Észak-Magyarország, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

9 ÉSK4ÍCMreTSRÖRSZAG Vasárnap, 1958. február X. A MAGYAR SAJTÓ NAPJA A magyar sajtó napját népünk műiden esztendőben a Szabad Nép első száma megjelenésének év. fordulóján, február 1-én ünnepli. 1942-ben. amatőr a Szabad Nép eLső száma megjelent, nemcsak sajtószabadság nem volt Magyar- országon, de egy szabad szó sem hangozhatott el anélkül, hogy ne a Horthy-faeizmus pribékjeinek kor bác sütése, bilincscsörgetése legyen rá a válasz. A legkegyetlenebb tér. ror üldözte a nép szabadságának legkövetkezetesebb harcosait, a kommunistákat. De a pár- mégis élt. műíködött s hangja — nem utol­só sorban az illegális Szabad Nép se. gítségével — eljutott a tömegekhez. A fasiszta államgépezet sajtója tele torokkal üvöltött a fasizmus, a Hit ler-hordák legyőzhetetlenségéről s csendőrszurony, börtön volt a vá­lasz azoknak, akik a nép, az igaz­ság győzelmét hirdették. A Szabad Nép szerkesztői, munkatársai a kin- halál veszélyének tudatában vitték a párt útmutatását a tömegek közé. A Szabad Nép első szerkesztőjét. Rózsa Ferenc elvtársat megölték. De a Szabad Nép mégis hirdette az igazságot, üzemek, proletámegyedek kormos falai között ragyogó fény­sugarakkal mutatta az utat: széles nemzeti összefogással harcolni a. fa. sizmus ellen, a szabadságért, a nem. zeti függetlenségért. Az igazságot hiodetö sajtó hely­zete úgy különbözik ma a. felsza­badulás előttitől, mint ám Ilyen gyö­keresen megváltozott egész dolgozó népünk élete. A különbséget az im­perialisták is látják. Krokodilköny- nyeket hullatnak, hogy Magyaror-szá, gon „nincs sajtószabadság". Való­ban: amit az imperialisták értenek sajtószabadság alatt, annak a mi hazánkban többó már nincs helye. Segíteni a tőkéseket a dolgozók ki­zsákmányolásában, véres szájjal uszítani a háborúra, aljas rágalma­kat szórni a Szovjetunióra, a béke. a haladás minden hívére, — ezt sza. bad az imperialista országokban, s ezért jól megfizetnek a bértoUnokok. rak. De sírnak, aki a béke, az igaz­ság mellett emeli fel szavát — ül­dözés, börtön a „fizetsége“. T gaz, nálunk nincs sej tőszabad­*- ság az imperialisták ügynökei, nek, azoknak, akik olyan „szabad­ságot“ szánnak a magyar népnek, mint amiben a fasizmus alatt, volt része s mint amilyen még ma is az imperialista országok népének sorsa. De a mi sajtónk szabad a reakció minden korlátozásától, sza. bad az üzleti szempontoktól. Szaba­don szolgálhatja a nép ügyét, sza. hadon írhatja meg az igazságot mindarról, ami országunkban és szerte a világon történik, barátaink, nái éa ellenségeinknél egyaránt. Saj. tónknak nemcsak joga, de köteles­sége is, hogy feltárja a hibákat, hogy kemény szóval bíráljon — egyetlen dologra keli csak tekintet­tel lennie: a haza a béke ügyére. Újságíróink előtt korlátlanok a le­hetőségek: anyagi gondoktól mente­sen, a párt, az állam segítségével tanulhatnak, fejlődhetnek. A sajtó- szabadság azt is jelenti, hogy az or­szágos napi. és hetilapok, folyóira­tok mellett megyei, üzemi, tömeg- szervezeti lapok jutnak el minden egyes dolgozóhoz. foglalkoznak azokkal a legkisebb problémákkal is, amelyek népünk nagy. közös ügyének egy-egy részét jelentik. Sztálin elvtárs azt tanítja: ,.A saj­tó a legerősebb fegyver, amelynek segítségével a párt a maga, neki szükséges nyelvén minden nap, min. den érában beszél a munkásosztály, lyal.“ Eddigi sikereink forrása, to­vábbi győzelmeink záloga a párt vezetése, a tömegek bizalma, hűsége a párt iránt. A kommunista sajtó legfőbb kötelessége: minden sorával tovább erősíteni a pártnak és a tö­megeknek ezt a kancsolatát. A kom. munista sajtó közvetíti a párt út. mutatásait a dolgozók felé, megis­merteti, megmagyarázza a párt politikáját, ráirányítja a' tömegek figyelmét a legdöntőbb feladatokra és megmutatja megvalósításuk mód. ját. Népünk előtt nagy és szép fel­adatok állnak, szabad, boldog életét építi és védelmezi. Az újságíró ke­zében a toll szerszám és fegyver is egyszerre: az alkotómunkában, sza­bad hazánk védelmében kell vele segítenie. T ehet-e szebb feladat újságíró *-* számára, mint hírt adni arról, hogyan épül a magyar földön, a volt urak országa helvén a dolgozók hazája, hogyan győri le lépésröl- lépésre. városon és falun, munkában és az emberek gondolkozásában egy. aránt az új a régit? A kommunista sajtó munkásai nemcsak krónikásai az életnek. Arról imák mindig első. sorban, ami éppen a legfontosabb a párt. számára, hiszen arra kell fel- lúvnunk a tömegek figyelmét. Éle­tűnk ezernyi új jelensége közül meg kell találni a legéletrevalóbbat, a legeWremutatőbbat. s azt kell úgy megismertetni, hogy ez egyben ösz­tönözzön is enn<»k az uinak gyors térhódítására. A kommunista sajtó tükrözi azt is, hogy a régi, a mara­di nem tűnik el magától. Legyőzésé, hez kell a sajtó segítsége is. kell a bátor kritika, ami kíméletlenül fel­tárja a hibákat és egvben nevel a bírálatra. Az imperialisták fogvicsorgatva nézik növekvő eredményeinket, vérbe.könnybe taposnék mindazt amit alkottunk. Lehet-e szentebb kö. telesség újságíró számára, mint egyre jobban megértetni minden be. csüietes emberrel: nem lehet a szo­cializmust építeni, ha nem védelmez, záik hazánk és az csősz világ béké­jét. Minél élesebben leplezi le a sajtó az imperialisták bűnös torveit, ha­zánkba is küldött ügynökeit, rend­szerük gonoszságát, rothadtságát — azt a sorsot, amit nekünk is szán­nak — annál Izzóbb népünk gyűlö­lete az imperialisták ellen, annál éberebb az ellenséggel szemben. Mi­nél hűbben mutatja he a sajtó a béketábor növekedését, külföldi ba­rátaink sikereit, minél jobban ismer, teti a szovjet nép nasrvszerü győ­zelmeit, a Szovjetunió következetes békeharcát a nemzetközi politika és a kommunizmus építésének minden területén. — annál, szilárdabb lesz népünknek saját ereiébe vetett hite is, annál mélyebb lesz a Szovjetunió iránti szeretet és hóiá. a béketábor többi országa iránti barátság érzése. Sajtó és olvasó újfajta viszonyáról tanúskodnak a lapok hasábjain egy­re nagyobb számban napvilágot látó munkás, és parasztlevelek. De nem­csak a levelezők, valamennyi dol­gozó szól minden nan, minden órá­ban a sajtóhoz — tettekkel. Ha az újság egy kiváló kezdeményezésről ír — másnap már ezrek és tízezrek követik. Ha az újság az ellenség al. jas terveit leplezi le — százezrek válaszolnak rá iobb munkával. 1VT épünk azért szereti, azért be- esüli a kommunista sajtót, mert a pártot szereti s a sajtó a párt hangját, útmutatásait hozza még közelebb hozzá. A szovjet sajtó nagyszerű példám tanit bennünket is arra, hogyan kell még nagyobb tettek forrásává tenni a párt, a ha­za iránti szeretetet. A bolsevik sajtó példáját követve, tudta a mi saj­tónk is mind eredményesebben be­tölteni a'Rákosi elvtárs által elé tű­zött feladatot, hogy -n tömegneve­lős, a nemzetnevelés cirvik legfonto. sabb eszközévé váljék“. Pártélet Egy martinász népnevelő agitációs munkája a tervteljesítésért Pénteken délután a Diósgyőri Kohászati Üzemek legjobb nepne velői cnkéton számollak be a cso­portos agitáció módszereiről, ered­ményeiről. Többek között Kies Ist­ván elvtárs, a Martin-acélmű ki váló népnevelője a kisgyűlcsek eredményeiről beszélt. Az alábbiakban közöljük Kies elvtárs értékes beszámolóját. A Martin-acélmű pártszervezetétől azt a megtisztelő megbízást kaptam, hogy a kemence soron népnevelő munkát végezzek. Négy hónap óta dolgozom mint népnevelő. Az agitáció többféle módszerét alkalma zom. Ezek közül most ktilönysen a kis- gyülésekkel foglalkozom- A csoportos ági tációnak ezt a. formáját akkor szoktam alkalmazni, ha egy-egy jelentősebb ese" ményt kell ismertetni, vagy az előttünk álló legközvetlenebb feladat megoldására kell mozgósítani a dolgozókat. Ilyen kis- gyííléseket tartottunk például a III. Ma­gyar Rékekongresszus jelentőségéről, Rá­kosi és Gerő elvtárs legutóbbi beszédéről az április 4-i felajánlások jelentőségéit ugyancsak kisgyülésen tárgyaltuk meg. 8 kisgvőiés magát mindig megbeszélem a párítitkár elvlárss»! és azután fogok hozzá a gyűlés tnegszer- ezésébez. Beszélek a többi népnevelővel is, hogy hol, mikor és miről tartok kis- gyűlést, hogy ők is mozgósíthassák a hoz­zájuk tartozó dolgozókat. Az előkészítő munkába, természetesen én is bekapcsoló­dom. Beszélgetek azokkal az clvtársekkal, akik politikai képzettségüknél fogva első­sorban segíthetnek a vita kialakításában. A iteszélgetés során egyben képet kapok a dolgozók hangulatáról is. így szereztem tudomást arról, hogy a VI-oh és Vli es kemence dolgozói első negyedévi tervük teljesítését lehetetlennek tartották, mivel ekkor történt a kemencék leállása terv­szerűtlen javításra. Amikor azonban meg­tudták hogy ,az. első negyedév tervében ez a javítás szerepel, mindjárt teljesíthető­nek látták a feladatot. Gondolkozni is kezdtek azon, hogyan tudnák a tervet túlteljesíteni. 200—200 tonna accl több- termelésére tettek ígéretet. Az előadáshoz szükséges helyi konkré­tumokat, adatokat a párt.tit'íir elvtársiét s az üzemvezetőségtől kapom meg. Ezt kiegészítem saját tapasztalataimmal. Ha viszont egész gyárrészlegünkre, vagy kohá­szati üzemünkre akarok példát, vagy ada­tot, azt a népntVglőeWtbá szemléltető ngt- tációs táblájáról pontosan leolvashatom. Rendszeresén, résztveszeJc az oktatásban, ez nagy mértékben elősegíti politikai tu­dásom növelését- Sok segítséget nyújt a pártsajtó olvasása, a Központi Vezptősés agit.-prop. osztálya által kiadott brosúrák valamint népnevelő füzetek­A kiselőadás során munkánkat, a2 ada tokát úgy ismertetem a hallgatókkal, hogy érezzék: jó munkájuk hogyan erősíti, rossz munkájuk hogyan gyengíti a nép­gazdaságunkat. Például a IX, számú ke­mence dolgozói a javítási munkát nem végezték kellő gondossággal. Következ­ményeképpen december 27-én idő előtt le kellett állni javításra. Hibájukért meg­bíráltuk őket- A bírálatot el is fogadták. Megjavították munkájukat. A rendszeres javítás eredménye az lett, hogy a január 21-re plőirúuyzott 4 órás tervszerű javí tásra nem volt szükség a ezen. a napon a brigád 100 tonnával több acélt termelt. A többtermelés sokezer forintot jelen­tett népgazdaságunknak. Azt jelenti, hogy a 180 tonnás kemence darupályája 10 méteres részéhez elegendő alapanyagot biztosítottak terven felül. Elmondtam pél­dául azt, hogy Zeiitli elvtárs a Vili. sz. kemence csapolónyílásának elzárását nem végezte kellő gonddal. Az acélt nem tisz­tította ki teljesen, emiatt egy óra vissza­tartása volt a kemencének- Ez tízezer fo­rint kárt okozott népgazdaságunknak, ami­ből kb. 60 pár férficipőt lehetett volna előállítani. A kisgyűlééeken az a főcélom, hogy szélesítsem a ftaügaW pnillíkai látókörét, hogy megértsék, máért fontos a terv túl­teljesítése. Megértsék, hogy ha mi több acélt adunk, akkor egyre 1 óbb hengerelt árut, több «íerszáingépet, több mezőgazda- sági felszerelést tudunk előállítani. A gé­pesítéssel' emelkedik az ipar és mezőgaz­daság termelékenysége, ezzel biztosítani tudjuk a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését- így erősítjük a szocializmus gazdasági alap­törvényét. Beszélek arról, hogy az ötéves terv során gyárunkban 6500 új dolgozóra van szükség. Jelenleg nincs elég munka­erőnk. Ha mi több gép gyártását tesszük lehetővé, Jobban tudjuk gépesíteni a me­zőgazdaságot. ott több emberi erő felsza­badul és pótolni tudjuk a hiányzó munka­erőket. Hogy mennyire fontos a jó felkészülés, arra elmondok egy példát. Az egyik kis- gyűlésen azt kérdeztek tőlem, magyaráz­zam meg, mit értünk azon, hogy „forra­dalmi elmélet nélkül, nincs forradalmi gyakorlat“. Ennek megértésére -két dol­gozó munkáját mutattam be. akik egy kemencénél dolgoznak. A VT-os számú kemencénél dolgozik Jaeső s Szabó elv­társ. Ja cső elvtárs rendszeresen résztvess 00 0 Báró Radvánszku, a sajókazai volt 5000 holdas földbirtokos. De­ine Károly sajókazai evangélikus papnál lakik. A felületes szemlélő ebből a rö. vid kis hírből tálán nem is gon­dolná, hogy kifejezi a klerikális reakció egész beállítottságát, célját- Egyesek úgy gondolhatják, hoau a klerikális reakció sajókazai ütnmü­ké csak „emberbaráti kötelességét“ teljesíti, amikor az .elszegénye. dett“ 5.000 holdas földbirtokost magához veszi, lakást és élelmet ad neki. Túlságosán jó vélemény. nyel lennénk a „feneketlen zsebü" papokról, ha így vélekednénk, mert a Dárius kincsét is kevésnek tartó papok egy lépést sem tesznek anél­kül, hogy abból hasznuk ne szár. máznék. Vájjon miféle haszon származha. tik egy reakciós pap számára ab­ból, hogy egy volt földbirtokosnak éveken át lakást, élelmet biztosít? Jól tudja ezt Deme Károly evangé­likus „lelkész úr“, aki „civilben“ a második világháború alatt tábori lelkészjohadnagy volt. De nemcsak ő tudja. Tudjuk mi is. Az emberbaráti szeretet“ nem más, mint a ravasz róka jnerész előreszámítása: hogy. ha „megfor­dul a helyzet és visszaveszik a paraszttól a földet — báró Rad. vánszky visszakapja 5000 holdját“ —, akkor majd 6 is leemeli a sápot, az 5000 holdnak legalább a felét — mivelhogy a „szegény földesurat“ évekig tartotta. Ezért osztja meg lakását Deme Károly tiszteletes úr. ezért felezi m,eo ebédjét, vacsoráját az elszegő. Az író nem rőffel, vagy méterrel akarta megmérni ezt a mélységet; ugyanis ilyen mérőeszközzel beha­tolni ebbe a. mélységbe nem is lehet. „Ez a hely ugyanis a leg­féltettebb, a legjobban őrzött titka a papságnak, ez az ő bálványuk, amely szentebb a szentek szenté, lyénéi, sőt szentebb még a legrna. gasságosabb oltáriszentségnél is. Mert azt az oltáriszentséget néha­napján mégiscsak felmutatják a jámbor hívőknek, de az a különös ritka Szerencse nem ért még az életben senkit. hogy kifordított papi zsebet láthatott volna. („Urak. Papok dölyfét, im eleget tűrtük...“ c. könyv 333. oldal). reket és a község sok más dolgo­zóját számtalan esetben megverte és meghurcolta, aki a hírhedt Bor­bély. Maczkyval és Bíró Pállal volt „puszipaitás“, aki Harangé ez Ist­ván ló éves fiúnak és társainak 18 napi munkáért 50 fillért (írd és mondd: 50 fillért, tehát egy napra nem egészen 2 és fél fillért) adott. Deme Károly keveselte 24 hold földjét, amit mint kulák mással művelteiéit meg, neki ezer holdak kellettek s ennek érdekében csele­kedett is. A reakciós pap és a ,.kivedlett“ földesúr Összefogott — ők a reakció központja Sajókasán. rémhírekkel látták el Gergely Sándor, Sáfrány G. András. Dar. Az író másképpen kívánta meg. vas Lajos stb.-féle elemeket. a re_ nézni a papok zsebét, nem méter­rel. Azt-kutatta, hogy mennyi az a vagyon, ami elfér a papok zsebé­ben.. Kiderült, csak Magyarorszá. gon 2 millió 400 ezer hold föld, a gyárak, az egyházmegyei bankok százai, az aranyak tonnái fértek ebbe a feneketlen zsebbe, de még akkor sem volt tele, mert a papok egyre többet akartak harácsolni. A felszabadulás után a dolgozó nép a földreformmal visszavette a papoktól is a parasztság jogos tulajdonát: a földet, amelyet a papság nem ,,a saját munkájával szerzett“ — mint ahogy azt XIII- Leo pápa állította — hanem a na- rasztság kizsákmányolása, kirab­lása útján. A földreformmal a dol­gozó nép jól .,megkönnyítette" a akció szószólóit. A „báró úr“ ma. ga is tevékeny rémhírterjesztést és „háziagitációt“ folytatott, amiért a bíróság elítélte. Tevékenységük „eredményeként“ naponta jelentek meg fasiszta jelszavak a sajókazai házak falán: „háború lesz“, „jön­nek az amerilcaiak“ és hasonlók. Uszítottak a begyűjtés, az állami intézkedések ellen. A klerikális reakció ügynöke — Deme Károly — betreff szokás sze. rint — háttérben maradt, megját. szotta a „jó embert“ és sakkfigu. ráit mozgatta. A dolgozó nép éberségét azon­ban nem lehet félrevezetni, nagyon is kilógott a „lóláb“ a „jóság“ kö­pönyege alól. A klerikális reakció. papok fenekeden zsebét, de magát v-ak ez az ügynöke is — mmt sok a zsebet, nem varrta be jó nagy öltésekkel. Ez a zseb ma is tárva- niritva van és mint a cápa. úgy várja, hogy ismét 5.000 holdakat nyedett földbirtokossal, aki egyszer haraphasson a parasztság földjéből, talán — a pap számítása szerint Erre a feneketlen zsebre gondolt — megint gazdag lesz és akkor Deme Károly evangélikus lelkész busásan visszafizetheti a tiszteletes az isten ,.felszentelt“ fia. amikor úr jóságát. szárnyai alá vette a „nagy rémé. Mérésv számítása ez a kletikAí \nyekkel kecsegtető“ báró urat. lis reakciónak, de megmutatja 'Nem. ok nélkül vette magához báró egész munkájának-— aknamunka^, ,‘ Radvánszkyt. azt a bárót, akinek jának —' 'célját: vissza a földet a anyja Tisza Apollónia, a hírhedt paraszttól! Tisza István testvére volt. aki a. Égi! író igen találóan tette fel múltban az egész sajókazai határt a kérdést; Milyen mély a papok a kezében tartotta, akinek porán- zsebe?" ' " nj cstLr-a g csendőrség a TárraLtcstvé. más ügynök megyénkben — lelep­leződött. A demék, az ugrócziak. akik még népi demokráciánk nyolcadik esz­tendejében is viselik a „Nemes Szafcsík Sándor“ nevet (így hívták Ugróczit, a leleplezett felsőzsolcai papot) ,,ugathatnak“ a föld vissza­vételéről, de ettől még „a karaván halad". A magyar dolgozó parasztság ke. zébe vette évszázados jussát: a föl, det s nem engedi, hogy mégegyszer valaha is a papok feneketlen zse­bébe vándoroljon. RATKRA TTASZTfŐ az oktatásban. Jól készül. Különösen aa SZKP XIX. kongresszusának: anyagában igyekezett jól elmélyülni, Az itt tanul­takat hasznosítja munkájában. Gyorsan, pontosan dolgozik. Minden időt kihasznál. Nem így volt Szabó elvtársnál. Ő csak ritkán vett részt oktatáson. Ennek követ-* kezmenye meg is mutatkozott munka jó­ban. Lassan dolgozott, igyekezett elhúzni magát a munkától­A hibák feltárásával egyúttal igyekszem erősíteni a bíráiat-örebírálat szellemét. így például ez esetben is Szabó elvtáre vál­toztatott helytelen magatartásán. A bírá­lat és önbírálat erősödésének eredménye, hogy a dolgozók ma már a munkafegyel­met nemcsak abban látják, bogy valaki pentorsn jön-e munkába, vagy. nem, ha­nem abban is, hogyan használja ki a 8 órai munkaidőt. Hétián? szót az előadás módszetíról. Mindig figyelembe veszem a hallgatók összetételét. Ha például a kisgyűlésen á tanulók és az átképzésük is résztvesznek; okker hozzájuk úgy beszélek, hogy meg­szeressék azt a szakmát, amelyet tanul­nak és -büszkék legyenek arra, hogy a*$ a munkakört választották. Beszélek m tat nulók megváltozott helyzetéről: A vita sorárt megszólaltatok egy-két idősebb elvtársat is akik elmondják az ő tanonc* idejük alatt szerzett tapasztalataikat. így például Varga és íísóka elvtárs arról bu­széit, hogy amikor tanulók voltak, el kel“ lett lesni az egyes muntafolyaraart oka t, fogásokat, módszereket­Különösen fontos, hogy az előadó t®3 merje a dolgozókat, a dolgozók műnk*’ területét. Előadásával így tud csak célba találni, így tud a dolgozók érzelmek® hatni, a bírálat és önbírálat fegyverével így tudja előre mozdítani a fejlődést. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy' egy munkahelyeit dolgozom a cső- port tágjaival és így ismerem a munka-' területet, a problémákat. Az egyes hiá­nyosságokat magam is cszreveszem, de tudom munkatársaimtól is. Kijavításuk módját megbeszélem a párltitkár elet ára­sai. a művezetővel és kérem javaslataikat* A vitát úgy irányítom, hogy «. kisgyűló* seken a dolgozók maguk is feltárják * hibákat és hozzanak javaslatokat is, ho­gyan lehet azokat kijavítani. Az egyik kisgyűlésen felvetődött, hogy objektív nehézségek, nyersvasöntésre-várás, hulla* dók- és hozagravárás akadályozza az adag­idő , csökkentését, JÍJmondptták, hogy gyakran majdisejn másfél órát kell várni nyersvasöntésre, hulladékra- Amikor a várakozási idő csökkenteséről beszeltünk, kiderült, hogy va<n rejtett tartalék s ezt az időt le lehet szorítani. Mi az ered­mény? A nyrrsvasőntés idejét sikerül 19 percre leszorítani, úgy, hogy a daruk s a brigádok munkáját összhangba hoztuk. Az egyik kisgyüiésen Tóth elvtárs ke* menccsori maaszakeverő elmondotta, hogy a kemencék javítása azért nem kielégítő, mert egyedül kézi erővel nem bír elég masszát készt leni. Répási elvtárs gyár* részlegvezető' ígéretet tett, hogy imssza* keverő gépet állítanak be, ami megköny* nyíti, meggyorsítja a mnsreakeverést. Ré­pási elvtárs azt ígérte, hogy a gépet egy héten bélül beállítják. Eltelt egy hónap, de ez még mindig nem történt meg. Ek­kor Kiss elvtárs üzemvezetőhöz fordultam, aki elmondotta, hogy a gép meg van, csak ki kell javítani. Ezért nem tudták rögtön beállítani. v Ebbő! újból kvtwnrtk * termbégok»»; A Idsgyűléseken, de általában mündig csak olyat ígérjünk, amit teljesítem is tudunk, mert ellenkező esetben el vetít­jük a dolgozók bizalmát. Ha valami ok­nál fogva ígéretünknek Dem tudunk elege* tenni, ne hallgassuk «1, hanem mondjuk meg bátran és Őszintén, hogy ezért vagy azért nem tudtuk megcsmálni. R vitákén olyan kérdések Is félvetMnek, amelyek a másik műszak dolgozóira vonatkoznak, A felvetett problémákat mb hallgatom el, hanem beszélek az illető műszak nép­nevelőjével, illetve dolgozójával. így biz­tosítottuk például azt, hogy minden mű- sRak kezdetére legyen anyag a kemencék­nél. A dolgozókat nagyon érdekli a »emelje* sites. Munkábajövet mindig megnézem a hozzámtartozó kemencék termelési ered­ményeit, ezeket feljegyzem füzetemben. Utána megnézem, hogy a kemencék ver­senytábláján ki van-e írva az eredmény. Ha nincs, pótolom. így a dolgozók min­dig tudják, hogyan teljesítik tervüket éa mivel napról-napra foglalkozom a terv- teljesítés kérdéseivel, a kisgyüiésen min­den kérdésre pontos választ tudok adni. Munkámat azért tudom jól végezi», mert. a pártszervezet, a pártbizottság se­gítséget ad. Mindig megkapom a szük­séges anyagokat. Segítséget ad a nép- nevelőszoba is. Megtudhatom, mondjuk, azt is, hogy a szovjet tapasztalatokat ho­gyan hasznosítjuk az acélműben. Az agitációhoz sohasem kapkodva ké­szülők, hanem időben jóelőre. Tervszerűéit végzem ezt a munkát Cikkgyüjtő dosszié­kat használok, amelyekben témakörök szerint lerakom az egyes anyagokat, cik­keket. A tervszerűség, jó anyaggyűjtés, a politikai tudás növelése biztosítja a jó nevelö-fe) világosi tó munkát. Ennek ered­ménye a termelés emelkedésében -yüm»l! csőnk. ’ '1 “ T ’

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom