Észak-Magyarország, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-08 / 236. szám

ÉSZMMAGMRORSZÜÍG r A Loy-mozgalom segítségével í februártól 20 százalékkal emelte termelését a rudolftelepi bányaüzem V.. Gyorsítsuk meg az őszi munkát! AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vili. évfolyam 236 szám Ara 50 fillér Miskolc. 1952 október 8. szerda AZ SZK(b)P KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA A PÁRT XSX. KONGRESSZUSA ELŐTT G, M, Malenkov elvtársnak, az SZK(b)F KB titkárának előadói beszéde Moszkva, október. 6- (TASZSZ) I. A Szovjetunió nemzetközi helyzete Elvtársiak! A párt XVIII. kon­gresszusa óta eltelt időszak bővel ke. <lett világtörténelmi jelentőségű ese­ményekben. A második világháború alapjaiban rendítette meg sok nép és állam éle­tét, s megváltoztatta a világ arcula­tát. A világgazdasági helyzet általános képét mostanában a fejlődés két irányvonala jellemzi. Az egyik: a békegazdaság szaka­datlan fellendülésének vonala a Szov­jetunióban és a népi demokráciákban; ez n gazdaság nem ismer válságokat, s fejlődése a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Ez a gazdaság biztosítja a néptömegek életszínvona­lának rendszeres emelését és a ■munkaerő teljes foglalkoztatottságát. Ezt a gazdaságot a demokratikus tábor országainak baráti gazdasági együttműködése jellemzi. A másik vonal a kapitalizmus gaz­dasági irányvonala. A kapitalizmus termelőerői egyhelyben topognak; ez a gazdaság a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának és a folytonosan ismétlődő gazdasági vál­ságoknak harapófogójában vergődik. Ez a gazdaság militarizálásának, a háborús célokat szolgáló termelési ágak egyoldalii fejlesztésének, az or­szágok közti konkurenciának és egyes országok mások által való le­igázásának irányvonala. Az itt vá­zolt helyzet azért alakult ki, mert ez a gazdaság nem a társadalom érde­keit szolgálja, hanem a kapitalisták maximális profitjának biztosítását, az adott ország lakossága többségé­nek kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más orszá­gok — különösen az elmaradott or­szágok- népeinek leigázása és rend­szeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság milita- riaálása útján. Malenkov elvtárs összehasonlítja a Szovjetunió és a kapitalista országok termelésének fejlődését, rámutat a népi demokratikus országok fejlődé­sére és a világpiac szétesésére, majd rátér az amerikai imperializmus gazdasági politikájának jellemzésére. Az Amerikai Egyesült Államok megszedte magát a háborún, az ame­rikai milliárdosok megszilárdították gazdasági hadállásaikat. Az Egyesült Államoknak azonban nem sikerült elérnie célját, nem sikerült megte­remtenie az amerikai tőke uralmát a világpiacon. Az Egyesült Államok azt gondolta, hogy Németország és •Tapán harcképtelenné tételé után négyszeresére, ötszörösére emelheti termelését. Azonban mindössze két­szeresére emelte termelését; most pedig lefelé csúszik a gazdasági válságba. Tény, hogy az Egyesült Államokban most legalább három­millió teljesen munkanélküli és még több részleges munkanélküli van. A munkások tömegsztrájikjai még bo­nyolultabbá teszik az Egyesült Álla­mok milliárdosainak helyzetét. Azért van ez így, mert az Egyesült Álla­mok ipara, az Egyesült Államok uralkodó köreinek hibájából, elvesz­hette olyan piacait, mint a Szovjet­unió, Kína, az európai népi demo­kráciák. Az amerikai Imperializmus most nemcsak a népek nemzetközi kizsák' mányolója és leigázója, liánom olyan erő is, amely bomlasztja a többi ka­pitalista ország gazdasági életét. Az Egyesült Államok monopofíőkéje ki­használta versenytársainak gyengülé­sét és a háború után meghódította a kapitalista világpiac jelentékeny ré­szét. Az Egyesült Államok monopol- (tőkéje szétrombolja a kapitalista or­szágok között történelmileg kialakult Sokoldalú gazdasági kapcsolatokat és fczeket az említett országok és az Egyesült Államok egyoldalú kapcso­lataival helyettesíti. Az amerikai fnoriopóliumok a legarcátlaoabb dörn- pinggei erőszakolják ki exportjukat, Ugyanakkor kirekesztik belső piacuk­ról a külföldi árukat. Ennek követ­keztében a magas árak fojtogatják az amerikai népet. Az amerikai mo­nopóliumok egyre inkább megbontják a kapitalista világpiacot. Az ameri­kai imperializmus lehetet enné leszi a* nyugateurópai országok számára, hogy élelmiszerárukat szerezzenek ko­rábbi keleteurópai piacaikon. I’edig a nyugateurópai országok mindig nagy- mennyiségű ipari árut szállítottak oda, cserébe az élelmiszerért és nyers­anyagért. Az amerikai imperializmusnak ez a gazdaságpolitikája ki kellett, hogy élezze az Egyesült Államok és a többi tőkés állam közti ellentéteket. Ezek közül legfőbbek az Egyesült Államok és Anglia közötti ellentétek. Ezeknek nyomán nyilt harc folyik az amerikai és angol monopóliumok kö­zött a kőolaj, .a kaucsuk, a ritka- és színesfémek, a kén és a gyapjú for­rásaiért, az áruelhelyező piacokért. Ehhez járulnak még az Egyesült Államok és Japán, az Egyesült Álla­mok és Olaszország, az Egyesült Ál­lamok és NyugafNémetország igen komoly ellentétei. Ahogyan az amerikai imperializ­mus ,,segély” leple alatt, hitelnyúj­tással befészkeli magát Anglia, Franciaország, Olaszország gazdasági életébe, elhódítja az angol-francia gyarmatokon lévő nyersanyagot ós az árupiacokat, úgy éleződnek és . még tovább fognak éleződni az ellen­tétek az Egyesült Államok és Anglia, az Egyesült Államok és Francia- ország között. Anglia, majd utána Franciaország és a többi kapitalista ország arra törekszik, hogy kiszakítsa magát az Egyesült Államoknak való alárendeltségből, hogy önálló hely­zetet és magas profitot biztosítson a maga számára. Az angol kapitalisták már most kemény harcot folytatnak a nemzetközi kereskedelemben meg­nyilvánuló amerikai túlsúly ellen. A kapitalista országok háború utáni gazdasági nehézségei még fo­kozódtak azáltal, hogy az imperia­listák maguk zárták el maguk elől a demokratikus világpiacra vezető utat. Az Egyesült Államok kapitalistái felismerve ezeket a gazdasági nehéz­ségeket, igyekeznek őket a koreai háborúval, fegyverkezési versennyé', az ipar militarizálásával ellensú­lyozni. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország imperialistái a koreai nép elleni reakciós háború kirobban­tása után és a demokratikus tábor elleni háborús hisztéria felszításával egyidejűleg háborús vágányra terelték a gazdasági életet, hatalmas ará­nyúvá tették országuk gazdasági éle­tének militarizálását és a fegyverke­zési versenyt. Jelenleg ezen országok ipari termelésének egyre nagyobb részét használják fel hadfelszerelésre. A hadimegrendelésék döntő szerepet játszanak az Egyesült Államok és a többi kapitalista ország iparának fő ágazataiban. A kapitalista államok költségvetésében szakadatlanul növek szik a fegyverkezési versenyt szol­gáló közvetlen és közvetett kiadások aránya. A háborús gazdaság vágányaira való áttérés lehetővé tette az Egye­sült Államoknak és más kapitalista országoknak, hogy ideig-óráig emel­jék ipari termelésük színvonalát. A hnrzsoá közgazdászok ezen az alapon igyekszenek bebizonyítani, hogv a nagy kálónál megrendelések a végte­lenségig képesek fenntartani az ,-.üz­leti tevékenység” magas színvonalát. A valóság azonban rácáfol ezekre az állításokra. Most, a kapitalista jraz- daság különösen erős militarlzálásá- nnk harmadik évében egyre nyilván­valóbbak lesznek a militarlzálás pusztító következményei. A nemzetgazdaság milita.rizálása nem küszöböli ki, hanem ellenkező­leg. kimélyíti az aránytalanságot a termelési lehetőségek és a lakosság csökkenő fizetőképes kereslete kö­zött, amelyet a kapitalista országok vezető körei a végső minimumra csökkentének. Ez a kapitalista piac felvevőképességének egyre nagyob'o- arányú csökkenését vonja maga után. A katonai költségvetés felduzzasztása ilymódon szükségképpen újabb, mély­reható gazdasági válság kibontakozá­sához vezet. Malenkov elvtárs beszél az Egye­sült Államok csatlós országainak gazdasági nehézségeiről, népeik éet- színvonalának süllyedéséről, ami a háborús politika egyenes következ­ménye, azután így folytalja beszá­molóját : A kapitalista világrcnd-sae.r helyze­tét ezidöszerint az teszi még bonyo­lultabbá., hogy a háború következte, ben és a nemzeti.felszabadító harc újabb fellendülése következtében a gyarmati és függő országokban az imperializmus gyarmati rendszeré, nek tényleges szétesése megy végbe. A fasiszta Németország és az im­perialista Japán szétzúzásának köz­vetlen eredménye volt az imperializ. mus frontjának áttörése Kínában, Koreában és Vietnamban, ahol a gyarmatok és félgyarmatok helyén népköztársaságok jöttek létre. A ki. naá nép győzelme méginkább fórra, dalmasította a Keletet és elősegítette az imperializmus által elnyomott népek felszabadító harcának fellen­dülését. A háború utáni időszakban még­inkább fokozódtak az ellentétek az anyaországok és a gyarmatok kő. zött. Anglia, Franciaország, Belgium és a többi gyarmattartó hatalom a gyarmatok rovására igyekszik kár. pótolni magát azokért a terhekért, amelyeket a gazdasági élet militari, zálása és az Egyesült Államok ter­jeszkedése rájuk hárít. Ugyanakkor az amerikai imperialisták behatol­nak e gyarmattartó hatalmak gvar. matl érdekköreibe, ott pozíciókat hódítanak meg maguknak, fokozzák a gyarmati és függő országok néped, nek kizsákmányolását. ]E harc során az amerikai hódítók összeesküvése, két sugqjmaznak angol és francia „szövetségeseik“ ellen, cselekedeteik­kel elősegítik az imperializmus gyar­mati rendszere válságának további elmélyülését. Sok gyarmati és függő ország (Egyiptom, Irán, Szíria. Ma, rokkó, Tunisz és mások) területét katonai támaszpontok céljaira hasz. nálják fel, lakosságát pedig a jővén, dő háború ..ágyútöltelékének“ szere­pére készítik elő. A gyarmati és függő országok né­pei egyre határozottabban ellqjiáll. nak az imperialista leigázóknak. A nemzeti felszabadító mozgalom nö. vekvö lendületét bizonyítja Vietnam, Burma, Malájföld. a Fülöp.szigetek és Indonézia népeinek harca, a nem. zeti ellenállás fokozódása Indiában, Iránban, Egyiptomban és más orszá­gokban. A háború utáni időszakban az Amerikai Egyesült Államok. Anglia és Franciaország uralkodó köreinek tevékenysége a nemzetközi kapcsola. tok területén is az új háború élőké, szítésének jegyében bontakozott ki. Az Amerikai Egyesült Államok a második világháború befejezése után csaknem azonnal letért arról a meg. egyezése» politikai irányvonalról, amelyen a háború idején a szövetsé­gesek haladtak és amelyet a hatal­mak teheráni, jaltai és potsdami értekezletei lerögzítettek. Az Egye. sült Államok az agresszív cselekmé. nyék egész sorozatával élezte ki a nemzetközi helvzetet és új háború veszélye elé állította a világot. Minthogy a Szovjetunió az új há. ború fő ellenzőié, a béke fő támasza, az Egyesült Államok főkolomposai arra a következtetésre jutottak, hogy a háborút a Szovjetunió és a béke többi hívei ellen kell megindí­tani. így alakult meg az északat­lanti agresszív tömb. amelyet a Szovjetunió tudta nélkül, háta mö. gött kovácsoltak össze. És hogy a nép elől eltitkolják ennek a tömb. nek agresszív céljait és becsapják a népet, „védelmi" tömbnek nevezték el a „kommunizmus“, a Szovjetunió ellen, amely — mint mondották — támadásra készül az Egyesült Álla­mok, Anglia, Franciaország és a tömb többi tagja ellen. Ugyanezen bűnös célból szervez­nek amerikai katonai tárna,szponto. kát a szovjet határok közelében fekvő különböző országokban. Ugyanezen bűnös célból az Egye. sült Államok uralkodó körei reinili- tarizálják Nyugat-Németországot és Japánt, Az Egyesült Államok uralkodó kő. rei és híveik Nyugat.Németország és Japán remilitarizálásával az egész világ szemeláttára újjáteremtik a második világháborúnak azt a két gócpontját, amelynek megszünteté­séért a népek ebben a háborúban vé­rüket ontották. Az Egyesült Államoknak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság el. leni támadása azt jelentette, hogy az amerikai.angol tömb az agresszív háború előkészítéséről áttért a köz­vetlen agresszió cselekményére. A koreai nép, a bátor kínai önkénte­sekkel szoros együttműködésben, hő. siesen védelmezi hazájának szabad, ságát és függetlenségét, visszaveri a békebontókat, kivívja az egész demokratikus és békeszeretö emberi­ség lelkes rokonszenvét. (Lelkes taps.) A mostani nemzetközi helyzetnek a maga egészében több sajátszerü vonása és sajátossága van. Ezek kö­zül a következőket kell megemlíteni. A fő agresszív hatalom, az Amc. rikai Egyesült Államok, fokozott erővel hajszolja háborúba a többi ka. pitalista országot, mindenekelőtt az északatlanti tömb tagjait, valamint a második világháborúban legyőzött országokat — Nyugat-Nématorszá- got, Olaszországot, Japánt. Az ame. rikai főkolomposok a tömb vala. mennyi részvevője részére megszab­ják a háború céljait, menetrendjét, a háborús részvételre számbajöhető erőket és eldöntik a háború előké­születeinek egyéb kérdéseit is, dik. tálják a maguk akaratát. Malenkov elvtárs leleplezi az lm. perialisták hazug propagandáját, amely szerint ők a „szabad országo­kat védik“ a Szovjetunió részéről fe­nyegető háborúval szemben. Bimu. tat arra, hogy az atlanti szövetség országainak uralkodó körei eladtál? hazájuk függetlenségét az amerikai milliárdosoknak. Az USA stratégiá­ját a beszámoló a következőkben jellemzi: Az amerikai imperializmus s iraté, giájánák sajátossága, hogy az ame­rikai imperializmus főkolomposai katonai terveiket idegen területek és idegen hadseregek, elsősorban nyu. gatnémet és japán, valamint angol, francia és olasz területek és hadse, regek felhasználására, valamint más népek felhasználására építik, ame­lyeknek az amerikai stratégák el­gondolása szerint, vak eszközül és ágyútöltelékül kell szolgálniok an. nak érdekében, hogy az amerikai monopolisták kivívhassák a világ, uralmat. A józanabb és haladó politikusok, akiket nem vakított el a szovjetelle- nes ellenségeskedés, az európai és egyéb kapitalista országokban máris világosan látják, milyen feneketlen mélységbe rántják őket a megvadult amerikai kalandorok. Ezek a politi­kusok már kezdenek szót emelni a háború ellen. Fel kell tételezni, hogy az amerikai diktátorok engedelmes bábjainak sorsára Ítélt országokban akadnak valóban békeszerető, demo­kratikus erők, amelyek a maguk ön. álló, békés politikáját fogják foly­tatni és megtalálják a kiutat abból a zsákutcából, amelybe amerikai dik­tátoraik hajszolták őket. Az európai és egyéb országok erre az új útra lépve, teljes megértésre találnak va. lamennyi békeszerető nép részéről. (Viharos taps.) Az Egyesült Államok uralkodő körei álcázni igyekeznek hódító po­litikájukat, megpróbálják a demo­kratikus tábor ellen folyó úgyneve. zett „hidegháborút“ békés védelmi politikának feltüntetni és saját né­peiket a Szovjetunió részéről megin­dítandó támadás nemlétező veszélyé, vei rémítgetik. Az atlanti tömb fő­kolomposai demagóg, békeszeretö frazeológiával leplezik agresszív ter­veiket és a már folyó hadművelete, két. Ez az álcázás jellemző vonása politikájuknak. A dolog lényege az, hogy mostanában nem olyan köny- nyü új háborúba, a békeszeretö né­pek ellen indítandó háborúba haj. szólni a népeket, amelyek csak nem­régiben ismerték meg a vérontó hadműveletek egész súlyát. Ezért igyekszik az agresszív atlanti farkas báránybört ölteni. Ilyen körülmények között vészé, lyes volna lebecsülni a mai agresz- szorok farizeus bókekomédiájának ártalmasságát. Malenkov elvtárs rámutat a fari. zálás gyorsuló folyamatára az USA által leigázott országokban. Beszél a békemozgalom kifejlődéséről, azután áttér a szovjet békepolitika elemzé­sére. A Szovjetunió harca a béke megőrzéséért és megszilárdításáért A párt legfőbb irányvonala a külpoli­tika# területén a népek közötti béke és szocialista hazánk biztonsága biztosítása' nak politikája volt és marad. Helytelen volna azt gondolni, hogy a háború csakis a szovjet állam ellen irá* nyúlhat. Mint ismeretes az imperialisták az első világháborút jóval a Szovjetunió megalakulása előtt robbantották ki. A második világháború kapitalista államok közötti háborúként kezdődött s a háború­tól maguk a tőkés országok is erősen szenvedtek. Azok az ellentmondások, ame' lyek jelenleg marcangolják az imperia­lista tábort, egyik kapitalista államnak a másik elleni háborújára vezethetnek. Mindezeket a körülményeket figyelembe- véve a Szovjetunió arra törekszik, hogy az egyes államok közti bárminemű hábo­rút megakadályozza s a nemzetközi kon­fliktusok és nézeteltérések békés szabá­lyozása mellett foglal állást. Malenkov elvtárs felsorolja a szovjet békedi.plomácia legfontosabb lépéseit és rámutat arra, hogy a szocialista nagy­hatalom mindent megtesz a háború meg­akadályozására. A Szovjetunió — folytatja Malenkov elvtárs — teljes egységben folytatja békepolitikáját más demokratikus, béke" szerető államokkal — a Kínai Népköz- társasággal. Lengyelországgal, Romániá­val. Csehszlovákiával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával, a Német Demo­kratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Mon­gol Népköztársasággal. A Szovjetunió kapcsolata az említett országokkal azok" nak a teljesen új államközi kapcsolatok­nak példája, amelyekhez hasonlót azelőtt nem ismert a történelem. Ezek a kap­csolatok az egyenjogúság, a gazdasági együttműködés és a nemzeti független­ség tiszteletbentartásának elvein alapul­nak* A Szovjetunió kölcsönös segélynyúj­tási szerződéseihez híven segíti és támo­gatja s a jövőben is segíteni és tárne' gat ni fogja ezeket az országokat tovább megerősödésükben. (Viharon taps-) Meggyőződésünk, hogy a szociálist« gazdasági rendszer a kapitalizmussal foly­tatott békés versenyében évről-évre szenv* lehetőbben megmutatja febőbbségét a kapitalista gazdasági rendszerrel szemben. De mi senkire sem akarjuk erőszakkal rákényszeríteni ideológiánkat vagy gazda­sági rendszerünket. ,.A forradalom ex­portja — ostobaság. Minden ország, ha akarja, maga hajtja végre forradalmát, ha pedig nem akarja, nem lesz forrada­lom” — mondja Sztálin elvtárs. A Szovjetunió rendületlenül folytatja* a minden országgal való békés együtt" működésre törekvő politikáját, de ugyan­akkor számol a fékevesztett háborús gyújtogatok részéről fenyegető új agres­szió veszélyével is. Ezen erősíti most és a jövőben is védelmi készségét. (Taps.) A Szovjetunió -nem ijed meg a hábo­rús gyújtogatok fenyegetéseitől Népünk­nek vannak tapasztalatai az agresszorok elleni harcban s rég megtanulta, hogyan kell ütni őket. Már a polgárháború idején megverte az agresszorokat — amikor pe­dig a szovjet állam még fiatal és viszony- ieg gyenge volt, megverte őket a második világháborúban: s a jövőben is megveri őket. ha hazánkra merészelnek támadni­A párt külpolitikai feladatai: 1. To" vábbi harc az új háború előkészítése és kirobbantása ellen, a hatalmas háború­ellenes demokratikus front föl zárk ózta" tása a béke megszilárdítására, a barátság és szolidaritás szálainak erősítése a béke híveivel .világszerte, az összes új háborús előkészületeknek a háborús * gyújtogatok minden mesterkedésének és cselszövényé- nek állhatatos leleplezése; 2. a nemzet­közi együttműködés és a minden ország­gal való kereskedelmi kapcsolatok fej­lesztésére törekvő politika továbbfolyta" tása; 3. a megbonthatatlan barátság kapcsolatainak erősítése és fejlesztése a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom