Észak-Magyarország, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-08 / 236. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1952. október 8. Kínai Népköztársasággal, az európai népi demokratikus országokkal — Lengyel- országgal, Csehszlovákiával, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával — a Német Demokratikus Köztársaság­gal, a Koreai Népi Demokratikus küztár­A Szoi jeíMtsió Malenkov elvtárs megemlékezik a szov­jet nép óriási teljesítményeiről a Nagy Honvédő Háborúban, majd megállapítja: Népünket az az eltökélt szándék* hatja át, hogy továbbra is önfeláldozódn dől' gozzék szocialista hazája javára s becsü- • lettel teljesíteni fogja történelmi felada­tát a kommunista társadalom felépítését. (Hosszantartót viharos taps-) Ipar A háború előtti ötéves tervek éveiben ■megvalósult az ország szocialista iparosí­tása. A hatalmas ipar alapján országunk kifejlesztette egész népgazdaságát és fel­készült az aktív önvédelemre. A háború évei rendkívüli erővel igazolták, hogy he" lyes volt pártunk vezérfonala: az ország iparosítása. A Szovjetunió iparosítására irányuló politika megvalósításának döntő' jelentősége volt a szovjet nép sorsának alakulása szempontjából- Ez mentene meg hazánkat attól, hogy rabszolga sorsra jusson­Ahhoz, hogy népgazdaságunk újból el" érje a háború előtti színvonalat, bizonyos időre volt szükség. Az évi ipari összter" meiés terén 1948-lwii, a széntermelés terén 1947-ben, az acél- és cementgyártás teréu 1948-ban, a nyersvasgyártás és olajtermel s terén 1949"ben, a lábbeli- gyártás terén 1950-ben, a gyapotáruk gyártása terén 1951-ben értük el, illető­leg haladtuk túl a háború előtti 1940-es év színvonalát. Ez azt jelenti, hogy a há­ború nyolc-kilenc évvel, vagyis körülbelül két ötéves tervvel vetette vissza iparunk ■fejlődését. Iparunk háború utáni sikeres újjáépí­tésének és fejlesztésének eredményekép­pen ipari termelésünk színvonala jelenleg jelem ékenyen meghaladja a háború •vó'ttit. Az ipar háború utáni sikeres, újjáépí­tése és fejlesztése eredményeképpen a Szovjetunióban az egy lélekre eső ipari termelés jelenleg felülmúlja a háború előtti színvonalat. így az egy lakosra jutó villamosenergia-termelés 1951-ben több mint kétszerese volt az 1940- évi sünvonalnak, a nyersvasöntés 50 száza­lékkal, az acélöntés 70 százalékkal, a széntermelés 60 százalékkal, a cement- gyártás több mint kt'tszeresen, a gyapot- szövet-termelés 20 százalékkal, a gyapjú- szövet-termelés több mint 60 százalékkal, a papírtermelés 70 százalékkal stb. múlta felül az 1940. évi, egy lélekre jutó ter­helés színvonalát. A beszámolóban ismertetett időszakban ■— különösen a háború utáni években — jelentősen kibővült és megerősödött ipa­runk termelési technikai alapja, mind új vállalatok építése, mind a meglévő válla- bttok újjáalakulása révén­A háború utáni években az ipar min- ágát új gépekkel és gépezetekkel látták el, tökéletesebb technológiai folya­matokat vezettek be, megvalósították a .tarmelés észszerűbb szervezetét- Ebben az időszakban a szerszámgépállomány — új, termelékenyebb szerszámgépekkel való kiegészítés útján — 2.2'?zerésére nőtt. íV hazai gépgyártás csupán a legutóbbi bárom év alatt körülbelül 1600 újtípusú wépet és gépezetet alkotott. A további technikai haladásért vívott l«arcban nagy szerepe van tudományunk­nak, amely találmányaival segíti a szov­jet népet a természet kincseinek és ere­jének teljesebb feltárásában és jobb ki­használáséban. A háború utáni időszak­ban tudósaink sikeresen oldottak meg sok hatalmas, népgazdasági jelentőségű tudományos problémát. Abban az idő­szakban igen fontos eredménye volt a szovjet tudománynak az atomenergiater- melés módszereinek felfedezése. Ezzé] tu­dományunk és technikánk megszüntette nz Egyesült Államok monopolisztikus helyzetét ezen a téren és komoly csapást mért a háborús gyujtogatókra, akik más népek megfélemlítésének és zsarolásának eszközeként próbálták felhasználni azt, hogy' birtokában vannak az atomenergia­termelés titkának és az atomfegyvernek. A szovjetállamnak — miután rendelkezik az atomenergiatermelés reális lehetősé­geivel — nagy érdeke, hogy ezt az új energiafajtát békés célokra, a nép javára használják fel, mert az atomenergia ilyenirányú felhasználása határtalanul ki­szélesíti az ember hatalmát a természet elemi enői felett, a termelőerők növeke­désének, a technikai és kulturális hala­dásnak, a társadalmi gazdaság növekedé­sének óriási lehetőségeit tárja az embe­riség elé. A szovjet tudomány és tech­nika nagy sikereiről tanúskodik a Sztá- lili-díjak évenkénti odaítélése kiváló tu­dományos munkákért, találmányokért és termelő munkamódszerek tökéletesítései­ért. A tudomány, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság 8470 dolgozóját tüntet­ték ki a Sztálin-díjas megtisztelő címé" vel­Ezek a Szovjetunió ipari fejlődésének alapvető eredményei a beszámolóban is­mertetett időszfek alatt. A legközelebbi évek feladatait iparunk fejlesztése terén a Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötö­dik ötéves tervre vonatkozó előirányzatok tervezete fejti ki, amelyet a kongresszus elé terjesztenek. Ezek a feladatok abból állnak, hogy az ipari termelés színvonalát 5~ben—? t950-hez képest:—• körülbe­sasággal, a Mongol Népköztársasággal; 4. a szovjet állam védelmi erejének lan­kadatlan növelése s ama képességünk fokozása, hogy bármely agresszort meg­semmisítőén visszaverjünk. (Viharos, hosszantartó taps-) belső helyzete lül 70 százalékkal emeljük úgy, hogy a ter­melési eszközök termelésének körülbelül 80 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelésé­nek körülbelül 65 százalékkal kell emelkcd. nie. Ez a feladat az ipari termelés nőve. lésének terén azt jelenti, hogy 1955-ben — 1940-hez képest — háromszorosára emelkedik 'az ipar teljes termelése. Az ötödik ötéves terv új, nagy lépést jelent előre országunknak a szocializmus­ból a kommunizmusba vtdó fejlődése út­ján. (Viharos taps ) Malenkov elvtárs bíráljla az iparban mutatkozó hiányosságokat és kiemeli a munka termelékenysége emelésének fel­adatát. Pártunk * szocialista építés minden szakaszában lankadatlanul harcolt a mun­ka termelékenységének rendszeres emelé­séért, mert ez a legfontosabb feltétele a szocialista termelés növekedésének és tö­kéletesedésének. Főként ezzel magyaráz­hatók azok az óriási sikerek, amelyeket a Szovjetunió termelésének fejlesztésében elértünk. 1940-től 1951-ig a munka ter­melékenysége az iparban 50 százalékkal növekedett. Az ipari termelés növekedé­sének 70 százaléka ebben az időszakban a munka termelékenységének növekedésé­ből származott. Ugyanezen időszakban az építkezésnél 36 százalékkal növekedett a munlr'a termelékenysége. Mezőgazdaság A beszámolóban ismertetett időszak kezdetéig — vagyis a párt XVIII. kon­gresszusáig — a kolhozrendszer véglege­sen megszilárdult országunkban, a kolho. zok megerősödtek és megingathatatlan a szocialista gazdaság rendszere, mint a földművelés egyetlen formája. A háború ideiglenesen feltartóztatta a mezőgazdaság fejlődését és nagy kárt okozott neki, különösen a volt megszál­lott területeken, ahol a hitlerista hódítók tönkretették és kirabolták la kolhozokat, gép- és traktorállomásokat és a szovho- zokat. De a háborús idők óriási nehézsé­gei ellenére a keleti területek kolhozai és szovhozai fennakadás nélkül ellátták a hadsereget és a lakosságot élelmiszerrel, a könnyűipart pedig nyersanyaggal. A kol­hozrendszer nélkül, a kolhozparasztok és kolhozparasztnők önfeláldozó munkája nélkül, magasabb fokú politikai öntudat és szervezettség nélkül nem tudtuk volna megoldani ezt a fölötte nehéz feladatot. A békés építésre való átmenettel kap­csolatban az a feladat állt a párt előtt, hogy megvalósítsa a mezőgazdaság minél gyorsabb helyreállítását és továbbfejlesz­tését. A párt a háború utáni időszak, ban különleges gondot fordított a kol­hozok szervezeti-gazdasági megerősítésére, 'arra, hogy segítséget nyújtson nekik a közösségi gazdálkodás helyreállítására és továbbfejlesztésére s ezen az alapon nö­velje a kolhozparasztság anyagi jólétét. A mezőgazdasági termelőerők további fel. lendítése szempontjából nagy jelentősége volt a kis kolhozok egyesítésének, mert a nagy kolhozok sokkal sikeresebben bővít­hetik ki és tökéletesíthetik a közösségi gazdálkodást. Jelenleg 97.000 megna­gyobbodott kolhoz van az’ 1950 január elsejei 254.000 kis kolhoz helyett. A mezőgazdaságban tett párt. és kor­mányintézkedések megvalósításának ered­ményeképpen sikeresen leküzdöttük azo­kat a nehézségeket, amelyeket a háború és azt követőleg az 1946. évi erős aszály okozott, s rövid idő alatt helyreállítót, tűk és túlszárnyaltuk a mezőgazdasági ter­melés háború előtti színvonalát. Földművelésünk mind szakszerűbbé, mind termelékenyebbé válik, s mind több és több áruterméket termel. Fontoljuk meg földművelésünk fejlődésének ezt a fontos sajátosságát. Most. amikor a ga­bonaproblémát sikeresen megoldottuk, a földművelés eredményeit már. nem ítél­hetjük meg a régi módon, csupán a ter­melt gtibona mennyisége alapján. Mint az idézett adatokból látható, a gabonater­melés sikerei mellett a gyapot, cukorré­pa, az ofajosnövények, a takarmányfé­lék és más mezőgazdasági növények ter­melésének fejlesztésében is nagy sikert értünk el. Korszerű földművelésünk minőségileg megváltozott, gyökeresen különbözik a régi, kistermelékenységű külterjes föld­műveléstől. Míg a Szovjetunióban vala­mennyi mezőgazdasági növény 1950. évi vetésterülete 1.4.szerese volt az 1913. évinek, s emellett a gabonanövények ve­tésterülete öt százalékkal emelkedett, ad­dig az ipari növények, valamint zöldség­félék és kobakosok vetésterülete több mint 2.4-szeresre, a takarmánynövényeké pedig több mint 11-szeresre szökött fel. A növénytermelés árutermékének összár, tékéből jelenleg több mint 40 százalék az ipari növényekre esik. Durva hiba lenne tehát, ha a földművelés sikepeit csak a gabonafélék termelési színvonala alapján ítélnénk meg. A háború utáni években n'agy figyel­met fordítottunk a mezőgazdaságnak új technikával való felszerelésére. Éneikül nem oldhattuk volna meg oly rövid idő alatt a mezőgazdaság helyreállításának és további fejlesztésének feladatát. Malenkov elvtárs beszélt a szovjet me­zőgazdaság gépesítéséről és az ötödik öt­éves tervben előirányzott fejlődésről.. Behatóan foglalkozik azokkal a felada­tokkal, melyeknek megoldása a termés, hozam további emelését, az állattenyésztés hatalmas fejlődését íogj'a biztosítani. Majd igy folytatja: Fárt-, szovjet, és mezőgazdasági szer­veink a mczőgazd'aság háború utáni újjá­építése és fejlesztése során megjavították a kolhozok a gép. és traktorállomások és a szovhozok vezetését. Ezen a téren azonban még mindig 'akadnak hibák és hiányosságok. Melyek a hibák és a hiányosságok a mezőgazdaság vezetése terén, s mik itt a feladatok? Elsősorban rá kell mutatni arra, hogy egyes vezető funkcionáriusok — különö­sen a kis kolhozok egyesítésével kapcso. latban — helytelenül, fogyasztói szemszög­ből kezelték a kolhozépítés kérdéseit. Olyan javaslatokkal álltak elő, hogy fo­kozott ütemben valósítsák meg a kolho­zok lakosságának egyesítését nagy kol. hozfal vakban hagyják tönkremenni az összes régi kolhozépületeket és lakóháza­kat, s emeljenek új helyen nagy „kolhoz- lakótelepeket'“ és „kolhoz-városokat , ,mezőgazdasági városokat". Ők ebben látták a kolhozok szervezeti és gazdasági megszilárdításának legfontosabb felada­tát Ezeknek *az elvtársaknak tévedése abban van, hogy megfeledkeztek a kolho. zok fő termelési feladatairól a másodla. gos fogyasztói feladatokat helyezték elő­térbe: a kolhozok mindennapi élete be­rendezésének feladatait. A beszámoló meg rámutat néhány hiá­nyosságra és leszögezi: A kolhozokban be kell vezetni a jöve­delemelosztás haladóbb rendszerét. A kol­hoz tagjai között az artyel jövedelmei a javukra- írt munkaegységek, valamint B brigádjuk, munkacsapatuk vagy a saját maguk által elért tényleges terméseredmé­nyek arányában kell elosztani. Ez. rnódot nyújt majd a munkatermelékenység^ je­lentékeny emelésére, az egyenlősdi végle­ges megszüntetésére és elő fogja segíteni a munkaegység értekének további emelke­dését. Elvtársak! Mindannyian örvendünk szocialista mezőglazdaságunk óriási fej. lődésének. Földművelésünk és állatte­nyésztésünk ma újabb hatalmas fellendü­lésben van. Nem kétséges, hogy a közeli években gazdag technikával felszerelt kol. hozaink, gép- és traktorállomásaink és szovhozaink még sokkal jelentősebb sike­reket aratnak majd a mezőgazdaság fej­lesztésében; élelmiszcrbőség lesz az or­szágban a nép számára és teljesen ele­gendő nyersanyag gyorsan fejlődő köny- nyűiparunk számára. (Hosszantartó taps.) Malenkov elvtárs foglalkozik 'az áru­forgalom, a közlekedés és a hírközlés kér­déseivel, majd a takarékosság kérdésé­re tér át. A takarékosság a nép­gazdaság további fellendí­tésének igen íontos eszköze A Svovjetúnió népgazdasága saját tartalékaiból, belső felhalmozási for­rásaiból fejlődik. Ezért pártunk miu- dig nagy figyelmet fordított és for­dít a szigorú takarékosságért folyó küzdelemre, s a takarékosságot a gazdaságon belüli felhalmozás meg­terem télié és a felhalmozott eszközök helyes felhasználása fontos feltételé­nek tekinti. A takarékosságnak — mint a szocialista gazdálkodás mód­szerének — nagy szerepe volt az or. szúg iparosításában. Most, amikor országunkban a népgazdaság újabb hatalmas fellendülése megy végbe, s ezzel egyidejűleg rendszeresen csök­kentik a közszükségleti cikkek árát, a takarékosság még fokozottabb je­lentőségű. Minél teljesebben és ész­szerűbben használjuk fel a termelési tartalékokat, minél takarékosabban és körültekintőbben vezetjük gazda­ságunkat, annál nagyobb sikereket érünk el a népgazdaság valamennyi ágának fejlesztésében, annál nagyobb eredményeket érünk el a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésé­ben. A beszámoló foglalkozik azokkal a hibákkal, amelyek a szovjet népgaz­daság különböző ágaiban munkaerő-, anyag-, vagy pénzpazarláshoz vezet­nek c-s megállapítja „ feladatokat. A feladat az, hogy véget .vessünk a gazdasági vezetők és pártszervezetek közömbösségének a gazdálkodás terén mutatkozó gondatlansággal és pazar­lással szemben. A legszigorúbb taka_ rékosság megvalósítása kérdéseinek mindig egész gazdasági és pártmun­kánk középpontjában kell állnia. Fá­radhatatlanul gondoskodnunk ke;l arról, hogy a szovjet embereket a közösségi, a szocialista tulajdon óvá­sának szellemében neveljük. Gyökeré­ben ki kell irtani minden felesleges anyag- és munkafelhasználást, vala­mint pénzkiadást és rendszeresen biz­tosítani kell a termelési önköltség- csökkentés feladatának teljesítését és túlteljesítését. Fokozni kell a harcot a gondatlanság ellen, erősen csökken­teni kell az általános J;ölt«égeket az iparban,- az építkezésnél, a közleke­désnél, a mezőgazdaságban, a keres­kedelmi, begyűjtő és értékesítő szer­vezeteknél, határozottan meg kell valósítani az állami és gazdasági gé­pezet egyszerűsítését és olcsóbbá té­telét, fokozni kell a rubelellenőrzést a pénzügyi szervek részéről; továbbá az ellenőrzést a gazdasági tervek teljesítése és a takarékosság elvének betartása felett- Gazdasági kádereink­nek a tökéletességig el kell sajátíta- niok a szocialista gazdálkodás mód­szereit; kötelesek einelhi technikai és gazdasági felkészültségük színvona­lát, rendszeresen javítani a termelési módszereket; felkutatni, megtalálni és felhasználni a népgazdaság mébé- ben rejlő tartalékokat. A népgazdaság fejlesztése terén ránk váró feladatok sikeres megol­dása szempontjából óriási jelentősége van a szocialista munkaverseny to­vábbfejlesztésének. A párt mindig nagy figyelmet fordított a verseny megszervezésére és azt tartotta, hogy a szocialista munkaversenyben az a legfontosabb, hogy előrelendítse a4 elmaradottakat, hogy azok elérjék a legjobbak munkájút- Társadalmunk viszonyai közepette a szocialista épí­tés minden szakaszán óriást szerepel van a munkában a példamutatásnak. A szovjet emberek saját tapasztala­taikon nap mint nap arról győződnek meg, hogy a termelés jobb megszer­vezése, az új technika bevezetése, a mindenfajta tökéletesítés és talál­mány feltétlenül azzal jár, hogy könnyebbé lesz a munka, fokozódik a dolgozók anyagi jóléte. A szocialista építés minden szakaszán tömegesen akad példája a dolgozók alkotó kez­deményezésének, amely biztosítja ;£ szocialista termelés szüntelen növe­kedését és tökéletesítését. (G. M. Malenkov eivtárs előadói beszé­dének további részét lapunk holnapi szá­mában köböljük.) ü munka új sikereivel köszöntik megyénk dolgozói az SZKP XIX. kongresszusát A borsodi üzemek dolgozói nagy lelkesedéssel ünnepük a világtörté­nelmi eseményt, Lenin és Sztálin pártjának XIX. kongresszusát. A Diósgyőri Kohászati Üzemekben a durvahengermű gerendasor! bri­gádjai megfogadták, hogy S0C0 ton­nát hengereinek terven felük Cigány Vince hengerész brigádja szombaton a ,,C” műszakon 136-4, Váraljai Ká_ roly hengerész brigádja a ,.B” mű­szakon 130.2, Szatmári János henge­rész brigádja az „A" műszakon 105-3 százalékra teljesítette napi tervét. A kovácsmű gyárrészleg dolgozói vál­lalták, hogy tervüket december 20-ra befejezik. J&borcsik Imre tengely­kovácsoló brigádja 6.8 tonna, Balázs Sándor brigádja 5.2 tonna, Kerekes Antal fazonkováesoló brigádja 38 tonna anyagot kovácsolt terven felül. A diósgyőri elektroacélműben Kis Károly kitűnik abban a mozgalomban, amelynek célja a kemencék gondos karbantartása. „Adj át jobb kemen­cét, mint amilyent átvettél” — ez a mozgalom jelszava. Ennek hatására a selejtet és a programeltérést az első félévi átlaghoz képest 25 száza­lékkal csökkentették. Jelentősen, csökkent a tervszerűtlen kemence, állás is- Az elektroacélmű termelés*! a kongresszusi felajánlások teljesí­tése eredményeként az utóbbi napok­ban jelentősen emelkedett A XI. kemencének 24 órára terve­zett javítását a kőművesek és a sze' relők 9 óra alatt végezték et A XI« kemence kedden már 30 tonnával túlteljesítette esedékes havi tervét. Az elektroacélmű október 7-ig esedé­kes havi tervét 1.4 százalékkal túl’ teljesítette. Jobb munkával, a termelési ered­mények növelésével köszöntik a tná- lyl téglagyár dolgozót Is az SZKP XIX. kongresszusát. Vállalták, hogy a nyersgyártó gépeken dolgozó brigá­dok negyedévi tervüket 433 000 tég­lával túlteljesítik, a Nádas-brigád eb­ben a negyedévben naponta 3880 tég7 Iával többet hord ki, a Szabó karban-* tartó brigád a gépáHásl időt 20 szá­zalékkal csökkenti és havonta 24 gép- fűtési órát takarít meg­Nyolcszázezcp ember vett részt a Berlinben tartott ünnepi felvonuláson Berlin lakossága nagy lelkesedéssel és harcos elszántsággal ünnepelte meg októ­ber 7_ét, a Német Demokratikus Köztár­saság megalapításának harmadik évfor­dulóját- Németország demokratikus nem­zeti frontja Országos Tanácsának felhívá­sára 800.000 ember, köztük 50.000 nyugat- berlini és nyugatnémetországi lakos vett részt az ünnepi tüntető felvonuláson. Az ünnepséget Correns tanár, a Nem­zeti Front Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg, aki beszédében köszöntötte a külföldi vendégeket, élükön N. M. Svernyiket, a szovjet nép küldöttét, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnökét, a nagy Sztálin közeli mun­katársát. Correns tanár beszéde után megkezdő­dött Berlin lakosságának ünnepi felvonu­lása. A menetoszlop élén a berlini üze" mek legkiválóbb sztahanovistái halad­tak, nyomukban a népi rendőrség, szára»­földi, tengerészeti és *. légi kötelékeinek1 tagjai vonultak- ?í.; Az ünnepi felvonulás a késő délutáni órákban ért véget­Október 7-én, a Német Demokratikus Köztársaság megalapításának harmadik évfordulóján kegyeletcs ünnepség folyt le Berlin-Treptowban az elesett szovjet tü­sök emlékművénél. Ä Német Demokratikus Köztársaság fe a Német Szocialista Egységpárt vezetői, valamint a Berlinbe érkezett külföldi kül­döttségek kedden délelőtt, megkoszorúzták az emberiség szabadságáért hősi halált halt szovjet katonák és tisztek síremlé­két. A szovjet küldöttség koszorúját N, M. Svernyik, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke helyezte *’ az emlékmű talapzatán. Növekszik a bomlás a koreai fronton az agresszorok csapatai körében Phenjan (TASZSZ) A „Mincsu Csőszön“ című újság cik­ket közöl, s ebben számos olyan tényt hoz fel, amely arról tanúskodik, hogy romlik a szellem az „ENSZ-csapatok“ katonái körében. A Koreában harcoló amerikai, angliai, ausztráliai és Fülöp­szigeti egységek fogsigbaesett katonái gyakran számolnak be arról, hogy az „ENSZ-csapatok“ katonái kelletlenül indulnak ütközetbe,, Növekszik a háborűellenes hangulat a Li Szín Man-féle zsoldosok körében is. Egyre gyakoribb az öncsonkítás; Az amerikai csapatok vesztesége Koreában Peking (Uj Kína) Az amerikai agresszorok „fényes győ­zelmeket“ koholnak és kicsinyítik jelen­téseikben az amerikai csapatok vesztesé, geit. A koreai és kínai népi erők csupán augusztusban 10.816 amerikai katonát semmisítettek, vagy sebesítettek meg. Azonban az amerikai külügyminisztérium által július 30-tól szeptember 3.ig ki­adott veszteség jelentésekben szereplő el­esett és sebesült katonák száma csupán 2.987, A többi hétezernyolcszázhuszonki- lencről nem adnak számot. Robert C. Miller a „United Press“ tudósítója a newyorki „Daily Compass“ augusztus 11—í számában megírja, hogy a múlt ősszel a tengerészeti légierők egyik rajával részt vett egy Észak.Korea ellem légitámadásban, amelynek során három tehergépkocsit elpusztítottak nyolcat pe­dig megrongáltak- A légi raj azt jelen­tette, hogy a koreai-kínai erők 54 teher­gépkocsiját semmisítette meg, az amerikai 5. légierő parancsnokságának közlemé­nyében pedig hatszázhetvenhárom elpusz­tított tehergépkocsi szerepel. Ez hatvan­szoros túlzás,. Robert C. Miller közlése szerint Vart Fleet, az amerikai 8. hadsereg parancs1 noka múlt ősszel a különféle egységek parancsnokainak egyik gyűlésén kijelen­tette .hogy ha hinne azokban a szám1 adatokban amelyeket az egységek parancs* nokai a koreai és kínai népi erők veszte­ségeiről jelentenek, „nem volna egyetlen élő kínai, vagy északkoreai sem, aki cl * lenállhatnta.“. Legutóbb a középső arcvonalon Kum* szontól délkeletre lévő magaslatokért ví­vott harcokkal8 kapcsolatban Fred Pain­ton, az „United Press“ tudósítója szep­tember 11-i táviratában azt írta, bogy a „koreai-kínai népi erők golyói a magas­latok egyikéhez vezető árkot ijesztő sír1 gödörré változtatták. Elesett katonák le­szakított karja, lába feje hevert a föl­dön ...“ Ugyanez a tudósító később mégis azt jelentette, hogy „ezek a har­cok majdnem négyezer főnyi veszteségébe kerültek a vörösöknek“. Ilyen bárgyú önámítással leplezik vereségeiket az ame­rikai agresszorok, \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom