Észak-Magyarország, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-10 / 263. szám

‘.lé tfő, 1953. november JO. ÉSZAKMAGYAKOR5ZAG 3 Ünnepi ülés Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 35. évfordulójára egész Moszkva, ünnepi díszbe öltözött. A Szovjetunió Nagy Színházának épültében összegyűl- tek a szovjet főváron legjobbjai. Este hét órakor viharos, ssctfnni nem akaró taps köszönti az ehiökségi páholyban meg­jelenő J. \\ Sztálint. A nagy vezért leg- közelebbi harcostársai kísérik. Vala­mennyi jelenlévő feláll. Köszöntik a M. G. Pervuhin Harmincöt év telt el azóta, hogy Lenin­nek és Sztálinnak, a proletariátus leg­nagyobb vezéreinek lángeszű vezetésével országunkban győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Ez a világtörté­nelmi jelentőségű esemény gyökeres for­dulatot hozott az egész mai társadalom fejlődésében, Véget ért a kapitalizmus osztatlan uralmának korszaka. Megkez­dődött a proletárforradaknak és a szocia­lizmus győzelmének korszaka. A Szovjetunió népei a politikai cs ter­melőmunka újabb fellendülésének jegyé­ben ünnepük a szovjetállam fennállásá­nak harmincötödik évfordulóját. Ezt a fellendülést a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai váltották ki. A XIX. kongresszus szemléltetően megmutatta az egész világnak, milyen páratlan sikereket ért el történelmileg rövid időszak alatt a szovjet nép, kom’ munista pártjának vezetésével. A szovjet emberek lerázták magukról a tőke jármát « s az emberiség történelmében elsőízben építettek fel a szocialista társadalmat, 1. A Szovjetunió A Szovjet nép 1952*ben újabb sikere­ket crt el a szocialista gazdaság és kul­túra valamennyi ágában. Az élenjáró technikának, a munkaszer­vezés élenjáró módszereinek alkalmazása, a munkások szakképzettségének fokozása, a nehéz és munkaigényes munkafolyama­tok további gépesítése biztosítja a munka termelékenységének állandó növekedését a népgazdaság minden ágazatában. 1952- beti több mir.t 17 százalékkal emelkedik 1950-hez képest a munka termelékeny­sége az iparban, 1955-re pedig mintegy 50 százalékkal kell emelkednie. A nehéz, munkaigényes munkafolyama­tok gépesítése, a termelési folyamatok auton-.arzálása azt eredményezte, hogy lényegesen könnyebb lett a munkások munkája az iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban. Eltűntek olyan nehéz és a közelmúltban meg tömeges foglal­kozások, mint a csilletolók cs a kézi ra­kodók a széniparban, a kézi szállítók a vaskohászatban, az olajkanalazók az ásványolajiparban. Az új szakképzettséget szerzett munká­sok zöme középfokú iskolai végzettséggel és tekintélyes műszaki tudással rendelke­zik. Élő megtestesítői annak a folyamat­nak, amelynek során eltűnnek a lényeges különbségek a szellemi és a fizikai munka között. A szocialista ipar munkájának fontos jellemzője a termékek önköltségének csök­kenése. A múlt évben az ipari termelés önköltségének csökkenéséből eredő meg­takarítás— az árcsökkenésből eredő meg­takarítás figyelembevételével — 35.5 mil­liárd rubel volt. 1952-ben már meghaladja a 46 milliárd rubelt. Az 1952. év első tíz hónapjának ipari termelési tervét egészében több mint százegy százalékra teljesítettük. Emellett 1951ben és 1952-ben az ipar üs-ztcrmelésének évi átlagnövekedése több mint 14 százalék, ar; ötéves tervben elő­irányzott 12 százalékkal szemben. A népgazdaság valamennyi ágazata fej­lesztésének alapja a nehézipar. Nagyipa­runk most minden kilenc napban annyit termel, amennyit Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom küszöbén egy egész év alatt termeltek. Az ötödik ötéves terv első két éve alatt 2.4-szer annyi acélt termeltünk, mint a negyedik ötéves terv első két eve alatt. Érdekes összehasonlítani a Szovjet­unió széniparának fejlődését például Angliáéval. Míg 1913-ban Oroszország széntermelése egytizede volt Angliáénak, addig 1951-ben a Szovjetunió 25 száza­lékkal több szenet termelt, mint Anglia. Ez alatt az idő alatt Anglia szénterme­lése 23 százalékkal csökkent, s Szovjet­unióé pedig majdnem tízszeresére növe­kedett. A folyó évben a villamosén orgia terme­lés 1950-hez viszonyítva 25 százalékkal növekszik. A Szovjetunió víilamoserőmü- vei ma egyetlen hónap alatt annyi villa­mosenergiát termelnek, amennyit a forra­dalom előtti Oroszország összes villamos- erőmüvei öt év alatt termeltek. Ugyancsak gyors ütemben fokozódik 1952-ben a fogyasztási cikkek termelése is. A folyó évben a lakosság lényegesen több iparcikke;t és élelmiszert kap. mint 1950-ben, mégpedig ruhafélékből 27 szá­zalékkal, bőrlábbeliből 32 százalékkal, hús- és halipari termékből 31 százalék­kal, állati, növényi és egyéb étzsiradékok' bői 31 százalékkal, cukorból 58 százalék­kal, cukrászati készítményekből 29 száza­lékkal többet. Fokozódik a háztartási be­rendezések és gépek, így a hütőszekré- i:\rk. a mosógépek, a porszívók stb. gyár­tás.", is. A mezőgazdaság területén az új ötéves terv elmúlt két eve alatt óriási sikereket nagy Sztálint: Dicsőség Sztálinnak, Sztá­linnak hurrá! * A moszkvai szovjetnek a párt és tár­sadalmi szervezetek, valamint a Szovjet Hadsereg képviselőivel együtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. év­fordulója alkalmából tartott ünnepi gyű­lését Mihail Jasznov, a moszkvai szovjet elnöke nyitotta meg. Mihail Pervuhin. a Szovjetunió minisztertanácsának elnök­helyettese mondott ünnepi beszédet. elvtára beszéde léptek át a szocializmusból a kommuniz­musba való fokozatos átmenet időszakába. A Szovjetunió a béke, a haladás és a de­mokrácia megdönthetetlen támasza lett. A szovjet emberek óriást örömmel fo­gadták a kommunista építés programját, amelyet a XIX. pártkongresszus hagyott jóvá. Szilárd meggyőződésük, hogy ezt a nagyszerű programot megvalósítják. Győzelmes előrehaladásunk a kommu­nizmushoz vezető úton napról-napra job­ban megszilárdítja a demokrácia és szo­cializmus tálrorának rrőit, növeli nemzet­közi tekintélyét, lelkesedéssel tölti el valamennyi ország dolgozóit az imperializ­mus ellen vívott forradalmi harcukban. K napokban az emberek százmilliói for* dí.'ák tekintetüket a Szovjetunió felé, amely hatalmas világítótoronyként mu­tatja az emberiség számára a ragyogó jövőhöz vezető utat. Az Októberi Szocia­lista Forradalom 35. évfordulóját velünk I együtt ünnepük valamennyi ország élen­járó emberei, velünk ünnepli a demo­krácia cs a szocializmus hatalmas tábora. belső helyzete énünk el. Megnövekedett a vetésterület, különös n az élelmezés szempontjából legértékesebb termény, a búza vetésterü­lete. f lint ismeretes, a folyó évben a ga- fconanemütk össztermése 8 milliárd púd volt. A búza össztermése 1940-hez képest 48 százalékkal emelkedett. Jlymódon a gabonaprobltmát, amely mindig a leg­élesebb és legkomolyabb problémának seámított, sikerrel, szilárdan és véglege­sen megoldottuk. Ugyancsak emelkedett az elnrp't évhez képest a gyapot, a cu­korrépa, a len. a napraforgó és a bur­gonya össztermése is. Ujahb sikereket értünk el az állat- tenyésztés fejlesztésében. Az állattenyész­tés teljes és áruhozama a Szovjetunióban égésibenvéve túlszárnyalja a háború előtti színvonalat. A nagyszámú új traktorral, gépkocsival és mezőgazdasági géppel még jobban megszilárdult a mezőgazdaság technikai bázisa. Ennek eredményeképpen fokozó­dott a legfontosabb mezőgazdasági mun­kák gépesítése. A Szovjetunió európai része sztyeppes és erőős-gztveppés vidékeinek mezőgazda­sági dolgozói sikeresen teljesítik a mező­védő erdősávok létesítésének sztálini tervét. Csupán az elmúlt két esztendőben csaknem másfélmillió hektárnyi területen létesültek űjültetésü erdők ezeken a vidé­keken. Az ipar és a mezőgazdaság növekedő-' sével együtt fejlődik országunk vasúti és vízi közlekedése. A szocialista termelés fő célja az egész társadalom növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. A szovjet nép jóléte állandóan fokozódik, kulturális színvonala állandóan emelkedik. Növekszik a kereskedelmi hálózatba jutó közszükségleti cikkek tömege. 1952-ben az állami és szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi áruforgalma 1950-hez viszonyítva 27 százalékkal nőtt meg. Az idén áprilisban a háború óta ötöd­ször szállítottuk le az élelmiszerek és iparcikkek állami árát. Ez biztosította a munkások és alkalmazottak reálbérének további növekedését és megtakarítást tett lehetővé a parasztoknak ipari áruk vásár­lására fordított kiadásaiban. A dolgozók lakásviszonyainak további javítása érdekében évről-évre fokozódik a lakásépítkezés országunkban. 1951-ben és 1952 első tíz hónapjában a városokban és munkástelepeken össze­sen körülbelül 43 millió nfgyzetnréternyi lakóteríiletü új ház épült. Ez több mint egymillió kétszobás lakásnak felei meg. A falvakban 620.000 lakóház épült. A dolgozók anyagi jóléte szakadatlan növekedésének objektív mutatója a Szov­jetunió nemzeti jövedelmének növekedése. 1952-ben 25 százalékkal emelkedik a nemzeti jövedelem 1950-hez viszonyítva. A most folyó Ötéves tervien körülbelül kétszeresükre emelkednek a negyedik öt­éves tervhez viszonyítva az ipari beruhá­zások. Sok új üzem, gyár, szénbánya, ércbánya, viliamoserőmü és vasút létesül, sokat kibővítenék. Az 1952. évi állami beruházások 26 százalékkal haladják meg az 1950. évieket. Különleges helyet foglalnak el a Vol­gán, a Dnyeperen, a Donon és az Amu- Darján folyó gigászi sztálini építkezések. Ezeknél az építkezéseknél a beruházások volumene, 1952-ben két szerakkora, mint 1951-ben. Sikeresen folyik az építési terv végrehajtása. A szovjet nép kimagasló sikereket ért el az utóbbi időben a tudomány, a kul­túra és a művészet területén. A Szovjet­unió főiskoláin tanuló hallgatók száma több mint másfélszeresen múlja felül azoknak a hallgatóknak a számát, akik Európa összes kapitalista országaiban tanulnak. A párt és a kormány fokozottan gon­doskodik a Szovjetunió dolgozóinak egész­ségéről. 1952-ben 27.7 milliárd rubelt lesznek ki a közegészségügyre fordított kiadások. Emelkedik a kórházak, rendelő- intézetek, üdülők és szanatóriumok száma. Lényegesen fokozódik ebben az évben a gyógyszerek és a különböző orvosi be- rendezé-sek gyártása. Az orvosi ellátás javulása és a nép jólétének fokozódása eredményeképpen a z utóbbi években emelkedett országunkban a születési .irányszám, lényegesen csökkent a meg­betegedési és halálozási arányszám. Az elmúlt harmincöt év során óriási változások mentek végbe a soknemzeti­ségű Szovjetunió valamennyi népének gazdasági és kulturális életében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom felsza­badította az elnyomott nemzetiségeket a politikai, a nemzetiségi és gazdasági já­rom alól. A gazdaságilag és kulturális vo­natkozásban elmaradott nemzetiségi vidé­kek a kommunista párt vezetésével virágzó szocialista ipari és kolhoz-köztársaságokká alakultak át. Az egykori lnírzsoá nemze­tek alapján létrejöttek, kifejlődtek és megszilárdultak az élenjáró szocialista nemzetek. A szövetségi köztársaságok népgazdasá­gának és kultúra iának további fejlődése az új ötéves tervben még jobban meg­erősíti a Szovjetunió népeinek barátságát és szovjet hazánk hatalmát. Népünk a békés szocialista építés pro­gramjának megvalósítása közben soha nem feledkezik meg Leninnek és Sztálin­nak, a szovjet állam alapítóinak arról az útmutatásáról, hogy erősíteni kell a szo­cialista állam védelmét, minden eszközzel fokozni kell a Szovjet Hadsereg és Hadi­tengerészet erejét, mindig harci készen­létijén kell őket tartani. A szocialista ipar a legmodernebb fegyverzettel és haditechnikával látja el a Szovjetunió fegyveres erőit. Hadseregünk azonban nemcsak azért erős, mert elsőrangú technikai felszere­léssel rendelkezik. Erős azért is, mert harcosainak és parancsnokainak erkölcsi és politikai szelleme, hazafias öntudata felülmúlhatatlan, mert eltéphetetlen szá­lak fűzik az őt szeretettel és gondosko­dással körülvevő néphez. A Szovjet Had­sereg és Haditengerészet minden harco­sát büszkeséggel tölti el az a tudat, hogy ő hivatott megvédeni szocialista államát, a szovjet emberek békés munkáját. Az ilyen hadsereg — mint a történelmi ta­pasztalat mutatja — legyőzhetetlen! Jó .lesz, ha az amerikai háborús gyúj­togatok és lakájaik nem feledkeznek meg a Szovjet Hadsereg erejéről és arról, hogy ez a hadsereg megsemmisítő csapást mér az agresszorra, amelyik megkísérli megsérteni nagy hazánk határait. Sikereink nagyok a szocialista építés minden területén. A Lenin—Sztálin pártja által nevelt szovjet embereknek azonban nem kenyere .az önelégültség és az elbiza­kodottság. A szovjet emberek az új sike­rekért vívott harc lépcsőfokainak tekintik az elért eredményeket. A pártkongresszus nyomatékosan hang­súlyozta, milyen rendkívüli jelentőségű, hogy bátran továbbfejlesztjük az önbírá­latot cs a munkában mutatkozó hiányos­ságok Ht álmát. A szovjet emberek e — történelmi jelentőségű kongresszusunk által kitűzött — feladat megvalósításával a kommuniz­mus építésével kapcsolatban végzett munka különböző szakaszain mutatkozó hibák elszánt kiküszöbölésével arra töre­kednek. hogy teljesítsék és túlteljesítsék az ötödik ötéves terv gigászi programját. 2. A. Szovjetunió külpolitikája és a világ békéjének megszilárdítása A szovjet nép önfeláldozó, hősi munká­jává! az egész világ dolgozói számára le­rakja a ragyogó jövőhöz vezető utat. Az elmúlt harmincöt év tapasztalatai teljes mértékben igazolták Lenin és Sztálin is­mert tételeit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi szerepéről és jelentőségéről. A nagy vezérek ismételten rámutattak arra. hogy az Októberi Forra­dalom nemzetközi jelentősége nemcsak „átfogóbb" értelemben, valamennyi or­szágra gyakorolt hatásában mutatkozik meg, hanem „szükebb" értelemben is, mégpedig úgy. hogy fejlődésének alap­vonásai és alapvető törvény«zerüségei nemzetközi méretekben megismétlődnek. A nagy Lenin mondotta: „Utunk igaz ót. mert olyan út, amelyre előbb vagy utóbb feltétlenül rcálépnek a többi orszá­gok is”. Ezek a látnoki szavak beteljesül­nek. Pervuhin elvtárs ezután ismertette, mi­lyen sikereket érnek el a Kínai Népköz­társaság. a Német Demokratikus Köztár­saság, Csehszlovákia, Lengyelország, Ro­mánia, Magyarország, Bulgária dolgozói a népgazdaság és a kultúra valamennyi területén. A továbbiakban így folytatta: Mindinkább kiéleződnek az Amerikai Egyesült Államok és Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország, vala­mint a többi európai kapitalista ország közti ellentétek. Nyílt harc folyik az amerikai és angol monopolisták között az ásványolaj, a kavi­csuk, a színesfémek, a kén lelőhelyeiért, az áruelhelyező piacokért. Fokozódik a harc NyugafNémetország és Francia- ország kÖ2Ött. mert ezeknek az országok­nak kapitalistái konkurrálnak az úgy­nevezett európai szén- és acélegyesülés* ben. fokozódik a konfliktus a Saar-vidék miatt. Az Egyesült Államok imperialistái a kapitalizmusnak a második világháború befejezése után kiéleződött általános vál­ságából az új világháború előkészítésével próbálnak kiutat keresni. Céljuk, hogy megteremtsék világuralmukat. Az őrült fegyverkezési verseny azonban — amelyet az imperialista tábor az Egyesült Államok nyomására folytat — napról-napra inkább fokozza a nehézségeket, az e tábort mar­cangoló ellentéteket és elkerülhetetlenül gazdasági válsághoz vezet. A hadigazdálkodás óriási összegeket emészt fel. Az Egyesült Államok állami költségvetése az utóbbi években tipikus háborús költségvetés lett. Az 1952—53-as költségvetés 74 százaléka közvetlen kato­nai kiadásokat szolgál. Ez az összeg há­romszorosan meghaladja a koreai háború megkezdése előtti katonai kiadásokat. A fegyverkezési bajsza az agresszív tábor minden országában fokozta az amúgy is jelentős inflációt. A pénzfor­galom csatornái csordultig megteltek papírpénzzel. Állandóan zuhan a pénz vásárló értéke. Állandóan emelkedik a közszükségleti cikkek ára. Gyors ütem­ben süllyed az életszínvonal. Napról- napra rosszabb a dolgozó tömegek Hely­zete. A teljes cs részleges munkanélküliek száma csak az Egyesült Államokban, Japánban, Angliában, Olaszországban Belgiumban és Nyugat-Néntetországban eléri a 32 milliót. Egyre magasabbra csap a munkások sztrájkjainak és politi­kai megmozdulásainak hulláma. Az Egyesült Államok milliárdosainak hatalmas propagandagépezete mestersége­sen háborús őrületet szít, így akarva el­vonni a dolgozók figyelmét nehéz hely­zetükről. Igyekszik hozzászoktatni a né­pet ahhoz a gondolathoz, hogy atombom­bát kell alkalmazni, nap mint nap rémít- getl nemcsak a felnőtteket, hanem a gyermekeket is, a többi között félrevezető légiriadók rendezésével. Az eredmények máris megmutatkoznak. Sok amerikai elvesztette lelkinyugalmát. Lépten-nyomon az eget kémlelik, sőt egyesek óriási „repülő csészealjakra”, „tálcákra", „palacsintasütőkre”, »zöld tűzgömbökre« emlékeztető különös tár­gyakat vélnek látni az égen. Az amerikai újságok és folyóiratok széltéberrhosszá­ban közlik különböző „szemtanuk" leírá­sait, akik állítólag látták ezeket a külö­nös tárgyakat és azt állítják, hogy azok titokzatos orosz lövedékek vagy legalább is olyan repülő készülékek, amelyeket valamelyik más bolygóról küldtek át an­nak megfigyelésére, mi történik Ameriká­ban! Hogyne jutna eszébe az embernek az orosz népi közmondás: „A rettegő em­ber nagyot lát". A kapitalista országokban'eltiporták az emberek és nemzetek egyenjogúságának elvét. Már csak annak a személyes sza­badságát ismerik el, akinek tőkéje van. Minden más állampolgárt csupán kizsák­mányolásra alkalmas, nyers emberanyag­nak tekintenek. Az amerikai uralkodó körök nyíltan a fasizálás útjára léptek. Hitler nyomdokain járnak. Terrorrend­szert létesítenek az országban, megkísé­relnek elnyomni minden haladó erőt, lényegében törvényen kívül helyezték a kommunista pártot, felbérelt bandák segítségével megakadályozzák a demokra­tikus szervezetek gyűléseit és összejöve­teleit. A világuralom megteremtését szol­gáló új imperialista háború propagandája és előkészítése soha nem látott arányo­kat öltött. Az Amerikai Egyesült Álla­Az atlanti tömbön tartozó nyugat- pyek a világreakció és a fasizmus tárna­európai országok katonai költségei 1949 50-ben 6.2 milliárd dollárt tettek ki. Ez az összeg az Egyesült Államok vezető köreinek követelésére az 1952-—53-as költségvetésekben majdnem 16 milliárd dollárra emelkedik. A fegyverkezési hajsza a milliárdosok és milliomosok hallatlan meggazdagodá­sát eredményezi. Az Egyesült Államok monopolistáinak nyeresége a háború utáni hét év leforgása alatt majdnem 220 mil­liárd dollárt tett ki. Ugyanakkor a lakos­ságra nehezedő adóterhek rendkívüli mér- téklien megnövekednek. Amint a sajtó közölte, Truman elnöksége éveiben több adott szedett he, mint az Egyesült Álla­mok korábbi harmincegy elnöke együtt­véve. szava, a béke és a népek biztonsága elleni összeesküvők központjává lett. Nem véletlen, hogy az egyszerű nép mindenütt annyira gyűlöli az amerikai militaristákat, akik zsandáresizmájukkal eltapossák a népek jogait és szabadságát. Az. amerikai háborús gyű jtogatóknak azonban nem sikerül visszafordítaniok a történelem kerekét. A népeknek az im­perializmus ellen folytatott felszabadító harca minden országban teljes egészében kibontakozik. Az európai és ázsiai orszá­gokban egyaránt fokozódik az Amerika- ellenes hangulat. F.gyre inkább marcangolják ar amerikai _ imperialisták által összetákolt agresszív _ íháborús atlanti tömböt az Egyesült Álla- j alkalmából mok és Anglia, valamint az Egyesült Államok cs Franciaország, illetőleg a többi kapitalista ország közti cllenté-tek. Az európai kapitalista országok uralkodó körei a néptömegek és a gazdasági nehéz­ségek nyomására kénytelenek egyre gyak­rabban kijelenteni, hogy elégedetlenek a leplezetlen parancsolgatás amerikai politikájával. Nem hiába írta a „New York Times” című amerikai lap, hogy a nyugateurópai kormányoknak „pokolian elegük van ab­ból, hogy az Egyesült Államoktól függje­nek". A lap a továbbiakban beismeri, bogy a további amerikai gazdasági „se­gély” nem javítja, hanem rontja az euró­pai helyzetei. A dolgok olyan irányban haladnak, hogy Anglia, Franciaország és a többi kapitalista ország nem fogja a végtelen­ségig tűrni az Egyesült Államok uralmát és jármát, hanem előbb, vagy utóbb meg­próbál kiszabadulni az amerikai rabság­ból és az önálló fejlődés útjára lépni. Az Októberi Szocialista Forradalom nemcsak uralmának központjaiban ingatta meg az imperializmust, hanem hátorszá­gára, perifériáira is lesújtott. Aláásta az itn|\rializmus uralmát a gyarmatokon és a függő országokban. A második világháború eredményeként minden eresztékében recseg'ropog az im­perializmus gyarmati rendszere. Döntő fontosságú szerepe volt ebben a kínai nép történelmi jelentőségű győzelmének is. Kudarcba fulladnak az imperialisták­nak azok a próbálkozásai, amelyek a népek nemzeti felszabadító mozgalmának elnyomására irányulnak. Szembetűnő bi­zonyítéka entu-k az Egyesült Államok veresége a koreai nép elleni háborúban. A népek szégyertbélyeget sütnek az amerikai agresszorokra. A népek nem akarnak háborút, a béke mellett vannak és fokozottan visszaverik a háborús gyuj- togatókat. A nemrégiben megtartott ázsiai és csendesóceáni békeértekezleten ezerhap százmilliónyi lakosságot magában foglaló harminchét ország küldöttei szilárdan le­szögezték, hogy a továbbiakban még ha­tározottabban visszavágnak a háborús gyújtogatok minden merényletére. Növek­szik a béke híveinek ereje. Erősödik valamennyi ország népeinek barátsága. Az imperialista háborús gyujtogatók hát­országában mind gyakrabban és erőtelje­sebben hangzik fel az egyszerű népszava: „Sohasem fogunk harcolni a szocializmus országának népei ellen”. A liékeharcban mindjobban megerősö­dik a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népeinek törhetetlen barátsága. Erősödik és szilárdul a Kínai Népköz- társaság és a Szovjetunió nagy barát­sága, amely a Távol-Kelet cs az egész világ tartós békéjének záloga. Nagy hazánk a béke megingathatatlan bástyája. A szovjet nép nem akar hábo­rút. Ezt az egész világ tudja. Államunk egész tevékenysége a sztálini békepolitika, a békés építő munka politikájának je­gyében, a népek barátságának jegyében folyik. Csak a reménytelenül ostobák gondol­hatják, hogy a szovjet kormány béke- politikájának államunk gyengesége az oka. A szovjet nép nem a félénkek közül való — nem fél a háborútól. A szovjet állam törhetetlen ereje nem egyszer be. lyzonyosodott, mind a kapitalista államok­nak a fiatal szovjetköztársaság ellen in­tézett intervenciója éveiben, mind a má­sodik világháború folyamán. Most, ami­kor a demokrácia és a szocializmus tá­borénak élén halad, ereje és hatalma összehasonlíthatatlan mértékben megnőtt. A halhatatlan Lenin rámutatott arra, hogy a kommunizmus mindenütt kihajt. A burzsoá kormányok semmiféle erőfeszí­tései, korunk legkiválóbb embereivel szentben foganatosított semmiféle fasiszta megtorlás nem tudja megakadályozni a kommunizmus eszméinek terjedését a világ dolgozóinak széles tömegei körében. Nincs olyan erő. amely vissza tudná for­dítani a történelem kerekét, vissza tudná tartani a kommunizmus felé tartó nagy­szerű előrehaladásunk folyamatát. A szovjet nép a kommunista pán ve­zetésével hatalmassá és legvőzhetetlenné tette államát. Ebben rejlik Sztálin elv- társnak, a párt és a nép vezérének Hatal­mas történelmi érdeme. Sztálin elvtárs. több mint negyedszázaddal a nagy Lenin halála után, magabiztosan vezeti pártun­kat és a szovjet népet az új kommunista élet építésének eddig még nem járt út­jain. Ezért bíznak országunk és az egész világ dolgozói határtalanul a sztálini ve­zetésben. ezért oly szilárd a kommunista pirt politikájába, Sztálin lángelméjébe vetett hitük. Ezért oly nagy a szovjet népnek és az egész világ dolgozóinak sze retete Sztálin elvtárs iránt.-* November 7*én Sztálin elvtárs jelen­létében a Vörös-téren lenyűgöző erejű katonai díszszemle volt. Ezután végeláthatatlan sorokban Moszkva dolgozói, fiataljai vonultak fel, köszöntötték, ünnepelték a világ dolgo­zóinak bölcs vezérét, Sztálin elvtársat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom