Észak-Magyarország, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-03 / 232. szám

ÉSZAKMA'GYARORSZAG 3 FAntefc, 195S. 5 október 3. A Magyar Dolgozók Pártjának példa* képe Lenin és Sztálin pártja. Sikereink legfőbb forrása az, hogy pártunk Rákosi Mátyás elvtárs vezetése alatt Sztálin elvtárs útmutatásait, a Bolsevik Párt gazdag tapasztalatait eredményesen használja fel, helyesen alkalmazza a konkrét magyar viszonyokra. Ezért egész pártunk és valamennyi párttagunk számára rendkívül fontos és szükséges az SZK(b)P módosított szer­vezeti szabályzat-tervezetének tanuimá* nyozása és a magyar viszonyokra való helyes alkalmazása. Az S2K(b)P szervezeti szabályzatának egyik leglényegesebb módosítása, illetve kiegészítése, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja ój megfogalmazásban szer­keszti meg és továbbfejleszti a párttag lenini meghatározását. „A Szovjetunió Kommunista Pártjának -tagja lehet minden dolgozó, más munká­ját ki nem zsákmányoló szovjet állam* polgár, aki ejismeri a párt programját és szervezeti szabályzatát, tevékenyen resztvesz annak megvalósításában, dolgo­zik a párt valamely szervezetében s vég. tehajtja a párt minden határozatát. A pántig fizeti a megállapított tagsági járulékot." E meghatározással még in* kább érvényesül a szervezeti szabályzat­ban Lenin és Sztálin elvtárs tanítása, hogy a párt nemcsak az egy jármán gon­dolkodók szövetsége, hanem az egyfarmán cselekvők szövetsége is. Pártunk valamennyi tagja és tagjclőltjo számira rendkívül fontos és tanulságos a párttagok kötelességeinek meghatáro­zása. A mi pártunk más viszonyok között és más fejlődési szakaszban ugyan, de az utóbbi években szintén fokozottabb követelményeket állít a párttagság elé- Rákősi eivtárs 1950 február 10*i KV ülé­sen az $ZK(b)P tapasztalatait a konkrét magyar viszonyokra alkalmazva mondotta: Mindenért ami ebben az országban poli­tikai, gazdasági, kulturális téren törté­nik, mi — kommunisták — vagyunk felelősek. Minél jobban átérezzük ezt a felelősséget, minél jobban áthatja ez a felelősségérzet mindennapi munkánkat, annál jobban tudjuk elvégezni a reánk- háruló jeladótokat, annál inkább meg­gyorsul a szocializmus építése, dolgozó népünk felvirágzása." E gondolatot fej' lesztette tovább Rákosi élvtárs pártunk II- kongresszusán: „Fokoznunk kell pár­tunk elméleti színvonalát, fegyelmét, a példamutatást, az áldozatkészséget, a bá­tor elszántságot- Hadat kell üzennünk a megalkuvás, a gyáva magatartás minden megnyilvánulásának- Ennek a szellemnek a megerősítése és felszitása kongresszu­sunk egyik jő feladata" — mondotta Rákosi elvtára. A Szovjetunió Kommunista Pártja szeri éieti szabályzatában meghatározott kötelességek szellemét alkalmazta a ma* gyár viszonyokra a Politikai Bizottság április 10-i határozata, mely azt a fel­adatot állította a párt elé, hogy: „a párttagokkal és tagjelöltekkel szemben a pártfegyelcm, az öntudat, a tanulás, a marxista—leninista tudás, a párt iránti áldozatkészség, a termelésben való példa­mutató kommunista helytállás terén fo­kozatosan magasabb követelményeket keli állítani... A pártbizottságoknak, alap- sZervezeti vezetőségeknek arra kell töre­kedniük, hogy ne csak a tagság túlnyomó többsége, de minden párttag teljesítse a párttal szembeni kötelességét és aktí­van kivegye részét a pártmunkából-" Miért állított Rákosi elvtárs, t Poli­tikai Bizottság határozata magasabb kö­vetelményeket a párttagok elé a kötcles- ségteljesités, a párt ügyéért való felelős­ség terén? Azért, mert a fordulat éve mán a pro­letárdiktatúra győzelmével hazánk és népünk életében és munkájában is ój szakasz kezdődött; a kapitalista társa­dalomnál sokkal fejlettebb és magasabb- rendübb szocialista társadalom építése. A szocializmus építése, a dolgozó nép piolitikai átnevelése fokozottabb feladatot ró pártunkra. Pártunk minden tagja és .tagjelöltje elé nagyobb követelményeket állít a helytállás, a példamutatás, a párt- és állami fegyelem, dolgozó népünk politikai nevelése terén­fiz 8ZK(b)P módosított szervezeti szabályzata tervezetért! Részletek Kovács István elvtárs előadásából Másrészt a feszült nemzetközi helyzet­ben, amikor a déli határainkon az ame­rikai imperialisták veszett csahosa, a fasiszta Tito és kémbandája nap mim nap provokál, amikor nyugati határaink­tól nem messze a háborúra készülő im­perialisták csapatai állnak, akkor a béke megvédése, hazánk aktív védelme ellen­ségeink agresszív cselekedeteivel szemben megköveteli, hogy fokozottabb követelmé­nyeket állítsunk párttagjaink és tagjelölt­jeink elé a kötelezettségteljesítés, az éberség, a helytállás, a példamutatás, a párt, a haza ügyéért való felelősség terén­Végül, de nem utolsósorban a fokozott követelmények állítását pártunk felsza­badulás utáni fejlődése és jelenlegi hely­zete teszi rendkívül szükségessé. A mi pártunk a felszabadulás után a szociál­demokrata és többi pártokkal a tömege­kért vívott harcban szélesebbre -lár.ta ka­puit és komoly könnyítéseket tett a párt­ba való felvételnél. Sok pártszervezet ko­moly hibákat követett el a tagfelvétel terén. Számos helyen nem válogatták ki gondosan a tagokat, tagtoboizások, sőt kollektív tagfelvételek voltak. Tagjaink közül sokan még politikailag nem elég fejlettek, nincsenek eléggé kipróbálva és nem szoktak még hozzá a szigorú párt" figyelem betartásához, a párt iránti köte­lességtől jesetéshez, a helytálláshoz- Egyes párttagok magatartásában, egyes párt- szervezetek munkamódszerében sok még a szociáldemokrata maradvány. Párttag­jainknak még nem vált hósává-vérévé a bolsevik munkastílus, a párt ügyéért való bátor helytállás. Fokozott követelménye­ket állítani a párttagság elé, egyben harcot jelem a sxoei ál demokratizmus ellen, a szoedem maradványoknak so­rainkból való kiirtásáért­Pártunkhan napról napra nő azoknak a párttagoknak és tagjelölteknek, azok­nak az aktivistáknak a száma, akik meg­értve Rákosi eivtárs útmutatását, a II- kongresszus és a Politikai Bizottság ha­tározatát, a párt ügye iránti felelősség- érzettől áthatva, aktívan kiveszik részüket a pártmunkából, a párt* és a kormány­határozatok végrehajtásából. Ugyanakkor rá kell mutatni arra is, hogy a pártmunka legfőbb gyengéje, hogy párttagjainknak még jelentékeny része ivem értette meg a párthatározat lényegét és a II. kongresszus, valamint a Politikai Bizottság határozatának végre­hajtása nem folyik kielégítően s a javu­lás messze elmarad a követelmények mögött, párttagjaink egy részénél _ még bajok vannak a kötelességteljesítés, a párt fegyelem, a párt ügye iránti felelős­ségérzet köriiL Amíg a mi nagyszerű pártaktivistáink idejüket és erejüket nem kímélve, fegyel­mezetten. áldozatkészen, példásan teljesí­tik a párt iránti kötelességüket, addig számos párttag nem tesz eleget a szer­vezeti szabályzatban előírt, a párt iránti kötelességénei, fegyelmezetlen, politikai­lag nem képezi magát, nem veszi ki ré­szét a pártmunkából és formálisan, pasz- szívan viszonyúik a párt- és a kormány- határozatokhoz és nem hajtja végre azokat. Nemcsak a párttagok, hanem a párt-, állami és töme.gszerveze.ti funkcionáriusok között is varrnak olyanok, akik nem hajtják végre a párt és a kormány igen fontos határozatait, utasításait. Az utóbbi időben különösen gyakran fordul elő komoly opportunista elhajlás az üzemek­ben, hogy nem hajtják végre a termelés megsze.rvezésére, a munkafegyelem meg­szilárdítására, a normalazitás, a bércsalás, a béralaptóllépés elleni és a tervidőpon­tok betartására vonatkozó határozatokat- Falun pedig a begyűjtés, az adófizetés, az államipolgári fegyelem, a kulákok visszaszorítására vonatkozó fontosabb határozatokat. Városban és falun is el hanyagolják a pártépítésre vonatkozó fontos határozatok végrehajtását. Formálisan viszonylanak a határozatok­hoz, a szót nem követi eléggé a tett, nem szervezik meg a határozatok, a vál­lalások végrehajtását és a végrehajtás rendszeres ellenőrzését­Gyorsan fel kell számolni ezt a munka­stílust- Meg kell javítani a határozatok végrehajtásának ellenőrzését s mindenütt biztosítani kell a bolsevik munkastílust, hogy a szót a tett, a határozatot, a vál­lalást. a végrehajtás kövesse. A pár,tmunka elmulasztása, a határo­zatok, útmutatások végre nem hajtása a párt és állami fegyelem gyakori be nem tartásához vezet. Egyes állami, gazdasági és tomegszer- vezeti vonalon dolgozó kommunista veze­tőknek különös elképzeléseik vannak a pártfegyelemről. Azt hiszik, hogy rájuk nem kötelezőek a párttagok számára elő­írt szabályok. Azt hiszik, hogy _ nekik nem kell megjelenni a párttaggyüléseken, „ktívaértekezleteken, hogy számukra nem kötelező a pártmunka és elfoglaltságukra hivatkozva kivonhatják magukat a párt­oktatásból. Azt hiszik, hogy a párt­fegyelem csak az egyszerű párttagok számára kötelező- Ezt a súlyos tévedést gyorsan fel kell számolni egész pártunk- ban. Mindem párttag vés9e jól agyába az SZK(b)P szervezeti szabályzat 3. pontjá­nak f) alpontját: „A párttag kötelessége, hogy tartsa be a párt- és állami fegyelmet, amely egy. aránt kötelező minden párttagra• A párt­ban nem leltet kétféle fegyelem: egyik vezetők és másik az egyszerű parttagok számára. A pártban egy a fegyelem, egy a törvény minden kommunistára nézve, érdemeitől és tisztségétől függetlenül- A párt- és állami fegyelem megszegése nagy bűn, amely kárt okoz a pártnak: s ezért összeegyeztethetetlen a párttagság- gal" Párttagjaink között mind nagyobb számban vannak olyan elvtársak, akik egyre jobban összeforrnak a párttal, akik számára a legszentebb, a legfontosabb ügy a párt ügye. Olyan elvtársak, akik készek minden helyzetben és minden körülmények között öntudatosan, áldozat­készen, kommunistához méltóan helytállni a termelésben, az ellenség elleni harc­ban. 1 Nem lemre azonban helyes elhallgatni, hogy párttagjaink és tagjolöltjeink egy részénél még komoly és sok hiba van á kommunista példamutatás és helytállás, az éberség, az ellenség elleni harc körül. Vannak párttagjaink, akik rendszeresen nem teljesítik a tervüket, sok selejtet gyártanak, elnézik, tűrik a normalazítást, a bércsalást, a munkafegyelem megsérté­sét, sőt mi több, maguk is résetvesznek I látják a hibákat, de nem vetik fel a tag­ebben- I gyűléseken, értekezleteken s nem segítik Számos esetben előfordul, hogy nem mutatnak példát és nem járnak élen a niunkaversenyben, nem teljesítik vállalt kötelezettségüket. Előfordul több falusi párttagunknál, sőt párttitkárnál és tanácselnöknél, hogy nem teljesítik beadási és adófizetési kö­telességüket. Az utóbbi időben gyakran tapasztalható városban, üzemekben és falun egyaránt komoly jobboldali opportunista elhajlás, a kommunista éberség eltoinpuiása, a szájtáiás. a helytállás hiánya az ellenség elleni harcban­Koinoly opportunista elhajlás, hogy üzemekben, vagv falvakban a kommunis­ták gyakran tűrik a jobboldali szoc- riemek, a klerikális reakció, az üzemekl-e beépült osztályidegen ügynökök, a kttiá- kok. népellenes uszítok suttogó propa- srinc.qját és szabotáló munkáját és nem lépnek fel hucosan ellene. A falvakban, a tanácsokban gyakori a liberalizmus • kulákokkal szemben. A kulákok „eltűn­nek" a knláklistártól- Engedik, hogy ne tegyenek eleget beadási kötelezettségük­nek *tb. s nem verik energikusan vissza a kulákok ellenséges agitációját- Ezt a komoly jobboldali opportunizmust párt­szervezeteinknek meg kell szüntetni. Az SZK(b)P szervezeti szabályzata ki­mondja, » párttag kötelessége, hogy „legyen politikailag éber s vésse emléke­zetébe, hogy a kommunisták ébersége minden területen és minden körülmények között szükséges". Kommunista párttagnak letmi aa* je­lenti. hogy éberen mindenben a párt és az állam érdekeit kell szem előtt tartani és védelmezni- El kell érnünk, hogy min­den egyes párttagunk jól ismerve a párt politikáját, ne várjon külön utasításra, hanem bárhol és bármilyen előre nem látott helyzetben helytálljon, olyan kér­désekben is, amelyekben nincs kidolgo­zott határozat, vagy külön utasítás, védje meg a párt politikáját és következetesen verje vissza az ellenség aljas támadását és harcoljon az opportunizmus minden­fajta megnyilvánulása ellen­A Magyar Dolgozók Pártja további erősítésének, harc-készsége fokozásának és az előtte álló hatalmas feladatok sike­res megoldásának egyik legfontosabb elő­feltétele, hogy a mi pártunkban is még magasabbra emeljük a párttag megtisz­telő címét- Tagjainkat és tagfelöltjein- kei a pán és a nép ügyéért való fokozott felelősségre kell nevelnünk. A bírálat és önbírálat elmélyítése, a hibákkal szembeni engesztelhetetlenség a szervezeti szabályzat tervezetének egyik leglényegesebb részét alkotja. A szerve­zeti szabályzat 3. pontjának g) alpontja minden párttag kötelességévé teszi, hogy ,.fejlessze az ön bírálatot és az alulról jövő bírálatot, tárja jel és igyekezzék kiküszöbölni a munkában mutatkozó hiányosságokat, harcoljon a munkában a látszatsiker, az önteltség és az önelégült­ség ellen- A bírálat elfojtása súlyos bűn. Aid elfojtja a bírálatot és hivalkodással, magasztalással helyettesíti, az nem ma­radhat meg a pán soraiban.'' Az SZK(b)P szervezeti szabályzat-tervezeté, nek egyik legnagyobb jelentőségű kiegé­szítése kimondja: „A párttagnak nem­csak joga, de kötelessége is, hogy szeme. lyclcre való tekintet nélkül közölje a párt vezető szerveivel, egészen a központi bizottságig — a munkában észlelt hiá­nyosságokat- Azt, aki akadályozna a párt­tagot e kötelessége teljesítésében, mint a párt akaratának megszegőjét, szigorú büntetéssel kell sújtani-1’ Rákosi elvtárs az 1950 február 10"i KV ülésen éles bírálattal tárta fel a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbírálat terén elkövetett súlyos hibákat és a párt valamennyi szerve és szervezete elé fon­tos feladatként állította a hibák gyors kiküszöbölését, a bírálat es önbirálat, a párton belüli demokrácia kifejlesztését és következetes alkalmazását. A II. kongresszuson Rákosi elvtárs idézte Sztálin elvtársat: „Nekünk nem akármiféle önbírálatra van szükségünk, nekünk olyan önbirálntra van szükségünk, amely növeli a munkásosztály műveltsé­gét, fejleszti harci szellemét, megerősíti a győzelembe vetett bitét, megsokszorozza erőit és segíti abban, hogy az ország igazi gazdájává váljék." „Nekünk, akik ój, nehéz feladatok dőlt állunk — mon­dotta Rákosi elvtárs — ugyancsak ilyen önbírálatra van szükségünk- Ezért vettük fel legfontosabb teendőink közé a kritika, önkritika helyes és fokozott alkalmazását és ezért irányítjuk rá e kongresszuson keresztül pártunk figyelmét.'’ Az 1950 február 10-i KV-ülés és külö­nösen a II kongresszus óta előrehaladás van pártunkban a demokrácia elmélyítése, a bírálat és önbírálat helyes alkalmazása eléggé a vezetőséget a hibák kijavításá­ban. Nálunk még sajnos elég gyakori eset, hogy párt-, állami és törne gszervezeti ap­parátusunkban egyes vezetők látják és tudják ugyan, hogy munkájukban súlyos hibák vannak, de önmaguk nem tárják fel ezeket, «őt a becsületes párttagokat is megfélemlítik és megakadályozzák abban, hogy a hibát az illetékes vezető pártszerv előtt feltárják. Gyakori még a hibák eikenése, szépí­tése, a tőlünk „független", „objektív" okok keresése a hibák magyarázására. Nem egyszer előfordult és előfordul nla is hogy egyes vezetők a párt utasítását megsértve elnyomják, megtorolják a bírá­latot. Szomorú, de még mindig előfordul­nak nálunk olyan felháborító esetek, mint pl. Budapesten a 22"es építési trösztnél, áltól az egyik dolgozó, Szalontai elvtárs levelet írt az üzemi lap szerkesz­tőjének. amelyben megbírálta a főmér­nököt. Szalontai elvtárs nem mutatta nteg a levelét az igazgatónak, mint ahogyan nem is köteles megmutatni- Szabó Gás­pár igazgató ezért a „szolgálati út meg­kerülése" címén 50 forint pénzbüntetésre és 1952. évi szabadságának 1 napi le­vonására vtélte­Mohácson a városi pártbizottság egyik politikai munkatársa Bőszénét, a Mohácsi Selyemgyár igazgatóját megbírálta párt* szerűtlen magatartásáért és azért, mert az üzemlten a prémiumot helytelenül osz­totta ki, amit a dolgozók panaszként jeleztek a városi pártbizottságnak. Erre megtörtént az a szégyenletes eset, hogy Bőszéné a bírálat miatt a pártmunkást a járási bíróságon „rágalmazásért" fel­jelentette. A járási bíróság a tárgyalást ez év augusztus 28-án meg is tartotta, ahol a bíróság „az alperest a felperes­sel kibékítette". Szomorú, hogy a városi pártbizottság titkára, Bakonyi elvtárs tudott az ügyről és sem párt. sem állami vonalon nem tett intézkedést, hanem el­tűrte, hogy a jogos kritika miatt bíróság elé hurcolják egyik politikai munkatársát. Helyes és szükséges volt a bírálat meg­torlói ellen pártíegyelmi biüne.tést hozni. Pártunknak és minden párttagunknak következetesen és kíméletlenül harcolni kell a bírálat elfőj tói, megtorlói ellen. Mindenki előtt világossá kell tenni, hogy n hírálat elfojtói, megtorlói tekintet nél. kül személyükre, súlyos bűnt követnek el a párttal, dolgozó népünkkel szemben s ilyeneknek nincs helyük pártunk és népünk bizalmából helyezett funkciók ban. Előfordultál: az utóbbi időben olyan esetek, hogy a párttagok eltitkolják az igazságot a párt előtt- Titkolják hibáju­kat, múltjukat, gyengéjüket. Előfordul hogy hamis terv-jelentéseket adnak és meg nem termelt mennyiséget jelemének, ezzel elkövetik a legsúlyosabb bűnt, be­csapják, félrevezetik a pártot és az álla­mot- Kirívó durva példája ennek a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgató­jának állítólag a minisztérium tudtával kiadott írásos utasítása, melyben ez áll: „Utasítjuk a vállalatot, hogy május havi készletét Nagybátony 200 vagonnal, Mén- kés 100 vagonnal növelje meg- A nem- létező készletet júniusban, illetve július­ban kell kiicrmelietni- Aláírás: Sándor Pál trösztigazgató. ErdŐ3Í János termelési osztályvezető.” A bánya Igazgatója, na­gyon helyesen a levelet egyenesen a megyei pártbizottsághoz -vitte be. mert nem értett egyet a csalással. Amikor a megyei pártbizottság titkára tiltakozott a csalás ellen, a tröszt jelentette a mi­nisztérium egyik beosztottjának, aki erre azt felelte: „Ha már a megyei párt- bizottság tudja, akkor ne számolják el.“ Harcolni kell az ilyen és hasonló meg­engedhetetlen jelenségek ellen. A párt­ban nincs helye csalóknak, akik félre­vezetik a pártot és eltitkolják az igaz­ságot előtte- Minden párttag és tagjelölt vésse jól agyába és tartsa beazSZK(b)P szervezeti szabályzat 3. i) alpontját: „A párttag kötelessége, hogy őszinte és be­csületes legyen ■ párthoz, ne titkolja el és ne ferdítse el az igazságot- Az a párt­tag. aki. nem mond igazat és becsapja a pártot, a legnagyobb bűnt követi el s nem maradhat meg a pórt saraiban-” Pártszervezeteink, de elsősorban párt", tömegszervezeti és állami vezetők ismer­jék fel a bírálat és önbirálat jelentősé­gét munkánk megjavításában, előrehala­dásunkban ,s mindenütt bátorítsák, szor­galmazzák az alulról jövő építő, segítő bírálatot, a tömegek alulról jövő ellen­őrzését- Meg kel! védeni a jogosan, épí­tően bírálókat, feletteseik esetleges ön­kénye eljert. Minden intézményben olyan légkört kell kialakítani, hogy senki ne féljen feltárni a hibákat, hanem bátran gyakoroljon építő bírálatot a hibák el­---­-- , . , , . . , i gyaKoroiton enito i térén- Kádereink e.s tagjaink a taggyulé- kí.vpt.jve] bftn g követeIje mega seken, partertekezleteken, «rmelesi cs hibák kijavítását, egyéb értekezleteken, munkaslevelezomk leveleikben már jobban és bátrabban alkalmazzák a bírálat és önbírálat fegy­verét. Ez az előrehaladás azonban csak egészséges kezdetnek tekinthető és még messze elmaradt a megnövekedett köve­télmények mögött­Sok párt-, állam" és tömegszervezeti funkcionárius még nem szereti az építő bírálatot és „hadilábon áll" az önbírálat­tal. Még gyakori eset, hogy a párttagok A bírálat és önbirálat következetes alkalmazásával harcolni kell a liberaliz­mus, a lazaság, az elvtelenség ellen is. Vannak egyes elvtársak, akik jól látják ugyan munkatársaik, feletteseik hibáit, de a „béke", a „barátság", a „nyugalom“ és néha a „viszontbiztosítás’1 érdekéljen elnézik, elkenik a hibákat, sőt még szenttől "szembe hízelegnek és dicsérik a hiba elkövetőit. Nem lépnek fel kommu­nista párttaghoz méltóan minden párt- ellenes megnyilvánulással szemben, mert „nem akarnak haragost szerezni maguk­nak”: Az ilyen elvtelenség megmérgezi a levegőt s komolyan akadályozza fejlő­désünket és munkánkat, mert demorali­zálja, jellcmtelen, szolgalelkü, gerinctelen csúszómászó, véleményét megmondani nem merő, a párt és a tiép érdekeit har­cosan védeni nem tudó embereket nevel­Gyakori még nálunk az önkritika fel­színes, formális, komolytalan alkalmazása, Rákosi elvtárs a párt II- kongresszusán mondotta: „Egyre gyakrabban találko­zunk az olyan párttaggal, aki önkritikát gyakorol és utána változatlanul folytatja hibáit. Az önhírálatot könnyen veszi, afféle bünhocsármt elkerülhetetlen vele­járójának, sőt gyakran jogosítványmik arra, hogy helytelen, pártszerűtlen visel­kedését folytassa. Az ilyen „visszaesők­kel" szemben, akik az önkritikát így al­kalmazzák, fokozott eréllyel kell fellép­nünk." Az SZK(b)P szervezeti szabálvzarter" veze-te továbbá minden párttag és tag­jelölt kötelességévé teszi azt is, hogy ,,állandóan erősítse kapcsolatát a tömé. gekkel és idejében reagáljon a dolgozók ügyeire és szükségleteire, magyarázza meg a pártonkívüli tömegeknek a párt politikáját, határozatait és vésse emléke­zetébe, hogy pártunk ereje és legyőzhe­tetlensége a néppel való eleven ét elszív kíihatatlan kapcsolatban rejlik". A Központi Vezetőség 1952 június 27-j ülése élesen felvetette a párt Ó9 a töme­gek kapcsolatának, a pártpolitikai tö­megmunka megjavításának, az ellenség elleni haronak a kérdését. Bár már közel 3 hónap telt el a Központi Vezetőség ülése óta — pártszervezeteink munkájá­ban még mindig nem érezni eléggé t Központi Vezetőségünk útmutatásainak megvalósítását. Sokan még nőm értik én lebecsülik a politikai tömegnumka fon­tosságát, pedig a tömegek közötti rend­szeres felvilágosító munka elmulasztása és lebecsülése egyben az ellenség elleni harc lebecsülését és elmulasztását jelenti. A politikai agitációs tömegmunka a pártépítő, párt-szervező munka döntő, állandó feladata. A rendszeres politikai felvilágosító tömegmunka nemcsak » népnevelőknek, az agit.-prop. munkatár­saknak. hanem az egész pártnak és ezen helül mindeo párttagnak elsőrendű fel­adata- Ezért minden alapszervezetet, min­den párte-sopomot, a tömegek közötti agitációs és szervező munka bázisává keU kiépíteni­A Szovjetunió Kommunista Pártja eddig is igen nagy súlyt helyezett a párttagság elméleti színvonalának emelé­sére, de az új helyzet a kommunizmus építésének megnövekedett követelményei tükröződnek a szervezeti szabályzat­tervezetben abban is, hogy még jobban előtérbe helyezte a kommunisták eszmei felkészültségének marxista—leziinjsut ne­velésének feladatát. Pártunkban az elmúlt években komoly eredményeket értünk el kádereink és tagjaink marxista—leninista nevelése te­rén. Azonban ezek az eredmények még mindig jelentősen elmaradnak a meg­növekedett követelmények mögött. El kell érni, hogy párttagjaink többsége a kü­lönböző iskolákban eszmeileg és politi­kailag rendszeresen képezze magát, mert a párttagság elméleti színvonalának emelése szoros kapcsolatban áll a párt­tagság minőségével és a .párttagok, tag­jelöltek előtt álló megnövekedett felada­tok következetes megvalósításával. Végére hagytam, hogy még jobban ki­emeljem a legfontosabb feladatot, ame­lyet a Szovjetunió Kommunista Pártja minden párttag legelső kötelességévé tett, hogy „állandóan őrködjék a párt egyse­gén, amely a párt erejének is hatalmá­nak legfontosabb feltétele**. Nemcsak barát, az ellenség is jól tudja, hogy a párt a proletárdiktatúra vezető ereje- Ezért mindent elkövet, hogy beépítse ügynökeit a párt sorai közé s megpró­bálja bomlasztani a párt egységét­A mi pártunk tagjai és a magyar dol­gozó nép jól ismerik ezt a módszert, hi­szen a mi pártunkba is megpróbálkoztak az amerikai imperialisták csatlósai, Tito fasiszta ügynökei, a Rajk kémbanda és társaik, a jobboldali és álbaloldali sajciál- demokraták beépülni és megkísérelni rom­bolni, dezorganizálni a párt egységét, de hála pártunk szilárdan összeforrt köz* ponti vezetésének, és elsősorban szereteti* vezérünknek. Rákosi Mátyás elvtárs éhe» ségének. sikerült időben meghiúsítani aljas tervüket, leleplezni őket « megtW* títani tőlük sorainkat. Fáik, Kosztov, Slansky és egyéb kém­bandák leleplezésének tanulságai narao- csolólag szükségessé teszik minden pírt5 tag és tagjelölt számára, hogy aktívan és éberen tevékenykedjen a párt erejének szakadatlan növelésén s mint ütemük fényére, úgy vigyázzanak a párt tiszta­ságára és egységére, mely a párt erejé­nek és cselekvőképességének legfőbb Ri«- tosítéka­Fejlesszük mi is Jobban párttagjaink! minőségét, pártunk szilárdságát, egységét, emeljük magasabbra a párttag mégtisz­telő címét, hogy Rákosi elvtárs vezetésé­vel mindinkább megközelítsük példa­képünket, Lenin és Sztálin nagy pártját, a Szovjetunió Kommunista Tártját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom