott harc­ban megacélosodott, éberebbé és elő­vigyázatosabbá válik. Ebben a harcban, amely egyút- i lal a burzsoá nacionalizmus, kozmopo lit izmus és cionizmus elleni harc, erősödik a proletár- internacionalizmus is. Gustav Hnilicka ezután arról beszélt, hogy a csehszlovák dolgozók nagy lelkesedéssel teljesítik a népgazda­ság fejlesztésének ötéves tervét — a csehszlovák ipar és gazdaság hatalmas fejlődése során nemcsak egyszerűen növekedett, hanem szer­kezetében is megváltozott. Ez első- csorbán a nehéz- és gépipar fejlődé­sében mutatkozott meg. Megdönthe­tetlen tény,, hogy ezeket az ereömé- myeket lehetetlen elérni dolgozóink millióinak áldozatkész és lelkes 3nunkája nélkül, akik a szocializ- jnushoz vezető utunk merész per­spektíváit megvalósítják. A mi dolgozóink a szovjet dol­gozókban látják nagy példaké­püket. Merítenek tapasztalata­ikból, megtanulják tőlük, ho­gyan emeljék szakképzettségü- é két, átveszik a szovjet sztaha­novisták és újítók módszereit, tanulnak a szovjet tudomány és technika gazdag tapasztalatai­ból, megtanulják a szocialista ipar és gazdaság építését. Dolgozóink erőfeszítését az üzemeken belüli egyéni és kollektiv felajánlá­sok alapján létrejött munkaverseny fejlődése bizonyítja. Az üzemek vállalásai a terme­lési terv részletes elemzésén és a gazdag szovjet tapasztalatok átvételén alapulnak. A dolgozók kezdeményezésének ha­talmas fejlődése együtt jár az új szo­cialista embertípus kialakításával. Az új ember kialakításának kohói nemcsak az üzemek, hanem a hatal­mas szocialista építkezések is. A kongresszusi küldöttek hosszan­tartó éljenzéssel és tapssal ünnepel­ték Sztálin elvtársat, Gottwald elv- társat és Rákosi elvtársat. Több felszólalás után Kristóf Ist­ván, a SZOT főtitkára válaszolt a felszólalásokra. A kongresszus Kris­tóf István beszámolóját, a SZOT XVII. kongresszusa óta vezetett munkájáról és a szakszervezetek további feladatairól, valamint a SZOT ellenőrző bizottságának jelen­tését elfogadta. A kongresszus ma reggel folytatja tanácskozásait. Aláírták az Í953. évi magyar-csehszlovák árucserelorgalmi ímegállapodást 1953 február 24-én Prágában aláír­ni áfc az 1953. évre szóló ma gyár-cseh­szlovák áruesoreforgalmi megállapo­dást. A megállapodás alapján Cseh­szlovákia 1953-ban a Magyar Népköz- társaságból különböző gépipari gyárt­mányokat. szerszámgépeket, dömpere­ket, elekiroteehnikai gyártmányokat, különböző nyersanyagokat, valamint ’ mezőgazdasági termékeket és más áru­kat kap. .Csehszlovákia a Magyar NépkÖztSr- c-a Ságnak különböző fajta gépi beren­dezéseket, főleg nehézipari és nehéz- gépipari gyártmányokat; továbbá [nyersanyagokat szállít. A megállapodást, amely az árucse- r ©forgalom további emelését és a gaz- dasági együttműködés további kiszé­lesítését biztosítja a Magyar Népköz- társaság és a Csehszlovák Köztársa­ság közölt, magyar részről _ Háy László, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, csehszlovák részről Jan Soucek külkereskedelmi minisz­terhelyettes írta alá. A tárgyalás a két népi demokrácia baráti együttmű­ködésének szellemében folyt le. leljes ütemben végessék a gépállomások dolgosói a lavassi mesögasdasági munkát i A gépállomásoknak a mezőgazdasá terméshozamának növelésében ebben az évben rendkívül nagy szerepük van. Sokban a gépállomások jó mun­kájától függ, hogy a termelőszövet­kezetek határidőre és jó' minőségben végezzék el a legfontosabb tavaszi mezőgazdasági munkákat, s ezzel je­lentősen növeljék a terméshozamot A minisztertanács határozata elő­írja, hogy a gépállomások felelősek a területükön dolgozó termelőszövetke. zetekért-, valamint a terméshozam nö­veléséért. Nézzük meg, hogy megyénk gépállo­másainak egyes vezetői hogyan teszik magukévá a minisztertanács határo­zatál és hogyan harcolnak azért, hogy ebben az évben jóval nagyobb ter­mést takarítsunk be? Megyénkben a gépállomások igazga­tóinak és mezőgazdasági szakembe­reinek jelentős része átérzi nagy fe­lelősségéi a termelőszövetkezetek munkájáért, további fejlődéséért, megszilárdulásáért. Vannak azonban olyan igazgatók, helyettes vezetők, akik csak szavakban ismerik el a minisztertanácsnak a termelőszövet­kezelek fejlesztéséről szóló határoza­tát. Tettekben azonban kevés, vagy egyáltalán semmi felelősséget nem éreznek a tavaszi munkák gyors és jó minőségben, határidő előtt történő elvégzéséért. A mezőcsáti gépállomás igazgatója, Kós-a elvtárs, hanyag módon tűri, hogy a traklorok még a mai napig sem végeznek talajmunkát, holott a termelőszövetkezetek napok óta vár­ják a gépeket a szántásra. A gépállo­más vezetősége még mindig arra hí­va Ikozik, hogy ,,nem alkalmas a ta­laj, beragadnak a kerekek”. Ugyan­akkor bebizonyosodott, hogy a gépál­lomáshoz alig néhány méterre minden nehézség nélkül szánthatnak a trak­torok. A mezőcsáti gépállomás igaz­gatóját és a többi vezetőt súlyos fe­lelősség térbeli, mert a gyakorlati bi­zonyítás ellenére sem küldték ki a gépeket a termelőszövetkezelek föld­jeire. Ez a bűnös mulasztás a vezető­ség teljés felelőtlenségét és opportu­nizmusát mutatja. Már a kezdet kezdetén súlyos búk tapasztalhatók a sárospataki és az ózdi gépállomáson. Itt a mező­Tanácselnokök értekexlete Szombaton Budapesten a belügymi­nisztériumiban értekezletet tartottak a a budapesti városi tanács és a megyei tanácsok végrehajtóbizottságainak el­nökei részére. Az értekezleten megje­lent Rákosi Mátyás elvtárs-, a minisz­tertanács elnöke. Résztvett az érte­a mioiszterta- Györe József kezleten Házi Árpád, nácg elnökhelyettese, belügyminiszter, Erdei Ferenc földmű­velésügyi miniszter. Az értekezleten Győré József belügyminiszter mondott beszédet a bürokrácia és az elhajlá­sok elleni harc kérdéséről. gazdászok rosszul irányítják az erő­gépeket. A tavaszi munkát csak író­asztal mellől, bürokratikus módon intézik. Előfordult olyan eset *s> hogy tudatosan olyan helyekre küldték az erőgépeket, ahol azok nem szánthat­tak. Példa erre az alsóvadászi gépál­lomás, ahoi a vezetők hasonló módon nem tartják be a minisztertanácsnak a iavaszj munkákról szóló határoza­tát- Az alsóvadászi gépállomás veze­tői a szikszói „Vörös csillag” terme­lőszövetkezetben olyan helyre küldték a traktorokat, ahol a talaj még nem volt alkalmas a szántásra, holott volt és van olyan terület, ahol a trakto­risták napi tervüket 100 százalékon felül teljesíthették volna. Az ilyen felelőtlenség gátolja nemcsak a tava­szi munka sikeres befejezését, de a traktoristák magasabb keresetét is. Vannak gépállomások, ahol a meg­tűrt ellenséges elemek kihasználják a gépállomás igazgatóinak és más veze­tőinek opportunista felfogását és al­jas szabotál ássál hátráltatják a ta* vaszt munkákat. Az ózdi gépállomá­son például az ellenséges tevékenység következtében még egy gép slem kezdte meg a szántást. Hasonlóan tartha­tatlan helyzet uralkodik az alsóméra! gépállomáson is, ahol a gépeket rosz- szuj javították ki s amikor a talaj- munkát meg kellett volna kezdeni-, a traktorok egymás után váltak üzem- képtelenné. A gépállomások egyes felelőtlen ve­zetőinek súlyos mulasztásaiért ko­moly felelősség terheli a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályát is. A megyei tanács mezőgazdasági osztá­lya nem ellenőrizte rendszeresen a gépállomások munkáját, nem köve­telte meg szigorúan, hogy a vezetők pontosan végrehajtsák a miniszterta­nács határozatát. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya nem vonta fe­lelősségre azokat a vezetőket, akik megtűrték s még ma is megtűrik a nagy károkat okozó mulasztásokat. Felelősség terhei egyes járási párt­bizottságokat is. A mezőcsáti és a sárospataki járást pártbizottság még ma is szemethúmy a hibák fölött és semmit sem tesz azért, hogy a gépál­lomások azonnal megkezdjék a szán­tás-vetést- Ezek a pártbizottságok nem mozgósították a gépállomás párt- szervezeteit és a gépállomás dolgozóit tavaszi munka azonnali megkezdé­sére. A gépállomások vezetőinek legfon­tosabb feladata mos!, hogy a fennálló hiányosságokat a legrövidebb idő alatt megszüntessék Biztosítaniok kell, hogy valamennyi erőgép azonnal in­duljon s teljes lendülettel végezze a szántást, pótolja a mulasztást. Bizto­sítani kell az erőgépek helyes irányí­tását, egyben gondoskodni kell arról, hogy minden traktorista teljesítse-, túlteljesítse napi tervét. Elengedhetet­lenül szükséges; hogy a gépállomások igazgatói, főgépészei és mezőgazda* szai jobban foglalkozzanak a talaj- munkát végző traktoristákkal. A najd, tervek teljesítése és túlteljesítése ér­dekében biztosítsák a traktorosok ré­szére a jó szociális és szakmai félté* teleket. A megyei tanácsnak, de legelsői sor­ba u a megyei tanács gépesítési cso­portjának és a mezőgazdasági osztály vezetőinek változtatniok kell eddigi munkájukon. Sürgősen kezdjék meg az ellenőrzést és a felelősségrevö- nást! A gépállomások igazgatóitól & legszigorúbban követeljék még a mi* nisztertanács határozatának jó végre­hajtását. Felelősségre kell vonni azo­kat a gépállomást igazgatókat és he­lyetteseket. akik hanyag magatartás sukkal maguk segítik elő a gépállo­másokon lévő lazaságokat. A gépállomások pártszervezeteinek mozgósítaniok kell a traktoristákaS nemcsak a napi tervek teljesítésére és túlteljesítésére, de ezzel egyidőbep a minőségi munka végzésére is. A gép­állomások pártszervezetei a politikái helyettesekkel együtt magyaráznák meg a traktoristáknak, hogy a wgga-. sabb terméshozamért folyó harc si" kere elsősorban az 6 jó munkájukon múlik. Mondják el, hogy ebben az év­ben a termelőszövetkezeíek magasabb terméshozama biztosításának legelső harcosa a traktorista kell, hogy le­gyen. A gépállomások kommunistái mutassanak > példát az idő, a gépek legjobb kihasználásában-; a tervek tel­jesítésében. A gépállomások pártszervezeteinek te kell leplezniük a befurakodott el“ lenséget; minden körülmények tófeftt* meg keli akadályozni szabőtászs-cse« lekményeiket. Nagy feladat vár a 34" i'ási pártbizottságokra is, több segít-* séget kell adniok a gépállomások párt- szervezeteinek munkájához. Gépállomá sok vezetői és dolgozó if Jövő évi kenyerünk biztosításáról van szó! Minden ki nem használt pere és óra, amellyel késlekedünk, s* tervnél fog jelentkezni. Induljunk harcba minden talpalatnyi föld jé és azonnali megműveléséért! Harcolni kelj a hanyagok, a száj látlak ellen és szigorúan felelősségre kell vonni azokat, akik nem tartják be pártunk és kormányunk liatározatait és síi_ iyosan megbüntetni az olyan kárte* vöket, akik dolgozó népünktől akar« jak megvonni a kenyeret. Ezt várja a gépállomások vezetői, töl, valamennyi dolgozójától Borsod megye dolgozó népe! VASZIL ISTVÁN és a klerikális reakció egyéb mesterkedései Nem könnyű feladatra vállalkozik, aki Síi akarná kutatni, hogy az egyháznak, a Jiép, a haladás ellen folytatott évezredes harcában melyik volt a leggyalázatosabb eszköz. Minden kutatás nélkül is megál­lapíthatjuk azonban, hogy feltétlenül a Jeggyalázatosabbak közé tartozott az — ördögűzés. A papok törekvése mindig az volt, hogy tudatlanságban tartsák a né­pet, félrevezessék, eltereljék figyelmét az osztáiyharcról, kibékítsék a nyomorúság­gal. Azok számára pedig, akik engedelmes bárányként nem voltak hajlandók betérni bz akolba, ahová a papok terelték, hogy ..-szelíd báránykák“ módjára zokszó nél­kül tűrjék a kizsákmányolást, a szenve­dést, —- kitalálták az ördögöt, hogy megfélemlítsék őket­Az ördögűzés letűnt a középkorral, de középkori gondolkozáséi papok maradtak még, mint ahogyan az egyház is az ma­S-adt. Ilyen pap az ongai római katolikus plébános, Kiss József. Ongai levelezőnk helyesen jellemezte szerkesztőségünkhöz .küldött levelében a népi demokráciának ezit az ellenségét- Szemtől-szembe hízeleg a dolgozóknak, hogy továbbra is félreve­zethesse őket- Képmutató farizeus, mert ugyanakkor „a szeretetnek ez a harcosa“ gyűlöli a népi demokráciát, gyűlöl min­den becsületes dolgozó embert. Gyűlöli őket, mert ők lettek az ország gazdái, mert Magyarország nem szabad kizsákmá­nyolási területe már az uraknak cs az uralmukat támogató egyháznak. Mégsem gyűlöl azonban mindenkit és •' indent ez a pap. Igen szereti például s'/< itokát, amit titokban elég gyakran sszopogat és van másik titkos ügye is: nem gyűlöli, hanem szeretné szeretni a csinos fiatal leányokat, menyecskéket. Ez a pap próbálkozott meg azzal, hogy kiássa jól megérdemelt sírjából, előszedje a szemétdombról az „ördögűzést“. Találkozott a községben az egyik ifju- imunkássa], aki a bányásztechnikumban tanul, büszkén hordja szép egyenruháját, amelyet a nép államától kapott- Hirtele- :nében elöntötte a papot az aggodalmas- Ikodás. hogy „mi lesz a fiú lelki üdvé­re!“. Megszállta » vallási téboly, a ré­mült fiatalt erőszakkal behurcolta a tem- iomba, nagy szemforgatással, különböző ókusz-póknszokkal „kiűzte az ördögöt a bányász egyenruhából“. Nem ez az egyetlen merénylete ennek t* Tgjmkátlanságról, szerelmi vágyakozá- i Bekisí ís írást ói ‘ espedt panaaH ’-ép-' ten-nyomon megsérti az állam és az egy­ház között létrejön egyezményt. Az el­múlt nyáron az aratás és cséplés idején, szüntelenül templomozást rendezett, re­kedtre beszélte magát, hogy akadályozza a munkát. A szovjet film ünnepe alkalmá­val hirtelen rájött, hogy „állandó esti ájtatoskodás nélkül nem kerülhetnek a mennyországba a hivek“. így próbálta akadályozni, hogy a dolgozók megismer­jék az élenjáró filmművészetet, amely elő­segíti fejlődésüket, az imperialisták és ügynökeik , ellen, a béke megvédéséért folytatott harcukat. Tavaly ősszel folyton arról beszélt, hogy „hiaba minden, esik az eső, nem is érdemes kínlódni a szán- tással-vetéssel“. Néhányan még hallgat­tak szavára, most, vakarhatják fejüket... A pap különösen kivetette hálóját a gyermekekre. Jónéhány gyermeket rávett arra. hogy gombostűkből összeállított ke­resztet és tőrt viseljenek, azután egy­másnak uszítja őket. A vallásoktatásban résztvevő gyermekeket arra biztatta, hogy „verjék meg az istenteleneket“, akik nem vesznek részt a hitoktatásban. ..>■■ Nem hiába református Kocsis Sándor ongai lelkész, nem fogadta el azt az állí­tást, hogy „minden igazság egyedüli bir­tokosa a katolikus egyház“. Az ő jel­szava: „borban az igazság“. Ez esetben szavai és tettei egybeesnek. Február 12-én például már a reggeli órákban benyakalt jónéhány deci rumot, de hogy jelszava szerint cselekedjék: — „felhígította“ vagy másfél liter borral. A korhelykodásban gyorsan szaladt az idő, nem is jutott eszébe, hogy neki az iskolában kellene lennie, hogy „isten igé­jét hirdesse“. Este fél hat órára „már“ kegyeskedett is elfáradni az isikolába, hogy megtartsa a hittanórát, Román Anna pedagógus pedig „volt olyan kedves“, hogy addig ott tartotta a gyermekeket. A pap „megindokolta“ késését, lázitó módon — és mit sem törődve azzal, hogy a gyer­mekek hallják — nagy káromkodások kö­zepette arról beszélt, hogy „sorakoznia kellett a kenyérért“. Ezután nekiesett a ocdagóíSBsnek, hegy ő is jobban tenné. ha nem itt töltené idejét a tanítással, hanem elmenne sorbaállni kenyérért. Újabb bizonysága ez annak, hogy az imperialisták szolgálatában a klerikális reakció képviselői hogyan uszítanak a népi demokrácia ellen, hogyan akarják megzavarni a közellátást, gyalázatos céllal szervezik a sorbaállást. m Ha már a „szesztestvérek“ díszesnek éppen nem mondható pap-csoportja egyik tagjáról szó esett, joggal tiltakoznának a gesztelyiek, ha kimaradna a felsorolásból Vaskó György, ottani római katolikus pap. Ő sem veti meg a borocskát, az „isteni nedűt“. Nem újkeletű ez nála, a felszabadulás előtti időben messze kör­nyéken is hire járt duhajkodásainak. Egy ízben például a korcsma külonszobájába belépő csendőröket beállította „miniszp ráns-gyerekeknek“ és ott — a korcsmá­ban — misét mondott ivó cimborája lelki üdvéért. Ha Kiss József, ongai rk. pap a közép­kort szeretné visszahozni, — „kismiska“ ő Körtvélyesi Miklós sóstófalvi rk. pap­hoz képest, mert ez utóbbinak — a rab­szolgatársadalom a vágyálma. Mit sem zavarja, hogy „örök szüzes­ségre“ lett fogadalmat istenének. 1947- ban magához csalt egy 17 éves leányt azzal, hogy legyen házvezetőnője, viselje gondját. Az elvetemült, alattomos lélek­mérgező elhitette a leánnyal, hogy „rövide­sen más világ lesz és akkor majd felesé­gül veszi“. A züllött, erkölcstelen gaz­ember elérte célját. Emellett a leánnyal úgy bánt, mint a rabszolgával. Amikor elment otthonról, bezárta a szobába, lakatot tett az ajtóra, hogy még csak ki se mehessen, hanem elvégezze a kiadott sok munkát. 1947 óta a leány fizetségül mindössze annyit ka­pott, amennyit megevett és két alkalom­mal vett neki a pap egy-egy ruhadarabot. • Dolgozó parasztságunk nagy lendülettel hozzákezdett a tava® munkához, minden igyekezetével azon van, hogy a tavalyi aszályos esztendő után bő termést taka­rítson be, mert ez az egyéni érdeke, ez az egész nép érdeke. Mit akarnak viszont a klerikális reakció képviselői? A Vati­kánt szolgálják, — a Vatikán az amerikai milliárdosok, imperialisták méltó part­nere, — ezek a papok tehát az imperia­listák szolgálatában akadályozni akarják a tavaszi munkák sikerét. A szerencsi járásban Csőri nevű pap szcltében-hosszában járja a falut: „nem kell igyekezni a tavaszi munkával, nem érdemes törődni a vetéssel, hiszen leg­később egy-két hónapon belül háború lesz, itt lesznek az amerikaiak“. 1945 óta hétróThétre, napról-napra ezt hazudozza, mindig „biztos“ dátumai van­nak az amerikaiak megérkezéséről. Ismer­hetné a jó közmondást arról, hogy a ha­zug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, — mégÍ3 tovább terjeszti rémhíreit, „feltétlenül pontos“ értesülé­seit és dátumait. Mezőnagymihály községben — mint több levelezőnk is értesített róla — pap­választással akarták megzavarni a tavaszi munkát. A papválasztást arra használták fel, hogy ellenségeskedést szítsanak a dol­gozó parasztok között- A fő hangadó Sza­bó József lelkész volt. Mint lelkész már „nyugalmazott“, — a népi demokrácia elleni aknamunkában, az imperialisták ki­szolgálásában azonban ma is aktív. A többi hasonszőrűvel együtt visszasírja a múltat, amikor szabadon élősködhetett, még gvilkoltathatott is. A fehér terror idején ő utasította a terroristákat, hogy lőjjék agyon a község kommunista jegy­zőjét. A Horthy-rendszertől meg is kapta érte jutalmát. Ő és kedvenc kulákjai irá­nyították a község sorsát. Még csősz sem lehetett az, aki legalább egy nyáron át ingyen nem dolgozott neki. Most cinkos­társaival együtt házról-házra járva agitált, hogy egy Szilvás! nevű kulák-papot vá­lasszanak meg, a „háziagitációt“ arra használták fel, hogy megpróbálják le­beszélni a dolgozó parasztokat a tavaszi munka megkezdéséről. m A termelőszövetkezet biztosítja a dob gozó parasztság számára a felemelkedés« a jómódú élet biztos útját, — érthető tehát, hogy a klerikális reakciónak nem tel szik a termelőszöve tkeze ti mozgalom állandó erősödése. Nyílt uszítás helyett * jezsuita fondorlatoskodés módszerét vá­lasztotta a cserépváraljai pap. Molnár András, a falu legtekintélyesebb középparasztja felismerte a szövetkezeti közös gazdálkodás nagy előnyeit, belépett a termelőszövetkezeti csoportba. Vallásos ember, — megfizette a párbért papjának; A pap sajnálkozóhangú levélben vissza­küldte a 20 forintot azzal, hogy „tegyä el Molnár András, tartogassa a neljéz napokra, amelyek rá, — mint tszcs-tagra — nyilván következnek“. Erre a kilátásra való tekinteted — írta a továbbiakban 3 pap’— „mentesitik Molnár Andrást min­den egyházi közteherviseléstől, nehogy akadálya legyen az örök iidvességre való törekvésének, hogy nem tud fizetni“. Molnár András átlátott a szitán, meg* értette, mi a célja a papnak a gyalázatna furfanggal. Dühösen a pap arcába vágta a 20 forintot és felé sem néz többet. m Figyelmeztető példák ezek. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a Vatikánnak és gaz­dájának, az amerikai monopolkapitalis­táknak hazai ügynökei most különöskép­pen elvetemült módon próbálkoznak azzal, hogy zavart idézzenek elő, akádályozzák a termelő munkát. Hiába jönnek azonban „toros-mozga­lommal“, „ördögűzéssel“, hiába szervez­nek sorbanállást, hiába hazudozzák új- fent, hogy „jönnek mér az amerikaiak“ — a dolgozó parasztok felismerik igázi céljukat, hogy újból a földesurak, a gyá­rosok, a bankárok Magyarországát akar­ják. hatalmuk és vagyonuk visszaszerzése érdekében eladnák az országot, — a dói* gozó nép hazáját — az imperialisták gyar­matául. A sóstófalvi pap egy „rabszolgát“ tartott, — a klerikális reakció képviselői minden dolgozót az imperialisták — és saját maguk — rabszolgáivá akarnak tenini. Ros9znl számítanak, — az öntudat»..' dolgozók keremülhűizák gyalázatos ter­vezget őseiket!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom